Reggel nyolcra mindenki az osztályból a buszon helyezkedett el kényelmesen. Az út oda kb. félórás volt. Addig Ochakoval néhány általa hozott jegyzetet taglaltunk. Mivel nagy zsivaj volt és a kutya sem figyelt ránk, ezért megtehettünk. Amióta az edzésekben segít, folyton új taktikákat eszel ki. Egyik javaslata jobb volt, mint a másik. Persze, ezek csak elméletek, amik arra szolgálnak, hogy az edzéseket ebbe az irányba vigyem. Akkor senki nem sejtette, hogy mi fog történni velünk és az események hatalmas láncreakciót indítanak el a közeljövőben.

A busz megérkezett a Kiképző központba. Nem hazudott Aizawa. Ez a hely az akadémiánál is hatalmasabb. Mindenki kiszállt és már fogadott minket egy teljes szkafanderben lévő alak. Őt csak úgy ismerik, hogy Tizenhármas. Ezt az alakot akkora rejtély övezi, hogy még a nemét sem tudják tisztességesen megállapítani. Folyton szkafanderben lófrál, amibe hangtorzító is lehet beleépítve. Viszont, egy valami vitathatatlan vele kapcsolatban. A mentőakciókban ő az adu ász. Profi megfigyelő és a Quirkje, a Black Hole mindent elnyel és tökéletesen uralom alatt tartja, tehát véletlenül sem fog senkit magába szívni. Kedves hangnemben beszélt hozzánk.
- Üdvözlök minden tanulót a Kiképző központban! Ezen a helyen rengeteg vészhelyzet szimuláció által gyakoroljuk a civilek megmentését. Tűzvész, árvíz, tornádó, süllyedő hajó, satöbbi. A mai feladatot csapatokban……

Nem tudta a mondatát befejezni, mert valami kapuféleségek nyíltak meg távolabb tőlünk. Azonnal harci készültségbe vágtam magam.
- Te mit csinálsz éppen? – kérdezte Eijiro, biztonság kedvéért engem utánozva.
- Csillagkapu nyílt meg. Ki tudja, kik jönnek. Feltételezem, hogy Goa’uldok vagy replikák.
- Rossz széria! – kiáltott Tsuyu, miközben a fejét fogta. – Különben a csillagkapu kék színű.
- De igaza lehet! Társaságot kaptunk! – vélekedett Kacchan, mégha nehezére esett egyetérteni velem. - Bárki jön, már csak hamu marad belőle!
Úgy látszott, hogy Kacchan előre ivott volna a medve bőrére és most a medve iszik rajta. Ugyanis nem egy, nem is tíz, hanem legalább ezer ember jönne át. Rakás pszihopata őrült, akik már azt várják, hogy megöljenek minket. Láthatólag hárman vezethették. Egy nagydarab behemót, fekete bőrrel, egy árnyalak, amit arany karperecek fogták közre és egy vékony csupa csont és bőr alak tele kezekkel. Itt vérfürdő lesz, gondoltam magamban és levágtam, hogy a létszámfölény miatt egyoldalú győzelem lesz a számukra. Tizenhárom azonnal elénk állt.
- Azonnal távozzanak a területről, betolakodók!
- Attól tartok, ez nem lehetséges. – mondta a vékony alak kéjes hangon, mintha a fejében már mindenkit lemészárolna. – All Might haláláig biztos nem!
Legalább a célját ismerjük. A gáz viszont, hogy All Might nincs itt. Tizenhármas azonnal kapcsolt. Elénk állt és rögtön az ujjait a célpontok felé irányította.
- Azonnal menjetek ki az épületből és jelezettek minden tanárnak! Elém semmiképp ne álljatok!
Mindannyian a kijárat felé futottunk, ám a kapuk lezárultak! Mi a fasz?! Elővettem a telefonomat és próbáltam a Facebook csoportba írni egy vészjelzést, de a mobilnetet se engedte és térerő sem volt. Ekkor ismét kapuk nyíltak és megjelentek a rosszfiúk egy kisebb garmadája. Az első már próbált támadni, ám a karjait elkapva azonnal megrúgtam őket, ahogy gyakoroltam. Az izomszaggató működött és a tag a kezeit nem tudta felemelni. A harcra képesebbek, mint Kacchan, Eijiro és a többi offenzív Quirkkel megáldott harcos elkezdett hozzám hasonlóan darálni az ellenfeleket. Legyőzésük után pihenni nem volt időnk, ugyanis, Tizemhármas sikolyát hallottuk. Oda akartunk menni hozzá, csak kapuk sorozata nyílt meg alattunk és csak zuhantunk a nagy semmibe.

