Azon a napon egy jót lazsáltunk, elvégre a kirándulást kilőhettük. Ám másnap jött a nevezetességek meglátogatása. Természetesen, a legtöbb helyre busszal mentünk el.

Első állomásunk a Tamás-hegynél található Jókai kilátó volt. Az oda út nem volt valami izgalmas, de a kilátónál eszméletlen látvány tárult a szemünk elé. Mindig is gyengéim voltam a tájképek, ahol mintha repülnél, és úgy néznek le a földre. Egyszercsak énekhangra lettem figyelmes. Ránéztem a létrára és láttam, hogy Ochako inkább így jut fel a torony tetejére, miközben énekli a Snake Eater című számot. Mire felért, megszólalt:
- Ezt is lehúzhatom a bakancslistámról.
- Komolyan ez volt rajta? Hogy felmássz egy kilátóra létrán keresztül? – kérdezte csodálkozva.
- Dehogyis, drága hősöm. – nevetett fel a barátnőm, miközben átölelt. – Az, hogy egy hosszú létrát másszak, miközben énekeljem a Snake Eatert. Bár furcsa, hogy kijött a teljes szám, mire felértem. Lehet, hogy Kojima tervezte ezt a hidat?
Felröhögtem. Hatalmas kocka, de ez neki nagyon jól áll.
Érdekes helynek számított a Kossuth Lajos forrás. Hiszen, ez az ivóvíz állítólag a szuperképességek erejét tudja megerősíteni. Beleittam a vízbe, de azon felül, hogy savanykás volt, sok mást nem éreztem.
- Valaki érez valamit? – kérdeztem a többiektől. Eléggé vegyes válaszokat kaptam. Annak tudtam be, hogy emberfüggő a hatás.
Az Anna Cafe Kávézó és Cukrászda XVIII. Csodakezű Anna vezette. Kellemes mosolyával és csodásan díszített helyiségével szinte akárkit vásárlásra tud késztetni. Süteményei mintha az otthon melegét ébresztették fel bennem. Dobos tortát kaptunk, ami egyszerűen fenomenális volt. Joggal érdemelt rá háromszor is a legjobb sütemény díjra. Bakugo most baromira a mennyországban érezhette magát. Az anyák szinte ódákat zengtek a tulajnak, aki pirulva fogadta őket.
Számomra a legnagyobb élményt a balatonfüredi hősmúzeum adta. A bejáratnál egy All Mighthoz hasonló férfi szobra található, de három csíkos egybe ruhája volt és kezében az ikonikus országalma feszített.
- Tudtad, hogy Hungária Kapitány volt az első, akinek megvolt a One for All? – kérdezte Ragna tőlem.
- Nem. Ez durva. – jegyeztem meg elképedve.
- Csak részigazság! A kapitány csak az egyik örökös volt, akinek a kezében volt a legendás technika. Miután végrehajtotta az első hőstettet, megalapította a Mátyás Hős Rendet, ezzel lényegében elindítva egy hősügynökségek egész sorát. Sose adta át az erejét, így jött létre az egy mester-tanítvány hierarchia.
Ez az infó még nekem is új volt, így belevéstem a jegyzetfüzetbe.. Bent a múzeumban interaktív kiállítás várt minket, ami videókkal, zenékkel és egyéb hasonlókkal biztosította, hogy ne legyen unalmas a túra. Néhány képregény is ki volt állítva a nagy hősök emléke előtt. Hát igen, mielőtt a Marvel és DC bebetonozták magukat a szuperhős képregényeknél, más kiadók is nyugodtan csinálhattak szuperhősökről képregényt Amerikában és Európában.
Aztán a bowling pályán kellet első alkalommal fegyelmezni a társaságot Aizawának. Kicsit elkanászodhattak páran, mert játék közben használták a képességüket, ezzel elcseszve mások hangulatát. Egy ízben Bakugo robbantott a gurítás előtt, ezzel bontógolyóvá avanzsálva az amúgyis tömör labdát. Másodízben Ashido a savat bocsájtott a pálya elejére, így a gurítása mind a tíz bábút leütötte. Ám, ezt másnap kapták vissza mindketten, mikor az újonnan nyílt paintball pályán Ochako lényegében Mátrixosat játszott. Mikor elugrott szinte azonnal megérintette magát, ezzel lényegében antigravitált és úgy lövöldözött azokra, akik a bowlingnál használták a Quirkjüket. Őt nem tudták eltalálni, de kaptak cserébe elég sok lövedéket. Ashido már inkább Namekinek nézett ki, annyi zöld patron folyt rá. Aizawa itt már nem szólt a barátnőmre. Kitűnő leckét adott neki, mert Ashido megígérte, hogy soha többet nem csinál ilyet. Kacchan is, de ő nagy nehezen. Amúgy, nap végére tiszta festék lett minden ruha, így moshattuk ki a délután folyamán.
