Reggeli után az Igaz Hősök tagjai szépen, lassan bevánszorogtak a szobába. Elsőként Todoroki és Momo jött be velem egy időben. A lány a srácra dőlve szundított. Irigylem, én nem tudtam aludni, mert álmomban mindig előjöttek a találkozásom a kislánnyal és a vad fantáziák, hogy milyen kínzásnak vethették alá. Nem is csoda a max két óra összes szundikálás értem el, ami valljuk be, nem egészséges. Fél óra kellet talán, mire Urahara vezetésével zárták a sort. Dan az ablakpárkányon ült és laptopomról hallgatta a zenét. Továbbá, volt két extra tag, aki távolról figyelt minket. Aizawa és Mirio, de senki nem vett róluk tudomást.
- Most láthatod, hogy kéne igazán vezetned egy csapatot. – mondta határozottan az osztályfőnökünk. Mirio csak némán nézett ablakom irányába.

Miután a zaj is elült, elkezdhettük végre valahára.
- Akkor üdv mindenkinek! Jelentést kérek a három osztagtól. Dan, te kezd.
A farkasférfi kikapcsolta a zenét és pötyögött valamit a laptopon.
- Mielőtt elkezdem, Kétarcnak van egy üzenetem.
Sejthetően Todorokira célzott.
- Mi volna az? – kérdezte vissza a megnevezett.
- Apád ingyen és bérmentve segített nekünk és csak azt kívánja, hogy sértetlenül jöjj vissza az akcióból.
Hosszú csend következett. Bárki, aki ismeri Endeavort, most zavartan vakarja a fejét. Todoroki csak bólintott.
- Kezdem akkor azt, amit megtudtam. Endeavor információi tűpontosak a társamtól kapott információkhoz viszonyítva. Az épület alatt meghúzódik egy komplett alagútrendszer. Ez csak egy dolog, de tele van zsákutcákkal, rövidítésekkel és a házbeli végük mind máshol végződnek. Továbbá, bizonyos alagutak másik rejtekházakba vezetnek. – mondta lassan és érthetően Dan és a laptop képernyőjén mutatta meg a vizuális elképzelést.
- Van valami módszer ezt az előnyünkre fordítani? – kérdeztem.
- Csak egy esetben: Ha a fő gócpontokat beomlasszátok. – adta meg a választ a farkas férfi. – Ha azt megcsinálják, akkor csak a főbejáraton lehet távozni. Ám, azzal van egy kis bökkenő.
- Hadd találjam ki: Nem vagyunk hozzá elegen. – szólalt meg Tsuyu, aki Iida és Nejire között nyomorgott.
- Igaz. Viszont, ha lenne módszer arra, hogy eltereljük a figyelmet a robbantó csapatról, akkor kevés ember is elég. Meg néhány távirányítású robbanószer. – mondta Eijiro.
- És mégis kinek van lehetősége beszerezni ilyeneket? – kérdezte Iida. – Úgy tudom, egyikünk se MacGyver, aki képes tamponból, ragasztószalagból és svájci bicskából pisztolyt csinálni.
- Esetleg, ha elfelejtetted volna, az Alkotás a képességem és elég megnéznem egy militarista dokumentumfilmet, ahol a C4 készültét mutatja be és én is tudok csinálni.  – vágta rá Momo.
- Akkor már összeállt a terv. Egy csapat az első bejáraton okoz egy kis figyelem elterelést, míg egy a másik az alagutakat főbb elágazásait aknázza tele. – mondtam és jegyzeteltem.

Ekkor hirtelen kopogás szakította félbe a megbeszélést. Résnyire nyitottam. Mirio volt az.
- Szia. Mit szeretnél? – kérdeztem hidegen.
Hogy mit keres itt, kérdezitek, mikor kint figyelt még pár perce? Nem bírta tovább hallgatni a mardosó bűntudata miatt, ezért megkerülve az épületet, a kollégiumi szobám ajtaja elé ment. (Nem sok idő neki, tekintve, hogy képessége miatt át tud menni falakon.  – R.)
