„Jó Reggelt kívánunk minden kedves nézőnek. Ez itt a reggeli híradó a négyes csatornán. A nevem Mizune Mashihara. Két nap telt el, mióta Endeavor hősügynöksége sikerrel ütött rajta Kai Chisaki, fedőnevén Overhaul kúriáján. Eddig minden dílert, testőrt, verőembert vagy személyzeti tagot letartóztattak. Ám, a banda vezetőjéről, Overhaulról semmi hír. Endeavor a riportereknek csak annyit mondott, hogy megszökött, de azóta nem érkezett bejelentés, hogy látták valaha a Shie Hassakai vezetőjét. Ha bárki tud róla valamit, akkor hívja a …”

Erre ébredtem fel egy kórházi ágyban. Két kezet éreztem az arcomon. Látásom lassan tisztult és megláttam anyámat és Ochakot.
- Anya… drágám…
- Fiam! Annyira örülök, hogy élsz.
- Tudtam, drága hősöm, hogy nem halsz meg egykönnyen. – mondta barátnőm és megpuszilta a számat. Még mindig kóválygott a fejem és a szomjúság kerülgetett. Anyám nyújtotta a pohár vizet, amit lassan megittam.
- Köszönöm szépen. Hogy vannak a többiek? – kérdeztem.
- A legtöbbjük jól. Tsuyu volt a legenyhébb, mert tegnap kiheverte a másnaposságot. Kiderült, hogy a tag, aki bebaszatta, Quirkjének része volt a másnaposság. Ám, Eijiro, Bakugo és Mirio is itt vannak még. A két srác már majdnem felépült, de Mirio súlyosan megjárta. Elvesztette mindkét képességét és emellé a szúrt sebe miatt a sürgősségire vitték. Ha a tüske egy centivel mélyebbre hatol, akkor a belső vérzésbe belehalt volna. – tájékoztatott Ochako.
- És Eri hogy van? – kérdeztem.
- Ő járt a legrosszabbul. Ragna adott neki vért, mert elég sokat vesztett. Nem tudom, hogy akkor mit csináltál, de amiatt nem halt meg. Jelenleg kómában van, de az orvos azt mondta, ha minden jól megy, akkor ma este felébred. – fejezte be a monológját barátnőm és megszorította a kezem. Méghogy jól? Fenéket. Majdnem megöltem egy embert, mégha a gonosz volt. Ám, ez most nem olyan volt, mint az előző eset. Itt valami irányította a cselekedetét, de nem tudta, hogy mi. Soha nem érzett addig ekkora erőt, ami ennyire hatalmas, mégis fájdalmas is egyben. Fel akartam kelni, mikor anyum lefogott és visszatuszkolt az ágyba.
- Sehová nem kell sietned, fiam. – mondta anyám nyugtatóan. – Jelenleg az orvosra várunk, hogy megvizsgáljon. Addig egyél egy kis gyümölcsöt és kapj erőre.
Szívem szerint ellenkeztem volna, de ehelyett elvettem egy almát és beleharaptam. Mitha a teljes állkapcsomat nem érezném és a falat sem esett jól, mint eddig. Már majdnem befejeztem az evés, mikor kinyílt az ajtó és egy fiatal doktornő lépett be.
- Látom, felébredt az ifjú Izuku. – mondta udvariasan és meghajolt. – A nevem Chiyumi Hebirana. Recovery Girl tanítványa.
- Örvendek. – mondtam halkan és egy nagy biccentéssel viszonoztam üdvözlését. Utólag megtudtam, hogy a Quirkjével gyógyított fel minket. A kígyó gyógyítása a tetkójában rejlik, ami óvodás kora óta rajta van úgy, hogy egyszer sem járt tetoválószalonba. Amikor használja a képességét, akkor a kígyó előjön a bőréből és megharapja a sérült delikvenst és átadja a nő életenergiáját a regeneráció elősegítéséhez. Hebirana alaposan megvizsgált, majd elmosolyodott.
- Ahogy látom, tökéletes állapotnak örvendesz. Egyél egy jót és utána aludjál. Így kutyabajod se lesz.
- Köszönöm az ápolást. Szabad megkérdeznem, hogy a többiek hogy vannak?
