1999. Árilis 10. Narumi ételszállító cég, reggel 7 óra.

Noha Yaguchi és az Ages Knight győzelemmel zárta a videójátékos bajnokságot és már aznap este megírta Daniel a szakításról a papírt, a munka ment tovább. Oono is jött vele Shiorinak álcázva. A reggeli gyűlésen mindenkinek feltűnt, hogy a műszakvezetőjük két ujja be van fáslizva.
- Ne aggódjatok! Súlyosan sérült csak, de az üzemorvos szerint dolgozhatok. Csak egyenlőre nem emelhetek vele. – mondta Yaguchi könnyelműen. Gyorsan kiadta az feladatokat és munkához láttak.

Délig normálisnak mondható napnak néztek elébe. Ám, amikor az utolsó kamiont is megpakolták, az egyik dolgozó odasietett Yaguchihoz, aki éppen elvégezte a papírmunkát a szállítással kapcsolatban.
- Főnök! Látogatója van. Azt mondja, hogy üzleti ügyben jött. – mondta a srác és letörölte az izzadságcseppeket a homlokáról.
- Köszönöm. Megyek. – válaszolt Yaguchi és elindult az iroda felé, ami egy szűkös kis szoba volt. Ott már várta az a nő, akit csak démonnak neveznek: Lillith Oono.
- Üdvözöllek, Yaguchi.
- Lillith. Jó látni magát immár közelről is. – vágta rá cinikusan a férfi, majd levette maszkját. – Miben segíthetek? Ha esetleg szerződést akarna a cége kötni, akkor meg kell várnia a holnapot. Akkor jön a főnök.
- Nem arról van szó. Tudod, miért vagyok itt.
Lillith hangja könnyed volt, mintha egy barátjával találkozott volna. Yaguchi viszont tudta, hogy ez egy hatalmas színjáték. Egyelőre, ő is játszik a szerepében. Elmosolyodott.
- Tényleg. Bocsánat, egy kicsit feledékeny vagyok. Shiori! Tudnál hozni két csésze kávét?
Ezt a kérdést az éppen belépő nőnek mondta, aki éppen bejött és letett egy vaskos dokumentumot. Amíg meg nem hozta a kért italt, addig a két fél egymás szemébe nézett. Itt kezdődött el kettejük első menete. Yaguchi még emlékezett arra, mit mondott Narumi a feleségéről és arra kérte, hogy legyen vele szemben óvatos. Mikor Shiori visszaérkezett és letette a csészéket, akkor szólalt meg a férfi.
- Köszönöm. Kérlek, töltsd ki a most behozott dokumentumokat. Jelenleg az írásra alkalmas kezem kicsit tropa.
Ez a remek fedősztori tökéletes alkalom volt arra, hogy a nő itt maradjon. Ugyanis, Lillith nem tudta, hogy a legkisebb lánya van közvetlenül Yaguchi mellet, álruhában.
- Akkor, halljam, hogy mi az a fontos dolog. – mondta Yaguchi, immár határozottan.
- Tudod, mi a közös a gyereknevelésben és az üzletben? – kérdezte Lillith még mindig könnyed hangon, de érezhető volt benne az acélos elhatározás. A férfi tudta, hogy mire akar kilyukadni, de nem szabad már most lelepleznie a dolgokat.
- Nem. Lévén, sosem volt gyerekem. – felelte, mire a nő elkuncogta magát.
- Igaz, így nehéz megmondani, de én elmondom. Az, hogy sokszor kell nehéz döntést hoznunk, ami néha fájdalommal jár, de a jobb jövő érdekében bármiféle áldozatot meg kell hoznunk.
- Mire akar ezzel kilyukadni? – kérdezte Yaguchi. – Ha tőlem akarna gyereket, akkor ezt a vonatot lekéste. Sosem hozott lázba az idősebb nővel való szerelmi kapcsolat.
Ekkor Lillith fél másodpercre felmordult, de hamar visszatért a könnyed hangneme. Ismét kuncogott, majd belekortyolt kávéjába.
- Félreérted. Ami azt illeti: Tudok arról, hogy Akirával jársz és ezzel alapjáraton semmi problémám nem lenne.
- Remek. Csak azt ne várja, hogy anyának szólítsam. – jegyezte meg Yaguchi mosolyogva. Felvéste az emlékezetében, hogy az építésztől meg kell érdeklődnie, hogy milyen tetőt épített, mert a nő vaskos hazugságától sem dőlt rá. Lillith arcán viszont látszott, hogy mindjárt szétrobban a pulykaméregtől, de még a detonáció odébb van. Méltóségteljes hangon folytatta.
- Igaz, nekem nem probléma az, hogy szembemegy a kérésemmel. Viszont, az üzletnek árt és bizony a családunk jövője forog kockán. Sajnos, a házassága egy elég fontos üzletet ment meg éppen és te emiatt zavaró tényezőnek számítasz.
- Elég a köntörfalazásból! Tudom, hogy miért jött: Azt akarja, hogy szakítsam meg minden kapcsolatomat Akira Oonoval és soha többé ne találkozzam vele.

