Másnap reggel Aijin hamar ébren volt. Még reggeli előtt szeretett volna beszélni Minetával. Tudta, hogy mostmár nem haragszik rá és ő sem utasíthatja vissza a srác közeledését. Óvatosan kilopódzott az ablakon keresztül, majd benézett Minetához. Szerencséje volt, mert ő már régen fent volt és nézte a tablettjén a Ghost Sweeper Mikamit. Óvatosan bekopogott, mire Mineta kinyitotta az ablakot, hogy jöjjön be.

Amint átugrott, egyből felkapta és átölelte.
- Ai! Megfulladok. – nyögte halkan, mire a póklány elengedte. Miután nagy levegőt vett, leült az ágyra. – Valami gond történt?
- Igazából nem. Csak két dolgot akartam mondani a tegnappal kapcsolatban, de már nem találtalak. Az első…
Kis szünet után felhúzta a rajta feszülő toppját, amiből azonnal kiugrottak fedetlen keblei. Mineta csak nagy szemekkel nézett, mire Ai ismét elnevette magát.
- Soha nem tudom megunni az arcodon a kifejezést. A lényeg: Annyiszor láthatsz pucéran, amennyiszer jólesik.
- Ez… igazán… nagylelkű. – nyögte ki a szőlőpofa és belemerült a mennyekbe, vagyis a hatalmas dinnyék közé. Ott vette észre, hogy az orrnyerge koppant valamin. Végig magánál hordta a levelet?
- A másik: Ha jól láttam, akkor szombatonként el lehet hagyni a kollégiumot. Volna kedved körbevezetni a városban?
Ha a húsos dinnyék nem lettek volna elegek, akkor ez a kijelentés bőven orrvérzést okozott Minetának.
- Randizni fogunk?
- Még szép. Mivel tegnap megoldottad a problémámat, ez a legkevesebb, drága.
- De te olyan srácokat szeretsz, mint Barnaby. Én meg szépség szempontjából…
- Ne butáskodj. – legyintett Ai, majd megcsipkedte a srác pofáját. – A szépség múlandó és a belsőt nekem többet ér. Meg más is, de ha normálisan csináljuk, akkor megadjuk a módját. Na, viszont mennem kell. Urahara este megígérte, hogy segít a higgadtság megtartásában.
Mineta csak mosolyogva mutatta az ujját. Ai visszavette a topját és kiosont az ablakon. A srác ekkor vette észre, hogy a karkötők nincsenek rajta. Valószínű, hogy elszakadtak. Ideje volt újakat csinálni, ám ehhez Momotól kért anyagot, aki mosolyogva teljesítette.

A megbeszélt napon, reggeli után Mineta várta a portánál. Ai pontra megérkezett, rövid szoknyában és topban és napszemüvegben.
- Gondoltam, hogy bejön neked az ilyesmi. Elvégre, te is perverz vagy, nemde?
Szőlőpofa csak átölelte a lányt és hozzábújt. Átkarolva indultak el a kijárat felé.
- Merre szeretnél menni? – kérdezte Mineta, mire Ai elkezdett gondolkodni.
- Nekem mindegy. Te vezetsz. Csak késő délután van egy külön programom. Van egy hely, amit mindig is meg akartam nézni.
A srác most volt igazán bajban. Nem volt igazából kimozdulós típus. Hamarabb gyakorolta a „maradj otthon” nevű gyakorlatot, mint a normális magyar ember. Úgyhogy azon kevés helyiséget szerette volna bemutatni, amit ő is ismer. Néhány kajálda, két park, ahova ki szokott ülni és egy ponton figyelve inspirálódni és ehhez hasonlók. Attól félt, hogy Ai unni fogja, de ez felesleges volt. Ugyanis, izgalommal figyelte a dolgokat.
- Ez a hely sokkal jobb, mint az előző lakhelyem. Itt van ám nyüzsgés.
 - Tényleg? – kérdezte Mineta. Eddig azt hitte, valami gazdag környékről jött.
- Jaja. Annyira kihalt volt az egész, hogy néha Silent Hill beütésem támadt. – mondta a póklány, majd hirtelen kiszúrt valamit. – Szavad ne feledd: Ideje a kedvenc hobbimnak engedni. A söpredék eltakarításnak.
Ekkor felkapta a szőlőpofát, majd gyors hálóból hevedert csinált és beletette.

