Level 1.

1999. Március 7. Japán, egy ismeretlen étterem előtt. Délután 2 óra.

Nos, Daniel és Hidaka összejövetele nem úgy történt, ahogyan az el lett mesélve. Hidaka ugyanis még szorongott a múltja miatt. Viszont, soha nem hitte volna, hogy segítséget és megnyugvást kap egy olyan embertől, akivel eddig nem osztotta meg magánéletét.

Az ételeket kihozták a két vendégnek. Hidaka és Daniel próbáltak az ételre koncentrálni, ám minduntalan egymás szemébe néztek és érezni lehetett, hogy mindkettő szívverése kihagy egy ütemet. Elég lassan, de befejezték és kifizették a számlát. Viszont, mikor kiértek az étterem elé, tanácstalanul álltak egymással szemben. Danielnek fogalma sem volt, mit tegyen, Hidaka meg félt, hogy a múltbeli tettei miatt a férfi megutálja. Ám, ha hamarabb megtudja, esélye van inkább nem csalódást okozni.
- Hát, mihez lenne kedved? Játékterem, park? Esetleg…
- Beszélhetnénk? – kérdezte Hidaka teljesen szemlesütve. Daniel mosolygott.
- Persze. Valami gond akadt?
- Nem. Csak egy dolog velem kapcsolatban.
- Értem. Nekem bármit megoszthatsz vagy megbeszélhetsz.
- Akkor kövess. – súgta a lány és megragadva a férfi kezét indult el egy közeli park felé. Az időjárás éppen kedvező volt. Egy hatalmas tölgyfához mentek. Hidaka gyakran kijárt ide, ha elmélkedni akar. Mikor a lány megszólalt, már könnybe lábadt a szeme.
- Egyetlen kérdésem van feléd. Képes lennél egy olyan rossz lánnyal járni, mint én? Tudom, hogy szerelmes vagy belém és hidd el, nem egyoldalú a dolog.
- Ennek örülök, de hogy érted, hogy rossz vagy? – kérdezte értetlenül Daniel.
- Inkább rohadék. Emlékszel, mikor szóba került kb. két hónapja, hogy anno riválisa voltam Oononak? Mindezt Yaguchi kegyeiért.
- Igen. Akkor elmondtad, hogy feladtad, mert rájöttél, hogy a józan eszed ellen harcoltál. Ez lenne a baj?
- Nem. Jóval azelőtt csináltam olyat, amit soha nem bocsájtottam meg magamnak.
Daniel megpróbálta átölelni, ám Hidaka lefogta mindkét karját. Ideje volt a teljes igazságot elmondania.

Ám, ahhoz előbb lenyugtatta magát, nehogy már most elsírja magát.
- Yaguchi anno eléggé fafejű és érzelmileg vak volt, ahogy azt te is tudod. Mikor első alkalommal álltam ki Oono ellen a Virtua Fighterben, akkor Yaguchi nem bírta a nyomást és kiszállt. A vad pletykák úgy tartották, hogy egy shibuyai bandához csatlakozott. Saját szememmel akartam látni és csatlakoztam Feliciához, aki bandaháborúzni ment. Mikor az egyik játékteremben hívtunk ki egy bandát, ott láttam meg Yaguchit. Éktelen haragra gerjedtem legbelül. Annyira, hogy az olyan erőt adott, ami soha nem járt át újra. Ugyanis, megvertem az összes kihívót, majd Yaguchi barátnőjének hazudva magam vonszoltam el. És még képes lettem volna a két shibuyai lotyóval felmatricázni a játéktermet, ha tovább akarják a húrt feszíteni.
- Ebben eddig semmi rossz nincs. Sőt, azzal a lehető legjobbat tetted abban a pillanatban. – állapította meg Daniel. Hidaka folytatta.
- Mert ami azután jött, arra nincs bocsánat. Az éjszakát egy éjjel nappaliban töltöttük, ahol Yaguchi próbált velem beszélni játékokról. Reggel pedig egy nagyobb parkban átöleltem és próbáltam magamhoz erőszakolni… vagyis megerőszakolni. Erőltetni akartam, hogy fogadja el érzéseimet. Ezt Oono is látta és megerősítheti.
- És ezekután Oono mit tett?
- Mivel Yaguchi nem viszonozta, nem kapta fel a vizet, hanem egyértelművé tette, hogy le kell zárni ezt a kakaskodást. De nem ez a lényeg. A tettem, arra soha nem fogok megbocsájtást találni. Hazudtam, mikor azt mondtam, hogy sosem volt időm a párkeresésre. Valójában, nem egy udvarlóm volt, csak elhidegültem tőlük, mert ha megtudják rólam ezt, megutálnak. Neked legalább jogod van megtudni az igazságot, mert mindig jól bántál velem. Csak arra kérlek, ha ennek tényében megutálsz, akkor inkább csak maradjunk… maradjunk…

Hidaka a mondata végén már nem bírta és elsírta magát. Halkan motyogta azt, hogy ő nem érdemel rá a szerelemre. Daniel egyáltalán nem talált benne semmi rosszat. Lassan átölelte.
- Igazából semmi rosszat nem tettél akkor. A kétségbeesés vezérelt téged.
- Nem igaz. Csak próbálsz áltatni.
- Soha nem áltatlak, tudod jól. Te akkor tényleg nem tettél semmi rosszat. Elsőnek tényleg úgy hangzik, de teljesen bepánikoltál. Féltél, ha akkor nem teszed meg, akkor örökre egyedül maradsz. Nem számít abban a pillanatban semmiféle józanész vagy gondolatmenet. Ez a valós oka annak, hogy Oono akkor nem rágott be. Érezte azt a kétségbeesést, ami erre vezérelt. Ha arról lett volna szó, hogy a nyílt téren letépted volna Yaguchi nadrágját, azt kényszeríted arra, hogy a csatlakozódba nyomja a yostickot, akkor más lenne a helyzet. Az meg már a hentai alkotókra van bízva, ha éppen nem yaoit írnak.
Hidaka viszonozta a gesztust.
- Tényleg nem látsz engem rossznak vagy romlott erkölcsűnek emiatt?
- Soha nem találtalak annak. Számomra ugyanaz a szőke angyal vagy, akit megismertem. Szeretlek. Én lennék a leghálásabb, ha te és én együtt lennénk.
- Köszönöm szépen. Te vagy életem férfija. Hálás vagyok, hogy nem löksz el magadtól. Ezért cserébe megígérem, hogy örökre melletted maradok.
- Nem kell megígérni. Tudom, hogy a kezed soha nem enged.
Ekkor Hidaka megcsókolta Danielt. Az első csókja édesebb volt minden másnál, amit valaha evett. Óráknak tűnő percek múlva fejezték csak be.
- Volna kedved megdönteni a csúcsaimat és kipróbálni azt, amit Yaguchi és Oono átélt már sokszor?
- Ennyire nem kell sietni. – viszakozott Daniel.
- Megérdemled. Menjünk a lakásomra.
- Köszönöm.

Miközben egymás kezét fogva értek ki, Daniel megszólalt.
- Amúgy, köszönök szépen mást is.
- Mit? – kérdezte Hidaka furcsállva.
- Megspóroltál nekem több mint 15 év várakozást. Talán többet is elmondhatnál a történetről.
A lány értetlenül nézett rá Danielre, mire az elnevette magát. Minden más úgy történt, ahogyan le van írva.

Level 2.

1998. Április 10. Oono kúria, délután 1 óra. Tokyo, Japán.

Moegi és Makoto a nappaliban lévő telefonhoz mentek. A magántanárnő az utolsó napját tölti itt az Oono háztartásban, mert másnap családi tanárként helyezkedik el máshol. Nem ez az oka, hogy a telefonhoz sietnek. A tegnapi események mélyen felkavarták őket és egyetlen személy utolsó kívánságát akarták teljesíteni. Yiya, a sofőr halálán volt.

Minden olyan gyorsan történt, mint egy filmben. Egyik pillanatban békésen kávézgatott, másik pillanatban, mikor a kocsihoz sietett, összeesett. Makoto hívta ki a rohammentőket, akik rekordidő alatt bevitték a sürgősségire. Innentől, ha lehetett csak még rosszabbá alakultak a dolgok. Az orvos másnap kijelentette, hogy Yiya májrákos és a kemoterápia sem segít rajta. A hívás előtti nap Makoto volt bent látogatóban, amikor egy váratlan pillanatban megfogta a nő kezét.
- Kérhetnék valamit tőled? – kérdezte suttogva. Így tudott már csak beszélni.
- Igen.
- Szeretném még utoljára látni Akira hercegnőt. Nagyon hiányzik és üresen távoznék a másvilágra, ha nem látnám utoljára.
Makoto szívesen beváltotta volna, ám ahhoz az anyjától, Lillithtől kellett engedélyt kérnie. Csak nem túl rózsás a viszonyuk attól a naptól, mióta elment a családi fészekből. Utolsó „meghitt” beszélgetésüket azzal zárta, hogy Lillith a fejéhez vágta, hogy kurvaként fogja leélni életét. Makoto pedig csak azt tanácsolta, hogy legközelebbi medencében való fürdés alkalmával kapja magához a kenyérpirítót és úgy ugorjon seggest, miközben az eszköz a konnektorba van dugva. Moegi magára vállalta, hogy felhívja, mert vele elégedetten beszélt a démonnő legutoljára, mikor leadta a drótot, Akira Japánban tartózkodásáról. Azt teljesen kifelejtette, hogy elég sokszor engedett és elég sokat. Kis csörgés után Lillith felvette a telefont.
- Igen, Moegi?
- Üdvözlöm, asszonyom. Arról szeretnék beszélni…
- Nem kapott elég végkielégítést tőlem? – kérdezte Lillith elégedetlenül.
- Megkaptam és meg vagyok vele elégedve, de egy nagyon fontos hírt kell közölnöm.
Kis hallgatás után Moegi folytatta.
- A helyzet az, hogy Yiya, a család sofőrje, aki több mint ötven évig szolgálta az Oono háztartást, haldoklik.
- Ez szomorú hír. Őszinte részvétem majd, ha meghal. – mondta egyetlen csepp részvét nélkül Lillith.
- Köszönöm. Utolsó kívánsága az lenne az asszonyság felé, hogy hadd lássa Akirát utoljára. Tudom, nagy teher az ön számára, de tekintve, hogy a fiatalabb lányával baráti viszonyt ápoltak, arra szeretném kérni, hogy Akira jöjjön vissza Japánba a temetés végéig. Addig itt maradok és felügyelem az állapotokat. Mindezt ingyen és bérmentve.
Makotonak el kellett ismernie, hogy Moegi nagyon jól adta elő a dolgokat. Normális embernek megenyhülne a szíve, csak volt egy kis gond: Az anyjának nincs szíve. A tömény gonoszság pumpálja a vérét. A válasz szinte adta magát.
- Nagyon sajnálom, de nem fogom teljesíteni. Yiya betöltötte a pozícióját és meghal. Emiatt Akirát odaráncigálni teljesen felesleges és valószínűleg hasonlóan gondolkodna, mint én.
- Akkor adja át a telefont neki és meglátjuk. Ha magában most egyetlen csepp anyai érzés lenne, akkor megteszi.
- Ne szemtelenkedjen velem, pofátlan némber! – kiáltotta vissza a telefonba. – Tudom, mire megy ki a maga játéka. Jagotól megtudtam, hogy számtalanszor kibicelte a munkát és hagyta a lányomat szabadon lófrálni. Nem akartam a pofájára varrni ezt és úgy voltam eddig, hogy hagyom is. De betelt a pohár!
- Persze, asszonyom. Biztos megszöktetésről van szó. – jegyezte meg cinikusan Moegi, de a hangja undorba ment át. – Eddig magát megbecsültem, de utólag Makotonak volt mindvégig igaza. Maga egy igazi szörnyeteg. Egy érzékelten démon.
Ekkor Lillith felnevetett, mintha csak egy viccet meséltek volna neki.
- Komolyan? Hisz a szégyenfoltnak, akit a családtagomként kéne kezelni? Ha tudtam volna, hogy ennyire nem követi a nézeteimet és annak a semmirekellő apjának a lépéseit tartja jobbnak, akkor már babakorában úgy falhozbasztam volna, hogy vörössé varázsoltam volna a fehér szülőszobát.

Ez volt az a pont, ahol Makotoban elpattant a húr. Soha az életben nem érezte ennyire dühösnek magát. Ebben a pillanatban Doomguy példáját követve felkapott volna egy Super Shotgunt és szétlőné Lillith pofáját. Ám, most ahelyett kikapta Moegi kezéből a telefont.
- Szóval ennyire leszarod a lányaid érzését? Úgy sejtettem egy olyan mocskos, alávaló, undorító, takonygerincű mocsokládától, akit anyámnak kéne neveznem! Az apám ezerszer jobb nálad, aki tényleg törődött velünk! Engem hívtál kurvának meg szégyenfoltnak, pedig te vagy az, aki századokkal baszott folyton folyvást és arról is gyanakszok, hogy teherbe estél harmadszor.
- KUSSOLJ…
- Te kussoljál, te szakajtott ribanc! Az őszinte szavak ellen semmit nem teszel, csak gyáván egy sarokba elbújsz! Soha nem voltál képes anyaként viselkedni, de most az egyszer megteheted volna. Látom, tévedtem!
Ekkor Makoto azt hitte, hogy Lillth őrjöngeni fog, de ehelyett sokkal rosszabb dolgot tett. Őszinteségre őszinteséget válaszolt.
- Akkor azt mondod, hogy félek az igazságtól? Pont az beszél, aki a tulajdon testvérét hozzám lökte.
- Ez… EZ HAZUGSÁG!
- Valóban? Tény és való, egy megtestesült szégyenfolt vagy, viszont egy dolgot kitűnően csináltál. Akirára húztad az összes terhet. Tény, hogy kisebb kivételek voltak, de ez mit sem változat a tényen, hogy teljesen a kezemre játszottál. Ha valóban „nagyon jó” családtag lettél volna, akkor már a kezdetektől fogva annyit segítettél volna neki, amennyit tudsz, ezzel okozva nekem megannyi fejfájást. De ehelyett, te folyton piáltál, verted a nemlétező faszodat és röhögtél azon, ahogyan Akira szenved. Most válaszolj egyetlen kérdésemre: Valóban van jogod pálcát törni felettem?
Makoto teljesen lesokkolódott. Tényleg leszarta a saját húgát hosszú ideig és abban sem hazudott, hogy elbújt a felelősség alól. Vissza akart vágni, de nem jött ki hang a torkán. Lillith elégedetten szólalt meg.
- A hallgatásod zene füleimnek. Ez csak azt jelenti, hogy igazam van. Felettem nem bíráskodhatsz ennyire szennyes kézzel. A válaszom továbbra is nemleges és ez az utolsó szavam. A soha viszont nem látásra és hallásra.

Makoto kezéből kiesett a telefon, mikor a vonal megszakadt. Teljes sokkban ült le.
- Ne hallgass rá. Miattad kezdtem el rövid pórázon tartani Akirát, mert te ébresztettél rá a hibáimra.
- De anyámnak igaza van. Akármennyire szégyellem beismerni.
- Neki nincs joga pálcát törnie feletted! Te jó ember vagy.
Ezekután Moegi hiába próbálta Makoto szemét felébreszteni, falra hányt borsóval egyenértékű volt. Másnap reggel Yiya meghalt anélkül, hogy az utolsó kívánsága megvalósult volna. Makoto ismét a piához nyúlt és naponta három üveg szakét gurított le. Tulajdonképp, merev részegen vett részt a temetésen, ahol nem mert Namie és Yaguchi szemébe nézni. Szerencsére, ők sem erőltették, lévén látták rajta, hogy nincs beszédes kedvében. Ha nem dolgozott, akkor folyton leitta magát. Teljesen egyedül maradt és úgy érezte, hogy így is fog meghalni.

1996. Január 6. Oono rezidencia. Tokyo, Japán.

Makoto élvezte a szabadságát, ami újabb bebaszással járt. Felszedett pár ivócimborát, akivel lényegében menekült a valóság elől. Ám, ma egyik sem ért rá, úgyhogy egyedül gurított le egy üveggel. Éppen az igazak álmát aludta, mikor valaki felpofozta. Lassan tért magához.
- Nem lehet… kishúgom? – kérdezte morogva, de csodálkozások közepette. Mikor rájött, hogy ő az, sírva bújt hozzá és könyörgött a bocsánatkérésért. Akira sosem haragudott nővérére. Elvégre, a barátait megválogathatja az ember, de a családját nem.