Ekkor Shiori kezében eltört a toll és idegesen kukába vágta a maradékot. Szerencsére, ezt Lillith nem vette észre, mert végig Yaguchi arcát figyelte. Elégedett volt, hogy Yaguchi egyből a lényeget mondta el. Ám, emlékezett, hol bukott el Moegi. Valamennyit engednie kell.
- Semmi ilyet nem forgatok a fejemben. Szemétség lenne tőlem az ilyen. Csak a szerelmeteket kell. Természetesen, maradhattok barátok és a videójátékos bajnokságokra is mehettek egy csapatként. És még nem is ingyen.
Ekkor a nő elővett egy csekkfüzetet és némi irkálás után felmutatta.
- Tízmillió yent is kapsz tőlem és a szavamat egyaránt.
Ekkor Yaguchit futotta el a méreg. Ekkora egy pofátlan kamugépet még az életben nem pipált. Mostmár nem hallgat, hanem fellép úgy, hogy korábban az anyja tette.
- Shiori! Jó még az iratmegsemmisítő?
A nő csak bólintott, mire Yaguchi kivette a nő kezéből a csekkeket és bedobta oda, ami hosszas berregés után a papírból már csak forgács maradt. Lillith ekkor váltott mérges arcba. Yaguchi viszont nem állt meg itt.
- Tudja, mi az, amit nem lehet pénzen megvenni? Szerelmet. Tudok arról, hogy más emberek kisemmizéséből él és elbaszott egy üzletet és azt próbálja helyrehozni. Ráadásképp, tüske vagyok már a családja, pontosabban a maga szemében azóta, hogy Oonoval vagyok. Tény, hogy kezdetben döcögősen indult a kapcsolatunk, de a mai napig is őt tartom a legjobb nőnek és soha nem a pénzét néztem. Azon meg pláne nem forgattam soha a fejem, hogy kisemmizzem. Nem érdekel, mivel akarja tönkretenni a kapcsolatunkat, mert soha nem fog működni. És ha csak egy csepp józan esze lenne, nem fordulna felém eme lélektelen ajánlattal.
A mondattól Lillith azonnal felugrott, amitől a széke felborult.
- HOGY MERÉSZELSZ NEKEM ELLENTMONDANI?! – kiabálta úgy, hogy néhány dolgozó kijött a gyárterületről és megnézte, hogy mi történik itt.
- Úgy, hogy maga minden téren megbukott. Anyaként és üzletasszonyként egyaránt! Arra sem méltó, hogy Akira és Makoto az anyjának nevezze! Arra meg propláne, hogy a nevükben próbáljon beszélni. Itt végeztem magával és ha teheti, húzzon el a jó büdös francba, mielőtt a biztonságiak kivitetik!

