Az elmúlt néhány nap eseménytelenül telt el. A pénteki nap délutánja viszont egy nagy hírt tartogatott magában. Aizawa jelentette be , ami csak azért nem ért meglepetésként, mert még az első fejezet végén All Might elmondta.
- Srácok! Egy hónap múlva lesz megtartva a Sport Fesztivál, ami számotokra az egyik legmeghatározóbb pontja a hős növendékeknek. Ezt az eseményt nemcsak a polgárok és gyorsétterem láncok várják nagy szeretettel, hanem a különböző hős szektorok vezetői is. Az ott látott teljesítményetek alapján vehetnek fel majd titeket és higgyétek el, nem akartok a legalja cégnek dolgozni. Úgyhogy mindenki használja ki az itt álló egy hónap minden délutánját és pihenő napját, hogy edz és feszegeti a határait. Ennyit akartam mondani. Mindenkinek jó pihenést!

Miután meghallgattam Aizawa mondandóját, felálltam és leléptem. Agyamba folyton kavarogtak a gondolatok. Egy részileg az egész tornát élőben fogja közvetíteni az összes ország és nemzet televíziója. A magyar tévében ki lenne a kommentátor? Gundel Takács Gábor esetleg? Áh, nem valószínű. Az egyetlen biztos, hogy az M4-en adják, nem igaz, Ragna? (Passz. Inkább gépen nézem meg, streamer szolgáltatáson keresztül. Pl. Gogoanime. – R.) Értem, persze nem csak ezen agyaltam. Ez az alkalom lesz az a pillanat, amikor mindenki láthatja azt, hogy Quirk nélkül lehetek hős. A gondolataimat ezek után hallhatták azok, akik mellettem baktattak, mire azok eléggé lepetézhettek. Hát igen, néha magamban beszélek. Ochako mellettem haladt és hallgatta az egyszemélyes diskurzust.
- Mond csak, miért állsz szóba egy hülyével? – kérdezte tőlem, amivel megszakította az elmélkedésemet.
- Haha. Nagyon frappáns poén. – jegyeztem meg cinikus hangstílusban.
- Mivel rám figyelsz, élek a lehetőséggel és kérdeznék.
- Mi volna az? – kérdeztem érdeklődve. – Ha a hétvégi edzés miatt aggódsz, akkor megnyugtatlak, lesz... 
Ekkor megcsörrent a telefonom. Urahara száma volt az. Nem volt bőbeszédű az öreg.
- Most azonnal mehetünk a régiség kereskedésbe. Mindkettőnkkel beszélni akar és most. – mondtam Ochakonak halkan, miután letettem a telefont.

Egy óra múlva már a dojoban leültünk Uraharaval szemben. Az öreg eléggé morcos lehetett.
- Nos, hallottam a Sport Fesztiválról Toshinoritól. Emiatt szeretnék pár dolgot most kijelenteni. Hölgyeké az elsőbbség, úgyhogy a kislánnyal kezdek.
- Nem vagyok kislány! Nevem is van, tudja?! – tört ki Ochako, valamennyire joggal.
- Addig nekem kislány maradsz, amíg ki nem vívod a tiszteletet! És maradjunk annyiban, hogy csak hajszálon függ a testi épséged. – vágott vissza Urahara, majd egy kis levegővételnyi szünet után folytatta olyan nyugodtan, mintha mi se történt volna. – Amit mondani akarok neked, hogy a mai nappal felfüggesztelek a segéd munkából és tanítványommá fogadlak. Egy hónapod van rá, hogy meg tanuld kontrollálni erődet, ezáltal a beosztását is megtanulhatod.
Erre én is felvontam a szemöldökön. A Hokuto Shinkennel kapcsolatos tudása logikus, de honnan tudná Quirkkel kapcsolatos dolgokat megtanítani úgy, hogy soha nem láttam az övét. Agyalásom alatt Urahara egy pár kesztyűt vett elő és egy maszkot.
- Ezeket fogod használni. Nem garantálom az edzés sikerét egészen addig, amíg nem adod bele apait-anyait. Világos? – jelentette ki határozottan Urahara.
