A támadásom nem nagyon ártott Overhaulnak fizikailag. Ellenben az agyvérzés kergette. Törött keze és bénulása miatt semmi nem tudott csinálni egy kis ideig.
- Átkozott… nyomorék… hasznavehetetlen férgek! Elfogyott a türelmem felétek! Sanchong! Hajtsátok végre a 66-os parancsot! – kiáltotta teli erőből. Aizawa és én leszartuk és egy újabb támadást akartunk rámérni.  Ekkor a tanárom ellökött. Valami megkarcolta. Földet értem, de mesterem sehol nem volt. Hirtelen hátborzongató érzés futott át rajtam. Valami nem stimmelt.

Vissza Danhez, mert ő érezte meg először, hogy nagyobb kulimázba kerültünk, mint amire számított volna. Éppen végzett Endeavor védésével, mikor csiklandós érzés futott végig a gerincén. Beleszagolt a levegőbe. Valaki a háta mögött lopakodik. Úgy tett, mintha nem venné észre, ám amikor az hátba akarta szúrni, oldalra gurulva rántotta elő pisztolyát és eresztett bele egy egész tárat. Legnagyobb balszerencséjére, a töltények lepattantak ellenfeléről.
- Nem szívlelem a lövedékeket. Nem érzek belőlük semmit, mégis irritálnak. – morogta Dan ellenfele, aki egy drabális, kopasz, sárkánypikkelyekkel befedett tag volt.
- Én meg azt nem szívlelem, hogyha valaki hátulról próbál megdöfködni. És most kivételesen nem buzin értettem. – mondta mosolyogva Dan és pisztolyába sokkal keményebb titánium lövedéket töltött és a tag felé fordította, de az eltűnt a szeme elől. Ismételten beleszagolt a levegőbe, ám semmi nyomát nem találta. Aztán egy újabb szippantásnál érezte ismét a szagát, ám most kettőt érzett. Mi a pokol?
- Ha minket keresel, akkor itt vagyunk! – kiáltottak fel és elkezdtek rá lőni. Dan gyors ugrásokkal éppenhogy kikerülte e golyókat és azonnal visszatüzelt. Mindegyik golyó talált és azok nem pattantak le, ám csak egy hajszálvékony ponton látszott a sérülés.
- Csalódottnak látszol. – nevették el magukat. – Végülis, nem csoda és nem ámítás: a pikkelyek akár a topázból is képesek port csinálni. Egyszerű kérésem van: Adjátok meg magatokat és maradjatok a seggeteken. Ten’no Shun, vagyis a Sanchong elit alakulat tankja ellen bármit dobni vagy lőni olyan, mintha nyilat lőnél a tornádó ellen.
Dan már szót se pazarolt rájuk. Két dobókést hajított külön-külön és a másodperc törtrésze alatt a megmaradt vakítógránátjait is dobta hozzájuk. Szerencsére, Ten’no nem látott át a szitán és a vakítás azért hatott rá. A farkas férfi azonnal kibontotta fekete szárnyait és elrepült Endeavorék felé. Egy valamit hallott még, ami csak még több félelemre adhat okot: Vágások és valami fura, szörcsögő hang, amit még hatalmasabb nevetés követett.

A kúria előtt Endeavor letette a józanodó Tsuyut. Hawks egy perc múlva landolt mellettük.
- Sikerült Midoriyát és csapatát biztonságban eljuttatni az épület tetejére?
- Még szép, főnök. – mondta lazán és a békalányhoz lépett. – Nem arról volt szó, hogy munkaidőben tilos inni? Vagy ennyire lazák a szabályok náluk?
- Fenéket. Az egyik csicskás ivott és a képessége miatt lerészegedett. – válaszolt Endeavor, ám ekkor Dan landolt a földön. – Mi történt, hogy nem vagy a helyeden?
- Ne osszál gyufafej! Éppen az egyik elit katona megtámadott.
- És nem tudtad elintézni profi létedre? – kérdezte Hawks mosolyogva, ám az hamar átment rémületbe, mikor tíz sárkánypikkelyes férfi landolt előtte.
- Válasz a kérdésedre?
Dan cinikus kérdésére nem érkezett válasz. Ehelyett Endeavor tűzfalat vágott maguk előtt, mire Hawks egyetlen szárnysuhintással legalább száz tollat lőtt ki szárnyaiból. Azok a tűzön átmenve lángra kaptak és legalább négyet telibekaptak. Mire a lángok leültek, a valóság akkor ütött mindenkit tarkón. Ten’no Shunnak ugyanis nem esett különösebb baja, leszámítva pár lövedéket, amiktől a klónok vérezni kezdtek.
