A következő kikérdezésre váró célpont Guzoka Sagi volt a külső csapat számára. Mire a Ka utcában található lakásukhoz megérkeztek, a gyanújuk arra, hogy Jürgen lehet Skull Man, teljesen eloszlott. Bár, Oijiro fejében felmerült, hogy túl korai következtetés, nem akart hangot adni az egésznek, mert biztos leszavazzák, kezdő állapotára hivatkozva. Egészen addig, míg mindent tanút ki nem hallgattak, amúgy is túl hamar mondaná ki.

Guzoka lakhelye eléggé hasonlított a posztkommunizmus panellakásaira. Nem csoda, mert ez Japán egyik szegényebb negyede. Itt annak örül az ember, hogy tető van a feje felett. Kumiko megnézte, hogy a tag hol lakik, majd oda menve becsöngetett. Kis idő után a kaputelefon besípolt, jelezve, hogy bemehetnek. A társaság elkezdhetett felgyalogolni a tizedikre.
- Az istenért nem találták fel a liftet. -lihegte Toru.
- Drágaságom. Ezt hívjuk kardió edzésnek. Ha hazaértünk, akkor egy sokkal kényeztetőbb privát edzésbe is belefoghatunk, hogy több kitartásod legyen. -ajánlotta fel Akira.
- Nem panaszképp mondtam. -vágta rá a láthatatlan lány.
- Lányom! Kérlek a küldetés végén javasold neki a kehely kinyalást. Most koncentráljunk erre a Guzoka nevű tagra. -mondta meg sem fordulva Kumiko. Már a tizediken voltak az adott lakás előtt.
- Rendben. -sóhajtotta Akira. Becsöngetni se kellett, mire a srác ajtót nyitott. Egy eléggé mord arccal várta a társaságot.
- Jó napot! Miben segíthetek a fejvadászoknak? -kérdezte megjátszott könnyedséggel.
- Igen. Volna néhány kérdésünk…
- Skull Man, eltaláltam? -vágott közbe Guzoka. A választ nem várva folytatta. -Fáradjanak beljebb. Csinálok egy kávét.
Mikor mindannyian bementek, Oijironak feltűnt, hogy a srác lába mankóban van.

Kis ideig Guzoka a konyhában volt. Addig a társaság a nappaliban nyomorgott, lévén a hely nem igazán nagy társaságra lett tervezve. Mikor a házigazda kijött, akkor a kezében egy tálcát egyensúlyozott. Simán letette annak ellenére, hogy mankóba volt az egyik lába. A tálcán a csészék és a kávé mellett cukor, tej és fánkok is voltak. A srác lassan helyet foglalt.
- Akkor rátérhetnénk a tárgyra? -kérdezte még mindig megjátszott könnyedséggel. Szemmel láthatólag nem szereti a vendégeket.
- Rendben. Mennyit tud Skull Manről? -kezdte Akira, miközben megcukrozta a kávéját és megkeverte.
- A hamis hősök gyilkosa, szenny eltakarító… meg megannyi néven hallottam már a média végett.
- Egyetért maga Skull Mannel? -kérdezte Oijiro.
- Teljes mértékben. -bólintott Guzoka. Érdekes módon ő nem ivott bele a kávéba. -Amióta az állam belekurvult a hősökbe, az átlagpolgárok szenvednek némán. Megtennénk, de amikor a saját szemünkkel látjuk, hogy azok, akiket bálványozunk mit tesznek… mondjuk úgy, nem árt a ritkítás.
- Nem gondolt arra, hogy esetleg a megvádolt hősöknek semmi bűnük nincsen? -kérdezte Toru.
- Felmerült bennem ez a gondolat, de hamar eloszlott. Tudjátok… a szüleim meghaltak, amikor Flying Thunder által generált villámcsapás szakította ketté azt a gépet, amin utaztak. Mit kapott az a féreg „büntetésképp”? Kitüntetést és a kormány elmosta azt a tényt, hogy legalább 50 ember halálát okozta. Ki a faszt érdekel az ártatlanok sikolya, miközben TI, hősök sütkérezhettek a dicsőségben? -vetette ki fogai között Guzoka a kérdést. Akirának elfogyott a türelme.
- Na jó, itt álljunk meg! Nem a véleményére vagyunk kíváncsiak. Az olyan, mint a segglyuk, avagy mindenkinek van, de a másé nem érdekel… na jó, eme szexi lány esetében kivételt lehet tenni. -súgta el a végét, majd átkarolta Torut. Kumiko átvette a szót.
- Hol volt tegnap éjfél tájékán?
- Éppenséggel eltakarítottam a szemetet. -válaszolta a srác elégedetten nevetve. -Balszerencsémre, balesetet szenvedtem és eltörtem a lábam. A közeli kórházba vittek és ott kezeltek. Az ottani főorvos és a nővérek tudnak igazolni.

