A kollégiumi mindennapok visszatértek számomra. Ám, volt egy valaki, aki valamiért nagyon nyugtalanul viselkedett. Yuga Aoyama. Mit is érdemes tudni róla: Beképzelt bájgúnár, aki előszeretettel használ francia akcentust és szavakat. (Soha nem értettem, mi olyan jó ebben. Ha olaszt használ, akkor lehet mondani JoJo referenciát oknak. – R.) Passz. Nyílván Kohei ennyire nem akart ráutalni a Golden Windre annyira nyíltan. De vissza a témára: Van az a mondás, hogy a pofátlanságnak van egy bizonyos határa. Sajnos nemcsak Bakugonak van útlevele a határ átlépéséhez, hanem neki is.

Ám, miután visszatértünk, máshogy viselkedett. A szobájába zárkózott be és nem volt hajlandó kijönni. Kezdetben nem foglalkoztunk vele, ám azért engem elfogott az aggódás. A szobájánál kopogtam.
- Szia. Valami gond történt? – kérdeztem. Semmi válasz. Ismét kopogtam.
- Ha megint túlhasználtad a lézered és a vécében fekteted a kábelt, akkor legalább nyögj egyet. – fűztem tovább hangosan. A köldöklézere miatti hasmenés nála ismert jelenség. Ám, így se érkezett válasz. Úgy voltam vele, hogy nem erőltetem tovább. Visszamentem a nappaliba, ahol éppen Tsuyu és Dan pókereztek. Észrevette, hogy a békalány eléggé féloldalasan ül. Csak
- Szóval, ha én nyerek, akkor teljesíted egy kívánságomat, de ha vesztek, akkor végig kell futnom az akadémia területét egy szál női tangában? – kérdezte Dan a terítés előtt.
- Ebben egyeztünk meg. – vágta rá Tsuyu kicsit aljas mosollyal.
Dan csak megvonta a vállát.
- Hát rendben.
Terítés során kiderült, hogy Dan nyert egy ász pókerrel, míg Tsuyunak csak két párja volt.
- Hát, akkor… mit szeretnél kérni? – kérdezte huncutul.
- Tudod jól, amit a nyelveddel szoktál csinálni és azt sokan imádják. – kacsintott Dan.
- Legyen úgy.
Fél percig azt hittem, hogy szobára mennek, ám ehelyett más dolog történt. Tsuyu kiöltötte a nyelvét és rockervillát formált a két kezén, majd elkezdett handbangelni. Erre Dan benyomota a System of a Dawntól a BYOB számot és együtt nyomták. Mintha két kisgyerek lenne a szemem előtt. Olyan volt a helyzet, mintha soha nem történt volna meg a támadás Overhaul ellen. Miután lement a szám, Tsuyu felállt és feljajdult.
- Mi az? Ennyire fáj a fognyom a fenekeden? – kérdezte kajánul Dan.
- Igen. A teljes fogsorodat belemélyesztetted, amiből a négy metszőfogad ráadásul maradandó nyomokat hagyott.
- Te erősködtél azon, hogy harapjam meg. Viseld a következményeit. Ha az megnyugtat, akkor nekem is fáj a feneked, mert cseszted elmondani, hogy olyan kemény, mint a vasbeton.
Ekkor a békalány ráugrott Danre és elkezdte csikizni. Erre a farkas férfi nyelvével végignyalta Tsuyu arcát.
- Kösz, ez pont kellet. Mintha egy borjú nyalt volna meg. – mondta neheztelve Tsuyu, de valójában nem haragudott meg barátjára. Ezek ketten nagyon megkedvelték egymás búráját.

