A délutáni programok közül a két legfontosabb, a címben említettek. Itt bizony már nem volt mellébeszélés, semmi púder, hanem a kemény versengés. Ez már a délután kettőkor induló szépségversenynél meglátszott.

Ashido feszült volt. Szinte majd szétrobbant az idegtől, amit az eddig kétszer zsinórban bearatott Bibimi Kenranzanki keltett. Mikor megbizonyosodott, hogy minden versenyző összegyűlt, akkor megszólította őket.
- Mi van, vesztesek? Próbáltok engem lemosni? Nagy fába vágtátok a vajazókéseteket, drágáim, mert ezt az évet is én fogom nyerni!
Ai, aki éppen készült volna egy doboz vaníliás kekszet szétosztani a versenyzők között, felmordult.
- Idefigyelj, kisanyám! Nem tudom, kinek képzeled magad, de most fejezd be, mert csúnyán megjárod.
- Kinek képzeled magad? – felelte pökhendien, meg sem rezzenve a fenyegetéstől és tekintete a sütisdobozt fixírozta. – Te nem is indulsz a szépségversenyen. Ha meg indulnál, akkor mivel tűnnél ki tőlem? A nagy melleiddel?
- Mindenben, ami a szépséget definiálja. – felelte tömören a póklány és megropogtatta ujjait. – Amúgy a válasz az első kérdésedre, hogy az, aki annyira megver, hogy a rondasági versenyen se nevezhet, mondván profikat nem engednek. Úgyhogy válogasd meg a szavaidat, de marha sürgősen.
- Tökéletesen jellemezted magadat. Apropó, miért adogatsz sütit a szerencsétleneknek? Ezzel akarod megnyerni az egészet, mert belátod, hogy igazam van?
- Jó, hogy kérded. A bátyáddal és az apáddal két napja hancizok és mindahányszor kielégítettem őket, kaptam egy sütit. Na most lehet számolni. – válaszolt Ai és felemelte a bontatlan, kilós vödröt, tele pilóta keksszel. Ettől Bibimi rendre berágott és le akart keverni egy pofont Ainak, ám nem kockáztatott. Helyette megfordult és elindult a kijárat felé.
- Ki csinálta a sminkedet? Mert üzenni kéne neki, hogy a tonnányi alapozó a pofádon a ház falára való és nem pótolja a szépséget. – kérdezte a póklány hangosan, ám erre válasz nem érkezett. Ashido ellenben le volt törve.
- Igaza van. Minek indultam el ezen? Esélyem nincs.
- Jaj, ne hagyd, hogy ez a bányarém letörje a kedved. Mindent rendesen megcsináltunk és szerintem te sokkal dögösebb vagy, mint én. És én díjat nyertem meg tavaly.
A póklány megsimogatta a fejét és megpuszilta a homlokát. Ettől a lány úgy érezte, hogy visszatér az önbizalma. Ai időközben kibontotta a dobozt.
- Versenyzők! Nyugodtan vegyetek magatokhoz egy kis boldogsághormont. Tele van csokival.
A lányok rendre meglepődtek, de eleget tettek a kérésnek.
- Miért vagy ennyire kedves? A vetélytársaid vagyunk. – sóhajtotta halkan egy elsőéves és Ai szemébe nézett.
- Vetélytárs? Igen. Ellenség? Nem. Vagy valami ilyesmi, most nem forog az agyam rendesen. – mosolygott a póklány és megkoppintotta felső kezével a kobakját. – A válasz az, hogy tisztességes versenyt szeretnék, nem elnyomást. Sok sikert kívánok mindenkinek.
A lányok felemelték kezüket.

