A vacsoránál a délutáni atrocitás miatti utóhullám teljes mértékben kiütközött. Toru, Oijiro, Kokoro egyáltalán nem nézett se Kumiko, se Akira szemébe. Ai és Mineta külön étkeztek, mondván, hogy a szőlőpofát megfigyelik. Elfogadták, noha erre semmi szükség nem volt, mert eddig Recovery Girl nem vallott kudarcot, ha gyógyításról van szó.

Az egyetlen ember, aki jelenleg pozitív hangulatba volt, az Aqua. Sose szokott a társasággal étkezni, mert lehetett utána takarítani a nedves lábnyomokat. Továbbá, egy új barátra is szert tett, mióta a Hősügynökség átköltözött: La Brava. Amióta felvették a kapcsolatot, folyton beszélgettek egymással, történeteket osztottak meg, vagy épp Starcraft 2-n nyomták egymás oldalát fogva vagy egymásnak feszülve. Este tíz órakkor fejezték be ma a csetelést, mert Aqua őrizte a házat, mióta Zetet elvitték. Fél szemmel a ház kameráját nézve merült bele a medencébe. Mindenki alszik a szobájában, kivéve Minetát és Ai-t, akik a kórházi szárnyban töltötték az estét. A srác arca belemerült barátnője hatalmas mellei közé és úgy tűnt, hogy az egyik mellbimbó a szájában van.
- Minden a legnagyobb rendben. -súgta Aqua és a tévében bekapcsolta a Netflixet. Ám, mivel nem volt most semmi, ami az érdeklődését megfogná, ezért lekapcsolta és a gépéről választotta ki a Blue Remains című okádmányt.
- Ideje megvakulni. -jegyezte meg halkan Aqua. Éjfélig lement a film és addig semmi említésre méltó dolog nem történt. Egyszercsak megcsörrent a telefon tíz perccel éjfél után.
- Igen, La Brava! Nem tudsz aludni? -kérdezte Aqua.
- Szia! Azonnal hívd össze a teljes csapatot! Vörös kód lépett érvénybe! Hamarosan ott leszek én is.
- Micsoda?
- Azonnali segítség kell az SoP-nek. Gentle ebbe az akcióba belevonta Endeavort és Hawksot is!
A lány számára nem volt több kérdés, megnyomta a riasztó gombját. Az egész lakásban felhangzott a vijjogó hang és vörös fényárban úszott minden szoba. Öt perc múlva mindenki a tanácsteremben volt, teljesen értetlenül. La Brava e tájékon érkezett a tanácsterembe. Teljesen zihált.
- Mi történt?
- Ma éjflékor bejutott egy azonnali kérés az Okinawa prefektúrában található Ishigaki szigetről az ügynökségünkre. Az ottani szeizmológiával foglalkozók 10,4-es földrengést jósoltak be szombat hajnalra. Ha tényleg igaz a hír, akkor megismétlődik a múlt.
- És? Mi fejvadászok vagyunk, nem mentős hősök. -nyögte Kumiko.
- Mirio arra kért titeket, hogy segítsetek neki a hátteres munkába. -zihálta La Brava, majd elfogadott Aquatól egy pohár vizet és megitta. -Tsukimasha a vezetője a csapatnak.
- Akkor segítünk. -vágta rá Akira, mire mindenki kérdő tekintete vetült rá. -Ti nem néztek híreket? Nem furcsa nektek, hogy annak a pöfeteggomba pofájú seggfejnek minden küldetése úgy végződött, hogy a hősök a hibásak? Legutóbb a Wild Wild Pussycats csapatot próbálta befüröszteni a Fuji hegy lábánál történt omlás esetében. Nem ismerem személyesen őket, csak Tigret. Róla bármit mondhattok, de egyvalamit nem: Otthagyja meghalni a civileket.
- Még szerencse, hogy van hajónk a kikötői részbe és a tengerpart mellett élünk. -mondta Kokoro és elrohant a kulcsaiért.
