Megebédelés után lényegében azt csinálhattunk, amit akartunk. Elég sok lehetőség volt rá. Élből a Balaton mellet volt az üdülő és a víz is kellemes volt. Továbbá, sportpálya, belső teremben termálfürdő és szabad horgászterület is várt minket.

Páran, mint Tsuyu testvéreivel együtt, Ashido és Ochako kérdés nélkül fürdőruhára váltottak és bementek a vízbe. Én is így terveztem.
- Béla! Ugye nincsenek benne cápák? – kérdezte Mineta reszketve a tulajtól.
- Nem, dehogyis. Józan tudomásom szerint az aligátorok elűzték őket. – mondta fapofával, mire én felröhögtem. Mineta kis híján szívrohamot kapott, mire leesett neki, hogy viccelt.
- Milyen a víz? – kérdezte Eijiro.
- Fasza. – reagálta le Ochako.
- Akkor ugrok egy seggest! – kiáltotta a srác gyermeki lelkesedéssel, észre sem véve, hogy ez a poén kicsit felnőtesebbre sikerült.
Én is belemerültem a habokba, ahogyan Ragna is, csak ő a stégről és egy nagy pohár sörben, kezében horgászbottal.
- Ha harcsát fogok, akkor harcsapaprikás lesz a vacsora. Vagy halászlé. – jelentette ki Ragna. Rei csak napozni jött ki a többi anyával együtt, ám őt is érdekelte a horgászat, így ő is kihozott egy pecabotot. Láthatólag teljesen kezdő volt, de az író megmutatta, hogy hogyan kell. Végül, Rei is bontott egy sört, így ketten hódoltak az öregek szenvedélyének, ahogy én hívom. Hosszú úszás után kiszálltam a vízből és megráztam a hajam. Tényleg véletlen volt, de közben jól lefröcsköltem Bakugot, aki csak napozni akart és elolvasni Gordon Ramsay válogatott káromkodások extra receptekkel könyvét.
- Gratulálok, blöki. – jegyezte meg dölyfösen. – És most lábhoz!
- Bocsi, de a kutyák királya vagyok. Nem királyok kutyája. – vágtam vissza. Mielőtt reagált volna a riválisom, Rei botja kapást jelzett, amivel nem tudott megbirkózni. Ragna vette át gyorsan, ám az ő ereje sem volt képes kihúzni a prédáját, akárhogyan fárasztotta. Egyik nehéz rántása során, kezdett a vízhez csúszni. Tsuyu gyorsabban kapcsolt, mint átlagember a Zámbó Jimmyről és kiugrott a stégre, majd nyelvével és karjaival átfonta Ragna derekát, ezzel megakadályozva a vízbe zuhanást. Emellé besegítettek Tsuyu tesói , Samide és Satsuki is. Így már esélyes volt a hal, pontosabban a harcsa elkapása, ami akkora volt, mint Tomura pofája az első évadban. A küzdelmet szinte mindenki feszülten figyelte, mintha valami nagy hős harca lenne. Rei egy merítőhálóval nagy nehezen kifogta a legalább 5 kilós harcsát. Alita is figyelte az eseményeket.
- Gratulálok nektek! Rekordot értetek el, megverve az előző horgász négy kilós rekordját! – kiáltott fel örömmel és elővette a kameráját. – Csinálok egy fotót és kikerültök az üdülő dicsőség falára.
- Ez király volt! Köszi a segítséget, barátaim. – mondta hálálkodva Ragna, majd pacsira emelte a kezét. A két gyerek belecsapott, ám Tsuyunak máson járt az esze, mert nyelvével megragadta Ragna csuklóját és a fejéhez irányította. Az író eleget tett a szavak nélküli kérésnek és megsimogatta a békalány fejét, amit mosolyogva és behunyt szemmel fogadott. Megérdemelte, ahogyan Rei is a csókot, amit Ragna adott neki. Végül a fotó is megtörtént.
- Akármennyire sikeres volt, ez a példány kevés lesz mindannyiunk számára. Még egypár harcsára lesz szükség. Ha más nem, akkor halászlé lesz, ha ponty lesz fogva hozzá. – jelentette ki Ragna. Láthatólag kedvet kapott Oijiro és Todoroki is a horgászatra, mert ők is beszálltak. Az előbbi eléggé sajátos módon csinálta, mert damillal a farkához kötött két kukacot és úgy lógatta be. Hogy ez mennyire hatékony, azt mindenki maga döntse el. Viszont, Todoroki újfent elbeszélgetett az íróval, ám most nem történt atrocítás, mert két perc múlva már a srác a botjára figyelt.

