Koutát hátamra véve rohantam a tábor felé. Nem éreztem a testemen a harc alatt szerzett sebeket. Időközben összefutottam Aizawa senseiel, akinek gyorsan vázoltam a szituációt, miközben átadtam a Koutát.
- Keresd meg Mandalayt és add át neki: Támadás érte a kiképzőtábort! Mindenkinek engedélyezve van a harc és az önvédelem!
Bólintottam és futottam a tisztás fele, ahonnét a bátorságpróba elkezdődött.

Az ott lévők szénáját az a három gonosz nem tette könnyebbé. Mandalay bőrére a Stain cosplayer Spinner ácsingózott és majdnem sikerült megölnie, ahogyan Tigert is majdnem megnyúzták, ám egy öregember egy ujjal állította meg a lesújtani készülő kardot.
- A mai fiatalok mennyire felelőtlenek. – mondta az öreg és egyetlen ütéssel szétcseszte az óriás kardkollekciót.
- Kinek képzeled te magad, vén szaros? – kérdezte vissza a gyíkember.
- Én vagyok Urahara, de neked csak mester, olcsó Stain utánzat!
Ellenfele meghőkölt.
- Mit szerencsétlenkedsz, bazd meg?! – kérdezte az egyik társa, aki Magnetnek szólította magát.
- Ez a fazon ölte meg Staint!
- Így van! És ha most nem húzzátok el a beleteket, akkor darabjaira foglak titeket is szedni! – mondta Urahara és ledobta köpenyét. – A hozzátok hasonló férgek a technikám számára semmilyen megerőltetést nem jelentenek!
- Ne baszakodj, vénember! Itt a vége! – Üvöltötte Magnet társa.
Ekkor léptem közbe és pont a pofázónak álltam háttal. Meglepetés támadást hajtottam végbe és egy repülő rúgással mértem a gerincére, amitől eldőlt.
- Szép volt fiam. – mondta Urahara, míg a többi kettővel foglalkozott.
- Köszönöm, mester. – mondtam, majd Mandalay felé fordultam.
- Nagyon szépen kérlek, mond meg mindenkinek, hogy támadás alatt van a tábor! Mindenki védekezzen, ha megtámadják. Viszont, Kacchant minden áron meg kell védeni! Őt akarják elrabolni!
Mandalay tette is, amit tennie kellet. Szemlesütve rohantam tovább, hogy mentsem a többieket. Ám ekkor egyik osztálytársam, Mezo Shoji behúzott egy közeli fához. Nem tudtam, miért, de fél pillanat múlva láttam a probléma forrását.

Urahara mindhárom ellenfelét szem előtt tartotta. Azok, óvatosságból nem támadtak. Forogtak a fogaskerekek. Hogyan győzhette le ez a vénember Staint? A földre került felállt és azonnal ki akarta nyírni opponensét. Hiba volt a részéről. Urahara elkapva ellenfele kezét magához húzta és egy jól irányzott karate choppal akkorát vágott ellenfele fejére, hogy eltorzult koponyáján látszott az ütés helye. A tag holtan esett össze.
- Hukoto: Ganzan Ryozan Ha. Másnéven a hegytörő csapás. Kér még valaki? – nevette el magát Urahara. Spinner most realizálta, hogy nincs esélye, ezért letette a fegyvert. Magnet viszont nem volt ennyire ésszerű. Használta Quirkjét és Uraharát magához húzta és lábával hatalmasat rúgott az arcába. A mester fel se vette a rúgást.
- Ennyi volt? Ez édeskevés, fiacskám. Életed harminc másodperc múlva véget ér.
Ellenfele ismét támadásba lendült, ám Urahara beváltotta ígéretét. Elkapva két kezét egy szaltóval az ellenfél háta mögé került és még röptében mindkét térddel gerincen rúgta. Ellenfele bizarr pózban feküdt háttal a földnek és hídalakban.
- Megütöttem a Meimon pontokat. Fél percen belül a saját izmaid kettétépik a gerincedet.
Ellenfele könyörgött az életéért, de későn. Urahara térdre kényszerült. Elszokott a harctól. Pixie Bob és Mandalay odamentek hozzá. Tiger addigra nagy nehezen felállt. Noha a ruganyosság volt a Quirkje, eléggé sok sebet szerzett.
- Jól van, uram?- kérdezték aggódva.
- Igen. Vissza kell mennünk a főépületbe. Azelőtt, kötözzék meg a gyíkot. Megadta magát, így ő szabadon távozik. – mondta és lassan felállt. Addigra a görnyedt ellenfél is kilehelte a lelkét egy hangos roppanás kíséretében.
- Ez a technika ámulatba ejtő. – Tiger hangjában csodával vegyes tisztelet hallatszott. – Köszönjük a segítséget, jó uram. Megtudhatnánk a nevét?
- Szólítsatok csak Uraharának. – mondta az öreg mester mosolyogva.
- Mi volt a hősneve? – kérdezte vissza a transzi tigris.
- Star Knight.
Ekkor mindhárman ledöbbentek. Nagyszüleiktől hallottak a legendás Quirk nélküli harcművészről, aki rejtélyes körülmények kötött eltűnt. Továbbá láthatták, hogy tényleg van annyira erős még mindig, hogy legyőzte a legendás hősgyilkost, Staint.

