Másnap reggel egymás karjában ébredtünk. Egy reggeli csók után megmarkoltam feszülő dombjait.
- Nocsak. Reggeli tejet kérsz? – kérdezte huncutul.
- Nem. Csak a nyakszívást akarom viszonozni. – mondtam mosolyogva.
Anyám benyitott, ami rendre odavágott a hangulatnak.
- Jó reggelt az ifjú párnak. Kész a kávé. – mondta és lerakta a terhet.– Amúgy, megjöttek a hősök.

Megittuk a kávénkat és átöltöztünk. Kimenve láttuk, kik jöttek a kíséretre. Két férfi volt. Egy angyal és egy démon páncél szerelésben. Imperius és Angius, a kétfős hőscsapat, akik személyek őrzésére lettek kiképezve. Nem szarral guríthattak, annyi szent. Köszöntünk nekik, mire ők viszonozták.
- Csak nem Midoriya Izuku? Örvendek. Bemutatkozni már felesleges, eltaláltam? – kezdte meg a párbeszédet Angius.
- Eltaláltad. Mindkét pontban. Mikor indulunk? – tettem fel a kérdést.
- Amint a második csapat anyudért jön. Utána, elhagyjuk a lakást. Nem véthetünk hibákat.
- És mi a helyzet a hősvilágban? A hírekben alig mondanak valamit. – szólt közbe Ochako.
A két hős összenézett. Végül, Imperius adta meg a választ.
- Voltaképpen egyszerű. A gonoszok között folyik a versengés Japán legnagyobb csibésze címéért. Ez sajnos azt hozza magával, hogy próbálnak minél nagyobb balhékat szítani vagy éppen egy fontos épületet a levegőbe röpíteni.
- Ergó, a lehető legnagyobb félelmet kihozni a nagyobb elismerés érdekében. – mondta Angius keserű nevetéssel kísérve.
- Ezen semmi vicces nincs! – korholta le a társát. – Már így is sok diákot ki akarnak kiírni Japán összes hősöket képző akadémiájáról.
Leültünk Ochakoval és úgy hallgattuk. Imperius mondatán ledöbbentem.
- Kiíratják a diákokat?- kérdeztem döbbenve. – Miért?
- Ez is a pánik része. – mondta Angius és megköszönte az elé rakott szendvicseket, amiket anyám szolgált fel. – A szülők féltik a gyereküket, hogyha hősök lesznek, akkor akármelyik gonosz céltáblája lesznek tokkal, vonóval együtt és talán a halakkal alszanak. Ebben a körletben Overhaul miatt kétszer akkora hévvel csinálják ezt.
- Annyira gonosz? – kérdezte Ochako, miközben elkezdte a szendvicsét enni.
- A gonosz rá enyhe kifejezés. – világosította fel Imperius. – Eddig csak azért ült a Yakuza csoporttal a fenekén és foglalkozott csak a saját dolgaikkal, mert ha komolyabb akciókba kezd, akkor All for One kitekerte volna a nyakát. Ám most, hogy az első számú gonosz nincs többé, ahogyan az első számú hős sem, így nincs, ami gátolná a keményebb tettekben. Ma reggel például az egyik bandatagot találták felakasztva a Holtak erdejében, aki megpróbálta megvédeni a családját, akik Overhaul parancsa alapján halálra voltak ítélve.
Majdnem kiköptem a falatot. Ez durva volt. Viszont, nem állhattam meg. Kérdeznem kellet tovább.
- És a média mennyire segít megnyugtatni a kedélyeket és tájékoztatja az embereket?
Erre a kérdésre mindketten furcsán néztek. Végül Angiusból kitört a röhögés.
- Ez jó. A média segít lenyugtatni a kedélyeket és tájékoztat. – mondta tovább nevetve. – Még mindig a szőnyeg alá söprik az igazságot és próbálják a nyugalom látszatát kelteni.
- Ez engem nem lep meg. – jelentette ki Ochako.

