Mikor felkelt Touya felkelt, az első dolga volt körbenéznie és megtapogatnia arcát.
- Áh! Furcsa ismét élnem és éreznem. Az ember soha nem becsüli meg a legalapvetőbb dolgokat, egészen addig, amíg nem tűnik el.
Kiment a fürdőszobai tükörhöz és belenézett. Még félhomályban is kiválóan látta arcképét. Elmosolyodott.
- Milyen jóképű is vagyok. Hozzám képest Aizen és Obito csak múzeumi darabok. -súgta és elnevette magát. -De elég a poénkodásból. Ideje visszatérnem az életcélomhoz: Megölni azt az érzéketlen tetű apámat és minden olyan családtagomat, akik meg próbálják őt védelmezni.
Egyetlen szemhunyásnyit sem aludt. Végigkutatta az összes családtagja tartózkodási helyét és azt, hogy hol beszélgethet velük négyszemközt. Végül hajnalban indult útnak.

Todoroki Natsuo éppen végzett az éjszakai műszakkal. Kilépve a munkahelyéről mélyet szívott a hideg levegőből. Végre eljött az utolsó műszakja és holnaptól egy új munkahelyen kezdhet. Már éppen azon agyalt, hogy melyik étteremben egyen, amikor valaki megszólalt előtte.
- Öröm látni téged, kisöcsém.
Natsuo azonnal meglátta Touyát, de nem akart hinni a szemének. Tulajdon testvére áll vele szemtől szemben, kezeiben egy szatyor, tele kajával.
- Honnan vegyem azt, hogy nem egy imposztor vagy? -kérdezte gyanúsan, mire Touya elmosolyodott.
- Akkor miért hoztam volna neked kaját? Pontosabban, sajtburgert, mielőtt kérdezed. Ezt szereted, nemde?
- És mit akarsz tőlem? -kérdezte Natsuo, immár valamennyire nyugodtabb, de még gyanakvó hangon.
- Csak néhány szót váltani veled. Természetesen, ha szeretnéd.
Natsuo és Touya egy parkban ették meg a kajákat. Addig nem sok szó esett köztük. Mikor befejezték, Touya a tárgyra tért.
- El tudnád nekem mondani, hogy milyen lett az élet, miután én… eltávoztam közületek?
- Hát, nem a legjobb. Gyűlölöm apámat azért, mert egy arrogáns pöcs. Mikor kiderült, hogy nem vagyok a céljának megfelelő, levegőnek nézett. Mikor Fuyumi is hasonló sorsra jutott, akkor szerencsétlen anyánk kis híján összeomlott. Amikor meg Shotoban felébredt a két képesség keveréke, akkor talán neki jutott a legrosszabb sors. Az a rohadék elvette tőle a gyerekkorát és kegyetlen edzésekbe fogta. Anyánkal ezekután meg úgy bánt, mint a szeméttel. Apa látta, hogy a legkisebb fia mennyire kötődik anyához. Amikor meg egyszer berúgott, anyát totálkárosra tette és hosszú ideig a rehabilitáción kötött ki. Ha nem lett volna Shoto két barátja, talán soha nem épülne fel.
Touya kezeiben a lángok fellobbantak, elégetve a csomagolózacskót, de hamar ki is aludt. Hangjában viszont semmiféle változás nem állt be.
- Szóval azt mondod, hogy az eltűnésem után apa úgy viselkedett, mint annak előtte?
- Ha ugyanezt élted át, akkor igen.
- Mocskos féreg. Japán előtt ő a példakép, a legendás hős, akit csak All Might szárnyalt felül. Ám a falak mögött egy önző, lélektelen, alamuszi, feleségverő hiénaszenny. Eltaláltam?
- Igen. Legalábbis így volt. A helyzet az…
- Nem hiszem el, hogy megváltozott. Az ilyenek megérdemlik a halált… lassú tűzön égetve.
Natsuo ekkor látta Touya szemében a mértéktelen bosszúszomjat.
