Az út a SoP (Symbols of Peace. – R.) ügynökség fele eseménytelen volt. A portánál megálltunk.
- Bemegyek és megérdeklődöm, hogy Mirio bent van-e még. – mondtam nyújtózkodva.
- Azt már nem. Kérlek. Ne hagyj kettesben Arnold nénivel. – könyörögte Dan, aki nem volt hálás annak, hogy eddig vonszoltuk.
- Nem kínoztalak meg, szóval ne panaszkodj. – válaszolta Ochako. Szabad kezében az aktatáska volt. Még el sem értem a portát, amikor Mirio üzenetet küldött messengeren. Az üzenetben az volt, hogy a sürgősségi fele vegyük az irányt.

Félúton Dan, aki eddig kussban volt, megszólalt.
- Szerintem feltűnőek vagyunk így. Mit szólnátok egy ajánlathoz? Leemeltek és veletek megyek.
Ebben volt valami. Ochako úgy nézett ki, mintha egy lufit vinne a kezében. Igaz, ez az átlag lufitól messze elütött.
- Mint egy engedelmes kiskutya? – kérdezte barátnőm gyanakvóan.
- Farkas vagyok, ha nem látod. – mondta kicsit morogva a megnevezett.
- Egy feltétellel. – sóhajtotta Ochako. – Ha most ledobod a földre az összes fegyveredet és átadod nekünk.
- Ha nem vetted volna észre, a másik kezem kicsit tropa, úgyhogy ez nehezen megy. – morgott rá Dan, mutatva sérült kezét. Nem kamuzott, így én valamennyire megbíztam benne.
- Igaza van. Meggyógyítalak. – mondtam és megkerestem azt a két meridián pontot, amire nyomást gyakorolva segítettem elő a gyógyulást.
- Kicsit sajogni fog, de ez természetes. – jelentettem ki, míg Ochako feloldotta Quirkjét. Ezután Dan engedelmesen földre tette az összes fegyverét. Két pisztoly, négyféle bicska, Uzi, két vakító gránát és ehhez hasonlók. Nem hazudok, totál ledöbbentem.
- Ehhez képest az I. világháborús fegyverletétel nudli. – mondtam hangot adva döbbenetemnek.
- Te mégis mi a fene vagy? Egy két lábon járó fegyverraktár? – kérdezte Ochako engem bőven megelőzve. Dan felkacagott.
- Ha annyi ideje lennél a szakmában, megtanulnád, hogy tudj elrejteni minden fegyvert úgy, hogy ne legyen feltűnő.
Jogos, gondoltam magamban. Kioldottuk a bilincset és úgy mentünk tovább. A farkas férfi nem hazudott. Valóban nem is próbált menekülni. Én vittem magammal az összes letett fegyvert.

A kórház előtt már Mirio várt.
- Szóval ő lenne a támadó? – kérdezte.
- Igen. A névjegykártya szerint Daniel Harrisnek hívják és a másik oldalon Rei Todoroki neve szerepel. – foglaltam össze. – Ha nem tévedek a Deadpoolban ez volt a bérgyilkosok kártyája.
- Aki írta a sztorit az volt szakmabéli. – kacsintott Dan.
- Nem tűnik nekem, bérgyilkosnak. – vakarta Mirio a fejét.
- Ne a látszatra ítélj, Vault Boy. – vágta vissza Dan. – Te sem látszol ezzel a fejjel veszélyesnek, mégis az lehetsz, ha ügynökséget vezetsz.
Azt hittem, Mirio fejbe fogja ezért vágni, de helyette felröhögött.
- Legalább van humorérzéke.
Elnevettem magam én is. Ekkor kijött Ashido, hogy szóljon nekünk, hogy az operáció még tart. Ám, meglátta a két lábon járó farkast és annyira gyorsan felcsillant a szeme, mint Tomurának, amikor meglátja az akciós ránc elleni krémet. Elkezdte simogatni a bundáját. Persze, Ashido imádta a farkasokat és egyszer tetkót is akart csináltatni a karjára.
- Mennyire imádom a bundádat. Annyira selymes és puha.
- Köszi. L’oreallal ápolom. Mert megérdemlem. – mondta büszkén Dan. – Viszont, jobb, ha abbahagyod.
Ashido kérdőn tekintett rá.
- Mielőtt kérded: Meleg vagyok. Inkább Mirio simogasson, vagy egy másik nagydarab szőke férfi.
- Ismertem egyet, de nem emlékszek rá, hogy ő milyen szexuális beállítottságú. – mondtam töprengve. – Ugyanis elkapott egy súlyos betegséget.
- Mit? – érdeklődött Dan.
- Hirtelen halált. – válaszoltam lesütött szemekkel.
- Oh. Azt hittem, hogy ti hősök sosem öltök.
- Ne említsd, mert ez még érzékenyen érinti. Akkor az ölsz vagy téged ölnek meg elv volt és nem volt más választás. – mondta Ochako és átölelt.
- Bocsánat. – mondta Dan. – Tudom, milyen nehéz az első embert megölni. Igazi lelki próba, ha nem vagy elmebeteg. – mondta Dan és a vállamra tette a kezem.
- Köszi, a megértést.
- Elég legyen. – szólt közbe Mirio. – Dan! Szeretnék majd veled pár szót váltani. Ígérem, nem juttatlak rács mögé.
- Rendben. Csak ha nem gond, várok a többiekkel a műtét végéig. – jelentette ki Dan.
Mirio csak bólintott.

