Amíg mi a fesztiválhoz való dolgokat tárgyaltuk és leckét írtunk, addig Ragna a reggeli után elindulni készült. Meg is tehette, mert Rei pihenős volt, így tudott vigyázni Erire.
- Nemsoká jövök, drágáim. – búcsúzott el az író a családjától és elindult az Endeavor hősügynökség irányába. Okkal, ugyanis, a lángoló férfi beszélni szeretett volna Ragnával.

Az ügynökség bejárata előtt az első számú profi hős már várta a találkozót. Mikor Ragna kiszállt a kocsijából, oda is ment hozzá.
- Köszönöm, hogy eljöttél. Már azt hittem, hogy utálsz. – mondta Endeavor és kezet fogott az íróval.
- Még szép. Nem igazán tudlak utálni. Tény, hogy nem is szeretlek, de ez mellékes. Miért hívtál egy találkozóra? – kérdezte az író.
- Egy kérdésre szeretnék választ találni, csak az a baj, hogy akitől megkérdezném, már nincs köztünk.
- Értem. Akkor menjünk egy olyan helyre, ahol senki nem fog minket zavarni.
Endeavor elindult az irodája felé. Ragna szó nélkül követte. Mikor beértek, akkor a lángoló férfi rámutatott a minihűtőjére.
- Vegyél belőle, amit szeretnél.
- Köszi. Addig mondhatod a kérdésed.
Az író a mondata után kikeresett egy doboz sört és kibontotta, majd leült egy székre.
- Mit jelent valójában a Béke Szimbóluma?
- Miért kérded? – érdeklődött az író egy korty után.
- Akármit teszek, sosem leszek annyira elismert, mint All Might. Hiába segítettem be az Overhaulos incidensbe és kapom a dicséreteket, a nép nem bízik meg bennem úgy, mint Toshinoriba.
Ragna hallgatott egy percig. Tudta, mit kell reagálni rá.
- Mielőtt válaszolnék, a te verziódat akarom meghallgatni. Számodra mit jelent a Béke Szimbóluma? – bökte ki az író.
- A legnagyobb hős titulusa, a rend fentartója, a legnagyobb hatalom az oldalunkon. – sorolta Endeavor, mire Ragna megingatta a fejét. Teljesen tévúton járt a mostani elsőszámú hős.
- Egy olyan ember válasza ez, aki nem ismeri Toshinori Yagit és csak a felszínét látja a dolgoknak.

Endeavor meglepődött, de ennek nem adott hangot. Ragna folytatta, miután egyetlen szusszal kiitta a sör felét.
- All Might soha nem vágyott arra, hogy első számú hős legyen. Az olyan semmitmondó dolgok, mint a pénz, hatalom és presztízs számára nem voltak érdekeltek. Egyetlenegy dologért lett hős: Megmentse a bajbajutottakat. Noha fiatalként képessége nem volt, egy napon a szerencse és a Nana Shiragaki rámosolygott. Megkapta a One for Allt, ne kérdezd hogyan, mert abba belegondolni is ugyanannyira érdekes lenne, mint amennyire hajmeresztő. A lényegre térve: Amikor meg tanulta használni az erőt, akkor azonnal embereket mentett. Lényegtelen, hogy hol volt, mit akart csinálni, ha hívták, akkor jött. Az sem érdekelte, hogy valamelyik harcában meghal, akkor is mosollyal az arcán küzdött. Emiatt ismerte el a nép és aggatta rá a Béke Szimbóluma titulust.

