Egy kis ideig szemezgettünk Gentleékkel. Arcukról leolvastam, hogy jelenleg inkább néznék végig a Darwin’s Game összes részét vagy a Big Ordert, mintsem harcolniuk kelljen. Mirio azonnal rohamot indított meg Gentle felé, ám az a semmin lepattant.
- Kár a gőzért! Ruganyossá tettem a levegőt, úgyhogy bármivel támadtok, azonnal megy is vissza a feladónak.
- Aztarohadt! És még a képességük is király. Ha beszélek Ragnával, lennétek ti a főgonoszok a Star Knight Dekunak? – kérdeztem.
- Kizárt! Mi sosem leszünk olyan alattomosak, mint a Gonosz szövetség! – kiáltotta La Brava. – Mi sokkal úriasabbak vagyunk…
- Meg ésszerűbbek, logikusabbak, inteligensebbek és sokkal hihetőbb karakterek mélységgel és árnyaltsággal. Most, hogy kiveséztük a különbségeket köztetek és a „végső nagy antagonista” között, kérdem újra: Lennétek ti a főgonoszok?

Direkt tettetem magam hülyének (Azt nem nehéz. – R.). Fogd be, nem kérdeztelek. Kezemmel jeleztem Mirionak, aki figyelt, hogy hívja a többieket kommunikátoron. Ám, az amint az ujjával a füléhez nyúlt, azonnal felhúzták a nyúlcipőt.
- Itt Lemmillion az őrjáratnak! Két gonosztevő, névszerint Gentle és La Brava halad lefele a Sanjiro utcán a régi étteremtől! Rei, Todoroki, Hisashi! Haladéktalanul hagyjon fel a feladatával és azonnal vegye őket üldözőbe. Nejire és Tamaki! Folytassátok az őrjáratot.
- Értettük! – Hallatszott a válasz mindenkitől szinten egy időben.
- Ezek aztán gyorsan tudnak futni. Biztos, hogy így utolérjük őket? – kérdeztem.
- Igen, csak kerülőutakkal. Kövess!
Mirionak nem kellet körbevezetnie, mert én úgy ismertem a U. A. és a lakásom környékét, mint a tenyeremet.
- Erre gyorsabb. – mondtam és futás közben egy mellékutcába kanyarodtam. Egy darabig semmi, aztán megláttuk őket. Mirio jelzett, hogy maradjak hátul. Hallottam is a beszélgetésüket.
- A roseb! Még szerencse, hogy leráztuk őket. – zihálta a nő, majd a kukába dobta maszkját, ami elszakadt.
- Nemhiába az a mottónk, hogy szégyen a futás, de jót tesz a vérkeringésnek. – lihegte Gentle.
- Sziasztok, srácok! – köszönt Mirio.
- Szia, Lemillion.  Ahogy mondtam…
A férfi szájára ráfagyott a szó és döbbenten nézett a hősre. La Bravaba több érzék szorult és azonnal füstbombát hajított el, ami volt annyira vastag, hogy simán felszívódhassanak. Hiába próbáltam követni hang alapján, mintha azt is megbabrálta volna az a nyavalya és nekiszaladtam egy kukának.
- Egy rossz Tom és Jerry részben érzem magam. – nyögte Mirio, aki kőfallal kötött közelebbi ismertséget.
- Én is. Remélem, hogy a többiek sikerrel járnak és egyikünk se tesz említést erről a ballépésről. – sóhajtottam. – Kövessük őket. Van sejtésem, merre menekülhettek.

