Míg a vitatkozás ment a UA kollégiumában, addig a Nausica Hotel tárgyalótermében hét Yakuza vezető tartott megbeszélést. Most, hogy Kia Chisaki eltűnt a hatalmi réteg tetejéről, immár újra fel kell osztani a rendet. Ám, volt egy nyolcadik tag is. Imperius az, aki a tárgyalás után tíz perccel toppant be.

A hét tag ránézett. Az angyal páncélos férfi a Sanchong társaságában érkezett egy teleport kapun keresztül.
- Bocsássatok meg a késésért, de volt egy kis elintéznivaló dolgom. Remélem, nem maradtam le semmi fontos dologról.
- Már elnézést, de ki maga? – kérdezte az egyik és jelzett volna testőrének, ám Ryuketsu rögtön felemelte pisztolyát az adott vezető szemei közé célozva.
- Nyugi, emberek! Nyílván nem mutattam meg a belépőmet, de tessék, itt van!
Teleport kaput nyitott és kivette belőle Kai Chisaki levágott fejét, majd az asztalra dobta, ami középen landolt.
- De… nem elszökött a kúriából a támadás alatt? – kérdezte egy másik tag.
- Egy kis porhintés sose árt a közösség felé. A gonoszok is néznek híreket, nemde? Most biztos keresik azért, hogy megtorolhassák valós sérelmeiket. – adta meg a választ Impeius.
- Azon nem csodálkozok. Éltében annyi ellenséget szerzett, amennyit más Yakuza csoport soha az életében. – mondta ismét az első megszólaló vezető. – Ám, most mi ez a színjáték?
- Az lenne? Szerintem nem. A lényeg, hogy én vagyok a jogos örököse a Shie Hassakai bandának. Remélem, egyikőtök se fog ezért pattogni. Semmi kedvem a vérfürdőhöz. – mondta unottan Imperius, mire a leghátsó tag felállt.
- Nem hagyom! Annak örülök, hogy megszabadultunk attól a mocsoktól, nem kell egy másik! – kiabálta és intett a testőrének, aki hatalmas rohammal akart nekirontani Imperiusnak. Ám ekkor Ling egy fekete gömböt alkotott a kezével és a férfi mellkhasának célozta. Amikor a gömb átszáguldott a termen. A testőrben egy hatalmas lyuk tátongott és a beszóló férfi fejét is levitte, aki kisebb vértócsa kíséretével csattant az asztalon. Imperius egy újabb kapuval tűntette el a hullákat és a vért. Mire a procedúra befejeződött, már tiszta volt a terem, mintha csak most jöttek volna be.
- Mostmár csak hatan vagytok. Több jut nektek, de ez legyen példa a számotokra: Nem tűröm a további ellentmondást.
A megmaradt hat vezető belátta, hogy esélye nincsen ellenük. Az angyal páncélos elkezdte a mondandóját, amint helyet foglalt és a lábait feltette az asztalra.
- Akkor térjünk az üzletre. A teljes Yakuza csoportot hat egyenlő részre osztjuk és megkapjátok egy-egy részét. Én csak egy kis területet igényelek, ami a maradék. Cserébe, ha egyet füttyentek, akkor azonnal táncoltok. Ez eddig tiszta?
A tagok csak bólintottak. Ekkor az egyik megszólalt.
- És mi lesz az Úr és Szolga drogokkal? Nem lesz utánpótlás?
- Csak egy szavába kerül és visszaraboljuk Overhaul lányát.
- Majd, ha elment a józan eszem. Nincs szükségem rá. Ugyanis, azzal csak magunk alatt ásnánk a sírt.
- Ez felháborító! Lemond a legfontosabb… bevételi… forrástól. – kiáltott be az egyik vezető, ám eléggé elhalkulva mondta utolsó szavait, mikor Ryuketsu rászegezte előhúzott pisztolyát.
- Akkor elmagyarázom, hogy miért nem. Kai Chisaki legnagyobb hibája, hogy a haszon miatt eléggé nagyképű lett és nem számolt tettei következményeivel! Joggal jön a kérdés: Melyikünk szeretné azt, hogy a hősök a koponyáján tegyék próbára öklöket? Továbbá, ha értesüléseim pontosak, olyan nevelőszülőkhöz kerültek, akiktől elrabolni már lehetetlennek.  Így érthető?
Mindenki bólogatott. Az angyal páncélos örült, hogy elsőre felfogták, miről beszél. Aztán ismét kérdés hangzott el, immár egy másik Yakuza vezetőtől.
- Mi legyen a sorsa Tomura Csicskaratyinak?
- Nem egyértelmű? – kérdezte vissza az Imperiushoz legközelebb ülő ember. – Akármelyikünk odaküldi a takarító osztagát, végleg felszámolja az egész hóbelebancot. Jó, ha tucatnyian vannak és a felük most azt fontolgatja, hogy miért lóg azzal a senkivel, akihez képest még a légy is veszélyesebb ellenfél.
Jah, igen. Tomura neve a gonoszok körében vicc kategóriát képvisel. Mivel annyira gyenge és béna volt, hogy az All for One által szerzett területek 99%-át elvesztette. Imperius válasza egyszerű volt.
- Felesleges vele addig foglalkozni, amíg nem kezd el nagyképűsködni. Idő és pénzpazarlás. Helyette a rendőrséggel kell beszélni, hogy zavartalan legyen a drog, szerencsejáték és prostitúciós bizniszünk. Cserébe, ha bandaháborúzni akartok, azt nem a nyílt utcán fogjátok csinálni. Remélem, hogy ehhez nem kell magyarázatot fűzni.
Ismét egyetértés volt a vezetők között.
- Jövő héten újabb gyűlést tartunk ugyanitt és ugyanekkor. Addig is, Uraim: Arrivederci!
Imperius egy kaput nyitva távozott a helyszínről. A többi vezető már ekkor azt fontolgatta, hogyan tegyék el az útból ezt az akadályt. Nem úgy képzelték el a hatalmi felosztást, hogy a Shie Kassai legújabb örököse irányítsa őket kényére, kedvére.