- Kezdek kijönni a béketűrésemből! – kiáltott fel Ten’no. – Aki még egyszer rám támad, azt megölöm. Amennyiben méltóztattok nyugton maradni, akkor nem esik bántódásotok.
- Miért kéne, higgyünk neked? – kérdezte Endeavor. – Biztos ki akarjátok menekíteni Overhault.
- Hamarosan neki vége lesz. Hiába ő a vezetője a Yakuzáknak, eljött számára bukása napja.
- És ezt te pontosan honnan tudod? – kérdezte Hawks bizonytalanul, szárnyát támadásra készen állítva.
- Mondjuk úgy, hogy a zsarnok király gőgjében a mérgezett bort is megissza. Ami erre a helyzetre tökéletesen igaz. – reagált rá Ten’no. Dan agyában dolgoztak a kerekek. Alapból leszarná a tagok és előbb vagy utóbb kinyírná. Csak a sebesültek miatt sem lenne ezt az opciót választania. Ráadásul: Ezért hasznot nem kap, így meg felesleges gürizni.
- Rendben van. Feladjuk magunkat azzal a feltétellel, hogy nem engedjük el az elfogott bünözőket és a sebesülteket ellátjuk.
- A megbízóm kezeskedett afelől, hogy hajuk szála se görbüljön a hősöknek és a feladatotokba se avatkozzunk bele. Viszont itt hagyok egy klónt, nehogy megszegjétek a szavatokat.
A férfi ígéretéhez híven a megmaradt kilenc elindult a kúria felé.

Az épületben rekedt csapat két részre oszlott. Kacchan, Iida, Ochako és Urahara a berobbantot kijáratot próbálta ismét járhatóvá tenni. Ám, ez nem ment olyan könnyen, mert amint eltávolítottak egy nagyobb törmeléket, még jobban összeomlott az egész. Az ablakokra edzett acél redőny csapódott, így lényegében nem volt ténylegesen kiút. De senki nem adta fel és folytatta a törmelék lekaparását. Egyszercsak Bakugo felállt és a félhomályba nézett. Arcán vicsor feszült.
- Mi történt? – kérdezte Ochako, mikor felfigyelt a jelenségre.
- Valaki figyel minket. – morogta, majd hirtelen az egyik ágyúját felemelte és egy pontra célozva készült meghúzni az elsütő reteszt.
- Ne légy már ennyire eszelős! – korholta le Iida a szokásos stílusában. – Vagy azt akarod, hogy végleg csapdába zárj bennünket?
Ekkor egy shuriken zúgott el Ochako füle mellet, ami a törmelékbe csapódott bele.
- Igaza van. – sóhajtotta Urahara. Nem akart több harcot. – Gyere elő és szállj velünk szemtől-szembe.
Ekkor egy nyurga, szemüveges, fejpántot viselő és furcsa arcberendezésű alak jelent meg, aki ráérősen lépkedett.
- Nem terveztem orvtámadást, mielőtt valaki előjönne vele. Viszont, a főnököm parancsa, hogy adjátok meg magatokat! Ha most rögtön megteszitek, sértetlenül ússzátok meg a dolgot.
Bakugo erre abszolút berágott.
- Érdekes ajánlat, de dugd fel Godzillla fitymájába! Akkor nem ajánlottátok fel, mikor Eijiro barátomat majdnem megöltétek! Nem hiszek nektek!
- Hát legyen, dulifúli! Akkor vár rád a túlvilág. – mondta és azonnal kirántott egy pisztolyt, majd az egész tárat rá akarta a társaságra engedni. Ám, Bakugo az összeset kivédte egy-egy jól irányzott robbantással. Azonnal ellentámadásba lendült riválisom, amit ellenfele tárt karokkal várt. Lazán kikerülte, majd egy shurikent dobott fel. Ám, a második támadást telibe kapta, viszont azt Iida intézte egy Repcipro Bursttel megtoldott rúgással.
- Nem rossz lépés. – mondta a tag és megmasszírozta az állát. – Ráérdemeltek a nevem ismerésére. Én vagyok a Sanchong második embere, Ryuketsu Wu. Kivívtátok a tiszteletemet, de ezzel csak azt értétek el, hogy nem fogom lazára venni a küzdelmet.
Ekkor egy furcsa lendítést mutatott be.
- Hogy el ne ájuljak. – mondta Ochako cinikusan és beszállt a küzdelembe egy ütés jól irányzott ütéssel. Viszont, ekkor Iida felsikoltott, mert a lábába négy shuriken állt bele. Négy? Nem egyet dobott el? Igen, jól olvastátok, de mint kiderült, hogy madzaggal négy volt összekötve eggyé és emiatt látták tévesen.
