Mielőtt elkezdeném a történetemet, felteszek egy kérdést. Ti hogy hívnátok ki a riválisotokat egy harcra? Úgy, hogy szemtől-szemben megmondod, hogy ki akarod hívni egy meccsre és lerendezni a kettőtök közti számlát? Ha igen, akkor bár ti lennétek a riválisaim, mert Kacchan a kérését kicsit máshogy fejezte ki.

Miután Ochako megadta a jutalmat, ami miatt lepedőt kellet cserélni, hallotuk a kopogást. Eijiro volt az. (Sejtem, mi lehet az a folt… szóda és citromlé kihozza. Vagy használj vöröset… ütődött. – R.)
- Bocsi a zavarásért. Csak a helyzet, hogy este kapjuk meg a Hős Licenszt.
- Köszi az infót. – mondtam és magamban abban reménykedtem, hogy nem kukkolt.
- Jah és a srácok bulit szerveznek, amibe mind Aizawa és mind Urahara is beleadták a fejüket. Gyűjtünk egy kis lóvét, hogy vegyünk pár cuccot. Bele tudtok adni a közösbe?
- Persze. – mondtam és egy 100 yenes bankót nyújtottam át.
- Köszi. Majd vacsi után találkozunk. Ragna megígérte, hogy ő fizet helyettünk.
Eijiro vigyorogva távozott. Magamban sejtettem, hogy piát akarnak venni, de én tuti nem rúgok be.

Este a vacsora után mindenki össze lett hívva, aki megkapta a Hős Licenszt. Az enyém mellé egy tagsági kártya is jutott egy ügynökséghez.
- Symbols of Peaces? – olvastam fel kérdőn.
- Igen. – mondta Mirio, aki átadta a papírt. – Elég találó név, nem igaz?
Enyhén fejezte ki magát, az biztos. Ezzel tökéletesen állíthatunk All Might előtt emléket.
Az átadást követően indultunk a nappali részleg felé, ahol már a bukottak előkészítettek mindent. Már mindenkinek töltöttek egy pohár szakét.
- Biztos jó ötlet innotok? – kérdeztem tőlük.
- Nyugi. Addig nem használhatják a Quirkjüket és fejenként egy sör vagy egy cider áll a rendelkezésükre a szaké mellet. – adta meg a választ Ragna, aki épp a hangfalakat és a laptopot állította be.
- Értem, de akkor is ez veszélyesebb, mint hardcore fanok előtt szídni Tomurát.
- Elviszem a balhét, ne parázz már. – mondta lazán az író. Ekkor sejtettem egy valamit: Egy embernek nem kell alkohol, hogy balhézzon. Sejthetitek, ki az.

Összehívtam a társaságot, hogy a nappaliban gyülekezzenek. Mire mindenki odaért, már látták, hogy Ragna mindenkinek kikészített egy szakét, külön névjegykártyával.
- Hölgyeim és Uraim! Tisztelt hősnövendékek. – kezdett bele Ragna, mikor látta, hogy mindenki elvett egy poharat. – Ünnepeljünk arra, hogy túl vagytok a vizsgán…
Mialatt Ragna egy kisebb beszédet tartott, láttam, hogy Kacchan nagyon szorongatja a poharat és tekintetét rám szegezi. Gyorsan visszatereltem az íróra a tekintetem, aki a beszéde végén volt már.
- … és ezért mondom nektek, hogy ne egyetek aszalt szilvás halászlevet. Akkor hát egészségetekre!
Ragnával egy időben emeltem fel poharamat, ahogy mindenki más. Egy kortyot ittam belőle, hogy rájöjjek: undorító íze van. Ochako ezzel szemben felhajtotta és kicsit vörös arccal odakiabált a Dj felelős Minetának:
- Nyomjál be valamit, geci!
Igen, anyjától örökölte, hogy nem ihat, mert előtör belőle a vadállat. Én gyorsan a pulthoz siettem, hogy valami rendes üdítőt vegyek magamnak. Utána a Dj pulthoz siettem, mikor egy termetes rúgás felrúgta a laptopot és a szerencsétlen szőlőfürtöt. Elöszőr azt hittem, hogy valami perverz számot rakott be, de a Stand Proud nem volt az. Rájöttem, hogy Kacchan volt az, aki tette.
- Hogy dőlne rád egy tonna fagyaztott rozmárfityma! Az egy drága laptop! – kiáltott fel Ragna és odaállt a riválisom elé. – Szabadna tudnom, hogy miért csináltad?
Kacchan nem törődve az író panaszkodásával, felém fordította tekintetét, amiből nettó áradt a harag és a gyűlölet.
- Beszédem van veled, kis taknyos! – kiáltott rám.
- Emiatt kellet ekkora patáliát csapnod? Yare yare daze. – sóhajtottam a végén és a kezembe temettem az arcom. – Rendben van, de ha Ragna laptopjában kár keletkezett, akkor kiperkálod neki.

