Éjfél tájékán egy rabszállító kocsi hajtott nyugodt tempóban a hegyvidéki lejtőkön. Szemmel láthatólag semmi különös nem volt ebben, ám ez egészen addig tartott, míg meg nem látja a józan ember, hogy a sofőrje egy nagydarab gyík. Ő nem volt más, mint Spinner, a Leauge of Villains oszlopos tagja, aki nemrég szabadult jó magaviseletért (Röviden: Leütötte az őrt. – R.). Részletekbe ne bonyolódjunk bele. Éppen Tomura feladatát végezte, ami nem volt más, mint egy rabszállító elkötése. A tagok ismeretlenek voltak, mert a sötétítő miatt nem láttak be hátra. Ám, a nyugalmukat rendőrsziréna szakította meg. Megérkeztek a fakabátok.

Atsuhiko azonnal elkiáltotta magát.
- Spinner! Taposs a gázra!
- GRAND THEFT AUTO! – kiáltotta, erre Himiko akkora tockost adott a gyíkférfinak, hogy megfejelte a kormányt, mint vak delfin a tartályhajót.
- Az ég szerelmére! Ahelyett, hogy zagyva szarságokat nyögsz be, taposs a gázra. – morogta, majd kivett néhány kést, hogy felkészüljön a rendvédők semlegesítésére. A bűvész férfi és Dabi is hasonlóképp cselekedett és felcsapták a vezető ülés közelében található tetőfedelet. Három kocsi üldözte őket, de ezek csak egyszerű járőrkocsik voltak. Hát igen, kellet a francnak elvenni tőlük a Hummereket, mondván a hősöknek jobban kell. Himiko a késeivel, sikerrel szúrta ki az egyik kocsi kerekeit, ami viszont nem adta fel és csikorgó felnikkel próbálta leszorítani a rabszállítót az útról. Ekkor a másik kettő is rákapcsolt. Spinner ügyesen rángatta a kormányt, így azokat rendre hátra tudta szorítani. Ekkor Atsuhiko eldobott pár gömböt, amik a földre érve betonfalat alkottak. Mindhárom kocsi sofőrje sikerrel ismerte meg a „fejjel a falnak” fogalom valós értelmezését. Fél percig még figyelték a terepet, ám szemmel láthatólag senki más nem üldözte őket.
- Ezek sem jelentettek kihívást. – sóhajtotta Himiko, ám ekkor négy irdatlan csattanást hallottak a kerekek felől. – Az ég szerelmére, Twice! Bezabáltál egy rakás krémest és úgy ültél be?
- Haha. Nagyon vicces. Tudod, hogy utálom…
A maszkos gonosz csak ennyit tudott válaszolni, mert esztelen csikorgás vette kezdetét és a rabszállító a sziklának csapódva lassult le. Hogy ki okozta mind a négy kerék defektjét: Hawks. Elégedetten leszállt a kocsihoz, szárnyait felborzolva, hogy a tagokból ementálit csináljon, ha ki mernének szállni. Persze, óvatosságból megvárta Endeavor kocsijának megérkezésére, ami két percen belül, éles szirénázással megtörtént.
- Üdv, főnci! Eddig semmi mozgás. A gyanúsítottak a kocsiban maradtak. – mondta Hawks.
- Remek munka kolléga. – válaszolt a lángoló férfi és közelebb lépett a kocsihoz. A szárnyas férfi csak annyit látott, hogy a főnöke ledöbben és lenyom egy halk „aztarohadtélet” kombót. Nem ok nélkül. A vezetői részen négy fabábú volt, amin egy felirat szerepelt: Tesco Value Kage Bunshin.
- A pokolba is. Bárkik is voltak azok, rászedtek minket. – morogta Hawks.
- Tudom, hogy kik voltak: Tomuráék.
Endeavor egy áfás számlát vett ki az anyósülésnál található kesztyűtartóból. A fizető nevén Tomura neve szerepelt.
- Főnök. Életbe léptessem a B tervet?
- Nem adjuk elő a YMCA formációt, ha arra gondolsz. – vágta rá Endeavor, mire Hawks felnevetett.
- Dehogyis. Elmegyek a Nabu szigetre és figyelmeztetem a felvigyázókat.
- Rendben. Én visszamegyek a U.A.- be és azonnali erősítést hívok.
Ezekután Hawks magasra szállt. Kemény út várt előtte.

Hogy hol voltak valójában Spinnerék? Kb. tíz kilométerre álltak meg a kocsival és szálltak ki egy mezőnél. A Kurogiri és Tomura már vártak rájuk.
- Nocsak. Ezeket a Kage Bunshinokat rendesen bekajálták és már késő bánat, ha észrevették őket. – mondta elégedetten Tomura, mire mindannyian kiszálltak a kocsiból.
- Arra azért ne legyél büszke, hogy száz gagyi tervedből egy jött össze. – jegyezte meg halkan Himiko, majd a kocsi ajtajához ment és kinyitotta azt. Ott négy gonosztevő volt szó szerint lebéklyózva.
- Nocsak. Beválthatom az ingyen szabadulsz a börtönből kártyát? – kérdezte a maszkos tag.
- Mondhatni.
- Már megbocsáss, de kik ők? – kérdezte Dabi.
- All for One mester korábbi négyes elit osztaga. Nine, Garou, Medúza és Imoteph.
Tomura sorban mutatta a tagokat. A maszkos mellet egy nagydarab farkas, vele szemben meg egy vöröshajú nő és egy teljesen befáslizott tag volt. Atsuhiko a láncukra dobott egy-egy gömböt. Erre azok szó szerint felszívták a béklyókat, ezzel szabaddá tévő a csapatot.
- Amúgy, furcsa a mesterünk ízlése és időzítése. A leggyengébb csicskáját és pereputty bandáját éppen most küldik a megmentésünkre. – jelentette ki Nine és megmasszírozta a csuklóit.
- Nagyon vicces vagy. Viszont, All for One halott már fél éve.
- Tényleg? – kérdezte a bandavezető, majd elmosolyodott – Akkor ez nekünk tökéletes. Köszi a szöktetést. Van valamim cserébe a számodra.
Ekkor Nine a fenekéhez nyúlt és egy kis látszat kotorászás után azonnal a középső ujjával beintett Tomura felé.
- Ez meg mit jelentsen? – kérdezte gyanakvóan.
- Egyszerű: Tudom, hogy szánalmas bandádat akarod gyarapítani, ám ismerlek, mint a rossz pénzt régebbről. Soha nem értettem, hogy egy ilyen vánnyadt cerkapöcst miért pátyolgatott eddig a volt mesterem? Én nem fogok csatlakozni hozzád, ellentétben azokkal az életképtelen senkikkel, akik ott állnak melletted. Sokkal fontosabb célok vezérelnek. Eltiporni a hősvilágot egyszer és mindenkorra.
- Ahogyan nekem is. Emiatt kell a segítséged. Van valami fontos információ a számodra…
Erre viszont Nine csak intett a társainak és elindultak a város felé. Himiko vigyorogva fordult Twicehoz.
- Emlékszel a fogadásunkra? Te arra esküdtél meg, hogy a vezetőnk sikerrel állítja maga mellé All for One négy legerősebb emberét. Ahogy láthatod, ez nem sikerült, emiatt egy hétig te ásod a pottyantós budikhoz az árkokat.
A férfi szitkozódott, de nem volt mit tenni. Tomura jelzett, hogy induljanak vissza a kikötőbe. Bebukták ezt a feladatot, elég csúnyán. Vagy talán mégse? Mindezt az idő megválaszolja.

Joggal jön a kérdés, hogy akkor mi hol voltunk eközben? A válasz, hogy a Nabu szigeten, ami Japán déli részétől számolva a legtávolabbi szigetdarabka (Nem is tudtam, hogy Youtuberről neveznek el szigeteket. Legközelebb várok egy M3MB3Rrr vagy L.Mole szigetet. Csúb szigetet is elfogadnék.  – R.) Ez nem Nabu sempairól lett elnevezve, te észlény. Az egész osztályt tegnapelőtt küldték ki ide, hogy segítsük a sziget lakosait, mert semmi közbiztonságuk sincsen. Ám, ez a hely annyira nyugodt, hogy rablások is csak havonta egyszer, ugyanakkor és ugyanott történnek. Ám, én tudtam a valós okát. Urahara mondta el a megbeszélés után.
- Midoriya! Egyetlen ok miatt mentek el a Dagobah rendszerbe…
- Vagyis a Nabu szigetre. – sóhajtottam.
- Igen, oda. Örülök, hogy figyelsz. Akkor az oka nem más, mint folytasd az edzésedet, hogy kordában tartsd a Muso Tenseit. Még csak perceket bírsz ki, ami jó jel is, meg nem is.
- Hogy érti?
- A jó az, hogy komolyan veszed az edzésedet és tényleg törekszel arra, hogy fékezd a démonodat. A rossz az, hogy ez még kevés egy valós harchoz. Viszont, ne aggódj, figyelni fogunk a távolból. Most menj és tegyél úgy, mintha nem hangzott volna el a párbeszéd.
Viszont, meg mertem volna esküdni rá, hogy Bakugo minden szót hallott. Onnét tudom, hogy amikor felmentünk a kompra, annyit bökött hozzám halkan, hogy használd ki az ottani idődet, vagy kiválaszt céltáblának a robbantásához. Remek, mondhatom. Szóval, nappal az osztály berendezkedett egy üres irodaházba és a földszinti részét lényegében telefonos diszpécserként építettük. Azokon keresztül kaptuk a megbízásokat. Ai itt nem igazán látszott hasznosnak, mert nem egy kamus vagy idegőrlő hívás után kis híján kitépte a haját. A legutolsó szál egy tagtól származott.
- Igen, itt a 2-A ügynökség! Miben segíthetek? Nem, nincsen kókusz! Menjen le a zöldségeshez! Azért nincs, hogy vessen magára a meteor árnyékot, mivel ez egy hősügynökség! Nem érdekel, hogy maga megkívánta, húzzon el a jó…
Eddig tudta mondani, mert Ashido nagy nehezen elvonszolta onnét és átvette a diszpécseri munkát. Az osztály minden egyes tagja jött és ment. Próbáltuk a megfelelő helyszínekre a megfelelő embereket kiadni és noha 22-en voltunk, nem sejtettük, hogy ennyifele osztanak be (A plusz egy fő Daniel Harris kisöccse, Jake Harris. Mielőtt kérditek. – R.). Nem messze tőlünk a felügyelők voltak, Rei, Dan és Urahara. Önként jelentkeztek, noha Dannek ígértek egy vastag summát, amit csak nagy nehezen fogadott el. Ők figyelték minden mozdulatunkat. Rei a tengerpartot nézte, amikor megszólalt.
- Dan! Úgy látszik az öcséd elcsencselt egy pisztolyt tőled!
Erre a farkas férfi gyorsan odarántotta a távcsövét.
- Na jó! Ez már kicsit sok tőle! Megyek és helyrerázom.

Igen, Jake vásárolt egy gázpisztolyt, amit rendteremtésre használt. Ugyanis, frissen nyílt egy fagylaltos, ami Magnum márkájú gombócos fagyit adott ki. A tengerparton lévő tömeg mikor megtudta a hírt, azonnal tülekedni kezdtek, szó szerint egymást taposva. Ekkor Jake a levegőbe célzott a gázpisztollyal és kétszer lőtt. Noha a lőszer nem volt halálos vagy súlyos sebet okozó, hangügyileg messze leelőzte Bakugo üvöltözését.
- Figyelem, emberek! Ha már állatok módjára viselkedtek, ne szarvasmarha csordát kéne utánozzák, hanem egyesével álljanak sorba, mint a libák! Világos?!
Innentől fogva helyreállt a rend, és követték a farkassrác utasítását. Egészen addig tartott a siker érzése benne, amíg Dan meg nem érkezett.
- Öcsém! Mit mondtam neked a fegyvereim elemeléséről?
- Tudom. Mielőtt használom, kaparjam le a sorszámot…
- NEM! A cuccaim számodra tabuk!
- Nem is a tied, jó? Másodkézből vettem Donald Trump egyik emberétől, cserébe odaadtam neki a Nintendomat.
Dant viszont nem érdekelte a magyarázkodás, elvette Jaketől a fegyvert. Volt a parton más disznóság is. Ai-t kivezényelték a fürdőkhöz, hogy találjon meg pár kukkoló, perverz állatot, akik a női fürdőt körül ólálkodtak. Lévén, hogy már tapasztalt ebben a témában, hamar megtalálta azt a négy tinit, akik a fürdő vékony falába fúrtak pár lyukat és onnan nézték a pucér nőket. Lassan odaosont a csapathoz és a hátuk mögött megszólalt.
- Nocsak, mit látnak szemeim? Hódoltok a férfiak kedvenc sportjának? – kérdezte kicsit férfiasra torzítva a hangját.
- Miről beszélsz? – kérdezte az egyik, mikor megfordult és jelzett csapatának, hogy gáz van.
- Kétszáz női mell. – válaszolt a póklány. Erre a négyes sikítani akart, ám befogta Ai a szájukat. – Maradjatok csendben. Hadd nézzem meg én is.
Az egyik lyukon keresztül benézett és halkan, kéjes hangon fejezte ki a látvány nagyszerűségét. A megmaradt négyes csak értetlenül nézett.
- Micsoda remek falatok. Szinte tökéletes időben jöttem.
- Ezzel teljesen egyetértek. – szólalt meg a Mineta közvetlenül mellette. Ainak kellet fél perc, mire leesett a tantusz.
- Szóval, téged is iderendeltek? – kérdezte.
- Nem. Kukkolni jöttem, erre még beavattam négy tagot. Cserébe, kaptam pár doboz kólát.
- Te kis…
Ai dühöngve felemelte a pasiját és a többi négyest pedig hálóval csapdába ejtette és elvonszolta őket a part üresebb részére. Végül a póklány kezelte a dolgot azzal, hogy a srácoknak megmutatta a hatalmas, fedetlen kebleit és tapizhatták öt percig, cserébe nem mellőzik leskeslődési szándékukat a mai napra legalábbis. Minetát meg külön büntetésben részesítette, amiért nem tudott egy darabig leülni és később este hason fekve aludt, de a mennyországban érezhette magát. Hát igen: A megfelelő masszázs eredménye, csak Ochako nehogy a fejébe vegye.

