1999. Április 12. Narumi ételszállító cég parkolója, hajnal 3 óra.

Lillith idegesen járkált fel és alá, ezzel folyton kimenve az utcai lámpa fényéből, ezzel hol eltűnt, hol feltűnt alakja. Az a nyavalyás Raptor eltért a tervtől és Yaguchiék megúszták a tűzesetet. Ha ez így megy tovább és tervei kudarcba fulladnak, akkor hamarosan a szegénység lesz a legkisebb problémája. Börtönbe is kerülhet, ezzel megszüntetve az Oono részvénytársaságot. Cselekednie kellet, szinte azonnal. Egyetlen megoldás maradt a számára: bemocskolni Yaguchi nevét és rács mögé juttatni.

Kis idő elteltével megérkezett a személy, aki segíthet rajta. Egy fiatal srác, aki csak San néven volt ismert. Egy éve ópiumfüggő, így nem volt kérdéses Lillith számára, hogy ezt a srácot szervezi be az akciójához.
- Jó reggelt, Lillith. – köszönt kábán a srác. A nő gyorsan mosolyba szedte ráncait és intéssel válaszolt és rátért a tárgyra.
- Elhoztad, amit kértem? – kérdezte türelmetlenül.
- Még szép.
San elővett a táskájából egy zacskót, amibe fehér por volt. Az olvasó sejtheti, hogy az nem tejpor. A látványtól a nő vigyora immár démoninak hatott.
- Remek munka. Innentől nincs más feladatod, mint belecsempészni Yaguchi Haruo öltözőszekrényébe az anyagot és elkürtölni a dolgozóknak, hogy kemény drogot tervez árúlni és dealerként csapott fel. Ezekután kikövetelik tőle a szekrénye kinyitását. Mikor ez megtörténik, számodra egyet fog jelenteni: Egy évig ingyen lőheted magad.
San fél percig tétovázott, de az ingyen ópium meglágyította.
- Ahogy kívánod.
- Helyes. Most menj és ha kérdezik: Nem láttál semmit és senkivel nem találkoztál idefele jövet.
A férfi köszönés nélkül ment be az ételszállító cég bejáratán. Nem volt feltűnő, hiszen mindig korán érkezik. Lillith hallkan elkacagta magát. Azt hitte, övé a győzelem. Már az sem zavarta, hogy Jagot nem éri el egy ideje.

Ám, San nem tudott néhány dolgot. Első, hogy Yaguchi soha nem öltözik át a munkahelyén, egyetlen kivétel adódott. Amikor télen átveszi a cipőjét és a kabátját beteszi. Áprilisban viszont az üresen kongott. Második, Yaguchi délutáni műszakot vállalt az egész hetére. Ám, a koronát az képezte, hogy a dolgozók közül senki már nem fogyasztott illegális kábítószert, így a zacskó drog eléggé kitűnt a képből és mindent jelentenek a műszakvezetőnek. Így is történt. Mikor hajnal 6-kor a dolgozók elkezdtek bejönni, észrevették az üres, lakat nélküli szekrénybe tanyázó fehér poros zacskót. Sannak annyi esze volt, hogy ne kiabálja el most magát, lévén, valaki már most telefonált a Yaguchinak, hogy jelentse a problémát. Fél hétkor már hallatszott a moped hangja, amit rohanó hang kísért.
- Na jó! Remélem, ez nem április elseji tréfa és kerülni akarjátok a munkát! – kiáltotta Yaguchi, akin látható volt, hogy csak nemrég vetette ki az ágy.
- Valaki drogot csempészett a szekrényedbe. – mondta az egyik dolgozó a maszk mögött.
- Én láttam a tettest. – mondta San, miközben kijött az étkezőből. – Te voltál az, Yaguchi Haruo. A műszakod végén beleraktad a szekrénybe. Az a terved, hogy itt áruld a szarodat.
Ekkor a srác számára meglepő dolog történt. Mindegyik dolgozó rondán nézett rá.
- Ez hatalmas kamu! Yaguchi mindig is tiszta volt.
- A szekrényébe van, nem?
- Ami március óta nem használja.
- Be akarod a munkaadódat sározni, te narkós takony?! – kiáltott az egyik izmosabb dolgozó és megropogtatta az ujjait. Yaguchinak közbe kellet lépnie.
- Elég! Mindenki! Menjen a dolgára! Te viszont, San… öltözz vissza és jössz velem.
A dolgozók nem nagyon akartak beleegyezni a munka felvételbe anélkül, hogy ne történne nyilvános lincselés. Ám, ezt meg kell akadályozni.
- Nem fogjuk addig, amíg meg nem verjük ezt a mocskolódó narkós férget! – kiabálta ismét az izmosabb tag, amire mások éljeneznek. Yaguchi erre felemelte a kezét.
- ELÉG! Azonnal menjetek dolgozni! Különben ha nem, hívom a főnököt és akkor az kihívja a rendőrséget!
Ekkor mindenki ránézett. Mostmár a hangja is nyugodt szintet üthetett meg, mert mindenki hallotta a beálló csendben.
- Azzal meg tisztában vagytok, hogyha a rendőrség kijön és elkezdik az eljárást, akkor a munka is megáll és az meg fog mindenki bérpapírján látszani. Remélem, innentől fogva mindenki azt csinálja, amit kiadtam neki.
Az érv kitűnő volt, mert ezzel minden feszültség elosztódott. San volt az egyetlen, aki maradt.
- Sajná…
- Nem érdekel a kifogás és a mentegetőzés. Azonnal átöltözöl és jössz velem. A csomag is legyen nálad. Ha azt teszed, amit kérek tőled, akkor minden rendben lesz.