A két gonosz jó fél kilométert futott le és annyi kanyart vágtak be, hogy ténylegesen követhetetlen legyen az útvonaluk. Egy kihaltabb sikátorban megálltak, hogy szusszanjanak.
- Remélem, sikerült lerázni őket. – dőlt le a földre Gentle, halható volt, hogy mindjárt kiköpi a tüdejét.
- És én még azt hittem, azzal a két sráccal kosarazni volt a kimerítő. – zihálta La Brava, majd egy kulacsot vett elő és benyakalta annak tartalmának felét. Átadta társának és figyelte a környéket a lehetséges támadásokra felkészülve. Ám, amikor kipihenték magukat és indulni készültek, a semmiből egy hatalmas jégfal állta útjukat. Ha ez még nem lett volna elég, akkor még vastag, feketés köd lepte be őket.
- Miért használtál el még egy bombát? – kérdezte hitetlenkedve Gentle.
- Nem én voltam. Különben, a füstnek miért olyan az illata, mint a puskapor… Tűnjünk el innét!
Gentlenek nem kellet kétszer szólni, felkapta társát és ruganyossá téve a talajt és akkorát ugrottak, hogy a közeli felhőkarcolót is túlrepülték. Hisashi és Rei és Todoroki, akik csinálták a gátat, követték.
- Kicsit durva volt a puskapor felhő, nem gondolod? – kérdezte a fiatal srác idősebb kollégáját.
- Most mi van? Nem robbantottan fel és hamar feloszlik. Én fejlesztettem ki ugyebár…
- Elég legyen! Ideje csapdába szorítani a két jómadarat! – hallatszott Mirio hangja a kommunikátorba.
- Igaz. Betereljük őket az erdős terepre a U.A. négyes gyakorlóterületére. – válaszolt Rei.
- Az tökéletes. Gyorsan be tudunk oda futni és akkor megadásra késztethetjük őket. – mondtam és Mirio karját megfogva vágtam le a rövidítést. – Amúgy, az rejtélykérdés, hogyan tudták annyiszor feltörni a biztonsági rendszert?
- Arra ráérünk akkor rájönni, ha már elfogtuk őket. Csak figyeljetek Gentle mikor használja és hol a ruganyosságot.
- Szemmel láthatólag bármelyik testrészéből képes bármilyen felületet rugalmassá tenni. Kis idő után áll vissza a fizika szabálya, miután az adott dolgon használta. A nő képessége nem tisztázott.
- Értettem. Legyetek minél óvatosabbak és ez parancs. Lemillion kiszáll. – kapcsolta le Mirio az eszközt.

Gentle és La Brava próbálták új, kéretlen vendégeit lerázni, ám ez nem ment olyan tisztán. Amint próbáltak az egyik rejtekhelyükre ugrálni, akkor vastag jégeső szerű lövedékek késztették röppálya módosításra.
- Az erdő felé terelnek minket, de miért? – kérdezte La Brava gyanakvóan. Azt hitte, Gentle nem hallja, de tévedett.
- Értelemszerűen csapdába csallnak minket és nem hagynak más lehetőséget, mint belesétálni. Készen állsz majd a Quirkod használatára?
- Igen. Egyelőre játsszuk a szerepünket?
Gentle csak bólintott. Amikor az erdő határához értek, üldözőik megálltak. Mikor azt hitték, nem lehet rosszabb, akkor valaminek nekicsattantak, amiből nem tudtak kimászni. Nem sejtették, hogy valaki ezt a helyet használja reggeli edzésre. Ai volt az, aki megérezte, hogy a hálójába beakadtak.
- Nocsak, két lepke beleragadt a hálóba! Ideje játszani velük. – súgta halkan, mégis érthetően a társaság felett. – Miért menekültök? Talán valami rossz fát tettetek a tűzre?
- Köszönjük a lefogást. – mondta Mirio, mikor megérkeztünk a helyszínre.
- Nincsmit, csak legközelebb hagyd meg nekem a játékszereket. – mondta kuncogva a póklány majd ő is megnézte közelebbről a célpontokat. – Csak nem a Gentle Criminals? Akkor még mázlitok van, öcsisajtok. Azt hiszitek, hogy vicces az ügynökségünkre betörni? Pedig marhára nem az. Miattatok röhögött a rendőrség rajtunk, de az nevet, aki utoljára nevet.
La Brava most találta ésszerűnek bevetni képességét.
- Szeretlek, Gentle! – kiabálta hangosan, mire a férfi körül lila aura gyülekezett a másodperc törtrésze alatt. Ám, ez nemcsak látványelem volt, mert a férfi elkezdett himbálóztatni a hálót és egy hatalmas lendülettel el is szakította a csapdát és La Bravat is kiszabadította.
- Nem akartam erre fordítani a tartalék lelépést, de nincs más választásom. – sóhajtotta Gentle.