- Beszélni szeretnék veletek. – mondta halkan.
- Nekünk viszont nincsen semmi mondanivalónk feléd! – kiabálta Bakugo. – Szóval, jobban teszed, ha elhúzod a gyáva…
- Elég legyen. – mondtam határozottan, megállítva a szitkokat. – Gyere be.
Kinyitottam az ajtót és hagytam bemenni. Ott megállt a tömeg előtt, mialatt visszapréseltem magam a helyemre, az íróasztali székre.
- Akkor ki vele: Mit szeretnél mondani? – mutattam rá mondatom végén.
- Sajnálom. – mondta halkan.
- Bocsánat, mond hangosabban. Nem értettük, mit akarsz kinyögni. – válaszoltam.
- Sajnálom. – vágta rá valamivel halkabban.
- Sajtvágó? Nem egészen értem, mire akarsz kilyukadni, Mirio? Sajtot akarsz enni?
- MONDOM SAJNÁLOM! – kiáltotta teli torokból, majd vett egy nagy levegőt és immár normális hangnemben folytatta. – Csapnivaló vezető voltam, ahogy látom az ellentétét. Teljesen ignoráltam a ti gondolatotokat és célotokat és csak a saját fejem után mentem. Szánalmas magyarázat, tudom, de most arra szeretnélek megkérni titeket, hogy csatlakozzak hozzátok. Amíg nem vagyok vezető szerepben, addig jó vagyok, nem? – bökte ki Mirio a végére a kérdést, meghajlással kísérve. Szívem szerint elfogadtam volna a bocsánatot, ám nem voltam biztos benne, hogy a többiek jó szívvel vették volna.
- Akkor, hallhattátok a leszerepelt vezető és örökös beszédét. Most ideje szavazni: Megbocsátsunk Mirionak, vagy utasítsuk el és küldjük Szibériába nyilvános mosdót pucolni? Aki felteszi a kezét, az igennel szavaz, aki nem, annak maradjon lent a keze.
Nejire és Tamaki azonnal feltették a kezüket. Személyes megítélésem szerint csak meg akarták társukat leckéztetni, elvégre a nagy hármast mindig is tisztelték. Aztán szép lassan emelték fel a kezüket a többiek. Vártam egy kicsit és kezemmel jeleztem a szavazás végét.
- Akkor egyértelmű a döntés: Isten hozott az Igaz hősök között. Foglalj helyet, márha tudsz.- mondtam fejemet vakarva. Ekkor viszont az ablakból szólalt meg Aizawa.
- Láthattad, hogy mire is képes egy igazi vezető. Jobb, ha most figyelsz és tanulsz tőle. – mondta, amivel rendre megugrasztott minket, kivéve Dant, aki ránézett.
- Te is csatlakozol hozzánk, Radírfej? – kérdezte szemtelen stílusban.
- Persze, Gin. Csak told odébb a farpofáidat. – mondta, majd átugrott az ablakomon és leült a párkányra.
- Honnan tud az egészről? – kérdeztem.
- Urahara beavatott. Ki nem hagyom azt a momentumot, hogy Overhaulnak alápörköljek az osztályommal együtt és ki vigyázna rátok, ha beüt a gebasz? – kérdezte könnyelműen, majd a falnak dőlve figyelt tovább.

Ímmár a teljes csapat létszám megvolt. Ideje volt folytatni a megbeszélést.
- Tamaki! Nejire! Tsuyu! Ti mire jutottatok? – kérdeztem. Beszámoltak a helyzetről, ám nem sok mindenre jutottuk a kódnéven kívül.
- Köszönöm. Mindazonáltal ez a Charlie-Delta eléggé zavaros. Valakinek valamilyen ötlet?
Ekkor Ochako elővett egy városi térképet, ami öt prefekturára van osztva. Kis nézelődés és motyogás után összecsapta tenyerét.