- Persze. Már mind felébredtek a képességem miatt kómából. Momo Yaoyorozut már vissza is engedték a kollégiumba. Ellenben Eijiro, Bakugo és Mirio megfigyelés alatt vannak. Eri is nemrég ébredt fel, de még mindig nagyon rossz állapotban van. Jelenleg Rei vigyáz rá.
- Hála égnek. – sóhajtottam fel megkönnyebbülésemben.  – Vége a rémálomnak.
Mondatom végén nekidőltem az ágynak. Anyám készült átadni a hálapénzt, amit a doktornő visszautasított, mondván a gyógyítás az élete és meghajolva kisétált a teremből. Innentől fogva anyám és Ochako ápolt engem és számoltak be a részletekről. Endeavoré lett a dicsőség, de ebben az esetben nem is bántam. Önzetlenül jött segíteni.

Eközben Rei simogatta Eri homlokát és arcát. A lány még mindig nem dolgozta fel az információt, hogy él.
- Hogyan élhettem túl? – kérdezte halkan, könnyes szemekkel. – Hiszen láttam a fényt az alagút végén és ott a szüleimet.
- Midoriya gyógyított fel. Ő is azt szeretné, amit a többiek is: Szabadon élj.
- Felesleges, mert úgyis az lesz a vége, hogy egy hozzá hasonló zsarnokhoz kerülök.
A nő tudta, hogy kire célzott, de nem akarta kimondani a nevét. Csak átölelte a kislányt és simogatta a hátát. Ekkor Ragna lépett be a szobába három doboz üdítővel.
- Látom, felébredt a mi kis szemünk fénye. – mondta, majd átadta a kért dolgokat.
- Igen. Bár, még elég rossz bőrben van, de ez legyen a legkevesebb baj, mert idővel jobban lesz. – mondta Rei és megpuszilta Ragna száját. Ezután az író leült a legközelebbi székre és a sajátját kibontotta.
- Ne haragudjon, kedves…
- Ragna a neve, pöttöm.  – tájékoztatta Rei és megbontotta Eri üditőjét és egy szívószálat tett bele.
- Ha azt szeretnéd megkérdezni, hogy mi történt a megmentőiddel, akkor az a válaszom, hogy a nehezén már túl vannak. Igaz, Mirio örökké képességek nélkül fog maradni, de bebizonyította, hogy szívében hős.
Ekkor Eri magába zuhant és összekulcsolva térdeit, elkezdett sírni. Ragna odasietett és átölelte.
- Ez az én hibám. Miattam lesz nyomorék a megmentőm. – nyögte halkan a kislány.
- Nem igaz. Az az átkozott mocsok miatt, aki úgy használt téged, mint egy két lábon járó pénzeszsákot. Nem te húztad meg a ravaszt és nem te vetted el a képességét. Te egy jó kislány vagy, Eri, higgy nekem. – mondta nyugtatóan az író. Ekkor kopogás hallatszott. Eri résnyire nyitotta az ajtót. Endeavor volt az. Kiment az ajtón és becsukta.
- Csak annyit szeretnék közölni, hogy mindenki ellátását én állom. – mondta a férfi halkan.
- Milyen nemes tőled. – reagált rá Rei felvont szemöldökkel. – És mégis mire ez a nagylelkűség? Talán ezzel akarsz javítani a reputációdon a szememben?
Ekkor a lángoló férfi olyan választ adott, amire Rei nem számított.
- Tisztában vagyok vele, hogy az akcióban való részvételem nem fog semmit nyomni a latba, mert ezzel tényleg nem lehet kiváltani azt a tonnányi mocskot, amit okoztam neked és Shotonak. Viszont, emlékszel arra, mikor bocsánatot kértem tőled? Az volt az első lépésem, és a tegnapelőtti volt a második. Ha más nem, lassan fogom törleszteni a számlámat, mégha nem fogsz megbocsájtani. A lelkiismeretemet viszont szeretném megtisztítani. Remélem, megérted.
A nő meglepődött egy pillanatig, majd elmosolyodott.
- Tudtam én, hogy maradt benned valamennyi jóság. Tény és való, elindultál egy jó úton és a nép most éltet téged. Ám, egy dolog biztos: A szerelmemet már nem nyerheted vissza.
- Tudom, és csak annyit mondok rá: Legyél azzal a férfival boldog. Megérdemled. Én nekem mennem kell. Le kell pihennem.