Befejeztük a kajálást, mikor megérkezett Woodman és Mt. Lady, hogy anyámat kísérje el a közeli menedékbe. Ideje volt indulni. Átöleltem anyámat.
- Köszönök mindent. És sajnálom, hogy…
Anyám magához szorított, ezzel érzékeltetve, hogy nem haragszik, amiért elutasító voltam felé a kórháznál. Megpusziltam. Később Ochako is átölelte anyámat. Felkaptuk a cuccainkat és a négyesünk elindult az akadémia felé. Odakint mintha tényleges nyugalom uralkodna. Némán baktattunk, miközben Imperius és Angius sas szemmel figyelte a terepet. Én Ochako kezét fogtam és füleltem. A két testőr jelezte, hogy forduljunk le a legközelebbi sikátorba. Miért kell? Hiszen csak fél óra sincs hátra az útból. De tettük azt, amit kértek tőlünk. Amint befordultunk, Imperius rögtön rákezdett.
- Húszan vannak. Legalábbis, akik a hátunk mögött követtek.
Angius megérintette a falat. Meg mertem volna esküdni, hogy valamit tett a fallal, mert az egy pillanatig vörösen villant.
- Igen. Ráadásképp, nem néztek ki közönséges járókelőknek. És valószínűleg azt hiszik, hogy csapdába csaltak.
- Miről beszéltek? Senki nem…

A mondatomra hamar rácáfolt az élet. Negyven szakadt ruhába öltözött férfi vett minket körül. Noha nem mindegyikük rendelkezett Quirkkel, a túlerő akkor is túlerő.
- Ahogy mondtam, főnök. Az ott a Zöld Naruto, aki ott volt All Might harcánál.
- Igazad van. – mondta a legjobb ruhában felszerelt, izmos tag. – Most velük jössz szépen és átadunk Overhaulnak. Szép summát fogunk kapni.
- Mostmár tényleg elmehettek az anyátokba! – keltem ki magamból. – Aki még egyszer lenarutozik engem, annak feldugok egy esernyőt és az ánuszán keresztül és kinyitva húzom ki! Nevem is van, barmok!
- Nyugi, Na…Midoriya. – mondta Imperius. – Már megbocsássatok, de a mi vagyunk a testőrei. És ha nem akartok keserves kínhalált halni vagy súlyos sebeket kapni, akkor azt tanácsolom, hogy kotródjatok!
A banda csak felröhögött. Nem tartott sokáig a jókedvük, mert kettőt valami megragadta és marcangolta.
- Oh! – mondta a látszatra meglepődött Angius. – Látom, hogy a cerberusom játékos kedvében van.
A háromfejű kutya a két tag torkát átharapta és a többiek közé ugrott. Ekkor a társaság fele próbálta lerázni a dögöt, de az minden egyes ütéssel még agresszívebb lett. A megmaradt ellenfelek Imperiusra támadtak. Ám, minden távolsági támadás egyszerűen eltűnt. Fél pillanat múlva az összes tárgy, amit rájuk hajítottak, a testüket találta el. Gyakorlatilag, úgy haltak meg, hogy fel sem fogták, mi végzett velük. A megmaradt banditák feladták. Én és Ochako csak néztünk. Profik, tény, de felesleges volt az ölés.
- Ezekkel is megvagyunk. – mondta elégedetten Angius – kezdheted a takarítást, barátom.
Imperius egyetlen kapuval tűntette el a balhé maradékát és a Cerberus is eltűnt. Azt most vettem észre, hogy kékesen világító portált Imperius bocsájtja ki az egész procedúra alatt, majd miután vége lett, az egész sikátor úgy nézett ki, mintha semmi nem történt volna.
- Mehetünk tovább. – mondta Imperius.