Endeavor csendben hallgatta Ragna mondandóját. Végül, sóhajtva szólalt meg.
- Értem. Szóval ez a válasz a kérdésemre. – foglalta össze, majd a hűtőhöz ment, hogy vegyen ki magának ásványvizet.
- Viszont, szeretném, ha bevallanád, hogy mit tettél annak érdekében, hogy megszerezd magadnak vagy akármelyik utódodnak ezt a kinevezést.
Endeavor megállt az üveg kibontásában, mintha lefagyott volna. Mikor megszólalt, egy olyan ember hangját hallotta az író, mint aki a legmélyebb bűnét ismerné el.
- A lehető legrosszabbakat, amik, ha napvilágra kerülnének, akkor a nép rögtön fel akarna koncolni.
Ragna kíváncsi tekintettel nézett a férfira, a folytatást várva. Meg is kapta.
- Lefizettem egy családot, hogy egy csodálatos nőt adjanak hozzám. Nem volt szerelem mögötte, pusztán a hideg céltudatosság. Ezt ő is tudhatta, mert a házasság után megtett ugyan mindent, de nem jó szívvel. Mikor megszülettek sorban a gyerekek, akkor kezdődött el minden csúszni lefele a lejtőn számomra, aminek a legrosszabb momentuma, hogy másokat is magammal rántottam. Lelkileg hideg, céltudatos, konok és kemény voltam. A fizikai erőszak és a lelki szétrombolás szinte velem együtt jött. Persze, a lakás hideg falai elnyeltek mindent. Csak egy cél lebegett a szemem előtt: All Might legyőzője szülessen meg. Mikor Shotoban felébredt mindkét képesség, akkor olyan lettem, mint egy láncról leengedett vadállat. Nem érdekelt abban a pillanatban semmi, csak a fiamnak az első hely megszerzése. Kegyetlen tréningek sorozatának vetettem alá, amitől megutált.
- És mindezt a mocskot megkoronázva Reit annyira megnyomorítottad, hogyha nem lettek volna Midoriyáék, akkor még mindig roncs lenne. Eltaláltam?
Endeavor csak bólintott, az író tekintetét direkt elkerülve.
- Igazából, nem érdemlek rá a dícsérő szavakra. Mióta a Sportfesztivál megtörtént, azóta a tükörbe se merek nézni, annyira megundorodtam saját magamtól. Rei se bocsájtott meg. Onnét tudom, hogy a neki küldött virágcsokor és levél azonnal landolt a kukában. Személyesen nem volt hozzá merszem elmenni, mert féltem a fiam haragjától.
- Ami nem csoda. A fiad helyében lefagyasztottam volna a gigádat, mert az efféle hulladék emberek nem érdemelnek rá az életre. Nagy szerencséd, hogy az jobban foglalkoztatta, hogy az anyja felépül és barátai és mesterei is lebeszélték erről a tettről.
Ragna a mondat után kiitta a maradék sört és az üres dobozt a kukába dobta. Endeavor ránézett az íróra és úgy tette fel a kérdését.
- Most haragszol rám? Nyugodtan megmondhatod az őszintét.
- Nem, mert kezdesz megváltozni. Ám! Nem vagyok olyan lágyszívű, mint az eredeti szériában a hozzátartozóid, így elmondom a kegyetlen igazságot a múltbeli éneddel kapcsolatban. Ostoba illúziókat kergettél minden egyes nap. Természetes, hogy az ember néha álomvilágba él. Én is néha beleesek ebbe a hibába, de van egy hatalmas különbség köztem és közted: Én tudtam, mikor van a megállj, ha egy valósnak vélt remek ötlet valójában teljesen halvaszületett. Te nem ismerted fel a legnagyobb hibádat. Bár, ha felismerted volna, akkor boldog házasságban élnél. Én meg megmaradtam volna szinglinek.
- Igaz. – mondta Endeavor és kiitta a palack felét.
- Ám, a múlton kár rágódnod, mert még van esélyed hírnevet szerezned. Hiszen, te vagy az első számú hős még mindig, Rei szemében szimpatikus lettél, mégha a végleges bocsánatkérésért cserébe keccsölnöd kell, de mint a gép. És még, ha keresel valakit párodnak, már tudni fogod a hibádat és tudod kezelni.  Ekkor az író telefonja megszólalt. Üzenetet kapott Reitől.
- Attól tartok, nekem mennem kell. Egy mostohaapának is lehet zsúfolt menetrendje, nemde? – kérdezte a végén egy nagy sóhajjal.
- Persze. Köszönöm a beszélgetést. – mondta Endeavor maga elé bámulva. Ragna viszont az ajtóban megállt és a férfi szemébe nézett.
- Ha az megnyugtat, akkor a fiad már a Béke Szimbólumának jegyét viseli. Mégha ez nem a te érdemed, de akkoris büszke lehetsz rá. Még valami: Szerintem beszélj vele személyesen és akkor látod meg, mennyire súlyos a helyzet.

Délután Endeavor elment a U.A.-be és kérte a portást, hogy hívja oda Shotot. Nem mehetett be személyesen, mert az előírások nem enyhültek annyira alacsonyra. Mikor a fia megérkezett, a lángoló férfi arcán látható volt, hogy felkészült a legrosszabbra.
- Shoto! Szeretnék váltani veled néhány szót.
- Rendben… - felelte a srác, szemmel láthatóan mérgesen.
- Csak azt akarom mondani, hogy rájöttem minden hibámra és ostobaságomra. Hatalmas bűnöket követtem el, amit nem tudok teljesen helyrehozni, de megteszek mindent, hogy megmentsem, ami még menthető.
- Mire akarsz kilyukadni? – kérdezte Shoto, kereszte téve kezeit.
- Arra, hogy már most büszke vagyok rád, teljes mértékben. Ígérem, hogy megteszek mindent, ami tőlem telik, hogy büszkén szólíthass apának.
Shoto elmosolyodott, ahogy Endeavor is. Számára jó jel volt, hogy a fia nem próbálta meg keresztre feszíteni és azt a képet rátetováltatni a cerkájára ötször.
- Tudtam ám, hogy ezért jössz. – mondta Shoto.
- Ragna mondta el? – kérdezte kíváncsian.
- Én mondtam. – jelentette ki egy női hang az oszlop mögül, aki nem volt már, mint Rei. Eri is ott volt a kezét fogva. Endeavor nem tudott mit mondani, csak a tekintetét váltogatta.
- De… hogyan? – kérdezte zavarodottan a férfi.
- Egyszerű. Ragna mindig el szokta mondani, hogy éppen hova megy, de most nem kötötte az orromra, csak annyit mondott, hogy sürgős. Éreztem, hogy a te kezed van benne a dologban. Ezért én hamarabb itt voltam a többiekkel, lévén Eri gyakori vendég itt.
A lángoló férfi csak bólintott. Rei elmosolyodott.
- Viszont, hadd mondjak el én valamit: Emlékszek kristálytisztán arra a felületes kamura, amit anno nekem adtál elő. Azon látszott, hogy csak a félresiklott életedet akarod helyrehozni. Most viszont az arcodra nézve látom, hogy igazat beszélsz. Ezért a bocsánatkérésedet elfogadom. Már akkor láttam rajtad a változást, amikor ingyen adtad át az információkat Midoriyáéknak és segítettél Erinek, hogy jobb helyre kerüljön és még Kirishima életét is megmentetted.
- Anya! Ő is segített nekem? – kérdezte Eri, ám válasz nélkül átölelte. – Köszönöm szépen.

Ekkor Shoto és Rei is átölelték a férfit. Immár béke honolt a Todoroki családban… egyenlőre.