San nem tudta, mi vár rá, miközben visszavette ruháit. Talán fenyomja a rendőrségnél? Logikus, ezért zavarta el a dolgozókat, mert nem akart hatalmas feneket keríteni. Mikor kiment, Yaguchi felényújtotta a mopedben tárolt tartalék sisakot. Lassan átvette, majd a férfi mögé ülve indultak el. Hát, ez lenne számára a szabad élet vége. Végülis, az ördöggel kötött szerződést, amiből nincs visszaút. Ám, meglepődve konstatálta az úticélt, ami a Fortesque kúria volt.
- Szállj ki és levéve a sisakot, kövess. – mondta Yaguchi határozottan. San eleget is tett a kérésnek. Egy dolgozószobáig mentek, ahol a férfi kopogtatott, amire egy perc múlva hallatszott a „szabad” kijelentés Danieltől. Benyitva látható volt, hogy Hidakával csináltak éppen valamit közösen, mert ziháltak voltak és a ruhájuk sebtében vissza volt véve. Normális esetben San elnevetné magát, de ez lehet, hogy rontana, a már nem rózsás helyzetén.
- Bocsássatok meg a zavarásért, de Lillith újra akcióba lépett.
Ekkor az álcázott nyugalom arcát átvette a komorság.
- Most mit talált ki? – kérdezte Daniel nyugodt hangon, de keze remegett a dühtől.
- Erről számoljon be az, aki be akart sározni. San! Mond el teljesen mi történt. Ha megteszed, akkor nem köpök a zsaruknak és az állásod is megmarad.
Yaguchi kijelentése bőven megnyugtató volt a srácnak, aki kivette táskájából a zacskó fehér port és az asztalra tette. Beszámolt arra, hogy ki kérte meg rá és mennyit fizetett neki ezért cserébe. A monológ végén Daniel szólalt fel.
- Köszönjük szépen az őszinte vallomást. Nos, Yaguchi feltételezésem szerint nem akar kirúgni, de szabadon távozni sem. Eltaláltam? – kérdezte a végét a férfitól, aki egy nagy bólintással átvette a fonalat.
- Igen. Amennyiben hajlandó vagy elvonóra menni és tanúvallomást írni a ma történtekről, akkor megúszod annyival, hogy feltételes szabadlábra helyezed magad. Viszont, ha makacskodsz, a jutalmad minimum tíz év szabadságvesztés. Gondold végig, mit választasz. Megvárjuk.
San felállt. Tekintetében a hála csillogott.
- Mivel ennyire jószívűek vagytok hozzám, elvonóra megyek és a tanúvallomást is megcsinálom. Nagyon szépen köszönöm.
Ekkor Yaguchi odament hozzá és megölelte. Ekkor lépett be Oono. Valószínűleg hallotta anyja legújabb húzását, mert ökle teljesen vörös volt. Daniel mellet kilökött egy széket a lábával, majd ráült. Készültek épp egy újabb megbeszélésre.
- Az elvonót természetesen én állom. – mondta Daniel. – De most sajnos menned kell. Egy fontos megbeszélést tartunk, és az nem tűr halasztást.
- Elkísérem az épületig…
- Nem kell, Yaguchi. Magam is odatalálok.
San kivált az ölelésből és meghajolva távozott. Mikor már csukódott utána az ajtó, Hidaka megszólalt.
- Yaguchi! Ma ne is tervezz bemenni dolgozni. Ideje előkészíteni a tervet Lillith börtönbe juttatására. Danielnek betelt a pohara, ahogy nekem is.

