A Dannel való közös gyakorlás után Mirio jött oda hozzánk.
- Látom, hogy jól szórakoztok. – jegyezte meg mosolyogva okkal. Miután majdnem mindenki festékben úszott.
- Mondhatuk. Hogy ezt nehezen fogom lemosni a bundámról, az hétszentség. – nevette el magát Dan.
- Valaki rendelkezik kutyafürdetés terén tapasztalattal? – kérdeztem a többiektől hangosan, mire páran felröhögtek.
- Robin! Annyira szeretlek ilyenkor. – jegyezte meg Dan és nyújtózott. – Na, megyek is.
- Azért jöttem ide, hogy tájékoztassam a hősügynökségem tagjait, hogy holnap megnézhetitek az új főhadiszállását a Symbols of Peacenek.
Erre minden megnevezett ujjongott.

Dan visszatért Ragna lakásához és benyitott. Odabent Rei rögtön egy öleléssel fogadta.
- Üdv, Dan. – mondta lágyan a nő. A farkas férfi elmosolyodott.
- Neked is, anya. Ragna merre van? – érdeklődött.
- A szobájában nyüstöli a Medievil Remasteredet. – válaszolt Rei és elengedte Dant. – Egy óra múlva kész lesz a vacsora. Addig lefürödhetsz. Látom, hogy tiszta festék vagy. – jegyezte meg, nézve, hogy a karja zöldben úszik.
A farkas férfi megtalálta szinte egyből a fürdőszobát. (Tekintve, hogy a lakásomba tört be, nem csoda. – R.) Alaposan lemosta a bundáját. (És most kedvezek a fangörlöknek: Dan eléggé jó kondiban van és nem mindenhol fedi szőrzet, ha értitek, mire gondolok. – R.) (Köszönöm. Ám, megismétlem: Meleg vagyok, szóval inkább a yaoisták felé ment a célzás. – Dan.) (Hogyan tudsz így kommunikálni? – R.) (Egyszerű: A művemben is van negyedik faltörés bőven. – Dan.) (Értem. Azért kerültem a yaoistákat, mivel azok elképzelhethetően kerülik a művemet. – R.) Befejeznétek? Így is épp elég, hogy Ragna belepofázását el kell viselnem, erre még te is ráadsz egy lapáttal? (Bocsi. – D.R.) Köszönöm. Szóval, vissza a történethez. Dan felöltözött és Ragna szobájába ment.
- Áh, Mr. Fortesque. – üdvözölte Ragna. – Látom, immár tiszta a bundája.
- Kösz, de nem vagyok félszemű. – jegyezte meg a farkas férfi. – Mi a Wi-Fi jelszavad?
Az író megállította a játékot, majd a szekrényéből kikereste a jegyzeteket.
- Itt van a Yugioh paklim mellet. Hogy felejthettem el? – morogta halkan és átadta a papírt.
- Kösz. Nem is tudtam, hogy Yugiohzol.
- Valaha igen. Egy éve nem frissítettem a Six Samurai Decket. – mondta Ragna és visszahuppant játszani.
- Áh, már megvetted ezt a játékot? Marco kollegám annyira bezsongott már a bejelentéskor. – mosolyodott el Dan. – Amúgy, hogyhogy abbahagytad a kártyázást?
- Egyszerű az oka. – válaszolt, miközben folytatta a játékot. – Túlságosan eszelős tempót vett fel a játék. A legutóbb is olyan ellen játszottam, aki egy kör alatt leidézett 20 szörnyet, 10 varázslapot, lenyomott 5 Sychro idézést, amire kontrázott még 3 Linket, visszaszerezte anyja szüzességét, rituálisan feláldozott egy kecskét, kijátszotta a fél pakliját és csak azután adta át a kört.
Dan csak nézett nagy szemekkel.
- Akkor még jó, hogy nem vagyok már aktív. Csak az öcsém ellen játszok, bár annak is van már két hónapja, hogy kihagytam.
- Ha gondolod, akkor pótolhatod. Van még egy nagy kupac kártyám. És Skypeon keresztül le lehet játszani meccseket. – mondta mosolyogva Ragna.