- Alig bírom megemelni a lábaimat. Az inakra mérnek nyomást ezek a vackok. – nyögte és próbálta fájdalmát elnyomva kiszedni őket. Ryuketsu minden támadást kikerült vagy hárított. Baguko próbált egy adag izzadságot nagy fénnyel felrobbantani, ám ekkor éles fájdalom nyilallt a kezeibe. Ryuketsu két shurikent belevágott ellenfele hajlataiba.
- Én szóltam, hogy adjátok meg magatokat és mindenki jól jár, de aztán csesztetek rám hallgatni. Most szinte nevethetnékem van a látványotoktól. – szólalt meg a tag és felnevetett. Bakugo kihúzta a karjaiból a dobófegyvereket és egy robbantással akarta elhallgattatni a vihogó gyökeret. Ám, az félrehajolt úgy, hogy alkalma volt lenyalni sebesült ellenfeléről a vért. Urahara érezte, hogy valami nem stimmel.
- Bakugo! Ne használd az erődet, mert akkor meghalsz! – kiáltotta, mire Ryuketsu meglepődött.
- Ez érdekes. Nem sokan tudnak az erőmről. – súgta halkan, majd felnevetett. – Honnan tudod, hogy ez a Quirkom?
- Amikor lenyaltad Bakugo vérét, akkor a srác testébe, pontosabban a szívébe áramlott az aurád egy része. – adta meg Urahara a választ. Bakugo ledöbbent. Úgy érezte, hogy a robbantás nélkül szart nem ér harc esetén. Ám, ekkor ugrott be a harcművészeti órák és az a sok bokszmeccs, amit youtuberól nézett.
- Kit érdekel, hogy nem használhatom az erőmet? Puszta kézzel fogom elrendezni. Van annyi tapasztalatom a harcban, hogy téged legyőzzelek, Fakopáncs Frici! És ne merjetek beleavatkozni a harcomba, világos?!
Az utolsó kérdést a csapata felé intézte, akik némán bólintottak.
- Nem vettem el a kedvedet a harctól? Akkor támadj csak. – intett Ryuketsu. Eszeveszett közelharc vette kezdetét. Egy ideig úgy tűnt, hogy egyenlőek az esélyek, ám Bakugo bekapott egy állast, amitől a földre zuhant.
- Nem mondom, kölyök, elég jól harcolsz. Sajnos gyorsan fáradsz. Szóval, tegyél meg egy szívességet és maradj a földön, amíg szépen mondom. – mondta immár türelmetlenül Ryuketsu.
- Menj a pokolba. Ha eltöröd a kezem, akkor sem fogom feladni. Soha nem hátrálok meg. – nyögte ki Bakugo és lassan felállt és felemelte ökleit.
- Tiszteletre méltó dolog a bátorság. Ám van egy hibája is. – reagált rá Ryuketsu és egyetlen szempillantás alatt gyomorszájon ütötte ellenfelét, aki kábán esett össze. – Semmire nem mész vele, ha elitharcosokkal ellen küzdesz. Remélem, ti is felfogtátok, hogy nem igazán szabadna ellenünk harcolni.
Akik talpon maradtak, azok csak tanácstalanul néztek. Ryuketsu elmosolyodott.
- Látom, hogy legbelül feladtátok. Helyes. Nem foglak titeket bántani. És maradjatok a feladásnál, mert nincs kedvem a felesleges harcokhoz. Viszont, biztosítalak benneteket, hogy fél órán belül véget ér ez a rémálom és ti fogtok nyerni.
- Honnan vehetjük, hogy ez így is fog történni? Hiszen Overhaulnak dolgoztok! – kelt ki magából Ochako, aki begyógyította Iida sebeit és Bakugot is kezdte kezelésbe venni.
- Kai Chisaki hamarosan elbukik és egy új vezetője lesz a Yakuzáknak. Hamarosan meglátjátok. De nekem most mennem kell. Aki követni merészel, azzal szemben nem leszek ennyire könyörületes.
Mondata végén a férfi egy füstbombát dobott a földre és elmenekült. Vihogását a folyosó végéig is hallani lehetett.

Chronostasis éppen lefogta Aizawát és két óriás hajtincsével bökte meg a férfit.
- Felesleges megmozdulnod. Olyan lassú vagy jelenleg, mint csiga, szarás közben. – nevette el magát a férfi. Aizawa megszólalni se bírt. – A főnököm mindig is imádta azon képességeket, amik eltörlik már Quirkjét. Ugyan, a tied Eri gyengített változata, de csak hajszálnyival. Esetleg, ha kiszedjük a szemeidet, akkor azzal hatalmasat kaszálhatunk.
Mikor Chronostasis befejezte mondatát, egy nő ugrott oda.
- Változtak a tervek. A főnök új parancsa, hogy elengedjük őket. Személyesen akarja a dolgokat elintézni.