A Tihany állatkert is útba volt véve. A rengeteg állat látványa sokkal jobb volt, mint az utcán látni az emberbőrbe bújt darabokat. A majomketrecnél megszólaltam.
- Nocsak, Kacchan! Csak nem a rokonaid? – kérdeztem tőle, mikor megláttam.
- Menj a francba, rohadék! – kiáltott rám.
- Bocsánat.
- Sokkal jobb. – mondta elégedetten.
- A majmoktól. Nem érdemlik meg, hogy a szintjükre vigyelek le. – nevettem el magam. Kacchannak fél perc kellet, mire leesett, miről beszélek, de addigra már a fél osztály rajta röhögött. Meg akart szívatni, de az a viszályára sült el. Éppen a hüllőházban néztük a békákat, amikor megpróbált negatív értelemben hasonlítani hozzájuk. Erre Tsuyu berágott, aki addig egy egzotikus békafajjal nézett farkasszemet.
- Bár azt kívánnád, hogy olyan nyelved legyen, mint a békáknak. Mert ha igaz lenne, hogy Midoriya a rokonom, akkor Ochakonak soha nem lehet panasza az ágyban. Te ellenben hamar eldurrannál már a vetkőzésnél. – jegyezte meg kárörvendő mosollyal.
- Szép volt, Tsuyu. – dicsértem meg. – Bár, eddig se panaszkodott.
- Nem arra céloztam, hogy panaszkodna, hanem csak a Szőke Sasukénak akartam visszavágni. Nem engedhetjük elkanászodni, nem igaz? – kérdezte mosolyogva. Kacchan feje füstölt és tűzpiros volt. (Ez csak egyet jelenthet: Kész a tea. – R.) Válaszolni viszont nem volt időm, mert gyereksikítást hallottunk. Kirohanva láttam, hogy a krokodil kifutóba egy gyerek esett. Az összes dög kiszúrta a gyereket és ingyenes nasinak vélték. Körbenéztem. Se Alitát, se Kojit nem láttam, az idő meg csak egyre fogyott. Gyorsan beugrottam a gyerek elé. Ezzel igaz azt értem el, hogy az összes bőrtáska rám figyeljen.
- Valaki! Hívja ide Kojit vagy Alitát! Nem tudom, meddig tudom visszatartani őket, de egy biztos: Nem akarom krokodilszarként végezni! – kiáltottam, majd aktiváltam a Dragon Breath technikát. Az első harapni próbált, ám csak a karomat harapta meg. Az extra izomnak hála, meg se karcolt és fájdalmat se éreztem. Öklömmel belevágtam a pofájába, amitől visszább vonult. Ám a többi taktikát váltott és a gyereket akarták a mélybe húzni, aki már a félelemtől sírni se mert. Azonnal kapcsoltam és feléjük néztem. Francba, körbevettek! Ekkor egy komplett jégfal állta el a hüllők útját. Felnéztem fél szemmel és Todoroki volt az, aki segített. Az egyik a körben maradt, úgyhogy farkasszemet néztem vele. Ám, az állat inkább visszavonult a szúrós tekintetemtől a vízbe és csak a szemei látszottak ki.
Todoroki segítségének hála megmentettük a gyereket, aki eszméletét vesztette. Ám, a meglepetések nem itt értek véget. Mikor az ügyeletesek kijöttek, Ochako egy fiatal, húszas éveiben járó lánynak állta útját.
- Kotródj az utamból, kis csitri! – kiáltotta a lány, mintha a saját magát védené. Ám, Ochakonak olyan gyilkos tekintete volt, ami Stainét is kenterbe verte. A tömény gyűlölet és utálat hangzott a szájából.
- Láttam, mit csináltál, lelketlen féreg! Bedobtad az ötéves kisfiadat a krokodilok közé. – gyilkos hangja mellé még megropogtatta az ujjait is.
- Tehetek én róla, hogy nincsen Quirkje? Szégyent hoz a családjára és ezért el kell takarítani a gyalázatot! – kiabálta vissza a lány, aki abban a hiszemben él, hogy ez meg fogja menekíteni a büntetéstől. Ochako arca ettől megrándult.