Level 3.

1998. Április 30. Oono villa, Kalifornia, USA.

Lillith Oono feje egyre vörösebb volt az elmúlt napokban. Mindenképpen hozzá akarta adni fiatalabb lányát, Akirát egy tehetősebb családhoz, hogy utána lapátra tegye semmirekellő férjét mindenféle koholt vádakkal. Ám, mintha megérezte volna, sorban tette keresztbe minden számítását. Már csak alacsonyabb rangúak jöttek és mentek mihamarabb.

Az egyik ilyen esetében az apa rohadt dühösen rontott be Lillith dolgozószobájába.
- Maga hazug némber! – kiabálta dühösen. – A lánya miatt a fiam három hónapig kórházba került, annyira megverte! Ezért fel fogom jelenteni!
Ekkor a démon nő grabancon ragadta és a falhoz nyomta.
- Idefigyelj, te hájas kopasz fityma! Ha a kutyámnak csontot adok, akkor nem kérdezem meg tőle, hogy ízlett-e! És én se fogom a maga véleményét megkérdezni, azt meg pláne nem, tolerálom, ha fenyegetnek az irodámban! Úgyhogy, ha jót akar magának és nem akarja a fiát disznóeledelnek, akkor eltakarodik innen! Világos voltam?
A burzsuj körökben volt egy aranyszabály, amit az alacsonyabb rendűek jobb, ha megjegyeznek a rendszeres kézmosás mellett: Soha ne tedd próbára Lillith idegeit. Ez a mélynövésű faszpörgettyű szemmel láthatólag ezt tette, de még az utolsó pillanatban váltott rükvercbe, úgyhogy élhet. Éppen távozott, amikor Jago jött be.
- Újabb ejtett kérő?
- Honnan találtad ki? – kérdezte a kérdésre Lillith.
- Gyorsabban távozott, mint a bordélyházban a férfiak az ablakon keresztül, ha meglátják, hogy maga belép.
A démonnőnek ahhoz se volt kedve, hogy kiosszon Jagonak egy pofont. Leült és az egész üveg vodkát húzóra megitta. Vagy nagyon jól bírja a piát, vagy olyan kiválóan játssza a józant, hogy azért Oscar-díjat érdemelne, az rejtély marad. Hanga átváltott nyugodtba.
- Csak azt nem értem, hogy miért hajt el úgy minden kérőt, hogy senkihez nem tudom hozzáadni? Olyan ridegen viselkedik mindenkivel, mióta visszaérkezett Japánból. Mintha a jelentésedben származó üres órák, amit annak a szánalmasan leszerepelt Moeginek köszönhet valakivel együtt volt. Nem lehet, hogy másik férfival találkozik?
- Ez eléggé abszurd, Úrnőm. – jegyezte meg Jago pókerarccal. – Ha engem kérdez, akkor azt csinált, amit mindenképpen szeretett volna megtapasztalni. Egy jó városnézés esetleg, vagy videójátékok kipróbálása.
- Az utóbbit honnan veszed?
- Emlékszik a jelentésemben arra, amikor Yiyát felfüggesztették, mert egy Sega konzol volt nála? Ha a legerősebbet nézzük, hogy Moegi tudtán kívül Akira vett vagy kapott egy Super Famicomot, akkor minden darabja megvan a kirakósnak.
Persze, Jago tudta az igazságot, de ebben legalább elferdítette a jelentést.
- Igazad van. – sóhajtotta Lillith. – Merre van?
- A büntető szobában. Kíván beszélni vele?
- Hagyd csak. Onnan ki nem fog mozdulni fél napig. Minden elhajtott kérő után önként megy be és csapja be az ajtót. Helyette, arra kérnélek meg, hogy vidd el ezt az üzenetet az Interbank vezérigazgatójának, Morrisons Fortesquenak. Én ledőlök aludni, de állj készen merev hancúrléccel, ha visszaértél.
- Értettem. – hajolt meg Jago és átvette a borítékot.

Távozásakor esze ágában sem volt közvetlenül a feladatot teljesítenie. Volt egy elintézetlen dolga. Húsz éve szolgálja az Oono családot. Kezdetben élvezte a munkáját, ám amint Lillith magáénak tulajdonította szolgálatait, egyre rosszabb dolgokra van ráerőltetve. Itt persze nem az aktusok után kipurcant szeretők elásására gondoljon senki, mert ha az lenne a feladata, már az USA összes erdejében lenne legalább kettő. Sokkal inkább a magánszféra széttépése volt a feladata. Olyanok, mint az eltiprandó személyek bűnös üzelmeit kideríteni, vagy ha nincs, koholt vádakat kreálni ellene. Jago már számolni se számolja, mennyi embert juttatott főnöke által a pokolnál is rosszabb helyre. Ám, egyszer nála is betelik a pohár és ami két hete kapott, az volt az utolsó gyufaszál ahhoz, hogy hamisítsa a végeredményt. Ugyanis, Moegi után kellett nyomoznia, lévén Lillith nem értette, hogy Akira miért lázad csendben, de elég keményen. Sajnos a jelentésekben az állt, hogy a fiatal Oono leányzó belekóstolt a szabad életbe és már szerelmet is talált. Kimondani nem mondhatja ki azt, hogy semmit nem talált, mert akkor felfogad egy másik nyomozót és akkor bizony az egész igazság kiderülne. Így törölte azt a részt, hogy szerelembe esett és helyette a videójátékok iránti szenvedélye miatt viselkedik így. Ismerte főnökasszonyát, aki ennek hatására sem engedne. Előbb mondana le a pénzről és a hatalomról, semmint a lánya kedvében járjon. Akkor mit keres itt? Nos, még más jót is akart tenni.

Jago ahhoz a szobához ért, amit Lillith csak büntetőszobának nevezett el. Ide zárta be Akirát, ha akár egyetlen szóval is ellenkezni mert még gyerekként, felnőttként önként vonult be. Bekopogott és benyitott. Ekkor egy vaskos ököl teli erőből pofonvágta és nyakát fogva lett bevonszolva, majd a falnak szegezte. Akira teljesen mérges volt a férfira, amikor megtudta, hogy elmondta az igazságot Japánban való tartózkodása alatti cselekményeiről.
- Hűha. Anyád erejét örökölted, azt el kell ismerni.
Jago megjegyzése nem igazán lágyította meg a nő szívét, aki idegesen morogva emelte az ütést ismételt találatra, csak most a golyókra célzott.
- Figyelj! Ez volt a feladatom. Különben is, ha hazudok, és azt mondom, minden a legnagyobb rendben ment, akkor meg durvább eszközökhöz nyúl. Amióta visszajöttél, sorban intézed el az összes kérődet. A férfiak jobban félnek tőled, mint anyádtól, pedig ha megtekinted az arányokat, akkor ez már alapból nagy szó.
Ettől Akira kicsit megállt és kérdően nézett rá. Igazat kellett adnia a férfinak, ám dühe még nem ment le. Jago folytatta.
- A lényeget továbbá nem mondtam el. Azt, hogy szerelmes vagy egy másik férfiba. Akkor már szagot fogott volna.
Ez volt az a pont, ahol Akira elengedte a férfit. Immáron semmi joga nem volt haragot tartania.
- Amúgy, sejtem valami levélre vártál tegnap. Hiszen anyud reggel patáliát csapott le, mikor sikerrel botlottál el benne, amikor a postaládához siettél.
Akira legyintett, mire Jago elmosolyodott.
- Biztos vagy benne? Én vállaltam magamra a felelősséget, hogy átválogassam a leveleket. Íme, itt az, amit kerestél.
Ekkor elővett egy fotót Lillithről és át akarta adni Akirának, ám rájött a tévedésére.
- Bocsi, ezt a Universal Stúdiónak szánom. Ezekkel feldobhatják az unalmasabb horrorfilmeket – jegyezte meg Jago és elővette az igazi levelet. A nő felismerte régen látott szerelme, Yaguchi Haruo kézírását. A levélben ez állt: „Szia, Oono. Remélem, hogy ez a levél eljut a kezeid közé. Gőzerővel haladok afelé, hogy ismét lássalak. Amióta elmentél, sokat fejlődtek a videójátékok és a fejlesztők minden egyes játékkal újat tudnak mutatni. Ez ugyan boldogsággal töltene el, de nélküled olyan üresnek érzem őket. Sietek, ahogy tudok és gyűjtöm össze a megfelelő pénzt. Szeretlek.” Oono szemét könnyek lepték el. Miatta próbál minél többet keresztbe tenni anyjának és tönkretenni a potenciális kérőket.
- Biztos szeretnél válaszolni, eltaláltam? – kérdezte Jago és elővett egy papírt, meg egy tollat. – Tessék.
A nő átvette a papírt és olyan gyorsan próbált írni, ahogyan tudott. Szerette volna minden érzését erre a papírra kiírni, de ahhoz egy komplett papírgyár készlete is kevés lett volna. Emellé hallották, hogy valaki közeledik a folyosón és elég sokáig tartózkodik ott. Tíz perc múlva Jagonak már mindenképpen indulnia kellett, így ez is leszabta az időt.

Egy óra múlva Jago feladata a levelet és Morrisonsnak is elküldte Lillith üzenetét. Már csak Lillith feneketlen étvágyát kell kielégítenie. Magában arra gondolt, hogy az egészben az orális szex a legjobb, mert az legalább öt perc csenddel jár.

Level 4.

1998. Május 3. Haruo lakás. Tokyo, Japán.

Ezen évben a nyár hamarabb jött el és már Májusban gatyarohasztó hőség jellemezte a nappalokat. A Haruo lakásban is már nagyban pörögtek a mini ventilátorok. Hidaka a bejárathoz érkezett, ahol nem Yaguchi, hanem Namie várta. Tegnap kapta a telefonhívást az anyától, hogy beszélni akar vele. Mosolyogva ölelték át egymást és bementek a hűvös szobába.

Odabent Namie két pohárba töltött jeges teát. Az egyiket átadta Hidakának és csak utána kérdezett.
- Mond csak, beszéltél Yaguchival?
- Az utóbbi időben alig. Mióta befejeztük a tanulmányainkat, azóta egyre kevesebbet. – válaszolt Hidaka és beleivott a teájába.
- Kezdek érte aggódni. Egyre hallgatagabb lett és visszarakta a tárcámba azt a pénzt, amit adtam neki, hogy előrébb haladjon a céljával.
- Ez valóban nem jó előjel. Nem lehet, hogy most egy kicsit depressziós? Akkor csak várnunk kell egy kis ideig és minden rendbe jön.
- Bárcsak az lenne. Ahogyan nem tudom Makotot elérni, úgy Yaguchi is magába zárkózott. Utóbbi időben, ha a szobájában van, akkor sem játszik. Pedig régebben folyton rá kellett szólnom, hogy ne bömböltesse a tévét, mert már a fejem fájt tőle. Minden megváltozott szó szerint. – Namie felsóhajtott a mondata végén, de mosolygott a végén. – Legalább itt vagy te, aki változatlan maradt és számíthatok rá.
- Köszönöm a bókot. – mosolygott Hidaka ugyanúgy.
- Sajnos más előjelet is észrevettem a változásában, ami döbbenetes, ha ismerjük Yaguchi videójáték imádatát.
- Mi volna az?
- Megmutatom. Ezt a szobája takarítása közben vettem észre és hidd el: én sem akartam a saját szememben hinni.
Namie egy dobozt tett le az asztalra. Hidaka felismerte ezt, lévén ebben tartotta Yaguchi a konzolokat. Ám, belenézve döbbent le teljesen.
- A fele hiányzik?
- Jól látod. Kezdetben azt hittem, hogy tönkrementek, de pontom pénzekért meg lehet javítani őket a közeli szerelőnél. Akkor esett le a helyzet súlyossága, mikor a doboz mellet tartott játékok jelentős része is eltűnt, viszont a közelében vaskos pénzköteget találtam.
- Avagy eladta a gyűjteménye jelentős részét. – állapította meg a tömör igazságot Hidaka. Tényleg beszélnie kellett Yaguchi fejével ezen a ponton. – Teljesen szembement mindazzal, amit eddig képviselt.
Ekkor mindkettejük telefonja megcsörrent. Hidaka ránézve látta, hogy Felicia az. Mikor mindketten felvették, kis idő után mindkettejük sokkban tört ki.
- Yaguchi összeesett a Maru Miye játékterem előtt! – kiáltották mindketten.

Egy óra múlva már mindketten a kórház bejáratánál voltak. A sürgősségire siettek, ahol az orvos épp készült becsukni a kórterem ajtaját.
- Doktor Úr! Hogy van a fiam?
- Ramatyul, de semmi életveszélyes. Teljesen kimerült, emiatt esett össze eszméletlenül. Egy-két nap és haza engedjük, ha más problémája nincsen. – állapította meg az orvos. Fellélegezhettek volna, ám a kórterem ajtaja kinyílt és Yaguchi jött ki. Vagyis, inkább vonszolta magát. Namie azonnal át akarta ölelni fiát, ám az továbbvánszorgott.
- Yaguchi! Áll meg! – mondta határozottan Hidaka, ám mintha az meg se hallotta volna. Odament és a szemeibe nézett. Azok teljesen üresek voltak. Ez csak egy dolgot jelentett: A reflexei vezették. Azonnal átkarolta és az ágyába visszarakta. Namie könnyekbe tört ki. Egyetlen fia ennyire kikészült volna és ezt titkolta előle? Szerencsére, miután visszafektették és egy nővér visszakötötte rá az infúziót, fekve maradt. Hidakának ekkor volt első alkalma Yaguchit közelebbről megnéznie. A szemei karikásak, az amúgyis nyurga teste már vészesen lefogyott. Viszont, mi miatt hajtotta magát még keményebben? Kíváncsisága felülkerekedett az etikett felett és a srác táskájába nézett. Nem kellett sokat keresgélnie az okra, mert egy levelet talált benne. A küldője Akira Oono volt. Letette a táskát és kivette a levelet, majd halkan olvasni kezdte.
- Szia, Yaguchi! Nagyon hálás vagyok annak, hogy még mindig szívedből szeretsz. Amióta elmentem vissza a szüleimhez, azóta minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ne adjanak hozzá másik férfihoz. Viszont, nem tudom, meddig tartható ez az állapot. Nagyon szeretlek és hiányzol. Viszont, arra kérlek, hogy ne írj többet. Még a legutóbbi leveledet is csak nagy szerencsével tudtam elolvasni. Remélem, újra tudjuk látni egymást a közeljövőben és akkor még szabad leszek. Aláírás: Akira Oono.
Hidaka a felolvasás végén könnyekbe tört ki, ahogy Namie is. A fia mindent meg akar tenni életet szerelméért és szinte végkimerülésig hajtja magát. Ezzel akarja magát büntetni, mert nem vette észre időben azt, hogy szeretik?

Már este hat volt, mikor Yaguchi felébredt.
- Hol vagyok? – kérdezte kábán.
- Fiam! Annyira örülök, hogy jól vagy. – mondta könnyes szemekkel Namie. Hidaka ellenben határozottan állt és nézte kettejüket.
- Mi történt? – kérdezte Yaguchi, miközben anyja hátát simogatta.
- Elmondom én. Hülye vagy és emellé csőlátású. Amióta elvégezted az egyetemet, szó szerint fejjel mész a falnak. Elhiszem, hogy Oono miatt teszel meg mindent, de halálba dolgozod magad, miközben ellökőd magadtól minden segítő kezet.
- Figyelj! Nem arról van szó, hogy kerüllek titeket, hanem arról, hogy nem akarom azt…
- Hogy más segítsen, eltaláltam? – fejezte be a lány a mondat végét. – Csak a helyzet úgy áll, hogy belőttél magad elé egy célt, amit egyedül lehetetlenség véghez vinni, emiatt az egészséged is kezd tropára menni. Elhiszem, hogy megszállottan vissza akarod szerezni Oonot, ezzel meg nem történté tegyed, amit elkövettél. Ám az, hogy egy levél miatt eladod a konzoljaidat…
- Milyen jogon olvastatok bele a…
- Sajnáljuk, de ez kellet ahhoz, hogy megértsük, mi a francért ölöd meg magad. Igen, mert ha így haladsz, hónapok kérdése és a tested feladja.
Yaguchi egyre dühösebb és dühösebb lett. Van pofája Hidakának beletúrnia a cuccaiba? Annak a nőnek, aki évekkel ezelőtt rá próbálta erőltetnie érzelmeit? Már hangot akart adni neki, mikor Namie szólalt meg a sírás határán.
- Én voltam igazából, aki megkérte erre. Mert aggódunk miattad. Amióta Oono elment, elhanyagoltad magad és szembefordultál mindazzal, amit képviselsz. Anyaként érzem, hogy egyre jobban süllyedsz. Miért nem fogadod el a segítségünket? Mindketten azt akarjuk, hogy összejöjjetek, de ha eltávozol az élők sorából, azzal senkinek nem fogsz segíteni.
- Így van. Oono sem akarná azt, hogy megrokkanj.
Yaguchi hosszú idő után szólalt meg.
- Igazatok van. Sajnálom. Csak…
- Csak ugyanaz a fafejű, csőlátású kissrác vagy, akit megismertem. – mondta Hidaka kicsi mosolyt megengedve, majd átölelte Yaguchit. – Ígérd meg, hogy egy kicsit visszább veszed a tempódat. Cserébe, mi is beszállunk a közösbe. Nem hazudtam azzal kapcsolatban, hogy egy a célunk.
Mikor elengedte a férfit, el is távozott. Anya és fia kettesben maradtak.