Egy hajón landoltam Tsuyuval és Minetával. Körbenéztem. Nem teleportált el messzire, ám rögtön körbevettek minket a rosszfiúk. Azonnal tervet kellet kitalálni.
- Midoriya! Te nem vetted észre, amit én? – kérdezte tőlem Tsuyu. Kérdése szinte válasz is lehetett.
- Nem ismernek minket és pusztán a nyavalyások All Mightra pályáznak!
- Így van! Ha velem ki akarnának cseszni, akkor a tűzvész vagy a tornádó szimulációba tettek volna.
Egy hatalmas reccsenést hallottunk alulról. A hajót robbantották be, hogy tényleg elsüllyedjen. Gyorsan kellet tervet kieszelni.
- Mineta! Mi a Quirkod?
Az említett csüggedve válaszolt.
- Ezeket a golyókat le tudom szedni a fejemről és bármihez hozzávágom, azon megtapad. Lényegében, ragasztógombócok. Haszontalan!
- Ez nem igaz! Sőt, itt még tökéletesebb, hogy ezeket a töketlen balfácánokat ártalmatlanítsuk!
- Mire gondoltál? – kérdezte Tsuyu kíváncsian. Összedugtuk a fejünket és gyorsan megosztottam az ötletemet.
A hajó már háromnegyedéig elsüllyedt, amikor Tsuyu a jelemre felkapott a nyelvével és egy határozott mozdulattal fellőtt az égbe. Minden erőmmel egyetlen ütéssel akartam minél keményebben belecsapódni a vízbe. A tervem része volt, hogy óriási hullámot gerjesszek. Az ellenfeleink csodálkozva néztek, hogy nem rájuk célzok. Teli erővel csapódtam be a vízbe, ami hatalmas hullámot gerjesztett, ahogy terveztem. Ám a baj, hogy víz alatt is támadás alatt voltam. Az egyik cápa alakú dög úszott felém, hogy jól belém harapjon. Teljesen ledöbbenve vettem észre, de Tsuyu ekkor ugrott be és vágta pofán a tagot. Felmutattam ujjamat neki és úsztam a felszínre. Odakint láttam, hogy az akciónk sikeres volt. A hullám összeterelte őket és Mineta bogyói remekül összeragasztották őket. Ám ez csak kis öröm ahhoz képest, amekkora szar várt odakint.

Tizenhármas a földön feküdt, teste fele kiszakítva és alighanem haldoklott. Mi a három gonosz előtt voltunk és néztünk velük farkasszemet. Mindenki a maga harcát vívta. Ideje volt beszállni nekem is. A vízből kijöve eléjük mentem.
- Attól tartok, itt a vége! Jobb, ha feladjátok!
- Oh, valóban? – kérdezte a nyurga tag és egy eszelős nevetést hallatott. – Mi a neved, ifjú?
- A hozzád hasonló szemétládáknak semmi köze a nevemhez, csupakéz. – mondtam és megropogtattam az ujjaim. Féltem, de most nem volt idő menekülni. Hősiesen szembeszálltam velük. a megnevezett valószínű, hogy megsértődött, de a hangján nem lehetett hallani.
- Értem. Így nem tudják majd, hogy mit véssenek a sírkövedre. – suttogta halkan és kéjesen. – Nomu! Végezz vele!
A nagydarab, fekete tag megindult felém. Közelebbről ránézve a székletem átlaghőmérséklet alatti értékeket vett fel. Teljesen érzéketlen szemei engem fixíroztak. Meg akart ütni, de kikerültem és a kinyújtott karját megfogva ismét az izomszaggató acélrúgásra készültem. Ám hiába találtam el, mintha tömény betont rúgtam volna. Bele is rándult a lábam. Sebaj, lehet akármilyen kemény a teste, a kezét nem tudja többé felemelni! Ütést akartam mérni a pofájára, de a dög az előbb megrúgott kezével lazán odébb vágott, amitől repültem pár métert. Teljesen ledöbbentem. Hibátlanul vittem véghez a technikát, mégse ért semmit! Taktikát kellet váltanom. A vezért támadom, leszarva a Nomunak nevezett rémet, mert az ellen esélyem se volt. Tsuyu se volt tétlen és támadni akart, de kezeslábas fazon el akarta kapni a fejét. Gyorsnak kellet lennem. Bevetettem a Dragon Breath képességet és azonnal a Nomu fele vettem az irányt, majd azonnali irányváltással és egyetlen jól irányzott rúgással elrúgtam a tag kezét. Egy ponton viszont rettenetes hiba csúszott a számításaimba. A sérült lábammal támadtam, ami hatalmasat reccsent és irtózatos fájdalom járta át. Eltört! Viszont, a tag nem tudta felemelni a kezét.
- Nem rossz! De ezzel csak aláírtad a halálos szerződésedet!