Mirio jelezte, hogy maradjak ki ebből. Okkal, mert elmondtam neki még reggel, hogy csak egy percig vagyok harcra kapacitálható jobb esetben. Észrevettem , hogy a srác ruhája alatt egy hálós, testhez simulós kezeslábas van. Magamban lefogadtam, hogy nem a divat miatt hordja, hanem a Quirk nélküliséget kompenzálja. Nem volt idő ezen filózni, mert Mirio Gentlet akarta rúgásból megsebesíteni, ám az egy ütéssel lett hárítva, ami nagyon fájhatott, mert tisztán hallottam a lábtörés hangját.
- Felesleges a harc ellenünk, mert se-perc alatt leverünk titeket! – kiáltotta Gentle, majd felém ütött, amit hárítottam. Aktiváltam a Reverse Dragon Breathtot és hárítva azonnal a nyakára célozva egy meridián pontját akartam kiütni. Ám, a kezem lepattant a testéről és el is tört. Remek, morogtam magamban és a másik kezemmel próbáltam ütést mérni a combjára, ám az is balul sült el, mert kitért előle.
- Felesleges ellenem a harc, ifjú! Ha nem vetted volna észre, akkor a Love, vagyis a szerelem Quirk rajtam van, akkor az egész testem ruganyos lesz, visszaverve minden támadást, ami el akar találni. Sajnálom, hogy harcolnunk kellet és higgyétek el, szívesen cseverésznék veletek, de az álmunkat kell végrehajtani. Viszlát, hősök!

Amint Gentle kijelentette ezt, azonnal beugrott egy vakmerő ötlet, ami talán működni fog. Egy dobásom van, legalábbis úgy éreztem, mert a fejemben felszólalt a Muso Tensei hangja. Felemeltem mindkét öklömet és arra készültem, hogy akkora ütést mérjek a földre, hogy a talaj ejtse csapdába a gonosztevőket.
- Star Knight Deku ZÚZ! – kiáltottam olyan erősen, hogy a Muso Tensei hangja is elnyomódott, majd a földre csaptam. A hatás nem maradt el, legalábbis a föld elkezdett remegni. Genlte és La Brava alatt beszakadt a fellazult talaj és legalább három métert zuhantak. Mikor a kettős elég csúnyán ért földet, La Brava Quirkje is elfoszlott. Itt volt számukra a vége, hiszen a technika egy nap csak egyszer vethető be. Gentle átölelte La Bravát.
- Hát, ennyi volt, drága. Most arra kérlek, hogy menekülj és hagyj engem hátra. Nincs semmi értelme, ha elfognak. Én falazok neked.
Ekkor La Brava sírásba tört ki. Átérezhetem szerencsétlen lány érzéseit.
- Nem! Nem hagylak el! Veled együtt fogok börtönbe kerülni! Inkább ez, mint újfent magamra maradjak! Te vagy az egyetlen, aki megért ebben a fényesnek látszó pokolban!
- Én is szeretlek. Bár több időt tölthetnénk el kettesben. – válaszolt Gentle és simogatta társa hátát. Én is bekönnyeztem, Ai is szomorúan nézett le rájuk.
- Hát ilyen az őszinte és tiszta szeretet. – állapította meg Mirio, aki nagy nehezen felállt. Kis idő után megérkeztek a rendőrök és kihúzták a kettőst a bajból. Amikor Gentlet meg akarták bilincselni, akkor La Brava kiszabadult a lefogó rendőrtől és kiabálta, hogy inkább őt bilincseljék meg.
- Nem kell ide semmi bilincs! – kiáltotta Mirio. – Önként mennek börtönbe. És egymás mellé ültessék be őket.

A két bűnöző valóban önként szállt be a kocsiba és a rendőrök is tartották a szavukat. Recovery Girl is kiérkezett a helyszínre és begyógyította a sebeinket. Mirio az ápolás után azonnal felállt.
- El kell intéznem valamit. A többiek folytassák a járőrözést, csak most Hisashi fog Midoriya helyettesíteni. Reméljük, nem lesz több atrocitás.