Alkonyat tájékán már összegyűlt annyi kifogott hal, ami legalább harminc főre elég lesz, talán egy kicsit sok is. Ennek mondjuk az lett az ára Oijiro részéről, hogy a damil hagyott a farkán nyomot. Alita hozott négy bográcsot, fűszereket, zöldségeket, kést és fakanalat is. Páran összerakták a bográcsot a kijelölt tűzgyújtó hely felett és a tüzet is elkezdték megcsinálni. Én, Kacchan Ochako, Rei, Inko és Mitsuki csináltuk az előkészületeket. Olyan csendes volt itt minden, hogy az egyszerre volt megnyugtató és hátborzongató (Ez nézőpont kérdése. Én szeretem az efféle csöndet. – R.). Én is. Ám, a távolból motorhang zúgott fel. Amint végeztünk az előkészülettel, arra lettem figyelmes, hogy a hang egyre közelebb jön. Kinéztem a bejárat felé és láttam a motor fényszóróját. Béla kint vár. Áh, biztos csak egy ügyfele lehet. Délután azok jöttek és mentek. Visszatértem a főzéshez. Ám, kis idő után egy számomra ismerős hang szólalt meg, amit több mint három éve nem hallottam.
- Bocsássatok meg, kedves ifjak, de kérhetek majd egy tállal?

A döbbenet az arcomról nem mosódott le. Apám volt az. Anyámmal egymagas, testes férfi ugyanolyan zöld, kócos hajjal, mint nekem van. Odarohantam hozzá és megöleltem. Ehhez anyám is csatlakozott.
- Drágám! Hát te itt? – kérdezte anyám sírva.
- Apa! Jó újra látni. – jelentettem ki meghatódva.
- Én is örülök, hogy láthatlak titeket! Inko és Izuku.
A társaság lassan felfoghatta, hogy mi történt és mind tapsoltak, Kacchant kivéve. Nem érdekelt most más, mint apámat ismét láthatom. Gyerekként alig volt rám ideje, mert folyton dolgozott, aztán felszívódott két évvel ezelőtt.
- Bocsánat a kis közjátékért, de ahogy kitalálhattátok, én vagyok Izuku édesapja. Névszerint, Hisashi Midoriya! Örvendek nektek.
Rajtam volt a sor, hogy bemutassam minden osztálytársamat. Ochako viszont önkiszolgáló volt ezen a téren.
- Tiszteletem. A nevem Ochako Uraraka. A fia barátnője.
- Le a kalappal, fiam. Ennyire szemrevaló barátnőt sem talál mindennap az ember. – jelentette ki nevetve apám, miközben kezet fogott vele.
Kacchan csak két szavas bemutatkozást csinált, ám a kézfogásnál szabadult el az igazi énje.
- Szóval ez lenne az apád, óh nagy csillagharcos? – kérdezte élesen, aljas vigyorral a száján, majd apám felé fordult. – Azon az estén gumit kellet volna húznia.
- Bocsáss meg, nem értettem, mit motyogsz, azzal, a löttyedt fasszal a szádban. – jegyeztem meg neki. Mitsuki hatalmasat röhögött, még arról is megfeledkezett, hogy a fiának kiosszon egy tockost. Megkapta a szemtelenségéért a jussát. Ám az érdekességek sora nem itt állt meg. Urahara bemutatásánál meghajolt, mintha ismerte volna.
- Régen találkoztunk, Urahara mester. – mondta apám mosollyal az arcán.
- Nagyon is igaz. Bár, a szememben mindig az a szemtelen kölyök maradsz.
- Nem is tudtam, hogy ismeritek egymást. – csodálkoztam.
- Még kölyök voltam, mikor egyszer betörtem Urahara területére és elkapott. Akkor egy zsémbes öregként ismertem meg, ám kiderült, hogy sokat tud. Tőle tanultam meg az önvédelmet. Apropó: A fiamat is te tanítod?
- Igen.
- Szóval tényleg igaz a hír? – kérdezte apám tágra nyílt szemekkel. – A fiam az első Quirk nélküli hős?
- Igen. Ezt én is állíthatom. – jegyezte meg Ochako. Ekkor apám ismét átölelt.
- Ez az én fiam! Tudtam, hogy nem adja fel az első akadálynál, hanem továbblendül.