Elindult a szépségverseny, ahol az osztályok nevezői sorban léptek fel és pózoltak. Eléggé kemény volt a konkurencia alapból is. Kisportolt test, személyre szabott, szépséget kiemelő ruha. Amikor Bibimi sorra került, Ashido fele kiöltötte a nyelvét.
- Ne törődj vele. Ha lefejeled, mint bálna a tartályhajót, akkor azzal kizárnak a versenyből. – nyugtatta Ai Ashidot, akin érezhető volt, hogy még tartani kell benne az önbizalmat. Végül, utolsóként kihívták, ahol a zsűri elé lépkedett. A póklány elégedett volt már most barátnője tökéletes performanszának, ami lényegében egy tökéletesen szexi pózban és egy remekül előadott break tánc kompozicióban mutatkozott meg. Ha valamilyen csoda folytán Bibimi nyerne, azt nem fogja olcsón megkapni. A zsűri tanácskozott öt percig és a végeredménynél esett le mindenki álla. Döntetlen volt a két jelölt között, ami miatt a külföldi hősök vitába kezdtek egymással. Ekkor az eddig műsorvezető Present Mic megszólalt a színpadon lévő két lány felé.
- Mivel döntetlen született és nem kevesebb, mint fél óra van hátra, más módszerekhez kell nyúlni! Ezt hívjuk a U.A.-ben hirtelen halálnak. A két félnek meg kell küzdenie az első helyért.
A tömeg ujjongott, míg a bírák csak elképedve néztek. Igaz, valahogy dűlőre kell jutni, de ez túl spártai. Ashido elemében érezte magát, mert Bibimi támagtó osztályos lévén nem igazán rendelkezett harci tapasztalattal. Ellenben ő folyton fejlesztette magát és edzett látástól mikulásig.
- A… A… Azért ne így döntsük el! Másban mérjük össze erőnket. – habogta a bányarém.
- Ez igaz. – mondta Sky High. – Ha jól emlékszek, akkor a fesztivál a szórakozásról szól, nem a bunyóról.
- Ki vele, miben akarod összemérni velem a tudásod? Talán póniló lovaglásban? Vagy kurvasági versenyben, mint Paris Hilton Furkó bá ellen? – kérdezte Ashido cinikusan és gúnyolódva.
- Nagyon vicces vagy… gitár párbaj. – jelentette ki Bibimi, akinek garfieldi mosoly feszült az arcára. – Aki hamisan játszik, vagy elvéti a ritmust, az veszít.
- Nem tehetnénk még érdekesebbé a küzdelmünket? – kérdezte Ashido.
- Mire gondolsz?
- Aki legelsőnek kidől, az veszít.
- Benne vagyok.

A tömeg és a zsűri kíváncsian várta a két titán párbaját. Ashido már vett pár leckét Kyokától gitározás tekintetétben. Ám, arra nem készült fel, hogy Bibimi ezzel a húzással csapdába csalta. Tavaly hasonló eset történt és nyert, ám ez nem a véletlen volt, de még tehetséget sem volt vele köszönőviszonyban. Volt egy titkos trükk a tarsolyában. Amikor megkapták a gitárt, a reflektorfény mindig az adott gitározóra vetül. Ai a színpad bal oldalán figyelte mindkettejük játékát. Itt feltűnt, hogy Bibimi mintha nagyon furán játszana. Nem látszik az, hogy a megfelelő húrokat pendíti meg az adott ütemhez. Kicsit ráfokuszált a gitár oldalára és majdnem leesett az álla. Egy rádiós adóvevő volt, ami jeleket fogadott és automatikusan pengette le az eszköz húrjait. Pokolba is. Akárki van a vonal mögött, az szinte tökéletesen nyomja. Ashido meg lehet, hogy ügyesen játszik, de nem lehet tudni, meddig bírja, pláne, hogy Bibimi a Throught The Fire And Flamesbe kezdett bele, ami nagyon kimerítő szám. Ekkor valaki megsimogatta a vállát. Alsó bal kezével hátranyúlt és megfogott egy mellet. Egyből felismerte a gazdáját, mert már minden osztálytársnőjét megtapogatta.
- Hékás! – kiáltott fel halkan a mell tulajdonosa, de nem ellenkezett, mert érezte, hogy valami itt nem kerek.
- Toru! Mit keresel itt? Vagy mindegy. A segítséged kell.
A lány elpirult, ám ez a láthatatlansága miatt nem volt észlelhető. A póklány levette a kezét és a lányra nézett.
- Miben?
- A terem tizenöt méteres körzetében van olyan búvóhely, amin keresztül nem hatol át a hang?
- Igen. A szomszédos szoba elméletileg hangszigetelt. Ami a zsűri mögött van. Miért kérded?
- Ashidot csapdába csalták, nem is kicsit. Ott valaki Bibimi helyett játszik.
- Bízd rám a mocskot. Fogd meg ezeket.
Toru levette a ruháit, így teljesen láthatatlan lett. Mostmár arra kellet vigyáznia, hogy a reflektorok fénye ne vetüljön a lányra, ugyanis, a magas fényben látszódnak a körvonalai és akkor osztálytársnője ellen játszik. Elkezdett lopakodni és majdnem az egyik reflektor bekapcsolt egy félrenyomott gomb miatt, de szerencsére a súgólyukba be tudott surranni. Amikor a zsűri mögé ért, akkor lenyomta halkan a kilincset és Usain Boltot megszégyenítő sebességgel csukta be az ajtót. Ai közben figyelte, hogy Ashidoból kezd kifogyni a szufla. Remélte, hogy beválik a megérzése.

