Sejthetitek, hogy amíg a dolgok folynak a U.A. Akadémián belül, addig a külvilág felszínes nyugalma alatt hatalmas káosz és őrület folyik. Ezek a mini történetek a valóság szülöttei, semmiféle kitaláció nincs mögötte. (Midoriya! Ez nem egy horrorfilm. Nem kell az ott megszokott sablont benyögni ide. – R.) Jólvan, na! Kicsit fokozni akartam a feszültséget. És most, hogy ezt sikerült elcseszned, lássuk a történetet.

1. Új törvények.

Egy kihaltnak látszó sikátorban Tomura, Dabi és Himiko magabiztosan mentek egy banda feltételezett tartózkodási helyére. Meg is találták azt, akit kerestek. Közép magas, rövid barna haj és csőrös maszkot visel. Ő lenne Overhaul, a Yakuzák vezetője.
- Féreg! Most vagy együttműködsz, vagy a halakkal fogsz aludni. – mondta Tomura. Elege lett, hogy a bandája a területén ólálkodik. Overhaul rájuk nézett érzéketlen tekintettel.
- Nocsak! Mi a baj, morci? – kérdezte gúnyosan, mire Himiko egy késsel azonnal a Yakuza vezető torkát célozta meg. Ám, az lazán hárította a támadást és készült elkapni a lány nyakát, ám ezt Dabi akadályozta meg. Ezekután senki nem tett egy lépést sem. Overhaul elégedett morgást hallatott.
- Már látom. Te vagy itt a főfasz. Azok ketten meg a golyóid. – mondata közben először Tomurára, majd a két társára mutatott. – Kétféle golyó létezik: a bátor bikagolyó és a löttyedt kis buzigolyó.
- Vedd úgy, hogy ezek voltak az utolsó szavaid. – morogta Dabi, majd lángjaival készült megpörkölni a mocskot, de meggondolta magát. Overhaul kis szünet után folytatta.
- A farok, mint olyan célratörő és tisztánlátó… csak nincs agya. Amint punciszagot érez, rögtön akciózni akar. Láthatólag, téged is megcsapott a jó öreg punciszag és hozzád csapódtak a csökött kis golyóid, hogy egy jót bulizzatok. Sajnos, összekevered a szezont a fazonnal. Itt nincs punci, csak azt kívánnád, bárcsak puncid lenne és akár egy pöcs, elkezdesz tökölni. Lankad az érdeklődésed és veled együtt a golyóid is mennek össze. Továbbá a tény, hogy csak hárman vagytok, mi meg ötvenen… sajnos további összehúzódásra készteti a golyóállományodat.
Overhaul igazat mondott. Legalább ötven társa is ott volt, arra a pillanatra várva, hogy a főnökük kiadja az utasítást.
- Hát akkor… kapjátok be. – a Yakuza vezető még a középső ujjával is megtámogatta a mondatát. Tomuráék ezen a ponton vereséget szenvedtek. Megfordultak és fülüket-farkukat behúzva kullogtak el a területükről. Az utcán lassan új szabály van érvényben: Azé a terület, aki elveszi és megtartja.

2. Megbocsájtás.

Arról már volt szó, hogy Endeavor lett az első számú hős All Might halála után. Ám, arra végképp nem volt felkészülve, hogy nagyobbat fog koppanni, mint azt várta. Az első napokon annyi megbízást kapott, hogy azt még ötszörös munkaerő sem bírta volna el. Ráadásképp, két bukott küldetés után a média pellengérre állította. Innentől két dolgot csinált folyamatosan. Vagy szaladgált küldetésről-küldetésre és próbálta helyén kezelni a dolgokat, vagy sajtótájékoztatón magyarázkodott. A mai nap viszont más volt. Legalábbis számára.

Az irodájában tartózkodott és egy pohárból szakét kortyolgatott egy cigi társaságában. Rég leszokott róla, de a napokban csak az tartotta benne a lelket. A pia viszont más miatt van. Vezekelnie kellet azért, hogy újra egy család legyenek. Kopogás hallatszott.
- Szabad. – válaszolta Endeavor háttal az ajtónak.
Az ajtó kinyílt és egy nő jött be. Rei volt az, Todoroki ex felesége és a gyermekük anyja.
- Rég láttalak, Rei Todoroki. – mondta Endeavor és megfordult, hogy a szemébe nézzen. Rei csepp érzelmet sem mutatott. Ez a hős számára nem volt túl jó.
- Bár azt mondanám, hogy jó látni téged, de nincs megerősítve annyira a tetőszerkezet, hogy egy akkora hazugságtól ne szakadjon be. – mondta Rei fanyar mosollyal az arcán. – Ki vele! Miért zaklatsz hetek óta levelekkel és miért akarsz annyira találkozni velem?
Endeavor legszívesebben most képelte volna fel, de vissza kellet fognia magát. Más idők járnak.
- Azért kerestelek annyira, hogy elmondjak neked valamit. – Endeavor a mondata végén belekortyolt a piájába. Hosszú ideig csendben maradt.
- Igen. Hallgatlak. – mondta Rei mosolytalanul. Teljesen máshogy viselkedett, mint velem vagy a fiával.
- Tudom, hogy szánalmasan leszerepeltem. Viszont, szeretnék tiszta lappal kezdeni. Szeretlek és a fiamat is szeretem. Bocsáss meg nekem. Szeretlek. – fejezte be a mondatát Endeavor és Rei szemébe nézett. A nő láthatta, hogy teljesen ki volt merülve és napról napra egyre rosszabbul van. Ám, ez nem hatotta meg. Csak jobban felpiszkálta az idegeit. Ideje volt visszavágni.
- Tudod, szánalmas hazudozó féreg vagy. A bocsánatodban egy valódi tény volt, de csak sorjában. – mondta megvetően Rei és felállt. – Mikor tudnál te tiszta lappal kezdeni, amikor te mást sem csináltál, csak beszennyezted a kezeidet? Folyton csak arról papotál, hogy All Might így szar, All Might annyira gyenge és te bármikor jobb hős lehetsz, de sose volt gerinced szembeállni vele. Bocsánatot kérni? Miért? Mert megégetted a hangszálaimat, hogy megnémuljak, és ne beszéljek arról a médiának, hogy egy kis buzi vagy, aki a feleségét veri? Vagy azért, mert lényegében a lábamat, a kezemet és az elmémet basztad széjjel, ami miatt a fiamat megsebesítettem? Esetleg azért kérsz bocsánatot, mert a fiunkat akartad szánalmas, üres és semmitmondó céljaidra használni?! Szeretetnek hívod azt a poklot, amit nekünk okoztál és csak a fiamnak és a barátainak köszönhetően nem lettem örökre élőhalott állapotban?! VÁLASZOLJ, BAZD MEG!