- Megvan! Ha egyenlő kockákra osztjuk a terepet és minden oldalát és a Torpedó játéktáblája alapján ballról jobbra, illetve fentről lefele abcé sorrendben írjuk rá a betűket, akkor megkaphatjuk az alagút bejáratának valószínű helyét. Kérhetek cerkát és vonalzót?
- Miért is kell, bubifej? – kérdezte Bakugo. – Le akarod mérni a többiekét, hogy a lovagodhoz legyen viszonyítási alap?
Ekkor a mellette ülő Iida lekevert egy tockost a riválisomnak.
- Ezt vedd úgy, hogy tőlem kaptad. – jegyezte meg barátnőm, megelőzve a káromkodást.
- Az lenne ám az igazi svédasztal. – sóhajtott fel Dan.
Barátnőm, fel sem nézve a térképről húzogatta be a vonalakat és elkezdett számolni. Végül rámutatott egy olyan részre, ahol a Nausicca hotel is volt.
- Megnéztem az alagútrendszert és valóban van egy bejárata azon a helyen. Szép munka volt, Csillagfény! Nemcsak Robin az ész a csapatban és ez tetszik. – mondta Dan elismerően, mire mindenki tapsolt. Ochako csak mosolygott. Mikor a zajongás abbamaradt, felemeltem a kezem szólásra.
- Akkor már csak egy maradt hátra. Kaminari, ti mire jutottatok? – kérdeztem tőle, aki az ágyamon ült, szájában öt telefontöltő és egy Psp töltő szinór lógott ki és így töltötte a készülékeket. (Ezt nevezem pofátlanságnak. Az, hogy a saját erődet használod hétköznapi dolgaid megkönnyítésére, egy dolog. De ez? – R.) (Már megbocsáss. De az én telefonomat is tölti. Akkor én is pofátlan vagyok? – Dan.) Elég! Kaminari hozzászokott már ehhez az első naptól fogva. Vissza a témára. Beszámolójuk előrehaladtával elkezdtem halkan könnyeket hullajtani. Nem mondom az életemet rózsásnak, mert Todoroki történetét rosszabbnak éreztem, de amit a kislányról megtudtunk, az vitte a prímet. Ochako megfogta a kezem.
- Jól vagy, drága? – kérdezte ő is könnyes szemmel.
- Igen. – mondtam gyorsan és letöröltem a szemem. – Csak átérzem szerencsétlen lány szenvedését. Még mindig korholom magam, amiért nem kaptam fel anno és tipliztem le minél messzebb a helyszíntől.
- Még egyszer sajnálom a történteket, de ahogy mondtam: Féltettelek titeket ok nélkül. De ne aggódj: Legközelebbi alkalommal megmentjük és erre szavamat adom. – jelentette ki Mirio és megsimogatta a fejem. (Irigyellek. – Dan.) Most úgy teszek, mintha ezt nem láttam volna. Kis idő után ismét visszaváltottam nyugalmas hangra.
- Köszönöm a jelentést és a vigasztalást. A most elhangzott beszámolók alapján nincs sok időnk. Ha az erőszakoló gyorsabb, akkor vége a dalnak, úgyhogy gyorsabbnak kell lennünk. Még ma este támadunk!
Azt hittem, mindenki eszelősnek fog tartani. Ám ehelyett felálltak és bal kezüket a mellükre tették a két tanár kivételével.
- Mind melletted vagyunk. Csak az utasításra várunk!
Én is a szívemhez tettem a kezemet.
- Ígérem, hogy senki nem fog meghalni. Ha kell, akkor a saját életemet áldozom fel értetek.

Mindenki ezekután leült.
- És van valami terved, vagy rögtönözni fogunk? – kérdezte Todoroki.
- Van, ami azt illeti. Igaz, csak részek vannak meg, de kidolgozzuk és a nap további részét pihenéssel és felkészüléssel fogjuk eltölteni. Négy csapatra osztom a társaságot, hogy ezzel minden menekülési útvonalat lezárjunk. Az időzítés és a koordináció mindennél fontosabb. Nem tudjuk, hányan lesznek bent, milyen felszereltséggel és Quirkkel, úgyhogy mindenkitől óvatosságot várok el.
