Mielőtt bárki azzal jönne a Minetás sztori kapcsán, hogy végre teljesen komoly lesz, annak van egy hírem: Lehet, hogy hőstettet hajt végre, de azzal számolni kell, hogy Aijin párja, aki messze perverzebb. Erről szól ez a kis szösszenet, hogy milyen, ha két perverz összefog.
Másnap reggel a lányok arra panaszkodtak, hogy egy-egy bugyijuk eltűnt. Viszont, a srácok, köztük én is realizáltam, hogy egy-egy boxerünk eltűnt. Mindenki gőzerővel kereste, kivéve az a két említett jómadár, aki mit sem törődve a fennforgással, pókerezett. Egy perc elteltével a teljes osztály köréjükgyűlt, mert eléggé intenzív meccs alakult ki már három lap leosztásánál (mielőtt kérditek: Texas Hold’emet játszanak. – R.). Mikor az ötödik lap kijött, Ai rávágta az All Int. Ekkor furcsálltuk, hogy nem volt semmi zseton, ami logikus, hiszen senki nem hozott pókerkészletet. A terítésnél ellenben Mineta nyert és ekkor esett le a fogadás tétje. Ugyanis Ai sóhajtva tette az asztalra az összes ellopott női fehérneműt. Mire észbekaptak, akkor mindketten kaptak egy tockost.
- Ezt tudod, miért kaptad? – kérdezte Ochako mérgesen Aitól.
- Igen. Ha nyilvánvaló, hogy ász pókere lesz, akkor ne kezdjek el emelni egy szaros full housera. – nevette el magát a póklány, ám ez szegényes válasz volt. Reggeliig mindketten lógtak, de itt röhögtek egy sort és némi himbálózás után csókolóztak. Végül, kiszabadították magukat. A vér nem válik vízzé, ugyebár.

A vasárnapi kupaktanács végére beírtuk a jelentkezési lapra, hogy mi magyaros ételeket fogunk árusítani. Félreértés ne essék, nem nyereséghajhászásból csináljuk ezt, hanem a diákokat és a látogatókat akarjuk megismertetni Magyarország néhány ékkövének számító, úgynevezett hungarikumaival. Apám is részt vett ezen megbeszélésen, mert ő tartotta a kapcsolatot Andor Bélával, akit a bevétel fele fog illetni, másik felét adományozzuk egy árvaház felé megy, ezzel példát mutatva a világ felé, hogy mi igaz hősök vagyunk még most is.

Másnap megindultak az órák. Reggel Ragna ránk bízta Erit, hogy vigyázzunk rá, mert Rei nem ér rá és addig két barátjával, Rolanddal és Mangival festik és rendezik be a gyerekszobát. Aizawa ugyan eleinte ellenkezett, de a többi tanár egyből megimádta és vendégként kezelte. A Modern Művészet tanárnőnk, Midnight még hasznot is húzott. Neki szokása volt az óra elején szóban feleltetni, ebben a módszere az, hogy egy kvázi pachinko masinán (Nem Konamis, mielőtt valaki ezzel jönne. – R.), amit ő kreált, abban legurított egy kis fémgolyót. Ám, most taktikát váltott és a tanári asztalnál rajzoló Eri fele fordult.
- Szeretnél nekem segíteni, ha szépen megkérlek? – kérdezte mézesmázos hangon, mikor belépett.
- Igen, néni. – kiáltott lelkesen a kislány és felnézett rajzából.
- Menj oda az egyik szimpatikus diákhoz és simogasd meg a combját vagy a karját. Az fog felelni. – jelentette ki az utolsó részt az osztály fele nézve, vigyorából leolvasható, hogy kitalált egy igencsak kemény kínzást. Láttatok már másodéves hőstanúlót félni egy hatévestől? Hát, az olvasó elképzelheti, hogy Eritől úgy félt az osztály majdnem egésze, mint a tűztől, kivéve engem, mert a mostani anyagot még könnyű volt megtanulni. Azonfelül a délutáni órát Urahara elhalasztotta, mondván elég nagy fába vágtuk a fejszénket. Ugyanis, az ötletet a diákönkormányzat és a tanári kar egyaránt érdeklődéssel várja, csak egy japánnak nehezen menne a magyar ételek megtanulása. Ám, én tudtam, hogy mi a valós oka a gyakorlati órák elmarasztalásának: Nem tudtam még teljeskörően irányítani érzéseimet. Hiába gyakorlok még a tudtán kívül is, akkor sem haladtam sok lépést. Nem ért váratlanul, hogy a receptek megtanulása emellett gyerekjátéknak tűnt. Nem vicc, a lángost egész hamar elsajátítottam és még a hurka sütése is tökéletesen ment, igaz, csak elméletben vágtam a fejemből, lévén az csak a fesztivál előtti utolsó napokra lesz meghozva. Ai ismét bizonyította, hogy annyira sokoldalú, hogy az már gömb. Egy dolog, hogy segít Erinek a dal megtanulásában és rajzolja a színpadot fénytechnikával együtt, amibe Mineta is besegített, de még a küszködő Ashidonak is segít, aki előtt az Avon katalógus mostani számának összes terméke szerepelt, amiből ki kellet választani, hogy a pink bőréhez milyen készlet passzol a legjobban.
- Ha vége ennek a bemutatónak, minimum egy évig nem veszek magamra sminket. – sóhajtotta a lány, mikor a tizedik szettet mosta le magáról.
Kyoka írta a dalt és szervezte a saját csapatát, amiben Bakugo volt a dobos, Momo a szintetizátoros, Kaminari a bassz gitáros, Tokoyami meg a rendes gitáros volt. A lány vállalta az éneklést, mondjuk, ez kizárásos alapon történt. Így ment a tervezgetések garmadája, ám kiszúrtam valamit. Kyoka néha igencsak ronda pillantásokat vetett a póklányra. Ez nekem eléggé furcsa volt, de nem volt időm sokat tökölni.

