Aijin lassan kihúzta a megmarkolt kezét Eri szorításából és megsimogatta az arcát. Meghajolt a halk tapsáradattól. Ekkor viszont egy új jövevény jött le a tengerpartra. Egy idősebb nő, akinek szintúgy négy karja volt. Mosolyogva szólalt meg.
- Látom, hogy az osztálytársaid egyből megkedveltek téged, lányom. – mondta nyugodt, örömteli hangulatban.
- Természetesen. – mosolygott kijelentése közben Ai és az osztály felé fordult. – Osztály! Ő itt az édesanyám és a Pókháló hősügynökség vezetője, Kumiko.

Ismerős nektek az a mondás, hogy nézd meg az anyját, vedd el a lányát? Ebben az esetben fel kell ismerni, melyik az anya és melyik a lány. Ugyanis, a kor Kumikon nem igazán látszik, ráadásképp egymagasak, ugyanolyan a hajstílusuk és a derék/csípő/mell méret is tűpontosan megegyezik. Az egyetlen különbség, hogy az anyuka hasán a fekete özvegyek potrohán látható vörös homokóra mintázat volt látható. Sorban kezet fogtunk vele. Ekkor volt alkalmunk látni a gyereket, aki az alsó két kézzel volt megtámasztva.
- Ő itt a legkisebb fiam, Peter. – jelentette ki az anyuka.
- Lefogadom, hogy a kedvenc Marvel hősötöktől származik a név. – jegyezte meg faarccal Todoroki, mire én majdnem hangosan felnevettem. Ai szőtt még egy függőágyat, amiben letették a kicsi pókfiút. Ekkor az anyuka megszólalt.
- Tisztelt osztály. Mit szólnátok egy kis meccsre ellenünk? Csak egy kis gyakorlás, nem komoly. – intett a nő Aizawáék felé.
- Nem gond. Egy ideje már nem voltak edzés alatt. – mondta osztályfőnökünk, majd behúzta a hálózsákja maradékát. Urahara is szundított a nap alatt. Nocsak, egyeseknek a pihenés teljesen mást jelent, mint nekünk.
- Akkor srácok! Kövessetek! – Intett Aijin és elindult a kúria felé.

Ám, nem oda mentünk, hanem a part vonalát követtük. Az elsők között haladva láttam, hogy hová. Egy eléggé bizarr játszótérszerűségen kötöttünk ki, ami mintha csak félig lenne kész.
- Itt is volnánk. Ez a külön nekünk épített nyári edzőhelyünk. Itt fogjuk összemérni erőnket. – mondta Kumiko, miután a terep közepén megálltunk. Végülis, magyarázható a különböző vascsövek bizarr építménye, hogy ezen a terepen gyakorolhatják a hálószövést. Aijin fehér krétaporral egy hatalmas kört rajzolt. Kuminko megköszörülte a torkát, ezzel magára vonva a társaság figyelmét.
- A szabályok a következők: A körön belül fogunk harcolni, maximum két személy vehet részt valamelyikünk ellen. Aki két vállra fekszik, vagy kijut a körből, az veszít. Mindenki csak egyszer vehet részt, tehát úgy gondolkozzatok, hogy szólóban vagy duóban játszotok.
- Anya! Én már valakit ki is szemeltem magamnak. – mondta Aijin, majd Minetára vetette tekintetét, mire a teljes társaság kiugrott a lehetséges tűzvonalból. A póknő rohant felé, így szőlőpofa eléggé bepánikolt és a szürkeállománya is csütörtököt mondott.
- Az én köröm! Az én köröm! – kiabálta Mineta, mire Ai szó szerint megállt és várt. Kumiko felvonta a szemöldökét.
- Lányom! Te mégis mit csinálsz? – kérdezte.
- Az ő köre van, anya! Ki kell, hogy várjam. – válaszolt Ai, mire az anyjának az orra vére megindult. – Jól vagy? – kérdezte aggódva.
- Igen, persze. Csak orrvérzést kaptam a hülyeségtől. – válaszolt és az orrához nyúlt.