Tomura Shiragaki a szokásos trónusán üldögélt, miközben hallgatta Himikot. Éppen nemrég tért vissza a Chisaki kúriáról.
- Értem. Akkor Overhault valószínűleg már lerendezték. Ez jó hír. Az nem, hogy nem csináltad meg azt, amire kértelek.
- Sajnálom, Tomura, de nem volt kedvem kipurcanni azon drogok miatt, amiből jó, ha van egy. – vágott vissza dölyfösen a lány és leült egy lepusztult székre. – Ha annyira szeretnéd, akkor keresd meg magad.
A férfi csak morgott. Nem tűrte, hogy feleselnek neki, de nem akarta, hogy Himiko ellene forduljon. Ekkor Twice kifele mutatott.
- Itt van Angius! – kiáltott fel. Nem is hazudott. A démon páncélos magabiztosan ment be az épületbe.
- Mit akarsz, démon? – förmedt rá Tomura, amitől Angiusnek már az az ingere támadt, hogy darabokra tépje. Viszont, most félretette ellenérzéseit.
- Több tiszteletet, óh nagy örökös! Ha már elhoztam a szarjaidat, amiért ostoba módon beküldted Himikot.
A démon páncélos kivett az egyik oldalsó redőből egy szürke, cigisdobozra emlékeztető tárgyat és kinyitotta. Abban négy ampulla volt. Tomura szeme felcsillant.
- Akkor bocsánatot kérek tőled. Megérdemled azt a kegyet, hogy…
- Nem érdekel a szánalmas süketelésed. Csak ha ránézel, akkor gondolj arra, hogy mennyire elbasztad a lehetőséget, hogy ott legyél, ahol mi most vagyunk. Egyetlen dolgot kértem tőled és mi lett a végeredménye? Meghalt egy embered, és ahogy hallom, a másikat úgy nevezik, hogy félkarú rabló. A gyávaságod intő jeleit kaptad az arcodba, de te sohasem fogod megemberelni magad ahhoz, hogy levedd magadról ezt a hibát, vagy legalábbis ismert gonosz legyél.
Angius mondata végén összecsukta a kis dobozt és odadobta Tomura lába elé, majd hátat fordított neki és elindult a kijárat felé. Tomurában most pattant el az a bizonyos szál. Felkapta a dobozt, majd az egyik ampullát elővette és kioldotta a tűt. Terve az volt, hogy Angius páncéljának azon részébe szúrja a tűt, ahol nyitott redő van és befér az ampulla vége. Egyetlen szempillantás alatt odarohant a démon páncéloshoz és beleszúrta. Ám, azt nem tudta, hogy a páncél alatt egy vastag, puha anyag volt, ami a drogot teljesen elnyelte. Tomura azt hitte, hogy győzött.
- Na, ki a gyenge és a gyáva? Most elvettem minden képességedet örökre!
Angius válasz helyett megfordult és egy stricipofont adott a férfinak, amitől a tákolt trónusába zuhant bele, hatalmas csattanás kíséretében. Twice odasietett.
- Jól vagy? – kérdezte aggódva.
- Száraz tónak nedves partján döglött béka lubickol. Hallgatja a süket ember, ki a vízben kuruttyol.
- Azta. Annyira kiütötte, hogy még a dalszöveget is összekeveri.
Angius elégedetten morgott. Kihúzta a beakadt ampullát és kezeivel összemorzsolta.
- Most figyelmeztetlek utoljára: Amennyiben még egyszer nyíltan kimutatod szándékodat: Nem leszek ennyire könyörületes. Vége a segítségnyújtásomnak. Csináltok, amit akartok.

Angius ezzel a mondattal végleg távozott a dokk épületből. Az ügynökségén társa, Imperius várta.
- Sikeres volt, a hatalomávétel? – kérdezte a démon páncélos kollegájától.
- Vajsimán ment minden. Immár semmi nem állhatja útját a béke korszakának. Neked sikerült Tomurát megfenyíteni? – kérdezte.
- Igen. Odaadtam neki az ampullát, azt léptem. Volt valami légy, ami körülöttem röpködött, de hamar lerendeztem.
Imperius elégedetten nevetett és pezsgőt bontott. Kitöltötte két pohárba és az egyiket átadta társának.
- Az új, békés világra! – kiáltott fel Angius és koccintottak.