Ekkor Rei jött fel.
- Kész a vacsora! Gyertek.
A két férfi mosolygott és lement az étkezőbe. Tényleg, mintha nem történt volna meg az incidens, amit Endeavor okozott.

Azon hősöknek, akik nem lettek szuperképességgel megáldva, rendelkeznek valamiféle szállítóeszközzel. Kocsi, motor, katonai jármű, bicikli, görkorcsolya vagy sárkányrepülő. Ebből kiindulva, nekem is kellene egy hasznos, sőt elengedhetetlen motor. Hogy miért az? Ne értsetek félre, az autókat is szeretem, de amikor Magyarországon apám motorján repesztettem, akkor éreztem a szabadság érzését. Ám, ez nem olyan egyszerű, hogy megveszek egy Suzukit és kész. Technikailag is fel kell tuningolni és mindenféle hasznos segítőeszközt beleszuszakolni. Nos, az utóbbira tudtam a legmegfelelőbb személyt. Hatsume Mei. Tény, hogy a nő mániákusan el van szállva a saját találmányaitól, de azok működőképesek maradnak mindig is. (Ezért hívom Szaki Dani női kiadásának. – R. Ne bassz. Ez kemény. – D.) Remek! Most már ketten nyüstölitek az idegeimet. Visszatérve a témára, a megtalálása nehezebb volt. Tény, hogy ők is a kollégiumban tartózkodtak, csak ez is mintha tűt keresnénk a szénakazalban. Legalábbis, ezt hittük. Ugyanis, amint a lakókörletükben voltunk, csak ő tartózkodott a hálószobájában, nyomatva a Scootert. Ochako is velem tartott, mert az üzlet lezsírozása után terveztünk egy randit. Kopogtunk a szobája ajtaján, mire az kivágódott és hatalmas lelkes sikoltás is társult hozzá.
- Végre! Régóta akartam beszélni veletek! – kiáltott fel Mei és mindkettőnket berángatott a szobájába és egy aktatáskához vonszolt minket. Kikapcsolta a Hi-Fit, mielőtt belekezdett volna monológjába.
- Ezeket a bébiket nektek terveztem. – mondta bezsongva a nő, majd felnyitotta. Egy komplett intim shop árukészlete tárult a szemünk elé. Mei belefogott egy kisebb ismertetőbe. Nem emiatt jöttünk ide, de ez soha nem zavarta őt.
- És itt van ez a spéci viagra és síkosító keverék. Ezt ha Midoriya hancúrlécére kened, akkor három hétig fog vitorlával közlekedni…
- Ez akármennyire csábító, más miatt jöttük. – jeleztem halkan.
- Csak nem? – kérdezte még csillogóbb szemmel Mei.
- Ne áltasd magad, azért sem. – sóhajtott fel Ochako. Nem hitte volna, hogy nála perverzebbel fog ma összefutni, aki még fárasztó is egyben. – Egy motorról lenne szó, amihez elhoztuk a tervrajzot is.
Mei elkámpicsorodott, de ez csak egy pillanatig tartott, mert amint meglátta a tervrajzokat, ismét fellelkesült.
- Ez valami csodálatos. Csak kevés, de sebaj. Néhány saját bébijeim kellenek és ez lesz a legkirályabb jármű!
Azonnal ceruzát ragadott és firkálni kezdett.
- Akkor magadra hagyunk. Ebből viszont viszek néhány darabot. – súgta Ochako és néhány cuccot lenyúlt az eszközökből.
- Holnap átadom a kész terveket. – válaszolt Mei, fel sem nézve a rajzolásból.
Kimentünk mindketten kézenfogva. Amint az ajtó becsukódott ismét bömbölt a Scooter.
- Erre a nőre ráfér egy pasi. – jegyeztem meg halkan.
- Az biztos. Elismerem, hogy perverz vagyok, de ezt a szintet ő lazán kontrázza. Viszont, meghozta a kedvemet.