- Bátyám! Kérlek, hallgass meg. Apa tényleg megváltozott. Elveszített mindent, legalábbis az én részemről biztosan. Anya elvált tőle és Shoto se az ő nyomdokait követi. Szerintem szenvedett eleget.
- Mindez szép és jó, de csak olcsó színjáték! Úgyhogy felteszem a legfontosabb kérdést: Amennyiben megölöm Enji Todorokit, azt a férget, akivel a világ könnyebb és jobb lenne, akkor te az utamba lennél, vagy félreállnál?
Natsuo ösztönből hátrált, amikor a válaszát mondta.
- Nem hagyom, hogy megöld apát! Senki nem fizethet az életével a bűneiért. És apa lehetett akármennyire seggfej, most már tényleg megmutatta, hogy megváltozott.
Ekkor Touya teljesen teleszívta a tüdejét, mintha ordítani akarna. Ám, ehelyett csak egy nagyot sóhajtott és megfordult.
- Látom, ennyire nem tisztelsz. Részedről akár maradhattam volna megdögölve, mint az úton elütött kutya. Még találkozunk, de akkor már ne várj tőlem ilyen barátságos fogadtatást.
- Kérlek várj…
Natsuo ennyit tudott kinyögni, amikor Touya a szeme láttára kékes lángokban tűnt el. Kivette telefonját és tárcsázott.

Todoroki Fuyumi, az egyetlen vér szerinti Todoroki lány éppen az iskolája felé igyekezett. Noha nem volt késésben, mégis szeretett korábban bent lenni, hátha valamelyik tanuló segítséget kér tőle. Már éppen leszállt a buszról, amikor a megállóban észrevette Touyát, aki a szemébe fúrta tekintetét.
- Szia, Fuyumi. Nem baj, ha huginak szólítalak?
- Touya? Te tényleg élsz? -kérdezte csodálkozva és egyből hozzábújt testvéréhez. Mindig megérezte, hogyha valamelyik rokona a közelben van.
- Sosem szoktam hazudni. -felelte mosolyogva és átölelte. -Tudsz rám szánni öt percet?
- Persze. Menjünk akkor a kerülőúton. Ott nincsenek sokan.
Egymás mellett sétáltak, amikor Touya körbenézett. Mikor megbizonyosodott arról, hogy senki nem hallja őket, megszólalt halkan.
- Emlékszel a felvételre, amit küldtem Ragnának?
- Igen és annyira szomorú, ami veled történt. -válaszolta szomorúan Fuyumi, ám mosolygott. -De most már élsz, nem?
- Nézőpont kérdése. Apám keményen megerőltetett edzésben részesített és közben anyát ütötte-verte. Amikor meg közbe akartam lépni, saját magamat égettem el. Emellé, megakadályozta az életem megmentését azzal az indokkal, hogy hasznavehetetlen vagyok.
- Tudom, még emlékszem a teljes felvételre. Natsuo akkor tényleg meg akarta ölni apát. Ám, elhihetsz nekem egyetlen dolgot: Apa megváltozott ténylegesen. Elvesztett mindent és úgy építette magát vissza. Sokkal jobb ember lett, mint annak idején.
- Valóban? -kérdezte érzéketlen hangon Touya. Hát itt is ugyanaz a nóta?
- Igen. Ismerem ugyanazt az oldalát, mint amit te és az akkori énje merőben más, mint a mostani.
- És akkor ennyi lenne? A legidősebb fia meg le van szarva? Múltbeli hibának nem nevezhető, amit velem tett! Az emberkínzás! -kiáltott fel a végén Touya, amivel egy kisebb madárrajt. Hangja ismét nyugodta váltott át. -Ezt nem vagyok hajlandó elfogadni.
- Nem is arról beszéltem, hogy feltételek nélkül elfogadd. Sokkal inkább, hogy megbeszéld apával a dolgot. Akkor a saját szemeddel láthatod, mit művel most. Talán akkor megnyugszol.