Nem is ok nélkül kellet halasztania. Egyrészileg, egyeztetnie kellet az építkezési vállalattal, akik újraépítik lakását, de Morrisonst is várták. Daniel kérte mostohaapját a látogatásra. Tudni akarták, mi volt az oka, hogy a Lillith-el közös üzlet dugába fulladt. Ebédidő után érkezett, így bőven jó ötlet volt az étkezőben tartani az egész megbeszélést. Mindenki ott volt, még Jago is. Noha tervezett kilépni, még vissza akart fizetni egykori munkaadójának. Daniel felemelte a kezét, mire mindenki ráfigyelt.
- Apa. – szólította meg Morrisonst olyan hanggal, mintha valami csípné a nyelvét. – Szeretném, ha elmondanád, hogy tavaly miért bukott meg a közös szerződés az Interbankkal és a Lillith részvénytársasággal.
A férfi elővett egy előre levágott szivart. Mikor meggyújtotta és az első slukkot kifújta, akkor szólalt meg.
- 1998. Novemberén kötöttük meg a szerződést. Akkor még nem tudtam, mi a terve annak a démonnak. Az első intő jelek akkor mutatkoztak meg, amikor megkaptam a heti összegzést és láttam, hogy különböző tételekből hiányzik pénz. Gondoltam, ha fél szóban megjegyzem, akkor több ilyen nem lesz. Ám, a második és harmadik héten már még több pénz tűnt el. Éltem a gyanúval, hogy Lillith sikkaszt, ezért megkértem az egyik emberemet, hogy szereltessen kamerát az irodájába. A negyedik hét első és második napján csak annyi érdekes dolgot láttam, hogy Jago mártogatta a tollát annak a boszorkány tintatartójába, pedig meg mertem volna esküdni, hogy már rég kiment a divatlja a töltőtollnak.
Ekkor a társaság egy része elnevette magát. Morrisons kivárta a szünetet és még ő is mosolygott. Yaguchi hiába ismeri hidegvérűnek a férfit, biztos volt abban: van humorérzéke.
- Ám, amikor intézte a pénzügyi papírokat, tetten értem. Ott számolgatott, hogyan tud minél több pénzt eltűntetni anélkül, hogy ne legyen észrevehető. Szembesítettem tettével és kijelentettem, hogy vége az üzletnek és ellene addig fogok pereskedni, míg a gatyája rá nem megy.
- És emiatt házasodtam össze Oonoval. Hát így állunk. – morogta Daniel.
- Akkor foglaljuk össze. – mondta Narumi és összetette két kezét. – Sikkasztás, gyilkosságra való felbujtás, becsületsértés. Jelenleg ennyiről tudunk, amit ellenünk tett.
- Ez már bőven elég ahhoz, hogy neki kampó legyen. – szólt közbe Yaguchi, ám ekkor Morrisons ingatta a fejét.
- Van ezzel egy kis baj. A céges papíron Narumi Oono neve szerepel. Ha perelek, akkor ő kapja a hidegzuhanyt és akármennyire nem látszik rajtam, nem tervezem ártatlan nevét besározni.
- Semmi baj nincs. – felelte Narumi mélyet sóhajtva. – Ez lesz annak az ára, hogy a lányaimért nem voltam erős.
Ekkor Makoto és Akira átölelték apjukat. Egyikük se szólalt meg, csak gonosz tekintetüket Morrisons felé irányították. Hidaka ekkor szólalt meg, amióta itt vannak.
- Nem lehet, hogy akkor szakítanak, mikor rendőrségi ügy lesz ebből? Így tisztázódik Narumi neve és hozzá csatol egy tanúvallomást. Ezzel végleg oda jutna Lillith, ahova illik.
- Erre van egy ötletem. – jelentkezett Jago. – Ma délután úgyis beadom az azonnali felmondásomat. Cserébe, elmondom neki, hogy a rendőrség holnap reggel fogja Yaguchit letartóztatni, lévén valami malőr akadt a papíroknál. Addig rendőrségi felügyelet mellet nem hagyhatja el a kúriát.
- Ez jó ötlet. – mondta Yaguchi, kicsit talán túl lelkesen. – Onnantól meg az a feladatunk, hogy kicsikarjuk belőle a vallomást.
- Hátrább az agarakkal, barátom. – köhintett Daniel. – Az nem lesz olyan egyszerű. Okosan kell kijátszani a lapjainkat és kombinált dolgokkal kell elhitetni, hogy a győzelem kapujában áll.
Ezzel mindenki egyetértett és elkezdték a holnapra való színjátékot megcsinálni. Jago délután kettőkor távozott, hogy elintézze a felmondást. Estére már minden és mindenki készen állt.