Nem ok nélkül mondta. Ragna éppen ki akart menni Erivel a közeli játszótérre, mikor hat, pestis doki maszkot viselő egyén fogta közre. Az egyik a karjaiból lánc jött elő, amit elkezdett lóbálni. A kislány remegve az íróhoz bújt, aki ellenben mosolygott.
- Nocsak, mit látnak szemeim? Néhány tag megúszta a Chisaki kúria elleni akciót és még aktív is. Mit akartok? – kérdezte az író határozott hanggal és kezébe idézte az öt elem pengéjét.
- Egyértelmű! Mesterünk a kislányt akarja. Szóval, vagy átadod, vagy megdöglesz.
Ragna felnézett egy közeli villanypóznára, ahol meglátta, hogy valaki figyeli. Eri is kiszúrta a felmentő sereget, így már kevésbé remegett.
- Van egy üzenetem a mesteretek felé. Ne is álmodjon Eriről, mert aki egyetlen újjal is hozzányúl a lányomhoz, az azt is megbánja, hogy megírták a történetbe.
Ekkor a vezetőjük, aki Quirkjével szélpengéket volt képes kilőni, egyetlen vágással akarta az író fejét letarolni, ám a technikája a pengébe terelődött át. Ragna válaszként azonnal visszalőtte, mire a tag lábában vágásnyom keletkezett. Ekkor Ai két tagot felkapott és a kerítésnek csapta. Mineta a maradékot ragasztógolyóval tette mozgásképtelenné. Mire realizálta a banda, hogy rácsesztek, már késő volt. A póklány kivette mellei közül a telefonját és hívott.
- Szia, anya! Tudsz ideküldeni egy rabszállítót. Vadásztam hat legyet.
A fejvadász szakzsargonban a légy egyet jelentett a sokat nem érő célpontokkal.
- Szia. Már megint unatkoztál és sétálni mentél? Ha ezt így folytatod, akkor nem marad munkám. – korholta le Kumiko a vonal túlvégéről.
- Dehogyis. Csak Eriéket megtámadták és besegítettem a megvédésbe.
- Nem mondod? És te mit kerestél ott, ha nem unatkozol?
- Randizni vagyok éppen.
Ekkor Kumiko bezsonghatott, a válasz alapján.
- Akkor nemsoká ott vagyok. Ezt személyesen látnom kell.
Ai a telefont letette és leugrott a földre.
- Köszi a segítséget. – mondta az író, miközben Eri a póklányhoz bújt.
- Ai néni! Köszönöm. – hálálkodott a kislány is.
- Hányszor mondtam, hogy ne hívj néninek? – morogta a megnevezett és megbökdöste Eri arcát. – Menjetek a dolgotokra. Mi megvárjuk az autót.
Az író bólintott, majd Eri kezét megfogva elindultak.