Megannyi teendő volt még az osztálynak. Elektromos eszközök javítása Kaminarinak, út tisztítása Eijironak és Ashidonak, gyermekfelügyelet Kyoka részére, amibe később Ai is beszállt. Egyedül Bakugo nem csinált semmit eddig, aki kijelölte magát önkéntes éjszakai őrjáratosnak. Az oka egyszerű volt: Számára ezek a munkák inkább voltak röhejes játszadozások, semmint valódi hősöknek való feladat. Noha megpróbáltam meggyőzni ellenkezőjéről, teljesen hidegen hagyta. Viszont, az egyik bejelentés egy eltűnt kisfiúról, névszerint Katsumáról szólt, amit nekem címeztek. Azonnal elindultam Ochakoval , hogy megoldjuk. Útközben találkoztunk Kyokával, aki kérésemre bedugta Jackjeit a földbe és megadta a térképen a pontos koordinátákat. (Muszáj megint recappelni? – R.) Te döntésed, Ragna. (Akkor csinálja a radai roseb. Nem kezelem idiótaként az olvasókat, ellenben a Bones Studióval. – R.) Oké. Ám, amint odaértünk, kiderült, hogy a kissrác egy játszótéren áll, mellette egy kicsit idősebb kislány támasztja a falat.
- 62 perc! Ennyi telik a hősöktől? Szánalmas egy bagázs mondhatom. – jelentette ki eléggé korholó hangnemben.
- Nocsak! Nem is tudtam, hogy auditot kap az osztály. – jelentette ki Ochako cinikusan.
- Elég legyen, drágám. – mondtam nyugtatóan. – Igaz, képességek nélkül elégé nem választhattam légvonalat és…
- Szóval úgy akarsz hős lenni, hogy még képességed sincs. Röhejes, hogy ilyeneket is felvesznek. – vágta rá eléggé gusztustalan hangnemben a kislány. Levegővételnyi szünet után folytatta. – Én viszont, Mahoro Shimano és a kisöcsém, Katsuna nem kérünk belőletek.
Ekkor a mászóka tetejéről Eri szólalt meg, hangjában abszolút semmi pozitív nem volt.
- Oh, szóval panaszt akar tenni azért, mert Midoriya nem végzi rendesen a munkáját. Nos, az alábbi telefonszámon megteheted: 06-20-nyeljél botsáskát.
Felesleges volt meglepődnőm a jelenlétén, elvégre a családjával jött nyaralni, legalábbis Ragna ezt mondta. Mahoro ezt megjegyzést nem díjazta.
- Te mit szólsz bele? Semmi közöd ahhoz, hogy képességek nélküli nyomorékokat vesznek fel és ezek jönnek a sziget segítésére.
Eri ettől teljesen berágott. Leugrott a mászókáról és a kislány elé ment, fittyet hányva a másfél méteres távolságtartásra.
- Majd akkor legyen nagy a mellényed, ha valós szituációba keveredsz, és könnyező szemgolyókkal vinnyogsz segítségért. Ha akkor nem ment meg senki az osztályból, igazat adok neked!
- Nekem milyen jogon szólsz be, hülye picsa? – vágta rá Mahoro, aki csak azért nem ugrott Eri torkának, mert Katsuma és én közéjük álltam.
- Hogy merészelsz így beszélni velem? Engedj el, Midoriya! Széttépem, mint zabigyerek a mesekönyvet!
Ezt biztos Ragnától tanulta és csak említeni kellet, mert most érkezett meg egy görögdinnyével és Peterrel, aki a felügyeletére lett bízva. Letette a gyümölcsöt és Eri elé állt.
- Kislányom! Mit mondtam neked az erőszakról?
- Semmi haszna nincs, kivéve, ha célszerűen használom. – vágta rá.
- Neked is Petertől kellet megtanulnod a rosszat. – sóhajtotta az író, majd a társasághoz fordult. – Ezt most be lehet fejezni! Midoriya és Ochako nem az a sértődős fajta, tehát felesleges csinálni a fesztivált. Megtaláltak titeket, szóval tegyünk úgy, mintha ez a beszélgetés meg sem történt volna.
Erre Mahoro a középső ujját mutatta a társaság felé, majd kisöccse kezét megfogva elindultak.
- Csak kaparintsam a kezeim közé. Adok én neki olyat…
- Kislányom! Nyugodj meg kérlek, és ne szitkozódj. Helyette együnk a dinnyéből.
- Rendben. Bocsánat, apa. – mondta Eri fejét lehajtva, mire Peter átölelte és nyugtatgatta.
- Jól tetted, hogy kiálltál a megmentőidért. Viszont, nem szükséges beleugrani a balhéba. Pláne nem úgy beszélni, mint a szőke srác.
- Igaza van. Most hallgass rá. És anyud előtt még véltelenül se szólalj meg, vagy aludhatok a kanapén.
Erre a mondatra mindannyian felnevettünk. Fél órával később a gyomrunkban landolt a gyümölcs, amit egyenlő részre szeleteltünk fel. Aztán mindenki ment a maga dolgára.

Estefelé Nine és csapata a hegy közeli városhoz ért. Okkal, ugyanis a banda vezetője érezte a chakra… akarom mondani a számára legideálisabb Quirk energiát. Miközben az adott személy felé menetelt, átgondolta életét. All for One erejét kapta meg egy titkos katonai projekten belül egy őrült dokitól. Kellet neki, hogy eltörölje egy életre a hősöket. Mindig is a kormány által felbérelt pszihopata gyilkosoknak azonosította be az összeset, kivétel nélkül. Eredeti neve Andrei Vodayaniye volt, akinek a faluját hősök tették a földdel egyenlővé. Mindezt egy speciális kristályért, a Bizintiumért, amiről régen azt hitte az orosz kormány, hogy a jövője lehet a megújuló energiaforrás problémára. Noha, papíron meghagyta, hogy ne öljenek, az annyira volt biztos, mintha egy szomjas lónak megtiltanád az ivást és be is tartja azt. A legtöbbjük szöktetett gyilkos volt, aki becsókolt a vezetésnek. Csak egy példát említsek: Az akkori hős csapat vezetője 20 előre eltervezett gyilkosság, 25 felindulásból elkövetett emberölés és számtalan nemi erőszak miatt lecsukott ösztönlény volt. Emlékezett arra a látványra, hogy visszatértekor a falu utcái vörösek voltak a vértől, és akik életben maradtak könyörögtek a halálért. Ebbe a szülei is beletartoztak, akik a falu vezetőiként ellentmondtak az ásványok kitermelésével kapcsolatban. Azóta szent meggyőződése, hogy a világ jobb lenne egy olyan utópiában, ahol az erős, keménykezű, de igazságos vezetők uralkodnak, hősökre semmi szükség. Emiatt tartott tisztogatást Oroszországban, Németországban, Olaszországban és Egyiptomban, ahol a társakra talált. Mikor Európában és Ázsiában már igencsak magas vérdíj volt a fejükön, átszöktette All for One Japánba és erősítette Ninet, átadva neki a AfO-t. Ám, egyetlen bibi volt: A doki nem adta át neki a sejtregeneráció képességet, amit állítólag egy négyéves fiú testéből loptak el, így ha túlhasználja képességeit, akkor a teste halálközeli állapotba kerül. Ma éjszaka próbál ellopni egy másik embertől a sejtregeneráció képesség egy vállfaját.
- Szerintem megtaláltuk a célpontot. – morogta a farkas. Hatalmas, tagbaszakadt egyén volt, ballonkabátja alatt pihentette kezeit. – Megállítsam?
- Igen, Garou. Lehetőleg sértetlenül.
Ekkor odaugrott az autóhoz és rávágott a motorháztetőre, ami lazán behorpadt. A csávó kiszállt, mire Nine megragadta az arcánál fogva.
- Ne aggódj, nem öllek meg, mert te becsületes munkát végzel. Viszont, a képességed mindenképp kell. Úgyhogy sajnálom, de semmi személyes.
A férfi arcára fájdalom torz képe vegyült ki, amint érezte, hogy az ereje elhagyja. Mikor Nine végzett, elengedte a férfi fejét és felemelte a kezeit. A nyugodt égbolt viharossá változott és hatalmas hanggal kísért mennydörgés pusztított a városon keresztül (miközben felszólalt az AC/DC-től a Thunderstruck. – R.) Ahogy mondod. Ám, ez rövid ideig tartott, mert Nine összeesett.
- Jól vagy, mester? – kérdezte Medúza és lehajolt a férfihoz.
- A pokolba is! Ez A típusú vérhez jó képesség és a testem nem hajlandó magába fogadni.
Imoteph, a fáslis tag az ájult férfi zsebében kotorászva elővett egy fotót.
- Szerintem, ezekkel kéne próbálkozni. Hátha valamelyik csemetéjében ott van a megfelelő képesség. – javasolta Imoteph.
- Jó ötlet. De előbb keressünk egy rejtekhelyet. Pihennem kell. – nyögte Nine, miközben lassan felállt. Ha valakinek nem lenne világos, akkor a banda új célpontja a Nabu sziget lesz.

Amíg a banda randalírozott, addig mi hullafáradtan, de boldogan vágtuk le magunkat a melószobában. Felettünk volt a hálórészleg és a forró fürdő közvetlenül mellettünk foglalt helyet, privát bejárattal.
- Huh, ez aztán fárasztó volt így. – mondta Jake és a lábát az asztalra tette. Ekkor a falu lakói készételeket hozott nekünk.
- Köszönjük a tisztelt fiatalságnak, hogy ennyit segítetek ebben a nehéz időszakban. Itt csak a hősök felügyeltek, mert rendőrségre nincs elég kiképzett emberünk. – mondta hálálkodva a város polgármestere, Kogoro, aki egy tömzsi, bajszos férfi volt. Tartásából kemény fazonra számolnánk, ám nagyon nyugodt és jóságos ember hírében állt.
- Mi köszönjük szépen az ételt. Kezdtünk éppen csendben éhenhalni. – hálálkodtam.
Szépen becsoportosultak mindannyian és tették le a finomabbnál finomabb ételeket és italokat. Végül a sort Rei, Ragna és Eri zárták. Dan és Urahara már korábban vacsoráztak és elmentek a közeli kocsmába, hogy leöblítsék egy-két sörrel vagy röviddel. Miután a lakosok kimentek, gyors kézmosás után nekiálltunk úgy enni, mintha egy éve nem láttunk volna semmi ehetőt. Fél óra sem telt bele és már morzsát se hagytunk. Éppen beszélték meg, hogy kik mennek fürdőbe, amikor én elvonultam szépen, csendben, hogy nekiálljak az edzésnek. Sikeresen a harc feléig kihúztam ép elmével, de amikor a hang a fejemben elismételte a halálos fenyegetését Overhaullal szemben, állandóan felpattant a szemem. A harmadik ilyen alkalomnál viszont nem az erdőt láttam meg, hanem Kacchant, aki a szemembe nézett afféle aggódó és furcsa tekintettel.
- Még nem tudtad az uralmad alá hajtani, nem igaz? – kérdezte halkan.
- Mit? – kérdeztem döbbenten. Tud a titokról?
- A Muso Tenseit. Amiért itt vagyunk ebben a tengerparti nyomortanyában.
- Honnét…
- Tudom? Egyszerű az oka. Mióta megtörtént az incidens, azóta folyton könnyű feladatokat kapunk. Ennek ellenére, gyakran fáradtabban végzed, mint más. Emellé, kihallgattam, amikor a mesterrel beszéltél és összeállt a kép.
Ezen a ponton felesleges volt a hazudozás.
- Csak rövid ideig tudok harcolni és emellé nem használhatok erős technikákat sem. Azon vagyok, hogy ez ne történjen meg.
- Ismerlek, Midoriya. És remélem, hogy egy nap sikerül. Emlékszel, mit mondtam még Magyarországon?
- Igen. Mikor újra megküzdünk, akkor tiszta fejjel harcoljunk egymás ellen.
- Így van. Tartom magamat ehhez a kéréshez. Remélem tiszta.
Válaszolni se volt időm, mikor a játszótérről ismerős kissrác, Katsuma. Szemmel láthatólag nagyon súlyos dolog történhetett.
- A nővéremet elrabolta egy gonosztevő!
- Akkor mutasd az utat és lezúzom a francba azt a mocskot! Végre egy kis akció!
Ettől tartottam. Bakugo beindult.

Miközben a Katsuma által megadott helyre rohantunk, Bakugo folyton a fejemet bombázta azzal, hogy miért jövök, ha harcolni nem tudok. Ignoráltam a fenébe és Katsumát a hátamra véve tepertem, ahogy a lábam bírta. Mikor a helyszínre érkeztünk, láttuk a gonosztevőt: Egy óriási Minótaurosz, csak pinkben, aki baltáját lóbálta és kereste a lefejezendő célpontját. Bakugo akcióba lendült és a levegőbe robbantva repült fel és készült a csapásra, ám félúton valamiért megállt és landolt. Ekkor a Minótaurosz a baltájával odacsapott, de az csak átsuhant rajta. Ekkor esett le: Ez egy hologram.
- Megvagy, te kis szaros!
Bakugo elindult az egyik szikla mögé és kiráncigálta a tettest, aki nem volt más, mint Mahoro.
- Engedj el, te vadállat! – kiáltotta, ám ezzel nem segített magán. – Te nevezed magad hősnek, amikor egy védtelen lánnyal így bánsz?
- Francokat! Miért kell az időnkkel szórakozni?!
- Kacchan! Tedd le a Mahorot és lépjünk a francba.
Riválisom így is tett. Ám, a kislány nem elégedett meg ennyivel.
- Még egy jó ok arra, hogy utáljam a hősöket. Modortalan, faragatlan bagázs és ez a szőke tetű a legrosszabb közölük.
Nagyon jó tanács, hogy Bakugot nem érdemes felbosszantani, ha már alapjáraton olyan vörös a feje, mint egy felrobbanni készülő kazán. Megfordult és a kislányra mutatott. Ez volt a jel arra, hogy ráhibázott.
- Idefigyelj! Én leszek az első számú hős, akár tetszik, akár nem! És te ne mond magadat jobbnak, mikor csak az időnket és a türelmünkkel játszadozol! Remélem, hogy tiszta sor!
Mondata közben olyan arcot vágott, mintha túlvilági démon lett volna.
- Én mondom neked, hogy soha nem lesz belőled első számú hős! Te csak egy nagyképű vesztes vagy, aki behazudja magáról, hogy ő valaki. KÖZBEN MEG EGY NAGY NULLA!
Ekkor riválisomban elpattant a húr és le akart keverni egy pofont a lánynak. Meg akartam akadályozni, de szemmel láthatólag valaki gyorsabb volt nála, mert egy háló fedte be a kezét.
- Enyhe, Katsuki. Tudod jól, hogy egy hős soha nem üt meg egy civilt. Pláne nem egy kisgyereket.
Ai volt az, aki lefogadom követett bennünket. Eléggé rossz arcot vágott, lévén anyjához hasonlóan, nem szerette a gyerekek ellen elkövetett bárminemű erőszakot.
- Ki kérte, hogy itt legyél, négykarú?!
- Semmi közöd hozzá, hová tartok. Ellenben ahhoz igen, hogyha gyereket akarsz felpofozni. Ez a családunk első számú elve, közvetlenül a címkézzünk fel mindent a hűtőben után. Egy dolog biztos: Ha nem fejezed be a felmérgelésemet, akkor arra mérget vehetsz, hogy kegyetlenül elbánok veled. Láttad, hogy mire vagyok képes. Emlékszel?
Bakugo soha nem félt semmitől, ám amikor meglátta anno a közös edzésen a póklány második alakját, páni félelem futott át rajta. Most nem mutatta ki, hanem morcosan megfordult és a behálózott kezét mutatta Ai felé.
- Szedd le rólam a trutyidat. – parancsolta, ám erre a póklány nem reagált szóban. Megcsinálta, amit riválisom kért. Ezekután a gyerekek felé fordult.
- Bocsánatot kérek a kicsit moderálatlan barátomért. Ám, abban egyet tudok érteni, hogy nem kéne többször húzogatnotok a gyufát, különben megégetitek magatokat. És akkor lehet, hogy legközelebb nem jövünk többet a hívásotokra. Vagytok annyira érettek, mint a kisöcsém, aki elsőre felfogja a szabályokat. Remélem.
Ai ezekután távozott, ahogy Bakugo is. Kis idő után követtem Ait, aki a bázisra indult vissza. Vajon, miért mosolyog furcsán, amikor a szemembe néz?