Nem tudtam, mitévő legyek. A lény egyre közelebb és közelebb jött, amikor…egy hatalmas robbanást kapott Nomu, aki mintha megtántorodott volna. Kacchan lépett közbe. Rám sem hederítve azonnal a Nomunak esett. Fel akartam állni, segíteni, de a lábam megadta magát. Ekkor Todoroki és Eijiro is beszálltak a harcba Kacchan mellé. Láthatólag ki lett volna egyensúlyozva a harc, de csak egy illúzió volt, mint bármelyik másik shonenben. Nomu ugyanis elkapta Eijiro kezét és Todoroki hiába fagyasztotta le Nomut, akkor se akart engedni. Nem akartam a csapatot cserbenhagyni és ez adott extra erőt. Fél lábra tudtam állni és az ép lábammal hatalmasat rúgtam a dög megfagyott kezére. Eijiro kiszabadult, de a másik lábam is eltört. A fájdalom végigjárta a testemet. Szinte csillagokat láttam. A húzásomnak volt egy olyan következménye, hogy a Nomu ismét rám fókuszált és már könnyebb célpont vagyok. Magamban már lepergett életem filmje. Itt a vége, legalábbis ezt hittem. Ugyanis ekkor egy ismerős, nagydarab ember állt elém és egy ismerős hang szólalt fel.
- Ha engem kerestek, akkor itt vagyok!

All Might megérkezett, alighanem a lehető legjobbkor. Kezeske ráfordította a tekintetét.
- Nocsak, végre megérkeztél. Már azt hittem, le kell mészárolnom itt mindenkit. Ezzel megspóroltál nem kevés időt!
- Senki nem fog ma meghalni! És te pedig a mai nap a Jégkockába kerülsz, Tomura!
A megnevezett ismét eszelős kacagásba kezdett. Kihasználva a szünetet, All Might kiadta az utasítást a közelben álló triónak.
- Fiúk! Ti menjetek segíteni a többieknek. Akik sebesültek, azokat vigyétek a kijárat felé! Tsuyu! Te vidd Midoriyat ki az épületből! Mineta, ez rád is vonatkozik! A segítség ide fog érni. – mondta az utolsó mondatánál úgy, hogy a gonoszok ne vegyék észre, mit mond és felemelt ököllel várta Nomut.
- Nomu! Öld meg All Mightot. – mondta kéjes türelemmel a hangjában.

Tsuyu körbefonta derekamat a nyelvével és úgy vitt kicsit messzebbre. A többiek mentek a különböző szimulációs termekbe, hogy mentsék a többieket. Nomu támadásba lendült, ám All Might lazán kikerülte támadásait és pár jól irányzott válaszcsapással viszonozta az ütéseket. Nomut nem hatotta meg a csapások sokasága, sem pedig ereje. Mi a fene? Lassan, de biztosan jöttem rá az igazságra.
- Ezt a tagot direkt a One for All ellen fejlesztették ki. Bármekkorát sózol rá, azt elnyeli. – mondtam magamban, amire Tsuyu felfigyelt.
- Akkor ez az egész csapda All Might számára? – kérdezte aggódva, miután nyelve visszakerült a szájába. Elvitt egy biztonságosabb területre.
- Igen. Attól tartok. – sóhajtottam fel mondatom végén. Nem tudtam, mitévő legyek és csak abban reménykedhettem, hogy az ígért segítség hamarosan megérkezik.
All Might eközben próbált keményebb támadásokkal hatni Nomura, ám ahogy az én esetemben, itt sem sérült egyáltalán. Valahogy sejtettem, hogy ez a dög olyan, mint a gumi és elnyeli a támadásokat. Viszont, legyőzési módszernek kell lennie. Ám nem volt alkalmam pihenni, mert a megmaradt gonoszok körbevettek minket. Ketten kevesek voltak ekkora tömeg ellen és mindegyikük rám fókuszált. Próbáltak úrrá lenni a káoszon, ám így is maradt négy, akik felém rohantak. Pánikomban próbáltam valami ütésfélét bevinni, de a testhelyzetem miatt elég kicsi az ütés távom. Ekkor furcsa dolog történt: Kezemmel olyan technikát tudtam kihozni, amivel négyüket sikerrel találtam el és összeestek kábultan. Én sem tudtam eszméletemnél maradni, mert ez a technika kiszipolyozta az utolsó erőmet is. Kidőltem, mint egy darab fa. A további eseményeket később a társaim mesélték el.