1999. Április 12. Oono villa, délután 4 óra.

Lillith idegei kezdték felmondani a szolgálatot. Figyelte a híradásokat és várta, mikor hallja Yaguchi letartóztatását. Ám, az nem történt meg. Ez már a harmadik hibája az elmúlt hónapokban. Ha az a két patkány tanúvallomást tesz ellene, neki lőttek.

A dolgozószobája a dühe miatt úgy nézett ki, mintha egy hurrikán söpört volna végig. Mikor Jago benyitott, egyből kitört a kiakadás hullám.
- HOL A FASZBA VOLTÁL?! ÉS MIÉRT NEM LEHET ELÉRNI TÉGED?!
- Sajnálom, Lillith. Lemerült a telefonom.
- Na mindegy. – legyintett a nő idegesen. – Új feladatom van a számodra. Keríts elő nekem egy bérgyilkost és bízd meg az adott célszemélyek likvidálására!
Ekkor három fényképet dobott az asztalra. Jagonak rá se kellet néznie, hogy tudja, kik azok: Yaguchi, Raptor és San. Ekkor elmosolyodott.
- Sajnálattal közlöm, hogy ettől a ponttól fogva nem magának dolgozok.
- Csinálja úgy a helyszínt, hogy balesetnek… parancsolsz?
Lillith eleinte nem fogta fel bizalmasa mondatát, ám amikor igen, akkor nagyot koppant az álla.
- Jól hallottad, Lillith. Mától már másik munkahelyem van, hála Morrisonsnak.
Ekkor Lillith elnevette magát. Annyira volt az művi, mint ideges.
- Értem én a viccet. Sajnálom, hogy anno megfenyegettelek a lányoddal. Az csak egy kis ártatlan vicc volt.
- Magának igen. Mostmár elmondhatom a teljes igazságot veled kapcsolatban. Egyetlen dolog az, amit nagyon utálok és az nem az a szokásod, hogy utánozza a fekete özvegyet, aki párzás után megöli hímet. Hanem az emberi élet semmibevétele a hasznon reményében. Amióta szolgálom magát, megannyi kétségbeesett, megtört embert láttam, akiket tönkretettél.
- Ne add be a szentet! Te magad is ilyen leszel ezekben a körökben. Hamar megtanulod a dzsungeltörvényt. Aláírom a felmondóleveledet, ha attól elsül a hangya méretű pöcsöd!
- Érdekes. Sosem panaszkodott eddig. Bár, magának már egy szabad fasz is kész áldás.
Lillith dühödten kitépte Jago kezéből a papírt és olyan erővel írta alá, hogy az kis híján kiszakadt. Agyában forgatta, hogy saját maga megy el egy bérgyilkost felbérelni és Jago is felkerül a listára. Mikor zihálva visszaadta, eljött a férfi lehetősége. Ideje volt bedobni a puskaporos hordóba a gyufát.
- Amúgy, Yaguchi házi őrizetben van. Másnap reggel 10 órakkor viszi el a rendőrség. Ha minden igaz, tíz évet kap elsőfokon.
- MI?! És erről miért nem tudok?! – kérdezte változatlanul kiakadva Lillith.
- Egyszerű oknál fogva: A Fortesque villában tartózkodik, lévén, nincs jelenleg lakásuk. Morrisons pedig azonnal hírzárlatot rendelt el, de az áldását adta, hogy egy civil járőr legyen az udvarukon. Ennyiben tér el az elvárt terve. Viszont, másnapra megoldódik a probléma és mindenki jól jár.
Lillith próbálta hazugságon kapni egykori bizalmasát. Ám, nem meglepő módon, a férfi arca semmit nem árult el. Ekkor a nő démoni kacaja töltötte be a termet.
- Helyes. Én is elmegyek és személyesen nézem végig, hogy azt a taknyost lecsukják. Akkor Jago, feléd egyetlen mondandóm van: Hamarosan csődbe fogom vinni az Interbankot és vele együtt téged is.
- Nekem csak egyetlen közlendőm van… viszlát.

Gyors kézfogás után Jago távozott. Az agyába véste Lillith démoni mosolyát. Nem sejtette a csapdát, amibe belesétált. Ám, a sikeres tervhez Danieléknek másnap egyetlen hibát sem szabadott véteniük.