- Sejtettem. – nevettem el magam. Most egyelőre félretehetem a motor terveimet másféle élvezetért cserébe.

Addig vissza Ragnáékhoz. A vacsora után Dan fellépett Skypera. Azonnal hívta egy kis srác, akit Jake Harrisnek hívtak. Mikor fogadta a hívást, egy fiatal farkas nézett bele a kamerába. Hasonlított Danielre, az egyetlen különbség a fekete haja volt. A Harris család még fiatalkorában fogadta magához Dant, félve, hogy nem lehet gyerekük. Mint később kiderült, felesleges volt aggódniuk.
- Szia, bátyó! – kiáltotta kitörő örömmel.
- Szia, öcsi! Hogy telik a nyári szünet? – üdvözölte Dant. Ragna és Rei kicsit távolabb figyelték az eseményeket.
- Jól, bár még mindig zabos vagyok rád, amiért nem vittél magadba Japánba. Pedig tudod, hogy mennyire ki akarok oda jutni.
- Tudom, de azt is tudnod kell, hogy miért vagyok itt. – mondta a farkas férfi mosolyogva.
- És sikerült?
- Nagy vonalakban, de igen.
- És mikor jössz haza? Már várom a párbajunkat.
- Jövő héten. – válaszolt. – De a párbajra nem tudom, mikor keríthetünk sort.
- Ne már! Mindig halasztod. – mondta duzzogva Jake. Ekkor Ragna megbökte Dant és átadta a pakliját.
- Köszi. – mondta hálásan Dan. – Bár… nem értek a Six Samurai paklihoz.
- Ez a Blue Eyes paklim. Ez könnyebb. – válaszolta az író.
- Akkor így párbajozunk? – kérdezte a fiatal farkas srác kicsit sanda szemekkel.
- Miért? Nincs rá időd? – kérdezte Dan és átnézte a lapokat.
- Persze, hogy van. – ujjongott Jake.
Rei a konyhából figyelte az eseményeket.
- Aranyos srác. – jegyezte meg, mikor Ragna a konyhába lépett és átölelte hátulról a nőt.
- Igen. Bár, furcsa, hogy ennyire közvetlen Dan munkáját illetően. – súgta halkan Ragna és megsimogatta Rei hasát.
- Ahogy mondod. – kuncogta el magát a nő és megcsókolta az írót. – Este folytatjuk, ahol az incidensnél abbahagytuk?
Az író a csók viszonzása után csak bólintott.
- Csak reménykedek, hogy ezt nem fogják félbeszakítani, mert ránk uszítanak bérgyilkost, ninját, nazgult, a birodalmi rohamosztagosokat vagy Freddy Kreugert.
Rei elmosolyodott a kijelentésen.

Miután Ochakoval végeztünk, ő hátradőlt az ágyon. Viszont, én még a motoron gondolkodtam. Felöltöztem, majd a nappali részleg felé vonultam. Ott a laptopomon nézegettem az alapnak szolgáló motorokat. Ám, a Chopper marha drága volt még használtan is. Elég sok időbe telne megszerezni, talán év végén sem jönne össze annyi Yen. Ekkor Tsuyu szólalt meg mellettem.
- Hol hagytad a barátnődet? – érdeklődött.
- Csak fájt a feje és be kellet venni egy fájdalomcsillapítót. Most a szobájában alszik.
- Azt még megértem, de csukd be a patikaajtót, mert kilátszik az adagoló. – jegyezte meg nevetve. Igaza volt, elfelejtettem felhúzni a sliccem. Tsuyu abbahagyta a nevetést és a monitorra nézett.
- Motort keresel? Elég dögösnek néz ki az a darab. – mutatott rá egy olyan példányra, amit a leírás szerint az American Chopper csapata csinált.
- Igen, de mindenem rámegy, ha megvenném. – mondtam csüggedten. Ekkor Eijiro és Bakugo jött be, alaposan leizzadva.
- Ez király meccs volt. – mondta Eijiro a szokásos cápafogú mosolyával.
