Az a bizonyos hét, ami Ragnának és Reinek fejfájósan telt le a problémás adoptálás miatt, nekünk csendben szállt tova. Már csak pár nap volt a nyári szünet végéig, amikor új meglepetés ért minket. Nem hittem volna, hogy Aoyama helyét valaki pótolni fogja. De mindent csak sorjában.

Estefele éppen Ochako és Mirio társaságában távoztunk a konditeremből. Noha a főnököm immár Quirk nélküli volt a múltbeli események végett, nem szegte kedvét és saját edzésmódszert dolgozott ki, amiben szívesen segítettem. (Ezért mondom, hogy nettó baromság az az érv, hogy senki nem lehet hős Quirk nélkül. – R.) Ezt már megtárgyaltuk sokszor nem? Ne válaszolj rá, mert ez költői volt. Na mindegy. Egyszercsak Hanta Sero rohant a pofánk elé. Szinte majd kiköpte a tüdejét, tehát valami sürgős ügy lehetett.
- Srácok. – zihálta. – Aizawa mindenkit vár a nappali részlegbe, amilyen gyorsan csak lehet.
Sóhajtottam. Már megint mi van? Azt ne találják ki, hogy megint megyünk külföldre. Ochako derekát átkarolva mentünk be az említett részlegre. Ott már mindenki elfoglalt egy ülőalkalmatosságot.
- Látom, az ifjú pár is megérkezett. Akkor belekezdek a mondandómba, ami jó hír lesz mindenki számára. Egy új taggal bővül az immár másodéves bagázsotok. Ma még nem tud jönni, de hagyott hátra egy kis üzenetet ezen a hangfelvételen.
Az osztályfőnökünk elővette mobilját és benyomta a JBL Bluetooth hangszórót, hogy mindenki hallja. A hang gazdája egy nőé, akinek eléggé életvidám hangja volt. (Mennyire? – R.) Mina Ashido szinten. Mintha már az is izgalomba hozná, hogy nekünk üzen.
- Üdvözlöm minden jövendőbeli osztálytársamat és osztálytársnőmet. A nevem Kumoro Aijin, de az egyszerűség kedvéért Ai. Úgy gondolom, hogy ti sem akartok unalmas bemutatkozáson átesni, ezért úgy gondoltam, hogy meghívom a teljes osztályt és a két új tanáromat és még három különleges vendéget a családom kúriájához tartozó tengerpartra egy laza nyárbúcsúztató szórakozásra. Ha benne vagytok, akkor várlak titeket reggel 9-re a tanár úr által megadott címre. Addig is, sziasztok. Na, hogy a rákba kell ezt kikapcsolni? Hol hagytam a használati utasítást. Azt írja, hogy nyomjam meg ugyanazt a gombot… Ne szórakozz velem, nyomom, de csak menüt hoz be, meg nem állítja. Méghogy okostelefon…
Ezekután a felvétel megállt.
- Kérdem az osztályt, hogy benne vagytok-e egy kis tengerparti mókában annak ellenére, hogy az íratlan szabályok úgy szólnak, hogy az efféle epizódok általában a kilencedik fejezetre szoktak tendentálódni?
Mindenki hatalmas igennel válaszolt. Jól esett kiszabadulni a négy fal közül.
- Akkor megírom Ainak az üzenetet. Holnap pedig reggeli után mindenkit várok a bejárat előtt a busznál.
Izgatott voltam. Ha nem is a tengerpart miatt, akkor a három különleges vendégre gondolva. Kik lehetnek azok? Első gondolatom Miriora, Nejirére és Tamakira ment rá, ám az ki van zárva, mert a Symbols of Peace felvételt tart. Mióta az Overhaul elleni ostrom lement, azóta akadnak jelentkezők dögivel. Talán Ragnáék? Áh, mindegy, majd holnap kiderül.

Másnap, a kiadós reggeli után mindenki beszállt a buszba. Mindenkin fürdőruha volt, csak egyesek vették fel rá a normális ruhát, ahogy én is. Mineta ezen a téren csalódott volt egy kicsit, mert Ochakon kívül a többiek az utóbbi metódust követték. Mikorra Urahara felszállt, addigra már az órámat néztem. Már el kellet volna, hogy induljunk, de Aizawa sehol nem volt. Öt perc után mesterem felállt.
- Na jó! Eleget vártam. Ha kell, magam vezetem el a buszt! – kiáltott fel és odabotorkált a vezetőfülkéhez. Ekkor viszont Bakugon páni félelem ment keresztül.