- Azta! Nem tudtam, hogy ennyire hülye vagy.
A válasz mindenkit olyan meglepetésként ért, hogy az osztály többsége felröhögött. Mint kiderült, ez csak színjáték volt és Kumiko művért csempészett az orra alá.
- Örülök, hogy tetszett a színjátékunk. – mondta Ai. – De mostmár térjünk a lényegre. Öt perc múlva jöhet az első jelentkező.
Mindenki azon a véleményen volt, hogy ketten többre mennek, mint egyedül. Én Ochakoval beszéltem össze. Az első páros Kaminari és Kyoka voltak. Taktikai szempontból egész jó csapatot dobtak össze. Anya és lánya az egyik oszlopon lógott fejjel lefelé a hálójukon keresztül.
- És melyikünk ellen akarsz harcolni? – kérdezte Aijin.
- Anyud ellen, ha nem gond. – jelentette ki Kaminari, kicsit talán túl magabiztosan. Kumiko leugrott a földre és a körbe ment.
- Akkor gyertek és mutassátok, mit tudtok. – mondta és harci állásba vágta magát. Kyoka azonnal a Jackjét a Ragna által kölcsönkért Bluetooth hangszóróba dugta. (Mielőtt kérded: Odaadtam neki örökbe, mert nem használom már. – R.) Aha. Gondolatolvasó vagy lassan. Egy hatalmas hanghullám csapta meg Kumikot, aki összegörnyedt a hangtól és két kezével a füléhez kapott. ezzel próbálva tompítani a bejövő zajt. Kaminarinak nem kellet több és egy jól célzott villámcsapással támadt. Láthatólag hatásos volt a csapás, de a póknő hamar felállt és elkapta Kaminarit, majd kihajította az arénából. Kyoka immár teljes erőbedobással támadott, ám az nem hatott Kumikora, ugyanis, lassú léptekkel indult meg a lány felé. Próbált hátrálni pánikszerűen, ám a végeredménye az lett, hogy kilépett a ringből. Mindenki döbbenve figyelte a párbajt. Meccs végén hangot adtam csodálkozásomnak.
- Ezt hogy a pokolba csináltad?! – kérdeztem Kumikotól, aki rámnézett ugyan, de nem reagált rá.
- Anya! Kérdeztek tőled valami!
- Nem hallom!
- Azért, mert pókháló van a füledben!
- Tényleg nem hallom, mert hálót lőttem a fülembe, hogy tompítsam a zajt! – válaszolt Kumiko és a füléhez nyúlt és kivette a pókselyemből készült füldugókat.
- Áh! Sokkal jobb. Amint levágtam, hogy hanggal támadt, azonnal beleszőttem a hallójárataimba egy nagy adag hálót. Ez szó szerint süketté tett, így hatástalan volt a támadás.
- De ez nem magyarázza, hogy a villámom nem hatott rád. – mondta Kaminari felállva.
- A válasz meg fog lepni: Tudod, az én Quirkom egy ponton erősebb a lányoménál: Szőrzet.
Ez most valami vicc, ugye? Nem úgy néz ki, mint egy vuki, pont ellenklezőleg. Egyetlen szőrszálat se láttam testén.
- Anyám arra akar célozni, hogy szemmel nem látható szőrzet feszít a testén, akárcsak az igazi pókoknál. Itt annyi a különbség, hogy szigetelőként működik bizonyos mennyiségű feszültséggel szemben.  – tájékoztatta a csoportot Ai, miközben Kumiko ismét fejjel lefele himbálózott egy vasrúdon. 1,3 Gigawatt neki bizonyos, mi?