- Csapat! Mindenki legyen tíz perc múlva hősi ruhában a hajó előtt a kikötőben! -adta ki a parancsot Kumiko. Most nem követi el ugyanazt a hibát, mint az előző megbízásnál.
- Akkor szólok Hisashinak, hogy parkoljon le a motorjával és jöjjön a kikötőbe.
Mindenki elindult átöltözni egyenruhába, amilyen gyorsan csak tudott.

Vissza a Grace Fields Househoz, éjfél után tíz perccel. Ochako, Tsuyu és én már a másik oldalunkra fekve aludtunk. Elég elfoglaltak voltunk egész nap, de mosolyogni volt kedvem egyfolytában. Nagyon örültem annak, hogy az árvaházat nem érheti több támadás. Egyszercsak valaki nagyon erősen megrángatta a vállamat. Krome nővér volt az. Kába fejjel körbenéztem és láttam, hogy a két lány már ébren, de kába fejjel nézett a nagydarab nőre.
- Fiatalok! Egy Gentle nevű tag vár lent titeket a kijáratnál. Azt mondja, sürgősen öltözzetek a hősegyenruhátokba és menjetek le a bejárat elé.
- Csak tíz percet hagyjatok…
- Nem lehet. Vörös kódot emlegettek. Bár, ahogy hadart, csak most esett le.
Ekkor pattant ki a szemem. Azonnal összekaptam magam és kivettem az összecsomagolt egyenruhámat és belebújtam. Azt se zavart közben, hogy meglátnak meztelenül, mert gatyát is vehettem fel. Tsuyu valamit odasúgott Ochakonak, amitől elpirult. Tudtam, hogy mire tett megjegyzést, de jelen helyzetben nem izgatott. Amint készen álltam, mindannyian csendben lementünk a bejárathoz Krome segítségével. Legnagyobb meglepetésemre Endeavor, Hawks és Rei is ott voltak.
- Annyira sürgős a helyzet, hogy más hősöket is bevontak? -kérdeztem köszönés helyett.
- Igen. -felelte Hawks és az órájára nézett. -Asszem a küldetés helyét, avagy az Ishigaki szigetet nehezen fogjuk elérni. Pláne a hajót időben. Marad a számomra kevésbé tolerált módszer.
Ekkor Endeavor elővett három karabinert, amiknek a végén kötél volt. Mikor ránéztem, hová vezet a másik vége, minden világossá vált számomra. A karabineres kötélrészt a derekunkra tettük és Ochako antigravitált minket. Hawks, Endeavor és Rei szinte rögtön felszálltak tűzzel és jéggel, míg Gentle gyakorlatilag a Quirkje segítségével sétált mellettünk.
- Megvan, merre megyünk: A kikötőbe! -kiáltotta Tsuyu.
- Ezt mégis miből szűrted le?!- kérdeztem vissza.
- Mikor Mirio megkért arra, hogy értesítselek benneteket, kibérelt egy hajót számunkra. Már látótávolságban is van! -válaszolt mellettem Gentle. Az utazás rövid volt, aminek hálás is voltam, mert a csontom is kihűlt. Mikor landoltunk, Ochako feloldotta a Zéró Gravitációt, és lecsatoltuk magunkat. Ekkor néztem meg közelebbről a hajót. Egy dolog biztos: Egyáltalán nem volt szokványos, legalább 300 embert képes magával szállítani. Amint felrohantunk a fedélzetre, rögtön kioldottuk a köteleket, amik a dokkhoz kötötték a járgányt. Gentle azonnal kinevezte magát pilótának és egyből beindította a motort. Az hatalmas robajjal beindult és a férfi azonnal teljes gázzal kezdett el hajtani. Nem mint egy őrült, hanem mintha húsz éve vezettet volna már hajókat.
- Nem is tudtam, hogy ennyire profi vagy. -jegyezte meg Ochako.
- Kötöttem már el luxusjachtot, szóval van már benne tapasztalatom. Egyszer statiszta akartam lenne a Disney -féle Atlantiszban, de az a vonat már elment. -sóhajtotta Gentle a végén. Egyikünknek sem volt szándékában tovább firtatni ezt a dolgot, szóval meghallgattuk a bevetés részleteit. Mire a végére értünk, egy másik hajó haladt egyirányba velünk.