Hawks időközben félúton megállt pihenni és enni. Eddig egész jól haladt és ezzel a tempóval hat óra múlva a szigetre ér. Miközben tömte magába az ételt, elgondolkodott azon, hogy vajon Tomura kiket akart megszöktetni? Eddig nem kapott semmiféle információt. Nem sokkal a befejezése előtt megcsörrent a telefonja. Endeavor volt az.
- Szevasz, főnök! Ha a haladásomról érdeklődsz, jó hírem van. Nemsoká elérem a szigetet.
- Remek munka, Hawks, mást nem is vártam. – jelentette ki elégedetten Endeavor. – Ám, nem ezért hívtalak. Rájöttem, hogy kik a szökevények. Ezek nem mások, mint All for One szellemi örökösei. Eredetileg a legendás gonosz arra akarta használni őket, hogy leradírozza a hősöket a térképről. Ám, a teste gyengült és ezért egy orosz férfiba adta át a képességét, fedőkódnév alapján Nineba. Ám, a halála után nem sokkal rajtaütött egy fejvadászosztag a hibernált gonoszokra. Medúza, Imoteph, Garou és Nine országuk legkeményebb bűnözőinek számítanak. A megfújás napján készült volna a rendőrség átadni az adott országok, névszerint Olaszország, Egyiptom és Oroszország hatóságainak kezei közé, hogy ott ítéljék el a tetteikért, ami jó vastag listát fed.
- Értem. – felelte Hawks tömören. – És most merre tartanak?
- Nos, e téren is szolgálhatok hírekkel, noha nem a legjobbakkal. Az imént vittek a kórházba egy férfit, akinek teljesen elszívták az erejét.
- Micsoda?! – kérdezte a szárnyas férfi teljesen döbbenten.
- Igen, így van. Utánanéztem a helyszínnek és nem éppen szívderítő nyomot találtam. A földön ott volt a tárcája, amiből egy fénykép is ki volt esve. Azon két kisgyermek képe volt megtalálható. Némi adatbázisban való kotorászás után rájöttem, hogy a férfi képessége sejtregeneráció az A vércsoportúakra. Ha sejtéseim nem csalnak, akkor az utódai…
- A Nabu szigeten tartózkodnak. A pokolba is, indulnom kell azonnal.
Ekkor azonban Hawks összeesett. Túlhasználta a repülést a sebességet illetően.
- Pihenj le és aludj. Ismerlek már annyira, hogy tudjak az erő túlhasználásodról. Kell neked az energia. Ha minden elszaródik, akkor neked kell elintézned mindent.
Hawks hiába akart volna ellentmondani főnökének, igazat kell adnia.
- Értettem. Hajnalban indulok tovább.
- Keress egy szállodát és költséget a számlámra írd. Jó éjszakát!
- Önnek is. – vágta rá fáradtan, majd letette a telefont. Kis kutakodás után egy elegáns hotelbe tért be és egy szobát kivéve nyugovóra tért.

Reggel 7-kor elindult az osztály mindennapjába kezdett bele. Ai és Mineta vállalta a parti őrséget, persze a szokásos vita a póklány és Iida között megtörtént. Ai nem volt hajlandó bikinifelsőt viselni, végül egy kendővel oldották meg a kompromisszumot. Mineta a megfigyelőtoronyban nézte a fürdőzőket és váltotta tekintetét Serora és Satora, akik a sziklás részt zárták el, mert az ezerszer veszélyesebb környék a hullámok és az ott megtelepedett medúzák miatt. Aztán, megunva a látvány, Aira terelte a figyelmét. Az lazán kocogott, kezében egy vizimentésre használt gumit tartva. Nem sokáig élvezhette az sem, mert a torony aljáról Jake szólalt meg.
- Minden rendben a terepen? – kérdezte.
- Naná. A legjobb látvány fogad. Tiszta Baywatch. Már csak a téma zene hiányzik hozzá és David Hasselhoff.
Ekkor a farkas srác felsóhajtott.
- Elhiszem, hogy imádod a nődet, de ne hasonlítsd Pamela Andersonhoz. És a terepet figyeld, ha egy mód van rá.
- Miért szólsz bele a munkámba? Örülnék neki, ha nem kontárkodnál bele! – vágta rá szőlőpofa Jake felé nézve, majd ismét a feladatára akart visszatérni, ám az nem ment egykönnyen, mert Ai felugrott óvatosan és hangtalanul a megfigyelőszékre, ezzel eltakarva a napot. Mineta látásterébe egyből az alsótájékra esett.
- Aztarohadt! Bermuda-háromszög! – kiáltott fel, mire Jake felnevetett.
- Jó meglátás, de ebben a háromszögben többször is eltévedtél. És még el is fogsz sokszor a fekete lyukkal együtt – jegyezte meg a póklány és felemelve pasiját, hogy helyet foglaljon az őrtoronyban és az ölébe tegye. – Mivel az egész beszélgetést hallottam, ezért én is megfigyelő leszek, hogy rendben menjen a munka. Tsuyu már megérkezett, tehát ő lesz a helyettesem.
- Akkor a szőlőpofa nem is kívánhatott jobb helyet. – kuncogott Jake, majd elkezdett bemelegíteni. – Amúgy meg én is ide jöttem segíteni. A bátyámnak a tegnapi fegyveres malőröm nem nyerte el tetszését, így most erőszakmentes feladatot kaptam.
Az balhé bekövetkeztéig csak egy gyereket kellet kimenteni, amit a békalány rekordidő alatt teljesített. Szemmel láthatólag a parton minden rendben ment.

Időközben elindultam járőrözni, amikor Katsuna kijött a kőfal mögül.
- Ne haragudjon, de beszélhetnénk? – kérdezte halkan.
- Persze, de maradjunk a tegező viszonynál. – feleltem, majd odamentem hozzá és leültem a falhoz.
- Nagyon sajnálom azt, amit a nővérem művelt. Szemét dolog volt tőle és nem is hibáztatom azt a szőke srácot, hogy fel akarta pofozni. Mindig is utálattal tekintett a hősökre és feleslegesnek tartotta őket.
- Hogy ez a felfogás nekem mennyire ismerős? – súgtam halkan (Ennyit arról, hogy Kohei kreatív. A harmadik évadban eljátszva ezt a klisét még megértem, de hogy itt is eljátszák… Ebből látszik, hogy előszeretettel Kishimotot szo… akarom mondani Kishimotot kliséit majmolja. – R.). Most próbálnék kötözködni, de igazat adok. Vissza a témára. Gyorsan összeszedtem magam és immár hallhatóan beszéltem. – De miért ellenséges velünk szemben?
- Igazából én és a nővérem árvák vagyunk valamilyen szinten. Anyánk egy éve halt meg, apánk pedig folyton munkába van. Igaz, a szomszédjaink vigyáznak ránk, de nővérem már megváltozott a helyzeten. Utálja a hősöket és megveti teljes szívéből.
- Értem. – mondtam és ránéztem Katsunára, akinek a táskáján egy rakás jelvény volt. – Látom, hogy te viszont imádod őket.
- Igen! Imádom, főleg Pengeélűt és Crimson Riotot. Egyszer, ha lehetőségem lesz, hőssé akarok válni. Csak a Quirkom nem ér sokat.
- Azzal ne foglalkozz. – legyintettem. – Nekem sincs, azt már egy év után semmiféle hátrányom nincs. Sőt, sikeres küldetéseket is végrehajtottam.
Ez persze nem teljesen igaz, de úgy éreztem, hogy felesleges mesélnem a lelki problémáimról. Megsimogattam a kissárc fejét és felálltam.
- Köszi az őszinte beszélgetést, de mennem kell a dolgomra. Majd még találkozunk.
Katsuna csak bólintott és elindult velem ellentétes irányba. Miközben mentem a feladataimat végezni, motoszkált bennem az az érzés, hogy Kacchan végig figyelt az emeletről. Ám, nem volt időm ezen agyalni, mert vörös riasztást kaptunk.

Menjünk visszább az időben, hajnal háromra. Nine és a bandája egy ismeretlen kikötőből elcsencseltek egy luxusyachtot. Akármennyire is furcsa lehet ez, a négyes remekül értett a váratlan rajtaütésekhez. Mikorra bárki is észrevette volna a hiányt, már rég a Nabu szigettől 2 órányira voltak. Tervük egyszerű volt: Áttörik a gátat és első lépésként elvágják a kommunikációs tornyokat és a generátorokat és végül külön-külön kezdenek el randalírozni. Nine elrabolja a kisgyerekek Quirkjét, míg a többiek terelik a figyelmet. Medúza kijelentette, hogyha férfi hőssel találkozik, akkor azt ízekre fogja szedni. Teljes szívéből utálta és megvetette alapból is a fogalmat, kemény okkal. Mai napig emlékszik, hogyan került Nine bandájához: Eredetileg Olaszországban született, Aurelia Ceasar néven. Európában úgy tartják, hogy Olaszország hősei a legkorruptabbak és képmutatásban pedig Summa Cum Laude szintet ütik. Ezt Aurelia a saját bőrén tapasztalhatta meg, mikor tízévesen adták oda az egyik akkori legnagyobb hősnek, akit csak Darius néven ismertek. Az élete akkor vált pokollá olyan mértékben, hogy élni nem akart. Megbecstelenítették és lényegében tárgyként használták a nagy hős és bandája. Elvették tőle az önvédelem lehetőségét is, mert szolgával pumpálták tele minden egyes nap. Aztán, mikor betöltötte a tizenkettőt, a megváltója jött el hozzá: Nine és Garou, akik első lépésként szó szerint kettészakították Dariust és feltűzték a maradványait a Collosseum tetejére. Mikor felajánlotta a megmentőinek szolgálatait, akkor Nine kitisztította a véréből a drogot és kijelentette, hogy akkor hajlandó bevenni, ha húsz hőst lemészárol. Ezt bőven megtriplázta egyetlen nap alatt, ezzel lényegében célpontjává vált a teljes Európai fejvadászoknak. Miközben a hajó gyorsan haladt, egy másik tag is átgondolta életét, mintha érezné a vesztét. Imoteph, aki állandóan takarta az arcát. Ennek is elég kemény oka volt: Soha nem akarta azt az énjét látni, aki egykor szenttül hitt a hősök kódexében. Rendes polgári neve Al Rashagal Ninku volt, és mikor kijárta a U.A.-ben mindhárom évet, visszatért Egyiptomba az ottani hőscsapathoz. Addig élvezte a dolgot, míg ki nem derült, hogy a társai egy hatalmas drogbizniszben vannak benne és abból nyúlnak le ehhez pénzt és más nyersanyagot, ami az élelmiszerre és ivóvíztisztításra lett szánva. Hatalmas csalódottságot és haragot érzett és röpke egy hét alatt tett el láb alól mindenkit, aki ebben benne volt. Ennek egyértelmű végeredménye lett: Egyiptom bűnözőnek kiáltotta ki és menekülni kényszerült, ami Ninenak hála meg is történt. Tettét soha nem bánta meg, mert a jószíve vezérelte. Hosszú ideig csend honolt, majd egyszercsak Nine jelzett.
- A Nabu szigeten vagyunk! Ideje elindítani az útópiánk első lépéseit.
Mindenki bólintott. A yacht teljes gőzzel vágta át a gátat és csapódott be a kikötőbe. Ezt hatalmas rázkódással járt, amit megéreztünk mindannyian.

Hogy még tovább dobjam a feszültséget, Hawks elaludt és hajnal 6-kor hatalmas elánnal repült. Elbarmolta az idejét, úgyhogy jobban rá kellet kapcsolnia. Egy óra múlva sikerrel érkezett meg és gyors keresés által, de megtalálta a felügyelőket. Szempillantás alatt landolt a tetőn. Jelenleg Rei figyelte a tengerpartot, mikor kiszúrta Endeavor társát.
- Nocsak, Hawks! Mit keresel itt?
- Hamarosan… egy gonosz… banda…
Ekkor csapódott be a yacht a kikötőbe.
- A picsába, elkéstem. – morogta a szárnyas férfi.
- Semmi baj. Gyorsan üzenetet küldünk a diákoknak és a többi felügyelőnek.- vágta rá Rei és a telefonjára nézett, ám döbbenetére semmi térerő nem volt. – Nem igaz! Elvágták a kommunikációs lehetőséget. Marad a B terv.
A nő ekkor elővett egy rövidhullámú Walkie-Talkiet és benyomta a gombját, ami egy éles sistergéssel járt.
- Itt a központ beszél! Hall valaki?
- Központ, itt Star Knight Deku! – válaszoltam. Szerencsémre nálam volt az vésztartalékos eszköz. – Mi történt?
- Ellenségek betörtek a szigetre! Azonnal menekítsétek ki a civileket! Ez nem gyakorlat! Ismétlem, ez nem gyakorlat!
- Értettünk. – jelentettük ki egyszerre. Hawks átvette a kommunikátort.
- További értesítés: Amennyiben nem szükséges, ne harcoljatok! Négyen vannak ugyan, de mind S besorolásúak veszélyességi szempontból! Céljuk két gyermek elrablása.
- Vettük! – reagálta le mindenki Bakugo kivételével. Érzem, hogy hatalmas bajba sodor minket, ha önállósítja magát. Rei visszavette a kommunikátort és folytatta.
- A civileket a sziget déli része felé található kis szigetre menekítsétek. Amennyiben ez megtörténik, célzott csapásokat mérünk ellenségeinkre.
Ám, a terv azon része, hogy kerüljük a harcot, hamar dugába dőlt. A tengerparton Mineta és Ai terelte a csapatot Tsuyu, Jake és Sero segítségével. Amikor már majdnem mindenkit összetereltek a civilekből, egy nő sétált a part túlvégéről.
- Nocsak! Pár taknyos kölyök van itt rendet tartani? Akkor egész szép vérfürdő elé nézek!
- Akkor rossz hírem van, kisanyám! Az egyetlen, aki padlót fog ma, az te leszel. – jelentette ki magabiztosan Ai és Mineta társaságában ellenfelük útját állta. Tudták, hogy parancsot szegnek, de nem volt más lehetőség.
- Medúzát akarjátok legyőzni? Akkor rajta, de az a kis törpe hamar megbánja, hogy fütyi van a lába közelében. –morogta dühösen.
- Az a hímtag az enyém, úgyhogy ha kell, tépj sorszámot, amit a hajadban találsz. Egy ősz hajszál, egy ingyen menet. Egy vörös, ingyen fejelés. – reagált rá a póklány és kezéből hálót lőtt a nő hajába. Szemmel láthatólag ez nem hatotta meg, mert a haja megnőtt és széttépte a ragacsos anyagot. Rögtön ellentámadásba lendült, mire Mineta a ragasztógolyóit Medúza lábához dobta. Ugyan, ez sikeresnek látszott, csak az ellenfelük változatlanul csapkodott feléjük a hajával. A póklány odébb lökte Minetát és egy vasasztalt vágott ellenfeléhez, ám az a hajából készült pengékkel vágta ketté.
- Úgy látszik, hogy a nagy szád ellenére semmi hasznosat nem tudsz csinálni! Dögölj meg, te négykarú szuka, a kiskutyáddal együtt! – kiabálta Medúza, mire egy rahedli géz fogta le egész testét. Sero volt az, aki a segítségükre sietett.
- Tűnjünk el innét, mielőtt kiszabadulna! – kiáltotta, de a szalagjai hatalmas reccsenéssel szakadtak el.
Ellenfelüket szemmel láthatólag semmi nem tudta megállítani. Ekkor Jake előállt az utolsó lépéssel. Dantől elvett néhány vakító és füstgránátot. Kioldott egy vakító és kettő füstöt és eldobta. A póklány látta, mire készül a farkassrác és azonnal elkapta Minetát és Serot és megfordultak. A terv sikeres volt és Medúza megvakult egy időre és amikor kitisztult a látása, akkor a füsttől nem látott.
- Átkozott dögök! – kiáltotta és elindult a füstbe, ám ott már várta Mineta és Ai közös háló-ragasztógolyó csapdája, amibe szépen belegabalyodott, mint sün a rágóba. A csapat addig vitte a kemenekítési ponthoz az embereket.

