Két hét telt el a Licensz Vizsgáig. Azalatt az évzáró vizsga is megtörtént azok számára, akik megbuktak vagy éppen kívülálló okok miatt maradtak ki. Sikerrel megcsinálták a vizsgát, lévén könnyebb volt. Végre, eljött a szünidő és ekkor az egész osztály egy kellemes meglepetésben részesülhetett.

De mindent csak sorjában! A vizsga napján azok, akik letették a vizsgát, szabadon eltölthették azt a napot. Ekkor valaki kitalált egy olyan játékot, aminek a lényege, hogy egynek imitálnia kellet az adott anime karaktert, a többieknek meg ki kellet találnia. Éppen Tsuyun volt a sor. Elővett egy cseresznyét és a szájába vette.
- Rero Rero Rero Rero… - Ilyen hangok hagyták el a száját, miközben nyelvével nyalogatta, vagy inkább mondva dekázott a gyümölccsel.
- Kakyoin a JoJo Part 3-ból. – vágta rá Ochako, megelőzve engem, így ő kapta a pontot. Még mielőtt folytattuk volna, Urahara jelent meg.
- Mindenki figyeljen rám! Fél óra múlva legyen mindenki a média terembe. Aizawa híreket hozott nektek.
A médiatermet tanárok soha nem látogatták. Leginkább diákok használták, köztük mi is, ha filmet akartunk nézni vagy rákötni valami konzolt a projektorra.
- Szerintetek mit akarhatnak? – kérdezte Todoroki.
- Remélem nem megint valami unalmas felvilágosító óra lesz a gumi használatáról meg hasonlókról.
Erre a mondatra, amit Tsuyu mondott, mindenki ránézett.
- Most mi van? Szerintetek nem unalmas évente meghallgatni? Most komolyan, ki mos lábat, amikor zokni van rajta? – kérdezte nem értve a csodálkozást. (Ezt most be lehet fejezni. Még a hentais ötlettől messze vagyunk! – R.) Nyugi, pont arra készültem.
- Szerintem valami filmet fogunk megnézni, aminek örülök. Főleg, ha a Végjátékot nézzük meg vagy valami DC animációs filmet.
- Csak ne a Tini Titánok harcra fel legyen, mert az gyalázat volt. – jegyezte meg Eijiro. Fél óra múlva mindenki a médiaterembe gyülekezett. Aizawa ajtót nyitott és bementünk.

Odabent leültünk és vártuk, hogy osztályfőnökünk belekezdjen. Kis idő után viszont újabb vendégek jöttek, ami eléggé nagy meglepetést okozott. Anyám, Mitsuki, Kacchan anyja, Rei, de még Ragna is jött. További meglepetés volt a békalány számára, a testvérei, Samide és Satsuki. Szóval ez lenne a meglepetése Aizawának? Hogy láthatjuk a családunkat? Miközben anyámat átöleltem, leesett, hogy nem ez a helyzet. Akkor Ragna mit keres itt?
- Mindenkit arra kérek, hogy üljenek le. – mondta halkan, mégis érthetően. Mirio is bejött és becsukta az ajtót. Aizawa azután folytatta.
- Biztos furcsálljátok, hogy miért hívtunk össze titeket, de nagyon jó hírünk van. Öreg szokás, hogy tanulmányi út szokott lenni a jutalom a letett licensz vizsgáért és a sikeres évzáróért.
- És mit takar ez a jutalomút? – kérdeztem hangosan.
- Légyszives, ne szólj közbe. – oktatta ki Ragna, aki eddig mereven figyelt.
- Ne osszál! Nem vagy az apám… ugye?
Erre a társaság néhány tagja nevetésben tört ki. Közben felfigyeltem, hogy Rei végig fogja Ragna kezét? Összejöttek talán?
- Elég legyen. Ahogy mondtam, tanulmányi utunk célja, hogy megfigyeljük a külföldi ügynökségek működését. Igaz, a mostani helyzetünkben nem lesz több állomásos az utunk, csak egy országot látogatunk meg. De erről beszéljen valaki más, Skypeon!

A projektor felkapcsolt és arról egy fiatalos férfi nézett ránk.
- Sziasztok! A nevem Andor Béla. Biztos nem ismeritek a nevemet…
- Dehogynem! – kiáltotta Iida magabiztosan. – Maga volt az első olyan cserediák, aki mindenre kitűnően vizsgázott le és elég hatalmas siker elé nézett. Mindig is követendő példát mutattál nekem.
Egy darabig csend volt. Látszott ezen a Béla nevű férfin, hogy ledöbbent.
- Nocsak! Valaki nézi a dicsőség falat? Én meg már azt hittem, lebontották a pokolba, annyira nem érdekelte a kutyát sem. Na, mindegy, ne a múlton rágódjunk. A lényegre térek. Meghívlak titeket az üdülőmbe, ami Magyaoroszágon, pontosabban Balatonfüreden található. Ez egy teljesen általunk fizetett út lesz, tehát sem az Akadémiának, sem pedig a szülőknek nem kell fizetniük.
A tömeg fellelkesült, főleg Ragna. Megértem, az írónk magyar és van már több mint fél év, hogy hazalátogatott.
- Hogy fogunk Magyarországra eljutni? – kérdezte Momo. – Ha jól emlékszek, nem megy oda innen repülő.
- Jó, hogy kérded. – mondta Béla és egy térképet tolt maga mellé. – A holnap reggel 8 órakor induló géppel fogtok elindulni Oroszországba, azon belül a moszkvai repülőtérre. Utána átszálltok a Ferihegy 2 felé induló repülőre. Ott már én várlak titeket egy magánbusszal és úgy fogunk eljutni az Andor Üdülő és gazdaságba.
- Mit kell vinnünk magunkkal a szokásos ruhákon és hősi egyenruhán kívül? – kérdezte anyám.
- Voltaképpen, amit szeretnétek. Szerintem itt minden megtalálható lesz. Esőre az elkövetkező két hétben nem lehet számítani, tehát ezzel sem lesznek problémák. Más kérdés?
Senki nem tett fel kérdéseket.
- Akkor remek. Innentől fogva Aizawa veszi át a szót. Sziasztok!