Mindannyian követtük. A műtő előtti váróban Todoroki, Rei és Bakugo volt.
- Ki ez a tag? – kérdezte Todoroki.
- A neve Daniel. – mutatta be Rei. – Ő az a bérgyilkos, akit felbéreltek, hogy eltegyen láb alól.
Todoroki erre felkapta a vizet és megragadta Dan ruháját.
- Fogadok, hogy apám bérelt fel! Eltaláltam?
- Azért ne vonj le azonnali következtetést, Todoroki! – figyelmeztette Mirio. – Nem tudhatjuk, hogy ki volt.
- Pedig Kétarc eltalálta. Enji Todoroki a megbízóm.
Ekkor Todoroki elengedte a tagot.
- Megyek és felrúgom úgy, hogy leolvassa a Göncölszekér alvázszámát. Ez volt az utolsó hibája. – morogta Todoroki, mire Dan megfogta a kezét.
- Az nem lenne bölcs dolog. – mondtam neki halkan. – Eredetileg nem is kellene tudnod arról, hogy mi történik.
- Mennyire nem bölcs? Annyira, hogy valaki megbízzon apámban? – kérdezte a srác még mindig dühösen. – Mert az a rohadék tuti átbasztott volna.
Mindenki csak rá nézett.
- Most mi van? Mindenki azt akarná bemesélni, hogy tényleg becsületesen lefizeti a tagot és a gyilkosság végén, békén fogja hagyni?
Egyetértő morajt hallatott Bakugo, aki eddig feszült idegességből.
- Akkor összefoglalva. A lángoló hajas baba apja felbérelte plüsskutyit, hogy végezzen Reiel és a végén kibaszott volna vele. – morogta Bakugo.
- Ha még egyszer egy ilyen nyögsz be, lecsaplak, mint a taxiórát! – vágta rá Dan. Akit érzékenyen érintette a kijelentés. – Én se szólítalak Dúlifulinak vagy fasz szájszagúnak.
Erre riválisom a torkának akart ugorni, ám Dan egy sima dobással rendezte le.
- A hozzád hasonlók lefegyverzése nem nagydolog. – jelentette ki a farkas férfi és megfordult, hogy a nadrágjában kivegyen valamit. – Fenébe, nem találom a cigimet.
Rei ekkor elővette a dobozát, amit Dan a lakásban hagyott el. A férfi ezen meglepődött.
- Miért? Miért vagytok velem ilyen barátságosak? – kérdezte halkan.
- Azért, mert tudjuk, hogy nem akarsz ártani senkinek. Továbbá, nem büntethetünk meg az eszközt, hanem a használóját kell megdádázni. – foglalta össze Rei és átölte a farkas férfit. Noha ellenkezni akart, megérezte a nőben az anyai illatot és melegséget. Emlékeztette múltjára, mikor anyja az árvaház előtt tette le, hogy életben maradjon.
- Nem érdemlem meg, de köszönöm… anya. – súgta halkan és viszonozta az ölelést.
Rei elpirult egy kicsit a mondaton és kuncogott.

