Délutánfele jött értünk a busz, de csak azok szálltak fel a tanárokon és a szülőkön kívül, akiknek nem volt meg a Hős Licensz Vizsga, mint például Kaminari, Mineta, Aoyama és Bakugo, aminek nem örültek. Hiába erősködtem, hogy akkor mellettem harcoljon, azt a választ kaptam, hogy ez az ő kikötése. Akkor nem is lehettem hálás a döntéséért, ha figyelembe veszem, hogy mik történtek ezekután.

Aznap este. Szegedi Csillag börtön Speciális Quirk blokk.
Orlok Kristóf büszkén vonult be a börtön falai közé. Nosztalgikus emlékek törtek fel benne. Hány senkiházit engedett ki valami megegyezéssel, hogy aztán a végén, mikor teljesítették feladatukat, szimplán disznóeledelként tálalta őket. Most is ez volt a terve. Egy idő után titkárnője is csatakozott hozzá.
- Uram! Minden a tervek szerint halad. Az itteni vezető engedélyt adott a C-18-as magánzárka meglátogatásához.
- Kitűnő! Mást nem is vártam tőled. – mondta elégedetten Kristóf, majd egy ampullát vett elő. – Én is szereztem mintát. Az a kislány nem is sejtette, hogy miért simogattam meg az arcát. Egy csepp vért akartam venni tőle és ez megtörtént úgy, hogy meg sem érezte.
- Mindig is ezt csodáltam magában, Uram! Annyira eszes. – mondta lelkesen a titkárnője.
- Nem kell a nyalizás. Ez már nekem gyerekjáték.
A kijelölt cellához értek. A foglár egy hatalmasat ütött a cella ajtóra.
- 10-40-7102! Látogatód van! – kiáltotta nevetve, majd arrébb állt. A kis kémlelőnyílás kinyílt és egy női szempár figyelt ki az ablakon.
- Nocsak! Nem tudtam, hogy látogatási idő van. – mondta kéjesen. – Mit akarhat tőlem a Fekete Nyilak vezetője.
- Nocsak, megismersz? – kérdezte Kristóf mosolyogva.
- Persze. Minden ellenőrzéskor megjelenik a feje. Ahányszor van alkalmam magára nézni, egyetlen kérdés fogan meg a fejemben: Melyik artériáját vágjam el a vér szökőkút eléréséért?
- Köszönöm a bókot. Téged sem kell bemutatni, Erdélyi Vanessza, vagy csak szólítsalak úgy, hogy Mészáros? Vagy a zsigerelő megteszi?
A Vanesszának megnevezett nő elégedetten morgott.
- Látom, tetszik. Mondjuk, joggal érdemelted ki ezt a nevet. Amíg szabad voltál megöltél 25 férfit, 45 nőt…
- 30 gyereket, néhány tyúkot és egy komplett szarvasmarha csordát végeztem ki addig, míg egyik áldozatom fekete kocsijából vöröset csináltam. – fejezte be a mondatot Vanessza egy nevetés kíséretében. – Most komolyan, csak azért jött, hogy nosztalgiázzon?
- Igazából nem. Egy alkut jöttem kötni. Kiengedlek és szabadként élve az életed, azt csinálhatsz, amit akarsz. Egyetlen kérést kérek tőled: Alázd meg mindenki szeme előtt a Fehér Szarvas hősügynökséget. Aztán, azt csinálsz velük, amit akarsz. Utána garantálom, hogy nem avatkozunk bele a tevékenységedbe.
A nő egy hosszú ideig csak kéjes nyögést hallatott. Felcsigázta a szabad mészárszék gondolata. Ám, nem volt hülye, hogy csak a szóban higgyen.
- Miért kéne megbíznom magában? – kérdezte, miután befejezte a gondolatmenetét.
- Figyelj! Én vagyok az egyetlenegy, aki kiszabadíthat és megadhatja a szabad játék lehetőségét. A helyedben élnék vele.
Kis csend után Vanessza felnevetett.
- Mindig is nagy kurafinak tartottalak. Benne vagyok.
A foglár csak nézett és ellenkezni akart, ám a titkárnő elkapta a férfi fejét és elkezdte szorongatni egészen addig, amíg egy hatalmas roppanás kíséretében össze nem tört, mint egy üvegpohár. A nő levéve a kulcsokat kinyitotta a cellát. Ekkor volt látható a Vanessza teljes életnagyságban. Korábban testes, mostmár csontsovány, szemei érzéketlen fényt sugároztak, ajkain hatalmas mosoly volt.
- Hol kezdjem, kedves Kristóf?
A férfi belecsöppentette a vért az ajkaiba. Ekkor a tekintete fél percig ködös volt. Mire feleszmélt, megszólalt. (Orlok Kristóf! Quirk: Véremlék. Bárkinek megízleli a vérét, hozzáfér az emlékeihez. Az emlék nagysága a mennyiségtől függ, de egyetlen apró csepp is elég egy két kósza emlékképhez. – R.)
- Az Agror üdülőben, Balatonfüreden. Ott rabolj el egy embert és menj a Balatonboglári gömbkilátóhoz. Ott vár egy kamera és egy jegyzet azokkal a mondatokkal, amikkel kiugraszthatod a bokorból a nyulakat. Aztán csak annyi a dolgod, hogy nyílt terepen verd meg őket vagy mészárold le, tökmindegy. Ha ezzel megvagy. Szabad utad van.
Vanessza ezekután angolosan távozott a börtön főbejáratán. A riasztó meg sem szólalt.
- Ezzel elindult a tervem. Merkredi! Irány vissza a főhadiszállás.

