A türelem próba után az uzsonna következett. Az étkezőben a pincérek kávéval, teával és süteményekkel várták Kumikot, Akirát, Kokorot, Ait, Petert, Minetát, Torut és Oijirot. Az étkezés közben mutatkozott be a család igazából a vendégeknek.
- Az én nevem Kumiko, hősnevem pedig a fejvadász hős: Black Window. – kezdte az anyuka, ölében tartva Petert. Ezután a legidősebb lány szólalt meg.
- Az én nevem Akira, hősnevem pedig a fejvadász hős: Iron Lady.
- Az én nevem Kokoro, a hősnevem pedig: Hold Tündér…
- Fejezd be hugi a hülyéskedést, jó?! – kiáltott fel Akira. – Kicsit unalmas, hogy mindent el akarsz poénkodni.
- Jó, jó. – legyintett Kokoro az alsó kezével. – Ami a valós hősnevemet illeti: Chihiro.
- Akkor már csak én maradtam. Ai a becsületes nevem és a hősnevem pedig a fejvadász hős: Ainz.
- Nem vajmi kreatív név. – jegyezte meg Toru, mire Akira hátba veregette legfiatalabb húgát.
- Sose volt a kreativitás az erőssége, nézd el neki.
Erre mindannyian elnevették magukat.

Mikor az uzsonna véget ért, a társaság egy tárgyalóterembe ment, egyedül Kumiko és Peter maradt távol. Tíz perc után Kumiko bejött a helyiségbe. Minetának feltűnt, hogy a póknő küszködik a sírás visszatartásával. Ám, a hangja nyugodt volt, mikor megszólalt.
- Csöndet a társaságtól. Ideje a vendégeink eredményét megbeszélni a próbatételekről.
Tud ám rendet tartani, gondolta Oijiro, mert amint a kérés lement, tényleg csak a légy zümmögését lehetett csak hallani. Kumiko egy táblára írta a három vendég nevét és csak utána vágott bele mondandójába.
- Amit láttam, az bőven arra enged következtetni, hogy vajmi kevés fogalmatok van egyetlen vitális tényről: Ez a hősszakma legkeményebb ága. Szerintetek, miért kap egy fejvadász hős hatalmas nyugdíjat, mikor betöltötte a 60.- ik életévét?
Mindhárman hallgattak, lévén semmi ötletük nem volt. Kumiko elmosolyodott.
- Egyszerű: Nagyon kevés fejvadász van, aki megéri azt a kort. Állítom nektek, hogy a temetőkben lévő K.I.A. részleg 70%-a fejvadászokkal van tele. Egyetlen hiba elég a levadászandó célpontok ellen és bizony meghalhattok. Nem egy párnak voltam szemtanúja és higgyétek el: Kurvára nem szép látvány.
A nő a mondat végén leszegte a fejét és sóhajtott. Akira vette át a szót.
- Amire anyám akar kilyukadni, hogy az elkövetkezendő napokban jobb, ha felkötitek a gatyát, mert nagyon intenzív edzésprogramot dolgoztunk ki nektek. Egyelőre feladatokra ne számítsatok. Egyetlen jó oka van: Nem szeretnénk lépten-nyomon megmenteni a puha kis popsitokat.
- Már meg ne haragudjatok, de nem vagyunk pólyások, hogy vigyázni kell ránk. – mondta kiakadtan Toru, ám Akira az arcához elég közel ment.
- Érdekes elmélet, kislány, de annak a szavára nem adok, aki már az első próbát úgy elbukta, ahogy illet. Ha nem lett volna itt Peter, elég hamar megtapasztalhattad volna, milyen egy lánnyal egy ágyban lenni. – súgta a nőnek és visszament a táblához és áthúzta a láthatatlan lány nevét és Minetáét, majd a sráchoz fordult. – Legalább neked van sütnivalód és a csönded azt árulja el, hogy elismered a hibádat. Mellékesen megjegyzem, hogy Kokoro eléggé lágyan bánt veled. Ha rajta múlna, akkor Ai egy hétig nem tudna veled mit kezdeni, ha intim pillanatról van szó.
- Ezt nem lesem ki belőle. – nyögte hitetlenkedve a szőlőpofa, mire Kororo odahúzta magához a széket és a srác füléhez hajolt.