Egy hét elteltével valamennyi javulás volt látható. Yaguchi kicsit jobban nézett ki. Hidaka minden nap találkozott vele valami ürüggyel, hogy tartsa magát Namie szaván. A Maru Miye játékteremben lehetett pénzben fogadni egy játék során, ezzel valamennyire feljavítva Yaguchi gyűjtött pénzét. Azóta a srác nem adta el a többi játékkonzolját, viszont nem volt hajlandó pénzt elfogadni.

Level 5.

2000. Július 20. Fortesque konzoljavító és értékesítő. Tokió, Japán.

Átlagos napnak indult Daniel és Hidaka számára, mikor együtt mentek be a férfi munkahelyére. Normális esetben csak elkíséri, de mivel nyári szünet van, besegít a munkákba, általában kiszolgál és intézi az ügyfelek fogadását. Addig Daniel szerel és javítja a lemezek állapotát. Amikor James bejött, ott kezdődött el a leghátborzongatóbb kalandjuk.

Ezen a napon vevők alig voltak. Volt egypár bámészkodó fiatal, akik a szüleiket nyaggatták egy-egy játék megvételével. James viszont céltudatosan jött be egy dobozzal.
- Szeva, Hidaka. Hol van a herceged fehér lovon? – kérdezte vigyorogva.
- Szia, James. Mindjárt hívom. – mondta és bement a hátsó helyiségbe. Kis idő után Daniel kijött.
- Nocsak, erre vetett a szél? Csak nem újabb pornójátékot akarsz az Atari 2600-ra?
- Menj a francba. – nevette el magát James és letette a csomagot az asztalra. – Ahogy kérted, bővítsem az eladandó játékaid gyűjteményét. Nemrég voltam aukción, ahol vettem egy dobozt. Az eladó se tudja, miféle játékok lapulnak benne és milyen az állapotuk.
- Remek. Az effélék vagy jó fogások, vagy annyira gagyik, hogy több károd származik belőle, mint hasznod. Mennyit perkáltál értük amúgy?
- Ötezer yent.
- Hát, akkor a két végletet számolhatjuk. – sóhajtotta Dan és egy ollót vett elő és kinyitotta a doboz szalagját. Kezdetben a társaság elég bizakodó volt, mert találtak benne Gameboy, Nes, SNES, Sega Genesis játékokat. Sőt, még PC is előfordult használati útmutatókkal. Utóbbiak itt Japánban eléggé nagyértékű árucikknek számoltak. Sajnos a problémák ott kezdődtek, hogy nem egy darabnak borzalmas állapota volt.
- Tessék, ettől féltem. – morogta Daniel, amikor a Dungeon Keeper példányát figyelte a fénynél. A lemeze úgy nézett ki, mintha ettek volna rajta. A cartridgeket könnyebb javítani, mint a lemezeket. De a felhozatal eddig messze az egyik legjobb. Super Mario Land 2: Six Golden Coins, Pokemon Red, Ducktales Gameboyra, Excitebike Ninja Gaiden 3 az NES-re, Super Castlevania 4 és Dracula X az SNES-re, Quake 2 PC-re és így tovább. Ám, egy játék mindhármuk számára ismeretlen volt: Golddigger, ami egy Floppy lemezen tanyázott, közvetlenül a The Lost Vikings floppy mellet.
- Erről a játékról soha az életben nem hallottam. Nektek cseng valami? – kérdezte Hidaka ránézve a játékra, miközben kitulajdonította magának a Tomba! PS1 változatát.
- Semmi. – mondta James, miközben számolta össze a lehetséges pénzt, abban reménykedve, hogy vissza tudta keresni a pénzt.
- Nekem se. Bár, elég sok garázsfejlesztő miatt vannak totál ismeretlen játékok. – válaszolt Daniel, miközben a Descent lemezét polírozta, a karcolások megszüntetése végett. – Viszont, délután megnézzük, hátha van eladhatósági értéke. Addig meg tegyük ki a doboz összes tartalmát. Még a felével sem vagyunk készen.

A hármas egy óra múlva kiürítette a dobozt. Nemcsak játékok, hanem kontrollerek, alkatrészek és néhány Nintendo Power magazincikket is találtak. Utóbbi csak nekik lehet jó, mert eléggé megtépázott darabok voltak. Legalább megnyugodhattak, hogy a doboz tartalma legalább visszahozza az árát. Mikorra összeválogatták a dolgokat, addigra már csak a Golddigger nevű flopy maradt. James berakta az eladópultnál lévő számítógépbe és elindította. Egy szöveges kalandjáték volt, akárcsak a Zork. Viszont, egy nagyon bugos fajtájú, aminek jó szokása crashelni, ha nem a megfelelő módon cselekszel. Csak mutassam az elejét: A felkínált tárgyakban ott volt a kötél, zsák, ásó és az aranyérme. Ha nem a megfelelő sorrendben vetted fel (ami a kötél, aranyérme, amit kombinálni kellett, zsák, amit szintúgy kombinálni kellett utána és ásó.), akkor egy keményebb berregés kíséretében dobta ki az Asztalra a játékost. Ami utána jött, az sem volt kutya. Egy házban volt az eleje és mikor a játékos kiment, három út volt választható: Észak, Kelet és Nyugat. Itt is a jó szokása volt a crashelés, ha a nem megszabott irányt választotta a játékos. Itt James elővett egy noteszt és egy tollat, hogy a helyes megoldást felvésse. Érezhető volt a frusztráltsága, lévén ahogy haladt, úgy crasshelt, ezzel rákényszerítve az újrakezdésre. Egy óra után teljesen kijátszotta, aminek a következő helyes iránya volt a házból való kilépés után: Kelet, Kelet, Észak, Nyugat. Ott kezdett el az ásóval kiásni egy gödröt, majd három ásás után belerakta az arannyal kombinált kötelet és zsákot, végül betemette a lyukat. Ezekután bejött egy gratulálok képernyő és egy üzenet: X=75,14 és Y: 114,25.
- Ez egy koordináta. – állapította meg Hidaka, aki ránézett a képernyőre és feljegyezve a számokat böngészte át Japán térképét. Kis idő után megmutatta, hogy a játék hozva mutat: Egy erdős részre. Mostmár mindhármukban felébredt a kíváncsiság arról, mit rejt a játék.

Hamarabb zártak és hívták Yaguchit, Akirát és Makotot. Addig néztek értetlenül, amíg Daniel el nem magyarázta a helyzetet. Akira gyorsan reagált és kért a kertészektől ásót. Mire minden elkészült, már lassan alkonyodott. A koordinátához kiérve már Akira remegett. Nagyon rossz érzés fogta el. Talán csak a múltkori közös mozi miatt érzett így, ahol a Blair Witch Projectet (Magyarul Ideglelés.) nézték meg, vagy talán megjósolta magában a végeredményt. Hidaka a térkép által tudta a jó irányt, tehát ő vezette a társaságot. Amint a koordináta által megadott ponthoz értek, egy kisebb kupacot találtak. Yaguchi, Daniel és James elkezdtek ásni. Addig Makoto körülnézett. Akira csak feszülten figyelte az ásókat. Egyszercsak az egyiküknek ásójának a vége koppant. Egy kis föld odébbtolása után egy zsákot találtak.
- Bassza meg! Akira hívd a rendőrséget azonnal! – kiáltotta el magát Daniel, mikor feltépte a zsákot. Undorító bűz csapta meg orrukat. Egy szőke hajú nő, bomlófélben lévő teteme volt, kötéllel a nyakában. Yaguchi kirohant hányni. James is a színes ásítás határán küszködött. Hidaka és Makoto visszarohant a kiáltásra és a káromkodásra. Pont egy házat találtak a közeli ösvénynél. Hosszú idő után a rendőrség kiért. Ezalatt James és Daniel késeket vett elő a biztonság kedvéért.
- A picsába! Mostmár értem, mire akart kilyukadni a játék. – mondta James, miközben figyelte, ahogy a rendőrök kiveszik a gödörből a hullát. – A gyilkos megfojtotta ezt a szerencsétlen párát a kötéllel, majd zsákba rakta és a megadott útirány alapján ment el idáig. Aztán elásta és betemette.
- Csak azt nem értem, hogy ki csinálta ezt a programot? – kérdezte Yaguchi elfehéredve. Oono is látta a hullát és kiakadt, de volt arra ereje, hogy vigasztalja párját, aki első kézből kapta a sokkot.
- Már nem tudjuk meg. – felelte Daniel. – A flopyn íródott tartalmakat nehezebb lenyomozni, mint a lemezt.

A rendőrség bevitte őket a kapitányságra, hogy felvegyék a körülményeket. Lefoglalták a Golddigger flopyt és Jamest arról faggatták, hogy kitől vette, ám ezzel se jutottak előbbre. A lakás tulaja annyit válaszolt, hogy a frissen megvásárolt lakása padlásán találta. Daniel kibogarászta, hogy a programot 2 hete írták, de nincs forrás megjelölve. A lány gyilkosát egy hét múlva megtalálták. A lakás, amit találtak, az áldozat oda szökött meg az agresszív párjától. Aki a programot írta, feltehetőleg a lány testvére lehet, akinek a holtestét megtalálták abban az elhagyatott lakásban. Valószínűleg a lány párja is megtalálta, amiből egy kettős gyilkosság született. Mikor a tettest letartóztatták, Daniel visszakapta a flopit, de a játék nyomtalanul eltűnt. Nem hitt a paranormális dolgokban, de a válaszok csak több megmagyarázhatatlan kérdést vetettek fel. Hogyan írta meg a lány testvére a programot? Ha nem ő, akkor ki írta meg? Megtanulta a leckét ezen a ponton: Ha első hallásra ismeretlen játékot kap kézhez és senkinek sincs lövése arról, akkor inkább kidobja. Nem kívánt egy újabb ehhez hasonló élményt magának. Nem sokra rá kapta a jó hírt: Hidaka terhes lett és ikreket várnak. Immáron végleg maga mögött hagyta ezt az egészet.

Level 6.

2000 december.

A Famitsu magazin decemberi részében megjelent egy különleges cikk, melyben játékosok véleményét kérték ki, hogy kinek melyik végső videojáték ellenfél volt a legnehezebb. A szerkesztők, Shirosaki Jinbei és Kurono Kurumu különböző rajongói levelekből válogatták ki, hogy melyek kerüljenek be a rovatba. Jinbei úgy gondolta, hogy pár híresebb mellett kerüljenek be olyanok, aki teljesen „frissnek” számítanak, illetve nem annyira nagy játékosok. Kurumu figyelt arra, hogy minél több stílusú játékról legyen szó. Nagy nehezen, de végül teljesítették a feladatot és leadták a kész anyagot a főszerkesztőnek, aki végül rábólintott.

„Üdv mindenkinek a Famitsu 2000 Évvégi Különleges Rovatának, Az Utolsó Rohadékok cikkében, melyekben különböző játékosok írták meg, hogy mely végső ellenfelektől tépték ki nem csak a hajukat és más szőrzetüket is. Az első Yaguchi Haruo, aki számtalan videojáték bajnokságot nyert meg szóloban vagy csapatosan.

Yaguchi Haruo

Sokáig nem is tudtam, melyik lehetne a legundorítóbb. Aztán rá jöttem, hogy Ultimecia a Final Fantasy VIII-ból röhögve viszi a prímet. Nem elég, hogy ő az egyik leghosszabb végső boss a videojáték történelemben, de 4 különböző formája van, egyik gusztustalanabb, mint a másik. A vicc meg, hogy random kezdéssel kezdődik a maraton, ami azt jelenti, hogy három a hathoz, hogy nem a legjobb karaktereiddel kezded a végtelen harcot, hanem azokkal, akiket lusta voltál fejleszteni. Valamint ha nem támasztod fel gyorsan az elhunyt karaktereidet, akkor letakarítja, s bedob egy másik karaktert, amíg ki nem fogysz. Szóval igen, Ultimecia volt eddig a legnehezebb végső gonosz számomra.

Második jelentkezőnk Yaguchi Akira, Haruo felesége, aki szintén egy prominens videojátékosnak számít, sokak szerint jobb is, mint férje.

Yaguchi Akira

Az 1992-es Ecco The Dolphin végső fő ellenfele a Vortex Queen. Ugyebár amellett, hogy folyamatosan szüli a mini ellenfeleket a nyakunkba, de időnként megpróbál felszippantani minket, mely ha sikerül neki, instant halál. De még ha nem is sikerül, a drónocskáinak esélye lesz megcsapkodni minket. Emellett ha betalálunk a gyengepotjába, akkor egy egész sorozatot lő ránk viszonzásképpen.

Harmadik levelünk Fortesque-Hidaka Koharu, aki tanári állása mellett megtartotta videojáték szenvedélyét. Emiatt becézik videojátékos tanárnő Hidakának.

Fortesque-Hidaka Koharu

Omega Rugal. Bármelyik verzió. Hozzá képest a Street Fighter Bison és Akuma párosa szeretni való, kedves teremtések, akik hagynak téged nyerni. Omega Rugal viszont nem elég, hogy gyors és erős, de úgy spammolja az amúgy nehezen behozható charge támadásokat, mintha csak egy gomb nyomás lennének.

Következőnek itt van Fortesque Michael Daniel, aki a Fortesque Konzol És Videojáték Szerviz tulajdonosa, mely nem rég nyerte el a Legjobb Videojáték Üzlet címet Amerikában, Japánban és Ausztráliában.

Fortesque Michael Daniel

A Mega Man 5 vége. A Wily Machine 5 még elmegy, mivel bár pont ott van a gyenge pontja, ahonnan osztja az áldást, még nem annyira kegyetlen (leszámítva a mágneses vonzó támadását). A második fázis viszont… azt hogy gondolta a Capcom?! Willy eltűnik, majd random megjelenik és megsoroz, csak hogy megint eltűnjön és újra kezdje a játékát. Időd nincs reagálni rá, s akkor még meg is kéne támadnod őt ugye. Igen, tudom, hogy a Beat madár letudja vadászni őt, de sok szerencsét a játékosok 90%-nak, köztük nekem, hogy összegyűjtse csalás és kódok nélkül. S ha kifogy a madár, akkor megint csak jön a pofára esés.

Eddy Wammy Jr., alias Chikuron, aki szintén egy elképesztő videojátékos, aki nem rég nyerte meg a 2000-es Hanaro Hanaro Telecom Tooniverse Starleague japán StarCraft bajnokságát, noha nem ment ki a koerai döntőre családi okok miatt.

Chikuron

A Death Egg Robot a Sonic The Hedgehog 2-ből. Az még hagyján, hogy nehezen lehet megsebezni és osztja az áldást a pofikádba, de hogy gyűrű hiányában instant halál az egész boss harc az még vicc kategória. Nem, nem arról van szó, hogy nehéz gyűrűt szerezni, hanem arról, hogy egy darab nyamvadt gyűrű nincs az egész szinten! Remélem az ötletgazdát, aki ezt a boss harcot a végére kitalálta repült ki a szigetországból.

Következik Nikotamagawa Felicia, a Maru Miye játékterem tulajdonosa.

Felicia

Heihachi az első Tekken játékból. Rendben, hogy ő a végső ellenfél, de még a szokásos végső ellenfél mércéhez képest is erősebb és gyorsabb, mint a legtöbb karakter. Még Yoshimitsu-val is alig lehetet betalálni, pedig elméletileg ő volt a leggyorsabb mind közül. Nem csoda, hogy a későbbi játékokban legyengítették Heihachi-t.

