Minoru Mineta egy vegytiszta csődtömeg. Sokan rámutatnak arra, hogy a Quirkje szart nem ér, de nem ez az oka általános utálat hullámának. Egy igazi perverz, hibáiból soha nem tanuló gyökér, akin lehet nevetni. Igaz, hogy Kyoka még emlékezett arra, hogy segített őt elvonszolni tűzharc közepéről és a bugyilopást is anno nem ő tette, de ennyi sikert könyvelhet be magának. Ám, amikor a póklány bekerült a képbe, úgy érezte, hogy megütötte a szerencséjét. (Igen, róla fog szólni a történet. Ne, ne nyomd ki az X-et már ebben a pillanatban. Nem ok nélkül kapja meg a saját jellemfejlődését. – R.) Késő, de azért essünk túl rajta. (Bezzeg, ha azt taglalnánk, hogy mit művel Bakugo és Kirishima a zuhany alatt… - R.) Ez van. Különben, mielőtt valaki valami huncutra gondol, a valós válasz, hogy zuhanyoznak.

Mikor már mindenki visszaöltözött, kevés kivétellel, indultunk vissza a hálókörlet felé. Aijin egyáltalán nem öltözött át, csak felkapta utcai ruháját és úgy ment be a hálószobába. Szerette a közös fürdőket, de most egymaga akart lenni. Ám, fogalma sem volt róla, hogy Mineta gyorsabban lopódzott be a szobájába, ezzel elrontva a tervét. Ha a szőlőpofának volt egy jó fizikai tulajdonsága, amit az osztály ismert, az nem volt más, mint a gyorsasága. Nevezetesen, olyan gyorsan tudott teperni rövidtávon, hogy a gepárd elől lazán el tudná ragadni a gazellát. Bebújt a szekrénybe és résnyire nyitva hagyta az ajtót és várt. Türelme kifizetődni látszott, mikor a póklány megérkezett, mert nem vett észre semmit. Mineta számára a legideálisabbak voltak a bombázó nők. Szó szerint csorgott a nyála, mikor Ai vetkőzött. Mikor a póklány már félmeztelen volt, lehúzta a rolót az ablakán félhomályig és a tükör előtt illette magát.
- Egy kicsit megnőttek a legutóbbi mérés óta. Lehet, hogy megelőzőm anyámat? – morfondírozott halkan. Úgy látszik, hogy a szőlőpofa megütötte a főnyeremény, mint Damu Roland a feleségét, mert ezekután lehúzta a lány a tangáját is, direkt a szekrény fele pucsítva. Ekkor viszont váratlan dolog történt. Ugyanis, a póklány a legelejétől tudta, hogy Mineta a szekrénybe van. Ugyanis, lassan odament a réshez és bekucskált.
- Here’s Ai. – súgta kéjesen és kinyitotta az ajtót. Szőlőpofa lefagyott és behátrált, remélve, hogy ragadótávolságon kívül kerül. – Remélem, tetszett a kis műsorom, amit a hozzád hasonló férfiak már egy százassal jutalmaznak.
- Honnan…
- Tudtam, hogy ott lapulsz? Amióta beléptem a szobámba, éreztem a teszetoszoteront. Továbbá, ez az egyetlen logikus pont, ahol elbújhatsz a méreted miatt. – válaszolt Ai és odahajolva Minetához és megnyalta a nyakát. – Érzem rajtad a félelem ízét. Pedig, semmi alapja nincs. Aki besurran a szobámba, arra egy biztos büntetés vár.
- Kérlek, ne mond el a tanároknak, mert akkor kirúgnak erkölcsi kihágásért. – könyörgött remegve Mineta, mire a póklány elnevette magát.
- Miért tenném, ha  élvezetem származhat belőled? Csak most maradj szépen csendben.
Ennek biztosításaképp Mineta fejét ismét a mellei közé húzta.