Touya csak hitetlenkedett. Nem érti, meg a húga azt, amit ő látott.
- Szerinted milyen érzés lehet, ha eszköz vagy egy hatalom mániás mocsok kezében? Apa soha nem tekintette anyát vagy a kisöcsémet, Natsuot, de még téged sem emberszámba. Ha tudta volna, hogy semmiféle képességgel nem jössz a világra, akkor inkább falhoz vágott volna, mikor még kisbaba voltál. Shotot bezzeg kegyetlenül megkínozta, anyát kis híján megölte. Szemmel láthatólag te azt hiszed, hogy mindent szavakkal el lehet intézni.
- De...- nyögte Fuyumi és megpróbálta átölelni, ám Touya ellökte és kezeiben fellángolt a plazma láng.
- Nem érdekelnek a gagyi érveléseid. Csak akkor nyugszom meg, amikor már apa a lábaim előtt porlad el az én kezem által. -súgta fenyegetően, de a lángok eltűntek a kezeiből. -Csak egyetlen dolgot jegyezz meg: Ne állj az utamba, vagy te is arra a sorsra jutsz.
Mielőtt a lány erre bármit is reagálhatott, testvére egy vakító kékes villanással eltűnt. Ekkor kezébe vette a telefont. Nem tudta meggyőzni arról, hogy letegyen a bosszúról.

Touya következő célpontja Rei és Shoto voltak. Remélte, hogy ők jobban elfogadják a nézőpontját és ténylegesen félreállnak, amikor Enjit lassú tűzön süti meg. Csak azt nem tudta, hogy kivel kezdje. Éppen az egyik szökött bűnözőt figyelte, aki éppen rohant a rendőrség elől. Már éppen kereket oldott volna egy sötét sikátorban, amikor egy hatalmas jégoszlop állta útját. Meg is találta a hamar termett jégnek az okozóját. Rei éppen sikerrel az útját állta a további menekülésnek. Lassan megközelítette őket.
- Jobban teszed, ha megadod magad X-137-es rab!
- Vagy különben mi lesz, jeges picsa?
- Gyengéden állon váglak és seggreülsz. -felelte Rei, mire a rab meg akarta támadni. Ekkor állonvágta és a rab valóban seggreült ettől.
- Oké, tévedtem. A gyengét visszavonom. -sóhajtotta Rei. Egy újabb sikeres küldetés teljesítve. Már éppen bekapcsolta volna a kommunikátort, amikor meglátta Touyát. Azonnal minden hidegvérét sutba dobva könnybe lábadt a szeme.
- Üdv, anya. -köszönt széles mosollyal. Rei azonnal átölelte a fiát jó szorosan.
- Annyira sajnálom, hogy nem tudtalak megmenteni akkor. Annyira szégyellem magam.
Touya csak óvatosan simogatta a hátát és átkarolta.
- Nem hibáztatlak téged. Meg akartál menteni, de apa közbeavatkozott. Sosem tudnálak felelősségre vonni.
Miután Rei kisírta magát, letörölte könnyeit.
- De hogy lehetsz életben? A szemem láttára égtél hamuvá.
- Elméletileg igen, de a Quirkom valahogyan életben tartott. Valószínű, hogy ehhez a bosszúvágyam segített javarészt. Ám, az nem volt élet. Egészen addig egy urnában rohadtam, amíg egy sírrabló ki nem szabadított. Erőt kellett gyűjtenem a testem visszaszerzéséhez, de immár itt vagyok. Épen és egészségesen.
- Ez nagyon jó hír. Így egy család lehetünk ismét. Mégha megváltozott néhány dolog.
- A fülembe jutottak a hírek. Elváltál apától és egy olyan pasival kezdtél el randizni és végül összeköltözni, aki királynőként kezel. Emellé Erit is magadhoz fogadtad. Ez mondjuk nem ért meglepetésként. Jobban szeretted a kislányokat.