Dan kimenve látta, hogy még több tini gyülekezik. Biztos Midoriya és a többiek osztálytársai. Nem igazán izgatta. Elővette a zsebéből a laposüveget. Nem igazán iszik mások előtt, pláne nem fiatalok előtt, viszont a helyzetére tökéletes ráfér a bizarr jelző, így lehet kivételt tenni. Meggyújtotta a cigit és beleszívott. Ám, ekkor látta, hogy Momo a mesterlövész puskáját kivette és elemezte.
- Teszed azt le! – kiáltott rá Dan, ám ekkor kicsit ledöbbent. A lány ekkor teremtett egy ugyanolyan fegyvert.
- Bocsánat. Csak megnéztem, mikből áll. Így tökéletesen reprodukálni tudom. – válaszolta Momo és visszarakta a táskába és mellérakta a másikat.
- Hasznos Quirk van a birtokodban.
- Te meg igazán szép farkas vagy. – jegyezte meg Toru, aki Momo mellet volt. Dan ledöbbent, hogy csak ruhákat lát.
- Köszönöm. – jegyezte meg döbbenten. – Asszem erős pia lehetett, hogy csak lebegő ruhákat látok.
- Legalább eggyel bővült az állati Quirkok tárháza. – jegyezte meg az időközben jövő Nezu a láthatatlan lány felé, aki szintúgy kíváncsi volt az író felépülésére.
- Ahogy mondja, szecska mester. – jegyezte meg Dan kacsintva, mire az igazgató felröhögött.
- Nagyon jó a humorérzéked. – mondta nevetve Nezu.
- Bezzeg, ha mi hívnánk így, akkor egyből büntit adna, de szélsebesen. – jegyezte meg halkan a kijövő Ashido.
- Elég bizarr társaság vagytok, de találkoztam nálatok eszelősebb alakokkal. Például azzal, aki kitalálta, hogy Yagami Light japán hangja legyen az enyém.
- Akkor ezért volt ismerős. – jegyezte meg Tsuyu. – Tudnád csinálni a Light nevetést?
- Azért ne vigyük túlzásokba, jó? – sóhajtotta Dan. A békalány erre felnevetett.
Mirio odajött az immár összegyűlt társasághoz.
- Az operáció sikeres volt. Ragnából kiszedték a golyót és Midoriya és Ochako tudásának hála egykettőre rendbe jön. – foglalta össze a többieknek.
- Ennek örülök. Akkor itt nincs feladatom. Igaz, hogy buktam a lóvét, de az irhám megmenekült. – válaszolt Dan és elnyomta a cigit.
- Mire kellet volna a pénz? – kérdezte Ashido.
- Tetováló szalont nyitni. Minden álmom az volt, hogy nyissak egy saját üzletet. Amiatt is csinálom ezt. – sóhajtotta. Mirio ekkor megszólalt.
- Ami azt illeti, nekem van egy melóm pont a számodra! – csapott az öklével a tenyerére Mirio. – És ebbe simán beleadok egy kisebb pénzt.
- Van annyid, hogy kifizesd a szolgálataimat? Nem vagyok olcsó, Vault Boy és nem lesz elég az a pénz, amit a Fallout 76 bevételéből származik. – kérdezte Dan mosolyogva.
- Még erre össze tudok harácsolni… mennyit is perkált volna neked Enji? – kérdezte Mirio, miközben kijöttem Ochakoval, mert nem tudtuk, hogy már megkapta a hírt.
- Húsz milliót.
- Akkor tízet fogsz kapni tőlem és nem kell ölnöd. Benne vagy? – kérdezte a férfi és nyújtotta a tenyerét. Dan Mirio szemébe nézve fogott vele kezet.

Ezekután elvonultak tárgyalni. Hogy miről, azt nem tudom, de egy dolog volt biztos: Reit is beinvitálták a buliba. Másnap este Endeavor hősügynöksége előtt ketten álltak neki az akciónak. Ideje volt Mirio melóját elvégezni.