Kai vakaródzott. Kiütése volt az efféle hősködő kölyköktől, de még a felnőttektől is. Azt hiszik, hogy jót cselekednek, közben ezzel akarják pótolni üres és szánalmas életükben a hiányt. Eri legszívesebben menekült volna, de már ereje nem volt hozzá.

A kapuhoz sem érve, Overhaul vérnyomása a duplájára ugrott. Joggal, mert egyik embere maszkban ment el vásárolni és láthatólag sikeres volt, mert rakás teletömött szatyor volt nála.
- Te meg mi a faszt csinálsz? – dörrent rá az emberére.
- Vásároltam és egész jól kijöttem belőle. – válaszolta a pribék, ám ekkor Kai a nyakánál fogta meg az illetőt.
- Maszkban voltál, te húgyagyú barom! Csak azért nem végezlek ki, mert akkor nem lenne, aki megfőzné az ételt. Szóval, takarodj, befelé és ha még egyszer ilyet csinálsz, veled fogom kimázolni az utat!
- Sajnálom, uram. – hajolt meg a tag.
- Van is mit. Tűnés.
Kai végezetül fenéken billentette a tagot, majd bement a kislánnyal a lakásba. A küszöbnél megállt.
- Hadd mutassak valamit, ami elrettentő példa lesz a számodra. – mondta immár nyugodtan Erinek és levitte a pincébe. Ott a kislány felsikoltott. Lyome volt ott megkötözve egy székhez és alaposan megverve. Kai egy üveg mögé állt be.
- Engedjétek el! Én szöktem el! Ő nem tudott semmiről! – kiáltotta a lány, ám Kai nem figyelt rá.

Lyome vért köpött és pár csontja is eltörhetett.
- Megtudtátok, ki küldte? – kérdezte a két verőembertől.
- Semmit nem volt hajlandó kiköhögni. Holott pár ujjától megszabadítottuk. – válaszolt az egyik.
- Cipzár van a száján, amit nem hajlandó kinyitni. Esetleg valami egzotikusabb eszközzel nem próbáljam szóra bírni? – kérdezte a másik tag, aki felvett az asztalról egy körte alakú kinyitható valamit.
- Nem kell. Én megtaláltam a címet. – mondta Kai és megmutatta a névjegykártyát. – Egy hősügynökség küldte őket. A Nighteye néven szerepelnek.
- Én azt hittem, hogy az a kamu jós megdöglött. All for One nyírta ki. – jelentette ki az egyik.
- Igen. Emlékszek rá. Hol volt a „hú, de erős Quirkom van” féle szövege? Ha látta, hogy ez történik, miért nem akadályozta meg? – kérdezte a másik egy nevetés kíséretében, amibe társa is belecsatlakozott.
- Passz. Nem is érdekel. Akárki is vezeti azt a putrit, nem hallgatta meg az öreg tanácsát: Ne küldjön a berkeimen belülre embereket, mert akkor az egész bagázst kivégeztetem. – sóhajtott fel Kai. – Bár, az a csoda, hogy bejutott ide egy. Elég nagy baj, mert most mindenkit le kell ellenőriznem.
- És mi lesz a taggal? – kérdezte az, akinél még mindig az az eszköz volt, amit használni akart. Kis csend után Overhaul megszólalt.
- A leghatásosabb üzenetküldési módot választjuk. Végezzétek ki úgy, hogy a feje megmaradjon és a nyaki részre még üzenetet is tudunk aggatni. Ne használjatok semmiféle képességet. Nem érdemel annyit az áruló, hogy én öljem meg saját kezűleg.
Ekkor váltottak eszközt egy szamuráj kardra. Megszólalt Lyome, immár elmosolyodva.
- Nem érdekel a halál. Egy valamit viszont mondok neked, Overhaul! Élvezd zsarnok királyi létedet, amíg tudod! Ismered a mondást, nemde? A zsarnok gőgjében még a mérgezett bort is megissza! – kiabálta a férfi. Overhaul felnevetett.
- Micsoda kár, hogy kerülöm az alkoholt. Béna szövegeid vannak.
Ekkor Eri bőgve ütögetni kezdte fogva tartója karját.
- Engedd el! Nem érdemel halált. – üvöltötte torkaszakadtából Eri, mire Kai megfogta a fejét és odafordította, két szemhéját is kifeszítette.
- Íme, az ostobaságod eredménye. – súgta a fülébe. A kard lesújtott olyan simán, mintha csak egy bambuszt szelne ketté. Lyome feje lehullot a földre és testéből kispriccelt a vére. Kai elengedte a lány fejét.
- Te lelketlen, gonosz mocsok!
Eri a kiabálása után ott ütötte, ahol érte. Kai nem törődött vele.
- Nincs olyan, hogy jó vagy gonosz. Csak a hatalom van és a gyengék, akik behódolnak neki! Te pedig számolj rá, hogy innentől még sanyarúbb sorsod lesz, mint eddig. Rendesen beleköptél a levesbe és most pótolni fogod a hiányt.
Ekkor a kislány teli erőből lefejelte, mire Kai felpofozta és ledobta a földre. (Itt nyíltan kijelentek két dolgot. 1: Mélységesen elítélem azokat, akik gyerekeket, főleg kislányokat vernek! 2: Ez egy kitalált mű, úgyhogy ne ugorjatok a torkomnak. – R.) Erinek semmi ereje nem maradt.
- Szolgák! Etessétek meg. Ha kell kényszerítsétek bele a falatot. Egy óra múlva csapoláskésznek kell lennie. – adta ki a parancsot a szolgáló személyzetnek Kai.
- Mi legyen az üzenet főnök, amit megírunk azoknak a semmirekellő hősöknek? – kérdezte egy új tag, immáron rendes maszkban.
- Egyszerű: Így jár az összes Nighteye hősügynök és a családjuk, ha még egyszer merészelnek ujjat húzni a Kai Chisakival. Mindezt dobja be valamelyikkőtök az ablakon.
- Nem lenne egyszerű a csoportvezető ágya alá betenni, miközben az alszik? – érdeklődött az egyik verőember, miközben a másik a fejetlen hullát darabolta fel a disznóknak.
- Nekem teljesen mindegy. Elmentem fürdeni. – mondta Kai és mint aki jól végezte dolgát, elindult a szobája felé.

Aznap délután a Nighteye hősügynökségen nagy volt a zsongás. Mondjuk okkal, mert a két műszak érintette egymást. Olyan volt inkább, mintha egy pályaudvar lenne az egész. Várták vissza Lyomeot, elvégre, ma kellet visszatérnie a jelentésével. Hát, meg is érkezett az ablakon keresztül, igaz, nem egy darabban. Bár, a fej is egy darabnak számít? Ekkor jöttek rá ott, hogy nem érdmes a Yakuzával ujjat húzni.