Mit ad a shounenek istene, be is vált. Egy manga párbeszédablak fejű 2-B osztályos diák nyüstölte a húrokat egy hasonló kialakítású gitárból. Toru hangtalanul közelebb ment, amikor kiszúrta a gitár jelküdő eszközét, amit egyetlen mozdulattal le is kapcsolt. Ugyanekkor, pont még Ashido játszott és Ai felé nézett. A póklány mutatta, hogy csapja fejbe a gitárral. Így is tett, amikor Bibimi játszani készült egy csapást mért a lány fejére. Az hanyatt vágódott és ekkor a gitárból furcsa frekvencia áramlott. A tömeg, aki eddig ujjongott minden sikeres taktusra, meghőkölt.
- Ez csalás! Gitárral vágta pofán, hogy kifeküdjön! – elégedetlenkedett Blue Rose.
- Nem csalás! – vágott vissza Present Mic. – Az volt a lényeg, hogy aki kidől, az veszít! A módszer viszont sehol nem volt megszabva!
Ekkor Ai odament Present Michez és elkérte a mikrofont.
- Ehhez mind hozzáadjuk még egy pofátlan tényt, hogy Bibimi csalt!
Ekkor a megnevezett felállt.
- Hogy képzeled ezt rólam állítani, te cafka?
A pókálny elmosolyodott.
- Ismerjük a mondást: Nem csalás, amíg le nem buksz! És gyanús volt a gitárodon az a kiálló, kicsi valami, így egy kicsit utána jártam Toruval. És nézd csak, mit találtunk?
Ekkor Toru előrángatta a tagot.
- Ez Manga Fukidashi a második B osztályból!
- És most ismerd be, hogy csalással próbáltad Ashidot megverni, mert érezted benne az erős ellenfelet.
Ekkor Bibimi elkérte a mikrofont Aitól.
- Elismerem. Csaltam, hogy harmadik alkalommal megszerezzem a szépségverseny díját. Viszont, kedves közönség, kedves bírák… vallomással tartozok. Semmiben nem vagyok jó, csak a szépségem maradt és a bájolgásom. Úgy éreztem minden ilyen versenynél, hogy ha elvesztem, akkor senkit nem fogok érdekelni.
- Tévedsz. – hallatszott Manga válasza. – Én mindig is szerettelek. Azért segítettem neked a versenyben, mikor két hete azt hajtogattad, hogy félsz a vereségtől. Nem a megígért Doom Eternal és Animal Crossing: New Horizons hajtott, tudd meg. Csak azt akartam, hogy viszonozd az érzéseimet.
- Nagyon köszönöm. – súgta Bibimi és átölelte a férfit. Ai Ashidohoz ment.
- Erre szoktam mondani, hogy a szerelem nemcsak vak, de még hülye is.
- Bagoly mondja verébnek. Összejöttél osztályunk legnagyobb perverzével. – jelentette ki Ashido felvont szemöldökkel.
-  Harapd meg a herémet. Kevered a dolgokat. Az én esetemben a szerelem tényleg vak. Az ő esetükben hülye is. Ne értsd félre, nem ítélkezek.
Ekkor mindketten felnevettek.

Akármennyire is megható volt a beszéd, a csalás, csalás marad, így Bibimit kizárták a versenyből, így Ashido vehette át az Akadémia Szépe kupát. A tömeggel és a bírákkal együtt tapsoltam. Ám tudtam, hogy ez csak egy győzelem és volt hátra még egy fontos pont a fesztiválon: A tehetségkutató! Itt dilemmában voltam, hogy kinek szurkoljak: Ainak és Erinek, vagy Kyokának és a bandájának. (Száz yent teszek Kyokára. – D.) (Én is ugyanennyit, de Eriékre. – R.) Ez nem csalás a részedről, Ragna? Te írod a sztorit. (Picsába, már kezet ráztunk rá. Hogy erre miért nem gondoltam. – D.)