- Értettük. – mondták mindannyian.
- Az első csapatot Dan fogja alkotni, aki az Őrangyal hadműveletet fogja levezényelni. A hátsó kertre fog csapást rámérni és védelmezni az elölről támadókat.
- De miért egyedül? – kérdezte Urahara.
- Bocs, Jiraiya, de magányos farkas voltam mindig is, ha akciókról van szó. – tájékoztatta Dan. Érthető. Nem tudok többet kérni tőle, de nem is kell.
- A második frontvonal Jirou, Kacchan, Iida, Momo, Todoroki és Urahara mester az Éjjeli Vakond hadműveletért felelős.
- Imádom azt a csatornát! – mondta Ochako csillogó szemmel. – Balázs Bálint, vagyis L. Mole a legigényesebb bemutatókat csinálja. Kár, hogy be fogja fejezni. – mondta a végét letörten. Mindenki egyetértett barátnőmmel még olyanok is, akik nem kockák. Mire elhalkult a moraj, folytattam.
- A feladatuk, hogy a csatornarendszeren belül megtalálják a főbb gócpontokat és időzített robbanóanyaggal elássák őket. Amint azokon már túlmentek és megbizonyosodtatok, hogy nincs a kúriából kivezető út, jelre felrobbantjátok az bombákat.
- Akkor elkérjük a térképet a csapattal és elemezzük őket. – mondta Momo, amire a telefonja pittyent.
- Már átküldtem az térképet a mobilotokra és gépetekre. Addig ne menjetek fel a netre. – mondta Dan.
- Akkor a harmadik csapat Nejire, Tsuyu és Eijiro a John Matrix hadműveletért felelős. A főbejáraton fognak támadni. Csak akkor kezdhetik meg a támadást, ha berobbantották az alagutakat, így csak akkor jönnek rá a turpisságra, amikor menekülni akarnak.
- Hékás! Akkor miért nem én vagyok benne a frontális támadók osztagába? – kérdezte feszülten Bakugo.
- Egyszerű: Ha elragadtatod magad, akkora robbantást csinálsz, amivel ránkdőlne az alagút. – mondta Eijiro. – Logikus döntés az ő részéről.
- A negyedik akció fedőneve: Igazság az égből! Ochako, Tamaki, Mirio és én a levegőből zúzunk be az épületbe, miután elkezdődött a buli. Így totális káoszt alakíthatunk ki a vonalaik között.
- Akkor meghagyom a térképet a gépeden, ami az épületet takarja. – mondta Dan.
- A támadás ideje 22:00. Addigra minden csapat a kezdőpontnál kell, legyen. Továbbá, a bevetés idején mindenki a hősruhájában lesz. Kérdés? – fejeztem be a beszédemet.
- Megelőzőm azt a kérdést a kijutásról és a szállításról. – köhintett Aizawa. – Megcsinálok némi papírmunkát éjszakai hősgyakorlatról és elkérek egy buszt is. Azzal a megadott koordinátákra elviszlek titeket.
- Ami a kommunikációt illeti, én meg felkeresem Hatsume Meit és elkérek tőle ezt-azt.  – fejezte be Urahara.
Immáron már senkinek nem volt kérdése.
- Akkor lezártuk a mai megbeszélést. Mindenki mehet a dolgára.

A csapatunk élete talán egyik legnehezebb küldetését vállalta el, de ez senkit nem zavart. Ellenkezőleg, határozottan néznek a kihívás szemébe. (Látod? És te arra panaszkodtál, hogy nem vagy jó vezetőnek. Ha nem így lenne, akkor nem tudtál volna betoborozni két tanárt és Miriot, akik önként jelentkeztek. – R.) (Így van. Amikor megbeszélés volt tiszta SWAT sorozat érzés kerített hatalmába. – Dan.) Köszönöm, srácok.