Kimentünk egy olyan helyre, ahol a legkevésbé fognak minket zavarni.
- Akkor ki vele: Mi a kicsi Kacchan baja? – kérdeztem megjátszott kíváncsisággal.
- Hogy lehet? Hogy lehet, hogy te mindig fölém kerekedsz? Hogy lehet az, hogy míg én vért izzadva próbálom elérni a legnagyobb hős kitüntetést, addig te játszi könnyedséggel lekörözöl? Kevesebb mint egy év, mégis… messze elhúztál mellettem… megbocsájthatatlan… MEGBOCSÁJTHATATLAN!
Felsóhajtottam. Apa kezdődik…
- Elmondom miért. Emlékszel arra, amit a konditerembe mondtam, mikor cafatokra akartál robbantani? Nos, ott nemcsak a gyászra utaltam akkor. Sokkal inkább az életedre.
Erre Kacchan meghökkent. Folytattam.
- Emlékszek, hogy mindig nagyra tartod magad és szenttül pofáztad, hogy te vagy és te leszel a legnagyobb hős. Ám, már eleve a meglátásod teljesen rossz. A legnagyobb hősök nem úgy szerzik meg a címet, hogy másokat legyőznek és eltipornak. Azzal megszerezhetsz egy vezetői beosztást íróasztallal, de ebben az esetben másba tenyereltél bele. Én folyton edzettem, fejlesztettem magam és mindig arra törekedtem, hogy egyre jobb és jobb legyek nemcsak a tanulásban, hanem a hősi feladatok területén. Ami viszont téged illet…
Nagy levegőt vettem és egy sóhajtás után folytattam monológomat.
- Tény, hogy az elmúlt három hónapban elindultál egy fejlődési útvonalon, de ez nem takarja azt a tényt, hogy megragadtál egy szinten. Eddig bármelyik osztálytársaddal megküzdöttél, sikerrel legyőzted, ám ellenem soha nem sikerült nyerned. Tudod, miért? Pedig egyszerű a válasz. Mert az a szint csak annyira futotta, nem többre! Egyetlen tanácsom van feléd: Tedd félre az egódat és hidd el, jobb ember, és nagyobb hős leszel. Az gátol meg a nagyobb sikerben.
Kacchant láthatólag nem hatotta meg a logikus beszédem.
- Azt mondod, hogy nem tudlak legyőzni? Akkor mit szólnál hozzá, ha most megküzdenénk? Itt és most!
Ezt akartam elkerülni! Ne legyen ebből semmiféle fizikai kontaktus. Viszont, ha a szép szóra nem hallgat, akkor majd a harcunkon keresztül be fogom mutatni, mire is gondoltam.
- Láthatólag röhögve akarsz a kőrfürészbe ugrani, igaz? – kérdeztem félig felvont szemöldökkel. – Legyen, ha ezt akarod. Mutasd, hol küzdjünk meg.