- Gentle! -szólalt fel a rádióban La Brava hangja.
- Drágám.. akarom mondani La Brava! Mindenki a fedélzeten van?
- Igen. Nálatok… Az ég szerelmére! Abbahagynátok a kornyikálást? -kiáltotta hátra a nő, mert a háttérben Akiráék éppen énekelték a „Baj van a részeg tengerésszel.” című számot.
- Nálunk mindenki kész? -kérdezte tőlünk Gentle.
- Igenis, Kapitány! -kiáltottuk, kivéve Reit és Endeavort (ezeknek se volt gyerekszobájuk. -R.). Az biztos.
- Hangosabban!
- Igenis, kapitány! -válaszoltuk vissza és mi is elkezdtünk énekelni. Senki nem szólt ránk, elvégre, elég gyorsan szedtük össze magunkat és egy óra volt a megérkezésig.

Vissza Kumiko csapatához. Mindenki a megbeszélt időpont előtt már a hajón volt. Minetának feltűnt, hogy a hajót Yamatonak hívják.
- Ne kérdezd. Nővérem és anyám hülyesége. -legyintett Ai és felszállt. Nem kellet azt se megkérdezni, hogy miért kapta a nevét a hajó. Ugyanis, amikor Kokoro és Kumiko leoldotta a kötelet és Aqua beindította a motort, akkor ketten tisztelegtek.
- Saraba chikyuu yo tabidatsu fune wa... Uchuu senkan... Yamato -énekelték mindketten, amihez Kokoro is csatlakozott. Ezután szinte minden tengerész vagy kalóz dalt felénekeltek, amit tudtak. Amikor csatlakoztak a másik mentőhajóhoz, akkor az éneklés tovább folytatódott, egészen addig, míg a sziget és annak katasztrófa sújtotta területe a látóhatárba nem került.
- Ismét működnek a kommunikátorok és kapom a felvételeket. -mondta La Brava és felnyitott egy laptopot, amibe már érkeztek az adatok. Az órámra néztem.
- Ahogy látom, nemsokára a helikopterek fel fognak szállni. -jegyeztem meg.
- Akkor várunk. -mondta Aqua az irányítófülkén kikiabálva. A hajók egymás mellett voltak, így a kommunikáció valamelyest könnyebb volt az egymásnak való üzenet átadás. Amikor láttuk a gépeket, hogy felszállnak. Ami nekem kiütötte a biztosítékot, hogy legalább 150 embert hagytak ott.
- Ez… nem lehet…
- Az állam így működik. Minden igazam bevált ezekkel a mocskokkal szemben. -morogta Akira.
- Csapat! Ideje megmenteni az itthagyottakat. Teljes csomóval előre!
Endeavor parancsára mindkét hajó teljes csomóval haladt. Tsuyu azonnal beugrott a vízbe, mikor már elég közel kerültek. Nem egy ember ugyanis a helikopter széllökésétől bezuhant és csak némi palló választotta el őket a fulladástól. Kumiko, Kokoro és Ai folyton lőtték a pókhálókat, amik voltak olyan vastagok, hogy az emberek felmászhassanak rajta. Mikor a hajók beértek a kikötőbe, a vulkán ismét kitört. Rei és Endeavor azonnal cselekedtek. A jégfal megvédte a hajóra menekülő civileket, míg a tűz széttört nem egy nagyobb darab repülő kőzetet. Toru, Oijiro, Mineta, Ochako, Kumiko, Gentle, Hawks és én vezényeltük a maradék embereket a hajók felé.
- Nem tudunk elég hálásak lenni a megmentésünkért. -hálálkodott Napalm, amikor felszállt. -Tsukimasha itt hagyott volna meghalni minket.