A társaság megérezhette, hogy itt nagyon nem kerek a dolog. Guzoka eléggé arra akar célozni, hogy ő lenne Skull Man? Vagy csak félre akarja vezetni a társaságot? Ráadásképp, miért nem iszik a kávéjából? Ekkor érezte meg Oijiro és Toru, hogy csapdába sétáltak bele. Ugyanis, nem tudtak megszólalni, hovatovább mozogni. Kumiko és Akira csak fél szempillantás erejéig néztek rá, egyetlen porcikájukat nem mozdítva. Guzoka ördögi mosolyt engedett meg magának.
- Mennyire óvatlanok és ostobák vagytok a szakmátok ellenére. A kávét és a fánkot megmérgeztem. Ne aggódjatok, szimpla bénító méreg. Ám, mikorra már kimegy a szervezetetekből a cucc, addigra az emberkereskedők markai között lesztek. Így jár az, aki Skull Mannel, vagyis velem szórakozik.
A srác odalépett Kumikohoz és elkezdte markolászni a mellét.
- Micsoda remek falatok. Errefelé nem jár ilyen finom és puha nő. Talán előtte elszórakozok veled.
Mikor a keze már Kumiko alsó részénél volt, fájdalmas ütést érzett a tarkójánál. Megfordult a tettest keresve, ám a mögötte lévő Akira meg sem mozdult, csak a szemét tartotta rajta. Guzoka úgy volt vele, hogy csak hallucinált, így folytatni akarta Kumiko megerőszakolását. Ismét a mellekre tért rá, de most a blúzába nyúlt bele,ahol a melltartó sem akadályozhatta.
- Mond csak, mennyire vagy szűk? -kérdezte kéjelgő hangon.
- Mit érdekel az téged? -kérdezte Kumiko alig hallhatóan. A srác összezavarodott.
- Parancsolsz?
Ekkor fordult a kocka, mert a nő egy kemény gyomrost adott neki, majd nekilökte a fotelnak és hálócsapdába zárta.
- Mit érdekel az téged?! -kérdezte a póknő, immár hangosabban. Akira felpattant és leosztott egy pofont Guzokának.
- Ideje megbüntetni téged, mocsok! Az egy dolog, hogy a két zöldfülűt sikerrel megmérgezted. Azt is megértem, hogy emberkereskedőknek akarsz eladni. De anyámat meg akartad erőszakolni, engem teljesen ignorálva, az kiscsávó… kihúzta nálam a gyufát.
- Ti hogyhogy nem vagytok…
- Lebénulva? Egyszerű a válasz. Nem vagyunk mai csirkék, ha kikérdezésről van szó. -válaszolt Kumiko, majd Toruhoz és Oijirohoz odament. -Számtalan alkalommal próbáltak minket megmérgezni, így csak tetettük azt, hogy ittunk a kávéból. A folyadékszint alig csökkent a csészéből, az a kevés meg a fotelben landolt.
- Kell nekik ellenméreg? -kérdezte Akira, szemét le nem véve Guzokáról, aki elkezdett pánikolni.
- Igen, különben hat óráig hasznavehetetlenek. A légzésen és nyelésen kívül mást nem nagyon tudnak csinálni.
Iron Lady nem ok nélkül kérdezte, mert mert elővett a mellei közül két ampullát. Az egyikről letépte a fedőrészt.
- Drágaságaim! Ezt most a szátokba nyomom. Próbáljátok meg nem belélegezni.
Ekkor Akira a szájába öntötte és Oijirot nyitott szájjal megcsókolva nyomta át az anyagot. Aztán Torut is ugyanígy kezelte, bár azelőtt egy percet azzal szórakozott, hogy megtalálja a száját.
- Sajnáljuk. -súgta halkan a majomfarkas srác, aki már tudott valamennyire mozogni.
- Semmi baj nem történt jelenleg. A kezdők folyton belesétálnak ebbe a csapdába. -legyintett Kumiko és elővette a telefonját.
- Anya. Szadizhatom egy kicsit ezt a férget, hogy kiszedjem belőle a valós információt? -kérdezte Akira olyan lelkesedéssel, mintha egy óvodás kérné az anyjától valamit.
- Ahogy érzed. De egy darabban adjuk le a rendőrségnek. Szóval nincsen levágott végtag, sem pedig himbilimbi.
- De anya…
- És kitépett köröm is. Miattad magyarázkodhattam nem egy alkalommal, hogy miért hiányosan adjuk oda a delikvenst.
- Rendben, akkor kreatív leszek. -sóhajtott Akira és megropogtatta mind a négy karját. -Ami a két jómadarat illeti… jobb, ha kiviszed őket, mert amit most teszek, azt a késő esti híradásba sem mernék leadni.