Ezen a ponton Lillith arca már téglavörös volt. Ez a kis takony megalázta egy rakás ember előtt. Keze ökölbe szorult és testével olyan tartásba vágta magát, amivel bármelyik pillanatban megütheti Yaguchit.
- Mit képzelsz te magadról?! Engem nem oktat ki senki! SENKI!
A nő ezzel a kiabálással teli erőből szájba akarta vágni Yaguchit, ám valaki megfogta az öklét menetközben. Shiori volt az.
- Te kis szajha! Ezért kisemmizlek…
Lillithbe ekkor szorult bele sértések garmadája. Ugyanis, Oono levette a parókáját és a maszkot is. Ekkor ismerte fel a démon a saját lányát. Immár a vérnyomása egy hegyvidéki panorámás lakás feletti szintet ütötték meg.
- Te… te…
Oono csak bólintott és ellökte a kezét. Lillith csak rázta azt, mintha valami forróba nyúlt volna bele. Nem hitte volna, hogy az események ilyen fordulatot fognak venni.
- Ezt még megkeserülöd! Anyád majd jól elfenekel és akkor viszlát számodra a jó életnek!
Lillith ezekután sarkonfordult és fellökve néhány bámészkodót, elviharzott. A csapat tapsolt a vezetőjüknek.
- Nincs semmi dolgotok?! Akkor menjetek vissza melózni!
Erre mindenki olyan gyorsan távozott, mint ahogy jött. Tudták, hogy főnökük ha valamit parancsba ad, azt feltétlenül követni kell. Mikor már csak ketten voltak, Yaguchi ledőlt a székre. Noha sikerrel vette az akadályt, azért kimerítette. Oono magához húzta párját és megcsókolta, ezzel kimutatva azt, hogy büszke rá.

A parkolóban Lillith fel alá járkált tehetetlen dühében. Jagot tíz perce nem tudta elérni. Amikor kocsiba ült, elővette a telefont és ismét felhívta emberét, aki fel is vette…

Fortesque villa, reggel 11 óra

Tekerjük vissza kicsit az időt. Daniel kivételesen öltönyben várt a dolgozószobájában úgy, ahogy sosem látták a barátai: szorongva. Noha a cigije az utolsó slukknál tartott, három szívás után csak tartotta két ujja között. Mikor elnyomta, kinyílt az ajtó és Morrisons lépett be rajta. Aurájából érződött a hideg céltudatosság, de Daniel csak elmosolyodott.
- Üdv, apa. Tudtam, hogy eljössz és hajszálpontosan a megbeszélt időpontban.
- Neked is, fiam. Ismersz, ahogy látom. – válaszolt Morrisons és kérés nélkül helyet foglalt. – Amúgy, gratulálok a bajnoksági győzelmedhez. Igazán felpezsdítette a véremet.
- Örülök, hogy élvezted. – sóhajtotta Daniel és az asztalhoz érve kitöltött egy üveg, előre kikészített whiskeyt két pohárba, majd az egyiket Morrisons felé tolta óvatosan, nehogy egyetlen csepp se löttyenjen ki. A férfi átvette a poharat és koccintásra emelte.
- A győzelmetekre. – mondta halkan Morrisons, mire Daniel koccintott vele.