- Igaz. -nevette el magát Rei és megfogta Touya kezét. -Ám, ez nem azt jelenti, hogy a kisfiúkat gyűlölném. Natsuot és Shotot is szeretem, ahogy téged is.
- Ám, az a hír is a fülembe jutott, hogy apa téged rehab központba dugott, annyira megvert és amit a legfiatalabb öcsémmel művelt, az a gyerekbántalmazás teljes fogalmát kimeríti. Lényegében, amióta felébredt a Quirkje, apám kényére kedvére verte edzés címszó alatt.
- Mégis honnan tudsz erről? -kérdezte Rei megdöbbenve. Erről a családján és az Ragnán kívül nagyon kevesen tudtak.
- Mondjuk úgy, hogy amíg visszaszereztem a testemet, addig mindenhonnan elláttak információval. Viszont, ha már ennyit kérdeztél, hadd kérdezzek én is tőled.
- Persze.
- Apa tényleg megváltozott?
Rei gondolkodott egy kicsit, majd megszólalt.
- Személyes véleményem szerint elég sokat, de nem eleget. Legalábbis, már hajlamosabb vagyok vele szóba állni és mosolyogni rá. Ám, a végleges bocsánatkérését soha nem fogom elfogadni.
Touya noha mosolyogva hallgatta végig, az egyre inkább megjátszott volt.
- Értem. Ám, ez valamiért nem nyugtatott meg. Nem tudok letenni arról, hogy megöljem azt, aki hagyott meghalni.
- Megértelek, de azzal nem oldasz meg semmit, ha Enjit megölöd. Mit érsz el vele? Annyit, hogy a teljes hősvilág rád fog vadászni. Úgyhogy, ha megfogadod a tanácsomat, felhagysz vele és lassan, de biztosan elásod a csatabárdot apáddal szemben.
Touya ekkor elindult a sikátor kijárata felé, ám két lépés múlva megállt.
- Akkor én is adok egy tanácsot. Ha nem emlékszel, mit mondtam a felvételen anno, akkor elismétlem. Addig nem lesz nyugtom, amíg apát saját kezűleg nem ölöm meg. Tehát, jobb, ha félreállsz az utamból, különben ez lesz a végeredménye.
Ekkor a bal kezében megjelent egy kék lánggömb és rádobta az eszméletlen rabra, aki két másodpercen belül hamuvá égett. Még sikítani se volt ideje.
- Fiam… -súgta erőtlenül Rei. Nem akarta elhinni, hogy legidősebb fia ennyire kegyetlen.
- Nem kérem azt, hogy megérts a célomban, de a tanácsomat jobb, ha megfogadod. Szia.
Ezzel szó szerint felszívódott a szokásos kékes lánggal.

Touyának már csak egyetlen családtagjával kellett beszélnie. A legfiatalabb testvérével Shotoval. Mialatt megállt félúton a UA és Ragna lakása között, jobbára megnyugodott. Natsuo és Fuyumi elutasítását utólag nem érte meglepetésként. Elvégre, ők nem kaptak akkora pofont Enjitől, mint ő. Anyja válaszára meg egyszerűen azt a magyarázatot találta, hogy senkire nem tudott anno hosszútávon haragudni és ez most sincs másképp. Viszont, a legfiatalabb testvére ugyanolyan tortúrán esett át, mint ő. Biztos meg fogja érteni és melléállni. A zsaruk vagy a hősök miatt felesleges volt az aggódás. Hála annak, hogy Tomura csak a tökét vakarta lassan egy éven keresztül, nagyon lejjebb került a körözési listán. Húsz perc múlva Shoto a látókörébe került. Lassan odament hozzá és köszönt neki. Az eléggé döbbenten nézett rá egy pillanatig, aztán elmosolyodott.
- Már vártalak, bátyám. -súgta halkan és a kezét nyújtotta. Touya viszonozta a gesztust és intett, hogy üljenek le a közeli padra. Mikor leültek, akkor Touya megszólalt.
- Szóval, te lettél apánk új szeme fénye.
