Hosszú ideig beszélgettem Aijinnal mindenről, miközben elszívtuk a pipát, ami olyan mennyiségű füstöt eredményezett, hogy azt harapni lehetett. Ablakot nyitottam, aminek eredményeképpen az egész felhő a focipálya fele szállt. Ekkor hallottam a nappali felől Iida hangját.
- Bakugo! Az ég szerelmére! Hányszor mondjam el neked, hogy gondolkozz…
- Mielőtt ész nélkül robbantgatok, tudom a szöveget! De nem én voltam! – jött hangosan a válasz, a megnevezett szobájából. Ekkor Ochako az ablakból nézett ránk.
- Tudtam, hogy itt talállak benneteket. Olyan füstöt eregettek, hogy az ős inuit cserediák a megadásról akar tárgyalni. – vigyorgott.
- Kicsit hülyeség volt az ablakot becsukni. – koppintott a fejére Ai, majd felvéve a maradék szenet, a csapba dobta és vizet öntött rá. – Amúgy, ne aggódj, nem feküdtem le vele.
- Én aztán nem vagyok az a féltékeny típus és megbízok a páromban. – jelentette ki a lány, majd egy laza átugrással odajött hozzám és az ölembe bújt, hogy megcsókoljon.
- Bár, ha ennyiszer fogom még emlegetni, akkor eléggé ki lehet szúrni a valós szándékomat, nem? – jelentette ki Ai és éppen le akart ülni, amikor kopogás hallatszott.
- Srácok! Öt perc múlva gyűlés. – hallatszott Toru hangja.
- Ott leszünk. – mondtuk mindhárman.

Természetesen, a téma nem volt más, mint a Hős Fesztivál. Elvégre, nemcsak a tehetségkutatoból áll a dolog, hanem nekünk is elő kell rukkolnunk egy külön dologgal, amit idő előtt be kell nyújtani. Ám, ez nem volt olyan könnyű. Mineta azt javasolta, hogy vizespoló versenyt tartsunk, mire Ai a fejét a két melle közé juttatta.
- A megfelelő helyre került a fejed, úgyhogy leszel szíves elhallgatni. – suttogta válaszul, mire Iida kikelt magából.
- Új vagy, ezért most tájékoztatlak, hogy a perverz dolgok nem megengedettek. – hadarta úgy, hogy a kezével hadonászott.
- Figyi, szemüveges barátom. Ne ezen törd a kis buksidat. Ha le tudom foglalni a szőlőpofát, akkor semmi okod a kiakadásra. – nyugtatta mosolyogva a póklány. A tanácskozás hangjai egyre nagyobb vitává fajultak. Az asztalra csaptam.
- Srácok, csendet! – kiáltottam, majd amikor mindenki rám figyelt, megszólaltam immár nyugodt hangon.  – Mivel a nagyrészünk megegyezik abban, hogy valami kaja legyen, én azt mondom, hogy valami különlegeset csináljunk, amit Japánban alig lehet kapni.
Ekkor mindenki tanakodott és jöttek is sorra az ötletek, ám Bakugo közbevágott.
- Ha azt hiszitek, hogy ebben segítek, azt leshetitek! Engem beleráncigáltak Kyoka bandájába, szóval úgy agyaljatok.
Egy valami eszembe jutott, ám mire szóhoz jutottam volna, valaki megszólalt. Egy ismerős hang.
- Szerintem magyar ételek legyenek. Az ritkaság.
Egyből odafordultam, hogy meglássak egy ismerős arcot. Apám volt az, odarohantam és átöleltem, mire viszonozta.
- Midoriya! Látom, úgy örülsz nekem, mintha tegnap váltunk volna el. Már hiányzott is az osztályotok.

Ekkor mindenki odament hozzá kezet fogni. Utolsónak Ai került sorra, aki kezet rázott a férfival a bemutatkozás után.
- Hol van Yuga Aoyama?
- Kiszállt az osztályból a gyáva férge. Miután kiszabadítottuk Erit és levertük Overhault, de ő ebbe nem vette ki a részét. – morogta Bakugo.
- Mondhatni, hogy nem kár érte. Mindig van egy gyenge láncszem. – vonta meg a vállát apám, majd feltette a kezét, hogy mindenki rá figyeljen. – Amire ki akarok térni, Japánban méregdrága a magyar étel. Egy tál gulyáslevesből kijön öt ramen. Szóval, ez igazi ínyencség lehet.
- És mégis hogyan csináljuk magyar pirospaprika nélkül? – érdeklődött Eijiro, ám a válasz magától jött. Ugyanis, Hisashi az utazótáskájából elővett egy hatalmas csomag őrölt édesnemest.
- Andor Béla ajándéka, aki ellátott minden jóval. Segítek benne, mert ha van, amit a Magyarországi ottartózkodásom alatt megtanultam, az ételek elkészítése.
- Tényleg, és mi a helyzet az ottani dolgokkal?
- Se Vanessza, se Kristóf nem került elő. Az ifjabbik Orlok viszont tartotta a szavát és a magyar hős ágazat ismét fellendülőben van. Én benyújtottam a felmondásomat a követségnél és Mirio egyből beajánlott saját hősügynökségéhez.
- Ez tök király. – nyögtem ki elégedetten.  A többiek tapsoltak, majd ismét visszatért a témára az osztály.
- És konkrétabban, milyen ételekre gondolt? – kérdezte Momo.
- Lássuk… gulyásleves, májas hurka, véres hurka, sütőkolbász, amit vaslapon sütünk meg. Frissen sült kenyér, savanyúság.
- Ezt lehetetlen a körülményekhez számítva megcsinálni. – vágtam rá hüledezve.
- Igaz, de a fesztivál idejére Béla és Alita visszajönnek Japánba és nem bánják, ha hoznak anyagokat. Viszont, ahhoz listát kell írni és megtervezni a stand kinézetét.
- Akkor abban benne vagyok. – vágta rá lelkesen Ochako. Tokoyami, Eijiro és Bakugo még furcsálló nézéssel.
- Várjunk csak.  Miért kéne a leves? Elég lenne sütni és még hozzáadhatnánk a Hekket is. – fűzte tovább Ochako. – Desszertet is szolgáljunk fel, nem?
- Igaz, de ezt még megbeszélem Béláékkal.
- Magyar kaja? Az tök király lenne! – kiáltott fel Ragna, aki Erivel együtt jött a nappaliba.