Miyao Kotaro, aki bár újoncnak számít a gamer világban, barátainak hála egész szépen kezd megismerkedni eme szubkultúrával.

Miyao Kotaro

Liquid Snake a Metal Gear Solid-ból. Nem sok játékkal játszottam, beismerem, de Liquid Snake nem csak, hogy személyként lenyűgözött, de ők a példa arra, hogy a Konami cég készíti a legjobb boss harcokat. Liquid Snake elegáns boxmeccse és autósüldözése nem csak epikus volt, hanem elég nehéz is ahhoz, hogy hatalmas sikerélmény fogja el az embert, amikor végre az ötödik alkalommal sikerül levernie őt. Már csak miatta figyelemmel fogom készíteni eme Konami céget, akik biztos, hogy még 20-30 év múlva is remek csapatott fognak alkotni Hideo Kojima személyével.

Aztán itt van Rolento, aki Felicia testvére.

Rolento

Lavos a Chrono Triggerből. Az első forma még önmagában nem annyira veszélyes, viszont a végső formája. Oké, hogy a „segédkéi” folyamatosan gyógyítják őt és szórják az átkokat rád, de Lavos támadásai (mely az adott idősíktól függ) nem kicsit baszomaszád: a Grandstone és Dreamreaver simánk kicsinálják a karaktereidet, főleg ha előtte kaptál egy Demon Star-t, ami megfelezi a karaktereid életét.

Rikusei Kazuya, aki sok verekedős játék bajnokságot nyert, de őszintén elismeri, hogy béna a sport játékokban, s nem nagyon kedveli a mai három dimenziós platformer játékokat.

Kazuya

A Heart Of Darkness utolsó szintje, mely egyben egy boss fight is, a Heart Of Darkness nevű pálya. Az egy dolog, hogy sötét az egész pálya, de a random megjelenő instant kifingató tetvektől nem egyszer csaptam a kontrollert a falhoz. Tény, hogy a játék vége felé már elég kemény részek voltak előtte is, amin a Check Point rendszer sem segített, de itt ment el végleg a készítők elméje a paraszt kategória felé.

Godzillafan92, aki rendszeres olvasónk, illetve hatalmas gyűjtő, kinek legnagyobb kincse egy valódi Nintendo World Championship szürke kazetta.

Godzillafan92

Lord Mei-Oh a Tenchu Stealth Assassins játék végső ellenfele. Ha eddig eljutottál, akkor az eddigi ellenfelek ritmusait megszoktad, amik a játék irányításához voltak szabva. Az eddig norma védekezel, megvárod az ellenfél támadásának végét és támadsz. Viszont az utolsó ellenfél eme rendszert felrúgja a plafonon keresztül a holdra és vágja haza a végigjátszást. Folyamatosan távolsági támadásokkal bombáz, mely után a villámai végleg ott tartanak téged a padlón. Ha sikerülne is kiszabadulnod se reméld, hogy megsebezheted, mert ugyanúgy eme ciklust fogja eljátszani. Mikor elsőként végigjátszottam, csak kódokkal tudtam végig játszani és csak második alkalommal, többszöri gyakorlással sikerült levernem.

Végül, de nem utolsósorban itt van FoamFist, aki utolsó pillanatban küldte le levelét, de annyira megtetszett, hogy beleraktuk rovatunkba.

FoamFist: Nihilanth a Half-Life szériából. Elöljáróban megjegyzem, hogy a Half Life egy zseniális FPS, ami szerintem hosszú ideig meghagyja lenyomatát a videójátékok történelemben. Ám, nem hunyhatok szemet a Xen szegmensen, ami számomra legbelül üresebb volt, mint az eddigi részek a Black Mesaban. A végső boss meg egyszerűen fárasztó. Nihilanth kristályait megsemmisíteni nem lenne nehéz, ám a kilőtt lövedékek, amik követnek téged és a spawnoló ellenfelek tesznek róla, hogy ideges legyél. Emellet, az igazi gyenge pontot is lőnöd kell, ami a boss kinyíló feje. Szerencsére, oda felugorni nem nagy kihívás és megküldeni, de ha úgy jártok, mint én, aki nem mentett ezen szakaszon vagy használt gyors mentést, az kegyetlenül ráfizetett. De, megcsináltam és emellé a befejezésért is megérte.

Köszönjük eme játékosoknak az élményeket, olvasóinknak pedig kellemes Újévet kívánunk!

Jinbei és Kurumu!”

Level 7.

2000. Augusztus 15. Maru Miye Játékterem, Tokyo, Japán.

A játékterem előtt négy fiatal férfi állt. Kíváncsi tekintettel néztek befelé, ahol már elég nagy tömeg játszott.
- Biztos, hogy itt találjuk meg azt a mocsok csatornavérű férget? -kérdezte az egyik. Rövid barna haja az égnek meredt. Kezeit unottan zsebre téve hümmögött.
- Igen. Legalábbis, a helyiek ezt mondják. -mondta a másik. A harmadik közelebb menve nekitámasztotta az ablaknak az arcát. Kis idő után szólalt meg.
- Én már látom is. Nem tudom, hogy hogyan szerezte meg magának Akira Oonot, de biztos megzsarolta. Emiatt vert még agyon minket. Elcsavarta a fejét.
- Lényegtelen, hogy zsarolással, vagy rábeszéléssel sikerült. Ami fontos, hogy visszaszerezzük azt, ami jogosan a mienk… az örökösök nem bocsájtanak és nem felejtenek. Yaguchi Haruo! Most véged!

Yaguchi Haruo éppenséggel nagyban játszott a Tekken 3-mal, nem sejtve azt, hogy leselkednek rá. Amikor végzett, megbökték a vállát.
- Yaguchi Haruo! Beszédünk van veled! -mondta az egyik. A férfi megnézte, kik beszélnek hozzá. Négy eléggé marcona tag. Noha olyan jóképűek voltak, hogy simán elmehetnének egy otome hárem novella karaktereinek, tekintetük nem éppen barátságos hajlamot sugallt.
- Úgy érzem, hogy semmi beszélnivalóm nincs azzal, akiket nem ismerek.
- Yarame Jinpachi a nevem. -mutatkozott be a tag. Hosszú, fekete haja olyan mintaszerűen volt lenyalva, hogy semmiféle hibát nem lehetett rajta észrevenni. -És kötelező vagy meghallgatni. Te, aki lenyúltad tőlünk Akira Oonot.
Ekkor Yaguchi ledöbbent. Hát mégsem lesz nyugta attól, hogy Lillithtől megszabadultak?
- Ám legyen. De fogjátok rövidre.
Kimentek a parkolóhoz, ahol senki nem láthatja meg őket kívülről. Yaguchi legbelül érezte, hogy hibát vét ezzel, de nem akart balhét a játéktermen belül. Viszont, nem tudta, hogy Daniel figyeli őket a közeli autóból, ahogyan Oono is.
- Hallgatlak titeket. De előbb mutatkozzatok be, ha már ismeritek a nevemet. -mondta ridegen a férfi.
- Nekünk ne parancsolgass! -vágta rá mordan Jinpachi, de felsóhajtott. -De legyen úgy.
- David Sanders. -mutatkozott be az a tag, aki utánabámult az ablakba.
- Kanato Kojima. -mondta a rövid barna hajú, még mindig zsebre tett kézzel.
- Vega. Ennyit kell tudnod. -fogta rövidre az utolsó a bemutatkozást.
- Értem. Mondhatnám, hogy örvendek, de akkor hazudnék. És mi a fenét akartok tőlem, mikor csak most találkozunk?
- Arra egyszerű a válaszom, Yaguchi. Tudod, eléggé beleköptél a levesünkbe. -kezdte Jinpachi. David, Kantato és Vega sorban folytatták a történetet.
- Anno, 1996-ban Lillith Oono kijelölt minket, mint Akira Oono lehetséges férjei. Akkor megegyeztünk abban, hogy nem fogunk egymás torkának esni, ha valamelyikünk nyerne ebben a versenyben.
- Ám, Akira elhajtott minket. Rosszabb esetben megvert, amikor megpróbáltunk keményen fellépni. Végül, sikerrel kosarazott ki minket valamilyen furfanggal.
- Lillith nem tudott semmit tenni azért, hogy hozzámenjen valamelyikünk, ezért hagytuk volna. Amikor meg megtudtuk tavaly, hogy az a piperkőc faszkalap Sir Daniel Michael Fortesquehoz ment hozzá, feladtuk.
- Talán, mert magasabb pozícióba van nálatok? -szúrta közbe Yaguchi, mire mindannyian meg akarták volna verni, de visszafogták magukat. Kanato folytatta.
- Ám, akkor lettünk idegesek, mikor megláttuk ezt!
Jinpachi egy újságkivágást mutatott fel. A képen ő és Oono voltak láthatóak. Vega, látva azt, hogy ő tud még hidegvérrel kezelni jelenleg bármit is, átvette a szót.
- Egy csatornavérű mocsok elvette tőlünk a feleségünket. Te! Most azt akarjuk, hogy add vissza a minket megillető tulajdonunkat.
Yaguchi eddig valamennyire félt, ám a helyét átadta az idegesség. Remegtek a tagjai és a fogát csikorgatta.
- Jó szokás, hogy jól válogasd meg a szavaidat, ha nem akarsz szart a nyakadba. Ti nem követtétek ezt. Gyáva, burzsuj férgek!
- Hogy merészeled?! -kiáltott fel Jinpachi dühösen, de Yaguchi leütötte a labdát.
- Oonot tárgyként kezelitek, sértegetsz engem és a barátomat és azt hiszed, hogy ezekután készségesen átadom őt nektek?! Pláne azokután, hogy Lillith és Morrisons pofája előtt kiskutyaként ugráltatok?! Benéztétek, burzsuj seggnyalók! Akira Oono soha nem lesz a tietek, mert egy igazi angyal nem fog hozzámenni egy olyan érzéketlen patkányhoz, aki akkor cincog, ha házon kívül van az összes macska. Szóval, jobb, ha elhúzzátok a csíkot!
Ekkor Jinpachi agya eldurrant és azonnal pofán akarta vágni Yaguchit, ám az megfogta az öklét és keményen megszorította. Legbelül soha nem hitte volna, hogy Oono edzésterve ezen a téren is kamatozni fog. Ekkor Daniel és Oono is odament.
- Nektek aztán elég vastag bőr van a pofátokon.

Daniel megjegyzésére abbamaradt a harc. Jinpachi leengedte a ökölbe szorult kezét és hangja egyből barátságosba váltott.
- Üdvözlöm, Mr. Fortesque. Nyilvánvalóan félreérti a helyzetet…
- Egyáltalán nem értem félre. Tisztán hallottam, hogy fenyegettétek Yaguchit, ahogy Oono is.
Ekkor mindannyian a nő felé fordultak. Immár tisztán látható volt Oonon, hogy terhes, mert elég nagy pocakja lett az idők során. Odament Yaguchi elé, tekintetében égett a harag. Daniel megelőzte a felesleges erőszakot.
- Innen átveszem.
Oono erre Yaguchihoz bújt, aki még mindig remegett a visszafojtott indulattól.
- Vega, David, Kanato és persze te, Jinpachi! Apám seggét nyalogatva jutottatok feljebb a társadalmi ranglétrán, emiatt nem szólaltatok fel, mikor kényszerházasságba nyomtak. Viszont, most, hogy a számotokra nem kékvérű az ellenségetek, máris megkeményedett a tökötök?
Ekkor Jinpachinak újból feltámadt a haragos hangja.
- És ezt egy olyan vágja a fejünkhöz, aki elárult minket?!
- Ez ide irreveláns. Ha nem hiszed, hogy van még erőm, szólok Jagonak, hogy szopasson meg olyan keményen titeket, hogy azt már csak pornó kazettákon lehet megmutatni.
Ekkor ismét visszaállt a rend. Daniel bólintott.
- Helyes. És most húzzatok el innét és menjetek vissza a ti kis…
- NEM! -kiáltott fel Yaguchi mindenki meglepetésére. -Nem fognak ezek a seggfejek abból tanulni, ha most rájuk szólsz. Akkor máskor fognak engem zaklatni, rosszabb esetben megverni.
Oono bólintott és jelezte, hogy megbízik Yaguchiban, mikor fél percre összenéztek. A srác folytatta, miközben a négyes semmit nem tudott tenni Daniel miatt.
- Különben is… Oonot akarjátok és ingyen? Abból aztán nem esztek! Ha kell, vegyétek el tőlem. Kihívlak titeket párbajra! Megküzdök mindnyájatok ellen. Ha nyerek, eltakarodtok tőlem és a családomtól örökre. Erre megesküdtök!
- És ha mi nyerünk? -kérdezte Jinpachi.
- Akkor elválok Oonotól! Viszont, én választom meg a párbajt.
- Legyen úgy. Miben akarsz megküzdeni?
- Videójáték! Négy különböző játékban mérjük össze a tudásunkat! Amennyiben a négyből kettőben megvertek, akkor ti nyertetek.
Yaguchi ekkor azt hitte, hogy nyeregben van. Ám, a négyes felnevetett. Vega megszólalt.
- Legyen hát! Csak aztán ne törjön bele a bicskád, csatornavérű!
Ekkor megfordultak és bementek. Daninel és Oono volt leghátul.
- Ez biztos jó ötlet Yaguchitól, hogy tétnek tesz fel? -kérdezte a férfi halkan. A nő csak elmosolyodott.
- Megbízok a férjemben és tudom, hogy le fogja őket győzni. -felelte tömören.

Odabent Yaguchi agya pörgött, hogy min játszanak. Meg is volt az első játék.
- JoJo’s Bizarre Adventure: Heritage of the Future.
- Akkor arra jelentkezek én. -mondta David. Mindketten leültek egymással szembe és bedobták az érméiket a játékgépbe. Yaguchi Diot választotta, míg ellenfele Pet Shopot. Bárki, aki játszott ezzel a játékkal, tisztában van azzal, hogy Pet Shop egy broken karakter, akit minden bajnokságon tiltóra raktak és a kihívásban is hasonló szerepet kapott. Okkal, ugyanis a sólyom létére repül, emiatt alig lehet eltalálni, akkor meg pláne nem, ha a képernyő tetején tartózkodik. Ám, Yaguchit se kell félteni, mert megvolt a taktikája Pet Shop ellen… lényegében kikap. Hiszen, ezt a meccset már akkor bezsebelte, mikor karaktert választottak. Ahogy várható volt, mindkét roundban Pet Shop győzött.
- Akkor egy-nulla a mi javunkra. -mondta David határozottan, ám ez megtört, amikor meglátta Yaguchi mosolygó arcát.
- Tévedsz. Mivel szabályt szegtél, ezért én nyertem.
- Hazudsz, csa…
- Tényleg? Akkor olvasd el a gép tetején lévő táblát, nyomorék burzsuj!
Ekkor döbbent le a négyes. A táblán ez állt: Kihívás esetén Pet Shop választása TILOS! Aki megteszi, automatikus elveszti a küzdelmet!
- Csaló mocsok! Csak most tetted oda a táblát.
Ekkor egy régen látott játékos szólalt meg.
- Yaguchi soha nem csal, csak ti nem tudtok olvasni!
Daniel mögött Raptor tűnt fel és jött magabiztosan.
- Ki a faszom vagy te?! -kérdezte David kiakadva.
- Raptor, Felicia, a játékterem vezetőjének átmeneti helyettese. Elég ennyit tudnod.
- Átkozott csatornavérű…
- Úgy folytasd tovább, hogy egyetlen perc alatt lesztek innét dobva és Yaguchi nyeri a kihívást.
- TE…
- DAVID, elég! Igazat adok ennek a Raptor nevű kölyöknek, viszont a pontozással nem értek egyet. Mivel most vagyunk itt első alkalommal és nem tudtuk a szabályaitokat, ezért döntetlen legyen a végeredmény.
Raport nem lepte meg a kijelentés. Ám, Jinpachi nem állt meg itt.
- Továbbá, mivel a kihívónk aljas eszközökkel élt, ezért arra kérünk, hogy figyeld meg a kihívást és az abban levő játékokat te határozd meg.
Daniel és Oono összenéztek és kis ideig elmosolyodtak.
- Benne vagyok. Viszont, nem Yaguchi miatt figyellek titeket. - mondta Raptor és a társaságra mutatott. -Amióta idejöttetek, undorító stílust mutattok feléjük és felém is. Úgyhogy most figyelmeztetlek utoljára titeket: Ha még egyszer sértegetitek a teremben tartózkodók bármelyikét, akkor elvesztettétek a kihívást és ki lesztek tiltva innét örökre!
- Megértettük. -bólintott Jinpachi. Nem vette észre, hogy titokban Yaguchi javára billentették a mérleg nyelvét.

