Másnap hajnalban az újoncok megtapasztalhatták a saját bőrükön, hogy Akira nem viccelt a tegnapi kijelentésével. Nem ok nélkül az Őrmester a beceneve és ezt első lépésként azzal bizonyította, hogy 4 óra tájékán kilökte őket az ágyból.
- Ébresztő, napsugaraim! Öt perc múlva várok mindenkit a teraszon! 5 kilométer kocogással nyitunk! Aki ellentmond, az egész nap vécét fog takarítani a saját fogkeféjével!

Reggeli előtt már jól megdolgoztatta Minetát, Torut, Oijirot, Ait és a kis Peter is beszállt az edzésbe, hiába próbálta erőltetni Akira arra, hogy neki nem kell és menjen vissza aludni. A kocogás mellett fekvőtámaszt, felülést, guggolást csináltak. Akira ráadásképp unszolta őket.
- Pörögjetek fel, kicsi napsugarak! Nehogy már a hatéves kisöcsémnek jobb erőnléte legyen, mint a tiniknek! – kiáltott fel egy ízben a fekvőtámaszoknál, mikor látta, hogy a társaság lankad. Mire eljött a reggeliidő a hármas teljesen le volt dögölve és az edzőtábori emlékek ugrottak be.
- Egy valamit leszögezhetünk: Eddig Aizawát és Uraharát tartottuk a legszigorúbb tanároknak. Belegondolva… ők még lágyszívűek és jámborak. – mondta elcsigázottan Toru, aki leülve egyből az asztalra feküdt.
- Tény, hogy legidősebb nővérem kegyetlen tempót diktál, de később nagyon hálásak lesztek neki. A fejvadászathoz…
- Kemény test és lélek szükséges. – fejezte be Mineta Ai mondandóját. Nem tudta eldönteni, melyik a fárasztóbb: A Plus Ultra jelige, vagy a legalább ötvenszer elhangzott mondat Akira szájából, amit nekik is harsogniuk kellett, amikor megparancsolta. Kis idő után Oijoro szólalt meg, akinek a himbálózó majomfarkára Peter rácsimpaszkodott, mint bolha a bázisugró szőrzetébe.
- Remélem, hogy nem nekünk kell ételt csinálni. Ahhoz is fáradt vagyok, hogy felemeljem a karomat.
Pár másodperc múlva az élet kellemes válasszal szolgált, mikor a pincérek zsúrkocsikon hozták ki az ételeket, nyomukban Kokoro, Akira és Kumiko jöttek be. Félve kóstoltak bele az első falatba, abban a hitben ringatva magukat, hogy íztelen vacak lesz. Meglepetésükre nagyon finomak volt mind a szendvics, mind pedig a gyümölcslé. Akira elkuncogta magát.
- Mit hittetek, napsugaraim? Az izomépítéshez és a megfelelő elméhez finom és tápláló ételek dukálnak.
- Erre maguktól is rájöttek, nővérkém. – bölcselkedett Kokoro két falat között. – Legközelebb olyan kenyeret kéne adni nekik, ami a paleo étrend tökéletes részét képzi.
- Hadd találjam ki: Olyan kemény, amivel mamutot öltek az ősemberek. – fejezte be a poént Akira, mire a díszes társaság elnevette magát.

Mikorra mindenki jóllakott, Kokoro távozott önkéntes munkába. Minetának feltűnt, hogy a családtagjainak mind szájra puszit ad. Az itt maradottak elméleti oktatást kaptak a fejvadászat alapjairól, taktikákról és pszichológiai hadviselésről, tehát amik a szakmához feltétlenül szükségesek.
-Első szánú szabályunk, hogy mindig maradjunk hidegvérűek! – kiáltott fel Akira egy ízben, mikor látta, hogy Toru elbóbiskol, aminek a reakciója nem volt más, mint a lány hanyatt vágódott a székén. – Ha untat a dumám, akkor megmozgatlak egy kicsit. – reagált az esetre és kis szünet után folytatta. Ez ment egészen ebédidőig. Kaja és némi pihenés után jött a harcművészeti edzés, ahol Kumiko vette át a tanítást. A fejvadászoknak nemcsak a képességükkel, hanem a fizikai erejüket és tudásukat is be kell vetni a harchoz. Mindeközben, Akibaharában egy új csoport csírái kezdtek hajtást produkálni.