Ochako csak bólintott és már most felvette a kesztyűt. Gyanítottam, hogy az erőt úgy kell szétoszlatnia, hogy minden ujjbegyét átjárja és szinten kell tartania, akárcsak a Reverse Dragon Breath technikánál.
- A technikád esetében az energiádat a tárgyakba vezeted, és úgy tudod lebegtetni. Viszont, egy idő után túl sok erőt fektetsz bele a kelleténél. Ezért van az, hogy egy óránál tovább nem tudod használni és hányni akarsz. Ez egy fajta vészjelzés, hogy állj le vagy az életenergiádat használod fel. Holnap elkezded az edzést.
Mondata végén felém fordította a tekintetét.
- Valami nagyon izgatja a fantáziád. Valamit elhallgatsz előlem. Ki vele, Midoriya!
- A múltkor harc közben valamit csináltam. El volt törve a lábam, de négy ellenfelet intéztem el. Valami lézersugár szerűség lehetett.
- A Nagy Göncölre hasonlított? – kérdezte Urahara.
- Igen.
- Tenha Kassatsu. Egy titkos technika, ami baromi sok energiát vesz el tőled, de erőteljes lövedéket lő ki ellenfeledre. Ha sikeres a technika, akkor meghal, ha nem, akkor elkábul hosszú időre. – Adta meg a választ Urahara. – Ezt a technikát kerüld még, fiam. Helyette meg kell tanulnod különböző olyan helyzetekben, amik nem neked kedveznek. Forróság, fagy, ritka levegő meg ehhez hasonlókra. A Hokuto Shinken örökösének folyton alkalmazkodnia kell.
- Ez igaz. – mondtam, de voltak kételyeim, aminek szót is adtam. – Nem inkább technikákat kellene tanulnom?
- Jó kérdés, de hadd válaszoljak egy kérdéssel. Mi a jobb: Megtanulni 100 technikát, ami csak egyféle terepre jó, vagy 1 technikát, amit minden körülmény között használhatsz?
Jogos. Nem mondtam többet.
- Holnap kezditek az edzést, reggeltől estig. Most menjetek haza és reggelre gyertek. Addigra mindent előkészítek.

Másnap reggel megláttuk, hogy az öreg nem kamuzott. A régiségkereskedés mögötti részhez vezényelte Ochakot, ami teljesen el volt terítve szeméttel.
- Amúgyis, erre a helyre ráférne a lomtalanítás. Lényegében ez lesz a feladatod. Takarítsd el a lomokat anélkül, hogy fizikai erőt használnál.  – mondta elégedetten az öreg.
Ezzel a mondattal otthagyta gyakorolni Ochakot és utána felkísért a dojoba. Ott irtózatos páratartalom fogadott. Alig kaptam levegőt. Így kellet edzeni? Teljesen megveszett az öreg?  Amint bemelegítettem, már egyből támadott. Alig bírtam kivédeni az ütését és a Dragon Breath technika is alig ment. Ekkor úgy éreztem, hogy nem fogom megérni a Sport Fesztivált.
Ebéd környékén annyira kivoltam, hogy mozdulni is alig tudtam. Lemenve láttam, hogy Ochako is kimerültebb. Biztos az a kesztyű igényli a keményebb koncentrációt. Szinte egy szót sem szóltunk egymáshoz, csak ettünk. Kaja után pihenni akartunk, de Urahara nem volt ennek az ötletnek a barátja.
- Most azonnal takarodtok vissza edzeni, vagy ellátom a bajotokat! – kiáltott ránk. Azonnal mentünk vissza edzeni. Ám első nap nem húztam soká. A tüdőmet minden lélegzetvétel égette, a szemeim szárazak voltak, mint a Monszun melletti teve szar és annak örültem, hogy a földszintig lejutottam, mert ott erőtlenül ültem le a lépcsőfokra. Urahara látszólag nem volt elégedett, de nem várhatja, hogy egy nap alatt megcsináljam. Goku sem egy nap alatt tanulta meg semelyik technikát, amit tud, én meg pláne nem tudom. Kis pihenő után halk puffanást halottam. Kirohantam. Ochako volt az, aki elhasználta minden erejét és eszméletlenül a földre zuhant. Karjaimba vettem és bent leraktam egy székre. Urahara elégedetlenül cicceget. Kicsit kiborult a bili.
