Ochako, Mirio és én kaptuk a legnehezebb előkészülettel járó munkát. Egy hatalmas épületre kellet felmásznunk, ami elhagyatott volt, ennek következtében legalább harmincemeletnyi gyaloglással járt. Nem hittem volna, hogy visszaköszön az I-Szigeti lépcsőmászás.
- Legközelebb, ha a szüleim tervezni fognak egy felhőkarcolót, akkor biztos, hogy olyan liftet nyomunk bele, ami akkor is működni fog, ha már nincs áram. – zihálta Ochako valahol a 27.-ik emeletnél. Okkal nem használta Quirkjét: A behatoláshoz kell majd. Mikor felértünk, akkor jött a nem várt meglepetés.

Egy vékony, szőke hajú srác nézett ránk prémkabátban, szemüvegben, hátát a korlátnak támaszkodva várt minket. Vörös szárnyai összehúzva pihentek.
- Mizu, fiatalok! Kell egy fuvar? – kérdezte könnyed hangon. Mirio felismerte a tagot.
- Hawks! Mit keresel itt? – kérdezte csodálkozva. Úgy tudta, hogy más ügynökségek nem voltak meghívva.
- Hosszú vagy a rövid változatra vagytok kíváncsiak? – kérdezte nyugodt hangon, ám a választ sem várta meg. – Endeavor úgy gondolta, hogy nektek be kell segítenem, ha légből indított támadást akartok végrehajtani.
- Központ, jelentkezz! Itt Star Knight Deku! Igaz az, amit Hawks mondott? – kérdeztem a kommunikátorba.
- Itt a központ! Igazak a hírek! Erősítést kaptunk. Különben is, az általatok kiagyalt tervhez még kell egy kis ráadás nem?
- Igen. Köszönöm a választ. Kiszállok! – mondtam és kikapcsoltam az eszközt. Ekkor a szárnyas odadobott nekünk egy vastag, hosszú kötelet, aminek négy karabineres vége volt.
- Kössétek be magatokat jó alaposan és miután a karabinerek a derekamom lévőhöz lettek csatolva, Ochako antigravitálni fog titeket. Tiszta sor? – fejezte be Hawks a mondandóját. Szó nélkül tettük azt, amit kért. Ekkor a férfi kiterjeszette szárnyait és egy hatalmas lendülettel felrepült a levegőbe. Nem bírt el hatalmas súlyokat repülés közben és ha nem lenne a barátnőm Quirkje, akkor lényegében itt cseszhetnénk a dolgot.
- Remélem, hogy a Hawks repülési iroda kitűnő szolgálatot nyújt a számotokra. Italokat sajnos nem tudunk felszolgálni és film helyett a lent lévő épületek szolgálnak szórakozás gyanánt.  – mondta mosolyogva és lenézett ránk. Nézőpont kérdése, mert baromi látványos, ahogy madártávlatból láthatom a várost. Ám, odafent hideg van és a hősegyenruhám meg nem ilyen hidegre lett tervezve. Lassan a Chisaki kúria felett értünk.

Időközben Overhaul és Chronostasis egy hatalmas terembe vonultak, ahol nem voltak ablakok.
- Elnézést, hogy megkérdem, de miért nem aggódik, mikor a támadók leverték a legjobb csapatát?
- Legjobb? – kérdezte csodálkozva Overhaul és a társa felé fordította tekintetét. – Ha ezek lennének a legjobbak, akkor a kerék sem lenne feltalálva.
Choronstasis kérdőn nézett rá. Overhaul folytatta.
- Ezek a huszadrangú balfácánok csak arra jók, hogy elfogják őket vagy megdögöljenek. Ezer hozzájuk hasonlót találok és ez így van rendjén. Tekintsd ezt úgy, mint egy sakkjátszmát. Ha meg akarod nyerni, akkor áldozatokat kell hozni. És kiket ütetsz le először a nagyobb győzelem érdekében?
- A parasztokat? – kérdezte bizonytalanul a tag.
- Így van. Én is ezt csinálom. Elhitetem azokkal a nagyképű hősökkel, hogy képesek engem legyőzni. Sőt, már annak kapujában vannak. Mindezt azért, hogy egyetlen szempillantás alatt összeomoljanak és meghajoljanak előttem. Már, ha hagyom őket levegőhöz jutni, ha érted mire gondolok.
- Értem. Már csak egy kérdés: Engem és Mimicet is gyalognak tartasz?
- Kicsit magasabb értéket képviseltek, de semmi több. Számomra mindenki ezen a világon csak figura a sakktáblámon és úgy irányítom őket, ahogyan nekem tetszik. Ti sem vagytok kivételek. – zárta le Overhaul a monológját és egy irányítópulthoz lépett, ami a terem szélénél foglalt helyet. Ekkor Mimic előjött a padloból.
- Főnök! Visszatértem és eddig minden úgy halad, ahogy megtervezte. – mondta és meghajolt. Miért nem kábult el? A maszkjában egy vastag műanyagréteg található, ami megvédi viselőjét a komolyabb fejsérülésektől.
- Nocsak! Akkor pihenj le, mert hamarosan megérkeznek a hívatlan vendégeink. – mondta a Yakuza vezető és leült az egyik székre. Az egyik speciális ampullát egy pisztolyba töltötte és átadta Chronostasisnak.
- Amennyiben valamelyik díszmadár veszélyesebbnek bizonyul, akkor lődd meg ezzel. Végleg hazavágja a képességét és legyengíti.
A tag csak némán átvette a fegyvert és leült a földre. Amint be fog jönni minden hős, elkezdődik a mulatság.

