Másnap reggel tíz órára már minden vezető és tag készen állt a megbeszélésre. Láttam, hogy Bakugo és Eijiro sebei, amit az éjszakai műszak során szereztek, Recovery Girl begyógyította. Tsuyu és Dan jókedvűen beszélgettek, Ochako csak némán bújt hozzám. Mirio köhintésére mindenki elhalkult.
- Ideje nekikezdeni a jelentéseknek. Kezdje először Nejire osztaga! – mondta határozottan Mirio és a tollát a kezébe véve fülelt. Nem sejtette, hogy odakint már figyeli a dolgot a célszemély is.

Nejire előszedte a jelentését. Nem lehet könnyű osztagvezetőként még a nap végén jelentéseket írni, de hát ez velejárója a munkának.
- Tsuyu és Dan megtalálta Kai Chisaki lakhelyét. Kértem róla néhány fotót és alaprajzot a hivatalos oldalakról, de sejtem, hogy ez sem fog semmit elmondani arról, ami az épületen belül vár minket.
A békalány jelentkezett, amire Nejire is felfigyelt.
- Szabad a szó, Tsuyu kedves. – mondta Nejire mosolyogva.
- A területet rakás őrkutya védi, amit átprogramoztak. Utánanéztem ezeknek ma reggel a neten és a leírások alapján, ha nincs a területén senki, akkor még a környéken kóricáló embereket sem ugathatják meg. Az meg csak bizarrabbá teszi az ügyet, hogy a kerítés önmagától fordult ki. Nagyon védhetik a helyet.
- Köszönöm a jelentést. – bólintott Miro és leírta a papírra a következtetéseit. – Tamaki! Hallottam a drogdíler banda elfogásáról és a szerfoglalásról is.
- Igen. Véletlen volt, de hála ennek elég sok információt szűrtünk le. Ma hajnalban kaptam meg apámtól a jelentést és igencsak furcsa ellentmondásokat tartalmaznak.
- Hogy érted? – kérdezte Mirio furcsálló tekintettel.
- Az XM-A1S és a XM-A3S drogokat csak mesterséges úton lehet előállítani. Viszont, mindkettő természetes anyagokat tartalmaz. Konkrétan, az előbbi csak természetes, csak hígítva van.
- És mi lenne az a természetes anyag? Úgy tudtam, hogy nincs olyan növény, amiből elő lehet állítani.
- Mert ez vér. Mindkét drog alapanyaga emberi vér.
Ekkor esett le a tantusz! A kislány, akit találtunk, a rajta lévő tűszúrás nyomok, az idegen fazon azzal a tekintettel. Kétségem nem volt afelől, hogy mi voltunk a legeredményesebb a három csapatból. Tamaki tovább folytatta beszámolóját.
- Akik esetleg nem jártasak, hogy mik ezek a szerek, annak tartok egy gyorstalpalót. Hála Eijiro és Bakugo párosának, még minta is van nálunk.
Csattanó hangra lettem figyelmes. Két injekcióstűt tett le a srác az asztalra. Az előbbi egy kicsi, alig pár milliliternyi kiszerelés volt, a másik egy normális injekcióra hasonlított.
- A kicsit hívják kódnevén XM-A1S-nek, de a szlengben szolgának hívjuk. Ezek nemcsak, hogy megfosztják az illetőt a képesség használattól, DNS szinten is szétbarmol mindent nagyobb adagokban, ami rosszabb esetben halálhoz is vezet. – mondta Tamaki, miközben az eddig a kicsi injekcióra mutatott. Most a nagyra váltott. – A másik kódneve XM-A3S, szlengben Úrnak van megnevezve. Mikor a Quirkok megjelentek, akkor legális doppingnak számított. A szervezetbe jutva lényegében felpörgeti a képességért felelős sejteket. Ám, amikor kutatások bizonyították, hogy addiktívabb és egyben pusztítóbb, mint a heroin. A drogellenes hősügynökségek tűzzel-vassal küzdenek.
Felemeltem a kezem a szólásra, de Mirio mintha ignorálná.
- Köszönöm a jelentést. A mi csapatunk semmit sem talált.
Most csak viccel?! Ochako is kérdőn nézett, akárcsak én. Fel is tette a kezét. Mirio rá sem figyelt, hiába látta mindenki, hogy szólni akarunk.
- Akkor ennyi lett volna az eredménybeszámoló…

