Ottani idő szerint 18:00-kor szállt le a gépünk a Ferihegy 2-re. Mindannyian kiszálltunk, felkaptuk a csomagjainkat és elindultunk. Időközben Mitsuki fia haját igazította.
- Mi a francot csinálsz?! – kiabálta dühösen Bakugo, miközben fejével próbált távol maradni a fésűtől.
- Megigazítom ezt a szalmaboglyát, ha már te nem teszed meg. – korholta le anyja, aki megunva a kerülgetést, magához húzta fia búráját és néhány erőszakosabb mozdulattal lenyalta a teljes haját. – Már kész is van.
Tsuyu kishúga, Satsuki ujjal mutatott egy férfi felé, aki egy hatalmas „U.A.” táblát lengetett.
- Ki az a bácsi?
- Ő az, aki elszállásol minket. – kapta meg Tsuyutól a választ.

Andor Béla letette a táblát, mikor a két tanár odament hozzá.
- Látom, biztonságban tették meg az utat. – jelentette ki Béla és nyújtotta a kezét Aizawa felé.
- Igen. Zökkenőmentesnek lehet mondani. – mondta Aizawa, miközben kezet fogtak.
- Ha meg nem, a fél hetes hírekből tudtam volna meg. – nevetett fel Béla, majd felénk fordult, hogy velünk is kezet foghasson. Meglátszott rajta, hogy ex hős volt. A keze kemény, arcán egy kis heg és testalkata is eléggé izmos volt, noha némi szalonna réteg már eltakarta azokat.
- Fiatalok! Mielőtt elindulunk, szeretném, ha pihentek és kajáltok. Még kb. 3 óra van az útból és nem akarom, hogy a buszomat összemorzsázzátok.
Így is tettünk és megettük a maradék hideg élelmet. Aztán mind buszra szálltunk és elindultunk Balatonfüred felé. Most anyum ült mellém.
- Látom, eléggé jól bírtad a kollégiumot. – jegyezte meg mosolyogva.
- Igen. Nagyon hiányoztál, attól függetlenül. – mondtam hozzábújva.
- Nekem is. Amióta apa nem üzent semelyikünknek sem, csak te maradtál nekem.
- Biztos alapos oka lehet, hogy nem csinálta. Elvégre, mindig is hűséges volt a családjához.
- Annyira aranyos vagy. – mondta Inko elérzékenyülten és magához ölelt. Mögöttem valaki megrúgta az ülést, amit egy pofon összetéveszthetetlen hangja követett. Bakugo próbált elcsendesíteni vagy csak spontán csinálta, azt nem tudom, de az biztos, hogy az anyja nem hagyta annyiban.
- Ugyan már, Inko. – hallatszott anyám mögött Mitsuki hangja. – Ismered Hiashit. Lehet, hogy buta és szerencsétlen volt fiatalon, de ha van valami, ami téged megfogott, az a hűsége.
- Ismeritek egymást anyával? – kérdeztem.
- Nocsak, valaki kíváncsi, anyuci szeme fénye. – gúnyolódott a riválisom, amire az anyja ismét adni akart neki egy tockost, ám ehelyett felnevetett.
- Igen, Midoriya! Ismerjük egymást, mint a rossz pénzt. És rátok nézve, csak a nemek változtak, minden maradt a régiben.
- Jajj, ugyanmár! Te a fiadnál sokkal vérszomjasabb voltál. – anyám a mondat végén elnevette magát.
- Nem is beszélve, te jól fésült, hogy te is anyuci szeme fénye vagy. – tettem hozzá.
Ekkor Kacchan ismét a torkomnak akart ugorni, ám nem mert, ránézve anyjára. Tényleg mintha két tojás lenne. A többiekre néztem. Egyesek az ablakon nézték a tájat, ami immár erdők és mezők folytonos képe váltogatta egymást a naplementében, amit az éjszaka váltott fel. Béla láthatólag a legrövidebb utat választotta, mert egy dugóba sem gabalyodtunk. Végül, már beesteledett, mikor megérkeztünk, de hála a sok lámpának, így is tökéletesen látható volt a szépsége a helynek.
- Látom, tetszik a társaságnak. – mondta mosolyogva Béla, mikor leparkolt a busszal. – Erre a két hétre csakis nektek foglaltuk le. Érezzétek otthon magatokat.
Mindannyian kiszálltunk és felvettük a csomagjainkat. Követtük a tulajt, aki elvezetett minket a szálláshoz.
- Kettő, három és négy ágyas szobák vannak. Most döntsétek el, ki hol szeretne aludni.
Én és Ochako a két ágyast választottuk, míg Tsuyu a két testvérével a hármasat stb. Szóval megvolt a metódus. A szobánkba érve letettem a cuccaimat. Már most imádom a helyet. Frissek és üdék voltak a szobák és saját fürdőszobával is rendelkeztek. Ochako levágta magát a saját ágyára. Nem volt sok kedvünk beszélgetni, mert az út lefárasztott, ahogy mindenki mást.