Tokoyami árnylénye teljesen elszabadult. Nem egy kis lény volt, ami nappal, hanem egy hatalmas óriás.
- Minden hangra azonnal reagál. – súgta Shoji. – Messze van a tábortűz és nincs más fényforrás a közelben.
Ilyenkor átkozom magam, hogy nem Hamont tanultam. Ekkor viszont eszembe jutott egy ötlet.
- Tereljük a dögöt Bakugo és Todoroki közelébe. Ők ketten el tudják intézni. Viszont, futni kell az életünkért.
Jelzésre azonnal sprinteltünk, mint a vadásztól menekülő vadak. Tokoyami árnylénye azonnal üldözőbe vett. Hosszú időnek éreztem azt, amikor elértük Todorokit és Bakugot. Valójában két perc volt. Ellenfelük egy halálsorról szabadult dög volt, aki hangos nem tetszését fejezte ki a nála is hatalmasabb jövevény felé. Hatalmas hiba volt, mert a gonoszból fél perc alatt lett préselt hús, amit a Mekiben fel fognak szolgálni, ha lepasszolnánk nekik.
- Srácok! Nyissatok tüzet az árnylényre, ha túl akarjuk élni!
Mindketten levágták a szitut és azonnal bevetettek minden technikát, ami nagy fénnyel járt. Sikeres lépés volt, mert Tokoyami lénye visszavonulót fújt és lecsendesedett.
- Sajnálom, hogy elvesztettem a kontrolt. Mikor az a féreg megsebezte Chojit, eldurrant az agyam.
- Nem probléma. – mondtam halkan. – Előfordul még a profikkal is. Viszont, ideje visszamenni a táborba, ahol biztonságban vagyunk.
- Ki tett meg főnöknek? Ezek az ellenfelek igazán jól égnek és meg fogom őket pörkölni! – jegyezte meg fennhéjázó hangon Bakugo.
- Azért, mert ha utánuk mész, akkor a kezükre játszol. És semmibe veszed azok áldozatát, akik jelenleg téged védenek. – vágtam vissza azonnal. – Remélem, hogy nincs több ellenvetés!
Vártam egy fél percet. Csak Todoroki kérdezte, hogy mi a terv?
- Bakugo középen lesz. Én, és Shoji leszünk elől. Todoroki, te oldalt leszel. Tokoyami, te hátul mész. Jelen helyzetben kerülő úton kell mennünk, mert ha arra mennénk, amerről jöttem, a balhé közepébe ugranánk be és elszabadulna a káosz. – vázoltam a helyzetet.
- Egész jó terv. – mondta Shoji és felvettük a megbeszélt formációt. Bakugo eléggé nehezményezte a csapatmunkát, de a többség győz elvét követve csinálta azt, amit mondtam.

Elkezdtünk a kerülő úton menni, amikor láttuk a kilőtt jelző rakétát. Mindannyian az ösvényen haladva mentünk a fény felé. Fél percig megállt bennem az ütő. Csak nem Ochako van bajban és küldött vészjelzést? Nem! Erős lány és tud magára vigyázni! Körülbelül fél perc után megérkeztünk a jelzés fele. Ochako és Tsuyu volt az.
- Sziasztok.
- Üdv mindenkinek. – mondta Tsuyu. Ochako köszönés nélkül átölelt. Éreztem hideg bőrét.
- Látom, mindenki rendben van. – mondta a lány, mikor kivált az ölelésből. – Mit kerestek itt?
- Minden diákot, köztük Bakugot is a menedékhez viszünk.
- Értem. Lehet egy kérdésem? – mondta Tsuyu és a hátunk mögé mutatott. – Lehet, hogy vak vagyok, de hová lett Bakugo és Tokoyami?

Hátranéztünk, és amit láttunk, az teljesen ledöbbentett. Semelyikük nem volt ott. Mi a…Áh, biztos csak elmentek brunyálni, csak csesztek szólni. Az sem lehet, hiszen nem lankadt a figyelmünk.
- Csak nem a barátaitokat keresitek? – kérdezte egy magas fa tetején álló bűvész fazon, akinek a kezébe két gyöngy volt. – Itt vannak nálam. És jobb, ha elbúcsúztok tőlük, mert mennek a főnöknek.