A srác nem tudta befejezni a mondatát, mert az asztalra csaptam.
- Ne próbálj meg ignorálni minket! – kiáltottam rá.
- Midoriya! Azonnal fejezd be ezt a tiszteletlenséget! Csak akkor beszélhetsz, ha szót adok. – korholt le Mirio, ám ezzel nem fog most elnyomni.
- Hogy mondhatod azt, hogy nem értünk el semmit, amikor történt velünk egy furcsaság. – érvelt a barátnőm.
- Az csak egy szimpla félreértés. Az üggyel kapcsolatban jelentéktelen információ. – köhintett Mirio, ezzel próbálva elvenni a szólástól, ám Nejire és Tamaki is kíváncsian figyelt, úgyhogy feladta. – Rendben. Jelentsétek. – sóhajtott a végén. Beszámoltunk a sikátor közelében történtekről. Mikor befejeztük, akkor élénk sugdolózás vette kezdetét. Végül, Nejire megszólalt.
- Ezzel a részlettel minden összeáll. – jelentette ki a lány, miközben papírra véste fel a részleteket. – Az a kislány annak a férfinak igazán fontos lehet valamiben. Hallottam pletykákat, hogy Overhaulnak van egy lánya, de a külvilág nem is látta. Kicsit Golden Wind beütése van ennek.
- Ez csak spekuláció, kollegina. – vágta rá Mirio, mintha csak nyűg lenne erről beszélnie. – Midoriyának és Ochakonak meg el van szállva a fantáziája és most vadabbnál vadabb dolgokat kezdtek el kiagyalni.
Nem akartam hinni a fülemnek. Az a Mirio, akit megismertem erős, kissé szeleburdi, de kedves és jószívű srác, aki All Might elveiben osztozkodott, most megmutatta negatív oldalát. Egy mogorva, okoskodó és magát nagynak képzelő főnököt láttam magam előtt.
- Legyen már eszed, az ég szerelmére! – kiáltottam rá teli erőből. – Az a kislány védelemre szorult és te csak álltál és könyörögtél, hogy ne csináljuk azt, amit egy hős szokott, hanem hunyászkodjunk meg!
- És mit értünk volna el azzal, hogy beleugrunk egy olyan ügyben, ami talán irreleváns a mostanihoz?! Vagy ott akartad hagyni a fogadat egy ostobaságért?! – vágott azonnal vissza. Ám, a választ nem mondhattam el, mert egy idegen, számomra viszont ismerős hang szólalt meg a terem bejáratától.
- Az ifjú nem is mondhatta volna pontosabban. A két eset összefügg.

Odanéztem és ledöbbentem. Tényleg találkoztam a taggal, ám akkor más ruhákban volt. Most úgy néz ki, mint a fotón. A díszes pestis doki maszk és rajta ékeskedett.
- Bocsánat a közbeszólásért és azért, hogy nem mutatkoztam be. Kai Chisaki vagyok, de szólítsatok csak Overhaulnak. – hajolt meg mondata végén az idegen, majd helyet akart foglalni. Dan lecsúsztatta fenekéhez a kezét, hogy az ottani pisztollyal lője le a tagot, ám az kiszúrta.
- Felesleges azt a Coltot elővenned. Beszélgetni jöttem ide, nem vért ontani. – tájékoztatta Kai a farkas férfit arról, hogy nem erőszakhoz folyamodni. Kis sóhajtás után megszólalt. – Tudjátok, mi az, hogy nemezis? Az érintett erősebb fél kinyilatkoztatása a méltó büntetés mértékét illetően. Az érintett fél jelen esetben a Yakuzák vezetője, én volnék. Akik elszenvedik a büntetést? Ti, ha nem hallgattok a szép szavamra.
Döbbent csendben néztük Kait, amint vakaródzani kezd.
- Nem haragszom rátok, amiért megpróbáltatok a levesembe beleköpni. Hiszen, ti csak naiv kis mitugrász, hősimitátorok vagytok, semmit több. Viszont, ebben az esetben remélem, elég a szóbeli figyelmeztetés is, hiszen nem tudtatok meg sok mindent rólam, sem azt, hogy milyen a lakásom belülről. Az a díler meg csak egy kisebb üzletet bonyolított le, bármikor tudom pótolni a selejtből.
- Csak annyit, hogy egy kislányt használsz a profit érdekében. – vágtam közbe. Tudtam, hogy most nem akar bántani senkit fizikálisan.
- Részletkérdésekbe ne bonyolódjunk bele. – legyintett Overhaul. – Minden és mindenki egy vezető számára csak egy eszköz. Ahogyan jó és rossz sincsen, csak az erő és a gyengék, akik behódolnak.
- Engem nem érdekel a látásmódod, ahogy senkit sem. – szólalt fel Mirio. – Sokkal inkább az izgat minket, hogy miért vagy itt?
- Remek kérdés. Egyszerű a válaszom: tájékoztatlak titeket, hogy hol vagytok jelen helyzetben a ranglétrán.
Éreztük Kai hangjában a határozott fenyegetést. Nem viccelt, az biztos.
- A tegnapi napi incidensek felett szemet hunyok, de ha tovább áskálódtok ellenem és magánakciótokkal jobban zavarjátok az üzleteimet, akkor számoljatok rá, hogy lesznek… problémák. Hogy milyenek? Hadd mutassak egy remek példát a reakciómra.
Kai két fényképet dobott Mirio elé. Az egyik képen egy fejetlen hulla volt.  A másikon, az egyik tag meg tartotta a hulla mellet a fejet, de úgy, mintha Shakespeare Hamletjéből idézné az ikonikus jelenetet.
- Nézzétek el kollegám baromkodását. Kicsit túl jól érezte magát. – kuncogta Overhaul és felállt. – Tartsátok meg és mindahányszor ránéztek, jusson eszetekbe: bármelyikőtök családtagja, barátja vagy akár ő maga is lehet annak a tagnak a helyében. Remélem, világos voltam.
Ezzel a mondattal lezártnak tekintette az ügyet. Elindult az ablak felé, ám félúton megállt.
- Remélem, nem kell többet ide jönnöm. A soha viszont nem látásra, Béke Szimbólumai. Mentsetek meg macskákat, akik a fán ragadtak, vagy gazoljatok. Csak arra vagytok jók. Na pá! – intett a végén és kiugrott az ablakon.