Raptor eléggé megváltozott, mióta kijött a börtönből. Lefogyott és emellé arcán sebhely éktelenkedett. Viszont, mosolya és kiállása teljesen más volt. Immár tényleg azzá vált, amivé át kellett volna régebben: Egy igazán erős, de tisztességes játékossá. Szemével alaposan körbenézett és megszólalt.
- A következő a Teris lesz.
- Akkor én leszek az ellenfél. -jelentette ki Kanato és leült a gép elé. Yaguchi követte és az ellentétes oldalon ült le. A szabályokat szerintem mindenki ismeri, viszont az egymás elleni játék egy kis extrát tartogatott. Garbage Lines, vagyis extra vonalak, amik akkor teremnek, ha az egyik oldalon sorlevonás történik. Az extra sor nagysága attól függ, hogy mennyi vonalat képes kivonni, a single line egyet, míg a Tetris négyet. Elkezdődött kettejük harca és mindketten gyors iramba pakolták az elemeket. Yaguchi anyjától sokat tanult el a taktikája az volt, hogy egy vonalas kombó láncokkal szorítsa ki ellenfelét az elemek lerakásának megfelelő lehetőségétől. Ám, Kanato felkészült erre és folyton úgy építkezett, hogy folyton Tetrist alkotva négyesével pakolgassa a Garbage lineokat Yaguchi mezőjére. Egy darabig úgy látszott, hogy kiegyenlített küzdelembe vesznek részt, ahol egy elhibázott mozdulat lesz a másik veszte. Két perc játék után már mindkettő játéktér majdnem megtelt és hiába ürítette le valamelyik a mezőjét jobban, az rögtön megtelelt a Garbage lineok folyamatos tömkelegétől. Kanata rákapcsolt és azonnal két Tetrissel és három Triple kombóval teljesen tisztává varázsolta mezőjét, ami miatt további extra négy Garbage Line telepedett Yaguchi játékterére. Ezt már sehogy nem tudta vissza téríteni, így Kanata nyert.
- Vége a játéknak! A győztes Kanata, így Yaguchi áll vesztésre! -kiáltott fel Raptor. Daniel és Oono nem akartak hinni a fülüknek és a szemüknek egyaránt.
- Ez lehetetlen! Hogy vagytok képesek ennyire profin játszani? -kérdezte Daniel, miközben a négyes aljas mosollyal rájuk nézett.
- Szemmel láthatólag nem vagy annyira képben a videó játékos hírekkel, mint ahogy azt te hiszed, kedves Daniel. -mondta kaján mosollyal Jinpachi. -Mi nem vagyunk ugyanolyanok ezen a téren, hogy a többi burzsuj nemes. Előszeretettel szoktunk kiszökni videójáték bajnokságokra és az esetek 99% -ban úgy végződik, hogy valamelyikünk első helyezést ér el.
- Az lehetetlen. -mondta Yaguchi. -Ha Daniel nem is, én biztosan hallottam volna a nevetekről.
- Kizárt. -vágta rá Jinpachi. -Mind álnevet használunk erre az esetre. Hülyék sosem voltunk és tudtuk, mivel jár, ha megszagolják a többiek. Viszont, megelőzöm a kérdéseteket és elmondom a játékokban használt nevünkre: Cody, John Cravley, Blanka és személyes jómagam, Earthquake. Úgy is ismernek, mint a Team Exodia!
Ekkor döbbent rá Yaguchi, hogyha nyerni akar, akkor mindent bele kell adnia. Raptor azonnal kiválasztotta a harmadik játékot.
- Street Fighter Alpha 3!
Vega kéjesen nevetve ült le a gép elé. Yaguchi követte. Charliet választotta A-ISM módban, míg Vega, nevéhez hűen Vegát választotta A-ISM módban. Daniel tudta, Yaguchi mire képes a fő karakterével. És nem is hazudtolta meg a hírnevét. Noha Vega szokásos módon pattogott a pályán és próbálta a lehető legváratlanabb pillanatban sebesítse meg ellenfelét, Charlie folyamatosan Somerassault Shellel vagy Sonic Boomal vágott közbe. Persze, így is kapott sebesülést, de az első roundot megnyerte egy Sommerassault Jusctice-el és még maradt két egység energiája. A második roundban Vega bekeményített. Immár letett a Flying Barcelona Attackról és helyette Rolling Crystal Flash és Izuna Droppal operált a szokásos kombói mellet. Ez kifizetődni látszott, mert tíz másodperc alatt ellenfele életpontjai már a felétől búcsút mondhatott. Viszont, Charlie ekkor kezdett el az Izuna Drop elől hátrafele Dashelni és egy jól irányzott Sonic Boomal válaszolni. Ám, ellenfele sikerrel padlóra küldte egy full A-ISM csíkot felemésztő Red Impacttal. A harmadik roundban ellenben Charlie olyan erővel kapcsolt rá, hogy Vega semmit nem tudott elenne tenni. Gyakorlatilag egy full csíkot felemésztő Crossfire Blitz-el nyitott, amit Vega teljes egészében bekapott, így a HP fele már le is ment. Ezekután folyton arra játszott, hogy büntessen egy hibásan elvétett Izuna Dropot, Flying Barcelona Attackot és még egy elhibázott Red Impact is kemény büntetésre került. Így Charlie nyerte a harmadik Roundot, ráadásul egy sikeres közepes Sonic Breakel.
- Yaguchi nyert! Az állás egy-egy! Az utolsó játék dönt el mindent.
Jinpachi arca immáron kíváncsian nézett kihívójára. Raptor a bejelentés után azonnal kiválasztotta a negyedik játékot: Garou: Mark of The Wolves.
- Ám, még mielőtt megküzdünk, volna egy kérdésem feléd, Yaguchi.
- Mi lenne az? -kérdezte hidegen vissza, miközben a zsebébe nyúlva vett ki egy újabb érmét. Eddigi harcuk olyan intenzív tempót vett fel, hogy mindenki őket nézte. Ebbe beleértve Feliciát, Rolentot és még Chikuron is erre téved, aki elégedetten figyelte az eseményeket. Oonoékkal ellentétben teljesen ismerte a négyest, mert még 1998 tájékán harcolt ellenük.
- Miért küzdesz annyira Akira Oonoért? Pénz, hatalom, presztízs talán?
- Szemmel láthatólag te sem különbözöl Lillith Oonotól, ha másban nem, látásmódban biztosan. Ugyanis, egyik sem vezérelt engem soha. Mindketten a játékok világa miatt kerültünk közelebb egymáshoz. És az élet bizonyította, hogy egymásnak teremtettek bennünket. -válaszolt Yaguchi, miközben odament Oonohoz és átkarolta. -Különben ha nem így lenne, akkor hogy tudtuk volna legyőzni, Lillith Oonot és Morrisons Fortesquet a céljaikban?
- Ezt én is megerősítem. -bólintott Daniel. -Továbbá gondolj bele, hogy a lenézéseddel és kemény fellépéseddel mit akarsz elérni? Tönkretennél egy családot, az átkozott burzsuj büszkeségedtől vezérelve? Akármennyire lehettek jó játékosok, Yaguchi ellen folyton veszíteni fogtok!
Erre a tömeg tapsolt. Jinpachi arca egyre inkább dühbe gurult.
- Hallgass, Fortesque! Még ha igazatok is van, SOHA nem fogom feladni! Nem mondok le Akira kegyeiről egy csatornavérű javára! Sokkal erősebb és tapasztaltabb játékos vagyok és sokkal életképesebb, mint TI!
- Akkor mutasd meg, mit nem tudsz, nemes disznó! -kiáltott fel Yaguchi és megcsókolva Oonot leült a gép elé. Megkezdődött az utolsó játék.

A tömeg Yaguchinak szurkolt, míg ő kiválasztotta Tizocot és a T.O.P. mérőt az életereje közepére állította. Jinpachi leszarta az állapotokat, kiválasztotta Kaint, mire a tömeg lehurrogta.
- Mocskos csaló geciláda! Csak boss karakterrel tudsz amperkodni?! -kiáltotta az egyik néző.
- Kain tiltón van!
- Soha nem volt tiltón. -tájékoztatta Chikuron a bekiabálókat. -A prototípus óta ráadásul nerfelték. Nincs egész életes T.O.P. és emellé a támadásai is kevesebbet sebeznek. Első kézből tudom.
Raptor értetlenül állt Yaguchi választása felett. Daniel ellenben hangosan kimondta az igazságot.
- Tizoc választása egyetlen üzentet hordoz magában. Oono megtestesülése. Mindig is grabber karakteretek szeretett választani, így Yaguchi is eképpen döntött. Jelenleg Jinpachi kettejük ellen küzd meg.
A tömeg éljenzése közepette kezdődött meg az első round. Chikuron igazat mondott Kain nerfelésével kapcsolatban, de még így sem szabadott alábecsülni. Schwarze Lanze és a Schwarze Flame pofátlanul sokat sebez attól függetlenül. Tizoc viszont egy remekül időzített Olympus Over és Roll utáni Justice Hurricane sikeresen faragta le Kain életerejét a T.O.P aktiválásáig. Ettől a ponttól fogva Kain Schwarze Stoß T.O.P. támadással állandó jelleggel húzta keresztül Tizoc fogásait. Ám, ez is kevés volt. Az első roundot Tizoc nyerte egy sikeres Big Fall Griphon Power Move-al. A második menetben Tizoc még keményebb iramra kapcsolt egy folyton egy-egy sikeres kombóval bombázta Kaint. Mintha Yaguchi berzerk módba kapcsolt volna, ami a tét miatt egyáltalán nem volt csoda. Jinpachi sikerrel vette fel az iramot és egyre inkább kezdte a harcot a saját javára billenteni. Immáron mindketten egy ütéstől voltak a vereségig. Kain a Himmlische Atem Super Move-al akarta befejezni a meccset, ám Tizoc kitért egy sikeres Rollal és egy Griffon Huggal ütötte ki ellenfelét. A tömeg tapsolt a végeredményen.
- A győztes, Yaguchi. Kettő-egy a végeredmény.
Jinpachi kifejezéstelen arccal állt fel. Elfogadta a sorsát. Ellenben három társa nem.
- Nem fogadjuk el a vereséget! Főleg nem egy csatornavérű senkiházitól! -kiabálta Vega, mire Raptor megjelent előttük.
- Pedig el fogjátok, ha nem akarjátok azt, hogy a Mizonokuchi Force tegye meg a nehéz módszerrel!
Ekkor már látszott, hogy csúnya bunyó elé néznek, ám Jinpachi felemelte a kezét.
- Srácok! Vesztettünk, így tartjuk magunkat az adott szóhoz.
- De miért tegyünk így?! -kérdezte David kiakadva.
- Alábecsültük Yaguchi Haruot, nagyon erősen. Tényleg szereti Akira Oonot, teljes szívéből. Mi pedig mit akarunk? Pénzt és hatalmat. Azok vagyunk, amilyennek Daniel elmondott. Lélektelen széfek.
Ekkor leborult Oono elé.
- Mélységesen sajnálom az eseményeket. Nagyon gusztustalanul viselkedtünk veletek szemben. Tudom, ez nem sok, de meg tudsz bocsájtani?
A nő csak bólintott és Yaguchi kezét megfogva állt és tekintetével az ajtó felé mutatott.
- Annyit mond jelenleg, hogy megbocsájt, de nem felejt. Továbbá, ha jót akartok magatoknak, akkor most szeditek a sátorfátokat! -fordította le Yaguchi felesége üzenetét. A négyes néma csendben távozott. Kis idő után Yaguchi és Oono is hazaindultak kéz a kézben.
- Nagyszerűen kiálltál értem, drágám. -súgta Onoo Yaguchi fülébe.
- Tudod jól, hogy érted akár az életemet is feláldozom. -válaszolt és megálltak egy csókra.

Noha a fogadás szerint a négyesnek soha nem kellett volna találkoznia Yaguchiékkal, a sors mást tartogatott a számukra. Ugyanis, a részvényeiket beleolvasztották az Oono részvénytársaságba és immár az oldalukat erősítették. Viselkedésük is megváltozott és Yaguchi soha nem nevezték csatornavérűnek. Közben viszont Jago, Narumi és Eleonore egy nagyobb problémával készültek szembesülni. Lillith haragja ismét lecsapásra készült.

Round 8.

2000. Október 17.-e, Szombat.

Teljesen átlagos napnak indult ez is. Az emberek megszabadulva a dolgos és szürke hétköznapok kimerítő mókuskerekétől igyekeztek a hétvége minden szabad percét kihasználni arra, hogy feltöltődjenek. Igaz sok lehetőségük nem volt a szabadtéri programokra mivel az időjárás már nem nagyon kedvezett az ilyen dolgoknak így voltak akik vásárlással, olvasással, videójátékokkal vagy más egyéb dologgal ütötték el az időt. Ha bár estére az időjárás már tényleg hidegre fordult estére ez nem akadályozta az embereket, hogy egy étteremben vagy kávézóban, bárban összeüljenek a barátaikkal és megbeszéljék a hét legfontosabb eseményeit. Azon az estén azonban más valami is történt.

Egy mentőautó száguldott át szirénázva a városon, hogy minél előbb eljusson a legközelebbi kórházba. A járműben Yaguchi és Akira voltak, utóbbi egy hordágyon feküdt és láthatóan nagy fájdalmai voltak, nem véletlenül. Akira ugyanis épp készült életet adni első közös gyermeküknek. Yaguchi egy percre sem engedte el a feleségének a kezét míg a mentőben voltak.
- Akira, tarts ki, mindjárt ott vagyunk! Nem lesz semmi baj!-nyugtatgatta őt.
- Tudom, hiszen itt vagy velem.- mondta alig hallható hangon Akira miközben már erős fájdalmak gyötörték. Hamarosan meg is érkeztek a kórházba ahol Akirát egyből a szülészetre vitték. Yaguchinak sajnos kint kellett várakoznia míg odabennt Akira épp a gyermeküket hozta a világra. Gondterhelt arccal ült az egyik székben mikor is Hidaka, Namie, Narumi és Makoto is befutottak.
- Anya! Srácok! -állt fel hirtelen Yaguchi és átölelte az anyját.
- Hogy van Akira?- kérdezte Makoto.
- Nem tudom, az orvos még mindig nem jött ki!- válaszolta Yaguchi.
- Mióta van bent?- kérdezte Namie.
- Nagyjából egy fél órája. Én meg csak itt ülök kint tehetetlenül ahelyett, hogy vele lennék odabent- mondta idegesen Yaguchi, Namie azonban próbálta nyugtatgatni.
- Fiam, egy szülést nem szabad siettetni, ez a női lét egyik legnagyobb megpróbáltatása. Türelmesnek kell lenned.
Az anyjának a szavai valamennyire megnyugtatták őt de még mindig ideges volt. Eltelt még egy óra de még mindig semmi hír nem volt. Végül nagy nehezen kijött a szülészorvos. Mindenki egyszerre állt fel.
- Sikerült! Gratulálok uram, gyönyörű kislánya született!- közölte a hírt az orvos. Mindenki örömteli ujjongásba tört ki és ezek után már megengedték Yaguchinak, hogy bemenjen a feleségéhez. Namie is bekísérte. Odabent Akira még a fáradságtól meggyötört arccal, de boldogságtól telve fogta a kezében a kisbabát.
- Drágám, ő itt a mi kislányunk! -súgta Akira. Yaguchinak könnybe lábadt a szeme és átölelte a feleségét.
- És,hogy döntöttetek mi lesz a neve? - kérdezte Namie.
- Hát, már eldöntöttük a neveket mindkét esetre és mivel lány lett ezért úgy döntöttünk, hogy Ayame lesz a neve.
Namie csak elégedetten bólintott egyet. Azon az éjszakán megszületett Yaguchi Ayame.