- Csak három kisebb szemetet dobott ki. Gyenge teljesítmény. – jegyezte meg Urahara.
-Gyenge teljesítmény?! – mondtam kiakadva - Mégis mit képzel rólunk, mondja?! – kérdeztem immár egészen közel menve hozzá. – Emberek vagyunk, nem gépek!
- Milyen jogon osztod nekem az észt, kiscsávó?! – kelt ki magából ő is. – Ő csak egy nyamvadt áruló, akinek rég halál lenne a büntetése! Nem érdemel tiszteletet!
- Te sem érdemelnél tőle, mégis láthatod, hogy megadja! De láthatólag ennyire futja tőled! Csak három szemetet dobott ki annyira gyenge! Cseszd meg, te vén hátán fehér folt! Hazamegyünk!
Felkaptam Ochakot és kimentem vele. Nem lakok messze a régiségkereskedéstől és az öreg se szólt egy szót sem. Időközben egy közeli automatából vettem neki egy kis vizet, hogy lehűtsem az arcát. Otthon anyum döbbenten nézte a karomban kábán fekvő lányt. Elmagyaráztam, mi történt és az ágyamba fektettem. Anyum meghagyta, hogy figyeljek rá, és ha valami gáz történik, akkor azonnal hívjak mentőt. Szerencsére nem történt nagyobb baj. Még napszúrást sem kapott, ami csoda. Megsimogattam az arcát és a megmaradt víz egy részét még arra használtam, hogy lehűtsem őt. Leszedtem a kesztyűket a kezéről és visszaültem a székemre. Kis idő után felébredt.
- Hol vagyok? – kérdezte kábán.
- Nálam.
- Mi? Már megtörtént? – kérdezte Ochako döbbenten. - Pedig nem is volt vacsora, sem tánc…..
- Drága Ochako. Műfajt tévesztesz. Ez tudod, egy shonen nem pedig hentai! Leléptem az öregtől, miután enyhén szólva mindkettőnkkel úgy bánt, mint a szeméttel. Lehet, hogy a tanítványai vagyunk, de azért van egy határ.
Ochako sóhajtott. Ki akart szállni az ágyból, ám anyám bejöve megakadályozta.
- Pihenj csak kedves. Nagyon kimerültnek tűnsz. – mondta anyám igazi anyai törődéssel. – Hogy hívnak?
- Ochakonak. Köszönöm az ápolást. – mondta kezét nyújtva.
- Nem kell megköszönni. Inko. – mondta és megfogta a kezét. – Mond csak, te vagy a fiam barátnője?
- Dehogyis. – mondta teljesen elpirulva. – Csak jóbarátok vagyunk.
- Aha. Mindjárt hozom a vacsorát. – mondta mosollyal Inko és bement a konyhába szedni a frissen készült főtt ételből. Meg sem szólaltam, mert totál zavarban voltam anyám kijelentésétől. Hála égnek, nem is telt el sok idő és anyám hozta a két nagy adag ennivalót. Ochako olyan gyorsan ette meg az adagját, hogy Goku sem tudott volna versenyre kelni vele. Én csak a negyedét ettem meg, mikor anyum bejött azzal a javaslattal, hogy aludhatna nálunk Ochako állapotára hivatkozva. Persze, arra hivatkozva, közben meg biztos fejébe vette, hogy összejöjjünk. (Szóval ezért nem akarta neked a kívánságlistáját megmutatni újévkor? Mert DekuxOchako shippinger? –R.). Ezt marhára eltaláltad. Ne tudd meg, mennyire ujjongott, amikor Naruto és Hinata összejött. A végére össze kellet húznom magam a moziban, mert utólag kiderült, hogy a nézők fele NaruSaku párti volt. (Ne is mond. Forrtak az indulatok a mozifilm után. Érdekes módon, én a logikus befejezés híve voltam, mégsem hisztizek a fórumokon. –R.) Mégis mi volt az? (NaruSasu. Abba több munka volt, mint a többi párkapcsolatban az egész szérián belül. –R.) Nem mondod? Te beteg állat vagy, hozzám hasonlóan.