Rei teljesen ki volt akadva és lefolyt néhány könnycsepp a szeméről, mégha a hangjából több év kombinált dühe és megvetése áramlott. Endeavor csak most döbbent rá tettei súlyos következményeire isten igazából. Válaszolnia kellet, de nem tudott. Rei ezt lényegében teljesen leszarta.
- Tudod, egy valódi tény volt a bocsánatkérésnek álcázott mondatodban. – mondta Rei, miután valamennyire lenyugodott. – Leszerepeltél. Mint apa, mint férj, mint közember és a világ is látja, hogy hősként is elbuktál. Az alma nem esik messze a fájáról, tudod? Apád is csak egy lélektelen mészáros volt, aki úgy kezelte az embereket, mint a használt zsebkendőt. Nem hiszem, hogy lenne a történelemben olyan véres kezű , mint ő volt. – mondta jéghideg hangon.
Endeavor ettől dühbe gurult és készült volna szénné égetni Reit. Ám, a nő a két jégkardjával ugrott oda a férfihoz és a torkának célozta mindkettőt.
- Nem vagyok már a céltáblád, ahogy a fiam se! És most én mondok valamit. – mondta Rei undorral vegyült dühvel, miközben a pengéket a férfi torkának célozta. – Ha még egyszer a fiadat vagy engem zaklatsz, akkor egy dolog biztos. Újra itt leszek és akkor már a pengék át fogják vágni a torkodat. Vállalom a börtönbüntetést, ha azért cserébe a véres tetemedet láthatom.

Rei szeméből pattogtak a szikrák. Endeavor köpni, nyelni nem tudott, csak folyt róla a hideg veríték. A nő lassan hátrált, míg végül megfordult. Tudta, hogy nem fogja hátba támadni. Az ajtóba érve csak egy mondatot mondott, mielőtt elment volna.
- Ennyi mondandóm volt a számodra. Viszlát, örökre, Endeavor!

3. Lopás

- Jó napot minden nézőek! Ez itt a négyes csatorna híradója. A mai nap különleges eseményt láthatnak ebben a különkiadásban. Ma, a Hősök Csarnokában felavatják All Might legendás aranyszobrát. A több mint 100 méteres szobor tiszteletet állít a nagy hős előtt, aki megannyi tettével a békét és a remény korszakát…
Hiába ment a híradó a háttérben, a történetünk főszereplőjét ez marhára nem érdekelte. A szemben lévő irodaház már annál inkább. Szokatlan férfi volt a mexikói vonásaival és hatalmas izomzatával. Még szokatlanabb, hogy a szekrényén egy maszk tanyázott. A férfi ránézett a maszkra. A csodaszép maszkra keresztbe rá volt írva a neve: Sancho Pies. Elmosolyodott rajta. A maszkjában megannyi ellenfelet győzött le a ringben, ami a bajnoki övhöz vezette. Neki ez csak másodlagos munka volt. Jobban szeretett lopni. Igaz, a szegényeknek adta jelentősebb részét. Viszont, most más idők jártak. Annak adta át a lopott szajrét, aki megfizette. És most, élete legnagyobb feladatára készül. Dokumentumlopás. Állítólag, ha azt a médiának kiszivárogtatják, akkor abból hatalmasabb botrány keletkezne, mint ami Stain halála után volt. Sancho lekapcsolta a tévét és a fotelban elfeküdve elaludt. Este kezdi meg az akciót.

Éjszaka a Hősök Csarnoka kihalt volt. Ez a hely lényegében egy múzeum volt, ahol Japán hőstörténelmének darabkáit láthatták azok, akik kifizették a belépő díjat. Sancho célja viszont az épület pince részébe tárolt dokumentum, ami a 4102-70-70 nevet viseli. Óvatosan az épület hátsó részéhez ment. Az volt a legkevésbé védve. Kiválasztott egy számára tökéletes falat és elkezdett felé rohanni. Amikor a falhoz ért, a lábával elrugaszkodva ugrott, majd a lábait a falra téve futott tovább úgy, mintha csak a földön járna. Az első emeletig futott fel. Ott fog behatolni. Benézett az egyik ablakon, ahonnét látta, hogy senki nem figyel és még vakfolt is van a kamerák látóterében. Kivette az üvegvágóját és a nyitóreteszhez közel téve egy kör alakú nyílást vágott a felületbe. Végül, egy gyors mozdulattal kinyitotta az ablakot és beugrott rajta.