Hogy mit történt most, azt az olvasóra bízom. Ami a lényeg, hogy a lányok arra tippeltek, hogy csendben megölte Minetát. Mikor a srác kijött a póklány szobájából, akkor magukban szitkozódhattak elég keményen. Mineta a szobájába ment és azonnal bezárta az ajtót. Még mindig az orrában érezte Ai illatát és olyan élményben részesült, amire Stunk, Zel és Crimvael egyből rávágná a tíz pontot a tízből. Ám, emellet szerelmes volt. Tudta, hogy veszélyes vállalkozásra készül, lévén testi fogyatékossága, a törpeség miatt állandóan csúfolták és perverzsége sem segített a helyzeten. Mindennek tetejében mindig rondának érezte magát és eddig Aijin volt az egyetlen, aki elfogadta. Ideje volt elővenni a romantikus oldalát. Furcsa szokás férfitől, de tudott karkötőt csinálni. Olyan tempóban csinálta, hogy egy gyármunkás nézhetett. Még a vacsoránál is késett és csak lapátolta az ételt. Éjfél is eltelt, de megcsinált négyet. Reggel úgy tervezte, hogy átadja és lehetőség szerint Ai szobája ajtaján csúsztatja be. Ez ott fogott bukót, hogy mikor odaért a lány ajtajához, akkor nyitotta ki.
- Csak nem visszajöttél repetáért? – kérdezte huncutul, mire Mineta felemelte a kezét. Ai elpirult az ajándékon.
- Ezt neked hoztam. – mondta halkan a srác, mikor a póklány átvette a négy, egyedi színmintás karkötőt és felrakta csuklóira. Aztán megpuszilta a srác arcát és elindult. Ezt könyvelhette sikernek.

Délutáni gyakorlat után, ami lényegében csak megbeszélés volt a holnapi dupla gyakorlatra, mert a USJ-ben mentés edzést terveztek be, szőlőpofa újabb ajándékkal rukkolt elő. Ha valamit mindig is csodálni lehetett benne, a kreativítás. Elkezdett verset írni és emellé egy hosszú rágót is beszervált a portán lévő automatából, tanulva abból a bizonyos japán reklámból. Tette mindezt észrevétlenül, elvégre, a fesztivál körüli megbeszélésen nem szokott felszólalni. Mikor végeztünk, addira már teljesen kész volt a műve. Később egy másik lapra mintaszerűen és hibátlanul leírta és emellé még szíveket rajzolt. Végül, odabiggyesztette a kérdését, egy most hétvégi randihoz. Azt mostmár tényleg észrevétlenül be tudta csúsztatni Ai szobájába. Kezei úgy remegtek, mint a kocsonya. Mikor lefeküdt, félt a választól. Reggel kopogásra ébredt fel és egy számára mennyeinek ható női hanggal.
- Azonnal engedj be!
Aijin volt, aki teljesen elpirulva már négy karral dörömbölt. Mikor a srác kinyitotta, berohant és olyan keményen vágta be az ajtót, hogy visszhangzott tőle a körlet.
- Ez mégis micsoda? – kérdezte méreggel teli hangon. Mineta mostmár tudta, hogy hibázott, de ha most őszinte, akkor legalább olcsóbban megússza.
- Csak szerelmes vagyok beléd. Mióta itt vagy, elfogad valaki a lányok közül és… tudod, hogy utálnak azért, ami vagyok és a kinézetem miatt.
Ezután Mineta magyarázkodása alig volt hallható. Ai mérge elszállt, mert a srác tényleg nem hazudott. Ám, nem akarta, hogy kettejük kapcsolata szerelemmé fajuljon. Nem a srác miatt, hanem maga miatt. Senki nem látta még azt az oldalát, ami miatt az előző partnere utálta meg fél év után és tette pokollá az életét. Sóhajtott és megfogta a srác arcát.
- Nem haragszom rád, de hidd el, hogy nem akarsz velem összejönni. Én nem olyan lány vagyok, akit neked találtak ki. Hidd el, ez számunkra a legjobb.
Mineta a mondat hallatán próbált beszélni, de nem tudott. Miért is kéne? Biztos hazudik. Megint ő miatta van.
- Semmi baj. – mondta nagy nehezen. – Megértelek. Menj csak, nem zargatlak többet.

Ai szemében látható volt a reális sajnálat. Megfordult és kiment a srác szobájából a sajátjába. Úgy érezte, hogy a szíve megtörik. Nagyon nem akarta ezt, mert tényleg azt érezte, hogyha meglátja a sötét titkát, akkor félni fog tőle. Ahogy később kiderült, alaptalanul.