Az út további része eseménytelenül telt el. Megérkeztünk az Akadémia elé, amikor Aizawa jött ki elénk.
- Eraserhead! Régi cimbi! Hogy vagy? – üdvözölte Angius.
- Jól. Ne hívj cimbinek. Nem vagyunk barátok. – mondta Aizawa és felénk fordult. – Innentől kövessetek.
Elköszöntünk a testőreinktől. Osztályfőnökünk elkísért a kollégiumi részre, ami lényegében az akadémia egyik melléképülete. Minden osztály kapott egy emeletet, attól függően, hogy melyik osztályba jár. Az elsősök a földszintet, a másodikosok az elsőt és így tovább. Bementünk az A-1 kijelölésű részlegre. Az egész úgy nézett ki, hogy volt egy kvázi nappali és onnan vezettek ajtók a férfi és női szárnyra. A szárnyakban oldalanként 20 szoba volt. Jelenleg rajtunk kívül csak Tsuyu, Mineta, Ashido és Eijiro voltak ott. Ugyanolyan mosollyal köszöntöttek, mintha csak órán találkoznánk. Bementem a férfi szárnyba, ahol látható volt, hogy a szobákat jó előre betáblázták. Megkerestem a nevemmel ellátott szobát és benyitottam. A szoba teljesen átlagos volt. Ágy, szekrény, polc és egy külön fürdőszoba. (Ez normális? Ez inkább luxus palota ahhoz képest, ahogyan a közsulim kolesza kinézett. – R.) Az milyen volt? (Mint egy lepukkant diákszálló. Romos ágy, düledező polc stb. –R.) Akkor ott a pont. Volt egy faliújság is, ahol a kolesz térképe és a házirend volt. A szokásos házirendi szabályok. A térképen viszont látható volt, hogy van konditermük. Ennek megörültem. Egy kis gyúrás rámfért. Átöltöztem könnyebb ruhába és elmentem meglátogatni a konditermet. Úgyis este lesz itt csak mindenki.

A konditerem kellően nagy és jól felszerelt helyiség. Elkezdtem bemelegíteni, amikor Ochako is megérkezett.
- Nocsak, egy rugóra jár az agyunk? – kérdezte mosolyogva, miközben ő is bemelegített.
- Úgy látszik. Végtérre is, már egy ideje hanyagoltuk az edzést.
Én a fekve nyomtam a súlyokat, addig barátnőm lábra edzett. Egy ideig csak a súlyok emeléséből származó szuszogások hangjai hallatszottak. Ezt megunva, benyomtam a teloról a Combichist Never Surrendert. Így már abszolút felpumpáltam magam. Ám a végéig se ért a szám, amikor valaki lekapcsolta. Fél szemmel láttam egy szőke hajjal társuló mocskosul lenéző arcot.
- Szevasz, Kacchan. Szállj be te is a gyúrásba.
- Hagyjál a hülyeségeiddel! – mondta megvetően. – A testemben több mint száz kiló dinamit van.
- Mit érsz vele, ha a kanóc csak négy centis? – érdeklődtem tőle. Ochako hatalmas röhögésbe tört ki, ami Kacchan kedvét csak még jobban elcseszte.
- Hogy vagy képes tettetni azt, hogy All Might nem miattunk halt meg? – Kelt ki magából és megragadta a grabancomat. – Úgy tesztek, mintha nem történt semmi!
Szóval innen fúj a szél. Ezért nem akart senkivel sem találkozni és viselkedik ennyire idegbetegen. Ököllel azonnal a pofájába vágtam, amitől elengedett.
- A hülyeséged már Tomura szintjét üti, Kacchan?! Azt várod el tőlem, hogy sírjak még mindig?!
Kiabálásom felkeltette néhány tanár és diák figyelmét, akik megnézték, hogy mi ez a nagy perpatvar. A konditerem bejáratánál figyelték az eseményeket. Bakugo még mindig támadni készült, ám megelőztem és kezét megfogva gáncsoltam ki és tartottam fogásban.
- All Might mindenki jövőjéért áldozta fel magát. Azt se feledd el, hogy a karjaim között lehelte ki magát. És ne feledd: A tanításai közül az egyik, hogy akkor is mosolyogj, ha minden örömöd veszni látszik. Ahhoz képest te inkább másokban keresed a hibát és magadat sajnáltatod. Ennyire utánozni akarod Sasukét? Akkor csináld csak, viszont az el fogsz gyengülni, míg mindenki más egyre erősebb lesz és nyomába léphet a legendás hősnek!
mindneki megszeppent és síri csönd lett. Hiszen senki nem hallotta az én verziómat a történtekről. Elengedtem Kacchant és felálltam, hogy folytassam az edzést. Ám, riválosom nem hagyta annyiban és hátba akart támadni. Ám hirtelen esett össze, mint a marionett bábú, aminek elvágták a zsinorjait. Hátranéztem. Ochako kábította el.
- Sajnálom, hogy ehhez kelet nyúlnom, de ha itt elszabadulna, akkor az akadémia egy része el lenne pusztítva.
A tanárok egy része kivitte az elkábult Kacchant. Szépen, lassan a tömeg is oszlani kezdett. Próbáltam koncentrálni a fekve nyomásra, ám nem ment. Hogy képzelhet ekkora marhaságot ez a gyökér? Azt még megértem, hogy rossz lehet számára is a példaképe elvesztése, de az már túlzás, hogy én vagyok a fő oka az egésznek. Fél percre elvesztettem a figyelmemet és kis híján kicsúszott a súlyzó a kezemből. Ekkor egy lapát kéz megfogta a kiesett súlyzót.
- Igazat mondtál, Midoriya fiam!
A hang, a kijelentés! Csak nem…