Odabent felvette speciális szemüvegét és körbenézett.
- Áh, kész csalódás. – mondta magának halkan és felsóhajtott. Az előző feladat sokkal izzasztóbb volt. Elkezdett a fal mentén futni, mert látta, hogy biztonsági kamerák figyelik a folyosókat. Tehát, egy valaki biztos van az őrszobán. Különben, nem mozognának. A földszintre érve egyetlen holtteret se látott a kamerák látószögéből nézve. Ez nagy átlagban már most megakasztaná akármelyik tolvajt vagy betörőt. Viszont, ő nem abból a fából van faragva. Visszább ment és lényegében a plafont megmászva folytatta útját. (Sancho Pies: Quirk: Miracle Feets. Leírás: Képes akármilyen felületen úgy közlekedni, mintha csak sima talajon járna. – R.) Mikor olyan felületre érkezett, ahol remekül látta a környezetét, elkezdte keresni a legbiztonságosabb utat a pincében lévő széf felé. Meg is találta a számára legjobb utat, ami a liften keresztül viszi le a széfhez. Elindulni se volt ideje, amikor látta, hogy 6 biztonsági őr jön be az épületbe. Szerencsére, nem néztek fel, mert akkor lett volna nagy meglepetés. Figyelte, hogy azok beszállnak a liftbe és a másodikra mennek fel. Biztos váltás van. Ez még jobb alkalom a számára. Amint a lift ajtaja becsukódott, ő is odarohant. Megnyomta a vésznyitó gombot, ami miatt ki tudta feszíteni a liftajtót. Amint teljesen kinyílt, egyből oldotta ki a gombot és beugrott a liftaknába. Sikerrel landolt a pince részen és várt. Amint a lift leért a pince részre, gyorsan felmászott rá. Elég sok tapasztalata van már a hangtalan lopakodásban már ahhoz, hogy az őrnek fel se tűnjön, hogy eggyel több utasa van. Amint a tag kiszállt, hogy megnézze, mi történt, Sancho beugrott a liftbe és megnyomta a legalsó gombot. Eddig minden simán ment.

A lift ajtaja kinyílt és már látta a nagy széfet, amiben az ellopásra váró dokumentumokat tartalmazták. Visszavette a szemüvegét. Végre, valami kihívást nyújtott ez a hely számára, mégha ez sem elég a megállításához. Ugyanis, a kamerák mellet lézerek és nyomásérzékelő padló volt. Viszont, a plafont semmi nem védte. Felugrott oda és szinte már rutinszerűen megállt a lézerek előtt és kiszámolta, hogyan tud átkúszni közöttük. Néha igényelt különleges ugrásokat vagy csúszásokat, de egy ex Lucha Libre bajnok számára ezek rutinnak számítottak. Kis idő után a széf irányítópanelje már elérhető távolságban volt. Nem állt szándékában bíbelődni vele, szerette, ha a lehető legkevesebb nyom vezetne el hozzá. Egy spéci eszközt vett elő a mellénye zsebéből, amit az irányítópanelre csatlakoztatott rá. Azzal egy perc alatt be fog jutni a széfbe. Ahhoz képest, mennyi kincset és dokumentumot tartogatnak itt, eléggé puding védelmi rendszerrel van védve. A gépen látszódott, hogy megadta a belépéshez való engedélyt. A széf kinyílt és végre betehette megcsinálhatta a rá kiszabott feladatot. Még mindig a plafonon járva kereste meg a 4102-70-70 dokumentumot tároló rekeszét. Kinyitotta és ekkor jött az utolsó próba. Súlyérzékelő panel, ami 50 grammnál volt. Ha kevesebb vagy több súlyt raknak rá, akkor a rendszer egy másodperc fáziskéséssel besípol, hiába adta meg a belépést a rendszer. Gyorsan kivett egy maszkot és rakott bele egy kis súlyt. Ha minden igaz, ennek pont ötven grammnak kell lennie. Fél percgi mereven nézte az ellopandó célpontot, majd egy határozott mozdulattal kicserélte a maszkra. Azon még egy névjegykártya is volt, amin az állt „Sancho tornádója itt járt.” Elmosolyodott. Tíz perc és kint van a múzeumon kívül.

Másnap Sancho összekészült, bekapcsolta a tévét. Pont elérte a híradó kezdését.
- A tegnapi nap folyamán egy ismeretlen betörő ellopott egy különleges dokumentumot a Hősök Csarnokában lévő széfből. Az igazgató négy millió yent ajánlott annak a hősnek, aki elfogja és az úgynevetett „Sancho tornádáját”. Aki helytálló információval tud szolgálni, annak fél millió yent ajánlottak…
Eddig hallgatta a híreket, mert ideje volt indulni. A főnök meg lesz elégedve.

4. A két túlélő.

Urahara mindig a U.A. Területén tartózkodott, legalábbis mindenki megtalálta, ha szükség volt rá. Egy nap viszont reggel elment. Senki nem tudta, hová, csak ő. Egy elhagyatott erdős rész fele vette az irányt, ami távol volt a hősvilágtól. Egy szentélyt keresett, amit anno nem sikerült elpusztítani. Az őrült és esztelen mészárlásban meghalt Quirk nélküli hősöknek állított emléket. Erről a helyről csak azok tudtak, akik átélték ezt a borzalmat.