All Might küszködött azzal a döggel. Akik nem tudják, csak egy ideig tudja a képességeit használni. Ez egy dolog, de minél erősebb technikát használ, az rövidíti a dolgot. Ráadásképp, már kapott egy vaskosabb ütést a sebére. Összerogyott, miközben Nomu lépkedett felé. Ekkor a Tomura nevezetű elkövetett egy olyan hibát, amit a shonen gonoszok 99%-a elkövet. Elkezdte gúnyolni és szidni a jófiút, aki a földön van.
- Vége a dalnak, hamis béke szimbóluma! A mai nappal All Might meghal, ahogyan a szánalmas tévképzetetek! És egy olyan lény segítségével ráadásul, ami elnyeli a támadásaidat!
Tomura ismét eszelős röhögésbe kezdett, amikor All Might szólalt meg, miközben felállt.
- Tévedsz! Győzni fogok! És utána….rács mögé juttatlak! Mert a dög csak elnyelni képes a támadásaimat, nem pedig lenullázni a bekapott sebesülést!
A mondat után olyan erős és gyors ütés sorozatot használt, aminél még Nomu is megtántorodott. Nem itt állt meg a dolog. Erős bal horoggal felrepítette a bestiát, majd utána ugorva elkapta a dög lábát és megpörgetve vágta bele a földbe. A becsapódás hatalmas krátert hagyott. Nomu felkelt ugyan, de már látszott rajta, hogy sokat kapott. All Might odarohant és egy teljes erejű ütéssorozattal lényegében a sztratoszférába küldte a dögöt úgy, hogy a tetőt is kivágta. Ezt magyarázzák majd el a biztosítónak, amikor az Akadémia kártérítést kér.

Tomura csak nézett. Szinte egy perc alatt semmivé foszlott a bizalma. All Might feléjük fordult.
- Ki a következő? Az jöjjön ide, aki úgy akar járni, mint az a Nomu!
Tomura és a társa meg sem mozdult. Közben All Might környékén füst keletkezett. Ergó, csak blöff volt, amivel időt akar nyerni. Ha visszatér az eredeti formájába, akkor elég hamar bajba kerül itt mindenki. Mindenki, aki ott volt, csak abban reménykedett, hogy a segítség meg fog érkezni. Ám a gonoszok közül páran kellő bátorságot gyűjtöttek, ám későn. Ekkor ugyanis az egyiket eltalálta egy töltény. A bejáratnál Mcree... akarom mondani, Snipe állt lövésre kész revolverével a következő célpontra célozva. Kiáltotta az ismert frázist „It’s High Noon!”, majd azzal a lendülettel három bűnözőt és Tomurát is meglőtte. Tomura annyira ideges volt, mint Kacchan általában:
- MATSUDA! TE HÜLYE BAROM! – kiáltott fel Tomura, majd amikor rájött, hogy rossz anime szövegkönyve jutott az eszébe, azonnal javított. - Ejakuláció! Ejakuláció!
- Nem evakuáció? Nincs időnk kiverni a….
- TÖKMINDEGY! CSAK TŰNJÜNK EL INNEN!

A teleportálós kapcsolt és el teleportáltak, hátrahagyva a csicskásokat. Így ért végett a támadás. Kettő súlyosan sebesült, néhány könnyebb sérült, viszont a legtöbb tanuló sértetlenül megúszta az incidenst.