A következő páros Tsuyu és Mineta voltak. Eléggé furcsa volt, hogy a békalány Minetával alkotott csapatot, de biztos volt valami terve. Aijint választották, aki mosollyal az arcán ugrott le a küzdőtérre. Amint elkezdődött a második mérkőzés, Tsuyu nyelvével körbefonta Mineta lábát és egy jól irányzott hajítással a póklány felé lőtte ki. Erre senki nem számított, elvégre Tsuyu nem arról híres, hogy másokat lök a tűzvonalba, de én arra tippeltem, hogy a szőlőpofa valamennyi húzását ezzel akarja megbosszulni. Ám, ez a vártnál sokkal hatásosabban sült el. Ugyanis, Mineta haja, ami lényegében ragasztógolyókból állt, beleragadt Ai alsó karjába, a szájával pedig bekapta az egyik mellbimból. Ai ezen meglepődött.
- Idő! – jelezte gyorsan két karjával, majd lenézett Minetára. – Elhiszem, hogy imádod a melleimet, de ez nem alkalmas… ne harapdáld már és szállj le rólam! – sziszegte elvörösödve, lévén azt hitte, hogy szándékosan csinálta. Tsuyu kapott az alkalmon és nyelvét használva kilökte a ringből a póklányt. Kumiko hangosan felröhögött a helyzet abszurditásán.
- Erre mondom én azt, hogy a hatás fokozható, ha a meglepetés erejével hat.
A fél osztály, köztük én is hangosan röhögtünk. Ai elpirulva állt fel.
- Szép húzás volt, de takarodj le a mellemről! – kiabálta és kezével megpróbálta ellökni Minetát.
- Akkor húzd lejjebb a kezed és akkor Mineta leszedi magáról azokat a golyókat, amik a kacsódhoz vannak tapasztva. Ezt kiabálhatja jelenleg. – javasolta Tsuyu, persze, miután jól kiröhögte magát. Ai lejjebb emelte az alsó kezét, így Mineta meg tudta tenni a szükséges lépéseket, hogy ismét szabad legyen. Miután megszabadult az odatapadó golyókat és leesett a homokba, fellélegzett.
- Már azt hittem, hogy a megfulladok attól a hatalmas és csinos dinnyétől. – zihálta.
- Illő halál lett volna a számodra. – jelentettem ki faarccal, mire a társaság felnevetett. Aijin ráfeküdt Minetára és a melleivel befedte a srác fejét.
- Egy kérdés, kedves: A terved része volt a srácot a lányom mellének dobni? – kérdezte Kumiko, szemét Tsuyura szegezve.
- Nem, csak vissza akartam fizetni a számlát, amit ellenünk tett. Meg aztán, ő se bánhatja, hogy közelebbi ismeretséget kötött. – válaszolt tényszerűen a kérdezett személy, majd visszament a többiekhez.
- Értem. Szállj már le róla, mert tényleg meg fogod fojtani! – szólította fel a póknő a lányát.
- Rendben, anya. – sóhajtott fel, majd felemelkedett. – Majd folytatjuk. – kacsintott a vérző orrú Minetára és az egyik oszlopnak támaszkodott. Ránéztem Ai mellére, amin látszott a szőlőpofa teljes fogsorlenyomata.
- Szerintem a bal alsó kettes letört. – jelentettem ki tényszerűen, mire Ochako megragadta a karomat, jelezve, hogy ez kicsit bunkó dolog volt tőlem.

Miután a társaság újabb kupaktanácsba fogott, felmerült egy baj. Torut senki nem választotta. Momo ekkor önként jelentkezett, magára hagyva Todorokit.
- Bocsáss meg, de Torunak kell a segítség.
- Semmi baj. Úgyis én akartam lenni a következő. – lépett elő a srác és Kumikora mutatott.
- Ellenem akarsz kiállni? Legyen úgy. – mosolyodott el a póknő és szuperhős landolással a ring közepén termett. – Amúgyis, kíváncsi vagyok, mit tud az első számú pro hős fia.
- Csak el ne bízd magad. – reagált a megjegyzésre Todoroki. A ring szélére érve. azonnal jégtüskéket idézett meg Kumiko felé. A nő lazán kitért, majd két felső karjából vastag hálót lőtt ki, ám azok egy tűzgolyótól hamuvá égtek. Ekkor Kumiko taktikát váltott és ring teljes területét telelőtte hálóval. Todoroki hiába próbálta elégetni, csak semmire nem ment ezzel a mennyiséggel.