Mikor meglátta harmadik szemével az épületet, akkor mély levegőt vett és sóhajtott. Megannyi ember értelmetlen és céltalan halála és a rendszer miatti sokk jutott eszébe, mindahányszor itt járt. Szépen, lassan bement a szentélybe. Füstölőt vett elő és egy nagy meggyújtva letette a földre. Összetette kezét.
-  Leaves from the vine, Falling so slow. Like fragile tiny shells, Drifting in the foam. – énekelte könnyekkel a szemében. Megannyi szörnyű halál még mindig kísérti a lelkét. Belekezdett volna a második részébe, ám valaki megzavarta.
- Little soldier boy, Come marching home. Brave soldier boy, Comes marching home.
Urahara megfordult. Nem látta ugyan, de nála fiatalabb, ötvenes éveiben járó, izmosabb férfi. Nem volt támadó szándéka. Leült Urahara mellé és ő is imádkozott. Imádkozás után Urahara elővett egy szakés üveget és két poharat. Töltött mindkettőbe.
- Rég találkoztunk, Fukushu. – mosolyogva mondta és átadta az egyik poharat.
- Ahogy mondod. Viszont, tudod jól, hogy Fukunak szoktam hívatni magamat. – mondta a megnevezett nevetve és koccintott régi barátjával. Ő is túlélte a Tisztogatás napját, akárcsak Urahara. Igaz, ő még pólyás csecsemő volt.
- Hallottam, hogy meghalt Toshinori is. Biztos rossz lehet az utolsó élő barátodat elveszíteni.
- Igen. – mondta halkan és sóhajtva. – Azóta viszont már pedagógus vagyok.
- Nem mondod. – mondta a férfi meglepődötten. – Találtál örököst a technikádnak?
Urahara nem akarta elárulni, hogy igen. Kis hezitálás után válaszolt.
- Isten ments! Tanári állást vállaltam el. Amúgysem tudok a régiségekből megélni. Az anarchia kikezdte a forgalmamat. És te találtál örököst?
Ezen Fukushu meglepődött.
- Honnan tudod…
- Azt hogy ismered a Nanto Seikent és te vagy az örökös? Mondjuk úgy, hogy egy kismadár kicsicseregte nekem.
Ezen a kijelentésen mindketten felnevettek és újra töltötték a poharukat. Láthatólag baráti csevegés volt, de Fukushu szeme kiszúrta a hezitálást.
- Én sem keresek örököst. Jobb inkább, ha a két technika együtt hal meg velünk. – mondta Fuku és a pohár fenekére nézett.
- Igaz. Hiába jóra használtam a Hokuto Shinkent, azzal csak újabb fájdalmas sebek szakadtak fel.
Olyan volt a beszélgetés jelen állásban, ami Uraharát feszültté kezdte tenni. A barátja miért kérdezett rá ennyire nyíltan és miért zárta le a témát ennyire hamar? Kezdett neki nem kerek lenni a dolog. Felállt és barátja felé fordította a fejét.
- Ne játszunk felesleges köröket. Mindketten titkoljuk a dolgot. – mondta határozottan. Fukut meglepte a dolog.
- Hogy érted? – kérdezte értetlenséget játszva, holott tudta, hogy mire céloz.
- Úgy értem, hogy mindkét harcstílusnak van már fiatalabb örököse! Mindig is bénán álcáztad a valós céljaidat, eltaláltam?
Ekkor feszült csönd lett kettejük között. Végül Fuku hangosan elnevette magát.
- Rendben, te győztél! Van örökösöm. Akkor viszont ez azt jelenti, hogy neked is van. Sosem tudtad érzékeny témában megtartani a hidegvéred. – jelentette ki Fuku a nevetése végén.
- Ez igaz. Nem is egy. Viszont, nem vagyok hajlandó elmondani, hogy kik azok. Tudom jól, hogy te se mondod el. – mondta Urahara és egy újabb pohárral töltött magának.

Egy óra múlva már visszafele sétáltak. Fuku megtudta az információt, amiért jött. Mostmár csak azt kell kiderítenie, hogy kik azok, akik a legendás Hokuto Shinkent örökölték. Félúton Urahara megállt.
- Ugye nem akarod kirobbantani az örökösi háborút? – kérdezte hidegen.
- Ugyan már. – mondta viszakozva Fuku. – Van elég bajunk nem?

5. Új célok.

Az Angyal és Ördög hősügynökség csak egy a sok közül. A kétfős csapat, Angius és Imeprius testőri munkában jeleskednek. Nem is volt csoda, hogy ebben a kialakult anarchiában az ő feladatuk lett nemcsak az Akadémiai diákok elkísérése a U.A. Kollégiumáig, hanem a szülők biztonsági zónába való elszállítása és őrzése egyben. Az egyik este mindketten befejezve a munkát lepihentek.

Kettejükben egy közös biztos volt: nem vetették meg az alkoholt, mégha csak mértékkel ittak. A másik, hogy az alvilágban is voltak terveik. Imperius levette sisakját és letette az asztalra. A sisak mögött egy átlagos kinézetű férfi volt.
- Eszembe jutott egy ötlet, hogy hogyan szabaduljunk meg Overhaultól. Ahogy tegnap mondtad, ő a legkeményebb akadály célunk elérésében.
Angius is levette a sisakját. Társával ellentétben, neki igencsak furcsa arcberendezése volt. Ronda, hála a sok sebnek és hegnek, amit az évek alatt szerzett. Nem volt tőle idegen a balhé és a hibák utáni következmény sem. Kibontotta a sört és belekortyolt. Nem volt most beszédes kedvében, de Imperius levágta, hogy mondhatja a tervét.
- Szövetkezz össze Tomura Shirakagival.
Ekkor Angius majdnem félrenyelte a sört. Kirohant a vécéhez, majd a csapba köpte a sört. Kis idő után megszólalt.
- Teljesen elment az eszed? – kérdezte hitetlenkedve.
- Miért? Mi a bajod vele? – kérdezte érdeklődően az angyal.
- Mi bajom van vele? Honnan kezdjem?
- Az elejétől, ahogy az indokokat felsorolni szokás.
- Rendben. Elismerem, ronda vagyok, de nekem legalább van rá indokom. Tomurát meg lefogadom, hogy már az inkubátorba bottal forgatták. Az is megfelelő a kinézetére, hogy amikor gyerekként vitték keresztelni, a pap azt hitte, hogy kóstoló.
- Csak ez a bajod vele? – kérdezte Imperius furcsállva társa viselkedését. Soha nem szokott egyikük sem a külső alapján ítélni.
- Áh! Ez csak a jéghegy csúcsa. Tomura szánalmas, nyámnyila és gyenge agyi képességekkel rendelkezik. A jelentéseim szerint, szopatják még a kisebb bandák is és All for One halála óta az örökölt területeiből alig van már neki, mert semmit nem tud megtartani. Ha nem lenne ott Himiko és Dabi, már rég valamelyik lámpavason lógna és égne, mint egy karácsonyi dísz vagy a jó anyós.
Angius a mondata végén ismét belekortyolt a sörébe.
- Pont emiatt ideális vele szövetkezni. Lényegében a kutya nem sejtené, hogy a leggyengébb pontról érkezik a csapás. – jelentette ki határozottan Imperius. – Majd ha betöltötték feladatukat, akkor kalap kabát otthagyod.
- Igen, ez szép és jó, de akkor azután mit fogunk csinálni? – kérdezte kíváncsian Angius, majd felhajtotta piája felét.
- Azt majd útközben kieszeljük. Egyelőre a fő célunkon dolgozzunk…
- Ne kezd már megint. – sopánkodott Angius. – Tudom, mi a fő célunk ezzel. A béke elhozása azért, hogy a civilek ismét biztonságban léphessenek ki az utcára, mint All Might idejében.
- Kiváló, megtanultad a szövegem. – tapsolta meg Imperius. – Viszont, egy apró részletet elfelejtettél hozzátenni, ami elemi fontosságú. Azt, hogy miért fontos ehhez az alvilággal tartani a kapcsolatot.
Angius felsóhajtott. Legalább száz alkalommal el lett mondva, a célok mellé és átkozta a fejét, hogy elfelejtette azt elmondani. Folytatta az ívást és hagyta, hogy a társa befejezze a mondatát.
- Ha csak simán hősködnénk és elfogunk pár gonoszt és dutyira vágjuk, akkoris ugyanúgy lesz bűnözés. Úgyhogy ehelyett a főbb feladatunk a rosszfiúk grabancon ragadása és irányítása. Remélem, ez tiszta sor a számodra is.
- Igen. Így lehet tökéletesen elérni a békét. Ennek fényében remélem, hogy a tervem immáron érthető és elfogadod te is. – mondta gúnyolódva Angius. - Rendben. Tiszta sor és megcsinálom. Úgysem fogsz addig békén hagyni, amíg meg nem csinálom, eltaláltam? – kérdezte Imperius és megitta a maradék sörét. – Holnap nekiállok.
- Rendben. Örülök, hogy belátod, hogy nekem van igazam. Ami engem illet: Én mentem haza.
- Menjél, szia. – köszönt el Angius. Ő már otthon van, mert az iroda felett van a lakása.