Mire a nagy ismerkedések megvoltak, kész is lett a vacsora. A plusz főnek is bőven elég volt az étel.
- Igazán finomra sikeredet, ezt el kell ismernem. – mondta apám elégedette.
- Ez mind a fiam érdeme. Ő a sztárséfünk. – jegyezte meg Mitsuki. Bakugo úgy tett, hogy nem a bókra figyelne, de mégis rajtakaptam, hogy elpirult anyja dicsérő szavára. Hisashi elnevette magát. Ekkor Béla is előjött.
- Bocsánat a késésért, éppen fontos találkozóm volt. Viszont, látom, hogy már a nagy családi találkozás megvolt. – nevette el magát és egy tányérral szedett az ételből, ahogyan a később megérkező Alita is.
- Igen, megtörtént. Még egyszer köszönöm, hogy megszervezte ezt a kiruccanást az egész osztálynak és a hozzátartozóknak.
Kis híján félrenyeltem a falatot. Amint kiköhögtem magam, könnyes szemmel nyögtem ki.
- Ez az egész azért volt, hogy újra egyesüljön a két család? – kérdeztem döbbenten.
- Igen, de ezt, ha lehet, család között kell megbeszélni. Kicsit bonyolult a helyzet. –válaszolta apám.
- Amúgy igen, az egész osztály azért lett meghívva. Tekintsétek ezt hálának, mert az 1-B Afrikába ment ki és ott jelenleg olyan forróság van, hogy a tyúkoknak jégkockát kell adni, nehogy lágy tojást tojjanak. – mondta Urahara. Ettől Bakugo ismét jobb kedvre derült és remélte, hogy a nagypofájú Neitot egy szafari során az oroszlánok felfalják (Én egy dolgot tudok: Ha Kacchanra nézne az állatok királya, akkor inkább rászokna a vegetáriánus kajákra. – R.) Ez kemény volt, de jó.

Végül, az ebéd véget ért és Béla felajánlotta a szülőknek, hogy meglátogathatják a borospincét, ahol remek borokat és pálinkát tárolnak. Elhatároztam, hogy még ma este ki fogom faggatni apám, ezért anyával tartottam, noha alkoholt a szaké után nem akartam inni. (Mint a részeg ember, aki a vodkától mindig annyira leitta magát, hogy a villanyoszlopra dőlve feküdt el, amit egy meleg férfi ki is használt és cserébe egy húszezrest csúsztatott a férfi zsebébe. Másnap a tag észreveszi a pénzt, aminek megörül és visszamegy a krimóba. A csapos megkérdi: Vodkát kérsz? Mire a tag: Nem! A vodkától fáj a seggem. – R.) Nabazzeg! Ez most kellet ide, mi?