- A legszelídebb macska képes a legnagyobbat ugrani. – súgta és utána nővéréhez csatlakozott.
- A lényegre térve, a mai napot pihenéssel töltitek el, de holnap hajnalban keményebb megedzük a fejeteket és a testeteket. – vette át a szót Kumiko, immár kicsit megrázkódott hangon. – Ennyi volt a mai megbeszélés. Oszolj!

Ai kikísérte a vendégeket, lehetőleg megsürgetve, mondván, körbevezeti őket. Minetának viszont feltűnt, hogy Kumiko elsírta magát és a bent maradt két lánya vigasztalta. Vajon mi a pokol történik itt? Fordult meg Mineta fejében. Elméletben megedződött már a lelke az évek alatt. Akkor vajon miért érzékenyült el.
- Drága. Lehet egy kérdésem? – jelentette ki Mineta, amikor az edzőteremnél voltak.
- Persze.
- Anyud miért sírta el magát és miért tűnt el negyed órára a megbeszélés előtt?
Ai erre gyorsan reagált.
- Ne kérdezz és akkor nem fogok hazudni. Elég annyit tudnod, hogy ez családi dolog.
Mineta nem kérdezett többet és meg sem szólalt az egész körbevezetés alatt. Aggódott Kumikoért és emellé még emlékezett arra, amit a folyosón látott tablóképet és azonfelül is a feketén bekeretezett és lehajtott képre. Noha nem szeretett szakadárkodni, lelkiismerete arra sarkalta, hogy tudja meg az igazságot. A körbevezetés után megkapta a hálószobájához a kulcsot és Ai azzal búcsúzott a társaságtól, hogy három óra múlva vacsora. Senki nem maradt a szobájába. Toru Kokoroval beszélgetett divatról és otome játékokról, Oijiro pedig az edzőterem felé vette az irányt. Mineta céltalanul bolyongott, egészen addig, míg szipogást nem halott Kumiko hálószobája felől. Óvatosan benyitva látta, hogy a póknő egy képet ölelget és sír. Az éjjeliszekrényen lévő gyertyák arról árulkodnak, hogy a gyászol valakit. Halkan odament a nőhöz és a combjára tette a kezét.
- Hiányzik, nemde? – kérdezte halkan, mire Kumiko ránézett és azonnal átölelte. Jelen pillanatban annyira kilehetett, hogy még azt se kérdezte meg, hogy mit keres itt egyáltalán.
- Igen. Nagyon sajnálom, hogy a lelki problémámat a munkával keverem, de…
- Nem szükséges mentegetőznie. Egy szerettét vesztette el, eltaláltam?
- Honnan tudod? – kérdezte és egy zsebkendőt vett elő, hogy kifújja az orrát.
- Amikor kóvályogtam, akkor észrevettem a Pókháló hősügynökség képét, ahol egy férfi karolt át. A képe feketével körbe volt keretezve és aláírások voltak ott. Emellett, mikor Ai-t megkérdeztem a helyzetről, akkor kitért a válaszadás előtt.
- Nagyon jó a logikád, Mineta. És sejtésem szerint nem vagy kíváncsi a családi gondunkra. Hiszen, ez miért érdekelne. Te tini vagy, aki nem foglalkozik egy olyan vén nő szívével, aki ennyire gyenge.
- Szívesen meghallgatom, ha kell. Bennem megbízhat. Ainak is segítettem, akkor önnek is. Nem tartom gyengének, hiszen az osztály megélte All Might elvesztését. Noha úgy tettünk, mintha semmi nem történt volna, emlékszek, hogy Midoriya és Bakugo teljesen ki voltak akadva. Utóbbi még nem is rejtette véka alá.

Kumiko figyelte a srác arcát. Végül, előtörtek belőle a szavak.
