A Leauge of Villains Fukushunak hála egy átlagos lakásban vészelhették át a hidegebb időket. Nem sokan maradtak, így a szoba felosztást is könnyen el lehetett intézni. Himiko és Twice éppenséggel rakták be a szennyes ruhájukat a mosógépbe, mikor a lányban felébredt a kíváncsiság.
- Tudom, bunkó dolog ilyet kérdezni tőled, de miért hordod állandóan azt a maszkot?

Twice ekkor lefagyott egy percig. Nem szívesen árulta el senkinek a titkát. Még Tomurának sem, ám Himiko ténylegesen a barátjának számított és anno elárulta a miértjét annak, hogy a gonosz útra tért. Ideje volt viszonozni.
- Mikor annyi voltam, mint te most, bele voltam bolondulva a Quirkombe. Saját magamról annyi klónt készíteni, amennyit tudok? Ezzel bármit megszerezhetek magamnak. Így el is kezdtem a sokszorosítást, aminek a végén 100 képmásommal találtam szembe magam. A kezdetek sikeresek voltak, de hamar beütött a baj. Rájöttem, mi a hátulütője a klónozásnak.
- Mi volna az? Talán az érzelmek szétszedődése? -kérdezte Himiko gúnyosan.
- Részben. A másik oka az elszaródásnak, hogy egyes klónok a fejükbe vették, hogy ők az igaziak. Egyetlen óra alatt átéltem azt, amit soha nem akartam egész életemben. A klónok módszeresen kivégezték egymást, könyörületet nem ismerve. Emiatt húztam maszkot a fejemre. Soha nem akarom látni az arcomat, mert csak arra a napra emlékeztetne.
Himiko tekintete belefúródott Twice szemébe. Aztán lassan benyúlt a maszk alá és elkezdte tapogatni az arcát.
- Kár érte. Pedig te nagyon jóképű vagy.
- Köszi. Azért te is nagyon vonzó vagy.
Erre mindketten felnevettek. Dabi a közelből figyelte az eseményt és szomorúan nézett maga elé. Ha lenne arra megoldás, hogy valakinek elmondja a saját problémáját, akkor ő lenne a legboldogabb ember. Touya folyamatosan sulykolja őt, hogy folytassa Endeavor lelkének megtörését.

A szerencse másnap rámosolyogott, amikor Fukushu az ígéretéhez híven meglátogatta őket. Tomura nyitott ajtót.
- Szia. Jöttem edzetni téged. Berendezted a szobádat, ahogy kértem? -kérdezte Fukushu barátságos mosollyal.
- Szia. Igen. Kezdhetjük.
Tomura nagyon örült az edzés elkezdésének. Immáron csak altatóval tud rendesen aludni, mert normál esetben All for One kínozza a tudatalattijában. Fukushu az említett szobába lett kísérve. Ott teljes vaksötétség fogadta, lévén minden fényforrás ki lett iktatva. Csak a gyertyák szolgálhattak valamennyi fényt. Tomura bement a szobába és meggyújtotta a gyertyákat, míg Fukushu bezárta az ajtót és bereteszelte.
- Amit most fogsz csinálni, az egy ősi szerzetesi módszer az elme megtisztítására, amit a Tibetben lakó buddhistáktól tanultam meg. Viszont, nem árt figyelmeztetni téged a veszélyeiről.
- Mégis mi volna az?
- Tulpa. A meditáció legmélyebb formája, ahol a teljes elmédet bejárhatod és legyőzheted a legkeményebb félelmeidet és a mindenben gátat szabó múltadat.
- All for One befolyását is el tudom pusztítani? -kérdezte reménykedve Tomura.
- Igen. Viszont, a kockázata túl magas. Ha a művelet balul sül el, akkor vége a dalnak és az elmédet All for One fogja átvenni. Rajtad fog múlni, hogy mennyire vagy képes a fejedben.
- Lehetne még egy kérésem?
- Mi volna az?
- Amióta All for One meghalt és próbálok kijutni ebből a dágványból, egy kérdés nem hagy nyugodni. Tudom, miért kerülte ide, de az okokat nem tudom. Szeretném megtudni apám és a saját múltamat egyaránt. Van rá valami módszer?
Ekkor Fukushu felnevetett.
- Még szép. Sőt, tudtam, hogy ehhez hasonlóra kérsz meg, így már a módosított kérésem maradt a végleges verzió, amit itt látsz. Ez a kör ugyanis, teljesen meg fogja mutatni apád múltját. Persze, csak a tudatalattidban, így én nem fogom látni. Ám, ehhez is van egy figyelmeztetésem: Le fogja meríteni az energiádat! Úgy készülj rá.
- Én mindenre készen állok. Nem érdekel az sem, ha meghalok, de All for One utolsó befolyását és egyben írmagját is kiirtom.
- Akkor vedd le a felsődet és ülj bele a körbe.

Tomura így is tett. Mikor leült a körbe, Fukushu elővett egy nagy adag testfestéket és jeleket kezdett el rajzolni Tomura hátára.
- Elintézem, hogy 24 óráig védve legyen a tested és az elméd bármiféle külső behatástól. Továbbá, ha nagyon nagy szarban vagy, akkor automatikusan felébredsz. Cserébe, soha nem mehetsz vissza az elmédben. Ennyit tudok még segíteni.
Tomura csak hálásan mosolygott és behunyta a szemét. Fukushu tiszta kezével meggyújtott egy speciális füstölőt és miközben a körbe helyezte, ősi nyelven kezdett el kántálni. Tomura egy ideig hallotta, ám amikor meditálása belépett a második fázisba, akkor teljesen elszakadt a külvilágtól. Úgy érezte, hogy visszautazik az időben. Képek villantak fel a szeme előtt. Pár dolog ismerős volt neki eleinte, ám ahogy egyre lejjebb haladt, úgy villantak ismeretlen képek a szeme elé.

Immáron Tomura Shiragaki leért oda, ahol akart lenni: Az apja emlékeiben.