- Szóval szégyen az, hogy valakinek nincs Quirk a birtokában? Sokkal inkább az a szégyenletes, amit te csináltál. – mondta immáron gyűlölettől remegő hangon. Mintha helyettem is beszélne, mert bennem is kezdett forrni az indulat. – Akkor gyerünk, támadj rám. Quirk nélkül is képes vagyok rád olyan álmot szórni, amiből sosem fogsz felébredni.
Ajajj! Ennek nem lesz jó vége. Azonnal a barátnőm elé álltam.
- Drágám, nyugodj meg. Nem éri meg a kockázatot. – csitítottam. – Hősök vagyunk, nem pedig gyilkosok.
- Ne szólj be, Deku. – fordult felém fél percig. Sosem beszélt velem így.
A nő el akart menekülni, ám a rendőrség őrizetbe vette. Ochako azonnal elvonult lenyugodni. Magamban felsóhajtottam és leültem a földre.
- Aztakurva! – kiáltott fel Kacchan. – Ilyen az, ha a barátnődnek elkattan az agya? Még jó, hogy ennyire nem húztam vele ujjat.
- Addig legyél szerencsés. – böktem felé. – Én éreztem a megtorlást a hangjában.
Kis idő után elváltam a csoporttól és megkerestem a barátnőmet. A buszunk előtt volt és Ragna cigijét szívta.
- Remélem, hogy nem vagy bagós.
Rámnézett és eldobva a szálat, átölelt nagyon erősen, amitől azt hittem, hogy a gerincemet töri ketté.
- Sajnálom, hogy látnod kellet ezt. – mondta könnyeivel küszködve. – Ha gyerek vagy állat bántalmazást látok, eldurran az agyam és akkor csak meg akartam ölni az illetőt, aki ilyen aljasságra vetemedik.
- Ugyanmár, szívem. Emiatt felesleges. Bárki másnak eldurranna az agya. Én is begurultam, amikor meghallottam. Még jó, hogy elmentél onnét.
Simogattam barátnőm hátát. Addig volt ez a romantikus pillanat, míg Ragna meg nem érkezett.
- Szóval te vetted el a doboz cigimet. Visszakérhetném?
Ochako kivette az írótól elvett dobozt.
- Köszönöm. – mondta és visszavette. – Amúgy, ha legközelebb szeretnél belőle, csak kérned kell. Bár azt tanácsolom, hogy a hagyományos úton nyugodj meg. – mondta mosolyogva és megsimogatta Ochako fejét. Ő csak bólintott.

Lényegében négy nap alatt ennyi nevezetességet láttunk, aminél történt említésre méltó. Igen, többet is meglátogattunk, viszont ez nem a Megaman Upon the Star, szóval aki kíváncsi rá, milyen nevezetességek vannak még, azok keressék ki maguknak. Budapestre való látogatás előtt viszont volt egy pihenőnap. Átlagos délelőtt a reggeli után Ragna előhozta a vízipipáját. A robosztus példányt megtöltötte vízzel, megtömte a kerámiát mentolos, almás dohány keverékkel, arra alufóliát tett, és egy szenet meggyújtott.
- Mi az, Midoriya? Szívsz egyet? – kérdezte, mikor a szén teljesen felizzott.
- Köszi, de passzolom. – mondtam mosolyogva.
Két szívás után a harmadik hatalmas mennyiségű füstöt kreált. Toru érdeklődött, hogy szívhat-e belőle. A látvány, amikor egy láthatatlan lány szájából a tüdejéig lemegy a füst, majd az egész kitávozik, egyszerűen felbecsülhetetlen élmény. Időközben még páran becsatlakoztak az osztályunkból.
- Amúgy, mit szóltok a magyar szinkronhoz? – kérdezte az ott lévőket Ragna. Tényleg, e tájékban jelent meg a magyar szinkronból a hatodik rész.
- Elmondom én, ha nem gond. – jelentkezett Kacchan. – Mi az, hogy zúzda? Mi ez a baromság?! AZ KIBASZOTT SMASH, ROHADNÁNAK MEG! KIKNEK ÍRTÁK EZT A SZART?! A KISKÖLYKÖKNEK?
- Felfogjuk normális hangerőn is. Megegyezhetünk ebben, Ghiaccio? – jegyezte meg Eijiro, amire Bakugo elképedt. – Amúgy, igaza van. A fordítás nettó borzalom lett. Az egyetlen mentség, hogy tényleg azoknak írják, akik nem szeretnek feliratosan animét nézni.