- Sullivan Andynek hívták. A mai napig nem felejtem el, mikor megismertem. Egy igazi vesztes bohóc volt még a középiskolában. Akkortájt úgy kerültem, mint leprás a kolerát. Meg is látszott a köztünk lévő szakadék már az elején. Míg engem igazi tehetségnek ismertek, addig Andy bármibe belefogott, az egyutas jegy volt a katasztrófához. Mindennek tetejébe, állandóan belém volt szerelmes és folyton körülöttem lebzselt. Nem kértem a társaságából és állandóan szívattam, hogy lekopjon végre. Aztán elérkezett az utolsó év és úgy határoztam, hogy beiratkozom a U.A.-be. Mikor hallottam, hogy Andy is oda készül, nyíltan, az osztály színe előtt kiröhögtem és hangosan kijelentettem, hogy egy ilyen címeres balherét előbb vesznek fel bohócképzőbe, mint hősök közé. Erre az asztalra csapott és kijelentette: Fogadjunk és ha nem jut be, akkor soha nem fog zaklatni, ám ha bekerül, akkor egy randira el kell vele mennem.
- Elfogadtad? – kérdezte Mineta.
- Igen, lévén soha nem hittem volna, hogy ez megtörténik. Ám, ekkor jött a meglepetés. Elkezdett gőzerővel készülni és minden erejét ebbe fektette bele. A beiratkozó vizsga végén derült ki, hogy mögöttem végzett pontszámok ügyében. Én természetesen az első helyen voltam. Nem volt mit tenni, szavatartó ember lévén elmentem a randira. Eleinte nem volt kedvem hozzá, de a srác megnyílt előttem és tetszett az őszintesége. Mikor már kimentünk az étteremből, már nem az idegesítő bohócot láttam benne, hanem az őszinte embert és nem fogok hazudni: megtetszett. Ezekután már én ajánlottam fel a következő randi lehetőségét. Mikor már az első év végét tapostuk, végig mi vezettük az osztályunkat és kaptuk meg a legjobb páros titulust is. Nem tagadom, de már addigra fülig szerelmes voltam belé megannyi találka után. Elhalmozott minden jóval és kitartott mellettem, még anyám halálakor is. Aztán nyáron, egy kempingezés alkalmával megtörtént, aminek meg kellet történnie. Nem bántam meg, még annak ellenére sem, hogy a vadőr észrevett minket. Harmadik év végén már az egész U.A. úgy ismert minket, mint az álompár és Andy egy újabb meglepetéssel állt elő: Megkérte a kezemet. Emlékszek, sírtam a meghatódottságtól. Mikor kijártuk a hősképzőt, saját lakással rendelkeztünk. Rá egy hónapra teherbe is estem. A gyerek nem éppen jókor jött, de Andy be volt zsongva és szó szerint áldozatokat hozott. Kilenc hónapra rá megszületett Akira és ami azokután jött, az kemény időszak volt, de boldogság önti el a szívemet, ha rágondolok.
- Nagyszerű család voltatok? Az idilli álomkép, ha lehet így nevezni.
- Eltaláltad. Sorban pörögtek az események és húsz évesen már a második gyermekemet szültem meg. Két gyerek, plusz a fejvadászat eléggé megterhelő volt, de Andy nagyon sokat levett a vállamról, és noha nem egyszer a bejáraton rogyott össze a kimerültségtől, vigyorral az arcán tette. Aztán Ai is megszületett, mikor Akira betöltötte a tízet, de addigra már minden téren stabilan álltunk. Mindehhez, hat évvel ezelőtt megszületett az első fiúgyermekem, Peter is. Andy ennek örült a legjobban, hogy a fia nagyon ráhasonlított. Ezen a ponton a legboldogabb voltam, míg Peter hatodik szülinapján megkezdődött a katasztrófa: Andy aranylevelet kapott.
- Az mit jelent? – kérdezte Mineta, mire Kumiko elővett egy levelet az éjjeliszekrényből.
- Ez a szakzsargonban S kategóriás gonosztevő elfogatóparancsa. Magyarországról szökött el és megkapta füst alatt. Akkortájt tervezett visszavonulni, hogy többet legyen itthon.
Mineta kivette a levelet, amin egy számára ismerős, csontsovány, sunyi arcú férfi nézett vissza, eléggé sötét szemekkel.
- Orlok Kristóf! – kiáltott fel szőlőpofa döbbenten. – Ismerem ezt a mocskot. Magyarországon meggyűlt vele a bajunk, de a harcunk végén kereket oldott.