Reggel már meg is kaptam az első feladatot. Ochakoval egy motoros bandát kellet helyreraknunk. Senki ne fűzzön sok reményt, ezek a tipikus nagyjászú vesztesek, akik nyugdíjasokat és gyerekeket vegzálnak, ezzel bizonyítva azt, hogy még Tomuránál is nagyobb a kissebségi komplexusuk. Odaérve már láttuk is őket. Öten voltak és a motorként szolgáló Babetta olcsó kis kacatnak tűnt ahhoz a motorhoz képest, ami apámnak van.
- Nocsak, itt van egy újabb delikvens! – kiáltott fel a vezető, aki rikító rózsaszín pólóba volt, citromsárga szabadidőnadrággal keverve. – Ennyire meguntad az életed?
- Annyira nem, mint amennyire te a józan öltözködési szabályokat. – vágtam vissza. – A lényegre térek: A Fehér Szarva hősügynökségtől jöttünk. A lakossági bejelentések alapján eléggé elkanászodtatok. Két választási lehetőségetek van: Önként velünk jöttök, vagy földön fogtok sírni, mint egy kisbaba.
A társaság egy kis elképedés után felnevetett. Majd az egyikük kiszúrta Ochakot és odament hozzá és átölelte fél kézzel.
- Szia, bébi! Mi lenne, ha itthagynád ezt a zöld vesztest és velünk jönnél? Jól fogod érezni magad.
Ekkor Ochako begurulhatott, de ezt senki nem sejthette.
- Van egy jobb ötletem. Megfejellek, és te hanyatt vágódsz, mint egy zsák krumpli. – ennyit mondva úgy megfejelte a csávót, hogy kapásból kitörhetett két foga és hanyatt esett, ahogy Ochako mondta. A megmaradt négy motorra pattant, majd köre-körbe motoroztak minket.
- Muszáj volt magadra hívni a figyelmet? – kérdeztem a motorhangok közepette.
- Tudod jól, hogy utálom a nyomulást. – mondta, majd az első felé vetett láncot elkapva kirántotta a motor gazdáját. Én élből kiütöttem kettő jómadarat. A csapat vezetője menekülni akart, ám egy Tenha Kassatsu jobb belátásra térítette. Barátnőm elővette a kommunikátorát.
- Barna szépség jelentkezik! Központ válaszolj.
- Itt a központ! – hallatszott apám hangja. – Mondhatod.
- Elfogtuk a motoros bandát. Megsebesültek, de csak enyhén.
Mit jelent neki az enyhe? Az egyiknek legalább három bordája tört el.
- Értettem. Küldjük az elfogókat. Indulhattok vissza a bázisra.
- Értettem. Fél óra múlva ott leszünk. Barna Szépség kiszáll.