A városi részben Eijiro, Ashido, Sato és Toru dolgoztak a kimenekítésen, mikor egy nagydarab farkas jelent meg.
- Azta, milyen csinos vagy! – kiáltott fel Ashido és átölete. Erre Garou nem készülhetett fel és megtorpant.
- Köszönöm. – morogta elvörösödve, de hamar magához tért. – Engedj el, kislány! Én nem a jóságos farkas vagyok!
Garou éppen készült volna belévágni a karmait, ám erre Dan húzta ki a bajból, aki megfogta a tag karját.
- Enyje, Uram! Így kell bánni egy rajongóval? – kérdezte érdeklődve, de ekkor meglepő dolog történt: a tag felismerte.
- Halál Angyala! Te itt bujkálsz előlem?
Dannek kellet fél pillanat, hogy felismerje a tagot.
- Te vagy az, akit egyszer ki kellet nyírnom, ám szimpátiából békén hagytam.
- NE HAZUDJ! Szánalomból nem végeztél velem, de most megfizeted a nagyságod árát.
Ekkor Garou azonnal rohamot indított Dan felé, aki próbálta feltartani, ám a nála kétszerakkora hústoronnyal nem bírt el és folytamatosan szorította hátra. Ekkor Eijiro az Unbreakable formában küldte meg az ellenfelet, miközben a másik oldalról Ashido egy hatalmas savgolyót vágott bele. Szemmel láthatólag egyik sem volt rá nagy hatással, csak a sav némi szőrt lepörkölt. Ekkor Garou két hatalmas ütéssel küldte földre a két zavaró tényezőt. Ashido felé indult meg.
- Lepörkölted a szőrzetemet! Ezért cserébe megnézem, hogy a véred is rózsaszínű!
Ekkor Dan felkelt és az egyik pisztolyát vette elő és eresztette bele az egész tárat ellenfelébe. Azok lepattantak róla, mintha csak papírgalacsinok lennének. Garou változatlanul menetelt a célpontja felé, karmait nyúzásra készen állította. Toru levéve mindenét egy vaskosabb betontömbbel csikizte hátba a gonoszt, Sato egy nagy adag cukorkát benyomva vágta arcon. Ezt már valamennyire megérezte, mert elkapta az izmos srác arcát, majd azzal a lendülettel vágta földhöz. Az elnyomott nyögését tisztán lehetett hallani. Eléggé reménytelennek érződött a helyzet, mikor Garou az égre nézett.
- Bocsi, srácok, de a mai napi szórakozásnak lőttek. Mikor legközelebb találkozunk, már nem fogtok ennyire szerencsések lenni.
Ekkor szó szerint eszelős módjára elkezdett rohanni egy totál más irányba a menekülő pontól. Útközben összefutott csapattársnőjével, aki ugyanazért az okért nem kergette tovább a hősöket. Mi lenne az? Haladjunk csak szép sorjában.

A Templomnál éppen temetés zajlott, mikor a bevágott a gebasz. Bakugo, Todoroki és Momo triója felügyelte az evakuálást. A többiek távolabbi helyeken vezetik a hosszú sort, ami a mini szigetre vezeti a lakosokat. Ekkor a fáslis rohadék egy teljes kocsit tekert be vörös fáslijával és hozzá akart vágni a néphez, ám ezt Todoroki jégfala megakadályozta.
- Nocsak. Érdekes fiatalok vagytok. Mutassátok meg, mit tudtok. – felelte szűkszavúan és egy újabb fásliköteget indított a hármas felé, amit hatalmas lángok égettek porrá. Ekkor Bakugo támadott egy vakító robbanással és egy AP Dragon Shout elnevezésű erős hanggal járó robbanással. Egész ügyes taktikát eszelt ki, mert bénítani akar első körben és utána közvetlenül támadni. Ám, a vakítás után rátekeredett a cucc a felső testére.
- Nem mondom, okos húzás, de immunis vagyok a vakításra. Most én jövök. A fáslim képes a tárgyak felett átvenni az irányítást, emellé még az anakondát megszégyenítő szorítást is képes vagyok kipréselni. Nem ok nélkül neveztek el Imotephnek. – tájékoztatta a tag a megmaradt két hőst. – Melyikötöknek van töke ahhoz, hogy megtámadjon?
Ekkor Todoroki habozás nélkül jéggel akart támadni, ám erre Bakugot maga elé tartva védte magát, ami miatt kénytelen volt pályát változtatnia. Momo már támadni se mert.
- Ennyit tudnak az ifjú hősök? Micsoda kár, akkor kénytelen vagyok ezzel elszórakozni, amíg él. – mondta Imoteph és elkezdte Bakugot szorongatni. Közben hangja kéjesre váltott. – Hallani akarom, ahogy a bordáid ropognak és szúrják át a belső szerveidet.
Furcsa módon nem az a hang jött ki, hanem egy olyan, mintha egy gumikacsát nyomna össze. A gonosz erre meglepődött.
- Na ne szopass. Ez most valami rossz tréfa? Ezt hallanom kell.
Újra és újra megnyomta a fáslit, de minduntalan ugyanaz a hang jött ki. Ezt használta ki a kettős. Momo egy fehér gömböt idézett meg, narancssárga csíkokkal és egy csicsás kereszttel, amit Imoteph felé hajított, míg Todoroki lefagyasztotta a Bagukot rabul tartó fáslit és kiszabadította belőle társát. A terv bevált, mert a gonosz első pillantásra nem értette a dolgot, majd akkor esett le a tantusz, mikor a gömb megszólalt női hangon az ismert „Hallelujah!” Szövegel és felrobbant. (Ne égess már ki. Honnan tanulta meg a lány, hogyan kell csinálni Holy Grenade-t? – R.) Ez ekte jó kérdés. Nyílván azt várnátok, hogy ettől a tag megsebesült, ám erről szó nem volt, csak még idegesebb lett.
- Megleptetek, de most telt be a pohár. Mindannyiotokat összecsomagollak úgy, hogy a WinRaR is megirigyelné! – kiáltott fel teljes idegjében Imoteph, ám ekkor hirtelen egy rakás vörös fagyott toll csapódott be a hátába, ami már megsebesítette. Hawks és Rei megérkezett.
- Anya! Hawks! – kiáltott fel Shoto, legbelül örömében.
- Ne időzz itt, haver. Helyette menjetek ti is a menedékbe. Ezzel a fáslis pofát ketten elintézzük.

Több se kellet nekik a jó szónál és elindultak a civilek után, lényegében utolsóként. Imoteph ezt nem akarta hagyni, ám egy vastag jégfalak lényegében arénát képeztek hármójuk köré.
- Átkozott múmiák! Állandóan csalnak! Bocsi, de ha a fiatalságtól akartok valamit, előbb rajtunk kell keresztüljutni. – vázolta fel Hawks a szituációt. Több se kellet a fáslis gonosznak, azonnal le akarta őket fogni. Rei rögtön kivédte a támadást egy nagy adag jéggel, miközben Hawks a tollaival lövöldözött komplett akadálypályát létrehozva Imoteph körül. Érdekes módon ezek sokkal vörösebbek voltak a hagyományosnál.
- Egy sem talált és te még le akarsz győzni? – kérdezte Imoteph gúnyosan és elindult a kettős felé. Ha más nem, puszta kézzel fogja addig szorítani a nyakukat, míg az utolsó szusz is el nem szál belőlük. Ám, ekkor három toll vágódott bele a karjába. Hawks elmosolyodott.
- Üdv a 20 méteres Feather Ruby Splash támadásom kellős közepébe. Egyetlen lépést teszel és már záporoznak rád a tollak. Rei! Fedezz, míg előkészítem a legújabb támadásomat.
A nő csak bólintott és az ujjai között shurikeneket  idézett meg folyamatosan és záporozta azzal is Imotephet. A tag a fáslijával visszaverte az összeset és az sem különösebbképpen hatotta meg, hogy miközben lassan lépkedett előre, a tollak belefúródtak a testébe.
- Nem is annyira rossz. Megvárom az utolsó támadásotokat, de ha az kudarcot vall, akkor lassan fogok veletek végezni. Mondjuk, egyesével fogom a végtagjaitokat kitépni! – kiáltotta Imoteph. Ekkor Hawks jelzett, hogy kész a támadása és mikor Rei elugrott, több, mint 9000 tollat lőtt a fáslis férfi felé.
- GATLING FEATHERS! – kiáltotta hozzá. Ez már hatékonyabbnak bizonyult, de csak fél percig tartott. Mikor a támadás abbamaradt, látták, hogy Imoteph a fáslijával készített egy óriás pajzsot. A tollak fele átszakította azt és az egyik még a szemébe ment, de még állt.
- Ez már valami. Élvezem ezt a harcot, de a szememért cserébe a legfájdalmasabb módszerrel fogtok kimúlni!

Ekkor történt a fordulat, amire nem volt Imoteph felkészülve. Mind Rei és mind Hawks mosolygott (Közben a háttérben felszólalt Giornio témazenéje. – R.) Helyes, helyes. A fáslis férfi nem tudta hova tenni a dolgot és immár a fáslijával akarta elrendezni a dolgokat. Ám, két oldalról egy szarkofág alakú jégcsapda vette körül. A két kezével azonnal tartotta vissza a két részt az összezáródástól.
- Mi a pokol ez? – kérdezte nyögve. Alig tudta már most tartani magát.
- Egyszerű. Végig átvertünk téged. Hawks nem vetette be a legerősebb támadásaiból semmit, csak megetettünk a dumájával. Addig én a földbe vezettem a jeget és szarkofágot formáltam belőle. Ehhez persze idő kellet, de felesleges volt jeleznem, mert a társam látta a megfagyott lábamat, amiből egyből levágta a helyzetet.
- Mellesleg ironikus, hogy Egyiptom legendás gonosza egy szarkofágban végzi. Plusz pont, hogy Imotephnek hívnak, így még egy fimlre is tökéletese referál. – fejezte be Hawks Rei gondolatmenetét.
- Nem fogtok ennyivel legyőzni! Én vagyok a hősök gyilkosa! Nem fogom…
A fáslis férfi fenyegetőzött, de semmi mást nem tudott, mert kezei folyton remegtek. Nem bírta sokáig. Rei jégtűt idézett és Imoteph két karhajlatára célzott.
- Arriverderci. – jelentette kis mosolyogva és dobott. A találat sikeres volt és Imotephet összezárta a szarkofág. Rei ezekután fellelkesült. – Ezt mióta ki akartam mondani. Eleinte, mikor Enjire voltam dühös és ki akartam nyírni. De ez is megteszi.
- Elhiszem. – nevette el magát Hawks. – Akkor vigyük a szajrét a menedékre és oldjuk meg az lefogását.
A kettős szerencsére útközben találkozott Ochakoval, aki szívesen segített nekik a szarkofág elvitelében.

A parancsok megkapása után azonnal segédkeztem a civilek menekülésében. Viszont, valami nem fért a fejembe: Négy gonosz egy alig védett helyre jön, mindössze két gyerek miatt? Oké, váltságdíjat akarnak kicsikarni, de ehhez ez a szám túl sok. Más is bökte a csőrömet, ami nem más, mint hol a pokolban van Mahoru és Katsuna? Nem láttam őket a tömegben, pedig szinte az egész sziget lakosságát sikerült evakuálni. Ekkor vágott belém a döbbent felismerés: Ők a célpontok. De hol lehetnek? Ekkor ugrott be a játszótér. Nyilván annak a körzetében laknak. Elkezdtem rohanni az említett hely felé, ám nem kellet sok idő és belefutottam az egyik gonoszba, aki azt a két gyereket üldözi. Nem is kellet több, azonnal a tarkójára céloztam és rúgtam meg teli erőből.
- Kōshu Hatō Ken! – kiáltottam a támadás nevét, amikor betalált. Ettől egy kicsit előreszállt, de a meglepetés ereje itt ki is fogyott. Nine érzéketlen tekintetett vetett rám.
- Nyaktörő rúgás? Egész erős, de rossz hírt közlök: Amennyiben azt hiszed, ennyitől kidőlök, tévedsz. – jelentette ki, majd egy gömböt lőtt felém, amit éppenhogy ki tudtam kerülni. Ez villám alapú volt, ami még csak megsúrolt, de már megrázott a 220. Ekkor éreztem meg az auráját. Ismerős volt és soha az életben nem akartam ezt a gonosz jelenlétet megérezni.
- Te vagy az All for One örököse. – jelentettem ki.
- Nocsak, felismertél.
- Az aurád alapján. Nem hallottam rólad, de már most koporsóba akarom a tenni a megmaradt darabkáidat, miután végzek veled.
- Azt nem fogod megtenni. Hős vagy és kötelez, a nem ölsz szabálya. Amúgy, Nineként ismernek – tájékoztatott a tag.
- Érdekes… a főnököm is mindig ezt szajkózza. De nem kérdeztem a neved.
- Nagyon vicces vagy. A technikád alapján leszűröm, hogy a Hokuto Shinken örököse vagy. Kíváncsian várom, miket tudsz még a tarsolyodból előhúzni. Gyere csak és támadj.
Nine ajánlását nem utasíthattam vissza és azonnal az izomszaggatóra akartam menni, ám egy szélpajzsot tett maga elé, amiről lepattantam. Sebaj, akkor körözök körülöttem és folytonos ütésekkel bombázom. Ám, ez az ötlet sem vált be, mert ez a nyavalyás pajzs folyton feltűnt és akkora hévvel lökött vissza, mintha magamat ütöttem volna meg. Akkor marad a Tenha Kassatsu. Azonnal előkészültem a technika elsütésére, ám azt már Nine nem hagyta. Azonnal gömbvillámot lőtt felém, amit immár kikerültem, de nem volt időm elsütni a technikát.
- Ennyire futja a Hokuto Shinken? Akkor ennek a két gyereknek a képessége simán el lesz lopva.
Mi? Lopásról beszélt? Hiszen eddig arról volt szó, hogy el akarja rabolni őket. Vagyis… Hawks hazudott. Ekkor újra feltűnt a pink Minótaurosz és Nine felé csapott, ám csak arra volt jó, hogy az ellenfelem levette rólam a figyelmét.
- Ti vagytok annak a férfinak a kölykei, akinek elvkapitalizáltam a sejtregenerációját. Ne aggódjatok, életben hagylak titeket, csak eléggé szükségem van az átöröklött képességre.
- Mire akarsz ezzel kilyukadni?! – kiáltottam hangosan, mert ismét megszólalt bennem a Muso Tensei.
- Egyszerű. Mikor átörököltem az All for One-t, a tudósok szemét módon nem ültették belém a sejtregenerációt. Tegnap kiszívtam egy férfiból az erőt, akinek ez volt a képessége. Viszont, ez csak A vértípusúakra hatékony. Úgy csicseregték a madarak, hogy mindkét fattya B vértípusú, amilyen nekem is van. Azért jöttem ebbe a lepusztult lepratanyára, hogy elvéve a képességet, teljes legyek. Ha ez megtörténik, a hősvilág pusztulását senki nem fogja megakadályozni, még All Might se tudná, ha élne.
Nine a kijelentése után nem szentelt rám több időt. Megfordult a gyerekek felé, akik teljesen lefagytak félelmükben. Hangja érdekes módon nem ment át kéjesbe, hanem még mindig olyan üres maradt, mint a kiszáradt kút mélye.
- Mivel a kislány küldte rám ezt a gyenge illúziót, ezért a srácnak van meg a sejtregeneráció képessége. Ideje kiszívnom belőle.
Egyre jobban elfogott a düh. Ismét vöröset láttam, ami annyiból jó, hogy valamilyen oknál fogva elnyomta a Muso Tenseit. Megvan minden indokom arra, hogy kivégezzem ezt a mocskot. Aktiváltam a Reverse Dragon Breathot és támadásba lendültem. Soha jobbkor, mert már Nine a srácra emelte a kezét, amit megfogtam.
- Szóval olyan gyenge vagy jelenleg, hogy gyerekkel szemben van esélyed? Akkor ideje megkapnod a megfelelő kihívást. – jelentettem ki gyűlölettel a hangomban és megrántva teli erőből vágtam orron. Sejthetőleg nem készült fel erre a csapásra, mert semmi védekezést nem nyomott le. Hátrébbszállt tíz métert és a törött orrát visszapattintotta.
- Figyelmetlen voltam és ezt sikerült kihasználnod! Egyszer megleptél, te szégyened, de nem lesz második esélyed! Az már akkor az enyém lenne.
Ekkor már nem gömbvillámmal, hanem kék lángsárkányokkal támadt meg, amit a testemmel védtem.
- Tűnjetek el innét, fiatalok! – kiáltottam Mahuro és Katsuna ellenben nem voltak hajlandók egyetlen lépést se mozdulni, lévén Nine látványától leblokkoltak. Éreztem, hogy a lángok kezdik a bőrömet leégetni, ezért azonnal felugrottam és egy újabb Kōshu Hatō Kenre késztültem. Ám, ekkor a sárkány lángok helyett valós testet öltött és fogaival tartotta az alsó testemet. Nem bírtam mozdulni. A fogak ugyan a megégett bőrömet nem tudták még átharapni, de ha lejárt a Dragon Breath technikám, akkor nekem annyi.