Az említett városban egy közönségesnek látszó házba emberek kezdtek el bevonulni, mintha valami gyűlés lenne kialakulóban. Szemmel láthatólag egészségesek voltak, de a megnyomorított emberek is megjelentek. Leamputált karúak vagy lábúak, hiányzó bal vagy jobb szeműek is képviselték magukat. Akárki is volt a ház tulaja, felkészült a társaság fogadására. Mikor mindenki elfoglalta helyét, akkor a terem végéből egy csontsovány arcú, nyurga testalkatú férfi állt fel a bársonyfoteléből.
- Üdvözlök minden kedves tagot, aki eljött erre a titkos találkozóra. Ne aggódjanak, semmit bántódásuk nem fog esni. Pusztán, egyetlen cél vezérel, amivel nyilván sokunk története összefonódik. Mielőtt persze, meghallgatnám a történetüket, engedjétek meg, hogy bemutatkozzak: A nevem Orlok Kristóf.
Ez a név legfeljebb egy vagy két embernek volt ismerős. Azok nem látszottak Ázsiainak. Az egykori katonai vezető látta még a tartózkodást a tömeg felől, így folytatnia kellett a történetét.
- Szemmel láthatólag senki nem ismeri tetteimet. Semmi baj, elég messze földről származok, tehát ismeretlennek számítok. Akkor a lényegre térek. Már gyerekként se értettem a hőst, mint foglalkozást. Hiszen, bárkiből lehet nagy ember nemtől, származástól és kortól független, ha a köz javára tesz. Azon meg pláne nem tudom a mai napig túltenni magam, hogy majdnem mindenki nagy hős akart lenni, még tinikorában is. Hol van egy rendőrnek, tűzoltónak vagy mentősnek tekintélye? Elárulom: A béka segge alatt, mióta az ingyenélő és nagyképű hősöket előtérbe helyezték. Minek rendőrség, ha a hősök rendet tartanak? Miért kell mentős, amikor vannak gyógyító Quirkok? A tűzoltók pedig… ők jártak talán a legrosszabbul.
Ekkor a tömeg egyetértően bólogatott egy emberként. Orlok Kristóf elmosolyodott. Tudta, hogyan kell az embereket dróton rángatni és manipulálni. Nagy sóhajjal folytatta.
- Amikor elvégeztem az egyetemet és elkezdtem a Rendvédelemnél dolgozni, akkor kaptam az igazi hideg zuhanyt. A kormány, sok más külföldi vezetést követve benyalt a hősszakmának annak ellenére, hogy folyton azt harsogta: Az ottani kormány hibás és ostoba döntések garmadája pedig csak pusztuláshoz vezet. Nem volt mit tennem, mint a saját kezembe vettem az irányítást. Kemény harcok árán, de becsülettel felküzdöttem magam a legfelső fokokra. Közben tanulmányt végeztem a nagy hősök káros tevékenységéről. Bizton állítom, hogy egyikük se volt szent és tetteik után több lerombolt épületért és megnyomorított életért felelősek, mint a természeti katasztrófák összessége. Ezt lefogadom, magatok is megtapasztalhattátok.
- Igen! Így van! – kiáltott fel az egyik féllábú, ezzel kiváltva a tömeg figyelmét. Azonnal rendbeszedte magát. – Az én esküvőmet és a lábamat Hawks egyik harca tette tönkre, mikor egy gonosztevő banda ellen harcolt, akik minket használtak túsznak. Meg sem próbálta a civileket menteni, egyből tollzáport zúdított rájuk. Kaptam ezért bármit cserébe egy gyenge és vérszegény bocsánat kivételével? Nem! Sőt, az állam megdobott százezer yennel és kijelentették, hogy a médiának még véletlenül se mondjam el a történteket!
- Mindezt azért, hogy nehogy már felszínre kerüljön a nagy és szent hősök szennye. Őszintén sajnálom. – sóhajtotta Orlok fájdalmasan. – Valaki mást is tönkretettek a hősök „jóságos tevékenysége”?
A tömeg ekkor már felélénkült és szép számmal mondták el a történetüket. Volt olyan, akit Endeavor lángtengere égetett meg elég keményen, Mirko egy sikeres rúgással küldte be egy családi kisboltba a nagydarab gonoszt, ezzel tönkretéve a belefektetett pénzt. Orloknak nem állt szándékában megjegyezni az összes tragédiát, aminél tudta vagy sejtette, hogy a nagy része hazugság. A lényeg, hogy kövessék. Mikor elült a hang, a férfi ismét megszólalt.
- Akkor itt sem másabb a helyzet, mint Magyarországon egykor volt. Az állam a hősök kurvája lett és ez bizony elborzasztó dolog. Ha így megy tovább, akkor már azon fogják kapni magukat, hogy az állam csak báb lesz. Tudjátok, ebbe mi a durva? Mikor ezt anno előadtam bizonyítékokkal meg mindennel együtt, akkor a miniszterelnök ki akart kiáltani ellenségnek. A sors ellenben másnap az én malmomra hajtotta a vizet. Egy nagy presztízzsel rendelkező színész és egy komplett stáb tagja halt meg egy hős tevékenykedése közben, így a nép az én nézeteimet vallotta. Folytatnom kellett a hősipar megszüntetéséért a harcokat, emiatt megalapítottam a Fekete Nyilak különleges kommandót, akik képességek nélkül végezték el a hősök munkáját kevés vagy nulla mellékes kárral. Ez persze a hősök seggét nyaldosó vezetésnek nem tetszett és terrorizmussal vádoltak. Viszont, egy kis idővel és figyeléssel belátták, hogy én a nép érdekeit szolgálom.
A férfi némi szünetet tartott nosztalgikus mosollyal. Emlékezett rá, hogy ő maga tette el láb alól azokat. akik szembementek nézeteivel.
- És mégis mi mit tegyünk? -kérdezte egy idősebb rokkant férfi, akinek a fél oldala teljesen tropa volt és csak segítséggel tudott menni. -Mi elég kevesek vagyunk és ezt ön is láthatja.
- Remek kérdés! -vágta rá Orlok és összeütötte tenyerét. -Maguknak egyelőre csak pénzbeli adomány kell adniuk, hogy felbéreljük a legendás bérgyilkost, Skull Mant.
Ekkor mindenkin a hideg futkosott végig. Skull Man neve nemrég került a hírekbe, amikor egy nemrég kinevezett hőst, Sharkboyt ölte meg. Arról senki nem tudott, hogy Orlok bérelte fel, tulajdonképp majdnem ingyen.
- De mennyit kell fizetni neki? -kérdezte ugyanaz a férfi, mire a válasz a csoport háta mögött jött.
- Ha az állam által magasztalt hősökről van szó… akár ingyen is vállalom.