- Még szép. Az 1-B osztály nem ér semmit, ha kosárlabdáról van szó. Mit bámulsz, Deku? – kérdezte a bicskanyitogató stílusában. Fél percig se néztem őket és már csinálja a fesztivált. Ignoráltam a fenébe és ismét a monitort figyeltem.
- Szóval motort akarsz venni? Miért nem egyből hozzám fordulsz. Úgy felröpítelek a levegőbe, hogy le sem szállsz onnét.
Ez akart oltás lenni? Be sem könnyeztem.
- Remek, hogy ez miért nem jutott eszembe? – kérdeztem megjátszott csodálkozással. – Szereted a kórházi kaját?
- Ez mennyire gyenge oltás volt. – jegyezte meg lenézően riválisom.
- Annyira, mint a tied. Vagyis… annyira gyenge, mint te. – zártam le a dolgot rámutatva.
- Igen? Annyira bele akarsz szaladni a pofonba? – kérdezte kezeivel durrogtatva. Felálltam, ám ekkor Aizawa jelent meg.
- Mi ez a felfordulás. Csak a folyosón mentem el és már hallottam, hogy balhézni akartok.
- Bocsánat, sensei. Csak egy kis csetepaté. Semmi több. – jegyeztem meg halkan és visszaültem a gép elé.
- Amúgyis. Midoriya! Nezu Igazgató Úr néhány szót akar veled váltani. – mondta Aizawa.
- Jövök. – mondtam sóhajtva és lecsuktam a laptopomat. Mi lehet a baj? Nezu csak akkor hívja be a diákokat az irodába, ha valami nagy gáz üt ki? Az irodába se kellet belépnem, mert ott várt az ő, a maga furcsa mosolyával.
- Áh, Midoriya. Egy kismadár azt csicseregte nekem, hogy motort keresel.
Csodálkozva néztem rá. Senkinek nem mondtam el.
- Maga tudja, hogy mit keresek? – kérdeztem.
- Még szép. Ha már az én Wi-fimet lopod. – válaszolta nevetve az igazgató. – Viszont, most tegyük félre a részleteket és kövess.
Engedelmesen követtem az igazgatót a pince szintig, ahol az Akadémia a buszait tárolja, ha nem mennek sehová.
- Mit keresünk itt lent? – kérdeztem. – Itt csak az Akadémiai buszok vannak.
- Volt valaha egy végzős diák, aki motorral járt-kelt. Ám, balszerencséjére, harmadévesen elvesztette a lábait egy gonosz elleni harcban. És a motorját az Akadémiára hagyta, mielőtt lemondott volna a szakmájáról.
Megborzongtam. Szerencsétlen dolog lehet, ha az utolsó évedben szenvedsz olyan balesetet, amitől az eddigi munkád megy a lefolyóba. Amíg feldolgoztam az információkat, addig Nezu felkapcsolta a villanyt egy kisebb szektorban. Amint megláttam a motort, elfeledtem a borzongást és hatalmas öröm lett rajtam úrrá. Ám, ez nem sokáig tartott. A motoron meglátszott egy valami: Az idő vasfoga rendesen megrágta, majd kiköpte, majd újra megrágta… szóval értitek. Nem? Egy roncs volt az egész. A festés már lekopott róla és innen láttam, hogy a fele nincs meg a motornak.
- Hát igen. – vakarta meg Nezu a fejét. – A pár alkatrészt már eladtuk, de ez legyen a legkevesebb. Majd kipótoljuk.
- Ez is több mint a semmi. – reagáltam le mosolyogva.
- Amint leteszed a motorra a vizsgát, addigra ki lesz pofozva. Hatsume Mei a támogató osztályról és néhány szervizes barátja már ráálltak erre a masinára. De ne álldogáljunk itt. Ideje a papírmunkának.

Az igazgatói irodában kitöltöttem a jogosítvány megszerzéséhez szükséges iratokat és még a motor papírjait is át kellet néznem. Nem érdekelt viszont, hogy extra terhet vágok magamra, ha cserében újra átélhetem azt az eufórikus érzést, amit anno Magyarországon éreztem.