Megérkeztünk a kúria legtetejére. Ochako landolás után kioldotta a Zéró Gravitációt. Elkezdtük kioldani a köteleket. A lemászás miatt is fel akartuk használni, emiatt leoldottuk derekunkról.
- Srácok! Ideje lelépnem. Segítek Endeavornak odalent. – mondta lazán Hawks és békejelet mutatott.
- Ha vége ennek, jövök neked eggyel. – mondtam és kivettem a C4-est a tető berobbantásához.
- Mint én a 68-as póznál. – mondta Ochako lelkesen. – Ő kielégített, én meg jöttem neki eggyel.
Erre Hawks elnevette magát.
- Van humorod, ifjú hölgy. De mostmár megyek tényleg.
A szárnyak egyetlen lökéssel elrepítették a férfit. Viszont, nem volt időnk csodálni a látványt. Felszereltem a bombát és élesítettem. Mind hátrább vonultunk. Megnyomtam a gombot és az egy kis robbanással lyukat csinált a tetőbe. Leengedtük a köteleket és leereszkedtünk. Valami nem stimmelt. Senki nem volt a folyosón és üres némaság uralkodott. Ochako beleszagolt a levegőbe. Vér illatát érezte a levegőbe.
- Menjetek előre. Nekem van egy elintézetlen ügyem.
Nem értettem, mire utal, ám egy váratlan támadás világossá tett mindent. Egy kés repült felém, amit megfogtam két ujjammal.
- Nocsak! Nocsak! A szépfiú és a bandája végre feltűnt. – hallatszott egy kislányos nevetéssel kísért hang.
- Himiko Toga! Örvendek a találkozásnak. – jelentette ki Ochako látszólagos meglepetéssel. – Nem tudom, miért vagy itt, de ha esetleg a visszavágót akarod a tábori eset óta, állok rendelkezésedre.
Mondata végén megropogtatta az ökleit. Láthatólag a Harley Quinn utánzat benyalta a csalit, mert három kést dobott barátnőm felé, ám egy szaltóval kitért.
- Mire vártok! Menjetek! A randevú ponton találkozunk!
Nem is kellett több, hogy elinduljunk, amilyen gyorsan csak tudtunk.
- Nem fogom elmondani, miért vagyunk itt, ha esetleg ezt kérdeznéd. Azt viszont igen, hogy ki foglak véreztetni. Már csak egy kérdés maradt: Hova szeretnéd? Mellbe vagy szájba?
- A pasimtól mindig meg szoktam kérdezni. – felelte mosollyal Ochako. Érezte, hogy Himiko a háta mögött van és késes kezét a nyakához akarja emelni.
- Nagy szavak és még nagyobb hidegvér, mintha Bruce Willis lennél. Teszed azt, hogy kemény vagy, de nemsokára ordítani fogsz a fájdalomtól. – súgta huncut nevetés kíséretében Himiko.
- Csak ha rappelsz hozzá. – vágott vissza Ochako és egy jól irányzott könyökössel orrbavágta ellenfelét, aki hátrálásra kényszerült.
- Már megint a csinos orrom. – nyögte a lány és visszaugrott a sötétbe. – Ezért levágom a te orrodat!

