Hatalmasat ugrunk az időben. Két hét telt el Mirio felépülésétől. Az akadémiai napok a szokott mederben teltek. De közben a külvilág eseményei eléggé azt sejtetik, hogy a jelenlegi középpárti kormány kezd összeomolni. Ennek fő oka nem az egészségügy vagy az oktatás, hanem a kormány tettei a hősök ellen, ami valós vagy valósnak vélt atrocitásokból alakult ki.

Kowareta Tamashi, Japán Miniszterelnök a magángépén való leszállását követően a luxus járgánya hátsó ülésén foglalt helyet és várta, amint a sofőr beindítja a járgányt. Az ilyenkor megszokott megkönnyebbülés azonban most csak megfáradt, üres tekintetként vetítődött a visszapillantó ablakaira. Három hét alatt ennyit még hivatalba lépése óta nem kellett güriznie. Hol meg magyarázta a teljesen nyilvánvalónak hitt dolgokat, hol pedig eloszlatnia azon tényállást, miszerint, Japán kormánya a hősipar megszüntetését akarja. Soha nem akarta ezt tenni és ezt próbálta elmagyarázni a népnek, de mindig ugyanazzal jöttek. „Mivel magyarázza azt, hogy egy becsületes hőst az állam be akarta sarazni?” „Ha ez így van, akkor miért kente Tsukimasha a katasztrófavédelem inkompetenciáját az éppen őket segítő mentésre szakosodott hősökre?” Továbbá, ehhez hasonlóak. Miközben Kowareta a gondolataiba mélyedt, az autó rég elindult. A sofőr hallgatta a rádiót, amiben éppen mondták a mai híreket. Noha elég halk volt, a miniszterelnök füle mindig éles volt.
- Ma Mishiki Kaniji beszédet tartott a Kyumetsu téren. Így nyilatkozott: „Saját szemünkkel láthattuk, mi az eredménye Kowareta kormányzásának. Elkényeztették a hősöket, miközben minket, állampolgárokat fokozatosan fosztottak meg minden jogunktól. Ha ez így megy tovább, akkor hamarosan térdre kell borulnunk a hősök előtt? Kik ők?! Nem istenek, hanem ugyanolyan hús-vér emberek, mint ÉN! Nem tűrhetjük tovább eme vérlázítást…
Ezekután a miniszterelnök gondolatai ismét eltompították a külvilág zaját. Mishiki pártja két hónapja lett aktív és törvényes és azóta folyamatosan őt állítják be hibásnak. Bármi, ami a hősökkel történik, akkor ki se kell mondani, hogy ki a felelős. Lassan tényleg ott tart, hogy az idegei felmondják a szolgálatot. Két héttel ezelőtt ráadásul egy újabb trend kezd kialakulni, hála egy fiatal hősnek. Mirio Togata ugyanis nyilvánosan kitálalta az Ishigaki szigeten történt balhét és azt, hogy a katasztrófavédelem több, mint 100 cserben hagyott civil halálát akarta a nyakába varrni és emiatt kiválik a hősügynöksége az állami fenntartásból. Azóta minden második ügynökség követte a példáját, ami ismét az ellenlábasának hozott szerencsét.
- Uram! Megérkeztünk! -kiáltott a sofőr. Valószínű, hogy sokadjára szólalt meg.
- Köszönöm. -morogta Kowareta és kiszállt.