- Ezt a csatát megnyertem. – felelte magabiztosan a póknő. – Egyetlen lépés is elég a hálóimba és beleragadsz. Innentől fogva elég lenne csak meglöknöm téged és vagy két vállra fekszel, vagy kiesel a ringből.
Todoroki viszont csak megrántotta a vállát és jelezte a kezével, hogy jöjjön csak, ha olyan biztos a dolgában. Kumiko nekiugrott, ám ekkor a srác lement hídja. A lehető legpontosabb időzítést csinálta, mert a póknő felette repült el és esett ki a ringből.
- Én nyertem. – mondta, majd egy olyan egyesen állt fel, mintha rugó lenne a testében. Kumiko lenézett a tenyér landolási helyére. A bal kéz részen meg volt perzselve a homok, a jobb oldalon pedig jég volt.
- Ügyes megoldás. Nem hiába ő a legjobb tanuló az osztályon belül. – bólintott elismeréssel Ai. Ekkor Bakugo felnevetett.
- Ezzel csak azt mutatta ki, hogy bénák vagytok, nem azt, hogy a hajasbaba a legjobb. Én és Eijiro lazán leverünk bárkit! Mi vagyunk a Broforce. – jelentette ki hatalmas mellénnyel.
- Szerintem inkább a Gayforce. – jegyezte meg Ochako, mire a társaság felnevetett.
- Nem kértem kommentárt, puffancs! – vágta rá a riválisom, mire Kumiko odament a két sráchoz, alaposan megszemlélve.
- Fiatalok, erősek és magabiztosak. Ez tetszik. Csak nehogy hamar elsüljetek.
Az utolsó mondatot a póknő kettejük fülébe súgta, ezzel rendre felhergelve őket. Todoroki leégette a maradék pókhálót, így megtisztítva az arénát. A páros és a póknő a ring közepére érve, azonnal felvették a harci pozíciót.

Eijiro bekeményítette a karjait, míg Bakugo a robbantásával felszállt a levegőbe. Tervük egyszerű volt, mint a százasszög: Két irányból indítanak csapást, ezzel összezavarva Kumikot. Meglátszik, hogy ketten remek párost alkotnak, mert pont egyidőben támadtak a nőre. Ám, az két karjával hálót lőtt ki a két srácra és egy erős rántással borította össze a kettőt. Ha régi rajzfilmben lennénk, akkor a Broforce koponyájának összecsattanás most kugligolyók felborulására hasonlítana. Mindkettejük válla a földet érte.
- Ezzel a lépéssel én nyertem. Nagyon jó a csapatmunkátok, azt elismerem, de a szőke hercegnek az egója lett a vereségnek az okozója. Még szerencse, hogy ez csak afféle gyakorlómérkőzés, különben, élesben már kapnátok a kést a nyakatokba. – mondta Kumiko, majd a két srác felé nyújtotta mind a négy kezét. Eijiro mosolyogva fogadta el, Bakugo viszont felpattant és leporolta magát. Mielőtt benyöghetett volna valamit, Ai megszólalt.
- Csak egy baráti jótanács: Anyám nem bírja a nagyszájú, bunkó, egocentrikus majmokat. Fogadd el, hogy vesztettél és kész.
- Nem kértem kommentárt, négykarú! – üvöltötte a riválisom, majd visszament a többiek közé. Kumikon látszott, hogy volna mit válaszolnia, ám hagyta az egészet, szó nélkül. A következő párosítás Tokoyami és Ashido voltak, ellenfelükként Aijin választották. A csatájuk meglepően alakult. A pink lányon látszott, hogy elég sokat gyakorolta a Capoeirát, mert folytonos pörgése és forgása mesteri precizítással csaptak le oda, ahova kellet. A póklány hiába védte az összeset sikeresen, Tokoyami árnylénye a semmiből támadt és lökte ki az ellenfelét a ringből.