Endeavor ezzel a mondattal fordult sarkon és távozott. Rei visszament a szobába, hogy vigasztalja Erit. Dan halkan követte a lángoló férfit a kijáratig. Ott megszólalt.
- Tudod, amikor megismertelek, akkor az apámhoz viszonyítottalak. Fogadd bocsánatkérésemet. Amit tettél most, azzal bizonyítottad, hogy van számodra lehetőség a javulásra és kész is vagy megtenni a lépést is. Fogadd őszinte tiszteletemet, gyufafej. – mondta Dan és kinyújtotta kezét Endeavor felé. Meglepődött, majd mosolyogva viszonozta a kézfogást.

Késő este volt már. Anyám és én aludtunk. Ám, volt valaki, aki nem: Mirio. Levette magáról az infúziós ampullát és elkezdett Eri szobája felé menni. Volt még egy elintézetlen dolog. Azt szerette volna, ha a kislány biztonságban és szeretetben nevelkedjen innentől fogva. Amint az ajtó elé ért, óvatosan kinyitotta, mire két szempár figyelt rá. Rei és Ragna nézték, ahogy Eri alszik. Csak intett, hogy kövessék, mert nem akarta felzavarni a lányt. Amint mindhárman a folyosón voltak, Mirio halkan megszólalt.
- Sajnálom, hogy kirángattalak titeket, de fontos ügyről van szó.
- Semmi gond. – szabadkozott Rei. – Hogy vagy?
- Még fáj az oldalam és kicsit erőtlen vagyok, de ez lényegtelen. Eriről akarok beszélni. Pontosabban, a jövőjéről.
Mindketten bólintottak és figyeltek.
- Szívem szerint magamhoz fogadnám, mint nevelőapa, de attól tartok, hogy a törvények miatt nem lehetséges, mert csak bejegyzett élettársi kapcsolatban élők fogadhatnak örökbe gyereket. Ezért kérlek titeket arra a nehéz feladatra, hogy fogadjátok be Erit a családba. Tudom, hogy…
- Nem probléma, Mirio. – mondta Rei mosolyogva.
- Én se mondok rá nemet. Aranyos kislány és végre megérdemli, hogy visszakapja gyerekkorát. – vágta rá az író.
- Köszönöm. Cserébe, állok minden vele kapcsolatos anyagi hátteret. Ruháztatás, iskoláztatás, szóval értitek.
Mirio a mondata után könnyekbe tört ki mondata végén. Gyorsan letörölte, majd folytatta kicsit elcsukló hangon.
- Bocsánat, csak szerencsétlenre ránézek, és már magamat hibáztatom, amiért nem mentettük meg őt hamarabb és csökönyös féreg voltam a csapatommal.
- Megfizetted annak az árát bőségesen. – mondta Ragna és átölelte Reiel együtt a férfit. – És ezekután mi lesz veled?
- Nem tudom. Mindkét Quirkomat elvesztettem, így már nem lehetek hős. Legjobb esetben, ha a csapatom visszafogad, akkor maradok az SoP csapatnál. Csak nem én leszek a vezető.
- Badarság, hogy nem lehetsz. Maximum, olyan leszel, mint Iwao Oguro. Ő képességek nélkül is harcol, igaz, ő Vigilante, de részletkérdésekbe ne menjünk bele. – jelentette ki bíztatva Ragna. Mirio elmosolyodott.
- Vagy Midoriya is ott van remek példaként. – tette hozzá Rei.
- A Hokuto Shinkent nem fogja a mestere neki megtanítani. Bár, ha jól emlékszek, Midoriya apja és Stain tanult tőle önvédelmet. Vagy kérdezzük meg tőle, hogy nem ismer-e egy Nanto Seiken használót? Hátha az is egy vén csont és keresi az utódját.
Az író mondata után kibontakoztak az ölelésből. Mirio lenyugodott.
- Köszönöm a vigasztalást. – hajolt meg a férfi mondata után.
- Nincsmit. Nekünk vissza kell mennünk Erihez. – mondta a szerelmes pár, majd kézenfogva mentek vissza az alvó kislányhoz.

Mirio Togata most érezte a kórházban való felébredés óta, hogy joggal lehet All Might utódja. Magában érezte… pontosabban tudta, hogy számára nem érkezett el hősi karierrje vége. Egy új úton, de haladni fog tovább.