Urahara sejtette vagy látta, hogy önállóan akcióba lépek, ezért mikor az utolsó civil is elment előle, azonnal rástartolt és a harmadik szemét használva követett. Már majdnem odaért hozzám, mikor megérezte, hogy az ellenfélben az All for One aurája mozog. Ellenben a harmadik évadban lévő All for Oneal ellentétben, hiányosnak és ellentmondónak érzett. Egyből levágta, hogy le kell fárasztania ahhoz, hogy összeomoljon és visszavonulót fújjon. Arról csak sejtésem lehet, hogy csak akkor lépett közbe, mikor már majdnem meghaltam, vagy csak későn ért oda, de ez nem számított. Nine se készült fel a csapásra, ami keményen érhette. Sorozatos csapások csattantak a hátán, aminek a végeredménye az lett, hogy a sárkányok szertefoszlottak.
- Hokuton! Hyakurestu Ken! – kiáltott mesterem a technika végeztével. Nine előrebucskázott és összegörnyedt.
- Te még élsz, vén csont?! Azt hittem, már meghalt a régebbi örökös. – nyögte Nine.
- Nem halok meg addig, amíg nem láttam, hogy a tanítványaim el nem ballagnak. Veled ellentétben. – válaszolt mesterem és felém jött, hogy elkezdjen meggyógyítani. A gonosz érezte, hogy el akar vérezni a meridián pontjain keresztül, de ekkor újraindította a szervezetét, ezzel semlegesítve az öreg által okozott károkat. Ez viszont kimerítette erőtartalékait és nem tudott tovább harcolni. Kénytelen volt visszavonulót fújni, mert az öregben még érezte az erőtartalékot, ami jelenleg legyőzheti. Felállt lassan, amikor megérkezett két társa. Már készültek volna a bunyóra, ám Nine felemelte a kezét.
- Egyelőre érezzétek magatokat megtisztelve, hogy haladékot adok nektek. Sok energiám veszett oda, de holnap elkaplak titeket és elveszem a sejtregenerációt. Jól jegyezzétek meg! Holnap, reggel tízkor fogjuk a menedékhelyet megtámadni. Addig van időtök átadni a fiút.
Nine a mondata végén össze akart esni, ám társai megfogták és hátraarcot vágtak. Urahara felkapott és a két fiatal felé fordult.
- Mire vártok? Írásos engedélyre? Ha már ez az ifjú hős feláldozta az életét értetek, legyen annyi tartásotok, hogy velünk jöttök a menedékre. Kislány! Nem érdekel, hogy utálsz minket.
- De… - nyögte Mahoru, de a mesterem közbevágott.
- Számít az öcséd élete vagy nem?
Ekkor mindkét gyerek felállt és követte az öreget.

A menedékbe érve minden osztálytársam azon volt, hogy jusson mindenkinek elég ágy, étel és legyen szórakoztatás, amivel a kedélyeket lehet lenyugtatni. Két komoly sebesült volt mindössze: Én és Kacchan. Ochako gyógyította, míg engem Katsuna. Sokkal hatékonyabb volt rajtam a srác képessége, mivel azonos a vércsoportom vele. Mikorra már felkeltem, már Ai hozta a vacsorát.
- Látom felébredtél. Jól vagy? – kérdezte, miközben letette a tálcát.
- Mondjuk úgy, hogy a Sportfesztiválon éreztem magam utoljára grillcsirkének. – nyögtem és felültem, hogy egyek.
- Ha kell, megetetlek. – mondta mosolyogva és leguggolt hozzám. Érdekes volt nővéri kötényben látni.
- Kösz, de boldogulok magam is. Ez valami új perverziód lett Minetával? Te játszod a doktornénit?
- Hm. Ez még nem fordult meg a fejemben, de köszi a tippet. Az apácás és a tanárnős szerep után jó lesz.
Elnevettem magam a megjegyzésén.
- Amúgy, viccet félretéve, mi a helyzet?
- Egyelőre egyik civilnek nem esett bántódása. Bakugo is felépült, ő a másik szobában étkezik. Majd egy óra múlva tartunk kupaktanácsot a hovatovábbról, de nem valami jó kilátásokkal rendelkezünk. A kommunikációt teljesen hazavágták, áram is csak azért van, mert Kaminari túlfeszítve magát töltötte fel a generátorokat. Csóri, egész éjszakára elegendőt 220-at nyomott, de az agya jelenleg a kék halált kapott számítógéppel egyenértékű. Momoék egy drónt repítettek a levegőbe, hogy azon keresztül is menjen le az SOS adás a külvilágnak.
- Értem. Akkor nemsoká jövök. – bólintottam, majd tovább folytattam az étkezést. A megbeszélt időpontban a teljes osztály, Dan, Jake, Rei és Hawks is a tanácsteremben tárgyalt.
- A drónt két órája a levegőbe engedtem, de eddig semmi jelzés nem volt. Egyetlen reményünk, ha hajnalban valamelyik hőscsapat vagy hajó kiszúrja. – foglalta össze Momo, mire Tsuyu megszólalt.
- Akkor lenne hatalmas mákunk, hogyha a Koprulu szektorba jut el és hajnalban megjelenik a Spear of Adun, a Hyperion és egy Zerg Leviathan, amit Kerrigan vezet.
- Stip-stop, akkor enyém a protoss. – vágta rá Ochako.
- Akkor én viszem a zergeket. – jelentkeztem.
- Ebben az esetben, a Terranok az enyémek. Profi Starcraft játékos voltam két évig. – fejezte be Hawks.
- Most ne viccelődjünk. – jelentette ki Iida. – Vannak itt fontosabb dolgok is. Három gonosz még szabadlábon van és fel kell készülnünk a legrosszabbra.
Ekkor Reinél lévő kommunikátor megszólalt. Ez eredetileg Hawksé volt, csak kiesett a füléből még az első találkozásuk alkalmával.
- Hawks! Itt Endeavor! Jelentkezz.
- Itt Blizzard beszél.
- Rei! Merre van Hawks? Valami történt vele?
- Semmi gond nincs. Magánál van jelenleg. Átadom neki.
A nő a szárnyas férfi fele nyújtotta az eszközt. Hawks a fülébe vette az eszközt és megszólalt.
- Üdv, főnök! Magánál vagyok.
Erre a társaság felnevetett.
- Elég a hülyéskedésből! Már órák óta kereslek! Helyzetjelentést.
- Hárman még szabadlábon vannak. Egy elfogva. Jelen helyzetben fel kell készülnünk, hogy reggel ostromolni fogják a menedéket. A célszemélyek biztonságban vannak.
- Értettem. Erősítést sajnos nem tudunk küldeni, mivel a szigetet erős viharfelhő veszi körbe. Még a repülésre képes egységek is halálra vannak ítélve.  Elképzelhető, hogy Nine keze van a dologban.
- Köszönöm a tájékoztatást, főnök. Akkor kihúzzuk valahogyan addig. Hawks kiszál.
Ez a hír senkinek sem esett jól, de alkalmazkodnunk kell a szituációhoz.
- Akkor az egyetlen módszer, hogy szétválasszuk őket. Ha hárman együtt vannak, akkor lehetetlenség lenne csapást mérnünk rá. – jelentette ki Todoroki.
- Igaz. – mondta Eijiro és a táblára helyezte a térképet. Fél szemmel ránéztem Bakugora. Noha az eligazításoknál a „faszomatseérdekli.” tekintettel szokott nézni, most komolyan figyelte a térképet, amire társa firkált. – A minisziget egyetlen bejárata ez a szárazföldi nyúlvány. Azonfelül, az alsóbb szinteken egy atombomba elleni bunker található. Annak elég vastag vasbeton ajtaja van, tehát oda kell menekíteni mindenkit, beleértve azt a kissrácot is.
- Tényleg, ki az a gyerek, akit Nine ki akar szipolyozni? – tette fel a kérdést Ochako, ám válaszolni se kellet, mert az ajtó előtt volt Mahoru, Katsuna és Eri.
- Én vagyok a célpontja. A képességemre fáj a foga. – jelentette ki a kissrác, mire majdnem mindenki odafordította a tekintetét.
- Értjük. Akkor téged kell a legjobban megvédeni. – foglalta össze Rei, mire a Mahoru elsírta magát.
- Annyira sajnálom, hogy szemét voltam veletek szemben. Igazat kell adnom Erinek: Rossz érzés, hogy életveszélyben vagyunk és emellé azok segíthetnek, akik…
Ekkor Eri átölelte a kislányt.
- Nem gondoltam volna, hogy komolyra fordul a helyzet. Nem kívánom senkinek sem azt, hogy mély bajba kerüljön. Nagyon sajnálom, hogy ilyet vágtam a fejedhez.
- Szerintem itt senki nem haragszik arra, hogy szórakoztál velünk. Nem igaz, ifjak?
Urahara a kérdés megfogalmazásánál szándékosan hagyta ki riválisomat, aki még azért orrolt rájuk a tegnap esti stikliért. Rei és átölelte a csipet csapatot. El kellet ásni a csatabárdot.

A Nabu sziget egy másik pontján Garou és Medúza állt őrt és vigyázott az ájult Ninera.
- Hol a pokolban lehet Imoteph? Csak nem fogták el ezek a taknyosok? – morogta a nő.
- Azért nem csak fiatalok vannak itt. Négy… vagyis hat felnőt is itt van. Így már nem elképzelhetetlen a szituáció, lévén ő a leggyengébb tagunk. – mondta Garou és leült a küszöbre és nézte az eget. A sziget körül hatalmas viharfelhők voltak, úgyhogy erősítést nem hívhat senki. – Sokkal inkább arra vagyok kíváncsi, hogy vajon sikeresen jövünk ki ebből az egészből? – kérdezte magában, nyilván költőinek szánt kérdéssel, de a nő válaszolt rá.
- Miért beszélsz marhaságokat? Ennél sokkalta szorultabb helyzetből vágtuk ki magunkat és vazelin se kellet. Különben is, ha kiszabadítjuk Imotephet, esélyük se lesz ezeknek a mocskoknak.
Garou nem is válaszolt a kérdésre. Helyette, elkezdte az életét mesélni. Valaha hallotta Medúza életét, de ez soha nem volt viszonozva.
- Már a nevemre sem emlékszek, csak arra, hogy Moszkvában születtem. Mikor felébredt bennem a Kiméra Quirk, mindenki szörnyetegként nézett rám. Az orosz kormány tudósai el akartak fogni, hogy előbb kísérleti patkányt, majd agymosott katonát készítsenek belőlem. Szüleim ellöktek maguktól, noha anno azt hazudták, hogy mindig megvédenek. Remete lettem, de akkorse hagytak békén. Egyik alkalommal egy bérgyilkost küldtek ellenem, akit a Halál Angyala néven ismernek. Ám, az szánalomból nem oltotta ki az életemet. Ezt rühellem a legjobban. Ha nem lett volna Andrei Vodayaniye, akkor öngyilkosságba menekülök. Ő adott célt az életemnek. Egy olyan világot akart teremteni, ahol ezek a hazudós, kormány által vezetett mocskokból féregeledel lesz, és mi uralkodunk. Viszont, néha elgondolkodtam, mégha egyetértek az ideállal, akkoris megvalósítható?
Medúza a férfi mellé ült és hallgatta a történetét. Átérezte a férfi fájdalmát. Nem egyszer volt szuicid hajlama a traumái miatt. Válasz gyanánt csak sóhajtott. Garou viszont nem fejezte be.
- A saját életem nem sokat számít a latba, de téged nem akarlak holtan látni. Furcsa lesz, amit mondok, tudom, de bevallom, hogy szeretlek. Sejtem, hogy nem akarsz koloncot a nyakadba és…
Eddig jutott, mikor a nő megcsókolta. Bizarr lenne? Nem, mert akármennyire gonoszok, emberek legbelül. Továbbá, Medúza egyre jobban érezte a szerelem mámorító érzését, amikor Garou mellet volt. Nem akart immár ő sem meghalni, hiszen a célja mellet fontos személyek is voltak. Nine úgy tett, mintha aludna, valójában figyelte a párost és elmosolyodott. Örült annak, hogy egymásnak adnak célt. Ha sikeres lesz az akció, ők is jelentős szerepet fognak kapni az utópiából.