A borongós időnek hála, nem volt vakító a kinti fény. Kinézve látta, hogy Gentle és La Brava fogadta őt.
- Üdvözletünk! Örömmel látjuk magát. -köszöntötte Gentle és meghajolt.
- Mirio már várta magát. Elkísérjük az irodájába. -csatlakozott La Brava és meghajolt.
- Köszönöm a fogadtatást. Kísérjenek oda, ha szépen megkérhetem.
A miniszterelnök válaszára, ketten felegyenesedve indultak el. Ő csak követte a társaságot, míg egy földszinti irodához nem értek. Mirio azonnal ajtót nyitott.
- Üdvözöllek, ifjú Togata. -köszöntötte Kowareta, elhanyagolva az etikettet. -Örülök a találkozásnak.
- Én is. Fáradjon beljebb. Kér egy kávét esetleg?
- Köszönöm, elfogadom.
Mirio jelzett Gentleéknek, hogy távozhatnak. Noha ez semmiféle kihatással nem volt arra, hogy ne tudnák meg, miről fognak beszélgetni.
- Hallom, immár sikerrel felépült a betegségéből, ami nemrég halálközeli élményben részesítette.
- Ahogy mondja, Uram. Csak még a rehabilitáción nem estem végig és eléggé nehézkes a mozgás még. Ám, ahogy a mondás tartja: Ami nem öl meg, az lootot és xp-t ad. -nevette el magát Mirio a végén. Valóban nehézkesen mozgott és a Quirkjeit is csak fokozatosan vetheti be.
- Értem. -sóhajtotta Kowareta. Kínos csend töltötte be a szobát, míg a kávé el nem készült és nem lett szervírozva. Mirio ezekután leült és a miniszterelnök szemébe nézett.
- Milyen céllal jött el, ha szabadna megtudnom? -kérdezte szokásos mosolyával.
- Mielőtt elmondanám, szeretném őszinte sajnálatomat kifejezni a mentőakció közbeni atrocitással kapcsolatban. Sose hittem volna, hogy miniszteri jobb kezem egy nap efféle aljasságra vetemedik.
Mirio belekortyolt kávéjába és bólintott. Kis csend után Kowareta megszólalt.
- Nos, eléggé nehéz időket élünk, ahogy te is tudod. Hamarosan össze fognak csapni a hullámok a fejünk felett és csak közösen evickélhetünk át a túloldalára. Ha széthúzunk, akkor elsüllyedünk.
- Mire akar kilyukadni? -kérdezte kicsit türelmetlen hangon Mirio, de gyorsan visszaváltott udvariasabb hangnemre. -Bocsánat, csak nem vagyok az időhúzás híve.
- Arra, hogy vond vissza az ötletedet és legyen az SoP… vagyis a hősügynökséged ismét állami pénzen.

Ismételt csend következett. Mirio agyában forogtak a kerekek. Nem akart ismét az állam bábja lenni. Elég volt neki az az egy hét pokoli tortúra.
- Sajnálom, de ez nem lehetséges. A döntésemet nem fogom megmásítani.
- Ez szemtelenség, már meg ne haragudj. -szúrta közbe Kowareta, amitől a hősügynökség vezető homlokán megduzzadt egy ér a visszafojtott kiabálás miatt.
- Tudja mi az igazi szemtelenség? Megbízni az államban. Mielőtt beléptem a hősök valós világába, számtalan előjele volt annak, hogy ti csak aláástok a nép látásmódjában és a hősök oldalaiba furkáltok. Tsukamasha esete csak az utolsó szalmaszál volt annak a végeláthatatlan szénakazalnak, amit ti okoztatok. Megvesztegetés, zsarolás, mások bemocskolása. Legyen szó hősről, vagy csak egy kétségbeesett civiltől, akit egy hamis hős tönkretett. Skull Man megszületése is valamennyire a maga hibája.
Ekkor a miniszterelnök rácsapott az asztalra. A kávéja kiömlött, egyenesen a padlóra.
- Pofátlan kölyök! Nem ismered azt, mennyire nehéz Japánt irányítani. Azt hiszed, hogy a mi felelősségünk az, hogy minden jött-ment ember orrát megtöröljük? Vagy odafigyelni minden emberemre, nehogy a magatokfajta önbecsülésén csorba essen?
- Nem azt várom el. Hanem azt, hogy felelősségteljesen végezze a munkáját. -felelte Mirio immáron nehezen türtőztetve haragját. -Maga sem jobb az elődjénél, aki gyakorlatilag eltussolt egy komplett tömegmészárlást! Nehezemre esik nekem is beismernem, hogy Stain és Skull Man létjogosultsága teljeskörűen megmagyarázható. Ha tényleg olyan jól csinálná, mint amennyire mondja, akkor minden hős a maga pártját fogná, lévén teljeskörűen megbízhatónak vélnék. Ám, ennek az ellenkezője történik.
Ekkor Mirio megitta a maradék kávéját, abban reménykedve, hogy valamennyire lenyugszik attól. Ám, egy nagy sóhaj után sem akart alábbhagyni, de a hangja tényszerű maradt.
- Viszont, átlátok a szitáján. A legnagyobb baja, hogy amióta kiváltam az állami fennhatóság alól, azóta mindenki a példámat követi. Ha ez így halad, alig fog maradni egy-két ügynökség, ami csak magának lenne katasztrofális. Akkor a nép is elvesztené a bizalmát és kormánya hamar megbukna. Eltaláltam?
Kowareta idegszála ekkor mondta fel a szolgálatot. Teljesen vörös fejjel állt fel a székéből.
- Nagyon meg fogja bánni azt a napot, amikor az államot cserbenhagyta!
- Azt kötve hiszem. Ugyanis, ez volt életem legjobb döntése.
Ekkor a miniszterelnök felállt és kiviharzott. Mirio csak halkan köszönt el tőle, majd feltörölte a kiöntött kávét.