Két percig csak itták a whiskeyt és egymás szemébe néztek. Kis idő után Morrisons szólalt meg.
- Tudom jól, hogy mit tervezel és nem is áll szándékomban lebeszélni téged. El akarsz válni Akira Oonotól. Nem is vádollak emiatt. Bele lettél kényszerítve a házasságba, mindezt azért, mert az anyja bolond módon azt hitte, hogy a sakktáblán ő a királynő, mi pedig a feláldozható gyalogok. Vakságában csak azt felejtette el, hogy nála sokkal magasabb pozícióban vagyok, így nem ő keveri a kártyákat, hanem mi.
- Már megbocsáss közbeszólásomért, de felesleges a többes szám. Te vagy minden szálak mozgatója. Nekem semmi beleszólásom sincsen. – vágott közbe Daniel és belekortyolt az italába. Morrisons elmosolyodott.
- Elég jól vág az eszed. Mindig is ezt szerettem benned.
- Ne adjuk be ezt a dumát. A pénzen és a hatalmon kívül más felé nem mutatsz szeretetet. A szíved helyén is egy széfnyi zöldhasú lapul, úgyhogy felesleges a nyalizás. Szóval, ki vele: Mit akarsz tőlem?
Daniel határozott kérdése megkeményítette Morrisons vonásait. Ám, amikor megszólalt, határozott volt.
- Egyszerű: Tudod, hol a helyed, de úgy látszik, el kell mondanom még egyszer: Az én örökösöm vagy. Ergó, azt csinálod, amit én mondok azért cserébe, hogy felneveltelek és kirángattalak a szegénységből. Ám, sajnálattal látom, hogy ezt elfelejtetted.
Daniel a kijelentés hatására ökölbe szorította kezét.
- Tévedsz, nem is egy ponton. Tény, hogy kirángattál a szegénységből, de ezzel egy időben kínoztál engem. Hiszen, a nevelés neked odáig jutott, hogy addig kínzod a fiadat, míg vagy azt nem csinálja, amit te mondasz, vagy meg nem döglik. Anyámmal még annál szemetebb módon bántál, ami miatt megtört és kis híján darabokban végezte a lelke. Elérted a célodat, szemmel láthatólag: Anyám nem szól bele semmibe, én meg a kis házikedvenced lettem, aki úgy táncol, ahogy te fütyülsz.
- Hogy érted…
- Arra gondolsz, hogy látszatra tied az irányítás? Onnét, hogy amióta találkoztam Oonoval, attól a pillanattól fogva minden egyes lépéssel azon vagyunk, hogy kilépjük a burzsuj mocskok irányítása alól. Viszont, nehogy azt hidd, hogy alternatíva nélkül hagylak.
Morrisons ekkor tett meg egy furcsa lépést. Ahelyett, hogy Lillith módjára dühöngött volna, kíváncsi lett.
- Hallgatlak. – súgta és megitta a maradék whiskeyt és töltött magának egy pohárral.
- Neked nem fiúgyermek kellet, hanem örökös, aki az Interbankot irányítja, ha visszavonulsz. Ami azt illeti, találtam erre megfelelő embert. Készül kilépni a mostani munkaadójától, Lillith Oonotól. Tudod, kiről beszélek?
- Kevin Willet? Akit Jagonak becéznek?
- Így van. – bólintott Daniel, majd rágyújtott egy cigire. – Utánanéztem az adatbázisban és a tanulmányai között ott van a közgazdász egyetem is. Ergó, az állásra tökéletes.
Morrisons ekkor elővett egy levágott végű szivart és meggyújtva elkezdte szívni. Mikor megszólalt, kivette a szájából a dohányt.
- Az a terved, hogy lecseréled a helyedet vele?
- Pontosan. Adj neki időt, és ha sikerül, akkor mosom kezeimet a bizniszedből és szabad leszek.
- Rendben van. Három nap múlva egy teszt elé állítom és ha ott bukik, akkor ismét én fogok irányítani mindent veled kapcsolatban. Ebbe még a magánéletedet is beleértem.
Ekkor Daniel nyelt egyet. Morrisons elmosolyodott.
- Látom, sikerült a töködet megszorongatni. Végülis, látom, hogy te is találtál magadnak leányzót, akit elveszíthetsz, ha a terved bukóban van. Viszont, most mennem kell. Fontos találkozóm van a Konami vezérigazgatójával.
Ekkor apa és fia kezet fogtak. Létrejött az üzlet, amiből mindenki nyer. Legalábbis, Daniel ezt remélte.

- Ezt nem mondja komolyan?
Jago szájából hangzott el a kérdés, mikor Daniel végzett a beszámolójával. Délután egykor találkoztak a birtok előtti kertben, ahol megebédeltek.
- Annyira komoly vagyok, mint a Nintendo a Virtua Boy kiadásakor. Ezzel az üzlettel mindenki nyer. Gondolj bele: Megszabadulsz Lillithtől és egy új út nyílik meg a számodra.
- Ez akkoris lehetetlen feladatnak tűnik. – hitetlenkedett Jago. Noha az új állás csábította, nem érezte magát felkészültnek erre.
- Van három napod, hogy fényezd magad. Viszont, ha az állás nem lenne elég, akkor hadd tegyek fel egy kérdést: Mennyire fontos a lányod élete?
- Nagyon fontos és ezt te is tudod jól. Vele akarsz fenyegetni? – kérdezte felháborodva Jago és kis híján az asztalra csapott öklével, ám Daniel válasza megállította.
- Én nem. Viszont Lillith igen. Emlékszel rá, hogy miért kerestél meg? Újra át akarod élni ugyanazt az élményt? Esetleg szadista vagy és élvezettel nézed azt, hogy mit művel a démon mások életével?
Jago ekkor gondolkodott el. Egyre jobban megbánta azt a napot, hogy Lillith bizalmasa lett. Saját szemével látta és saját bőrén tapasztalta az igazságot: A munkaadója egy könyörtelen, lélektelen zsarnok, aki úgy bánik másokkal, ahogy kénye-kedve tartja. Ám, hatalmas fába vágja a fejszéjét, amivel mások karrierjét is tönkreteheti.