- Mondhatni. -súgta a választ.
- Hogyan képzett téged? Használta a nádpálcát ellened is? Vagy a bőrszíjat?
- Áh, azóta modernebb eszközökre váltott. Kendo bot és hasznavehetetlen telefontöltő zsinórokat használt. -felelte fanyar mosollyal.
- És mondta neked is a hülye rigmusát?
- Jah. „Te fogod letaszítani All Mightot a trónjáról! Úgyhogy edz keményen, kis taknyos, különben a falhozbaszlak!”
Mindketten mondták az idézetet és felnevettek a végén.
- Amúgy, örülök, hogy élsz. -mondta Shoto változatlan mosollyal.
- Én is hasonlóképp érzek. Viszont, volna feléd is egy kérdésem: Apa tényleg megváltozott?
Shoto mosolya eltűnt és felnézett az égre.
- Igen. Kicsit, de hatalmas léptékűt. Immár nem edz velem és nem követeli azt, hogy az első számú hős legyek. Helyette arra büszke, aki vagyok.
Erre Touya vonásai megkeményedtek.
- Szóval azt mondod, hogy az én célom teljesen érvényét vesztette? Apa megváltozott és a halálomról csak azért szereztetek tudomást, mert felfedtem magam?
- Meg tudom érteni a haragodat és a célodat. Az más kérdés, hogy igazat adok neked vagy nem. Bár, anya és a testvéreink már előre leadták nekem a drótot, ahogyan Ragnának is.
- MICSODA?! -kérdezte dühvel vegyes döbbenettel.
- Jól hallottad. Amikor Natsuoval beszéltél már küldte is nekem az üzenetet. -mondta Shoto és felmutatta telefonját, amin ott volt mindannyiuk üzenete.
- És akkor te is ellenem fordulsz? -kérdezte egyre dühösebben Touya, kezeiben megvillantva kékes lángjait.
- Nem kell feltenned a kérdést, hogy megkapd a nagyon egyértelmű választ. -mondta Shoto és harci pozíciót vett fel. -Nincs igazán az ínyemre, hogy ezt mondom, de most te hasonlítasz apára.
- Átkozott…
- Morogj csak, mint egy rühes kutya, de nem változtatom meg a mondatomat. Apa anno pont olyan volt, mint te. Keménykedő, konok és gyilkos hajlamú.
- És akkor boruljak térdre és szopjam le, mert hirtelen ő mintaapa lett? -kérdezte gúnyosan Touya és immár ő is támadó pozíciót vett fel.
- Eszem ágában sincs. Csupán arra, hogy vele beszélj. De ez nem fog megtörténni, eltaláltam? Inkább keménykedsz és próbálsz mindenkit apa ellen uszítani. Ha lenne benned bátorság, akkor előtte lenne nagy az arcod, nem a háta mögött.
Mindketten a hosszú és feszültség teljes csendben várták, hogy ki lép először. Shoto meglepetésére, testvére hátat fordított neki és egy kicsit messzebb lépett.
- Még hallani fogtok felőlem, erre mérget vehettek. Apa nem fogja megúszni mindazt, amit ellenünk elkövetett.
Ezekután Touya ugyanazzal a kékes lánggal tűnt el, amivel eddig is. Shoto írt a családtagjainak és Ragnának.

Touya nem látott az idegtől. Mikor visszaért a lakásba, elővett egy darab papírt és elkezdett írni. Himiko meg sem mert mukkanni, mert érezte a feszültséget társa testtartásában. Ám meglepetésére, mikor megszólalt, hangja nagyon kedves volt.
- Himiko. Ha megkérhetlek rá, akkor elküldöd ezt a levelet a megadott címre. Bocsi, hogy ezzel zargatlak, de…
- Semmi baj. Szívesen segítek, Dabi. -súgta és átölelte partnerét. Biztos rossz napja van és emiatt ilyen. Nem is tudta azt, hogy Dabi valójában már halott.