Nem minden hős akar elérni úgy hőstettet, hogy a helyes utat járja. Létezik egyáltalán ez a kifejezés, vagy csak alibi arra, hogy megnyugtassuk saját lelkivilágunkat? Ezt mindenki maga döntse el.

6. Megnyugvás

Vissza Rei történetéhez. A nő kiborulva ment végig a népes utcán. Egy parkban megállt. Le akart nyugodni. A mai napig, ha meglátja Endeavort, felmegy benne a pumpa, de a mostani találkozótól rendesen kibukott. Tudta, hogy bocsánatot akar kérni és nem is emiatt volt még mindig kiakadva. Azon, hogy a férfi hidegvérrel meg akarta ölni. Valakihez fordulnia kellet, mégpedig sürgősen. Fiához menne, de a U.A. Területén van, ahova nem tud bemenni, annyira le van védve. Ez vonatkozott Dekura és Ochakora is. A három emberre, aki megértette. Egy valaki jöhetett szóba. Akit korábban megismert és meginvitálta, pedig semmi szükség nem volt rá. Arra vette az irányt, ahol az író, Ragna lakott.

A ház előtt megállt. Meg akarta nyomni a csengőt, de még arra sem volt képes. Mi van, ha nem fog segítséget kapni? Hosszú ideig állhatott, amikor egy hang megszólalt a háta mögött.
- Szia, Rei. Segíthetek valamiben?
A hang számára ismerős és megnyugtató volt. Megfordult és meglátta Ragnát. Valószínű, hogy vásárolni volt, mert szatyrok és táska volt nála, amit BnHA, JoJo és más animék kitűzői díszítettek. Ekkor Rei azonnal átölelte és elkezdett sírni. Az író átkarolta és simogatta.
- Mi történt? Mi a baj? – kérdezte aggódva. Tényleg aggódott érte? Válaszolni sem tudott, csak kiengedte magából minden fájdalmát. Ragna nem tudott haragudni.
- Nyugodj meg. Menjünk be és elmondhatod, hogy miért vagy ennyire kiakadva.
Kis idő után Rei viszonylag megnyugodott és Ragnától elvéve a szatyrokat, követte őt.

A szoba még mindig olyan kellemes nyugalmat árasztott magából, mint az interjú során. A nappaliban Rei leült egy jól süppedős fotelba. Ragna kis időre bement a konyhába, hogy letegye a cuccait és kávét főzzön. Addig a nő türelmesen várt. Ebben a házban és Ragna személyében egy közös volt, legalábbis a számára: Teljesen le tudott higgadni. Kis idő elteltével Ragna már két csészével és a szükséges tejjel és cukorral megrakodott tálcával jött ki és letette őket az asztalra. Mialatt Rei megcukrozta a kávét, addig Ragna kinyitotta az ablakot és úgy gyújtott rá egy cigire.
- Akkor kezdjük az elejéről. Mi történt, hogy ennyire ki lettél bukva? – kérdezte érdeklődve, majd beleszívott az első slukkba. Ekkor Rei mindenről beszámolt, ami az elmúlt órákban közte és Endeavor között zajlott le. Ragna türelmesen végig hallgatta. Mikor végzett, az író egy sóhaj kíséretében megszólalt.
- Akkor nem csoda, hogy egyből hozzám fordultál. Ha ezt a fiadnak vagy Midoriyának mondod el, akkor már rég széttépték volna Endeavort, mint üzbég paraszt a tangóharmonikát.
Ezen a megjegyzésen a nő elmosolyodott. Látta, hogy nagyon gyorsan megértette a szituációt. Újabb szívás után szólalt csak meg.
- Nem csoda, hogy ki akart nyírni. Ismeri az apja mocskát. Az a kevés pontok egyike, ami még Bakugo átlag vérnyomását is képes überelni rekordidő alatt.
- Ezzel most azt akarod mondani, hogy én voltam a hülye?! – csattant fel Rei.
- Eszem ágában sem volt ilyet mondani. – mondta mosolyogva Ragna majd újabb slukkot szívott a cigiből. – Arra akarok utalni, hogy beletenyereltél a legkeményebb témába, ami valaha érheti őt. Viszont, volna egy kérdésem. Honnan tudsz minderről? – kérdezte kíváncsi tekintettel.
- A nagyapám volt azon kevés Quirkkel rendelkező hősök közül, akik mélyen ellenezték a Tisztogatást. Ő még elmondta nekem, amikor a halálos ágyán volt.
- Értem. Visszatérve a témára, ezt még én sem vártam volna attól a féregtől. Nagyon rájár a rúd Endeavorra. A sajtó folyton róla ír.
Ragna elővette a mai újságot, aminek a címlapján ez állt: A nagy hős hagyta elmenekülni Arco Leit! Átadta Reinek.
- Sejtettem, hogy megpróbálja az életét helyre hozni, de kérdem én: Amit egyszer ennyire tönkre tett, azt honnan veszi, hogy egy szimpla bocsánattal megoldhatja?
- A volt férjem mindig is béna volt a szavak terén. Sokkal inkább az erejével fejezte ki a nemtetszését valamivel kapcsolatban. – mondta Rei. Miután elolvasta a cikket, elmosolyodott. Ragna befejezte a cigit és elnyomta. Aztán, odament Reihez és átölelte.
- Ne törődj vele. Sokkal inkább az foglalkoztasson, hogy a fiad nemsoká a Hős vizsga előtt áll.
A nő meglepődve Ragna viselkedésén, köpni-nyelni nem tudott. Amikor magához tért, hozzábújt az íróhoz. Végre volt valaki, aki megértette.
- Köszönöm. Tényleg hálás vagyok azért, amit velem tettél.
- Nem kell semmit megköszönnöd. – mondta nyugodt hangon Ragna és simogatta Rei fejét.
- Lehetne egy pofátlan kérésem?
- Mi lenne az?
- Aludhatnék nálad? Félek, hogy Endeavor az éjszaka folyamán megpróbál megölni.
- Persze. Egyedül lakok itt és védve van a ház, tehát lehet róla szó. Van egy vendégszobám az emeleten. – adta meg mosolyogva a választ Ragna. – Viszont, most megyek vacsorát csinálni.
- Akkor abban segítek. – mondta halkan és megpuszilta a férfi arcát. – Köszönöm még egyszer.