Másnap reggel frissen keltem fel. Ochako szokásához híven átkarolva aludt mellettem. Észrevettem, hogy összetolta a két ágyat. Pár perc múlva a hangosbemondóba felhangzott a Republic együttestől a Jó Reggelt Kívánok című szám egy afféle ébresztésként.
- Erre a számra mindig király felkelni.
A hang gazdája Ragna volt, aki már valószínű, hogy felébredt legalább fél órával korábban. Az író totál be volt zsongva, bár meg lehetett érteni. Bekopogott az ablakomnál.
- Mi az? – kérdeztem, mikor kinyitottam.
- Béla most szólt nekem. Fél óra múlva reggeli az étkezőben. – jelentette ki Ragna és átadott két térképet. – Aztán kirándulást teszünk a gazdaságba.
- Köszönöm. – ásítottam el magam. Ochako kivette a kezemből a térképet. Közben Ragna lelépett, hogy mindenkinek kiossza a brossúrát. Ám elég volt ahhoz a szobához érkeznie, ahol Kacchan tartózkodott és kopognia. Egy mocskosul hangos robbanásra lettünk az álmos nyugalmat azonnali feszültséggé tette. Az állatkertje nem kelt igazán rózsásan és zsanérostól robbantotta ki az ajtót, egyenesen az íróra, aki épphogy ki tudta kerülni, de a kilincs megcsapta az orrát.
- Teljesen meghibbantál?! – kiáltott rá az író teli torokból.
- Faszért kell kopognod hajnalok hajnalán! – kiáltott vissza a riválisom, majd kirohant, hogy tovább kötekedjen az íróval. Vészes hiba volt, mert Ragna lefejelte riválisomat, mint kezdő szöcske a harangvirágot.
- Megérdemled. Nem kenyerem az erőszak, de ha valaki egy ajtót robbant rám és még nagyszájúskodik, akkor megérdemli.
Ekkor Mitsuki kevert le egy tockost az írónak.
- Senki sem fegyelmezheti a fiamat, csakis én! Világos voltam? – kérdezte Mitsuki szemében pattogó szikrákkal.
- Jogos. Bocsánatot kérek. – mondta Ragna kezét az ütés helyére téve.
- Neked is illene bocsánatot kérned, fiacskám. – korholta le a fiát is.
Az nyögve, de hajlandó volt rá.

Az étkező tágas volt és a reggeli eléggé svédasztalos volt mindenféle felvágottal, zöldséggel, gyümölccsel, kávéval, teával, narancslével, egy szóval mindennel. Ergó, nem lehetett panaszunk arra, hogy éhesek maradunk. Ráadásképp a kenyér még meleg volt. Fél óra után Béla felállt és megkocogtatott egy poharat.
- Béláim az Úrban! Készüljetek fel, mert be fogunk nézni a gazdaságomba, az Agrorba, ahogy én szoktam hívni. A szennyest rakjátok az oda kihelyezett kocsira.
Mindannyian furcsálltuk a kijelentését, egyedül csak Tsuyu nevette el magát. Végül mindenki jóllakottan felállt és lerakta a tálcáját. Én az elsők között voltam, így elég hamar kijutottam, ahol láttam, hogy Ragna egy bögre kávé társaságában bagózott. Rei is vele volt, igaz egy kicsit távolabb. Tiszteletre méltó, hogy az író direkt úgy áll, hogy a cigi füstje ne csapja meg egyikünket sem.
- Remélem, hogy a fiammal dűlőre tudtál jutni. – mondta Rei.
- Áh, dehogy. Noha szóban megegyeztünk, lesznek pillanatai, amikor kétségbe fogja vonni a kettőnk kapcsolatának igazságtartalmát.
- Miért nem próbálsz a fiam fejére beszélni? – kérdezte Rei.
- Egyszerű: Nincs értelme, mint kb. elmagyarázni egy magyar BnHA fannak, hogy a magyar szinkron elbarmolt vacak lett és csak a gyerekek lettek megcélozva.
- Ne tereld a témát, kérlek.
Todoroki mellettem figyelte feszülten az eseményeket.
- Azért nincs értelme, mert jelen helyzetben az érzései nem engedik a logikus gondolkodásban. Talán idővel rájön a dolgokra, de ha forszírozom, hogy legyen már ép esze, akkor az lesz az eredménye, hogy a torkomnak ugrik.
Ekkor Todoroki közbeszólt.
- A fején találta a szöget. Nem fogok pezsgőt bontani azért, mert összejöttél egy másik palival. Ne akarok egy mostohaapát, egy második Endeavort, akit legszívesebben elhamvasztanék. És figyelmeztetlek, Ragna: Egyetlen gyanús mozdulatot csinálsz anyám felé vagy csak megütöd, akkor garantálom, hogy belőled porszemnyi sem marad.
A társaság mind döbbenten nézett a balhéra. Ekkor Aizawa lépett közbe úgy, hogy sáljával lefogta Todorokit.
- Nem érdekel senkit a személyes drámád. Az sokkal inkább, hogy Quirkodat arra akarod használni, hogy emberi életeket olts ki. Ha megteszed, akkor nem leszel jobb apádnál egyetlen pontban sem. – mondta a szokásos tényeket közlő hangján és odalépett a fiúhoz. – Most szépen bocsánatot kérsz és most még elnézek az ügy felett. Ám legközelebb meglesz a böjtje.
Todoroki egy percig csendben maradt. Majd megszólalt fújtatva.
- Bocsánat a kirohanásomért.
Osztályfőnökünk elengedte, mire ő elrohant a hálószobája felé lenyugodni.
- Én is bocsánatot kérek. – mondta Ragna.
- Felesleges. Egyelőre tanulja meg Todoroki, hogy az érzéseit tartsa kordában, különben legközelebb hatalmas bajba kerül.