Ekkor megcsörrent a telefon. Lillith volt az. Daniel jelezte, hogy tegye kihangosítóra és úgy vegye fel. Így is tett, aminek az eredménye, hogy a nő üvöltése betörte a terasz ajtó ablakait.
- JAGO! MI A FASZ TARTOTT EDDIG, HOGY FELVEDD?! – kérdezte teljesen kiakadva. A férfi halálnyugodtan válaszolt.
- Sajnálom, úrnőm. Éppen fontos megbeszélésen voltam, amit reggel jó előre jeleztem.
- Igazad van. Elfelejtettem, hogy kiadtam egy ilyen feladatot. A lényegre térek: Nem sikerült a terv.
- Ezt úgy érti, hogy az itteni piroslámpás negyed férfiai mind foglaltak voltak? Pedig szenttül meg mertem volna esküdni, hogy idáig nem ér el a hírneve. – bölcselkedett Jago, mire Danielnek vissza kellet fojtania a röhögését.
- NE HUMORIZÁLJ, BASZOD! Tudod miről beszélek! Az a taknyos Yaguchi visszautasította az ajánlatomat és emellé volt pofája kioktatni emberek előtt!
- Értem és mi a terved?
- Egyszerű. Keresd meg, hogy hova zsákolták be azt a Raptor nevű kölyköt és tedd le érte az óvadékot. Ha ez megtörtént, akkor add át az üzenetemet, egy milló yen társaságában.
- És mi lenne az? – kérdezte Jago.
- Gyújtsa fel a Haruo lakást. Hadd égjen porig, és ha szerencsénk van, azt a Yaguchi nevű fasztorlaszt és a szuka anyját a lángok fogják a pokolba küldeni örökre. Akkor nem lesz olyan, aki elvegye tőlem Akirát.
Jago remegett dühében. Daniel mutatta, hogy nyugodjon le és úgy válaszolja azt, hogy megteszi. Fél perc múlva szólalt csak meg.
- Értettem és tekintse elintézettnek.
- Ezt várom el tőled. Ne okozz nekem csalódást.
A nő letette a telefont (tulajdonképp az idegtől a betonba vágta, mielőtt rátaposott volna a gázra.), ami Jagonak bőven elég motiváció volt.
- Rendben van. Vállalom a lehetőséget. Ellenben… most mit csináljak? Arra kér Lillith, hogy öljek meg két embert.
- Tedd meg, amire kért. Viszont, tedd hozzá a dologhoz, hogy éjfélkor gyújtogasson. Én addig értesítem Yaguchit, Namirét és a többieket. Mihamarabb elhozunk mindenféle ingóságot. Persze, ehhez kölcsönzött kocsi is kell, nehogy feltűnő legyen az egész.

Fortesque kúria, aznap este 8 óra.

Yaguchi és Namire le voltak döbbenve, mikor Daniel elmondta a telefonba, hogy Lillith mit tervez, de hála a többieknek, a kiköltözés simán ment. Álcaként, két ágyat otthagytak, teletömve ócska pokrócokkal és ruhákkal, amik arra szolgáltak, hogy Raptort teljesen megtévessze.
- Még szerencse, hogy azokat ki akartam dobni. – szólalt meg Namire a vacsora után. – Egyébként, mitől rágott be ennyire az a banya?
- Arra, hogy én kiálltam a kapcsolatomért és megjegyeztem, hogy minden téren megbukott és a végzetét nem kerülheti el.
Yaguchi válaszát megtapsolták. Anyja átölelete, lévén büszke volt a saját fiára. Daniel felemelte kezét.
- Ha tényleg megtörténne és odalenne az egész kóceráj, hírem van: én állom a felújítást.
- És mi van a válással? – kérdezte Makoto.
- Azt már leadtam. Innentől nincs visszaút. Kemény egy hét elé nézünk. Arra kérek mindenkit, hogy maradjatok sziklaszilárdak és határozottak. Lillith egyelőre az ellenfelünk, aki mindenre képes, hogy az irháját mentse.
A társaság felsóhajtott. Eljött a terv legnehezebb időszaka.