- Igaz. – mondta Toru, miután egy vaskosat szívott a pipából. – Viszont a szinkronszínészek baromira beleélték magukat.
- Az már más kérdés, hogy eltalálták-e. – fűzte tovább Ragna. – Az várható volt, hogy Ochakonál remek választás volt Pekár Adrien, de Deku szinkronhangja abszolút kiüt a képből.
- Az enyém? Kacchan hangja olyan, mint aki tíz éve láncdohányos. – vágtam vissza.
- Ám, a lényeg, kedven Narancia, hogy ott tart a magyar szinkronos animék színvonala, mintha a 90-es éveket taposnánk. Újra és újra a gyerekek felé viszik az anyagot és ehhez az se segít hozzá, hogy folyton az agyonhypeolt shounen szériákat erőltetik.
- Azzal se lenne baj, ha mellette jönnének be a kevésbé népszerűbb, de annál szórakoztatóbb és kisebb epizódszámú művek, amik megérdemlik a figyelmet. – jegyeztem meg.
- Vagy a régi már kész szinkronos animéket hozzák vissza. Sokan azzal jönnek, hogy a kutyát nem érdekelné, mégis, amikor behozták a Dragon Ball Z-t, akkor istenítették a Viasat 6 csatornát. Kész röhej az ellentmondás. Ergó, a magyar szinkronon felesleges vitatkozni, mint Nejire dudáin. – fejezte be Eijiro lényegében az egészet Tsuyu, aki egy potya szívásért jött.
- Ne adj belőle. Békát nem cigiztethetsz, mert tudod, mi a végeredmény. – figyelmeztettem az írót, mire Tsuyu látszólag meg akart fojtani, ám ehelyett átölelt.
-  Midoriya egy igazi kincs. Legszívesebben elásnám, csak akkor Ochako panaszkodását kellene hallgatnom. – jegyezte meg mosolyogva.
Ragna felnevetett, ahogy én is. Ellenben nem akartam tovább hallgatni ezt a céltalan vitát. Apám felé vettem az irányt, aki éppen a motorját bütykölte.
- Apa! Volna egy kérdésem. Ha itt annyira figyelnek, hogyhogy most eljöttél ide?
Hisashi egy kis idő után válaszolt, amikor befejezte a szerelést.
- Hazudtam, hogy szabadságom alkalmával lemegyek a nyaralómba kicsit lazítani, ha már a harmadik szabadságomról mondtam le. Béla meg fedez engem, szóval jó alaposan megtévesztem Kristóf megfigyelőit. – nevette el magát. Mosolyogva néztem a járgányt.
- Mennyire nehéz meg tanulni vezetni ezt a monstrumot? – kérdeztem.
- Ki akarod próbálni? Akkor figyelj!
Apám útmutatása után felültem a motorjára és bepöccintettem. Ekkor valami érzés megmozdult bennem. Mintha a motor és én egybeolvadtunk volna. Rányomtam a gázt és elindultam. Mintha az ösztöneim a motorozásra hangolódtak volna, úgy ment. És még balesetet se szenvedtem. Sőt! Szabadnak éreztem magam. Elkezdtem egy kicsit gyorsabban száguldani és már akkor sem féltem, mikor már 80-nál volt a kilométeróra. Ám, nem akartam apám motorját tönkretenni még véletlenül sem, ezért visszafordultam. Mikor apám előtt megálltam, ő csak mosolyogva nézett.
- Látszik, hogy a fiam vagy. Apádtól örökölted a motorozási szenvedélyt és tehetséget. – jelentette ki büszkén, majd mikor leszálltam a mociról, megölelt.
- Igen. Ez abszolút király volt! – kiáltottam euforikus állapotban. – Mennyibe kerül egy ilyen?
- Hát nem aprópénz, az biztos. De ha egyszer megvetted és karbantartod, akkor életed végéig kitűnően fog dorombolni. – mondta apám nevetve. Tudtam, mit kell csinálni. Magamban rájöttem, hogy nemcsak azért vagyok hálás, mert tudtam, hogy motorra születtem. Az apámmal tölthettem egy kis időt.

Délután maradék részében nekiálltam tervezni a saját motoromat. Ha el tudnám fogadtatni a hősügynökséggel, hogy saját eszközt használok és akkor ezt is fizetni fogják. Ochako csendben figyelte az eseményeket és néha segített a kritikusabb helyeken.