Teljesen lefagytunk. Mi történt? Nem hiszem el! Nem veszthetek semelyik gonosz ellen, pláne, ha a barátaim életéről van szó. A bűvész fickó tovább pofázott.
- Nagyon szép summát kapok, ha ezeket lepasszolom Tomurának.
Ekkor jöttem rá, hogy hibát vétettem, mikor alábecsültem azt a gyíkarcot. Ám most nem ez a fontos.
- Add vissza őket, ha ép lábakat akarsz magadnak!
- Milyen megható kérés. Sajnos, te nem fizetsz nekem és az idő is szorít. Szóval, Adios!
Elkezdett a kék lángok felé menekülni. Mindnyájan üldözőbe vettük, ám ez nem volt egyszerű. Elég gyorsan ugrál, mi meg folyton minimális kerülőket tettünk az ösvény és a fák miatt. Magamban éreztem, hogy kezdek mocskosul fáradni és az kezeim is töröttek, de még hajtott a tűz.
- Ez teljesen hasztalan. A levegőből kell elkapnunk. Csak a gáz, hogy három embert tudok olyan magasra feldobni. – mondta Tsuyu lihegve. Megálltunk és gyorsan megtárgyaltuk, hogy Todorokit, Shojit és engem lőjenek fel. Mi hárman elkapjuk és kiszedjük tőle a barátainkat. Tsuyu a nyelvével körülölelte mindhármunk derekát és a másodperc törtrésze alatt kilőtt minket. A terv bevált és a sebesség is megfelelő volt. Mindhárman megragadtuk ellenfelünket és egy pankrátor fogásban, a Kinniku Driveban tartva értünk földet. Nem úgy, ahogyan elképzeltük, de ez is megfelelt. Ám a bajok ezzel nem szűntek meg, hanem csak meghatványozódtak.

Négy gonosztevő volt előttünk, arra a pillanatra várva, hogy szétkapjanak minket. Engem már be is célzott egy. Egy maszkos, iskolai egyenruhába feszítő csaj támadott meg egy késsel. Lazán hárítottam és egy rúgással a földre küldtem. Hárításnál hirtelen belenyilallt a kezembe a fájdalom.
- Micsoda szexi férfi vagy. – mondta nyájasan a nő, majd felállva rögtön a torkomnak szegezte a kést.
- Imádom, ha egy ilyen férfit úgy véreztethetek ki, hogy szökőkútként spricceljen a vére.
Shoji azonnal elrúgta tőlem ezt a bolond libát. Todoroki észrevette, hogy a bűvész feltűnően matat a jobb zsebébe. Ezt Shoji is kiszúrta és egyetlen pillanat alatt megvágta a tag zsebét. Siker! Mindannyian futottunk a másik irányba, ám ez nem tartott sokáig. Egy újabb Nomu fajta bukkant fel. Újabb irányváltást akartunk, de rá kellet jönnünk, hogy kelepcében vagyunk. A térkapukat nyitogató lény volt előttünk. És a Shoji által szerzett golyók is hamisak voltak és jég volt bennük.
- Micsoda haszontalan próbálkozás. – mondta a bűvész. – Jól rávezettelek benneteket, nemde? Viszont tudjátok a mondást: Ne nézzetek bele a bűvész ingujjába, különben oda a varázslat.
A tag a mondata végén levette a maszkot és kinyújtott a nyelvét. A teleportálos mondta, hogy ideje hazamenni. Nem volt más választásom! Vagy most, vagy soha. Egy azonnali rohammal teli erőből pofán vágtam ezt a faszkalapot. Szájából kirepültek a gyöngyök, amit Todoroki majdnem megfogott, de a sebhelyes arcú tag az egyik gyöngyöt még időben megfogta és úgy kezdett átmenni a térkapun. A bűvész használta a Quirkjét és visszaalakította a gyöngyöket. Tokoyami volt a szerencsés, mert őt sikerült kiszabadítanunk. Én rohantam Bakugoért, akit a sebhelyes a nyakánál tartott fogva.

Majdnem elkaptam Kacchan kezét.
- Ne menj utánam… hülye…
Ez volt az utolsó mondata, mielőtt a kapun teljesen átment. Össze voltam törve. Megannyi harc után elvesztettük volna a háborút? Földre kerületem és nem törődve a fájdalommal és a töréssel, a földre ütöttem teli erőből. Ennyire emlékeztem, mielőtt filmszakadás történt.