Bakugo elvezetett arra a gyakorló területre, ahol All Might ellen harcoltunk.
- Gondoltam, ideális terep lesz. Emlékszel, itt oktattál ki engem. Ám, ma megfordul a kocka!
Csak az égre néztem fel. Egyszerű volt a taktikám. Felbosszantom.
- Te mit bámulsz? – kérdzete a szokásos ideges tekintetével.
- Semmi, csak megjósoltam az időjárást. Felhőtlen, helyenként seggberúgás várható. – jegyeztem meg kárörvendő mosollyal. Bevált a tervem és rögtön meg akart ütni. Lazán kikerültem az ütéseit. Felfigyeltem, hogy nem akar robbantgatni. Az egyik ütését mellel védtem úgy, hogy közben a Dragon Breath technikát használtam, így meg sem érezve.
- Szimpla ütésekkel csak a saját sírodat ásod. Megmutatom, mire gondoltam.
Váratlanul a kinyújtott karját ütöttem meg két ujjammal, amire reagálva kihátrált.
- Most biztos azt mondod: Ezt nevezed ellentámadásnak, ugye? – jelentettem ki magabiztosan.
- Ezt nevezed ellentámadásnak… Nani?
Kacchan nem ok nélkül csodálkozott. Az eltalált karja felemelkedett és a feje előtt állt meg.
- Megütöttem egy speciális pontodat, amitől a fejedig fog emelkedni a tenyered. Aztán… bumm. – mondtam vigyorogva. Blöfföltem, de ez sikerült. Riválisom rémülten realizálta, hogy le fog szállni a feje, hiába akar ellenkezni. Ám, nem történt robbanás fél perc után és még vissza is sikerült nyernie keze felett az irányítást. Ki is használta óvatlanságomat és teli erőből egy robbantással vágott a hasamba, amitől a legközelebbi korlátjának szálltam.
- Ehhez mit szólsz, Deku? – kérdezte diadalittasan.
- Nem volt rossz. – nyögtem, miközben felálltam. – Ám, ha azt hiszed, hogy legyőztél, távolról sincs igazad.
Ideje volt egy másik módon realizálni a hibáját. Egyetlen lehetőségem az volt, hogy a végtagjait bénítom meg vagy a teljes testét. Kacchan most támadásba lendült és egy hatalmas robbantással kínált meg. Alig tudtam kikerülni.
- Megvan a gyengeséged, Deku! – kiáltott fel diadalittasan és a tekintetével követett. – Rájöttem a gyenge pontodra. Közelharcos vagy és nincsen távolsági támadásod! Elég, ha a robbantás úgy működik, mint egy sörétes puska és tehetetlen vagy ellenem! Szóval, gyere csak, nyavalyás!
Kezeit elém tartotta. Nem mondott marhaságot. Tökéletes védelmet állított fel. És hiába tudom a Tenha Kassatsut, nem bírom elsütni, mert már nincs bennem annyi erő, hála annak, hogy az erőnlét rendre kiszívta az energiámat. Viszont, nagyobbat téved jelenleg Kacchan, mint a román turista, aki beszólt a medvének eképpen: Ki a fasz vagy te, hogy bundába szeded a málnál? Mivel ő is fáradt, ezért nem tud egy idő után követni. Ideje megtáncoltatni. Elkezdtem felé rohanni, ám, amikor megéreztem, hogy vissza akar támadni, akkor azonnal kioldalaztam. Ugyan, kaptam némi izelítőt, de ez nem gátolt meg a további táncba. Sajnos, éreztem, hogy ez sokáig nem fog menni. A Dragon Breath technikából kevesebb, mint fél percem maradt. Szerencsémre tökéletes alkalmama adódott, amikor riválisom kezén látszottak az erek. Amikor már éreztem, hogy egy dobásom maradt, akkor oldalasan rohantam felé, és amikor megfordult, akkor a négy végtagjában lévő meridián pontokat eltaláltam. Kacchan ellenben egy irtózatos erejű robbanással jutalmazta a fáradozásomat, amit már megéreztem valamennyire. Annyira hátrarepültem, hogy az egyik ház falának csapódtam. Kis időbe tellet, míg felálltam. Kacchan diadalittasan vigyorgott.
- Sajnos ez sem vált be! Egy rakás magazint raktam a felsőmbe, ami lényegében megvédte a testemet. Hogy is mondtad, rávilágítasz a hibáimra? Pedig te vagy a földön.
Szavak nélkül tettekkel bizonyítom, mire gondoltam. Ismét megrohamoztam, mire fel akarta emelni a kezét, ám ekkor ütött be nála a gikszer. Nem tudott megmozdulni, mert mindene elzsibbadt. Mikor belátta, hogy esélye nincsen, akkor állt meg az öklöm néhány centivel az arca előtt.
- A Hokuto Shinken ellen ilyen bóvli trükkök inkább csak sértésnek számítanak. – jelentettem ki és hártáltam egy kicsit. – Jah és csak hogy tudd, a bénulás átmeneti.
- Nem hiszem el. – mondta halkan.
- Mit, hogy kikaptál? Pedig az elejétől fogva ezt mondtam neked. – mondtam vállamat megvonva.
- Csaltál! Végig elmejátékot játszottál velem, hogy a végén átverj!
- Ezt nem volt nehéz megcsinálnia. – hallatszott Ochako hangja, miközben a kettősünkhöz lépett zsebre tett kézzel és vörös arccal. – Ám nem ez volt a vereséged fő oka. Ugyanannak tekinted Mirodiyát, mind amikor elöszőr betetted a lábad ide.
Egy palack vizet adott át nekem és egy törülközőt. Hálásan elfogadtam.