Elköszönésünk után Béla letette a Skypeot. Ettől mindenki fellelkesült. Osztályfőnökünk köhintett ezzel, jelezve, hogy még nyugodjunk le.
- A repülőkre való jegyeket már megvásárolta a tulaj jó előre és átküldte nekem. Röviden: Már minden el van intézve. Viszont, megkérek mindenkit, hogy normálisan viselkedjetek. Ne kelljen fegyelmezni titeket. Világos? – kérdezte Aizawa sötét tekintettel.
- Igen, Uram! – mondtuk hangosan.
- Akkor ennyi volt mára. Készítsetek össze mindent.
Mindenki felállt és kimentünk a teremből.
- Amúgy, a szülők is itt alszanak egy napra, mert se Imperius, se Angius nem tud a szülőkért jöni. – mondta nekünk Ragna, mikor a közelünkbe ért.
 - Lehet egy pofátlan kérdésem? – kérdezte Todoroki, amikor Ragnához zárkózott fel. – Te anyámmal jársz?
- Honnan veszed? – kérdezte az író elpirulva.
- Nagyon közel kerültetek egymáshoz. Amikor nálad aludtam, akkor már azt hittem, hogy meg fogod csókolni.
- Ha így is lenne, szerintem akkoris túlreagálod. – fejeztem ki véleményemet.
- Szerintem abszolút nem! – dörrent rám. – Félek, hogy ugyanolyan lelketlen szemétládát választ, amilyen apám volt.
- Fiam! Te annyira aranyos vagy, amikor aggódsz értem. – mondta Rei és egy hatalmas ölelésbe zárta fiát, amivel sikerült egy kisebb úttorlaszt képeznie. – Ragna nem olyan ember. Eddig törődött velem és elfogadott.
Kezén fogva vonultam el Ochakoval. Nem akartam vitát hallani, persze Todoroki kiabált, amiből annyit lehetett érteni, hogy megpörköli a mogyoróit az írónak. (Nem ennyire finoman fogalmazott. – R.)
- Egy kicsit durva volt Todoroki túlreagálása, ha engem kérdezel. – jegyeztem meg.
- Akkor ezért húztál el onnét. Jogosan. Azért remélem, hogy nem lesz ebből nagyobb balhé. Na mindegy. – sóhajtott fel. – Össze kell pakolnunk, eltaláltam? Ha nálad aludhatok, akkor odateszem a táskámat is. Másnap reggel a reptéren volt már mindenki. Elég hosszú és unalmas útnak néztünk elébe. Ragna olyan 12 óra utazásra tippelt, szóval még jó, hogy elég sok mindent bekészítettünk.

Mikor Béla letette a skypeot, a telefonja csörrent meg.
- Igen! Természetesen, uram. Szívesen segítek önnek és elhiszem, hogy ezt szeretné egy éve… fog találkozni… Igazán nincsmit. Szia!
A férfi elmosolyodott. Valamit terveztek még extrába.

A fejezetnek vége kell, hogy legyen, ám van egy kérdésem az olvasók felé. Hogy lehet az, hogy a nők majdnem mindig kétszer annyit pakolnak össze nyaralásra, mint a férfiak? Anno, mikor anyámmal mentünk el nyaralni, már az elvett hosszú időt, hogy mindent becsomagolt, aminek a felét nem is használtuk. Most barátnőm mutatott remek példát. Két teli sporttáskát tett le az enyém mellé.
- Szabadna megérdeklődnöm, hogy oda is fogsz költözni?
- Dehogy. – nevette el magát és átölelt. – Csak ez a két hétre elegendő cuccaim a nyaraláshoz.
Abban több lehet, annyi szent, mint két hét.
- Mégis miket csomagoltál össze?
- Ruhák, törülköző, smink készlet, gumi, konzolok közül három…
Legalább öt percig sorolta, aminél én már csak annyit szűrtem le, hogy egy áruháznyi készletet halmozott fel két táskába. Annyit meg elárulok, hogy (a fiatalabbak ugorjanak egy fél mondatot. – R.) a gumi meg felesleges, mert tablettát használ.
- Aha. És arra véletlenül se gondoltál, hogy 20 kilogramm feletti táskákért már vámot fognak kérni? Továbbá, semmi szükségünk sincs elsősegély csomagra vagy fél liter szakéra, amit szerintem Ragnától kértél el.
Ekkor Ochako a homlokára csapott. Tényleg elragadta a hév a józan esze felett. Amíg én befóliáztam a táskámat, addig barátnőm eszeveszett szortírozásba kezdett. Mire este lett, addigra már csak egy csomagnyi cucc volt nála és azt is befóliáztuk és nevet aggattunk rá. Mint utóbb kiderült, nemcsak nála voltak ilyen problémák, hanem Torunál és ami meglepőbb, Iidánál is. Ergó, nemcsak a nőknek van ez a tulajdonságuk.