- Picsába! Mindenki! Kifele a buszból! Az öreg vak!
Szerintem ennyire gyors és pánikszerű buszelhagyást senki nem látott életében. Mikor már mindenki kint volt, az osztályfőnökünk vigyorgó arcát láttuk.
- Ezt jól bekajáltátok. – mondta és a leszálló Uraharával lepacsiztak.
- Mint olasz csávó a kolbászos pizzát. – tette hozzá mesterem. Ezért még kapni fognak.
A kedélyek nagy nehezen lenyugodtak és végre el tudtunk indulni. Húsz perc kellet, mire megérkeztünk egy igazán csinos kégli előtt. Ekkor Momo szólalt meg.
- Ez a szembe szomszédom.
- Tényleg. Emlékszek, hogy akkor, amikor a félévzáró vizsgára készültünk fel nálad, akkor ez a hely még kiadó volt. – jegyezte meg Tsuyu.
Akkor biztos valami gazdag bankár igazgatója lehet a csaj. Mikor leszálltunk a buszból, alaposan körülnéztem. A tengerparthoz egy hosszú lépcsősor vezetett lefelé. Már lent voltak emberek. Mikorra mindenki kiszedte a csomagtartótól a cuccait, elindultunk. Odalent egy magas, rövid hajú lány hasra feküdve, bikini felső nélkül barnult. Az egyetlen furcsaság csak annyi volt, hogy kettő helyett négy karja volt, mint Goronak a Mortal Kombat szériából. Az egyik inas a három közül megszólalt:
- Úrnőm! A vendégek megérkeztek.
- Tökéletes. – mondta és felpattant. Ekkor esett le, hogy topless fürdőruhát visel, avagy nincs semmi, ami takarná hatalmas kebleit. – Ahogyan a bemutatóban mondtam, a nevem Kumoro Aijin, de már a barátaimnak tartalak, így szólítsatok Ainak. Kérhetek tőletek egy bemutatkozást?
Ez alighanem a legbizarabb bemutatkozás volt, amit életemben pipáltam. Persze, próbáltam nem a mellekre koncentrálni, főleg Ochako miatt, de ez akkor is kiüt a képből. Szerencsére nem vagyok annyira perverz, hogy a mellein legeltessem a szememet, ellentétben Minetával és Tsuyuval. A békalánnyal való kézfogás után a lány megszólalt.
- Béka Quirk eltaláltam? Mármint a tartásodból agyaltam ki.
- Igen. – mondta elpirulva Tsuyu, mert két kar simogatta az arcát. Ai csak megnyalta a száját. Mineta esetén már mindenki kiszúrta, hogy le se bírja venni a szemeit a lány takaratlan felsőtestéről. Nagy átlagban már itt akkora rúgást kapna a csóri, hogy a Namekig nem állna meg, de most kifogta a szerencsenapját. Ugyanis, Ai lehajolt hozzá, töretlen mosollyal.
- Nocsak. Tetszenek az ikreim? – kérdezte huncut mosollyal.
- Mineta a két lábon járó perverzség. – jegyezte meg Ochako.
- Konkurenciám akadt? – kérdezte, miközben a sráccal kezet fogott. – Akkor sok sikert ahhoz, hogy túlszárnyalj. – súgta és átölelve a srác fejét két melle közé dugta. Ezen ledöbbentünk.
- Azért nem kéne ennyire feltüzelni a leggyengébb láncszemünket. – köhintett Aizawa, mire a póklány elengedte Minetát. Az vérző orral és teljesen rákvörös arccal állt egy helyben. – Sokkal inkább arra a kérdésre válaszolj, hogy te tényleg a Pókháló Fejvadász hősügynökségen vállaltál állást?
- Természetesen, Tanár Úr! – mondta nyugalommal Ai. – Anyámnak segédkezek.
Kedves olvasók! Most egy kis fejtágítás következik, hogy mi is a fejvadász hős. Lényegi feladata, hogy az A és S kategóriás gonoszokat levadásszák és börtönbe juttattassák. Annyira veszélyes munka ez még a hős iparon belül is, hogy sokkal többet fizet nekik az állam. Mialatt ezt elmeséltem nektek, addigra az inasok leléptek. Ai a buszra szegezte tekintetét, ami odafent parkolt.
- A megmaradt három vendégünk kicsit késik… már itt is vannak.
Mondata végén a póklány integetett. Felnéztem és láttam, kik is azok. Ragna, Rei és Eri. A boldog család megérkezett. Nagyon kedves tőle, hogy őket is meghívta. Mire leérkeztek, addigra Erit átöleltem.