- Ez az! Imádom, ha egy terv összejön. – ugrott fel örömében Ashido és megölelte Tokoyamit. – Köszönöm, hogy segítettél.
- Szívesen. – mondta elpirulva a srác és karmos kezeivel viszonozta az ölelést.
- Ez remek harc volt. – mondta Ai elégedetten, mikor kimentek a ringből. – Jöhet a következő páros.
Ochako már türelmetlenül ráncigált a ring felé. Eleinte kedvem nem volt hozzá, hogy most harcoljak, de sóhajtva belementem.
- Nocsak, az osztály ifjú gerle párja. – jegyezte meg Ai, megnyalva szája szélét. – Ha nem gond, anya, bevállalom.
- Tudtam ám, hogy szereted az édeshármast. – vágta rá nevetve Kumiko, a szokásos fejjel lefele himbálózás közepette.
- Nem arról van szó. Kíváncsi vagyok, mit is tud a srác. Ő Quirk nélküli.
Ettől a póknő kis híján elengedte a hálót.
- Nem mondod! Igazak a pletykák, miszerint…
- A U.A.-be jár egy olyan akadémista, akinek semmiféle képessége nincs. – sóhajtotta, miközben bemelegítettem. – Én vagyok az.
Kumiko most leugrott a földre és rám vetette tekintetét. Ekkor Ochako kioldotta a bikini felsőjét.
- Csak amiatt veszem le, mert vadiúj és ha bevetem az egyik technikámat, elszakadna.
- Nem harap meg senki érte. Én sem imádom a melltartókat, mert mindig is szorítottak. – jegyezte meg Ai.

Mindhárman az arénába léptünk és jelzésre elkezdődött a mérkőzés. Normális közelharc vette kezdetét, ahol az offenzivítás egyensúlyban volt a defenzivítással. Ochako arra törekedett, hogy rendesen megérintse ellenfelét, hogy aktiválja a Zéró Gravitációt, én meg egy olyan meridián pont eltalálásán ügyködtem, ami lebénítja a végtagjait. Ám, ekkor ütött be számomra a baj. Ugyanis, anno ellentmondtam mesteremnek és elfelejtettem meditálni. Ennek mi lett az ára? Már a harc kezdetétől megszólalt bennem az a hang, ami Overhaulnak válaszolt. Azt sulykolta, hogy adjam át az irányítást és ne játszadozzak egy ilyen gyenge ellenféllel. Nem akartam átélni ugyanazt, amihez még az is hozzájárulna, hogy mindenki szeme láttára történjen. Direkt hártaugrottam és el akartam sütni a Tenha Kassatsut, amihez barátnőm is hozzácsatlakozott. Ha egyikük eltalálja Aijint, akkor nyertünk.
- Ez így nem jó. – morogta elégedetlenül. – Nem tudom, mire készültök, de hamar véget vetek neki.
Ekkor mindkettőnk felé hálót lőtt, amit kézzel levédtünk ugyan, de a technika bevetése megszakadt. Ez még jól is sülhet ki, gondoltam magamban és megrántottam a hálót. A szerencse a pártomat fogta, mert a lány terve, hogy kihúz a ringből. Ochako is így tett, ezzel kötélhúzássá alakítva a harcot. Ekkor mindketten aktiváltuk a Reverse Dragon Breath technikát, ezzel a fizikai erőnket felpumpáltuk. Meg is látszott, hogy Ai folyamatosan közelített felénk, hiába volt mindenféle erőfeszítés. Egyértelmű volt, hogy ki nyer ezen a ponton, ugyanis Ai ereje elfogyott és tömegbe repült, ahol megfogták.

Noha nyertünk, nem fogtam fel belőle semmit. Összerogytam a lelki fáradtságtól. Az egész harc alatt folyamatosan zúgott a fejemben a Muso Tensei túlvilágias moraja. A külső zajokból semmit nem fogtam fel, olyan voltam, mint egy zombi. Ekkor két kis kéz fogta meg a bel kezemet.
- Jól vagy? – hallatszott egy aggódó hang. Eri volt az.