Akirának és Ayamének még pár napot a kórházban kellett tölteni a különféle vizsgálatok miatt. Yaguchi és a többiek ha idejük engedte mindig bementek hozzájuk. Namie igyekezett minél több tanáccsal ellátni őket ahogy az egy nagymamától és "kellemetlenkedő" anyóstól elvárható, ám ez nem különösebben zavarta őket. Narumi és a többiek ezalatt értesítették a többi barátjukat, vagyis Danielt, Jagot, Raptort, Eleonoret is a történtekről. Péntek reggel aztán Akira és Ayame végre elhagyhatták a kórházat. Az épület előtt Narumi várt rájuk.
- Ezer hála, hogy hazaviszel minket Narumi.- mondta Yaguchi.
- Semmi probléma, ennyit én is megtehetek. Adjátok ide a csomagjaitokat, majd én bepakolom őket míg ti beültök....
Ám ekkor meglátták, hogy egy csapat, számukra ismeretlen illető közelít feléjük és mindannyian símaszkokat viseltek. Összesen hárman voltak. Naruminak nagyon rossz érzése támadt és igyekezett minél gyorsabban beültetni Akirát és a kisbabát a kocsiba ám a csapat tagjai gyorsabbak voltak. Késeket kaptak elő a zsebükből és nekik támadtak miközben válogatott, obszcén, illetve durvábbnál durvább szavak hagyták el a szájukat.
- Csatornavérűnek a kurvája!
- Fattyú!
- Halál az árulókra!
Akira magához szorította Ayamét miközben Yaguchi és Narumi védték őt a bandatagoktól.
- Kik vagytok? -kérdezte idegesen Yaguchi.
- Azt neked nem kell tudnod féreg, de a lotyód és a fattyúd ma meghalnak!- üvöltötte a tag és egy határozott mozdulattal próbálta meg beleállítani a kését a férfiba ám ő még időben kitért előle így a penge a kocsit találta el. Yaguchi pedig egy erős ökölpofont adott a támadójának aki a földre zuhant. Yaguchi odalépett hozzá és letépte a maszkot a férfiról, ezáltal meglátva a sebhelyekkel borított arcát.
- Még egyszer megkérdezem: Ki küldött titeket?- ám a férfi nem válaszolt semmit csak egy ördögi grimasz kíséretében kirúgta alóla a lábát amitől ő is a földre zuhant. Több se kellett a sebhelyes arcú férfinak, máris rugdosni kezdte a földön fekvő Yaguchit egészen addig míg úgy nem vélte, hogy már nem tud rendesen mozogni. Ekkor Akirára terelődött a figyelme. Narumi ugyan elintézte az első támadót viszont a harmadik taggal meggyűlt a baja, ugyanis egy másfél fejjel magasabb volt nála. A férfi erősen szorította Narumi karjait aki így mozdulni sem tudott. A sebhelyes arcú férfi visszavette maszkját és elindult Akira felé aki a félelemtől mozdulni sem tudott. Normális esetben már lerendezte volna ezt a bohóctársulatott, ám nem heverte ki a szülés megpróbáltatásait és Ayamét védte inkább a testével.
- Ezt érdemlik az áruló ribancok, akik csatornavérűekkel kefélnek!- kiáltotta el magát majd ökölbe szorította a kezét és már éppen készült arra, hogy elintézze őt mikor Yaguchi minden erejét összeszedve, a fájdalmaival mit sem törődve még időben a támadás elébe állt, ami viszont így pont a vállának azt a részét érte ami már így is a legjobban fájt neki, és mivel a tag nem fogta vissza magát így ez a támadás végleg elintézte Yaguchi vállát, ám ő még ezt sem hagyta annyiban. Dühében megfogta a karját és egy erős mozdulattal azt is eltörte neki. Yaguchi a fájdalomtól üvöltve esett össze.
- Ennyit ér a kanod! Most te jössz!
- Yaguchi!- kiáltotta Narumi aki ekkor egy határozott mozdulattal hasba rúgta ellenfelét majd a főkolompos felé rohant. Nem tétovázott, egyetlen jól irányzott ütéssel a földre küldte ellenfelét. Ekkor látták, hogy a kórház biztonsági őrei kirohannak és láthatóan már a rendőrséget is értesítették.
- Még nincs vége! Tűnjünk innen!- kiáltotta el magát a csapat vezére akik még azelőtt el tudtak menekülni mielőtt kijött a rendőrség.

A biztonsági őrök azonnal bevitték Yaguchit és Akirát a kórházba ahol ellátták a férfi sérülését, míg a rendőrség Akirát és Narumi-t kérdezték ki. Mikor végeztek mindketten bementek abba az orvosi szobába ahol Yaguchit ápolták.
- Mi történt?- kérdezte Narumi.
- Amint láthatod elég szépen elintézték a vállamat és a karomat. Szerencsére csak törés de még így is időbe fog telni mire rendesen begyógyul. Ti jól vagytok?- kérdezte Yaguchi. Ekkor Akira odalépett hozzá Ayaméval együtt és egy puszit adott a homlokára.
- Köszönöm, hogy megvédtél minket! - mondta könnyes szemekkel.
- Ez a dolga egy apának! Különben is, azt nem várhatom el, hogy helyettem harcolj.- válaszolta. Narumit azonban nem hagyta nyugodni az eset és a szavak amiket hallott. Miután hazavitte a családot meg is osztotta a gondolatait velük.
- Ti nem tartjátok ezt furcsának? Mármint a szavakat amiket a támadók mondtak. Árulónak és csatornavérűnek hívtak titeket. Csak egy valakit ismerek aki így hívott titeket, illetve hogy képes lenne ilyesmire és itt nem a négy egykori férjjelöltre gondolok.
- Csak nem arra gondolsz, hogy.…
- De. Lillith Oono!
- De az nem lehet, anyám megőrült és még mindig magánzárkában van!
- Gondolod, hogy ez megakadályozza bármiben is? Én ezt nem hagyom annyiban! - mondta és elővette a telefonját.
- Kit hívsz Narumi? - kérdezte Yaguchi.
- Az egyetlen embert aki tudhat bármit is arról a viperáról!

Ám nem az volt az egyetlen furcsa esemény aznap reggel. Miközben a szörnyű események történtek Yaguchiékkal, Jago éppen a szokásos reggeli rutinját végezte. Egy kiadós reggeli tusolás, borotválkozás és fogmosás után éppen magát nézegette a tükörben, miközben egy szál boxerben pózolt előtte.
- Tükröm, tükröm mondd meg nékem, ki a legsármosabb pasi a vidéken, aki a bankiparnak odabasz egy keményet? Hát persze, hogy én vagyok az, naná..…
- Apa, muszáj ezt minden reggel eljátszanod?- kérdezte hirtelen egy női hang az ajtó felől.
- Anna! Mit csinálsz itt?- kérdezte hirtelen zavarában.
- Jöttem szólni, hogy kész a reggeli! És legalább az ajtót becsukhatnád ha ezt csinálod!- mondta gúnyos hangnemben a fiatal lány majd a konyha felé vette az irányt. Jago is hamar felöltötte szokásos banki munkaruháját és ő is csatlakozott a lányához.
- Ma is sokáig bennt leszel? - kérdezte Anna.
- Lehetséges. Az utóbbi időben rengeteg papírmunka felgyülemlett amiket minél hamarabb meg kell csinálnunk és még egyéb "apróságok" is lesznek ma amiket a hátam közepére sem kívánok.- válaszolta Jago.
- Nagyon jól tudtad, hogy mivel fog járni ez a meló amikor elvállaltad szóval ne panaszkodj.- jegyezte meg Anna, aki azonban egy cseppet sem bánta ezt. Már megszokta, hogy a lánya időnként így szekálja de nem zavarta. Betudta annak, hogy tinédzserkorba lépett. Éppen belekortyolt a kávéjába mikor is megcsörrent a telefonja. Az üzlettársa volt az aki közölte vele, hogy amilyen gyorsan csak lehet menjen be mert óriási nagy baj van. Jago mindent félretéve azonnal az irodájába siettet ahol már várta őt két rendőrruhás illető és láthatóan nem volt kamu, hogy valami nagy gáz van.
- Segíthetek uraim?
- Ön Kevin Willett úr?- kérdezte az egyik rendőrruhás illető.
- Igen!
- Matthers nyomozó vagyok, ő a társam Bones és ezennel letartóztatjuk önt!
- És megtudhatnám, hogy mégis mivel vádolnak?- kérdezte Jago. Jogosan ugyanis semmit nem értett az egészből.
- Nemrég kaptunk egy levelet ami egy számlakivonatot tartalmazott arról, hogy ön azidő alatt mióta itt dolgozik jóval több fizetést vett fel mint ami a szerződésében le van írva. Más szóval ön pénzt sikkasztott a banktól!
Jago el sem akarta hinni a hallottakat. Igaz, hogy tett pár rossz dolgot a múltban amiket azonban mára megbánt, de , hogy sikkasztással vádolják? Még legrosszabb álmaiban se gondolta, hogy ezzel fogják megvádolni.
- Oké, oké jó vicc volt! Hol a kandikamera?- kérdezte viccesen viszont mikor nem jött válasz már sejtette, hogy nincs szó itt semmiféle átverésről.- Most komolyan azzal vádolnak, hogy pénzt loptam?
- Pontosan!
- Ez nevetséges,soha egyszer sem sikkasztottam egyetlen centet sem! Látni akarom azt a papírt!
Ekkor az egyik rendőr elővette a zsebéből a levelet ami a sikkasztást támasztotta alá. Jago pénzátutalási bizonylatai mellett jóval több összeg szerepelt mint amennyit kapni szokott.
- Ki küldte ezt a nonszensz irományt?
- Ott van az aláírás az alján! - Jago azonnal meg is nézte és mikor meglátta a nevet egyszerűen nem akart hinni a szemének. Az aláíró nem volt más mint Lillith Oono.
- Az nem lehet, hogy ezt ő küldte, az a nő megőrült és magánzárkában van már évek óta!
- Sajnálom de akkor is be kell kísérnünk önt! Kérem ne tanúsítson ellenállást!

Jago látván, hogy nem tehet semmit engedelmeskedett a rendőröknek akik egy hátsó bejáraton át kísérték ki a férfit és vitték be az őrsre, hogy kihallgassák. Nem volt zökkenőmentes. Hiába bizonygatta, hogy az nő egy közveszélyes bűnöző és mesélt nekik a múltbéli dolgairól, ők nem hittek neki hiszen a levél és a bizonylat valódinak tűntek. Ekkor azonban megcsörrent Jago telefonja. Annyit megengedtek neki, hogy felvegye. Nagy meglepetésére Narumi volt az.
- Jago most azonnal beszélnünk kell!
- Milyen érdekes,én is pont ezt akartam mondani!
- Hogy érted ezt? Hol vagy most?
- Bent a rendőrségen. Sikkasztással vádolnak egy nonszensz levél miatt és soha nem fogod kitalálni, hogy állítólag ki küldte azt a szart!
- Azért hadd tippeljek. Lillith Oono!
- Talált, süllyedt , de honnan tudtad?
- Onnét, hogy Yaguchiékat megtámadták és minden jel arra utal, hogy az a démoni nőszemély küldte azokat a verőembereket.
- Megtámadták őket? Ugye nem történt bajuk?
- Yaguchinak eltört a válla és a karja de Akira és Ayame jól vannak. Ne aggódj, mindjárt ott vagyok és kihozlak valahogy!

Letette a készülékét majd elköszönt Yaguchiéktól és egyenesen a rendőrőrsre sietett. Ugyan azt nem sikerült elérnie, hogy ejtsék a sikkasztási vádat, viszont legalább annyit elért, hogy Jago szabadlábon védekezhet, de a várost nem hagyhatja el az ügy lezárásáig. Ezek után Jago házába mentek. Anna már iskolában volt , így nem tudott arról, hogy mi történt az apjával.
- Kérsz egy sört? - kérdezte Jago
- Jöhet.-sóhajtotta Narumi, erre Jago két sört vett ki a hűtőből.
- Szerinted lehetséges az, hogy tényleg Lillith áll mindez mögött? - kérdezte Jago.
- Ezt akartam pont kérdezni. Nem akarlak megbántani de te ismerted őt jobban.
- És hidd el igyekszem minden pillanatát törölni az emlékezetemből, főleg azokat amiket az ágyban művelt velem.
- Még az a szerencse, hogy nem kellett csípőprotézis neked. - jegyezte meg gúnyosan Narumi. - Na de visszatérve, szerinted ő lehetett?
- Simán kinézem belőle! Az a nő bármire képes.
- Akkor megvan, hogy mit csinálunk: Én elmegyek a rendőrségre és megpróbálom kideríteni, hogy kik voltak azok a fickók, te pedig megpróbálsz valamit kicsikarni Lillith-ből. Hova is van bezárva?
- A Brookhavenbe. Oda szállítják a mentálisan instabil vagy megállapítottan pszichopata elítélteket. Nem egy kellemes hely, az Arkham hozzá képest egy öt csillagos szálloda.
- Akkor ezt megdumáltuk. Ha valamelyikünk előbb végez akkor hívja a másikat oksa?
- Oké! Akkor koccintsunk az együttműködésre! -sóhajtotta Jago és összekoccintották a dobozaikat.

Megkezdődött a két férfi közös hadművelete, hogy megvédjék a családjukat és a karrierjüket. Tudták, ha most nem göngyölítik fel ezt az ügyet, akkor később már sokkal veszélyesebb problémává növi ki magát. El is nevezték a hadműveletüket: Opreation Rendetbaszunk!

Round 9.

2000. Október 26, Hétfő.

Narumi és Jago hétfő reggel a megbeszéltek szerint meg is kezdték az akciót. Nem volt sok idejük mivel már a reggeli hírek és az aznapi újságok fő témája is a Jagot ért sikkasztási botrány volt. Annyit még sikerült elérni, hogy az ügy lezárásáig az üzlettársa intézze a dolgokat és kezelje a sajtót. Viszont tudták, hogy ha nem sikerül idejében kideríteniük, hogy valóban Lillith áll-e a hamis papírok és a támadás mögött akkor Yaguchiékat újabb támadás érheti, esetleg Anna lesz a következő célpont, hiszen még mindig emlékezett arra, hogy hogyan vette rá őt anno évekkel ezelőtt mindarra amit elkövetett azzal, hogy a lánya életével fenyegette őt. Jól ismerte őt és pontosan tudta, hogy akár képes körömszakadtáig is harcolni azért, hogy elérje amit akar és ebben a magánzárka sem volt képes megakadályozni.