- Jól érzed magad Ragnáékkal? – kérdeztem tőle.
- Igen. Tényleg szeretnek, ahogy te is. – reagált rá a kislány és megpuszilt.
- Igaz, mostmár anyának szólít. Az írót meg apának. – mondta Rei és odament a fiához, hogy átölelje. Mikor Erit letettem, akkor Aijin guggolt le hozzá.
- Te vagy a kis Eri, akiről a hírekben hallottam? Annyira kis ennivaló. – mondta elérzékenyülve, majd elkezdte böködni a kislány arcát, mire az a két kezével elkezdte Ai két pofazacskóját úgy nyújtani, mint egy rétestésztát. most komolyan nem tudom hova tenni ezt a nőt. Perverz, mégis családcentrikus. Vállat vontam és lerakva törülközőmet ledőltem napozni. A többiek se zavartatták magukat. Miután letelepedtek, néhányan beugrottak a vízbe vagy strandröplabdát fújtak, de páran a szimpla napozást választották.  Fél füllel hallgattam, hogy Kyoka érdeklődik az új osztálytársnője felől. Megtudtam, hogy 17 éves és amiatt kellet hősképzőt váltania, mert az ügynökség átköltözött ide, lévén nem találtak más kibérelhető helyet. Továbbá, hogy a Quirkje a Pók, ami hasonló Tsuyu képességéhez, csak itt értelemszerűen az adott állathoz hasonló jegyeket visel. Nem kell nagyító hozzá, annyit mondhatok. Ezután kis ideig csak a többiek hangját hallottam, ahogyan viháncolnak. Ám, Ai nem akart velük tartani még. Honnan tudtam? Mert a fejem felett szólalt meg.
- Jól hallom a tanáraidtól, hogy neked nincsen semmiféle képességed? – kérdezte érdeklődve. A mondatától felpattantam és lefejeltem az állát, amitől feljajdult.
- Ijesztegesd Thanost! – kiáltottam fel, majd mikor láttam, hogy mit tettem, gyorsan bocsánatot kértem.
- Hagyd csak. Rossz szokásom az ijesztés. – kuncogott.
- A kérdésedre válaszolva: Jól mondod. Nekem nincs semmiféle képességem és ez így van rendjén. – jelentettem ki bölcsen és néztem, ahogy Eri élvezi a homokvárépítést.
- Ezzel nem vitatkozom. Különben, mielőtt kérded azt, hogy baj-e a szememben, gyorsan válaszolok rá. Szerintem az a legjobb. Mikor megugrasz egy olyan lécet, amit mások nem tudnak vagy akarnak.
- Nem igazán akartam ezt kérdezni. Sokkal inkább az izgat, hogyan lehet valaki egyszerre családias és perverz? Ez eléggé furcsa kombináció.
- Igaz, de nem lehetetlen. Eléggé nagy a családunk. Két nővérem és egy kisöcsém van és imádom őket. A szüleim meg folyton küldetésen vannak, elvégre ez a fejvadász ügynökségek átka. Be tudnád kenni a hátam, ha megkérhetlek? – kérdezte és lehasalt Ockako törülközőjére. Nem igazán kéne, gondoltam, ezért cselhez folyamodtam. Intettem Minetának, aki a közelben nézett minket és jeleztem, hogy tegye meg ő. Elég hamar odajött és áhítattal elkezdte a folyamatot.
- Ez nagyon jó. Furcsa, azt hittem, nagyobb kezeid vannak. – sóhajtotta. Én már magamban kuncogtam, mire Ochako is odajött.
- Drágám, nincs kedved beszállni egy kis strandröplabda meccsre? – kérdezte és megfogta a kezem. Ekkor esett le a póklánynak a tantusz, hogy valójában ki kenegeti. Ránk vetette pillantását.
- Bocsánatot kérek ismét. Nem tudtam, hogy egy pár vagytok. Akkor nem kértem volna, hogy kenjen be napolajjal.
- Nincs semmi baj. Midoriya hűséges típus. Ahogyan bennem is megbízhat. – mondta barátnőm elnéző mosollyal. Felálltam és elindultam a többiek felé.
- Neked meg ki mondta, hogy megállhatsz?! Tessék szépen a fenekemet és a combomat is bekenni! – dörrent Ai Minetára, aki teljesen bekente a hátát. Úgy látszik, hogy van olyan, aki rendesen megszorongatja a szőlőpofát. Hogy erre miért nem gondolt egyik lány se a U.A.-ben azt már más kérdés.