A főzés alatt Rei érdeklődött Ragna hátteréről, hiszen róla semmit nem tud, míg az univerzumában mindenkiről volt akárcsak egy pár mondatnyi információja. Kiderült, hogy az ő élete unalmas, lapos és egyhangú volt. Átlag élet, átlag tanulmányok és egy kávézót vezet. Rei cserébe elmondott pár dolgot magáról. Mielőtt Endeavor megvásárolta, viszonylag nyugalmas és boldog életet élt.

7. Alku

Három bandatag egy elhagyatottnak látszó dokk fele tartottak, nem messze a kikötő forgalmasabb részétől, ahol még mindig forgalmas volt az élet. Az egyik épület előtt megálltak. Ott már Tomura várta őket.

Az egyikük megszólalt.
- Overhaul üzenetét hozom. Jobb, ha térdre ereszkedsz, vagy kitapossuk a beledet! Ez a bandádra is vonatkozik! Leszerepeltetek ebben a háborúban!
Tomura csak kuncogott az egészen.
- Majd meglátjuk, ki szerepelt le és ki lesz a király. Már meg is van a tökéletes fegyver hozzá!
A három tag csak felröhögött, de Tomura hagyta őket. Egyszer csak ledobta magáról a köpenyt, amin látszott a fedetlen nyurga teste. Ám, volt rajta egy kék szívecskés bugyi, amiből férfiassága, már ha van neki, kilógott. A három verőember konkrétan le volt döbbenve, majd eszelős röhögésbe kezdtek.
- Te tényleg olyan hülye vagy, mint amilyennek Overhaul elmondott. – nyögte a röhögés közepette egyikük. – Azt hiszed, hogy ami abban a kibaszott szar Mahou Shoujo Siteban működött, az itt is fog?
- És nézzétek már! Szinte…
A tagnak esélye se volt befejezni mondatát, mert Himiko kettőbe kést dobott, a harmadiknak meg átmetszette a torkát.

Így történt, hogy az összes embert, akik Overhault szolgálták elpatkoltak Himiko keze által. Elégedetten nyalta le a lány a kést, noha máshol volt most fejben. Viszont, a hullákkal nem tudtak mit kezdeni.
- Esetleg ne égessem el őket? – kérdezte Dabi Tomurától.
- Azzal csak felesleges felhajtást csinálnánk. Egyenlőre rakjuk, a hullákat a kukába fedjük be szeméttel.
Dabi morogva ugyan, de elkezdte a munkát. Az első testet se emelte fel, amikor egy idegen hang megszólalt.
- Nem zavarok?
A hang egy démonnak kinéző illetőhöz tartozott, aki ráérősen baktatott Tomuráék felé. Azok döbbenten nézték a tagot.
- Remélem, nem kell bemutatkoznom. – mondta mosolyogva az idegen és nekitámaszkodott a kerítésnek. – Aranyszabály, hogy soha nem hagyjuk egybe a holttestet. Úgy tartják a legeredményesebbnek, ha hat darabra szeleteljük és egymásra pakoljuk.
A három gonosz csak nézett egymásra. Felismerték, mégha csak kinézet alapján. A tag zavartalanul folytatta a monológját.
- Amint megvan a hat részecske, szabaduljunk meg tőle, mert ugyebár nem tanácsos berakni a mélyhűtőbe, hogy a mama majd megpapizza. Most jön a leghatásosabb eljárás: Megetetjük a disznókkal. Pár napig éheztetjük a sertéseket és már a csonka test látványától összefut a nyál a szájukban. Jobb fog és haj híján adni a tápot, a röfik emésztése végett, így az állatvédők is elégedettek lesznek. Természetesen, nem tilos utólag fogat húzni, de ki akar záróakkordként disznószarban turkálni? Úgy bepuszilják a csontokat, mintha vajat nyalnának. Egy ilyen kiadós lakomához kb. 16 kismalacra van szükség. Nem hiába mondom, hogy óvakodj a sertés tenyésztőktől. Egy jól megtermett 100 kilós testtel 8 perc alatt végeznek. Ami azt jelenti, hogy egy koca egy kilogramm nyers húst csócsál el percenként. Lásd a mondást: Mohó vagy, mint egy disznó. – Az idegen felnevetett a mondata végén, látva, hogy hármójuk arcára a döbbenet ráfagyott. Végül, Tomura észhez tért.
- Köszönjük a tájékoztatást. Szabad megtudnom, hogy miféle elmebeteg állatfarmon nőttél fel, hogy emberekkel eteted a disznókat?
- Mondjuk úgy, hogy tudok ezt, azt és szükséged lehet a segítségemre. Alkut ajánlok neked.