- Akibaharába bújt el és Andyt bízták meg a levadászásával. Nagyon rossz érzésem volt az egésszel kapcsolatban, de elhessegettem. Egy újabb rutinmeló, mit kell paráznom. A férjem profi. Ez keringett a fejemben. Bárcsak vele mentem volna.
- Mi történt?
- Három teljes napra eltűnt. Aztán egyszercsak hívást kaptunk a sürgősségiről. A főorvos elmondta, hogy kegyetlenül ellátták a baját és félholtan találták meg Akibahara elhagyatott gyárának közelében. Azonnal rohantam oda és megkönnyebbüléssel állapítottam meg, hogy stabil az állapota. Mikor már jobban volt, megkérdeztem az esetről, mire csak annyit mondott, hogy ez a mocsok nagyon kemény ellenfele volt és ájultra verte, ami nagy szó, elvégre Andy profi fegyverforgató és harcművész volt, aki sorra nyerte a díjakat. Akkor úgy voltam vele, hogy átveszem saját kezembe a dolgot, ám Orlok Kristóf szó szerint felszívódott és a megbízás is érvényét vesztette. Egy héttel kórházba kerülése után hazajöhetett, de ekkor kezdtek a dolgok a rosszról pokolba fordulni. Egyre inkább hallgatag lett és néha úgy nézett ki, mintha megőrült volna. Aztán eljött az a borzalmas este. Tisztán emlékszek mindenre. Éjfél tájékán hatalmas vihar ütött ki, amire felébredtem. Mikor átfordultam az oldalamra, észrevettem Andy hiányát és mocorgást hallottam a szoba túlvégéről. Ott állt, könnyes szemmel, kezében a revolvere… egyenesen a fejemet célozva. Dulakodás vette kezdetét, ahol folyton a halálra biztatott. Sikerrel lefegyvereztem és kiütöttem. Akira felébredt a zajra és azonnal hívta a mentőket. A kórház zárt osztályára vitték, ahol kiderült, hogy hipnózis alatt állt, de a Quirkot, ami okozta a galibát, sikerrel tisztították ki a szervezetéből. Ám…
- Andy emlékezett mindenre. – fejezte be Mineta. – Ismerős helyzet. Anno Tsuyu is átélte.
Kumiko csak nézett Minetára, aki fogta a kezét. Mikor megszólalt a nő, ismét érezhető volt a hangjában az, hogy elsírja magát.
- Egy hét múlva hazaengedték, de az állapota lelki szempontból ramaty volt. Hiába szajkóztam neki, hogy nem tehet ő semmiről, meg hipnózis alatt volt, annyi volt a válasza: Kár tagadnod, hiszen mindenre emlékszek. Aztán, egy nap magára maradt, ami bődületes hiba volt. Délután három fele kaptam a hívást Akirától, aki ki volt akadva. Ez már eleve nagy szó, hiszen nem az a sírós fajta. Annyit tudtam kihámozni, hogy azonnal jöjjek haza. Mikor láttam a mentőket és a temetkezési vállalat kocsiját, tudtam mi történt. A fürdőszobába láttam meg, hogy Andy… hogy Andy…
Ekkor ismét elbőgte magát és Minetát magához szorította. A srácnak nem kellet többet mondani, összerakta magában a képet. Kumiko férje öngyilkos lett. Emiatt költöztek el a régi lakásukból. Ez volt az oka, hogy Ai terelte a kérdést. Sajnálta a nőt teljes szívéből. Azon a napon elvesztett a világ egy remek embert. Mindezt egyetlen mocskos, alávaló féreg miatt.

Mialatt Kumiko kisírta magát, az ég besötétedett.
- Semmi gond. Csak nyugodtan engedd ki magadból. – biztatta Mineta a nőt, mire az lassan összeszedte magát.
- Köszönöm, hogy meghallgattál és megvigasztaltál. – súgta Kumiko és ismét Mineta szemébe nézett. – Kérlek, ne mondd el senkinek, amit most hallottál.
- Nem fogom. De lassan mennünk kell a vacsorára.
- Igaz. Jah és még valami…
Ekkor Kumiko adott a szőlőpofa szájára egy puszit.
- Ezt miért? – kérdezte vissza a srác, mire Kumiko csak ennyit válaszolt.
- Üdv a családban. Kiérdemelted a bizalmam.