A tanácskozás alatt minden osztálytársam segített abban, hogy egységes stratégiákat találjunk ki. Ezután Ai elvállalta, hogy a gyerekenek olvas fel mesét, ezzel oldva a hangulatot. Ragna is beszállt a harcba. Noha ő csak kisebb feladatokat vállalt el, nehogy megszegje a Quirkjének azon részét, hogy harcot kezdeményezzen. Tehát, beszélt a polgármesterrel a bunkerbe való áttelepüléshez. Minden a megfelelő mederben zajlott. Éjfél fele viszont Mahoru a kinti erkélyen tartózkodott és figyelte, ahogyan Dan és Jake a bejárási útvonalat aknásítja el Claymorerral. Kicsit messzebb egy lejtősebb részen Ai és Mineta gördülékeny sziklák elé csinált botokkal, ragasztógolyókkal és pókhálóval akadályt, amit egyetlen rántással ki lehet oldani. Ochako meg folyamatosan antigravitáltatta a nagyobb szikladarabokat és rakta az akadály mögé.  Már megbánta, amit a hősökkel kapcsolatban mondott. Ekkor felmordult egy, számára ismerős hang.
- Mit keresel idekint? Nem tudsz aludni?
Bakugo volt az, aki szemmel láthatólag felkészült az efféle helyzetre, mert két poharat és egy termoszt tartott a kezében, amiben frissen főzött tea volt. Mahoru ingatta a fejét.
- Félek attól, hogy meghaltok, és a kisöcsémnek elveszik az erejét.
- Ne aggódj emiatt. – válaszolt mosolyogva Bakugo és töltött neki egy pohár teát, majd átadta. – Sokkal nagyobb kulimázba is találtunk már magunkat. Legendás gonoszokkal vettük fel a kesztyűt, külföldi kormánnyal száltam szembe, olyan embert mentettem meg, aki megérdemelte az új életet.
Ha ezzel Erire akart célozni, akkor csak részigazságot mondott el. Időközben magának is töltött a forró italból és leült a lány mellé.
- Amúgy meg, nem haragszok rád. Ugyanazt érzed, amit én régebben.
- Hogy érted? – kérdezte Mahoru döbbenten.
- Mikor fiatal voltam, állandóan lenéztem Midoriyát. Akkor keményen a se… akarom mondani túlbecsült mindenki, mert éltanuló voltam és a legjobb Quirkkel rendelkeztem az osztályomból. Undorodtam attól a ténytől, hogy mások vállára támaszkodjak és ebbe még Midoriya is beletartozott. Folyton sértegettem és szekáltam. Nem vagyok arra az időszakra büszke.
Bakugo szó szerint egy számára vadidegen lánynak öntötte ki a lelkét, de már nem bánta. Ha tanul az esetből. Egy korty után folytatta.
- A fordulópont akkor jött el, mikor bekerültem a U.A.- be. Kezdetben azt hittem, hogy itt is enyém a világ, ezért kiskirályként viselkedtem. Nem figyeltem az apró vagy éppen hatalmas figyelmeztetésekre és vakságomnak elég sokszor megláttam a kárát. Gyakran az önfejűsködésem csak rontott a helyzeten. Végül a viselkedésemnek és ostobaságomnak hála meghalt az, akire felnéztem. Ekkora már próbáltam változtatni a helyzetemen, de ezek alig láthatóak voltak. Magamba zuhantam és talán úgy is maradnék, ha nem lenne itt az osztályom.
- Midoriyára gondolsz és azokra, akik lent dolgoznak? – kérdezte Mahoru.
- Igen. Legfőképpen a név szerint említettre és Ochakora gondoltam. Kezdetben utáltam őket, amiért kioktattak, de mikor szembeszálltam velük, akkor nyitották fel a szememet: Ameddig mások hibáját nézem, elfeledkezek a sajátomról. Azóta elvetettem, hogy elnyomjam az osztálytársaimat. Az első számú hős akarok lenni, de immáron tisztességesen megmászva a ranglétrát.
Mahoru megsimogatta Bakugo oldalát.
- Értem, mire akarsz kilyukadni. Igazából, nem bántam volna akkor, ha lekeversz egy pofont. Megérdemeltem volna.
Erre a mondatra riválisom elmosolyodott és megsimogatta Mahoru fejét.
- Örülök, hogy segíthettem. De megkérlek rá, hogy légy jó és kövesd holnap az utasításokat, amit feléd adnak ki. A többit bízd ránk.
A kislány bólintott és kiitta a maradék teáját, majd a hálórészhez ment. Cserébe, én jöttem a helyére.
- Meglepsz néha, tudod? – kérdeztem nyugodtan. – Ahhoz képest, tavaly honnan indultál, eléggé szép lett a karakterfejlődésed.
- Változnak az idők. Ennyit mondok rá. – reagálta le riválisom.

 A Nabu sziget legmagasabb pontján egy teleportkapu jelent meg. Tomura, Himiko, Dabi, Twice, Spinner és Atsuhiko lépett át rajta, Kurogirivel bezárólag.
- Mégis mit keresünk ebben a szarfészekben? – kérdezte Dabi.
- Csak nem vetted a fejedbe azt, hogy segítesz Ninenak? – kérdezte Himiko, mire Tomura felnevetett.
- Eszem ágában sincs. Páholyból akarom nézni, ahogy az a nyomorék, aki nagy örökösnek hiszi magát, hogy bukik el.
Erre mindannyian meglepődtek.
- Ennyire a szívedre vetted a sértéseit? – kérdezte a gyíkpofa.
- Nem érdekelnek a sértések. Én tényleg segíteni akartam neki és cserében osztozkodni a hatalmán. Ő meg lenézve távozott. Joggal jön a kérdés: Mi lett volna a terved? Hiszen, eddig lófaszt sem csináltál! – jelentette ki Tomura a végét gúnyolódva.
- Ez engem is érdekelne. – mondta Dabi.
- Egyszerű. Tudok arról, hogy Nineban nincs benne a regenerációért felelős képesség, mert csak egy másolat létezett belőle, de az All for One testében volt. Tehát, meg kell támadni a szigetet. A jó kérdés viszont a mikor és ebből látszik a mostani örökös legnagyobb hibája: A türelmetlenség és az alábecsülés.
Himiko kérdőn vakarta a fejét, ám amikor látta a kis különálló sziget megerősítését, leesett a dolog.
- Akkor jött ide, amikor profi hősök és tehetséges növendékek tartózkodnak.
- Így van. Egy hetet kellet volna várnia és eltűnnek a képből. Ám, ehelyett leköpött minket. Ideje megfizetnie azért, hogy titeket sértett meg.
A társaság csak azt nem tudta, hogy valójában All for Onenak mond ellent. Tomura ugyanis nem akart örökre csicska maradni.

Reggel 9-kor a civileket lekísérték a bunkerben. Csak reméltük, hogy ez elég lesz Nine távoltartására. A terep egy éjszaka alatt ki lett pofozva és ha minden a tervek szerint haladt, akkor háromfele tudjuk szakítani Nine bandáját. Imotephre három fő vigyázott. A csapatunk összegyűlt a középponton.
- Egy óra múlva Nine és bandája be fogják ide tolni a pofájukat, hogy megkaparintsa azt az erőt, amivel immár halhatatlan lesz! Nem hittem volna, hogy ezt mondom, de az életünket kell áldoznunk, ha nem akarunk egy második All for One terror korszakot, ezzel sutba dobva All Might áldozatát! Hiszek bennetek és tudom, hogy együtt le fogjuk győzni őket! All Might szelleme mindannyiunkban él! EN TARO U.A.! EN TARO ALL MIGHT! PLUS ULTRA!
Az osztály és a harcoló felnőttek viszonozták utolsó szavaimat. Ám, fentebbről mindhárom gyerek viszonozta, vagyis Eri, Mahoru és Katsuna.
- Ti mit kerestek itt? Menjetek le a menedékbe! – kiáltotta Rei, mire a mostohalánya válaszolt.
- Ha akarnánk se tudnánk lemenni, anya! Bezárták. Továbbá, Katsuna azon aggódik, hogyha ő is bemenne, akkor másokra is bajt fog hozni!
Ezeknek a fiataloknak van eszük! Ha Nine szagot fogna, akkor ártatlanokkal zsarolhatnak minket (Elvégre, ha egy gonosz kemény sebet akar okozni, akkor nem a testet, hanem a szívet célozza meg elsőként. Erre kérdezett rá Eri ma reggel. Emiatt eszelték ki ezt a lépést. – R.). Értem. A mostohalányod nagyon jól taktikázik.
- Urahara, Rei, Hawks és én vigyázunk a kicsikre. – mondta az író és elindult az erkély felé. Mi pedig elfoglaltuk a megbeszélt helyeket. A többiekre néztem. Dan és Jake álcázták magukat homokszínű ruháikkal, szemük a tankelhárító lövegeik szálkeresztjén pihent. Kicsit lejebb Ai és Mineta párosa voltak összebújva, ujjaikon voltak a pókfonál végei. Reményeink szerint ezzel ki tudjuk csikarni ellenfeleinkből a kényszerlépéseket. A percek óráknak tűntek, amikoris megszólalt 9:55-kor a sziréna. A közelben vannak.

Pontra tízkor Nine és bandája a sziget szárazföld nyúlvány túlvégén álltak. Egy perc várakozás után elkezdtek sétálni az erőd felé. Ekkor léptek működésbe a Claymore aknák, amik hatalmas robbanással detonáltak, mindahányszor aktiválták őket. Szabályos esetben ez megölt volna egy századnyi embert, ám ide csak puhításnak voltak jók. Mikor az utolsó is kifogyott, szemmel láthatólag semmi kár nem keletkezett bennük. Ekkor sült el a két tankelhárító ágyú, Garoura és Medúzára irányítva. Ez volt a jel, hogy ki lehet oldani a sziklákat. A kettő megcélzott betalált ugyan, de Garou már megérezte a lövedéket, mert a mellkasán egy apró vérző sebet okozott, a nő hajával ugyan védekezett, de az letépett pár tincset. A harmadik lépés akkor indult be, amikor Ai és Mineta egyidőben húzták meg a kioldó fonalakat és az összegyűjtött sziklák hangos görgéssel gurultak lefele. Nine kezdetben ügyet sem akart vetni rájuk, de Koji a denevéreket kérte, hogy a közeli földalatti barlangból szálljanak fel és zavarják össze a látásukat. Ezzel vált teljessé az akció. Nem tudtak mit kezdeni ennyi zavaró tényezővel. Garou hiába kapálózott jobbra-balra, egyet sem talált el. Medúza hajába majdnem beleragadt egy, de a haját pengéknek használva kezdett a ritkításba. Nine a pajzsával próbálta elintézni a dolgot, de az hiába volt teljes, a hangjuk megőrjítette őket. Kyoka erre még ráadást is csinált. Amikor a denevérek feloszlottak, az ellenséges banda nem Batmannel találta szemben magát, hanem egy hatalmas hanghullámmal. A sziklák ekkor találtak be. Tudtuk, hogy ez a legyőzésre kevés, de a szétválasztásra tökéletes. Medúza jobbra ugrott, bele a barlangba, ahol Tokoyami, Ashido már várta őt sok szeretettel és még Ai, Mineta, Tsuyu és Kyoka is csatlakozott. Garou jobb oldalra ugrott, ahol egy külön bunkerben tartották fogva Imotephet. Dan és Jake őrizte a rabot, Todoroki és Momo társaságában. Végül az utolsó tag, Nine felugrott és az erkélyen landolt, ahol a felnőttek, Bakugo, Eijiro és én vártuk őket. A mindent eldöntő harcok most fognak kezdődni.

Medúza a landoláskor már egy hatalmas savgömböt kapott Ashidotól, miközben Tokoyami Dark Shadowja ütötte meg tekkokagival, ami egy ninja fegyver. Medúza immáron tiszta fejjel tudta védeni a támadásokat, ráadásul a hajával visszahárította a Dark Shadowra a csapást. Ai ekkor lőtt hálót a szemébe és Mineta ekkor kezdte el esztelenül dobálgatni a ragasztógolyókat a nőre, amiket szintúgy hárított.
- Ez lenne a nagy tervetek? Halálra untattok? – kérdezte Medúza és elkezdte a soros válaszcsapásokat. Tsuyu éppen a nyelvével akart a gonosz nyakát körbetekerni és ájulásig fojtani, ám a haj gyorsabb volt és hiába kellet védekeznie, gyorsan elkapta a békalányt és a barlang falához vágta úgy, hogy hallatszottak a csontok roppanása és a velejáró fájdalmas üvöltés. Ashidoról sem feledkezett meg, aki egy Spirit Bomb méretű savval akarta elintézni, ám egyetlen jól irányzott hajpengével egyenes vágással sértette végig a lány hasát. Ez miatt a gömb szétesett és noha a savösszetétele minimális volt, a sebbel érintkezve iszonyatos fájdalommal járt. Minetát is elkapta és izomból hozzávágta Aihoz, akik erre fel nem készülve csapódtak neki az egyik kiálló cseppkőben. Mindezt a másodperc törtrésze alatt, a legnagyobb támadások közepette. Ekkor Tokoyaminak az agyában elkattant és a Dark Shadow felvette a második, teljes formáját. A karmok helyett puszta kezével legyintett a nő felé, aki kikerülte, de a második csapás annyira erős volt, hogy a haja jelentős része szó szerint ki lett tépve hajhagymástul. Most már Medúzában dühbe gurult. Tisztán emlékezett arra, amikor Darius személyesen kopaszította meg, nehogy erőszakolás közben nyírja ki.
- Azt hiszitek, te senkiházi, mocsokláda férgek, hogy megtethetitek ezt velem?!
Ekkor a semmiből nőtt újra a kitépett haj, ami kiszakította Tokoyami felett a mennyezetet. Beszűrődött a természetes fény, ami a Dark Shadow gyengéje és ez meg is látszott. Hiába próbálta a mennyezetet tartani, a lény sikollyal tűnt el a törmelékekből. Ai és Mineta ekkor álltak fel és látták a borzalmas eredményt. Ám, hiába támadtak a nőre, annak a haja egyetlen csapással csapta kupán őket. A srác elájult. Medúza nagyban lépkedett feléjük, szemei már Diablot is képes lenne másvilágra küldeni, annyira áradt belőle az őrület.
- Már csak ti maradtatok életben? Nem baj. Annak a törpének ki fogom tépni a hímtagját és a torkodon fogom ledugni, hogy megfulladj tőle!
Ekkor viszont megállt. Ai ugyanazt érezte, mint az első közös edzésen: Szét akarja tépni ellenségét!
- Bántottad a barátaimat… a páromat… és mindezt egy agyhalott mocsok ostoba utópiája miatt, aki személyes sérelmeid miatt cselekszik így? Megbocsájthatatlan… MEGBOCSÁJTHATATLAN! VÉGED VAN, TE OSTOBA SZUKA! ROSSZ PÓKKAL HÚZTÁL UJJAT!
Ekkor a póklány új erőtől vezérelve felugrott és immár a teljes pókalakjában landolt Medúza elé. Nem is tétovázott, azonnal a kezeiből hálót lőtt.
- Ne szórakozz! Ugyanazzal a béna trükkel…
Nem tudta mondatát befejezni, mert a háló a teljes arcát befedte a hajával együtt, ami immár topáz erősségű volt. Nem állt meg itt Ai, hanem folyamatosan dobálta a gonoszt a padlóhoz és a falakhoz. Mikorra pengehajak átszabták a hálót, rögtön ki akarta vájni a pók szemeit, ám amikor közel volt hozzá, mind a négy végtagját egy-egy kéz ragadta meg.
- Immár hiába kapálózol, nem menekülsz.
Ai ekkor kinyitotta a száját, amikből feltűntek a tűhegyes fogak és villámgyorsan megharapta Medúzát. Az sikolyai közepette próbálta a hajával levágni az óriáspóknő fejét, de az minduntalan lepattant róla. Aztán, hosszú idő után a test elernyedt. Ekkor Ai körbefonta ellenfele testét hálóval, hogy ne mozogjon.
- Ne aggójd. A mérgem csak bénít egy darabig.
-  Miért… miért kaptam ki? – kérdezte a gonosz alig érthetően.
- Egyetlen indoka volt annak, hogy kikaptál ellenem… felhúztál. – felelte Ai és visszalakult a normális formájává. Addig Mineta kikaparta a törmelék alól Tokoyamit. Tsuyu nem tudott felállni, lévén, majdnem eltört a gerince és fájt az neki, ha megmozdul. Ashido sebét Kyoka látta el. Elég mélynek látszott, de legalább stabil volt az állapota. Ai fellélegezhetett, hogy mindannyian életben vannak.
- Ami téged illet kisanyám, téged átadunk a profi hősöknek, akik szívesen hazakísérnek az országodba.
Medúza szemei félelmet árasztottak. Nem akart visszatérni oda, hogy újra megbecstelenítések sorozatát élje át. Ha Nine tervét csak akadályozza, akkor inkább a halál. Amikor érezte, hogy a méreg valamennyire elmúlt, a saját haját ledugta a torkán. Ai ezt észrevette és hiába próbálta kihúzni, az egy centit se mozdult és elvágni se lehetett. Végül, három perc után a nő megfulladt. Így ért véget Medúza élete.