- Ne hálálkodj. Még nem vagyunk kint a szarból. -vágta rá Aqua. A kimenekítés ment volna gyorsabban is, de a pánikoló emberek folyamatosan káoszba akarták taszítani a tervet. Ám, nem ott csúszott be a gikszer. A föld elkezdett remegni és a sziget lassú süllyedésnek indult. Addirga már csak tíz ember maradt. Hawks ekkor tíz karabinert dobott le a megmaradtaknak. Ochako Azonnal mindenki derekára rákötött egyet és az utolsó kettőt ránk és mindenkit megérintett a Zero Gravity Quirkje miatt. A hajók felszedték a hidat és azonnal a gázra tapostak. Ám, a vulkán ismét be akart szívatni bennünket egy nagyobb kőzethullám formájában. Rei és Endeavor már eléggé kimerültek.
- Valaki vegye át a kormányt! -kiáltott Aqua és kirohant a fedélzetre. Kettéosztotta magát és a második fele a másik hajóra ugrott. Ezután felfújta magát egy- egy hatalmas gömbbé, ami befedte mindkét hajót. Az izzó kőzet folyamatosan égette a zöldes burkot.
- Mindenki! Azonnal locsoljatok rá édesvizet Aquára! -kiáltotta Kumiko. Ekkor vált tisztává, hogy miért volt medence Kumikoék hajóján. Mikor kiértünk a sziget látótávolságából, már nem sok minden maradt meg belőle. Legalább az összes civilt kimenekítettük, így a küldetés sikerrel zárult.

A társaság győzelmi hangulata teljes optimizmust árasztott magából. A civilek folyamatosan hálálkodtak. La Brava félúton megszólalt.
- Srácok! Hallgassunk egy új divatslágert. A címe: A köpönyegforgató katasztrófavédelem bukása! Most szólok: Ez bizony platinalemezes album lesz!
Ekkor elindította az adást, amiben lényegében Tsukimasha megkapja feladatát, hogy sározzon be minél több hőst a meghalt civilek miatt, akiket lusták voltak kimenteni. Továbbá, a jelenlegi privát rádió hullámhosszukat is meghallgatták, amiben gratulálnak neki a „sikeres” munkáért.
- Aztakurva. -súgtam halkan Ochako felé, akivel összebújva néztük a napfelkeltét. -Ha Bakugo fülébe jut, akkor a katasztrófavédelem minisztere hamar repül a gépből.
- Egyenesen a tengerfenékre. -felelte rá és megcsókolt. Újfent ugyanaz a boldogság járt át mindkettőnket, mint a Grace Fields House megmentésénél.
- Ha nem ő teszi meg, a rendőrség fogja bekasznizni a Targatosba.
Ezzel mindannyian egyetértettünk. Akira átszólt a másik hajóról, aki most bal szemére szemkötőt, zöld parókát és két kardot viselt.
- Melyik szárazföldi patkány akar meginni velem egy jó rumot? A víztől embereim betegek lesznek!
- Benne vagyok. -felelte Tsuyu és beleivott az üvegbe. Pár pillanat múlva arca elvörösödött.
- Helyes beszéd! Az ivócimbim vagy és leszel. Ma embereket mentünk, holnap meg megkeressük a One Piece-t. -felelte rá, miután ledöntött a visszakapott üveg negyedét és átadta a békalánynak. Kokoro csak mosolyogva nézte az eseményt, míg a civileknek inni adott.
- A nővérem mindig is ilyen volt. Sose tudta eldönteni, milyen karakter személyiségjegyét vegye át. Ezért nem nyert meg egyetlen cosplay versenyt sem.
Ezen már csak jót nevettünk. Visszaúton kitaláltuk, hogy a drámai belépőt azzal oldjuk meg, ahogyan elhagytuk a szigetet. Ehhez persze csak Hawks engedélye kellet, aki meg lazán belement a dologba.

A kikötő látótávolságba került, ami egyet jelentett azzal, hogy már hallható volt Momo kiakadása és Tsukimasha arrogáns válasza. Mikor a rendőrség jött letartóztatni a tisztviselőt, akkor La Brava és Gentle egyszerre faroltak be a hajóval, Hawks pedig kötéllel a hasán vitt tíz civilt és engem.