Kis ideig nem szólaltak meg senki, csak a gaztevők nyögése hallatszott, akik próbáltak a hálóból szabadulni. Aiban megfogalmazódott egy kérdés.
- Mineta! Emlékszek, mikor berágtál rám, azt mondtad, hogy te vagy az oka annak, hogy nem jöhetünk össze. Miért mondtad ezt?
Ekkor a szőlőpofa kiugrott a hevederből és társa szemébe nézve mondta a választ.
- Tudod, volt egy lány a középsulis osztályomban, akibe beleszerettem. Ám, nem volt bátorságom vallani neki, mert törpe vagyok és ronda. Ráadásul, a Quirkom hasznavehetetlen, ha harcról van szó. Ám, amikor erőt gyűjtöttem, egy szerelmes verset írtam neki és a cípőszekrényébe rejtettem el. Annyira büszke voltam magamra, de ez csak addig tartott, míg az első óra előtt meghallottam, hogy az osztály a hátam mögött beszél ki. Kiröhögtek és csúfoltak, mondván, hogy olyan ronda vagyok, hogy szűzen fogok meghalni, meg, ha lemegyek a bányába, akkor feljön a szén… szóval tudod. Annyira magamra vettem, hogy elkezdtem kukkolni a lányokat, hogy ez az egy szórakozásom meglegyen ebben a mocskos életben. Azért is lettem hős, mert hátha így tapadni fognak rám a nők. Tisztában vagyok vele, hogy nem hagytam abba a szokásom, csak baj, hogy amiatt nem tudok leszokni, mert közbeszól a múlt. Igazi 22-es csapdája, ha engem kérdezel.
Ai ekkor ölelte meg Minetát, de nem úgy, hogy a mellei közé szorította a srác fejét, hanem leguggolva és a fejét a vállára tette és a hátát simogatta.
- Szerencsétlen pára. Nem tudom elégszer mondani, de sajnálom, hogy ennyire szívtelenül cselekedtem.
- Ne szívd mellre, drága barátnőm. Nem tudtad és senki másnak nem mondtam el eddig, mert a kutyát nem érdekelné.
Ekkor megérkezett egy rabszállító kocsi és Kumiko is.
- Micsoda megható pillanat. – mondta mosolyogva, szemét le nem véve a párról. – És micsoda édes pasit fogtál ki.
- Anya. Ő nem a pasim… még. Első randinál vagyunk csak. – vágta rá Ai elvörösödve, miközben felpattanva megfogta Mineta kezét.
- Persze, persze. A nővéreid is eljátszották. – legyintett a póknő, majd Minetához hajolt. – A két idősebb lányom már az első randi után kufircoltak az aktuálissal. Mindig is azt az elvet követték, hogy élvezzék ki az élet apróbb örömeit. A cserét sem vetették meg, amiből én is kaptam ám.
Szőlőpofa mostmár értette, hogyan folynak ebben a családban a dolgok. Miközben összebújt a póklánnyal, nézte, ahogy a delikvenseket betuszkolják a kocsiba és Kumikonak adják át a pénzt, aki Ai felé nyújtotta.
- Itt a jutalmatok. Nem valami sok, de a legyekért már csak ennyit fizetnek.
A póklány örömmel dugta két melle közé a bankókat.
- Amúgy, este öt fele megyünk el abba az étterembe. – mondta Ai.
- Az tök király. Tegnap voltam ott és isteni a hamburger steakjük. Tudjátok mit? Este vakrandim lesz ott, szóval én állom az étkezéseteket.
- Köszönjük szépen, Kumiko kisasszony. – hajolt meg Mineta, mire a póknő megsimogatta az arcát.
- Nem kell megköszönni, majd elég lesz természetben visszafizetni. – kuncogott, majd ő is beszállt a kocsiba. Ai csak ingatta a fejét.
- Ez kezd unalmas lenni anyától. – sóhajtott fel Ai. Mineta csak kérdőn nézett rá, mire ismét elmosolyodott. – Van valahol egy nyugodt park a közelben?
A srác csak bólintott és a póklány kezét megfogva indultak el.

A parkban Mineta elkísérte egy dombos részre párját és a fűbe leültek. Az odafele vezető úton mindenféle témát feldobtak. Végül, Minetának eszébe jutott egy kérdés.
- Anno csak amiatt rémült meg az osztályod, hogy látta az óriáspókos alakod?
- Igen. Röviden a történet, hogy anno a volt párommal eléggé vad korszakunkat éltük. Ez annyit tett ki, hogy egy ivóba ittunk és énekeltünk rekedésig. Mondjuk, akkor se volt panasz az énekhangomra. Elég sokat léptem fel ott és kirívó stílusom miatt is megimádtak. Aztán, eljött az a bizonyos nap, amikor hatan közrefogták a barátomat, mert be akartak akasztani nekem. Ugyanis, mindig is hűséges voltam hozzá és ez mindenkinek bökte a szemét. Nyílván azt hitték, hogy megcsalom őt, ha fenyegetnek a megverésével. Ám, csak azt érték el, hogy felhúztam az agyam és óriáspókká változva majdnem megöltem őket. És mivel hálálta meg az a tetű? Egy dolog, hogy szakított velem, de még elkürtölte az egész sulinak, hogy annyira vérszomjas szörnyeteg vagyok, meg hogy Junji Ito szörnyikéi ártalmatlan semmiségek. Mindenki eltávolodott tőlem és elítéltek, holott a legtöbbjük nem ismert.
Mineta a történet végén hátulról átkarolta Ai nyakát és az ölébe húzta. A póklány elvörösödött, miközben a srác simogatta a haját.
- Ismerem ezt az érzést. Száz jót teszel velük, erre meg az egyetlen rosszat elkövetsz, és már rögtön megköveznek. Mindig is ez ment nálam, szóval ismerem ezt a lemezt. Én mindig is itt leszek neked.
- De nem csak a testem miatt meg azért, mert kétszer megtömhettél, mint a karácsonyi pulykát? – kérdezte zavarában Ai, szemét le sem véve a srácról. Mintha nem tudná előre a választ.
- Dehogyis… na jó, részben. A belsőd miatt is. Furcsa látni, hogy az éremnek a két oldala nem is annyira különbözik. Én tényleg szeretlek.

Ekkor megcsókolták egymást. Erre mondják azt, hogy a szerelem vak. Pár óra és rengeteg beszélgetés után felkeltek és elindultak az Ariyama étterem felé. Ekkor még úgy hitték, hogy ez lesz a korona a napjukra. Nos, nem is annyira tévedtek, csak a körülmények lettek mások.