Dan, Jake, Momo és Todoroki harcra készek voltak, mikor Garou landolt előttünk. Végigsimította a sebét és lenyalta a vért.
- Szép találat volt, Halál angyala. Elég jól alkalmazkodsz minden helyzethez.
- Köszönöm a dicséretet. Van tapasztalatom belőle.
- Ám, még mielőtt harcolnánk, válaszolj nekem egy kérdésre. Miért hagytál életben anno Oroszországban? Az volt a feladatod, hogy megölj a harcunk után.
- Igaz, ez volt a megbízásom. De ha megtettem volna, akkor nem nézhettem tükörbe, mert egy jóembert vesztettem volna el azon a napon.
- Megnyerő hazugság, mondhatom. Ám, átlátok rajtad. Viszont, én nem felejtettem el a kettőnk közti dolgot! – kiáltotta határozottan Garou és levette a felsőjét. – Az őszintét bevallva, leszarom azt a fáslis buzernyákot, mert ő mindig is a leggyengébb láncszemnek számított. Viszont, Halál Angyala, rendezni akarom a számlát és nem lesz olyan, mint a legutóbbi esetben.
Ekkor a farkas férfi levette felsőjét és közelebb ment ellenfeléhez, majd felemelte ökleit.
- Igazad van. Mostmár nincs értelme meghagyni az életedet, mert rossz célok vezérelnek.
Ekkor kezdődött el kettejük harca. Todoroki, Momo és Jake nem avatkoztak közbe. Ez Dan terve volt, mert érezte az első találkozás óta, hogy Garou rejteget valamit. Ökölharcuk szemmel láthatólag csak bemelegítés volt. Amikor mindkettejük ökle összeért, akkor Garou egy hatalmas rúgást intézett Dan felé, aki lazán kitért előle, majd egy fejeléssel válaszolt. A gonoszt meglepte a húzás, de semmit nem érzett belőle.
- Látom, még mindig remekel a közelharci tudásod. Ám ez ide már édeskevés. – nyögte a gonosz elismerően.
- Tudom, ezért tartogatok számodra egy meglepetést. – reagált Dan és hátrahajtotta fejét. Ám, nem az előbbi támadását ismételte meg, hanem a nyelve alatt rejtett vékony tűt köpött ellenfele szemébe, ami talált. Garou hátrálásra kényszerült, miközben megvált a kéretlen fémdarabtól.
- Hogyan jöttél rá a gyengémre?
- Egyszerű logika. – bökött rá Dan a mondata közben a halántékára. – A testedet szinte lehetetlen megsebezni, lévén arról lepattognak a lövedékek, gránátok vagy kések. Ellenben, amikor megtámadnak, akkor a szemedet véded csak. Ugyanaz az alap Quirk van bennünk: Farkas. Utálom, ha a szememet babrálják, így lényegében magamból indultam ki.
Erre Garou elégedetten mosolygott, majd egy rúgással folytatta kettejük küzdelmét. Folyamatosan változtatták meg szerepüket. Ha Dan támadott, a gonosz védte és készült ellencsapásra. Ez ment hosszú ideig, míg végül Dan be tudott vetni egy csípődobást sikeresen, ám az ellentámadásra nem volt felkészülve és Garou szájából köpött lángcsóva égette meg a farkas férfi pofáját, ami miatt kénytelen volt hátrálni. Todoroki azonnal lejegelte az égési sebet a farkas férfi állán.
- Sok volt a chili? – kérdezte gúnyosan Dan.
- Nem. Ez csak a génmutáció eredménye, ami sokkal erősebbé teszi az amúgyis veszélyes képességemet. Most meglátod, miről beszélek.
Ekkor Garou átalakult egy elképzelhetetlen döggé, ami miatt joggal lehetett Garout Chimerának nevezni. Lábai patásak lettek, mint a bikáé, hátából szárnyak nőttek ki, mint a sólymoknak és felsőteste olyan páncéllá alakult, mint a skorpiónak. Mindezt megtetézendő, a fenekéből skorpió fullánk nőtt és még két karja olyan ollós volt, mint a rákoknak. Fején frissen kinőtt szarvak díszelegtek, hogy élő húst nyársaljon fel.
- Ez lenne a legnagyobb ütőkártyád? – kérdezte Dan, immáron visszavett felsővel és kabáttal. – Elmondom, miért fogsz ellenünk kikapni jó előre: Aki arra vetemedik, hogy orvosi úton szerezze meg képességei erősítését, az nemhogy erősebb  nem lesz, hanem gyengébb.
Innetől mind a négyen harcoltak. A két testvér mindkét mancsába pisztolyt ragadott. Kezdődhetett a második menet.

Todoroki azonnal jégsugárral támadt Garoura, aki meg tüzet hányt rá. Momo kardot, pajzsot és vaspáncélt idézett, hogy közelről támadja, míg Dan és Jake egy teljes sorozatott eresztett bele a tag hátába, mindezt egy időben. A töltények erős bénítót tartalmaztak, noha tudták, hogy a gonoszhoz egy annyi adag is kevés lesz, mint egy felajzott elefántbikának a kiikatásához szükséges, csak sorozták rendületlenül. Garout nem kellet félteni. A szájából kijövő tűz kezdetben egyenlő esélyekkel szállt szembe a jéggel, ám hamar átvette a fölényt. Karjával védte a kard és pajzs csapásokat és a beleeresztett golyók is csak csikizték a hátát. Ekkor ellentámadásként, az mindkét ollójával megragadta Momo karjait és hozzávágta Todorokihoz, aki a fogás miatt kénytelen volt megszakítani a jegét és még erre kapott a lány egy telitalálatot a lángból. Ezekután lábával dobbantott egyet és a két testvér felé rohamozott. A kettős idő előtt félreugrott, így az ajtót átszakította. Kis ideig nem jött ki, így azt hitték, hogy beszorult a falba a feje. Ám, nem ez történt. Mikor kijött, döbbent látvány tárult a társaság elé: A szarvakon nem más volt, mint Imoteph a hasánál átszúrva vérzett, de még élt. Utolsó erejével Danék felé nyúlt, halk nyögéssel társulva. Garou leptépte ellenfelét a szarváról és ledobta a földre.
- Szánalmas féreg! Így jár az, aki hagyja magát és könyörög a kamu hősöknek! – kiáltotta elégedetten a gonosz és a hullára köpött. Ettől Dan és Jake azonnal dühbe gurultak. Ismerős volt nekik ez a stílus és nem is bocsájtottak meg az efféle rohadékoknak. Torodoki lejegelte Momo rákollóval megfogott csuklóit, ami a rákollók miatt el volt törve. Ekkor a srácban felébredt a rejtett haragja. Mindig is kedvelte a lányt, mert mindig ott volt, amikor kellet és segített neki.
- Ne mozduljatok. Én elintézem ezt a mocskot. – préselte ki Todoroki gyűlölettel teli hangon. Elkezdett felébredni benne a kombináció képessége. Aurája főnixmadárrá alakult, aminek a külseje jég volt, de legbelül a pokol lángjai égtek. Elindult Garou felé, akinek a szemei immár teljesen vörösek voltak a vérszomjtól.
- Szóval te még ellenállsz? Hamarosan úgy végzed, mint az a rongybábú!
- Tévedsz. Aki a mai nap földre kerül, az te vagy!
Ekkor a gonoszt tíz jégből alkotott tű találta el szempillantás alatt, amik a testbe érve robbantak. Ezt komolyabban megérezhette, mert csak még idegesebben készült egy tűzlehellésre. Ám, Todoroki Garou előtt termett és a száját befogta és jéggel fagyasztotta le. Ettől normális esetben a torka szétrobbant volna, ám időben ki tudta nyitni a száját, ezzel teli erőből találta el ellenfelét… látszatra. Ugyanis, hatalmas füst keletkezett, de amikor az leült, Todoroki aurája nem tűnt el, csak sokkal fényesebben világított a napfényben.
- Ez nem lehet! Hiszen teli erőből kaptad a technikámat! – kiáltotta döbbenten Garou, mire a lábához két gyújtógránát gurult, amik berobbantak és a tagot ellepte a tűz. Itt a skorpiópáncél a gonosz ellen dolgozott, de még tudta menteni a helyzetet. Todoroki készült az utolsó csapásának bevitelére, ami egy hatalmas jég és lángcsóva keveréke volt. Ütésre készen állt és csak azt várta, hogy teli erőből megüsse az ellenfelét, mikor ránéz. Ez akkor történet meg, mikor Garou eloltotta magán a lángokat, de már nem tudta kivédeni Todoroki csapását. Az telibe kapta és az erkély falának csapódott, jelentős törmeléket juttatva a levegőbe. A srác új alakja eddig tartott. Ha ettől nem fog padlót Garou, akkor nekik annyi. Jake és Dan tárat cseréltek és úgy közelítették meg ellenfelüket, akiből már kifogyott a szufla és ismét a farkas alakja tűnt fel. Már beszélni is alig tudott.
- Ez az amire akartál célozni, Halál Angyala? – kérdezte a gonosz alig érthetően.
- Igen. Lehet, hogy ez a hősködés teljesen idegen számomra, de egy valami közös bennünk: Ha fejlődni akarunk, inkább választjuk a nehezebb utat, ami tartós siker és soha nem fordulunk a könnyebb felé.
- Értem. Akkor, ti nyertetek.
Ezekután Garou elájult. Miközben megkötözték, reménykedtek benne, hogy a többiek sikerrel járnak.

Immáron az utolsó tag, Nine volt talpon. Mikor landolt, már harcra készen vártuk. Bakugo, Eijiro, Urahara és én képeztük az első állást, ám a gonosz vezetőnek esze ágában sem volt azonnal támadni, mert egy másik érdekesség keltette fel figyelmét.
- Nocsak, az a kislány is itt van, aki a Rewind képességgel van megáldva. Eredetileg nem érdekelt volna még a dolog, ám hülye lennék nem élni a lehetőséggel és elvenni azt a Quirkot.
Ekkor Ragna megidézte az öt elem kardját és a támadókhoz csatlakozott.
- Nem hagyom, hogy a lányomat bántsd, rohadék. – morogta az író és a kardjába elkezdte az elemi erőket keringgetni. Rei közbe akart avatkozni, de Hawks megállította.
- Ne aggódj. – nyugtatta Hawks a nőt – Tudja, hogy mit csinál. Ki akarja fárasztani.
Ez igaz is, hiszen ő agyalta ki a tervet. Hármunk feladata pedig lényegében tankolni a sebzést és elterelni a figyelmét. Eijiro azonnal átváltott az Unstopable formába és rohamozott, ami beleütközött a szokásos szélpajzsba. Én azonnal aktiválva a Reverse Dragon Breathot, támadást intéztem a nyaki meridiánját célozva. Bakugo az ellenfél háta mögé került és az ágyúját készült elsütni. Nine erre viharfelhőket idézett meg és az abból kijövő villámcsapásokkal akart minket megtámadni, ám Ragna kardja elnyelte azokat és visszaküldte a feladónak, hatástalanul, mert Nine elugrott előle. Baguko arrébb robbantotta magát és a gonoszra célozva húzta ki karágyújából a reteszt, ami egy hatalmas hanggal kísérve, de látszólag telibetalálta. Miközben lefele zuhant, próbáltam a testében lévő néhány pontot eltalálni, ám direkt tette magát legyőzöttnek, hogy elkapjon és közvetlenül csapjon meg az áram. Be is vált és éreztem a testemben a cikázó gigawattokat. Keményen értem földet, mikor a Muso Tensei elszabadulni látszott. Ki kellet maradnom a harcból egy ideig. Eijiro ismét rohammal próbálkozott, ám amikor a villám őt is meg akarta csapni, azonnal elugrott. Ragna ekkor támadt hatalmas földtüskékkel, amik viszont ismételten lepattantak róla, de a maszkját felsebezték, ezzel szabaddá téve arcát. Noha jóképű volt, de egyben rideg és taszító mosollyal párosult a felállás.
- Ezt vártam tőletek. Előre felkészültetek és még képesek vagytok újat mutatni. Viszont, ki kell ábrándítsalak benneteket: Az első találkozáskor még ki tudtak fárasztani. De most, mindenkinek tudom a gyengéjét. Ideje megmutatnom, miért vagyok én az All for One örököse.
Ekkor ömlött el a szar, mert a felhők jeges esővel bombáztak minket, amik barackmag nagyságúak voltak. Bakugo védekezésképp felfele robbantott, Eijiroról lepattantak a cseppek, az izmaim és a technikám még bírta, Ragna tűzpajzsot vont mindenki köré egy kis koncentrálás után. Ezzel megvédett ugyan minket, de a kardja zabálta az energiát, úgyhogy gyorsan kellet cselekedni. Ebben a Broforce azonnal kivette a részét, mert Bakugo Nine lábára célozva robbantott, míg Eijiro készült újra bevetni azt a technikát, amit anno az Overhaul kúriánál használt. Szemmel láthatólag bevált a tervük, mert a gonosz elvesztette az egyensúlyát és egy újabb robbantásnak köszönhetően felrepült, ahonnét Eijiro felvette a Kinniku Busterbe.
- Red Riot Hell’s Tornado KINNIKU BUSTER! – kiáltotta el magát és készült landolni. Sikeres volt a technika, mert a felhők feloszlottak. Eijiro elengedte Ninet, majd félreugrott, miközben a teste visszaalakult rendes formájába. A gonosz vezetőnek szemmel láthatólag ennyi volt, mert fel sem bírt kelni a földről, de Ragna is megsínylette a dolgot. Kezei megégtek a kard miatt, lévén a pajzs miatt kicsit túlhasználta. Bakugonak is csak egy töltete maradt a csuklóágyúból. Én nagy nehezen lenyugtattam elmémet, de tudtam, hogy ez nem a vége a harcunknak, csak a kezdet (Dark Souls? – R.) Egészségedre. Nine lassan felált.
- Fenébe is. Mostmár az erőm még instabilabb.
Ekkor láttam meg a tag hátát, amiből két cső állt ki, amikben lila folyadék keringett. Az sem maradt sokáig, mert Nine az egészet magába adagolta. Ez csakis doppingszerűség lehetett, mert a pupillái kitágultak és a kezében sötét gömbök formálódtak.