Drágalátós Yuga nagy nehezen előtolta a pofáját az esti gyűlésre. Miután Aizawa nem sok szót intézett felénk, akkor hajlandó volt megszólalni.
- Srácok! Bejelentenivalóm van a számotokra.
Mindenki rá figyelt.
- Ha azt akarod mondani, hogy kibugáztad a szobánkból a retyópapírt, mint a múltkor, akkor esküszöm, hogy egy pelenkát fogok rádaggatni. – morogta Bakugo, okkal. A múltkor kibúgázta a wécépapírt az a gyökér a szobája mosdójából és Eijirotól kellet kérnie telefonon. Az meg azt hitte, hogy csak a bolondját járatja vele, ezért nem hitt neki. Csak fél óra múlva esett le, hogy igazat mond, de ehhez még képes volt azt is csinálni, hogy röhögve mesélte el a teljes osztálynak.
- Nem az. Hanem, gondolkodtam, hogy van-e értelme tovább folytatni a hősi pályafutást. – mondta, miközben én a szemébe néztem. Mintha kialvatlan lenne egy ideje.
- Mire akarsz kilyukadni? – kérdezte Tsuyu.
- Arra, hogy hiába csináltátok meg a küldetést, a gonoszt nem fogtátok el. Így újra fog folytatódni a kör. És akkor az életünk veszélybe kerül. – nyögte Yuga remegő kezekkel. – Nem akarok meghalni.
- Ne aggódj, cseszd meg. – mondta Eijiro kicsit rosszalóan. – Overhaulnak esélye nincsen újra szerveződnie. A teljes csapata le lett radírozva.
- Frászt! Hamarosan a hősökből üldözött vadak lesznek és nem akarok a célkeresztben lenni. Úgy határoztam, hogy kiiratkozok a U.A.-ből és nem leszek hős.
Mindannyian ledöbbentünk. Ez azért meredek. Próbáltam megszólalni, ám Bakugo megelőzött.
- Rendben van. Takarodjál innen. A hős szakma nem az olyan puhapöcsű gyávák munkája, mint amilyen te vagy. Megmondom az őszintét, téged talállak a leggyengébbnek az osztályban.
Ekkor Yuga megsértődött.
- Hogy érted azt, hogy gyenge vagyok? – kérdezte sértődötten. – Bármikor kilőlek a sztratoszférába, te semmirekellő, nagyképű majom.
Úgy látszik, hogy Bakugoban elpattant a húr.
- Süket vagy? Azt mondtam puhapöcső gyáva kukac! Hol voltál a bevetés alatt?
- Ez hogy jön ide? – kérdezte vissza kicsit összezsugorodva, de ez nem segített.
- Elmondom én, hogy hol, ha te már baszol válaszolni! ITT MERESZTETTED A SEGGED! Mi a frontvonalon harcoltunk az életünkért, erre te meg itt adod a mártírt! – kiabálta magából kikelve Bakugo.

Az osztályra néztem. Nagy átlagban nem izgatták magukat riválisom kiakadásain, mert az rendszerint kisebb dolgok miatt volt. Ám, most mindenki némán egyetértett vele. Ilyen is csak most először történt, mióta egy osztályba járunk. Yuga ellenben nem látta be, hogy ezt a csatát elvesztette. Folytatta.
- Akkor mi van, ha nem voltam ott és nem áldoztam felesleges célokért az életem? Az téged feljogosít arra, hogy itt oszd az észt?
Bakugo behunyta a szemét és magában elszámolt tízig. Vártam, hogy nyolcnál nagyot basszon le ennek a köcsögnek, mert arra nem számítana. Ám, ez nem történt meg. Ehelyett sokkal rosszabb dolog történt. Immár nyugodt hangon mondta, ám abban érezhető volt a hideg őszinteség.
- Elmondom: Te soha nem harcoltál, de nem is tettél semmit, amiért hősnek lehet nevezni. Ha leszámítjuk a USJ elleni támadást, akkor beláthatod, hogy mennyi okom van arra, hogy elküldjelek a pokolba. A tábor elleni támadásnál te már az óvóhelyen csücsültél. Sőt: Külföldön te egy kocsi alatt lapultál gyáván, míg mindenki más védte magát és a társát. A legviccesebb az egészben, hogy még Mineta is harcolt és segített sebesült osztálytársnőjének kivonulni a csatatérről. Beláthatod, hogy semmi esetre nem hívhatlak még hősnövendéknek sem. Ez a viselkedés maximum a civilekre jellemző. Emiatt meg pláne nem pazarlok több szót rád.
Yuga rámnézett Bakugo beszéde közben és könyörgött a szemével, hogy védjem meg. Majd ha piros hó esik!
- Igazat adok Bakugonak. Jobb, ha pakolsz és elhúzol haza anyuci szoknyája alá, mert annyit is érsz a szememben.

Mindenki lassan elment. A srác nem kapott senkitől segítséget. Másnap, mire a kiiratkozási papírokat megcsinálta és elindult a kijárat felé, nem várta tömeg és búcsúztatás. Ez így van rendjén? Igen. A gyáváknak és gyengéknek, akik folyton rinyálnak, nem való a hős munka. És ezt a kedves olvasó is beláthatja. Aznap délután Dan érkezett meg, immár táskával a hátán. Mindenkit üdvözölt és megkért, hogy gyülekezzünk a nappaliban. Búcsút akart venni. Mire tényleg mindenki odajött, belekezdett mondandójába.
- Srácok! Noha ismerkedésünk bizonyos emberekkel nem volt éppen tökéletes, de a végén mintha már én is az osztályotok része lennék. Azt hittem anno a hősökről, hogy kérkedő, okoskodó őrültek, de hála nektek, vissza kell vonnom a véleményemet. Ha az életemben a dolgok nem úgy alakultak volna, akkor szívesen lennék hős melletetek.
- Ugyan már, nem kell ide magasztaló beszéd. Mi is megkedveltünk téged. – mondtam mosolyogva. – Majd, ha egyszer ismét Japánban jársz, akkor ugorj be hozzánk. Ennyit kérek.
- Biztos, hogy jövök ide, hiszen öcsém folyton azzal fog nyaggatni, hogy nyaraljunk itt. Látni akarja a hősöket élőben és aláírást kéregetni tőlük. Apropó! Majdnem elfelejtettem: Szőke Herceg! Emlékszel a fogadásunkra? – intézte a kérdést Bakugo felé. Teljesen ledöbbenhetett. Mondjuk joggal felejthette el. Kisebb gondunk is nagyobb volt annál. Gyorsan kapcsoltam és a szobámba rohantam és kivettem egy jegyzetfüzetet, amibe a hősök mellet a Jump rendészet tagjai is hagytak írásos mementot. Továbbá, néhány nem Weekly Shonen Jump karakter aláírása is szerepelt ott, mint például Ushio, vagy Tora. Visszamentem és átadtam a farkas férfinak.
- Tessék. Remélem, hogy ez elég lesz.
Éppen Tsuyuval ölelkeztek, mikor átvette és belenézett.
- Azta! Ez fantasztikus! Yugi, Yusuke, Naruto, Ichigo… Az öcsém majd ki fog ugrani a bőréből. Robin, te vagy a nap hőse. – mosolygott Dan és a táskájába rakta. Ezekután Todorokihoz ment és vállára tette a kezét.
- Ne aggódj, Kétarc. Anyud fehérlistámra került. Nem lenne szívem megölni őt.
A srác csak elmosolyodott.
- Köszönöm szépen. Nagy kár, hogy elmész. Remélem, újra látjuk egymást. – súgta Todoroki.