Tomura csak nézett a démonnak öltözött férfira. Némi gondolkodás után szólalt csak meg.
- Milyen hasznom lenne abból, hogy veled szövetkezek, Angius?
- Nocsak, felismertél. – mosolyodott el Angius. – Téged be se kell mutatni, Tomura. Az információim szerint, egy szánalmas, együgyű, vesztes gonosz vagy, aki All for Onet cidázta és onnét lett ismert. Kételkedtem benne, hogy ez lenne az igazság, de közelebbről megnézve… sajnos ez a helyzet.
Tomura időközben visszavette a köpenyét. A sértéseket már fel se vette, mert kapott már eleget eddig is.
- És miben akarsz segíteni?
- Miben nem kell? – kérdezte Angius. – A vezetésed alatt jó, ha ez a kis placc a tied. Mindent, amit All for One szerzett neked, a lyukas kezed miatt már más bandák kezében van. Az akaratod hiányának hála meg ma az életedet buktad volna, ha nem lennének nálad sokkal jobb és tehetségesebb embereid. – Angius biccentett Himiko és Dabi felé.
- Kicsit több tisztelet kérek. – suttogta halkan Tomura, majd a tag felé ment, hogy a szokásos fenyegetéssel jöjjön, amit ellenem anno be akart vetni. Ám egy leidézett cerberus megakadályozta, ami morogva ugrott neki Tomurának.
- Enyhe, drága. Nem harap! Nem szeretem, ha szemetet veszel a szádba. – mondta csitítóan Angius és megsimogatta a háromfejű kutyát. – Ott van az igazi vacsorád. – mutatott a három hullára. A kutya elkezdte megcsócsálni. Ideje volt a tárgyra térni.
- Akkor tisztellek majd, ha az ki is érdemled, világos? Különben is, nincs más választásod. HA nem azt teszed, amit én mondok, akkor neked kampó, fiacskám. Őszintén, sajnálom, hogy Dabi és Himiko a te embered. Ők sokkal nagyobb vezéregyéniségek. Na mindegy, lássunk neki a tervezgetésnek.

Így jött létre a szövetség Tomura és Angius között. Noha ennek Dabi nem örült, de jól mondta Angius, hogy ő jobb vezető lenne.

8. A kapuk.

Fuku nyugodtan sétált az amerikai negyed felé, ahol leginkább az országhoz köthető dolgokat lehet kapni és az épületek is ebben a formában lettek megépítve. Egy gyönyörű kúria felé tartott, ami lényegében az övé volt, mert az egyik embere vette még egész jutányos áron. Hát igen, ha titokzatos körülmények között tűnik el a tulaj és szerencsére az egyik felmenője vagy, akkor már a tied.

Bement a kapun és magabiztosan lépdelt a bejárati ajtó felé. Ránézett az órájára. Mindenkinek már bent kellet lennie a fia kivételével. Nem is kellet csalódnia. Mind a hatan már a bejáratnál üdvözölték mesterüket. Leültek egy asztalhoz, hogy elkezdjék a megszokott társalgásukat.
- Elloptad a dokumentumot, ahogy kértem? – kérdezte Fuku a balra lévő tagtól. Az levette a maszkot. Sancho Pies volt az. A dokumentumot az asztalra dobta, majd felnevetett.
- Ez szinte alvás közben is ment volna. – mondta dicsekedve a mester tolvaj.
- Kitünő. Hamarosan az egész társadalom ráébred arra, hogy a múltat nem lehet ilyen könnyen szőnyeg alá söpörni. – jelentette ki elégedetten Fuku. – Susan! Mit tudtál meg a U.A. Akadémiáról?
- Jelenleg tökéletesen védve van és senki, még Sancho se tudna oda bejutni. – mondta egy női hang és levette köpenyét. Egy csinos arcú nő mosolytalan arccal közölte a tényeket.
- Akkor egy újabb feladattal látlak el téged. Keresd meg a Hokuto Shinken jelenlegi két örökösét. Erre a legalkalmasabb pillanat a Hős Licensz Vizsga.
Mindenki csak Fukut nézte.
- Nem mondod, hogy örökösei lettek a Hokuto technikának? – kérdezte Susan.
- Így van. Ha minden igaz, akkor mindkettő ott tanul. Derítsd ki, kik azok, de ne kelts feltűnést. Veszély esetén azonnal szívódj fel.
- Értettem.
- Nekem is lenne egy kérésem. – mondta az egyikük csuklyával takarva arcát, kezében egy lárvát simogatva. – Egy Asui családtag is oda jár. Derítsd ki, ki az. Puszta kézzel fogom elmetszeni a torkát.
Fuku felállt és odament a taghoz. Letépte a csuklyát róla.
- Hányszor mondjam, hogy bosszúddal kapcsolatos ügyedet tartsd a megbeszéléseken kívül, Alevare.
A tag arca úgy nézett ki, mint egy rovaré. Kopasz, hatalmas együttes szemek, amik a terepet fürkészték és rovaros vonások.
- Értettem, mester. – suttogta zümmögő hangon. Fuku megfordult és visszaült a helyére.
- Más jelentenivaló? – kérdezte a többiektől.
Az egyik levette a maszkot. Egy nő volt az, akinek az arca mintha agyagból lenne. Csinosnak csinos volt, de a tekintete még az acélnál is hidegebb.
- Kérésedre, elloptam a szükséges eszközöket. Egyetlen szavába kerül és Kiyomi azonnal betör a hálózatba és leadhatja a dokumentumokat.
- Remek munka, de azzal még várjunk. Kiyomi! Állítsd fel a média állomást! A nyomkeresőket már eltávolítottuk róla. Emiatt nem kell aggódni.
Az utolsó csuklyás tag bólintott, majd elindult. Látta, hogy hova rakta le társa a felszereléseket. Addig Sancho kérdezett valamit, amin gondolkodott egy ideje.
- Nem értek egy valamit, mester. Miért vagy annyira odáig a két örökösért?
Fuku lehunyta a szemét. Nem szívesen beszélt erről külsősnek, de belátta, hogyha elmondja a motivációját, akkor nem fog többet kérdezősködni.
- Két titkos és több mint kétezer éves technika létezik a földön. A Hokuto és a Nanto. Ez a két ház folytonos rivalizálást mutatott ki, mert nem volt képes azt elfogadni, hogy egyenlő erejűek. Viszont, anno megtanultam ezt a technikát és azóta nem akarom elhinni, hogy egyenlő erejű a Hokuto ágazat bármelyik technikájával. Sokkal magasztosabb és keményebb technika a Nanto Seiken.
- Az biztos. – mondta elégedetten Alevare. – Hiszen, az a sok legendás hős, akik lemészárolták a szüleidet mind szeletekben végezték.
Ketten sötéten felnevettek. Paula morcosan nézett Fukushura. Nem bízott meg ebben a tagban még akkor sem, ha az életét köszönheti neki.
- Viszont, te is találtál örököst, nemde? Akkor őt is meg fogod ölni?
- Miért tenném? Ő a Nanto Seiken legerősebb ágazatát gyakorolja. Ha felnő még nálam is erősebb lesz.
- Akkor miért nem hozod el és mutatod be? – kérdezte kíváncsian a nő.
- Nem hajlandó jönni. Ennyi a válaszom! – fejezte be Fukushu ezt a témát. Paula nem akarta ennyiben hagyni, de attól félt, hogy kihúzza a gyufát, ha tovább faggatja.
- Ha nincs több kérdés, akkor mindenki mehet a saját dolgára!
A társaság felállt és folytatta a napi rutinját.