Mindenki azt a helyet nézte, ahonnét Overhaul távozott. Végtelenségig tűnő idő múlva Mirio megszólalt. Hangjában a félelem csengett valamennyire.
- Sajnos nincs mit tennünk. Felfüggesztjük a missziót és átadjuk másik ügynökségnek. Féltelek titeket, lévén tapasztalatlanok vagytok.
- Miért nem kérded meg tőlünk, hogy mi mit mondunk? – érdeklődtem, hangom még tartalmazta a döbbenetet és csalódottságot. Ideje volt nekem átvennem egy kicsit a stafétát. – Szavazzunk: Tegye fel a kezét az, aki folytatja a harcot a fenyegetés és a veszély ellenére is!
Mirion kívül mindenki jelentkezett. Láthatólag inkább feltüzelt minket a fenyegetés és senki nem akart meghajolni. Viszont, ekkor a srácból kitört a feszültség.
- Én vagyok a csapat vezetője, Midoriya! Ez nem demokrácia! Ha itt valaki meghal, akkor az a lelkemen szárad.
- Akkor szánalmas a csapat vezetésed, Vault Boy. – világosította fel Dan a helyzetről. – Az utca íratlan szabálya, hogyha megfenyegetnek, akkor fel kell állnod, vagy csicska leszel!
- Nem kértem a véleményedet és nem érdekel egészen addig, amíg nem vagy az ügynökségem tagja! – kiabálta magából kikelve Mirio, miközben Danhez közel hajolt.
- Értem. – sóhajtott Dan. Arca meg sem rezdült. -  És én még azt hittem, hogy a Beteshdához képest több gerinced van. Látom, tévedtem, nem is kicsit.
Dan rohanva távozott. Feltételezem, hogy felhúzta Mirio viselkedése, csak nem akar előttünk balhézni. Mindenki csatlakozott hozzá. Nejire és Tamaki voltak az utolsók.
- Hová mentek?! – kérdezte Mirio.
- Igazat adok Dannek. – mondta Nejire halkan.
- Egy csicska, okoskodó vezetőt nem fog követni senki sem. Átjelentkezem Endeavorhoz. – súgta halkan Tamaki. Láthatólag, a nagy Hármas széthullóban van.
Már csak én és Mirio maradtam.
- Büszke vagy arra, hogy fellázítottad a csapatot? – kérdezte tőlem olyan hangnemben, ami túlcsordította azt a bizonyos poharat.
- Igen. Bebizonyítottad, hogy alkalmatlan vagy csapat vezetésre. – mondtam magabiztosan. – Jó sok süketelést levágtál ebben az egy órában, amíg az ülést tartottuk. Harci tapasztalat? Veszteség? Ha nem tudnád, akkor All Might a csoport egy része előtt halt meg, magamat is beleszámolva. Ezt te is jól tudhatod. Vagy annyira nagynak hitted magad, hogy elfelejtetted?
 Ekkor Miro felém ütött, de előtte néhány centivel megállt az arcom előtt. Szemem sem rebbent.
- Ki vagy rúgva! Soha többet meg ne lássalak itt! – kiáltott rám.
- Nem kell! Kilépek! Nem fogok egy gyenge vezetőt hősként tekinteni. – sziszegtem a fogaim között. – Egyetlen dolgot bántam meg ebben a pillanatban: Azt, hogy nem én örököltem a One for Allt. Mert te bizonyítottad, hogy kamuztad a nagy hős elveinek követését.
Mostmár teljesen biztos, hogy kihúztam a gyufát nála, de ez pont nem érdekelt.

Kimentem az épületből, amilyen gyorsan csak tudtam. Odakint mindenki engem várt.
- Akkor, mi a terv? – kérdezte Todoroki.
- Egyszerű! Aki egyetértett velem, azt várom majd a szobámba két óra múlva. Ha Mirio nem, akkor mi magunk vesszük kézbe az ügyet. Ti is velem vagytok? – kérdeztem Tamakitól és Nejirétől. Ők csak bólintottak.