Akbaharában Orlok Kristóf újabb találkozót hívott össze. A Hátrahagyottak Légiója pontban érkezett. Ideje volt a tervét a második fázisba léptetni.
- Üdvözletem, kedves híveim. A mai gyülekezőt egy szomorú hírrel kell kezdenem. Skull Mant elfogták a fejvadászok és az elfogatása alatt öngyilkos lett, ezzel sírba véve mindent, amit a hősök mocskáról még nem mutatott meg a nagyvilágban. Ennek alkalmára egy pohár bort adok át mindenkinek, hogy igyunk a gyászra.
Mialatt pincérek hozták a savanyú nedűt, Orlok körbenézett a társaságon. Ahogy sejtette, teljesen elhiszik azt, hogy mélyen érte őt is a megőrült pap halála. Tény, élve sokkal fontosabb lett volna, de már így is hatalmas lépésekben haladt azon célja felé, hogy tejhatalmat gyakoroljon.
- Isten véled, Skull Man! -kiáltotta, amikor kezébe adták a kelyhet. Mikor mindenki beleivott az italba, valaki feltett egy kérdést.
- Van ezekután másik hősgyilkos, akit ismer?
- Nincs. Szerencsére, immár nem kell. Ahogyan ti is látjátok, a jelenlegi kormány hamarosan teljesen össze fog omlani. Már eleve rozoga volt az egész kóceráj, szóval, ebbe semmi meglepő nincsen.
- Hogy érti? -kérdezte egy másik tag, aki csak arrébb rakta a poharát.
- Nyolc éven keresztül ezen párt Kowareta vezetésével próbált a hősök jogaiból lefaragni. Ám, nem volt töke hozzá, mert tudta, hogyha valami komolyat tesz, akkor nemcsak a hősök, de a nép is ellene fog fordulni. Ám, amíg balhé nem történt, addig füst alatt kisebb-nagyobb törvényeket behozott, amik próbálták azt a hatalmas üreget befedni, ami a hősök és a civilek közt van. Sajnálatos dolog, de elkövetett egy hatalmas hibát: A hősök mocskait állandóan eltakarta. Skull Man pedig megmutatta ezeket. Amit a kormány eltakart, azt mi megmutattuk. És történt más is.
- Hallottam róla. Mirio Togata kivált az állami részből, amit más ügynökségek is követtek.
- Így van. -bólintott vissza helyeslően. Noha mindenki azt hiszi, hogy mennyire jót cselekedett az a fiatal hős, valójában Orlok kezére játszanak. Ha ő jut hatalomra, könnyebb a hősöket kivonni a forgalomból. Ideje volt viszont a tárgyra térni.
- Szerintem kitárgyaltuk a kormányt, ideje egy kéréssel fordulni felétek. A legközelebbi választás jövő évben lesz. Arra kérlek titeket, hogy szavazzatok Mishiki Kanjira. Személyes jó barátom és életcélja az egyenlő esélyek kialakítására, mind hősök és mind az átlagpolgárok körében.
Mindenki rávágta, hogy így lesz. Orlok folytatta.
- Addig meg itt kialakítunk egy bázis, ahova a közeljövőben fogunk még találkozni. Erre hozzatok el minél több embert, hogy ők is megismerjék az igazságot, amit a kormány eltakart az orruk előtt. Ennyit szerettem volna modani. Mielőtt persze még hazamennek, fogadják el tőlem ezt a hatalmas svédasztalos ebédet. Fogyasszák jó egészséggel!
Ekkor a pincére behoztak két nagy zsúrkocsit, rajta minden földi jóval. A társaság neki is látott a lakomának. Addig Orlok gyorsan felszívódott.

Nem sokáig ment, ahol egy angyal és egy démon páncélos alak várakozott rá.
- Bocsánat a késésért, Orlok Kristóf. Defektet kapott a villamos kereke.
- Nagyon vicces, Angius. De térjünk a tárgyra. Emlékeztek, miért kell az álcázott démon nekem?
- Tudjuk jól. -mondta Imperius. -Míg mi a Yakuzát irányítjuk, addig te a kormányt. Ezzel elhozva a végleges békét Japánra. Egy bűn nélküli paradicsomot elhozva.
- Látod, nem olyan nehéz az álláspontommal egyetérteni. Mindenki jól jár. Cserébe, ha nektek valami problémátok van, akkor azonnal segítek. De ugyanezt várom el tőletek is.
Ekkor Orlok kezet fogott a társasággal. Egyikük se mondta ki, de titkolnak egymás elől részleteket. Ez a szövetség ugyanolyan ingatag, mint a futóhomokra épülő lakóház.