Fél óra múlva Fukushu már a lakása előtt volt. Benyitott és bement a saját dojojába, ahol a fia éppen keményen edzett. Gyakorlóbábún mutatta be, hogy a fia, Kazuya gyakorlatilag minden ütéssel kitép egy darabot a fából. Megtapsolta az eredményéért.
- Apa! – mondta Kazuya és átölelte.
- Fiam. – mondta halkan és megsimogatta a fia fejét. Ő volt az egyetlenegy, aki mosolyra tudta késztetni. – Látom, hogy egyre jobban megy a technika.
- Igen. Mindig edzek, hogy egyre jobban megfeleljek az elvárásaidnak.
- Ugyan már. – nevette el magát Fuku. – Magad miatt csináld, hogy mindig jobb legyél. De elég legyen mára az edzésből. Csináljunk vacsorát.

9. Kérés.

Vissza a múltba. Pontosabban, ahol All Might halála után egy nappal kiengedtek minket a kórház területéről. Urahara nem állt szóba senkivel, hanem bebunkerezte magát a régiségkereskedésébe.

Csak ült a dojoban és a mély csöndet hallgatta. Teljesen szíven ütötte az a jelenet, amikor az utolsó élő barátja meghalt. Mindig is tisztelete és szerette azért Toshinorit, mert sosem hagyta ott. Úgy érezte: Nincs értelme tovább élni. Hiszen, Midoriya és Ochako sosem tekintett rá barátként és senki mást nem ismert. Csöngettek, de nem foglalkozott vele. Úgyis csak egy vevő az, aki csak körbenéz és eltűnik. Ám, valaki felkiabált.
- Urahara Seiji! Beszélnem kell veled!

Nem izgatta a férfi szándéka. Mit akarhat tőle? Felállt és kivette a szekrényből a kötelet. Normális esetben ezt gyakorlatra használta, de most a halálához fog kelleni. Nincs értelme a létének, hiszen a társadalom ötven éve csak a halálát akarja. Előkészítette a terepet, mikor az előbb kiabáló férfi hangja közvetlen közelről szólt.
- Szánalmas látvány, mondhatom.
Urahara a hang irányába fordult. Aizawa volt az.
- Mit akarsz tőlem? – kérdezte ingerülten a mester.
- A tanári munkával kapcsolatosan beszélni veled. Viszont, látom, hogy mi a helyzet. Szembe köpöd legjobb barátodat azzal, hogy nem teszel eleget a kérésének. – mondta Aizawa csalódottan.
- Mit tudsz te rólam és Toshoniriról? Lófaszt sem! – kiáltotta rá. – Akkor ne avatkozz bele, hogy mit csinálok!
- Igazad van. – mondta vállvonva. – Viszont egy dolgot bizton állíthatok: Midoriya és Ochako felettéb szomorúak lesznek, ha megtudják, hogy a mesterüket és a barátjukat temetni kell.
- Ne beszélj badarságokat. – mondta legyintve Urahara. – Ők csak a tanítványaim.
- Úgy gondolod? – kérdezte csodálkozva Aizawa. – Ahhoz képest, marhára aggódnak érted és nemcsak mesterként néznek rád, hanem mint barátként is. Tudod, a mester-tanítvány vonal igencsak gyorsan alakul át szoros barátságba. Mondhatnám a szerelmet, de még dörömbölnének Ragnához a Yaoi fanok. – fejezte be enyhe mosollyal és Urahara vak szemeibe nézett.
- És mi van a többiekkel? Nem fognak kitaszítani és semmibe venni? Tudod, milyen a fiatalság.
- Emiatt ne fájjon a fejed. Lehet, lesz egy-két ember, akinek nem tetszik a dolog, de némi ösztökélés után tisztelni fognak.

Urahara visszatette a kötelet és Aizawa szemébe nézett. Érezte, hogy megbízhat a férfiban.
- Mikor induljak?
- Amilyen gyorsan csak lehet. Nem sokáig fog tartani a vihar előtti csend.