- Engedjetek el, senkiháziak! Én Japán Miniszterelnök jobbkeze vagyok! Mi a fasz folyik itt?
- Elmondom, óh hatalmas „tisztviselő.” . A kezdetektől fogva nem bíztam benned Ezért, mielőtt elindultunk volna, beszéltem a Gentle Commanderekkel. A kommunikátoraink ugyan nem működtek, de felvették a teljes akció időtartalmát. Emellé, megbíztam őket, hogy keressék fel Endeavor hősügynökséget és a Pókháló fejvadász hősügynökséget, arra az esetre, ha maradna túlélő vagy ne adj isten parancsba adja, hogy hagyjuk őket hátra és mentsék meg őket. És ami a legszebb, a maradék tagokat is visszahívtam a segítségnyújtásra. Ha minden igaz, akkor nemsoká jönnek. Ennyi ember tanúvallomásával hamarosan rács mögé lesz juttatva.
- Azok biztosan a cápák martalékává váltak már.
- A víz alatti lények jelenleg nem tudnak repülni, eltaláltam? – kérdezte egy ismerős hang. Hawks volt az, akinek a derekára kötve volt tíz fő, köztük Ochako és én is. Három hajó is kikötött a leszállópálya közelében. Mindhármat foszforeszkáló, vékony zöld buborék vette körbe. Tsukuhasha csak nézett döbbenten. Mindenki elkezdett kiszállni, köztük Kumiko, Endeavor, Tsuyu, és Ai. A gömb is megszűnt, helyette egy masszából álló lány csoszogott.
- Sajnálom, asszonyom, de eddig bírtam szusszal. Sok sebet kaptam a kőzettől.
- Semmi baj, Aqua. Kiváló munkát végeztél. – mondta Kumiko és átölelte társnőjét, ami teljesen nedvessé válva ölelte körbe főnökasszonyát. Akkora erőbefektetést okozott a mentés, hogy nem tudja stabilan tartani a szilárd formát. La Brava utolsóként szállt le, miközben egy férfit vitt a vállán. Yayoi boldogan rohant apjához és átölelte.
- Ti átkozott férgek! A hősök sosem értik meg a kormányzás lényegét.
- A vesztegetésre gondol? Vagy a hősök besarazására és saját maguk fényezésére? – kérdezte Mirio undorodva, majd folytatta. – Tudja, amit ez az egy hét bebizonyított, hogy a kormányban nem lehet megbízni. Ezért, amint hazaértünk, azonnal önállóvá változtatom az SoP. És ha a Japán nép megtudja az igazat magukról, garantálom, hogy több hős is veszni hagyja magukat.
Mialatt a tisztviselőt rabkocsiba rakták, a sérült civileket pedig a kijövő mentősök látták el, Mirio odament a csapatokhoz.
- Köszönöm még egyszer a segítségeteket. Nélkületek egyetlen civil se élne a hátramaradottak közül. Nagyon hálás vagyok nektek.
- Igazán nincs mit. -legyintett Kumiko.
- Részünkről volt a megtiszteltetés. Bár, ha egy ideig cipelnem kell embereket, akkor eskü papírlappal metélem a fitymafékemet és citromlébe fogom mártogatni. -panaszkodott Hawks.
- Ne legyél már ennyire maradi. -reagálta rá Akira és megütögette a szárnyas hős hátát. -Különben is. A nap fénypontja, hogy egy tisztviselő szennyesét kiteregettük.
- Ez igaz.
- Na jó! Csapat! Ideje hazamenni! -kiáltotta Kumiko. -Asszem, most mindenkire ráfér egy forró fürdő és egy jó szunya. Este pedig hazavisszük a tanoncokat.

Kumiko kérésére mindenki felszállt a Yamatora és elindultak haza. A rövid és eseménytelen út során, miközben La Brava kormányzott, a három diák azon tanakodott, hogy végleg itthagyják a Pókháló Fejvadászokat és másik irányba fognak bele. Toru meg mert volna esküdni rá, hogy Kumiko figyeli őket, eléggé bűnbánó arccal. Vajon tényleg lelkiismeret-furdalása van Zet miatt?