Amikor kicsengettek, akkor Ai megállt Kyoka előtt.
- Elárulnád, hogy mi a bajod velem? – kérdezte a póklány határozottan. – Ha a múltkori közös zuhany miatt vagy berágva? Bocsánat, mikor lehajoltál és csak be…
- Nem! Különben is, ki mondta, hogy van veled bajom? – reagált rá Kyoka lenéző tekintettel.
- Ne add nekem elő, hogy puszta unaloműzésből nézel rám úgy, mint a szomszéd elkényeztetett macskája a száraztápra. Vagy…
Kyoka szó nélkül fellökte Ait és berohant a szobájába.
- Nem szeretnék közbeszólni, Ai néni, de szerintem az zavarja, hogy jelentkeztünk a tehetségkutatóra. – mondta Eri, miután a póklány felállt.
- Van benne valami. Na mindegy, a szobámba alukálhatsz egy kicsi… megint néninek szólítottál? Te kis ördögfióka, most megkapod a magadét!
Ai széles vigyorral elkezdte a kislányt mind a négy karjával csikizni, mire felnevetett és ismét csipkedni kezdte a póklány orcáját. Aranyos látni kettejüket, amivel az osztály bennmaradt része egyetértett és nem szólt az akadályozás miatt. Egy idő után a póklány felkapta Erit az alsó karjaival és a felsővel átölelte. Aztán távoztak, ezzel megszűnt az akadály. Ochakoval és Tsuyuval éppen a fejünket vakartuk azon, hogy mi lehet Kyoka baja a póklánnyal, de kevés tény hiányában csak két dologra tudtunk appellálni: egyrészileg, a frusztráció oka az lehet, hogy nagyon közel került Minetához, mert józaneszű nő nem jönne össze azzal a kertitörpével. Viszont, a logikusabb a tehetségkutató, mert riválist érez benne. Továbbá, azt sem értettük, hogy Ai és szőlőpofa miért röhögnek halkan, mikor meglátják Iidát. Azt könnyebb volt megmagyarázni, hogy miért látjuk minden reggel két, orvosi maszkban gondnokot odakint takarítani. Ugyanis, az ezért felelős robotok operációs rendszerét Androidról Win 10-re cserélték és azok első nap kékhalált kaptak. Az Akadémia vezetősége kardoskodott emelet, tanulják meg használni.