Sokáig csak azt hallották, hogy Akira keményen faggatja Guzokát, és a srác sikolyait keverve.
- Jó okkal hoztalak ki titeket. -mondta Kumiko Torunak és Oijironak. -A nővérem eléggé jól tud kínozni embereket és úgy kiszedni információkat belőlük.
- Azt halljuk. -vágták rá mindketten. A rendőrség megérkezése előtt fél perccel csatlakozott hozzájuk Akira.
- Készen vagyok. Nem ő Skull Man és nem is ismeri egyáltalán.
- Akkor zsákutcába futottunk. -sóhajtotta Kumiko.
- Hát jah. De legalább kiélhettem magam.
Ekkor fogadta meg az összes tanonc, hogy jobb, ha nem húznak vele ujjat és kétszer nem esnek bele ebbe a csapdába. A rendőrség elvitte Guzokát, ami jel volt a továbbindulásra. Félúton beugrottak egy étterembe ebédelni. Már csak egy kihallgatandó célpont volt hátra: Inori Otome. Étkezés alatt Aqua információját hallgatták meg a nőről.
- Inori Otome. 33 éves, A vércsoportú nő. Semmiféle rendőrségi kihágása nem volt, tehát patyolattiszta. A Japán Nemzeti Légitársaság titkárnője. Az egyetlen gyanús dolog róla annyi, hogy Stainért és Skull Manért mai napig rajong és aktív követője a jelenlegi miniszterelnök ellenzéki táborának, a Szabad Polgároknak.
- Lefogadom, hogy nem tartózkodik otthon. -jegyezte meg Ai.
- Így van. Megnéztem a beosztását és csak késő este ér haza. Szóval a munkahelyén kell meglátogatnotok.
- Rendben. Akkor Kumiko kiszáll. Legközelebb a légitársaságnál kapcsolom be a felvevőt.
- Csak egy kérdés: Akira egy darabban hagyta Guzokot?
- A megrágcsált himbilimbi és a rosszul tágított végbélnyíláson kívül más baja nem esett. -súgta halkan Akira.
- Mit mondtam én ne…
- Csak vicceltem, anya. Ennél sokkalta kreatívabb vagyok. Benyomtam néhány igencsak gyűlölt zenész legpocsékabb számait és rögtön csiripelt a madárka.
- Te sosem változol. Aqua kiszáll. -sóhajtotta és letette a vonalat.