Kacchan visszanyerte a teste feletti uralmat, ám még mindig nem fogta fel, hogy mit akarunk közölni vele.
- Te csak elhalgass! Téged már levertelek a Sport Fesztiválon, tehát te le vagy rendezve, úgyhogy menj vissza a balettba ugrálni!
Ajjaj, ezzel felidegesítette, annyi szent. Barátnőm az ökleit ropogtatta, ám mosolyogva.
- Akkor mit szolnál egy visszavágóhoz, kis morci? Itt és most. – mondta gúnyolódva.
Kacchan hezitált. Nem volt Ochakora jellemző, hogy kihívjon valakit.
- Ám legyen! Ismét a porba tiporlak!
Felvették a kezdő pozicíót, ám Ochako ellentétben az akkori küzdelemmel, meg se moccant. Egy idő után elkezdett össze-vissza dülöngélni. Láthatólag beütött neki a pia. Ezt Kacchan hangoztatta is.
- Így akarsz legyőzni?! Már részeg vagy!
Én tudtam, hogy riválisom téved. Ez a stílusa része. Egyszer láttam, ahogy Toki mutatta. Egy hárító technika ez. Ochako megszólalt, miután befejezte a mozgást.
- Elhalgass! Támadj, ha mersz, Szőke Sasuke! – kiáltotta teli erőből. Ez az inzultus megtette a hatását, mert Kacchan totál idegesen egy Howlitzerrel akarta volna a lányt megtámadni. Ám, hamar fordult a kocka! Ugyanis Ochako lazán hárította úgy, hogy ellenfele támadó kezét ellökte és közben használta a Zéró Gravitációt. Emiatt Kacchan felemelkedett, lényegében súlytalanná vált.
- És nyertem. – mondta kezeit leemelve Ochako.
Ekkor röhögésben törtem ki.
- Most jut eszembe! Rá kellet volna Kacchan bokájára kötni egy madzagot. Így tudnánk sárkányt eregetni. Vagy mondhatnám… idegesítő riválist. – mondtam hahotázások közepette. Ochako is felnevetett, míg feloldotta a Quirkjét. Kacchan azonnal talpra érkezett és meg akarta a barátnőmet hátulról. Ám, a lány fel volt erre készülve és meg sem fordulva intézett néhány szót a riválisom felé.
- Omaewa mou shindeiru.
- Nani? – kérdezte vissza riválisom eszelősen a fejéhez kapva. Mekkora egy égbekiáltó blöff volt ez Ochakotól. Egyetlen meridián pontját se találta el, de Kacchan hallott arról, hogy járt Muscular ellenem a táborban és most azt hiszi, hogy ő is meg fog halni. Kettőnk röhögése volt az a pont, ahol leesett a tantusz.
- Kurva vicceeks vagytok. – mondta sziszegve. Ideje volt hangot váltanom.
- Láthatólag nem fogtad fel, hogy mire akartunk célozni. – mondtam immáron nevetés nélkül.
- Dehogynem! Legyőztetek! ÉS AKKOR MI VAN?
- Elmondom, mi van, te szőke fasz! – reagáltam rá ugyanolyan hangnemben, ahogy ő csinálja. – Ahelyett, hogy folyton a győzelmeiddel kérkednél, fejleszthetnéd magad! Nem mindegy hány ellenfelet győztél le, ha a legközelebbinél kikapsz, lehet, hogy koporsóban, vagy gyufásdobozban visznek haza!
- Midoriya arra akar kilyukadni, hogy ahelyett, hogy a fejed a seggedben lenne, inkább legyen azon kívül. Fejleszd magadat és inkább az eszedre hallgass és ne az egódra.
Ochako határozott kijelentése csak egy valamit ért el. Bakugo olyan ideges volt, hogy szó nélkül elviharzott. Összenéztem Ochakoval.
- Szerinted megtanulta a leckét? – kérdeztem tőle.
- Remélem, mert talán legközelebb, amikor megtanulhatja, az már az életébe kerül. – adta meg a választ a barátnőm, majd hozzámbújt. – Na mindegy. Mit szólnál egy repetához a délutániból? – kérdezte huncutul. Én csak bólintottam, majd visszaindultunk a hálókörlet felé.

A távolban két ember nézte végig az eseményeket. Urahara és Aizawa.
- Még jó, hogy nem kellet beavatkoznunk. – mondta Urahara felsóhajtva
- Igaz. Szerinted tanult ebből Bakugo bármit is? Mert szerintem nem fogta fel, hogy a két barátja üzenetének a lényegét.
- Szerintem meg igen. Ha figyelted a reakcióját, akkor felfogta, csak idő kell, hogy feldolgozza az eseményeket.
- És mi van akkor, hogyha nincs igazad? – kérdezte Aizawa Urahara felé fordulva. Az öreg csak nevetett.
- Ugyanmár, ezt te sem gondolhatod komolyan. Ez nem a Naruto, ahol a főhős riválisa ennyire ne tanuljon az esetből.
Aizawa elmosolyodott a kijelentésen.