Kaja után Ochako elfogadta az ittalvás lehetőségét, persze a szüleinek azt mondta, hogy Tsuyuéknál alszik, mert a lányok pizsama partit tartanak, hogy összekovácsolódjon az osztály női része. Utólag kiderült, hogy nem hazudott, mert tényleg tartott ilyet, csak ő nem megy el rá. Anyum ekkor elővette a fotó albumot, ami az anyák egyik hóbortja. Most biztos azt gondoljátok, hogy ez nem olyan vészes, pedig az. Az anyák minden általuk gondolt cuki gyermekükről készült képet megörökítenek. Ebben anyám mindig profi volt. Micsoda balszerencse a részemről, hogy a pucér baba képek többségben foglalnak helyet az album felében. Röviden, Ochako több löttyedt fütyit látott, mint a Trónok Harca eddigi évadaiban összesen. Ő persze nevetett rajta, miközben elsüllyedtem szégyenemben. Viszont Ochako is mutatott néhány képet nekünk még kiskorában. A tárcájában volt néhány kisebb kép. Az első képnél kicsúszott a számból az első bók.
- A cukiságodból nem vesztettél semmit.
Anyám felkacagott. Miután megkérdezte, hogy kérünk-e valamit, visszament a konyhába. Mindketten némán néztünk egymás szemébe. Végül Ochako megszólalt.
- Sajnálom, hogy ennyire béna vagyok és miattam vesztél össze a mesterünkkel.
- Ne sajnáld. Senki sem tudja profi módon kezelni az erejét. A mesterünknek kéne bocsánatot kérnie tőlünk, amiért így bánik veled. A tisztelet legkisebb jelét sem mutatja felénk. Akkor ne várjon se tőlem, se tőled azt, hogy tiszteljük. – mondtam és vállára tettem a kezem. – Nagyon erős leszel, amint mesterévé válsz a saját Quirkodnak. De elég a panaszkodásból, játssz valamivel. Érezd otthon magad.
Ochako bólintott, majd felállt, hogy körbenézzen a szobába. A játékgyűjteményemet böngészte nagy elánnal. Végül a tekintete megakadt a God of War díszdobozos kiadásán. Nem is tökölt sokat, egyből berakta a PS4-be, hogy csapassa. Én nem zavartattam magam, hadd játsszon kényére-kedvére. Addig a kempingágyat raktam össze. Úgyis kimerült lehet az energia túlhasználtság miatt.
Miután mindketten készen álltunk az alvásra, odaadtam az egyik pizsamámat. Gyors fürdés után már át is öltözött, majd úgy folytatta a játékot. Én is gyorsba lefürödtem és átöltöztem a pizsamámba. Én már szunyálni készültem, de Ochako nem hajlandó az ágyamban aludni, hiába erősködtem. Vitát nem nyitva a kempingágyra feküdtem és úgy aludtam el. Reggel keltem fel arra, hogy hátulról ölel át, mint valami plüssmacit. Ez a nő nem bírt az ágyamban maradni?

Reggel nyolckor a régiségkereskedés előtt Urahara állt. Mielőtt bármibe is belekezdtünk, rögtön megszólalt. Ökölbe szorítottam a kezem, felkészülve arra, hogy felképeljem, de felesleges volt.
- Sajnálom, hogy tegnap rohadékul viselkedtem veletek szemben. Kezdjük tiszta lappal, rendben van, fiatalok?
Mindketten beleegyeztünk, de tőlem még várhatott fenntartást. Kiderült, hogy felesleges volt további neheztelést táplálni, mert ebéd után nyugodtan tarthattunk szünetet. Ami az edzést illeti, lassan, de biztosan hozzászoktam a magas páratartalomhoz. Minden egyes gyakorlással egyre több ideig bírtam, persze ez csak másodpercekre lehet érteni. A nap végére Ochako is egyre ügyesebb volt. Mostmár több szemetet képes volt kidobni a hátsó kertből. Így telt el további egy hét. A párás környezet már meg se kottyant nekem, Ochako meg nagyobb szemeteket is eltávolított és a kert kezdett pofásnak kinézni.