Az útja egyenesen a Brookhaven elmegyógyintézetbe vezetett. Mindenki tudta, hogy azokat a bűnözőket szállítják ide akik mentálisan beszámíthatatlanok, és társadalmi visszailleszkedésre alkalmatlanok. Nem tétovázott egy percet sem a belépés előtt, bár azért érzett némi félelmet. A belépés után a biztonsági őrök alaposan átkutatták a zsebeit majd a portához lépett.
- Jó reggelt, Jago vagyok és Lillith Oono-hoz jöttem.
- Értem.-válaszolta vissza a portás , majd felemelte a telefonkagylót. Nem telt el sok idő, hogy jelezze, hogy mehet hozzá viszont egy őrnek is mellette kell lennie biztos ami biztos alapon.
- Köszönöm uram! - válaszolta vissza Jago , majd az őr kíséretében el is indultak az épület alsó részére.
-Hogyhogy ilyen mélyen tartják őt? - kérdezte Jago.
- A hozzá hasonlókat mind itt tartjuk lennt, hogy még véletlenül se tudjanak megszökni. Nincs se ablak, se semmi amin keresztül képesek lennének kijutni és jól felszerelt kamerák figyelik minden lépésüket, és soha nem hagyhatják el a cellájukat és látogatókat sem fogadhatnak a szakorvosokon kívül. Maga csak egy kivételes eset. Innét nem tud senki se meglépni.
- Az Alcatrazról is ezt mondták aztán mégis megtörtént a lehetetlennek hitt szökés.- válaszolta kissé szarkasztikusan Jago, viszont az őr nem reagált rá semmit. Nem kellett sokat menniük míg végül elértek egy alaksor szerű helységet. Az őr hamar kinyitotta az ajtót és bementek. Jago egyből megérezte azt az őrületet ami belepte a helységet amire a be és kilátható falakkal körbevett cellákból kihallatszódó hangok csak rátettek egy lapáttal. Míg a megnevezett személyhez sétáltak Jago néha ránézett a fogvatartottakra és egyből elfogta őt az undor. Beteg elmék mindenhol akik abban lelték örömüket, hogy ártatlan embereket bántottak. Aztán elértek oda. Lillith Oono részére. A nő fehér ruhában csak állt a cellájának a közepén hátratett kézzel, merev és szinte tökéletesen egyenes pozícióban. Mintha ezzel akarná közölni, hogy az eltelt idő alatt sem vesztette el a tartását és a méltóságát, bár talán maga Jago sem várt más tőle. Az őr kiment, hogy a két személy négyszemközt tudjon beszélni.
- Hello Jago! Mi tartott ilyen sokáig? - kérdezte hirtelen Lillith viszont még ekkor sem nézett maga mögé.
- Honnan tudtad, hogy én vagyok?
- Nem volt nehéz kitalálni hiszen nincs senki más aki meglátogatna Akirán kívül. Emellett megéreztem a kölnid illatát. Vörös Sárkány. Még mindig azt használod. Jellegzetes illata van.-és ekkor már megfordult.
Jago el se hitte amit látott. Bár a tartása nem csorbult az arca beesett, szinte már betegesen nézett ki. Ugyanakkor ez volt az ami tökéletesen jellemezte őt magát is. Az bukott démont.
- Úgy tűnik , hogy ennyi idő férfi nélkül eléggé megviselt téged. Nem fér be az őr fasza ebbe a kis nyílásba?
- De rajtad sem látok gyűrűt. Fizetni szoktál a szexért vagy magadnak csinálod?
- Hagyjuk a baromságot Lillith, nem bájcsevegni jöttem. Beszédem van veled!
- Mégis miről?
- Arról, hogy Akirát és Yaguchit fényes nappal megtámadták, engem pedig sikkasztással vádolnak egy olyan levél és hamisított papírok alapján amin a te aláírásod szerepel!
- Nocsak tényleg? Ki mondta azt, hogy soha nem lop pénzt?- majd gúnyos nevetésben tört ki.
- Te állsz ezek mögött vagy sem? - kérdezte immáron elég idegesen.
- Minek akarod tudni?
- Mert gondolom még nem tudod, de Akira és Yaguchi szülők lettek. Pár napja megszületett a lányuk Ayame, vagyis az unokád. Bár nem hiszem, hogy valaha is tudni fog a létezésedről.
- Lám csak,lám csak. Szóval az a koszos kis senki képes volt felcsinálni Akirát. - mondta Lillith miközben dühösen szorította ökölbe a kezeit.
- Ne csinálj úgy mintha semmi közöd nem lenne ehhez az egészhez!
- Lehet, hogy van közöm hozzá talán nincs. Idebent szinte semmit sem lehet csinálni, így eléggé unatkozom. Még magamat sem tudom szórakoztatni a kamerák miatt. - ekkor Jago előkapta a papírt és a falhoz nyomta.
- Ez a te aláírásod. Tudom mert emlékszem rá.
A nő ekkor odalépett és jó alaposan megnézte majd elmosolyodott.
- Igen , ez az én aláírásom. - jegyezte meg.
- Akkor mégiscsak te voltál?
- Talán igen, talán nem.
- Válaszolj normálisan!
- Normálisan válaszoltam.
Jago viszont ekkor már tényleg elért arra a pontra, hogy képes lett volna megfojtani őt egy kanál vízben.
- Mi van Jago, csak nem vagy dühös?- kérdezte Lillith. - Gyere be hozzám és mindkettőnknek egyből jobb lesz.
- Tudod mit? Rendben. Hiszen úgyis itt fogsz rohadni életed végéig szóval ha bevallasz mindent akkor elintézem, hogy együtt töltsünk egy éjszakát. Mit szólsz hozzá? Vagy inkább ahhoz, hogy kihirdetem, hogy meggyógyultál és mehetsz vissza életfogytiglanra
- Tényleg azt hiszed, hogy ilyen bolond vagyok? Bevegyem a fenyegetésedet?
- Hát egy diliházban vagy szóval igen, és ismerlek annyira, hogy tudjam, ezek a falak nem jelentenek akadályt neked.
A nő ekkor viszont nekirontott a falnak. Arca immár teljesen dühös volt. Szemei vörösek voltak.
- Látod ezt? Látod, baszod? Ki sem tudok jutni! Soha nem engednek ki! Már hosszú idő óta nem éreztem friss levegőt, ide vagyok bezárva, szerinted. Hogy lehettem volna én, amikor az őrt se lehet lefizetni és semmiféle információt nem kapok?!- üvöltötte.
- Kösz az infót Lillith, megtudtam amit akartam! Mehetünk! Ja és ami a forró éjszakánkat illeti, majd küldök egy vibrátort rajta a nevemmel!
Jago és az őr megfordultak és elhagyták a helységet röhögve. Ugyanakkor hallották hallották ahogy Lillith hisztrikusan üvöltözik és átkozódik és a falakat püföli. Üvöltésének a hangja visszhangzott az egész épületben.

Míg Jago Lillithel volt elfogalva addig Narumi sem tétlenkedett. Az ő útja először a kórházba vezetett ahonnét kikérte a múlt pénteki támadás felvételeit. Ugyan kicsit kamuznia kellett, hogy a rendőrség kérte meg rá, de hát a cél szentesíti az eszközt alapon még belefért nála ennyi. Nagyot ugyan nem hazudott ugyanis a felvételekkel egyenesen a rendőrségre ment. Remek meggyőző képességének hála sikerült bejutnia a felvételekkel a vizsgáló szobába ahol egyből neki is álltak. Még emlékezett arra, hogy Yaguchi letépte a maszkot a főkolomposról, így főleg arra a részre koncentráltak.
- Itt álljunk meg.- mondta mikor ahhoz a részhez értek.- Kinagyítaná ezt a részt?
- Persze.- mondta a technikus és ki is nagyította a képet.
- Ki tudná ezt nyomtatni?
Szintén igen volt a válasz, majd miután a kezében volt a kép Narumi egyből a nyomozókhoz sietett.
- Felismerik ezt a férfit? - kérdezte a főnyomozótól.
- Még szép. Elég gyakori vendég nálunk. Már lassan a kuponfüzete megtelik. Még egy és életfogytig tartó szabadságvesztés lesz a jutalma. Mondjuk, nem egy Hawaii.
- És a reggeli szex is mást jelent.Tudna mesélni róla?
Ekkor a férfi mindent elmondott az illetőről, illetve, hogy általában, hol szokott tartózkodni. Naruminak ez több volt mint elég. Elégedetten megköszönte a segítséget, majd az épületből kiérve már a mobiljához nyúlt mikor az csörögni kezdett.
- Milyen véletlen, épp hívni akartalak. - mondta a készülékbe.
- Te is most végeztél? - kérdezett vissza Jago.
- Igen és elég szép dolgokat tudtam meg. És te?
- Szintúgy. Gyere vissza a lakásomra, ott megbeszélünk mindent. - mondta Jago, majd letette a készüléket. Narumi beszállt a kocsijába és egyenesen Jago lakása felé vette az irányt. Ugyan kicsit várnia kellett mire a másik férfi is hazaér. Nem kellett sokat várnia ám a férfi egy rózsaszínű kistáskával a kezében szállt ki az autóból.
- Az micsoda?
- Oh ez? Csak egy kis ajándék amit megígértem Lillithnek. Odabennt. Biztos örülni fog neki.
- Inkább meg se kérdezem.
A két férfi felsietett a lakásba, majd két újabb doboz sört felbontva megosztották egymással az információkat amiket megtudtak.
- Nos , akkor kezd te.- ajánlotta Narumi.
- Rendben. Röviden és tömören, nem Lillith a hunyó. Próbált összezavarni, de a végére már leplezni sem tudta, hogy fogalma sincs, hogy kik lehettek a támadók vagy, hogy ki küldte ezt a hamis levelet. Sőt gyakorlatilag ki is mondta. A Brookhaven meg nem egy átlag börtön ahol bárkit is meg lehetne vesztegetni és a betegeknek a levélküldés szigorúan tilos. És nálad mi a helyzet?
- Megtudtam , hogy kik voltak a támadók. A másik két tag nem fontos viszont a bandavezér annál inkább.
Majd Jago elé tolta a kinagyított kameraképet.
- Ő az?
- Igen. Ash Bolton. Egy piti kis utcai banda főnöke. A gyerekkorát nagyrészt intézetekben töltötte, most meg gyakorlatilag ki-be járkál a börtönből. A nyomozó elmondta, hogy nem ez az első eset, hogy pénzért vállalt el hasonló megfélemlítéseket a haverjaival. További vádak: Előre eltervezett súlyos fizikai erőszak, nemi erőszak kísérlet és droghasználat és azzal valós kereskedés.
- Nem semmi.Vetekedik Lillithel - válszolta Jago döbbenten.
- Van még. A bandájával nagyrészt egy lepusztult külvárosi lakótelepen szokott bandázni. Akik még ott laknak azok is nagyrészt lopásból vagy más illegális tevékenységből élnek.
- És elmondták, hogy melyik is ez a telep.
- A Halron körlet.
- Az nincs is messze, ráadásul, senki nem fog minket zavarni az információk kiszedésében. Akkor az Operation Rendetbeszunk következő lépése az, hogy odamegyünk, megkeressük a szőke bubit, kicsikarjuk belőle az infókat amik kellenek és kész.
- Azért biztos ami biztos alapon vigyünk némi fegyvert. Az ilyeneknél sosem lehet tudni.
- De van egy még jobb ötletem.
- Nincs itthon sörétes puskám, ha az lenne a vágyad.
- Ennél sokkal kifinomultabb vagyok.
Jago ezekután beavatta Narumit a tervébe. Az ügy lassan, de biztosan a végéhez ér.

A két férfi megvárta míg leszáll az este. Tisztában voltak vele, hogy az Ashhez hasonló alakok nappal szinte sosem tolják elő a képüket, nehogy a rendőrség látókörébe kerüljenek. Mikor elérkezettnek látták az időt, az említett utcába is hajtottak. A környék még nappal is ijesztőbb, este viszont az ember inkább vágyakozott volna esetleg Silent Hillbe vagy Racoon Citybe mert még az is biztonságosabbnak tűnt. Mikor kiszálltak a kocsiból egyből megcsapta az orrukat a telepet ellepő szemét, és rothadás bűze. Jago és Narumi egy perccel sem akartak többet időzni ott mint amennyi feltétlenül szükséges így mihamarább nekifogtak a keresésnek. Hamarosan találtak is két tagot akik éppen graffitiket festettek a falra. Jago lépett oda hozzájuk, elvégre neki volt nagyobb tapasztalata az ilyen alakokkal.
- Hé fiúk!- kiáltotta oda nekik, mire ők visszanéztek.- Nem tudjátok, hogy hol van Ash Bolton?
- Ash Bolton? Te tudod, hol van Ash Sanya? - kérdezte a kisebbik tag a nagyobbikat.
- Fogalmam sincs Brandon.- válaszolta vissza.- Talán egy kis készpénz megmozgatná a memóriánkat öregem!
Ám Jago pénz helyett csak egy kiskést kapott elő a zsebéből. Tudta, hogy mit csinál és elnézvén a két tagot látta rajtuk, hogy nem ők a legélesebb kések a fiókban és már ennyitől is berezelnek.
- Hol van Ash? Ha elmondjátok akkor nem foglak bántani titeket!
A két tag ilyedve hátrált ám ekkor léptek zaját hallották. A halványan pislákoló utcai lámpák fényéből egy szőke hajú, sebhelyekkel borított arcú férfi lépett elő. Jago és Narumi egyből felismerték.
- Mit kerestek még itt?- kérdezte idegesen Ash.- Megmondtam nektek, hogy este 10-re legyetek a szokásos helyen!
- De főnök, ezek ketten téged keresnek.- majd a nagyobbik tag rámutatott a két férfira. Ash egyből felismerte Narumit.
- Nicsak, nicsak, hisz ez az egyik kellemetlenkedő alak aki elintézte a két másik társunkat. Hogy van a béna gyerek és a pereputtya?
Ennél a pontnál mindkettejüknek türtőztetniük kellett magukat.
-Nem balhézni jöttünk Ash.- szólalt meg Narumi. - Csak azt szeretnénk tudni, hogy ki volt az aki felbérelt titeket. Mondd el és utána el is megyünk és úgy teszünk mintha soha nem is találkoztunk volna.
- Persze, gondolkodtam, hogy a késemmel metélgetem a fitymádat és citromlevet öntök rá, de ugyanannyit kapnék érted, mint más emberért.
- Jaja persze, az első 10 alkalommal még bedőltem ennek a klisédumának, de a nő rengeteg lóvét fizetett, hogy elintézzük őket de te megzavartál benne. Ash Bolton pedig mindig befejezi amit elkezdett.
„Nő? Talán mégis Lillith volt? Ennyire kamuzott volna?” Tette fel magában a kérdést Jago. Ash a mondata végeztével egy jókora kést húzott elő a zsebéből és egyenesen Narumi felé rontott és minden mozdulatával igyekezett sebet ejteni rajta ám ő mindig kitért a szúrás útjából majd egy mozdulattal ki is rúgta a kezéből, majd az öklével gyomron vágta ellenfelét aki a földre zuhant. Narumi ekkor a fejére térdelt, úgy, hogy nem akadályozta a levegővételben, de mozogni se tudjon.
- Mondd el, hogy ki volt az a nő!
- Fogalmam sincs, nem mondta meg a nevét, csak egy telefonszámot hagyott meg amin keresztül tudjuk értesíteni ha elvégeztük a melót!
- Ide vele azonnal!- parancsolta Jago, mire Ash meg is adta a telefonszámot. Narumi elégedetten tette el ám volt még egy meglepetésük. Néhány másodperccel később hangos szirénázás közepette megérkezett a rendőrség is.
- Mi a pokol ez? Hogy kerülnek ide a zsernyákok?
- Ja, mi hívtuk őket. Azt hiszed, hogy szórakozhatsz a lányommal és az unokámmal, aztán némi információért cserébe elengedünk?
- Hát aztán? Két-három év és kijövök a börtönből. -nyögte.
- Tévedsz, barátom. Olyan vastag a bűnlajstromod, hogy ahhoz képest a Gyűrűk Ura egy réteg lapnak tűnik. Ez bizony életfogytiglani. Szóval, jobb, ha bekészíted a vazelint. -mondta Jago vigyorogva.
- Legalább a székrekedéstől nem kell tartanod. -vágta rá Narumi.
- Menjetek a pokolba…

A rendőrök a kocsiba tették Asht és a két másik tagot ,a munkájuk viszont itt még nem ért véget. Ez még csak az első része volt.
- Akkor halljuk ki is a rejtélyes megbízó!- mondta Narumi majd tárcsázta a számot. A készüléket ki is hangosította, és már volt egy előre kitervelt szövegük, hogy mit mondanak ha az illető felveszi. Viszont csak az üzenetrögzítő kapcsolt be, de nekik már ennyi is elég volt.

„Jó napot, Melissa Harnelt hívta, kérem hagyjon üzenetet!"
- Szóval Melissa Harnel! Tökéletes! Mérjék be a telefonszám alapján a tartózkodási helyét! - adta ki a parancsot a rendőrkapitány. Nem kellett sok idő a folyamathoz hiszen a környéken mindössze egyetlen ilyen nevű illető élt. Egy jó 20 percnyi autóút után el is értek egy emeletes házhoz. A névlista alapján meg is találták a célszemélyt aki a 2. emeleten lakott. Amilyen gyorsan csak tudtak felsiettek a lakáshoz és becsöngettek. Mivel már késő este volt így nyilván a célszemély sem számított rájuk. Hamar nyílt is az ajtó. Egy hosszú, fekete hajú, a 20-as évei közepén járó fiatal lány nyitott ajtót nekik, szemlátomást kialvatlan arccal.
- Ön Melissa Harnel? - kérdezte a rendőrkapitány.
- Igen de kik maguk?
- Shaun Hart rendőrkapitány vagyok és ezennel letartoztatom magát bántalmazásra és gyilkossági kísérletben valórészvételért, hamisítás, illetve zsarolás vádjával.
A lánynak egyből leesett, hogy mi történik és erőszakosan próbálta rázárni az ajtót a férfira, ám Jago egy határozott mozdulattal berúgta azt. A lány ekkor a konyhába sietett majd egy jókora kést vett elő a konyha egyik fiókjából és fenyegetően a férfiak felé fordította.
- Nem megyek magukkal! Bosszút fogok állni mindenért amit Lillith ellen elkövettek! Mindenért megfizetnek!
- Honnan ismered Lillithet? - kérdezte Jago.
- Semmi köze hozzá! - üvöltötte Melissa.
- Ha elmondod akkor csökkeni fog a büntetésed! - próbált hatni rá a kapitány de hiába.
- Soha! Inkább meghalok mintsem bármit is mondjak.
Jago ekkor megfogott egy poharat és a lány mellé dobta. Amíg az el próbált hajolni, ő egy mozdulattal kirúgta a kést a kezéből, hátrakulcsolta a karjait majd a rendőrkapitány gyorsan megbilincselte. Így kísérték le Melissát a szomszédok szeme láttára a rendőrkocsikhoz. Még azt is észre lehetett venni amikor az ő és Ash tekintete egy pillanatra találkozott egymással. Az Operation Rendetbaszunk teljes győzelemmel zárult.