Ai lefektette ágyába Erit és addig dúdolt neki, míg el nem aludt. Ezekután le akart ülni, hogy folytassa a tervezést, amikor kopogtattak. Kinézett és látta, hogy Kyoka az.
- Nocsak, morci hölgyemény. Mit óhajtasz tőlem? – kérdezte halkan és cinikusan. Látta, hogy valami nagyon rágja belülről.
- Beszélhetnék veled? Ha nem gond. És négyszemközt. – súgta a lány és elkezdte a Jackjét babrálni.
- Persze, de csak halkan. A kisöcsémet sem szoktam felébreszteni, ha egyszer szundít.
Bevezette a szobába, majd kiugrottak az ablakon. A közelben dolgozott az említett két munkás, de mire összetalálkozott a tekintetük, a tagok azonnal eliszkoltak.
- Lehet, hogy számodra gyenge magyarázkodás és ok lesz, amit most mondok, de ez az igazság.
- Akkor nem lehet gyenge. Jelen pillanatban nemcsak csupa kéz, hanem fül is vagyok. – mondta Ai a falnak támaszkodva.
- Ismered a Hideout nevű rockbandát?
- Hogy ismerem-e? Az egész családom imádja. Minden lemezük megvan eredetiben és az egyik nővérem még koncerten is volt a mostani párjával. Még Peter is odavan érte.
Kyoka elmosolyodott. Ez jó jel lehet.
- A banda gitárosa és az énekesnő a szüleim. Kyotoku és Mika Jiro, ha pontosabbak vagyunk.
- Te mázlista. Most irigykedek rád valamennyire. – jelentette ki elismerően a póklány.
- Nem mondanám. Mindig is szégyelltem magam amiatt, hogy én bármire is jelentkeztem, legyen szó énekes vagy tehetségkutató verseny, mindig másodikként végeztem. Emiatt is csak hobbiként tudtam be és inkább a hősi munka a legfontosabb. Ám, most úgy érzem, hogy tehetségkutatóra jelentkeztem, megint ugyanaz a séma lesz. Lemosol és ismét csak második leszek. Annyira szégyellem a dolgot, de nem tudom leküzdeni ezt az érzést.
Kyoka a mondata végén sírt. Ai átlátta egyből a helyzetet. A lányban jelenleg annyi önbizalom van, mint téliszalámiban a hófúvás, vagy Darth Vaderen rózsaszín. Átölelte a lány és nyugtatta.
- Ne aggódj a helyezések miatt. A második sem rossz hely… mondjuk a pisztolypárbajban nem előnyös. – jelentette ki Ai, mire Kyoka kicsit elmosolyodott. –  Amire rá akarok mutatni, hogy nem kell ezen rágni a kefét. Hallottalak énekelni és szerintem most első helyezést fogsz elérni. Nagyszerű hangod van.
- Neked is és épp emiatt félek a kudarctól. – hüppögte Kyoka.
- Áh, nem is igaz. Továbbá, lefogadom, hogy a szüleid már most nagyon büszkék rád, hiszen nem akarsz megfelelni, hanem más utat próbálsz. Nemde?
A lány csak bólintott. Ai megsimogatta az arcát.
- Na, látod. Mostmár tényleg semmi okod itatni az egereket. Ha meg tudni akarod, én Eri miatt csinálom az egészet. Ha rajtam múlna, akkor szívesen sütögetnék, vagy a szépségversenyen nyomnám le azt a Bibimba, vagy a hóhér tudja nevű ízlésficammal elkevert vakolatréteget.
Kyoka felnevetett, mutatva, hogy immár nem haragszik a lányra.
- Köszönöm a vigasztalást. Nagyon örülök neki, hogy az osztályunk része lettél.
- Jaj, ne mondj ilyeneket, mert még elpirulok.

Ai a mondata végén tényleg elvörösödött. Benézett a szobájába, ahol Eri még mindig az igazak álmát aludta.
- Szerintem a csöppség se bánja, hogy segítek neked, ha valamiben megakadsz.
- Hagyd csak. – legyintett Kyoka és felemelte a hüvelykujját. – Egyedül is megoldom ezt. Amit most tettél, az bőven elég volt.
A lány éppen indulni készült, mikor Ainak eszébe jutott valami.
- Ha esetleg nem lenne nagy fáradtság, akkor ki tudnál nekem kunyerálni egy autogrammot?
- Nem kell annyira sietni, mert kijönnek a fesztiválra megnézni engem. És nem fognak ellenkezni sem. – válaszolt Kyoka, majd elindult az udvaron keresztül a saját szobája felé. Ai mosolya nem kopott le, miközben visszaugrott a szobájába.