A Sport fesztivál előtt két héttel új terepen gyakorolhattam. Nem tudom, hogyan, de Urahara fagypont alatti környezetet csinált a dojoban, ezzel egy még nehezebb leckét feladva. Ochako is végzett a hátsó kerttel, és most csinosította ki, ami még több melóval járt. A Fesztivál előtt egy nappal már ért egy meglepetés. Ebéd előtt Urahara szólt, hogy a hátsó kertben együnk. Leesett az állam. Ochako a kertet rendesen kipofozta. A kint lévő székek és asztalok, továbbá napernyők mind sokat adtak az immár tiszta és rendezett kertnek.
- És mindent a Quirkommal csináltam meg. – dicsekedett elég nagy mellénnyel, de nem haragudtam rá. Megérdemel ennyit.
- Ügyes vagy. – mondtam és megsimogattam a fejét. – De mostmár együnk!
Odakint jól bekajáltunk, aztán kényelmesen hátradőltünk. Ekkor volt alkalmam magamra nézni. Mintha még izmosabb lennék. Anno Boruto nem hazudott az izmaimról. Urahara időközben kihozott két üveg Dr. Peppert és egy doboz sört.
- Akkor ünnepeljünk a sikeres edzésetekre. – mondta mosolyogva és átadta az üdítőket, majd megszisszentette a pattintós zsömlét. – Aztán menjetek haza pihenni, mert holnap lesz a Fesztivál és ugye nem akartok kimerültek lenni.
Mindhárman koccintottunk és én speciel a negyedét lehúztam. Ochako egy korty után egy kérdéssel fordult mesterünkhöz.
- Mester! Bocsásson meg a kérdésemért, de miért ennyire bizalmatlan, mogorva és kemény egyszerre? Ez nem lehetett mindig így.
Urahara egy korty után szólalt meg. Nem csattant fel, mint nálam, hanem halál nyugodtan kezdett bele mondandójába.
- Amikor olyan fiatal voltam, mint ti most, én is hatalmas motivációkkal álltam neki az életnek. Folyton küzdöttem, harcoltam a célomért, hogy hős legyek. És sikerült. Mintha a mennyországban lettem volna. Ám, eljött egy katarzis az emberiség történelmében, amit megéltem. Egyetlen nap alatt a mennyből pokol lett. Mind ahányszor lehunyom a szemem, folyton az a nap pereg le a szemem előtt.
- Miféle nap? – kérdeztem kíváncsisággal. – Köze lehet egy bizonyos Star Knightnak?
Urahara kis hezitálás után válaszolt.
- Részben. Nem szükséges tudnotok minden részletét. Viszont, egy a lényeg: Onnantól bezártam mindenki felé az ajtót. Harminc év, de még élének él bennem. Sajnálom még egyszer az eddigieket.
- Ez badarság. – jelentettem ki tömören.
- Deku! Ne legyél bunkó. - mondta Ochako leszidó hangnemben.
Nem volt kedvem erre válaszolni és Urahara sem reagálta le.
- Megmutatta, hogy tud normális is lenni. És nem a múlton rágódunk. Ha már múlt: Ismer egy Star Knight nevű hőst?
- Miért kérded? – tette fel a kérdést Urahara furcsállva.
- Véletlenül felvettem a hősnevét. A nyolcadik fejezetben….akarom mondani a hős névválasztásnál.
- Egy régi hős! Ennyit tudok róla és ti is elégedjetek meg ennyivel! De elég a beszélgetésből! Ha megittátok, menjetek haza! Holnap van a fesztivál és nem akartok kimerültek lenni!

Ezzel a mondattal Urahara felállt és bement a kereskedésbe. Ochako kérdőn nézett. Nekem is feltűnt, hogy eléggé érzékeny témát érintettünk.