Dan útja itt még nem ért véget. Ragnától és Reitől még a kórházban elbúcsúzott. Már csak az utolsó megbízásért járó jutalmat kellet felmarkolnia. Taxival fél óra múlva ért az Angyal és Démon hősügynökség elé. Már Imperius várta.
- Szevasz Dan. Fáradj beljebb.  – üdvözölte.
Odabent csak ketten voltak. Imperius frissen főzött kávéval várta. Addig a farkas férfi szinte mindent előkészített.
- The Endet sikerült megölnöd? – kérdezte Imperius, miközben felszolgálta a kávét.
- Ahogyan a fotó is mutatja, igen. Viszont, egy valamit nem értek: Mi volt ez az egész kálvária, amihez én is kellettem?
Az angyal páncélos a széf előtt megállt és ránézett Danre.
- Miért vagy rá kíváncsi? – kérdezte gyanakvóan.
- Csak furcsa volt, hogy Gyufafejen kívül minden más hős messze elkerülte azt a helyet és ő is csak azért segédkezett, mert törleszteni akarta a múltat.
Imperius úgy érezhette, hogy elmondhatja az őszintét. Előbb kivette a készpénzt és letette az asztalra, hogy Dan nyugodtan megszámolhassa, aztán fogott bele mondandójába.
- Mikor All for One meghalt, akkor Overhaul már a markában tartotta a hősöket és gonosztevőket egyaránt. Az a kevés kivétel vagy jelentéktelen gyökerek társulata, mint Tomuráék, vagy frissen alapult hősügynökségek voltak. Ugye nem kell részleteznem, hogy utóbbiak kik voltak. Mikor megláttam, hogy Mirio a vezetőjük, szentül meg voltam győződve egy dologról: Mindenképp véghezviszi a legnehezebb feladatot is.
- Ám, ez gellert fogott, amikor Overhaul befenyítette őket is, mert Mirio eléggé hiú volt és féltette az életét. Ha az emberei nem határozzák el magukat, akkor hogyan alakult volna a helyzet? – érdeklődött Dan fel sem nézve a pénzből.
- Tudtam, hogy azok a tagok nem fognak meghátrálni, így nyugodtan koncentrálhattam arra, ami tényleges buktató volt: A Shie Hassakai elit hármasára, a Sanchongra. Ők valódi problémát jelentenek még az olyan profi hősöknek, mint nekünk. Szerencsére, partnerem megtalálta a módját, hogyan vegyük fel velük a kapcsolatot és rá tudtuk beszélni arra őket, hogy Overhaul uralma nem fog sokáig tartani.
- És mindez mire szolgált még? Lefogadom, hogy nem csak jóindulatból adtátok ki ezt a feladatot az ifjaknak.
Imperius levette a sisakját és egy sóhaj után válaszolt.
- Így van. Azért tettem ezt, hogy átvegyem a hatalmat a Yakuza felett és elérjem azt, hogy feloldják a blokádot és ismét béke uralja ezt a szegmensét Japánnak.
Dan csak bólintott és befejezte a számolást. Felállt és indulni készült, ám volt egy gondolat, amit át akart adni volt megbízójának.
- Így már minden világos. Csak egy figyelmeztetést hagyok hátra: Amit ti kordában akartok tartani, az egy veszélyes fenevad, aki előtt nincsen se isten, se ember. Most még minden rendben, ám egy rossz lépés és minden összedőlhet, mint egy kártyavár.
- Tisztában vagyok vele. Sajnos, nincs más út. – súgta az angyal páncélos.

Dan elbúcsúzott tőle és a reptér fele vette útját. Immár semmi dolga nem volt itt. Magában sok sikert kívánt nekünk, ahogyan Reinek és Ragnának is. Otthon Jake megimádta az ajándékot, Marco arcára meg a temérdek zöldhasú csalt mosolyt.