Felnéztem és a lámpa fénye miatt úgy tűnt, mintha All Might lenne. Pedig valójában Mirio volt az. Hát persze, ő az örököse a One for Allnak.
- Köszönöm, hogy megfogtad. Már azt hittem, hogy lenyakazom magam. – mondtam halkan és felültem.
- Nincsmit. Tudtam, hogy a közjáték után elveszted a figyelmed, úgyhogy itt maradtam és figyeltelek. Biztos vagyok abban, hogy nem esett jól, amit Bakugo mondott.
- Így van. Mostanában eléggé ingerlékeny vagyok az efféle dumákra. Túl kéne lépnie a drámázáson és dolgoznia kell azon, hogy jobb és erősebb legyen.
- Igazad van, de ez nem mehet mindenkinek egyről a kettőre. – mondta Mirio, amire Ochako is figyelt. – Neked itt van a barátnőd és az osztálytársaid. Neki, ez sem. A viselkedése miatt az osztály elviseli, és látva azt, hogy az életben rekordidő alatt értél el annyit, amennyit ő évek alatt épített fel, csak nehezebbé teszi számára az elfogadást.
- Ha így van, akkor csak magának köszönheti. – jelentettem ki teljes nyugalomban. – Amikor meglett a Quirkje, azóta hatalmasra duzzadt az egója. Miatta köszönhettem azt, hogy pokol volt gyerekként az életem. Amióta csak az eszemet tudom, azért él, hogy keresztbe tegyen nekem és ha nem rázza magát gatyába, akkor mondjon búcsút a hős pályától.
- Lényegtelen a múlt, barátom. – Mirio bíztatásképpen a vállamra tette a kezem. – A jövőre kell koncentrálni.
- Már bocsánat, hogy közbeszólok, de most Midoriya mond igazat. – fejtette ki a véleményét barátnőm, aki abbahagyta a súlyemelést. – Bagukonak saját magán kell változtatnia. Hősnek lenni nem azt jelenti, hogy elnyomjuk a másikat, hanem azt, hogy segítsünk azon, akin lehet.
- Igazad van. Ennyit tudok nektek mondani. – zárta le a dolgot Mirio, majd felállt. – Nekem mennem kell. Ne vigye az ifjú pár az edzést túlzásba.