Innentől megváltozott a hangulat és mindenki sorba sietett egy nagy öleléshez a kislányhoz. Én voltam az utolsóelőtti, aki még egy puszit is nyomott az arcára. Aijin esetébe az ölelés után Eri ismét csipkedte a póklány arcát.
- Döntöttél arról, szépségem, milyen dalt választasz a versenyre?
- Igen, Ai néni! Azt, amit nekem énekeltél a tengerparton. Az nagyon gyönyörű volt. – választolt a szokásos aranyos hangján Eri, mire a póklány kicsit morgott.
- Hányszor mondjam: Ne hívj néninek.
Ai a mondat végén megcsikizte a kislányt. Ragna egy hatalmas tapssal félbeszakította a játszadozást.
- Más híreim is vannak. A tehtségkutató zsűrijével kapcsolatban.
Mindenki furcsállóan nézett. Általában a menedzser osztály szokott ilyet csinálni.
- Kik volnának azok?
- Sternbild város első számú hősei.
Ekkor Aijin vegytiszta fansikolyt nyomott le. Mondjuk, megértem, hiszen imádja Barnaby Brooks Jr.-t.
- Ez király. Remélem, hogy sikerül levarnom azt a szexistent egy…
Csak ennyit hallottunk, mert Ragna ismét jelzett.
- Ők fogják bírálni a tehetségkutatót és a szépségversenyt is.
Tényleg, az a szépségverseny. Állandóan a támogató osztályos Bibimi Kenranzaki nyerte meg és készül utolsó évének bezsebelésére. Hát, lehet, hogy a szépség szubjektív, de ha erre a nőre valaki azt mondaná, hogy szép, szélsebesen küldeném szemészetre. Ha Nakai és Shimada tudná, hogy a Bibimbával névrokon a megtestesült ízlésficam, akkor Kohei gépére ráküldenének egy szép trójait és ceruzáit magas lángon égetné el. Mialatt agyaltam, Ragna még készült egy meglepetés hírrel.
- Daniel Harris is jönni fog kisöccsével a fesztiválra.
- Viccelsz? – kérdezte Tsuyu.
- Ha viccelnék, akkor az alábbit nyögném be: All Might anno elkapta a koronavírust, de csak a koronát tartotta meg. – jelentette ki az író, mire Ashido megfejelte a kanapét. – Visszatérve a témára. Igen, jönni fognak, mivel Jakenek a suli egy hónappal később fog kezdődni.
Mázlista, annyi szent. Addig tárgyaltunk a dolgokon, míg el nem jött a vacsora idő. Azután persze folytak a tárgyalások a stand ügyében és ki milyen versenyre jelentkezzen. A szépségversenynél viszont elakadás volt, hogy melyik lány jelentkezzen.
- Szerintem Ochakot kéne küldeni rá. – vágtam rá elsőként.
- Én maradok a standnál, drágám, de köszi a bókot. – mondta barátnőm hozzámbújva.
- Akkor legyen Ai. – mondta Mineta határozottan. Persze, hogy őt ajánlja, ha már háromszor is kényeztette. A póklány viszont más véleményen volt.
- Passzolom, mert nekem Erinek megtanítani a számot, koreográfiát írni, díszletet csinálni. Ez már eléggé elveszi a kedvem a versenyre való jelentkezéstől. Én azt mondom, hogy Ashido legyen. – súgta kicsit kéjesen, majd mikor odaért a lányhoz, négy karjával elkezdte a testét simogatni. – Csak nézzetek rá: Igazán dögös és szexi. Ráadásul, táncolni is kitűnően tud.
- Köszönöm, de leszel szíves levenni a kezed rólam, mielőtt lemaratom a savammal? – morogta elpirultan a lány, mire Ai kuncogás közepette elengedte a lány melleit, ahol megállt egy pillanatra a keze.
- Ne kérdezd miért, de szeret minket simogatni. Tényleg perverz. – súgta halkan Ochako. Ez még Minetán is túltesz, gondoltam magamban.
- Amúgy egyetértek a póklánnyal. – fejtette ki a véleményét Eijiro, kicsit elvörösödve.
- Rendben. Megyek. Bár, nem vagyok valami jártas a divatban és a sminket meg el lehet felejteni.
- Annyi baj legyen. Abban szerintem mindenki segédkezni tud. – mondta Toru. – Rengeteg divatlapom van. Abból összekalapálhatunk egy laza szettet.
- Nekem meg van smink készletem. – mondta a póklány és visszatért Erihez.

Mire elérkezett a lefekvésidő, addigra a fesztivál alapjait és írták a jelentkezésbe, hogy az adott versenyre ki megy. Viszont, nekem a hangulat addig tartott, amíg a szobámba értem. Ott ismét aggódás fogott el a gyakorlat miatt. Reméltem, hogy holnap jobb eredményeket tudok felmutatni.