Fél óra múlva mindenki már katonás sorban ment végig az üdülő kijárata felé. Mint kiderült, a gazdaság lényegében a szomszédban van, csak tegnap este nem erre figyeltünk. A legelső dolog a bejáratnál a káprázatos virágok hatalmas területe volt mindenféle színben és nagyságban.
- Én úgy tudom, hogy a legtöbb virág nem európai éghajlatra lett kitalálva. Hogyan lehetséges, hogy mégis tökéletesen virágoznak? – kérdezte Kyoka, aki a többi lányhoz hasonlóan csillogó szemekkel nézte az egzotikusabb darabokat.
- Ez voltaképpen, a Quirkom által egyszerű. Hadd demonstráljam. – mondta Béla és odament anyámhoz, majd felemelte a kezét és egy magot rakott rá. A mag mintha egy gyorsított felvétel lett volna, egy gyönyörű vörös rózsává alakult, aminek nem volt tövise. Belefűzte anyám hajába, aki kuncogott.
- A Quirk, amit birtokolok, minden növénynek megadja a szükséges tápanyagokat, amik elhervadásukig kellenek, hogy aztán újra éledjenek teljes pompájukban.
- Ez valami csodálatos! – gyönyörködött Mitsuki is, majd megszagolt egy különleges virágot.
- Az a legendás Indiában megtalálható Illatos Kertből lett importálva. Mindenki olyan szagúnak érzi, ami a szívéhez közel áll. Próbáljátok ki nyugodtan.
Mindenki, még a srácok is beleszagoltak. Amikor én kerültem sorra, mély szippantást véve a virágból egyből megéreztem Ochako bőrének illatát, amikor nem valami olcsó parfümöt nyom magára.
- Amint kiélveztétek az illat kompozíciókat, kövessetek. Ez még csak a bejárat. – mondta Béla és intett nekünk.

A túra további része is igencsak kellemes volt. Megmutatta a különböző ültetvényeket. Paradicsom, paprika, burgonya, tök, dinnye és ez csak néhány példa volt. Nem csoda, hogy a bejáratnál 50 hektár nagyságot jelzett, mert ennyi minden kis területen nem fér el. Mikor már az ültetvények negyedén jártunk, akkor egy autó közeledett felénk. A sofőrje egy csinos nő volt. Mikor elénk érkezett, leállította a motort és kiszállt belőle.
- Ő itt a kedvesem, Alita. – mutatta be Béla a most megérkező nőt.
- Sziasztok. – köszönt igencsak kellemes tónusban, majd Béla felé fordult. – Meghoztam a túrakocsit. Sajnálom, hogy csak most hozom, de az egyik kereket ki kellet cserélnem.
- Jobb később, mint soha. – mosolygott Béla, majd megcsókolta Alitát. – Akkor szálljatok be.
Mindannyian elfértünk a nyitott fedelű kocsiban. Így tényleg kényelmesebb volt az utazás és csak a szemünket tornázhattuk. Az ültetvényeket a fák váltották fel. Cseresznye, meggy, sárga és kajszi barack, de még banánfa is volt.
- Ha jól emlékszek, akkor ma szedik a banánt. Ki kér belőle? – kérdezte Alita.
Erre igencsak sok jelentkező volt, köztük én is. Béla csak megnyomott az óráján egy gombot és egy robot hatalmas fürt banánt dobott le nekünk, amiből vehettünk.
- Ezen a helyen ismeretlen számunkra az olyan, mint műtrágya és hasonló modern vacakok. – jelentette ki Béla mosolyogva, majd ő is evett egy banánt. Én is egy szálat levettem és beleharaptam. Ez tényleg isteni és tökéletesen érett volt.
- Kérdezhetek? – emelte fel a mondat mellé a kezét Iida.
- Csak nyugodtan.
- Nem hiányzik a régi hősélete?
- Hiányzik a fenének. Tény, kezdetben tényleg hiányoltam, majd rájöttem, hogy csak folyamatos hajtás volt a nagy semmiért. Itt viszont, minden energia, amit a gazdaságba fektettem bele, teljesen megtérült.
Rá akartam vágni, hogy nincs igaza a hős munkával kapcsolatban, ám anyám megállított ebben. Igaz, nem kéne mindig hangoztatnom az ellentétes véleményemet, de a shonen hősök sosem tudták megállni, nem igaz?