Egy óra múlva mindketten visszamentünk a szobánkba, mert eléggé kifáradtunk. Láthatólag csak páran tudnak az incidensről, azok végig igazat adtak nekünk. Aizawa is, de megmondta, hogy szobafogság lesz, ha legközelebb balhézok bárkivel harctéren kívül. Lefürödtem és épp készültem volna berendezni a szobát, mikor kopogtattak. Kinyitottam.
- Szeva, Todoroki. Mi a helyzet?
- Szia. – köszönt rám mosollyal. - Most érkeztem meg. Anyum köszöni szépen az ajándékot. Örömmel hallja, hogy jól vagytok. Elkísértem az óvóhelyre és csak utána jöttem ide. Ő is hozott neked és Ochakonak ajándékot.
Kivett a zsebéből egy kézzel készült karkötőt. Kézzel készült és a mintája alapján All Mightosra csinálta meg.
- Ez tök jó. Köszönöm.
- Igazán nincsmit. Viszont, nemcsak emiatt jöttem. Aizawa fél óra múlva mindenkit a közös nappaliban vár. Bejelenteni valója van mindenki számára.
- Értettem. Ott leszek.

Fél óra múlva minden osztálytársam a nappali részben volt. Már minden diákot átkísértek a kollégiumba, különösebb akadályok nélkül. Aizawa feltette a kezét, mire a díszes társaság elnémult.
- Osztály! Bejelentenivalóm van. Ám, azelőtt, van egy kisebb mondandóm. Elhiszem, hogy ez a változás mindenkit feszültté tehet. Egy légtérbe vagytok zárva, emiatt az eddigi konfliktusok, legyen akár kicsi és nagy robbanáshoz vezetnek. Ez ellen nem tudok mit tenni, de ha bárki elkezdi használni az erejét arra, hogy megverje a másikat, vagy uszítani próbál, annak büntetésben lesz része. Ma még Midoriya és Bakugo megússza a dolgot, de ha megint egy hasonló előfordul, akkor mindkettőt köteles vagyok megbüntetni. Értve vagyok?
- Igen, Tanár Úr! – mondtam hangosan. Bakugo csak nehezen mondta ki, hogy igen. Tipikus ő.
- Tanár Úr! Lehet egy kérdésem? – kérdezte Tsuyu, miközben felemelte a kezét.
- Persze, Tsuyu.
- Nem lehetne egy nászutas lakosztályt kiadni az ifjú párnak? – kérdezte faarccal Tsuyu, mire mindenki felröhögött, még Aizawa is elmosolyodott.
- Sajnos nem. Ez a kollégium szabálya. Napközben átmehetnek egymás szobájába, ha kettesben akarnak lenni. De csak ennyi. Tudom, hogy egy pár vagytok azóta, mióta Midnight elbukott egy rahedli fogadást és fenemód ideges lett.
Az osztály ismét felröhögött. Viszont, a gyűlés nem fejeződött be. Aizawa ismét felemelte a kezét.
- A szobai és a társasági részt megbeszéltük. Jöhet a lényeg: Új tanárotok lesz All Might helyén. Biztos furcsálljátok, hogy ennyire gyorsan, de sajnos meg kellet tenni. Az oktatásotok nem állhat meg. Három hónap múlva eljön a Hős Licensz vizsga, ami soknak tűnhet ugyan, de higgyétek el, hamar eljön.
- És ki az új tanár? – érdeklődtem. Nem hinném, hogy jelenleg aktív hőst választanának meg pedagógusnak.
- Én. – mondta egy ismerős öreg hang.

Ekkor botorkált be egy eltűntnek vélt öregember. Teljesen ledöbbentem.
- Osztály! Szeretettel mutatom be Urahara Seijit, aki örömmel vállalta el a tanításotokat. Fogadjátok sok szeretettel.
Mindenkin teljes csönd és döbbenet ült. Ochakoval összenéztünk. Ez csak valami rossz vicc, igaz?