Az őrsön aztán alaposan kifaggatták a lányt. Narumi és Jago is végig bent voltak a kihallgatáson. Az egyetlen dolog, ami hiányzott a teljes képből. Az indíték. Narumi emlékezett valamennyire Melissa Harnel nevére. Lillith akkor fogadta tanítványként maga mellé, amikor válni készültek.
- Szóval , miért csináltad? -kérdezte a rendőrkapitány.
- Mert Lillith volt az egyetlen aki segített nekem akkor amikor kellett. -mondta Melissa megtörten.
- Hogy érted, hogy segített? - kérdezte Jago.
- Maguknak fogalmuk sincs milyen beleszületni egy olyan családba ahol olyan elvárásoknak kell megfelelniük amiknek szinte lehetetlen. Főleg akkor ha a sors még lánynak is teremt meg. A családomban én vagyok az egyedüli gyerek. A szüleimnek nem lehetett több gyereke rajtam kívül, így aztán nekem kellett örökölnöm a családi vállalkozást. Apám és anyám a legdrágább és legjobb iskolákba járattak, de mindig éreztették velem, hogy nem vagyok elég jó mert nem fiúnak születtem. Az egyetem sem ment túlzottan jól, segítséget meg egyáltalán nem kaptam. Egészen addig míg nem találkoztam Lillithel.
- Hogy találkoztak?- kérdezte a kapitány.
- A szüleim ismerték őt, elvileg barátok voltak vagy nem tudom pontosan, de a lényeg, hogy egyszer ő is ott volt nálunk amikor hazalátogattam. Látta rajtam, hogy küszködök ezért a szárnyai alá vett. Megtanított mindenre amit tudnom kell a cégvezetésről. Ahogy beszélt, mozgott és tanított az egyszerűen lenyűgözött. Olyan akartam lenni mint ő. Azt mondta, hogy olyan vagyok neki mintha a lánya lennék, hiszen a valódi lányai mind cserben hagyták őt. Azt mondta, hogy én sokkal jobb vagyok náluk.
- Ez rá vall...- vágott közbe Jago.
- De maguk tönkretették őt! Bezáratták őt! Ekkor határoztam el, hogy bosszút állok mindenkin akinek köze volt hozzá.
- Így hát tökéletesen lemásolta Lillith kézírását, szerzett egy számlakivonatot Jago úr pénzforgalmáról és meghamisította azt.
- Mindent érte tettem! Csakis rá számíthattam, senki másra.
- A lehető legrosszabb emberre bíztad magad, annyit megmondok. Hadd kérdezzek valamit: A legutolsó levelet 1995-ben küldte, nem igaz?
- Igen. -válaszolt Melisa és Narumira nézett. Eddig csak az asztal bámulta.
- A levélben meg az állt, hogy még ír neked, ha valami van. És azóta nem beszélt hozzád egy szót sem.
- Miért kérdezed ezt?
- Mert téged átvert és nem is csúnyán. Lillith mindig is úgy manipulálta az embereket, hogy a markára dolgozzanak. Amikor megtalált téged, készültem volna elválni tőlem és el akartam vágni minden útvonalat, hogy a lányai a védelmem alá kerüljenek. Azon vér szerinti gyerekekről beszélek, akiket később el akart volna tenni láb alól, ha nem úgy ugrálnak, ahogy fütyül.
- Lehetetlen. Lillith soha nem tenne ilyet. -súgta tagadva Melissa, ám Narumi folytatta.
- Mikor kiderült, hogy a fiatalabb lányom, akit TE próbáltál megöletni, megtört, akkor téged egy darab száraz kutyaszarként kezelt és mihamarább kukába vágott.
- HAZUGSÁG! -kiáltotta, ám Jago közbevágott.
- Ez pedig igaz. Biztos nem emlékszel rám, de én voltam Lillith lényegi jobb keze, ha probléma megoldásról volt szó. Nekem elmondta, hogy egy jött ment lotyó soha nem kaphatja meg a céget, ha Akira itt van a közelben. Továbbá, parancsba adta, hogyha te bármikor betoppansz, akkor vonjalak ki a forgalomból, mint egy korcs kutyát.
Melissa ekkor hisztérikus nevetésbe tört ki. Szeméből folytak a könnyek.
- Sajnálom, hogy így kellett megtudnod az igazságot.
Narumi és Jago elégedetten néztek egymásra hiszen a küldetésük sikerrel járt, de az igazság elmondása miatt azért valamennyire rosszul érezték magukat.

Másnap mindenről részletesen beszámoltak Yaguchiéknak. Ahogy hallgatta Melissa történetét Akira érzett némi sajnálatot iránta, hiszen ő pontosan tudta, hogy a lánynak min kellett keresztülmennie az életében. A különbség az volt, hogy ő nem egy olyan emberrel találkozott mint Yaguchi, hanem Lillithel, aki csak kihasznál másokat. A tárgyalást a következő hónapban tartották. Mivel Melissa mindent beismert így nem volt hosszú a procedúra. A bíró és az esküdtek alig 1 óra után bűnösnek ítélték Melissát és Asht. A férfi életfogytiglant kapott, míg Melissát 15 év börtönbüntetésre ítélték. Yaguchiék elégedettek voltak az ítélettel.
- Mindent köszönünk Narumi, Jago!
- Ugyan már, jó volt egy kicsit Sherlock Holmest játszani, legalább volt egy kis izgalom az életünkben.- válaszolta Narumi majd nevettek egyet.
- Hogy van a karod Yaguchi? - kérdezte Jago
- Már egész jól,de még pihentetnem kell. Bár, talán hozzá kéne szoknom, hogy a karom bánja a dolgot. Tavaly Raptor, most meg Ash.- válaszolta sóhajtva, majd kivárva a nevetés végét folytatta.- És veled mi lesz Jago?
- Semmi különös. A rendőség is megkapta a papírokat arról, hogy nem történt semmilyen sikkasztás a részemről így nem fognak ellenem eljárást indítani.
- Örülünk neki. - válaszolta Akira.
- Na, legyetek jók h tudtok, a többi nem számít. Nekem most lépnem kell, még van egy kis dolgom.- mondta Jago.
- Micsoda?- kérdezte Yaguchi.
- Nos van egy kis elintéznivalóm még, de az csak rám tartozik.- mondta Jago majd az autójába pattanva elhajtott. Narumi és Yaguchiék ugyanígy tettek. Boldogok voltak, hogy a tetteseket elkapták és megkapták a büntetésüket. Jago hazaérve megfogta a még mindig a személyes polcán lévő kis rózsaszín csomagot és annak tartalmával visszaindult a Brookhaven-be, hogy betartsa az adott ígéretét.

Melissa Harner a börtönben öngyilkosságot követett el, akárcsak egykori mentora, Lillith. Az egyetlen különbség, hogy neki sikerült is és utoljára a neve felmerült az újságok címlapjain. Ez is egy módja ahhoz, hogy ismert legyen, nemde? Ash Boltont Japán túlvégébe szállították egy spéci börtönbe, ahová az életfogytiglani elítélteket szokták vinni. A bandája feloszlott, nem egy tagja pedig végleg hátat fordított az események hatásai miatt. Immáron semmi más fenyegetést nem kellett Yaguchiéknak leküzdeniük.

Round 10.

2008. Július 4. Maru Miye játékterem közelében.

A játékterem sokat változott 2000 óta. Immáron kétemeletes épületként díszelgett és nemcsak rendes arcade játékokat, hanem konzolokon és PC-n is lehetett játszani. Egy idősebb nő, egy fiatal, nyolcéves, hosszú, lila hajú, mandulavágású szemű kislány kezét fogta. Éppen megálltak a játékterem előtt.
- Ayame! Miért álltál meg? -kérdezte a nő.
- Moegi tanárnő! Emlékszik, mit mondott apa? Ha jó kislány leszek, akkor játszhatok itt.
Az olvasók biztos levághatták, hogy ez ugyanaz a Moegi tanárnő, aki anno Akirát tanította. Mosolyogva nézett az órájára.
- És jó kislány voltál?
- Igen! -kiáltott fel Ayame örömtelien.
- Le sem tagadhatod, hogy anyud és apud mániáját örökölted, Yaguchi Ayame.

Yaguchi Ayame izgatottságában berohant, majd azzal a ténnyel szembesült, hogy nincs semmi zsetonja. Moegi felváltott egy ezer yenes bankót, amit még Yaguchiék adtak neki.
- Tessék. Van mit leengedned a gépbe.
Ám még mielőtt a kislány felvehette a pénzt, a dicsőség falon vette észre szülei fényképét, amit még 1999-ben csináltak róluk, a Street Fighter Alpha 3 bajnokságon. Egyszercsak Felicia szólalt meg a háta mögött.
- Nocsak, a kicsi fenevad ujjú. Jöttél játszani?
- Igen. -válaszolt és megölelte a banda vezetőnőjét. Raptor Moegi háta mögött jött.
- Az alma nem esett messze a fájától. Ahogyan apád és anyád, úgy te is egyszer hatalmas tenyérlenyomatot hagysz a videójátékok terén.
- Így gondolja, Raptor bácsi? -kérdezte Ayame izgatottan.
- Ahogy mondod. De menj nyugodtan játszani.
A kislány ezekután már abszolút nem fért a bőrébe és berohant a gépekhez.
- Én sosem értetem, mit szeret ezekbe a játékokba. -sóhajtott fel Moegi. -De amíg Ayame boldog, addig én is.
- Tényleg, hogyhogy a te felügyelted alatt van? -kérdezte Felicia.
- Yaguchi és Akira állítólag egy fontos megbeszélésen vannak.
- Felesleges a mellébeszélés. Valójában kettesben akarnak maradni. -reagált rá Raptor.
- Az teljesen biztos.
Időközben Ayame azt sem tudta, melyik játékkal játsszon. Végül a választása a Super Street Fighter 2 Turbora esett. Anyjától örökölte, hogy grabber játékosokat szeret, így a választása Zangiefre esett. Öt meccset nyert meg zsinórban, amikor a túloldalon kihívója akadt. Nem nézte meg ki van a túloldalon, de látta, hogy Akumát választja. Ez már nehezebb ellenfélnek bizonyult és bizony remekül kellett hárítania a Lariattal és Spinning Piledriverrel vagy egy Head Buttal visszatámadnia. Ez az első roundig ment, de a másodikban Akuma sikerrel verte meg egy Shankunetsu Hadokennel, amit már nem bírt hárítani. A harmadik roundban ellenben Ayame megmutatta, hogy milyen fából faragták és egy sikeres Final Atomic Busterrel kiütötte Akumát. Ekkor vette észre, ki játszott ellene.
- Ahogyan sejtettem. Anyuci pici hercegnője.
Chikuron volt az, aki azonnal átölelte Ayamét. Az évek során rendesen megnőtt és haját befestette feketére.
- Eddy Bácsikám! Úgy örülök, hogy látlak!
Noha mindenki a becenevén szólította, Akira és Yaguchi lánya kivételt képzett ez alól. Chikuron a közelbe költözött, mikor betöltötte a felnőttkort, hogy támogassa nővéreit. Ők cserébe lényegében igazi családtagként kezelték.
- Csakhogy a témánál maradjunk: Ha így folytatod tovább, akkor hamarosan a szüleidet is lekörözöd. Ha már engem sikeresen megvertél.
- Igen! Ők a legjobbak! -kiáltott fel Ayame. Chikuron nem akarta elmondani, hogy visszafogta magát, mert azért egy sokkal tapasztalatlanabb gyerekről van szó. Azért neki is volt szíve.
- Van kedved valami mással játszani?
- Igen!

Ayame lelkesedése csak még feljebb kúszott. Immáron bácsikájával együtt élhetett kedvenc hobbijának. Sorban próbálták ki a játékokat, persze megmaradva a retro vonalon. Final Fight, The Punisher, Twinkle Star Sprites, Mortal Kombat 4, Soul Calibur. Éppen egy kis frissre vágytak, akkor leültek a Tekken 5 Dark Resurection elé. Ayame viszont új ellenfelet kapott. Vagyis, kaphatott volna, ha nem éppen az előttük lévők vitatkoztak volna.
- Én voltam itt előbb.
-A legutóbb is te játszottál elsőnek és elég sokáig! Azt mondtad, hogy most én kapom az elsőbbséget.
Ekkor Ayame odafordult. Tudta, ki az a két srác.
- Ryu! Ken! Tökmindegy, ki ellen állok ki.
- Ayame! -kiáltottak fel mindketten és átölelték jó barátjukat. Ryu és Ken Fortesque egypetéjű ikrek voltak. Az egyetlen különbség, hogy míg Ryu haja fekete volt, addig Ken haja szőkés színben pompázott. Mikor kiváltak az ölelésből, akkor Chikuron a két kissrác fejét megsimogatta.
- Ti is itt vagytok? Akkor ez azt jelenti, hogy a szüleitek sincsenek messze.
- Remek meglátás, mint mindig.
Ez a mondat Daniel száját hagyta el. Kéz a kézben jött Hidakával.
- Látom, a két kicsi rosszcsontom jól érzi magát.
Ekkor Ryu és Ken átölelték anyjukat. Daniel mosolyogva nézte őket, majd becsatlakozott. Akira és Yaguchi is megérkeztek. Mint kiderült, azért voltak távol, hogy elintézzék a közeljövőben megrendezésre kerülő házassági évfordulójukat. Ayame átölelte a szüleit. Mikor Akira szenvedett kiskorába, megfogadta, hogy nem lesz olyan rideg a gyermekéhez, mint az anyja. Be is váltotta ígéretét, mert Ayame nemcsak egészséges, hanem boldog és szabadnak érezte magát. Yaguchinak fel kellett áldoznia a munkahelyét, hogy nevelje a lányát, miközben Akira intézi a papírmunkákat. De a nagy gyülekező más miatt is volt. Ma ünnepelte a Maru Miye játékterem a huszadik évfordulóját. Yaguchinak, Akirának, Danielnek és Hidakának nagyon sokat jelent ez a hely. Hiszen, minden itt kezdődött, ami később a legnagyobb boldogságukat hozta el.
- Ideje kimennünk. -javasolta Yaguchi. -Odakint már várnak a többiek.
Nem is hazudott, egy kisebb tömeg gyűlt oda. Jago Makoto, Namie, Eleonore, Narumi, Rolento, Chikuron, Raptor, Felicia és R.Mika már kint vártak. Továbbá, régi rivális csapatok is, mint a Crusaders vagy az Earthquakers is jelen voltak. Hatalmas volt az öröm és kezdtek összeállni a nagy fotóhoz. Mivel Jagonak volt jelenleg modern fényképezője, ezért magára vállalta a fotózást, ám a többiek azt akarták, hogy beszálljon a képbe. Emiatt állványt állítottak fel és beidőzítették a kamerát. Tíz perc helyezkedés után készen is álltak a fotózásra. A középpontban Felicia térdelt, Ayame, Ryu és Ken átkarolták. Felettük a szülők, hozzátartozók, míg oldalt a jó barátok voltak. Jago is a szélén helyezkedett el. Mikor jelezte a kamera, mikor kattan el, akkor mind integettek. A kép elkészülte után számtalan másik kép is elkészült. Namie karjában tartja unokáját, Raptor és Felicia mutogatták az eljegyzési gyűrűiket, miközben átkarolták egymást, Jago és a lánya összeöklöznek meg ehhez hasonlók. Mikor a társaság feloszlott és nagyrészük bement játszani, csak Raptor és Felicia maradtak kint.
- Húsz év és még mindig pezseg itt az élet. -sóhajtott Felicia.
- Igen. Sok minden változott, de ez a hely örök marad. Ahogyan a szépséged is.
- Annyira romantikus vagy. -mosolyodott el Raptor bókolására, majd megcsókolta párját.

Másnapra a kész képek ott díszelegtek a dicsőség falon. Egyetlen játékterem és megannyi boldog emlékek garmadája tanyázik. Hőseink még mindig szívesen elmennek oda és hátrahagyva minden problémájukat, játszanak úgy, mintha ők is gyermekek lennének. Ennyi lett volna az Extra Levels történetei. A végére csak annyit mondok olvasóim felé: Köszönöm szépen. Ti nektek, akik miatt élem a hobbimat és örültök a munkámnak.