Himiko nem mert közvetlen támadást intézni, mert tudta, hogy mi lesz a végeredménye. Helyette orvtámadást eszelt ki. Tanult az első összecsapás alkalmával. Közelharcba esze ágában sem volt bonyolódni és bármit kivéd, amit felédobna. Szerencsére, már kieszelte a tervet, ami letörli Ochako kerek pofájáról a vigyort. Kivett a melltartójából egy húszméteres damilt és elkezdte késeit ráfűzni. Az volt az ötlete, hogy a mennyezetre erősíti és amikor Ochako figyelme elterelődik, akkor kioldja a csapdát és az összes kés minden fontos artériát eltalál, így véreztetve ki. A csapda elkészült és felaggatta a falra. Addig szóval kell tartania.
- Ha tudtam volna, hogy te is idetolod a pofádat, akkor hoztam volna a vérszívó késemet. Miután kivéreztettelek volna, mint egy vágási malacot, felvenémaz alakodat és Midoriyával hancúrozhatnék. A csúcsponton meg beleszúrom a szívébe a legminőségibb tőrömet. Ez már annyira izgalmasnak hangzik, hogy felforr a vérem.
Himiko beszéde megtette a hatását. Ochako a hang forrását kereste és nem figyelt a csörrenésre, ami a csapda felállításával járt. Kezdődhetett a támadás. Himiko az utolsó két kését Ochako hasának célozva dobta el. Kitért előle, ám pont a csapda alatt volt. Ekkor, kioldotta a csapdát, így a késeket már semmi nem gátolta a zuhanásban. Mindegyik sikerrel talált és Ochako szó nélkül a földre rogyott. Himiko magabiztosan leugrott a mennyezetről és lépkedett látszólag kába ellenfele felé.
- Milyen érzés, ahogyan a hideg acél úgy hatol át a testedet, mint forró kés a vajon? Mennyire furcsa érzés lehet, hogy látásod elhomályosul és érzed a végzetedet? Van fény az alagút végén, vagy csak az jár a fejedben, hogy miért dudál? – nevette el magát Himiko eszelősen a mondata végén.
- Azt hiszed vicces vagy? Keménynek hiszed magad? – súgta halkan Ochako, mire Himiko felvonta az egyik szemöldökét. Valami hiba csúszott a számításába. – Nem annyira vicces a helyzetem, mint az… arcod.
Ochako felemelkedett úgy, mintha a kések ott sem lennének a testében. Himiko legnagyobb döbbenetére, így is volt, mert azok a földre estek, kisebb csilingeléssel.
- Hogyan? Hogyan tudtad kivédeni azokat? – kérdezte Himiko döbbenten.
- Védekezni? Minek, amikor páncélruha van rajtam.
Ochako a mondata végén egy repülő rúgással akart támadni, ám ekkor meglátott Himiko mögött egy hasonmást. Ugyanolyan volt mindkettő és most már mindketten sztereóban beszéltek. Megállt a támadásban. Félt, ha rosszat talál el, akkor már keményebb sebesüléseket fog szerezni.
- Szívesen maradnék, de nem megy. Van jobb dolgom is, ahogy nektek megmaradt egy problémátok. Csak egyvalamire kérnélek titeket: Bosszuljátok meg Erdélyi Vanesszát!
Ekkor mindketten gyorsan elfutottak az emelet felé. Ochako utánuk akart eredni, ám a kommunikátor megszólalt.
- Uravity! Itt a központ! Randevú a földszinten, minden kúriában tartozkodó hősnek! – hallatszott Rei hangja.
- Értettem. Megyek, ahogy tudok! – válaszolt Ochako és kinyomta a kommunikátort.

A két Himiko kiugrott az ablakon egy olyan területre, ahol Dan se láthatta őket. Az egyikük köddé vált és a közelben Twice tűnt fel.
- Miért hagytad abba Tomura parancsának végrehajtását? – kérdezte a férfi, miközben felsegítette Himikot, akinek a rossz landolás miatt kificamodott a bokája. Átkarolva a derekát elvitte a legközelebbi ülőalkalmatosságig, hogy bekösse a lábát.
- Ha itt vannak ezek a nagyképű hősök, akkor mi feleslegesek vagyunk ide. Mivel benned bízok meg a legjobban, elmondok neked egy titkot.
Twice felnézett a lányra, de a befáslizást nem hagyta abba.
- Mi volna az? – kérdezte a férfi.
- Megbántam, hogy Tomurához csatlakoztam. Először azt hittem, hogy Stain tanításához hasonlóan a hamis hősöket vadászuk le és nyírunk ki. Ám, az a gyökér mindenbe beleszarik, amitől elment a kedvem. Nem bírom azt a maszkos díszpintyet, de egyben igazat adok neki.
- Abban, hogy Tomura a legszánalmasabb és legostobább vezető?
- Igen. Vanessza halála után minden világos volt a számomra. – sóhajtott fel Himiko, majd Twicera nézett. – Elszakadt a maszkod.
A férfi ekkor realizálta, hogy a lány igazat mondott, mert az arc bal oldalán elszakadt egy ponton. Ekkor összeomlott és zihált. Egy régi trauma ugrott fel.
- Ne aggódj, itt vagyok neked. – mondta Himiko nyugtatóan és elkezdte a fejét bekötözni azzal a fáslival, amivel Twice a lábát gyógyította be. Ettől a férfi lenyugodott.
- Köszönöm. Sajnálom, amit anno Vanesszára mondtam. Tudom, hogy szánalmas poéngyár vagyok.
- Nem kell ragoznod. Tudom, hogy nem komolyan mondtad és ez így van rendjén. Mindenki valami szerepet tölt be ebbe az üres világba. Menjünk innét. Semmi szükségünk ránk.
Twice összeszedte magát Himiko támogatása által. Felkapta Himikot, majd átbújva a kerítés egy pontján, eltűntek, mielőtt a zsaruk ideérhettek volna.

A Gonosz Szövetség itteni célját senki nem ismerte közölünk. Viszont, számításba vesszük az elkövetkező fejezetet, nem ez lett a legnagyobb ok az aggódásra.