Ebéd közeledtével tértek vissza az inasok három hordozható grill sütővel. Hozták a kaját is, ami hamburger húspogácsa, csirkemell és tofut is tartalmazott.
- Mindenki! Tudnátok rám figyelni?! – kiabálta Ai, mire mindenki ránézett. – Ki mit szeretne a hamburgerébe? Azok jöjjenek az inasainkhoz és írják le egy papírra.
Az eredmény magát adta. Mindenki odament és a papírra leírta a rendelését. Ragna és Eri értek oda utoljára egy kis kézmosás után, lévén a kezük homokos volt. (Ha annyira pofátlan lennék, beszúrnék ide egy Star Wars: Klónok támadása utalást. – R.) Tudom, mire akarsz célozni és nem! Annál már csak a Disney trilógia sértőbb.  Tényleg részletes lap volt, ahol még azt is belőhettük, hogy mennyire legyen átsütve a hús, kivéve a csirkénél. Udvariasságból előreengedettem Eriéket. Miután mindenki visszaadta a kitöltött lapokat, az inasok elkezdték a sütést, alaposan figyelve az igényekre. Fél óra után már mindenki javában ebédelt. Ekkor vettem észre, hogy Eri kifejezetten hatalmas étvággyal rendelkezik. Úgy bepuszilta az adagját, ahogyan Ochako sem, pedig ahogyan azt sok fejezetben kifejtettem, tud ám enni. Ai a kaja elkészülte közben két faoszlop közé elkezdett függőágyat szőni. Első feltételezésem, hogy ledől szunyálni. Éppen Rei beszélgetett vele. Kicsit közelebb mentem.
- Nem gond, ha én fektetem le Erit? – kérdezte Ai mosollyal.
- Nem, de miért, ha szabad megtudnom?
- Mindig én fektetem le a kisöcsémet. Különben is, lefogadom, hogy amióta örökbefogadtátok, nincs időtök egymásra.
- Igaz. Eléggé rohanós napunk van. Ráadásképp, megtudtam, hogy a nevelőszülői fizetés nagyon alacsony. Sajnos még ez is nyomja a vállunkat. Szerencsére, kaptam egy állást.
- Nocsak és mit? – kérdezte a póklány, miközben zavartalanul csinálta a nyugágyat.
- Eléggé komplikált, megmondom az őszintét, de nekem tetszik.
- Figyelj! Ha kell, beszélek anyummal, hogy adjon nektek pénzt Eri ellátására. És bármikor tudok rá vigyázni.
Rei ekkor átölelte Ait, amitől gyorsan elpirult.
- Furcsa, de olyan megnyugtató érzés töltött el. – mondta a póklány, mire elnevettem magam halkan. Rei mindig is anyai típus volt.

Miután mindenki befejezte a kajálást, a szülői pár Erit elkísérte a nyugágyhoz és belefektették. Aijin felkapta a táskájából a gitárt és behangolta. Odalépett Erihez és megsimogatta az arcát.
- Kényelmes? – kérdezte a póklány. Eri csak mosolyogva bólintott és megfogta a gyengéd kezeket. Szerencse, hogy négy volt Ainak, így zavartalanul belekezdhetett egy számomra ismerős zeneszámba. Nem tudtam, hogy honnan van, pedig nemrégiben hallottam. A szám első taktusát se játszotta el, mikor Ochako a fejéhez csapott.
- Megvan, hol hallottuk. Ez a Transistor című játékból a The Spine.
Már nekem is beugrott. Nem akartam megzavarni Ai játékát, ami alighanem a profi minőséget ütötte. Akik ledőltek pihenni a bőséges ebéd után, mind meghallották, és akik még ismerték a számot, azok dúdolták. Amint véget ért a szám, megtapsoltuk halkan. Ezekután egy másik számba kezdett, amihez Ai csak hümmögött. Kyoka felállt és a póklányhoz ment, hogy Erit közelebbről megnézze. Elaludt úgy, hogy a póklány kezét fogta. Természetesen a mostani szám is a Transistorból volt, de ez a Coasting című szám.

Eskü, ez a nő tele van meglepetéssel. Már azt is természetesnek véltük, hogy félmeztelenül járkál. Összefoglalóan annyit tudok mondani: Elvesztettünk egy yent és találtunk helyette ezret. Az egész osztály megkedvelte az új társat és ezzel legalább enyhítettük a kolbászfesztivált is. (És a hentai olvasó és néző egyén is kaphat új ihletet. – R.)