Végezetül az állattartó részre jutottunk ki, ami egy állatbarát számára a kész gyönyör volt. Szürke marha csordák nézték a kocsinkat a kerítésen túlról, de volt itt mangalica más sertésfajtákkal együtt, tyúkok, nyulak, lovak, juhok, bárányok és kecskék.
- Ők jelentik a gazdaságunk egyik leghatalmasabb ékkövét. Rengeteg díjat tudhatunk már a belőlük készült termékeink által. Persze, amíg el nem döntöttük, hogy saját fogyasztásra és az üdülő részére vágunk állatot. Ezek meg megmaradtak felvásárlás céljából. – jelentette ki Béla.
Hála égnek! Fél percig bennem volt, hogy Béla és Alita vegák. (Baromság volt élből ezt gondolni. Nem azért jutott fel az ember tápláléklánc csúcsára, hogy a végén vega legyen. – R.) Jogos. Végül a kocsi megállt.
- Remek! Ismét lerobbant. – sóhajtott fel Alita. – Szálljatok ki. Innen tíz perc gyalog a központi épület.
mindannyian kiszálltunk és elindultunk arrafelé. Ám, arra végképp nem volt szó, hogy egy domb tetején volt. Ragna időközben megbökte a hátamat és Ochakonak is pisszentett.
- Ezt skubizzátok! Crash Bandicoot Hog Ride 2019. – szólalt meg és az egyik közeli vaddisznó hátára ugrott, mire az visítva nekilódult. Alita egy éleset vijjogott, mire az állat szó szerint satuféket nyomott. Az író erre nem volt felkészülve, így röpült vagy egy métert és a sárba csattant. Eddig ketten nevettünk egy jót, de most az egész csoport hatalmas hahotában tört ki.
- Ezek állatok és nem a játékszereid. Remélem, érthető voltam. – jelentette ki Alita, mikor Ragnához lépett.
- Bocsánatot kérek. Egy pillanatig jó ötletnek tűnt. – nevette el magát Ragna és letörölte arcáról a sarat és megsimogatta a vaddisznót, aki szerencsére, megszokta az emberi kezet. – Tőled is bocsánatot kérek, röfi.
- Obelixnek neveztem el, amikor idekerült. – jegyezte meg Alita, majd megmutatta, merre talál egy zuhanyzót, ami nyíltan ki volt állítva és falapokkal elzárva. Rei kivételével, aki megvárta, míg az író végez, hogy adjon neki egy tartalék ruhát, addig mi bementünk a központi épületbe, ahol remek kilátás nyílt a fákig. Minden mintha a természet és technológia tökéletes harmóniája lenne. Ugyanis nem emberek, hanem robotok csinálták a munkákat. Alita is bejött és vele együtt egy magyar vizsla, aminek a fülein szárnyszerű fehér foltok voltak. A kutya egyből Kojihoz sietett és izgatottam megnyalta a fiú arcát.
- Enyje, Asterix! Ne legyél már ennyire tapadós. – korholta le Alita.
- Nem történt semmi gond. Szeretem az állatokat és tudok velük beszélni. – súgta Koji és megsimogatta a kutya fejét.
- Te is? – kérdezte mosolyogva. – Én még állattá is tudok változni.
- Nem mondja komolyan? – kérdezte Inko, miközben a kutyához ment és megsimogatta. Alita csak behunyta a szemét és Asterix pontos másává alakult át. Az osztály megtapsolta a produkciót.
- Ez zseniális. – mondtam örömmel és jegyzeteltem az egyik elhozott noteszba.

Kis idő után megjavították a kocsit és egy idő után kijutottunk a gazdaság bejárata elé. Ott kiszálltunk.
- Nemsokára kész lesz az ebéd. Utána szabadon pihenhettek. – mondta Aizawa. Végülis, részben nyaralni jöttünk ide. Viszont, már kíváncsi voltam, hogy a magyaroknál hogy működhet egy hősügynökség.