Egy talpig fekete páncélban feszítő alak lépkedett Orlok Kristóf fele. Arcát koponya maszk fedte, éles fogakkal és vörös szemekkel. Leült a bársonyfotelbe és a társaságra nézett. Senki nem mert egyetlen mukkot megszólalni.
- Üdvözletem, Skull Man. Hogy telt az idefele jövő út?
- Nem mondhatom zökkenőmentesnek, de a szakmám már csak ilyen. Hallottam, hogy a társaság mennyit szenvedett a hősök áldott tevékenysége során és az állam hogyan söpri a szőnyeg alá ezen kis bűnöket. Ha nem teszünk ellene semmit, akkor ez lesz a halálunk. Gondoljatok csak bele… ez olyan, mint a kertészkedés. Ha hagyjuk, hogy a gaz növekedjen, megfojtja a hasznos növényeket. Emiatt a cél fontos.
- Ahogy hallottam, ma este egy nagyon fontos célpontot fogsz kiiktatni. Ki lenne az, ha megtudhatjuk? -kérdezte megjátszott kíváncsisággal.
- Ti csak úgy ismeritek, hogy Mach. A sebesség hőse.
Ekkor a társaság egyetértően morajlott fel. Ismeretes volt arról, hogy fiatal kora ellenére igencsak nagy becsben tartja a hősszakma. Ezzel ellentétben egy iszonyat nagyképű, egoista mocsok, akinek a „hősködése” alatt több ártatlan is áldozatul esett. Lényegében, áthajtott rajtuk, amit az olvasók el tudnak képzelni, milyen látvány lehetett. Orlok olyan hatalmas mosolyt engedett meg, mintha egy kisgyerek lenne, aki elmegy a legjobb vidámparkba.
- És mi a garancia arra, hogy ma este Mach a végzetébe fog száguldani? -kérdezte, mire Skull Man felnevetett és előrántott egy pisztolyt és megpörgette az ujjai között.
- Engem át lehet verni, de ezeket a golyókat még egyetlen hős sem tudta kijátszani.
Ekkor a társaság elégedetten tapsolt és elkezdték összedobni a pénzüket ahhoz, hogy felbéreljék. A társaság úgy érezte: A hősök ideje leáldozóban van.

Este a díszes társaság a vacsora után hullafáradtan dőltek nyugovóra. Ai és Mineta teljesen összebújva húzták a lóbőrt. Senki nem sejtette, hogy fél nap sem telik el és egy éles küldetés közepén találják magukat.