Az egyiket hozzám akarta vágni, ami elől elugrottam. Az padlóban szabályos nyomot hagyott. Bakugot is megkínálta ezzel a lövedékkel, de ő már nem volt olyan szerencsés. Kitért előle, de a gömb lényegében felemésztette bal kezének három ujjat. Ragna láthatta, hogy gyógyítani készülök, ezért azonnal vízgömböket lőtt ki a kardjából, ami röptében alakult át jéggé. Azok becsapódtak Nineba, de már meg sem érezte. Ekkor idézett elő négy kék sárkányt, amik sorban elkaptak minket. Próbáltuk hárítani, ám könnyebb volt mondani, mint megtenni. Eijiro megpróbálta szétszakítani azzal, hogy teljes erejét a karjába irányította, ám az hatástalan volt és a szájak összezáródtak. Bakugot és engem egy időben kaptak be a dögök, Ragna még tartotta magát. Ekkor lépett közbe Hawks, Rei és Urahara. A mesterem elsütötte a Tenha Kassatsut, immár a rendes változatban, ám az csak megtorpanásra késztette Ninet. Ezért újabb sorozatokat lőtt bele, de négy után kifulladt. Hawks ezernyi tollat lőtt ki, amit Rei megjegesített. Azok szó szerint záporozták a gonoszt, ám is kevés volt, mint Balaton szeletben a vitorlás. Csak egyre közelített feléjük. A szárnyas férfinek ekkor eszébe jutott a végső technikája, amit azért nem akart bevetni, mert öngyilkos technika. Ám, nem volt más választása: Vagy azzal zökkenti ki a koncentrációból Ninet, ezzel kiszabadítva minket, vagy végük van. Akkor meg inkább ő vesszen oda. Azonnal Mach 1-es sebességre kapcsolt és felkapta a gonoszt. A levegőben levált néhány tolla és kettejükbe fúródott.
- Ez lenne a nagy terved? Most zuhanni fogunk? – kérdezte Nine érdeklődve. Hangjában semmi fájdalom nem volt.
- Meglátod, mocsok! Íme a végső technikám: Skyfall!
Ekkor a szárnyas férfi minden tolla levált a szárnyáról, ezzel vörössé téve az eget és elkezdtek zuhanni tíz másodperc után. Mikor irtózatos robajjal a földre értek, minden egyes toll beléjük csapódott. Folyamatosan záporoztak, ezzel lényegében tollpárnává alakította Ninet és a sárkányok is megszűntek. Ragna végig védte magát és immár végérvényesen elájult. Ténylegesen túlhasználta a kardját, ezzel minden erejét elszívta. Mi sem voltunk rózsás állapotban. A dögből próbáltuk kiverekedni magunkat, ami a vastagságának hála eléggé erőpazarlásnak számított. Bakugonak még mindig hiányoztak az ujjai, de már látszott a helyükön lévő bébirépa ujjak. Eijiro sem húzta sokáig. Viszont, amint előszőr megláttam, hogy Nine felállt és egyesével tépkedte ki magából a tollakat, mellette Hawks szemmel láthatólag holtan feküdt, ismét megszólalt bennem a Muso Tensei. Ebben az esetben viszont, már esélyem sem volt a visszatartásra… nem is akartam. Átadtam magam az erőnek. Nem érdekel addig, amíg élni látom ezt a férget.

Ekkor történt a legérdekesebb dolog. A legutóbbival ellentétben nem nyomott el, hanem olyan érzés fogott el, mintha a technika teljesen átjárja testemet, de az elmémet békén hagyja. Azonnal Bakugo gerincének két pontját megböktem.
- Te meg mi a faszt csinálsz? – kérdezte, mire túlvilágias hangon válaszoltam.
- Meggyógyítottam a kezed és feloldottam a rejtett erőforrásaidat. Ezzel van esélyünk legyőzni Ninet és véget vetni All for One örökségének.
Riválisom érezte, hogy a kezei csatakzanak az izzadtságtól és egy kisebb robbantása is elég nagy erőt gerjeszt.
- Viszont, egy valamire megkérlek. Ha átvenné felettem az uralmat a Muso Tensei, akkor üss ki.
- Nem fogja, ezen ne aggódj. Tartsd a fejedet itt és nem lesz gáz. – mondta mosolyogva. – Most viszont ideje pontot tenni Nine ügyének végére.
Mire a gonoszra figyeltünk, addigra Rei közelébe ment. A nőt teljesen átjárta a félelem és mozdulni se bírt.
- Nem hittem volna, hogy idáig elfajulnak a dolgok, de kénytelen voltam ellenetek bevetni minden erőmet. Elismerem, derekasan harcoltatok, de a sejtregeneráció végérvényesen az enyém!
Ekkor lényegében odateleportáltam és megfogtam a karját és hátrarántottam.
- Ebben ne légy olyan biztos! – kiáltottam és teli erőből orrbavágtam. Ezt már megérezte, mert húsz métert repült. Bakugo ekkor a tagba eresztett egy hatalmas lövést, ami a földbe érve pattanásra késztette, ám itt nem állt meg a tudománya. Elkapta a tag grabancát és egy újabb robbantással jó messzire repítette. Egy virágos mezőn landolt, ám itt hamar felállt. Mindketten ott teremtünk. Ekkor érezte meg a gonosz az erőmet és félelem futott végig rajta.
- Ez nem lehet… csak kósza pletyka… a… a…
- Muso Tensei. Ez számodra csak a véget hozza el. – mondtam túlvilágias csengéssel.
- Nem hagyom, hogy megöljetek! Teljesítem a mesterem tervét és leradírozom a föld színéről a hasztalan fajtátokat!
- Tévedsz, mocsok! Ez lesz az utolsó csatád! Mestered miatt meghalt számtalan ártatlan ember és szeretett mesterem is. Ideje visszafizetni a kölcsönt. – feleltem ugyanazzal a túlvilágias hanggal, amivel Overhaulnak is. Csak itt tudtam tartani a kontrollt.
- Így van. Neked becsengettek. – tette hozzá Bakugo és mindketten rohamot indítottunk ellenségünk felé. Az szélpajzzsal próbálkozott, ám azt egy robosztus robbanás és ütés kombinációja törte darabokra, ezzel szabad utat adva nekem. Teli erőből állon vágtam, mire az rajzfilmbe illő módon felrepült és harminc méter után megállt. Ekkor Bakugo minden erejét beleadta a robbantásba és figyelte, hogy mikor kerül a lőtávba. Nine gyorsan kapcsolt és megállt a levegőben és két újabb sötét gömböt lőtt felénk. Riválisom kikerülte, ám én visszaütöttem a labdát, ami telibe találta a gonoszt. Kezdett merülni az ereje, mert lassan zuhant, miközben zihált. Nem hagyunk neki második esélyt! Mindketten hátráltunk egy kicsit és amikor kettőnk közé esett, én ütéseket mértem rá a meridián pontjára, míg Bakugo egy álló Howlitzer Impacttal találta el. A hatás várható volt: Akkora energia keletkezett a felgyülemlett csapásokból, hogy hártarepültünk. Reménykedtem benne, hogy ezzel vége a harcnak. A Muso Tensei is elhalkult a fejemben és helyette a kimerültséget érzem. Az állapot kiszívta minden erőmet. Lassan keltem fel, ahogy Bakugo is, teljesen tropára vágott karral. Nine szinte vánszorgott.
- Nem fogtok legyőzni. Nem fogom hagyni, hogy mesterem munkája kárba vesszen. – nyögte, miközben odamentünk hozzá és rámutattuk az ujjunkat.
- Omae wa mou shindeiru. – mondtuk mindketten.
- NA… NANI? – kérdezte, mire elájult. Mindketten ledőltünk a fűre. Nyertünk és ez számított.
- Hogy van a karod? – kérdeztem.
- Széthasználódott az technikám miatt és eldurrantak benne az izzadságért felelős sejtek. És te?
- Én remekül. Csak fáj, ha nevetek.
- És ismered azt a viccet, amikor a kígyó elmegy biciklizni és a nyuszika megkérdi: Te tudsz bringázni? Mire a kígyó: Nem. És elzanyált.
Erre elnevettem magam.
- Menj a francba, Kacchan.
- Kapd be, Deku.
Ennyire emlékszek, mielőtt elsötétült minden.

Másnap estelefe ébredtem fel, mikor Katsuna képessége felgyógyított. Addigra már ott volt Endeavor, Recovery Girl és Aizawa is. Mint kiderült, mindenki megúszta és meggyógyult. Csak ketten szorultak utólagos ápolásra. Hawksnak voltak maradandó sérülései, ami annyit takar, hogy nagyon hosszú ideig pihentetnie kell a szárnyait, hogy minden tolla regenerálódhasson. Tsuyu sem volt még jó bőrben. Noha begyógyult a törött csigolyája, az eléggé nehézkesen mozgott még, de Ai ápolásának hála egész jó utón halad a gyógytornák által. A város bizonyos részei romokban voltak, úgyhogy addig se tétlenkedtünk, hanem segédkeztünk mindenben. Hogy mi lett a gonoszokkal? Imoteph és Medúza meghalt, Garou pedig el akarta harapni a nyelvét, mikor meglátta barátnője holttestét. Valamilyen szinten meg tudtam érteni tettét. Viszont, a legbizarrabb rész, hogy Nine eltűnt. Noha nem értettem, hogy történhetett, de Aizawa elmondása alapján csak kettőnket találtak meg. Kizártnak tartottam azt, hogy saját lábán sétált el. Talán Tomura keze van a dologban? Ha igen, akkor miért? Gondolkozni nem volt időm, mert a feladatok újra vártak minket. Mire az utolsó éjszakát elértük, a lakók megleptek minket egy tengerparti bulival. Abban mindenki benne volt, ám én valamiért nem igazán tudtam teljes lelkesedéssel élvezni. Egyetlen dolog zavart miatt: Hogyan tudtam uralkodni a Muso Tensei felett? Nem áltattam magam, hogy ki tanultam az érzelemkontrolt.
- Látom, hogy nem igazán vagy a bulizó hangulatban. – jelentette ki mellettem Urahara. Már megszoktam, hogy amikor a Hokuto Shinkennel kapcsolatban valami van, ő ott terem.
- Igen. Saját magamon csodálkozok. Képes voltam a Nine elleni harcban megtartani a saját elmémet. Ez lehetetlenség, hiába edzek, ahogy kérted, mert azóta ismét át akarja venni a hatalmat.
A mesterem elgondolkodott.
- Nem lehet, hogy az a Katsuna nevű gyerek képessége okozta ezt? Valamiért ez volt a mellékhatása a technikának, amivel felgyógyított.
- Nem valószínű, mert csak a testet gyógyítja meg a sejtregeneráció, nem az elmémet.
- Akkor meg inkább örülj annak, hogy megcsináltad. Élvezd inkább a győzelmet és ünnepelj a többiekkel. Ochako fogadjuk már vár téged.
Mosolyogva bólintottam és megköszöntem a tanítást. Igazat kell adnom a mesteremnek. Jelen pillanatban pihenés van. A többit ráérünk később kibogarászni.

Tomura elégedetten állt fel, mikor látta Nine bukását.
- Ennyi volt hát. Visszavonolunk. Remélem, élveztétek a műsort.
Kurogiri nyitotta a kaput, amin majdnem mindenki átment. Csak Tomura maradt.
- Mester! Indulnunk kellene.
- Még nem. Teleportálj le oda. Van egy kis beszélgetnivalóm azzal a Nine nevű hulladékkal.
- Rendben. Odaviszlek.
Mire a teleport sikerrel ment végbe, addigra én és Bakugo ájultan feküdtünk. Nine szemmel láthatólag meghalt, ám Tomura belerúgott egyet.
- Tudom, hogy nem purcantál ki, csak megállítottad a szíved. Ismerem a módszereidet.
- Tomura. – nyögte döbbenten és a kezét nyújtotta felé. – Segíts…
- Miért állna szándékomban? Hogy is mondtad? Vánnyadt cerkapöcsnek? Esetleg fogyatékosnak? Érdekes módon, te fekszel a földön, nem én. Ha meghallgattál volna és egy hetet vársz, akkor a bandád nem halt volna meg és te sem könyörögnél nekem, féreg módjára felém kúszva. De All for Onehoz hasonlóan, mohó és türelmetlen vagy. Ez fogja a halálodat okozni.
- Én még élek… - nyögte és lassan tápászkodott fel. – És ha egyszer felkelek, akkor te…
- Kímélj meg a felesleges és üres dumáktól. Tudod, játszottam a hülyét és a bénát, mindezt azért, mert ott van a fejemben a mesterünk parancsa. Emélkszek arra az ukázra, hogy Bakugot vigyem a színe elé, hogy kimossa az agyát. Még arra a tudat alatti parancsra is tisztán emlékszem, hogy Overhault öljem meg. Megtehettem volna, am, az tudod, mihez vezet? Pusztuláshoz, bárhogy is nézzük. Ha nyertek, akkor a teljes világ, ha vesztetek, akkor mi veszünk oda. Ezt akadályozom meg végleg, mert egy bukott mester irányít minket. És ideje lesz megtenni az első lépést, az elveitek elpusztítására, nemde?
Tomura mondata végén megragadta Nine nyakát és szépen elporlasztotta az All for One örökösét. Fájdalmas grimasza hamarosan elporladt és a széllel eggyé váltak.
- Ezekután mit szeretne, mester? – kérdezte Kurogiri. – Nem akarja megváltoztatni a társadalmat?
- Dehogynem. Nem tettem le a célomról. Csak úgy akarom megcsinálni, hogy a lerombolt részre építeni is tudjak. Ők csak a pusztításhoz értettek csak, aminek már romjai se lennének. Szerencsére, ezzel elvágtuk az összes örököst. Lelépünk. Ideje kialakítani az új rendet.
Megnyílt a teleportkapu és Tomura indulni készült. Ránkvetette a pillantását és csak ennyit szólalt meg:
- Pihenjetek csak, Midoriya és Bakugo. Hamarosan találkozunk.
Mikor távoztak, a kapu bezárult mögöttük. Rá tíz percre érkeztek meg Aizawáék.

A hazautazás komppal volt megoldva. Már éppen mindenki készült beszállni, amikor feltűnt Katsuna, Mahoru és az édesapjuk is, aki Quirk nélkül, de legalább élt és virult. Eleget hálálkodott nekünk. Én a kissráctól búcsúztam el, Bakugo a kislánytól.
- Aztán legyél jó és edz. Egy napon belőled is lehet hős. – mondtam és megsimogattam Katsuna fejét.
- Rendben. – bólintott, majd átölelt, amit viszonoztam.
- Remélem, hogy te leszel az első számú hős! Ha így harcoltál, akkor ez a minimum! – kiáltotta Mahoru Bakugo felé.
- Arra mérget vehetsz! Egy nap All Might nyomdokaiba lépek és rád is számítani fogok! – válaszolt ugyanolyan hévvel és összeérintették öklöket. Nagyon kijöttek egymással a csata óta (Ha engem kérdezel, nem a legjobb példaképet választotta. – R.) Most hogy így mondod, van benne logika. Felszállásunk után nem sokkal a komp elindult. Ott láttam, hogy a város lakói integetnek nekünk, amit lassan elnyelt a távolság. Egész poén volt ez a küldetés, de hogy egy ideig nem kívánok balhét, az biztos.

Amikor már nem láttam a szigetet, akkor megfordultam és ekkor Ochako lesmárolt.
- Hallottam, mesterünktől, hogy sikerült kitanulni a Muso Tenseit. Gratulálok. Ha egy nap ráérünk, akkor megjutalmazlak ezért. – mondta halkan, mikor végzett a csókkal
- Szeretlek. – súgtam vissza, mire Ai a fenekünkre csapott.
- Ez nagyon jó hír. Beszállhatok harmadiknak? Esetleg párcserés támadás?
- Tisztára Mineta, csak nagy mellekkel. – jegyeztem meg cinikusan, mire felnevetett, ám eszébe jutott valami.
- Tényleg, emiatt jöttem felétek. Ragna kérte, hogy adjam át ezeket.
Ekkor kivett a mellei közül két levelet. Egy újabb kérdezz-felelek meghívó volt, de most a listán megakadt a tekintetem. Jövő hét szombaton elég sok embert kérdeznek ki. Végtérre, miért is ne, elmegyek rá.