A Japán Nemzeti Légitársaság Toru és Oijiro számára teljesen ismerős. Ugyanis, ide jöttek, amikor Magyarországra utaztak. Japán legnagyobb reptere, ami lényegében a világgal köti össze… akarom mondani ZA WARUDO-val köti össze eme szigetet. A csapat megérkezéskor a recepcióshoz ment. Kumiko elmagyarázta a helyzetet, emiatt egy konferenciaterembe kísérték őket. Kis idő múlva Inori bejött. Eléggé szabálytartó nőnek látszott, aki merev testtartással csukta be az ajtót.
- Üdvözlöm önöket! Azt mondják, hogy szeretnének velem beszélni.
- Igen. Az elmúlt napok eseményeiről szeretnénk kérdezni.
- Hadd találjam ki: Skull Man. -vágta rá a titkárnő és leült. -Csak erről beszélnek mindenhol.
- Ismeri az illetőt? -kérdezte Akira.
- Honnan ismerném? Szerintem senki nem ismeri. Még a tulajdon anyja sem. -válaszolt Inori eléggé rideg stílusban.
- Akkor hol volt tegnap éjfélkor.
- Túlóráztam, mert az egyik kollégámnak a felesége éppen szült, ergó ott a férfinak ilyenkor a helye. Harminc ember tudja igazolni.
- Akkor miért nem volt feltüntetve az rendszerben? -vette át a kérdezést Oijiro, ami kapitális hibának tűnhetett. Félő volt ugyanis, hogy a nő felhúzza az agyát és feljelentést tesz a hősügynökség felé. Ám, ez jelen pillanatban nem érdekelte.
- Mert azt egy másik oldalon tartják számon és a hó végi fizetésnél fogják elszámoltatni. -adta meg a választ Inori. -Más kérdés?
Szemmel láthatólag a társaság itt üres köröket futott csak. Nem látszott az illetőn, hogy hazudna. Ekkor megcsörrent a telefonja.
- Ha megbocsájtanak, akkor lelépnék. Velem amúgy nem jutnának semmire.
- Akkor csak egy utolsó kérdés. -vágta rá Akira. -Maga tényleg utálja a hősöket?
- Most már abból is problémát rendeztek, hogy milyen nézeteket vallok? -kérdezte idegesen. -Csak azért, mert az állam miatt jó dolgotok van, az nem egyet jelent azzal, hogy mindenkit vegzálhattok büntetlenül. Egy nap ez is megszűnik és ugyanolyanok lesztek, mint mi: rendes munkások. Viszlát.
Inori a válasza után becsapta az ajtót.
- Akkor nekünk sincs más választásunk: Vissza a főhadiszállásra. -sóhajtotta Kumiko.

Odakint már készültek volna beszállni, mikor Akira észrevett valamit.
- Hol van Toru? -kérdezte. Most, hogy mondta, mindenkinek feltűnt, hogy nincs a közelükbe a lebegő ruhadarabok..
- Aqua! Jelentkezz! Merre találod Torut? -kérdezte Kumiko a kommunikátorába.
- Itt Aqua. Jelenleg a reptér földalatti garázsában. Éppen Inorit követi.
- Ez remek. -morogta Akira, majd ő is a kommunikátorához nyúlt. -Kiscsibém! Merre kószálsz?
- Halkabban. -szólalt meg Toru suttogva. -Inori eléggé gyorsan rendezett le minket és tudni akarom, hogy miért.
- Megtiltom az önálló akciót. Azonnal gyere vissza a kocsihoz! Hall… Hát ez nagyszerű. Ezért meg fogom büntetni, csak legyen vége a küldetésnek.
- Várj még azzal. -intett Kumiko. -Ha beválik a megérzése, akkor még haladni is fog ez az egész ügy. Ha nem lesz igaza, akkor büntiképp egy egész éjszakára a tied, ha igaza lesz, akkor vacsorára megcsinálom a kedvencedet: Tiramisùt.
- Benne vagyok. -vágta rá a lánya. Oijiro csak kérdőn nézett az egészre. Egy percig néma csend volt, aztán Aqua megszólalt.
- Egy kocsi készül beparkolni a garázsba, közvetlenül Inori elé.
- Értettem. Akkor beszállás a kocsiba és követjük.
A parancsra mindhárman beszálltak és Akira beizította a motort és elmentek a garázsba. Ott megtalálták Inorit, amint épp egy táskát készül átadni egy napszemüveges fickónak. Ekkor szálltak ki mindhárman. Oijiro kapott az alkalmon és farkával belevágott a férfi pofájába, míg Kumiko és Akira letartóztatták a nőt. Toru az autóból kiszálló erősítést rendezte le.
- Akkor lássuk, mi lapul a tatyóban. -mondta Toru és kinyitotta. Abban egy rakás drog lapult.
- Ahogy sejthettük. Rem és Zero drogjainak maradéka, amit a letartóztatásuk után bottal üthettek. Te is egy segítője voltál, nem igaz, kedves Inori?
- Légy átkozott, némber. -morogta, miközben a rendőrség kiért. -Ha csak egy perccel később érkeztetek volna, akkor már egy millió Yennel a zsebemben tűntem volna el a picsába.

A rendőrség elvitte a drogdíler titkárnőt. Noha két bűnözőt rács mögé juttatak, a fő feladatuk egyetlen centit sem mozdult előre. Nem volt más hátra, visszaindultak a főhadiszállásra. Akira volt az egyetlen boldog tagja a csapatból, mert Kumiko a kedvenc desszertjét fogja elkészíteni. Ha már Toru nevezetűből nem kaphat.