Aznap este Balatonfüreden már mindenki húzta a lóbőrt, csak ketten nem. Eijiro és Bakugo. Riválisom ki volt akadva azon, hogy nem mehetett a Fehér Szarvasokhoz segíteni, mert nem volt igazolványa.
- Nem értem még mindig, hogy miért vagy fennakadva. Úgyis tudod, hogy nem sok mindent fognak csinálni, csak D és C kategóriájú feladatokat. Akkor azon panaszkodnál, hogy milyen unalmas és semmi kihívás nincs benne.
- Honnan tudod, vöröske? – kérdezte egy kicsit agresszíven Bakugo. Eijiro felnevetett.
- Egyszerű. Amióta osztálytársak lettünk, azóta kiismertelek. Valamennyire, rám hasonlítasz.
Erre Bakugo kiakadva nézett barátjára, ám az nem fejezte be mondókáját.
- Mindkettőnk vérét felpörgeti az akció. Harcolni akarunk és érezni, hogy az életünk bármikor veszélybe kerülhet.
- Ez nem teljesen igaz. Szeretek harcolni, de csak azért, mert én akarok lenni a legjobb hős a világon! – kiáltott fel Bakugo, mintha barátja ordító nagy baromságot mondott volna.
- Tényleg. Eszembe jutott egy kérdés: Tegyük fel, hogy megszerezted a legnagyobb hős kitüntetést. Mi lesz azután?
Ekkor Bakugo megakadt. Ezen sose agyalt. Hiszen, még ezt a célját se valósította meg. Ám, hirtelen Ejirion hidegfutás ment végig a tarkójától a gerince vonaláig. Mindig megérezte, hogy valaki figyeli. Hirtelen felállt.
- Mi történt? – kérdezte Bakugo, miközben ő is felállt. Ekkor női kántálást hallottak.
- Békés kis lakások égő lakói, elnémított emberek milliói, gyáva kis férgek mind behódoltok, ilyen kis dolgoktól leszek nagyon boldog.
Akárki volt az, egyre közelebb jött. Mindketten harcra készen álltak. Itt nagy balhé lesz, tudták. Ekkor a kántálás abbamaradt és ekkor kivágódott az üdülő kapuja. Egy nő lépett be magabiztosan, kezeiből álltak ki a csontok.
- Nocsak. – mondta kéjesen mormogva, miközben meglátta a két fiút. – Az első áldozataim.
Mindenki felébredt a zajra és kirohant megnézni, mit történt. Ragna felismerte a nőt és teljesen elborzadt.
- Te… Hogyan lehetsz életben és szabadlábon? – kérdezte rettegve.
- Áh. Egy régi ismerős… Csaba… Te vagy az egyetlen túlélője a találkozásomnak…
- Vanessza…
Az író nem tudta befejezni a mondatát, mert egy hatalmas jégcsapda vette körül a nőt. Rei bocsájtotta ki magából a jeget.
- Ki a fene ez? – kérdezte Urahara. Ő maradt itt a többiekkel, míg Aizawa Budapesten volt.
- Erdélyi Vanessza, a legendás sorozatgyilkos. S besorolást kapott számtalan kegyetlenül gyilkossága miatt. Úgy is ismerik: Csontos mészáros! – válaszolt az író.
- Ez szinte bók a füleimnek. – mondta kéjesen a gyilkos, majd egyetlen szempillantás alatt kitört a csapdából. Immáron nemcsak a tenyerét, hanem egész testét körbevették csontok hatalmas garmadája.
- Srácok! Hívja fel valaki a Fehér Szarvasokat! Addig én és Bakugo feltartjuk! – kiáltotta Eijiro
Ragna még mindig földbe gyökerezett lábbal figyelte az eseményeket. Minetában volt meg az életösztön, hogy a szobájába rohanva hívott fel mindenkit, akinek a száma megvolt.
- Hívhatjátok, ahogyan csak akarjátok. Mire ideérnek, vérbe fagyott hulláitokat fogják megtalálni.
Vanessza eszelős kacagással kísérte mondatát. Ekkor Eijiro megkeményítette a kezét és egy hatalmasat vágott ellenfele arcára. Hasztalanul, mert az ütés semmilyen hatással nem volt rá. Vanessza visszatámadott, amit a srác épphogy ki tudott kerülni, de a hasára így is kapott egy hosszú vágási sebet.
- Az ellenkezés ellenem hasztalan, hasztalan, HASZTALAN! Ezek a csontok a gyémántot is átvágják! – kiáltotta a sorozatgyilkos nő.
- Még szerencse, hogy egyikünk se hord gyémántot. – vágott vissza Bakugo, majd egy robbantás sorozat keretén belül támadt a nőre. Minden egyes robbantás hatalmas darabokat szakított ki a csontokból. Úgy látszott, hogy sikerült megsebezni, ám ez csak látsztat volt. Eijiro és beszállt a püfölésbe, így két oldalról támadtak.

Nagyban aludtunk, mikor megcsörrent a telefonom. Felvettem.
- Igen? – kérdeztem félálomban.
- MIDORIYA! SEGÍTS! – kiáltotta a hang, amitől szabályosan megugrottam és véletlenül megütöttem Ochakot, aki mellettem feküdt. Szépen visszavágott nekem, mert azt hitte álmában kapta.
- Ezt neked, Freiza!
Ütése véglegesen felébresztett.
- Nyugodj meg és mond el, mi történt, Mineta. – kértem meg rá, mikor ránéztem, ki hívott.
- Egy gyilkos… támadta meg… az üdülőközpontot…
- Mi?
Ekkor riadó hangja verte fel az éjszaka csendjét. Ettől Ochako is megugrott. Apám rohant be a szobánkba, nem törődve azzal, hogy kopogjon.
- Srácok! Vörös kód van érvényben! Mindenkit várok a garázsban!
Ennyit mondva a következő szobába rohant. Mindketten azonnal összekapartuk magunkat és lerohantunk.

A garázsnál Minden osztálytársam ott volt, a hősügynökség embereivel együtt.
- S besorolású feladat vár ránk! A legendás sorozatgyilkos, Erdélyi Vanessza megszökött a Speciális blokkból és megtámadta az Agror üdülőt! Mindenki szálljon be a kocsiba, most!
Nem kellet több szó senkinek, berohantunk a járműbe. Magamban fohászkodtam, hogy ne kelljen több halált megtapasztalnom.