Kai Chisaki mindig is sajátos felfogással rendelkezett. Soha nem érdekelte a szeretet, a törődés, a család. Ezeket mind hulladéknak tartotta és az erő volt az egyetlenegy, amit érezni akart mindig is. Emiatt csatlakozott a Shie Hassakaihoz fiatalon, Xūwú Tóutāion szárnya alatt. Ám, hamar meg kellet tapasztalnia, hogy a vezető, akit egykor szentként tisztelt, valójában megalkuvó és gyenge volt. Ekkor vette a fejébe, hogy átveszi az uralmat és megmutatja, hogyan kell egy igazi gonosz szervezetet vezetni. Mikor hírt kapott, hogy a főnök unokájában felébredt a Rewind, azonnal cselekedett és egyetlen nap alatt kinyírta a familíát és a lányukat meg elvitte, hogy a vérét használva szerezzen hasznot. Mikor Xūwú számonkérte Kait, harc kerekedett ki belőle. Ekkor tűnt el a neve Kai Chisakinak és vette fel az Overhaul nevet. Azóta rettegve mondják ki az alvilági és hősi körben a bűnei miatt. És ez az ember nem is tudta, hogy a sorsa beteljesül. Elvégre: A zsarnok király gőgjében a mérgezett bort is megissza.

Overhaul is megérezte az erőt és elkezdett hátrálni. Hosszú idő után érzett újra félelmet.
- Mi ez a hatalmas erő? Mi vagy te? Ki vagy te?
Nem válaszoltam, csak lassan lépkedtem felé. Ekkor meg akart ütni, ám mire az ökle találkozott volna az enyémmel, már csak árnyképem maradt ott. Nem értette, mi történt, de ami ezekután jött, az megrázta. Nem egy, hanem húsz hasonmásomat látta meg. Azt hihette, hogy megőrült.
- Ez lenne a nagy trükköd? Nem fogsz ócska vásári vacakokkal engem átverni! – üvöltötte, majd elkezdte támadni a hasonmásokat, amik a keze között foszlottak szét. Mikor majdnem mindegyiket szétfoszlatta, támadtam. A hasára mértem hét olyan ütést, amik a Nagy Göncöl jegyeire hasonlítottak. A technika közben próbált megtámadni, ám hiába látta találatnak, a karjai átsuhantak rajtam.
- Hokuto: Shichishi Seiten. – mondtam ki a technika nevét. Overhaul testéből kiugrott Mimic és a levegőben darabjaira robbant. Overhaul nem sokat teketóriázott és amint talajt fogott, egyből meg akart érinteni, amit újabb kudarc koronázott a részéről. Mindegyik érintése csak a levegőt fogta meg. Nem is látott az idegtől.
- Miért nem döglesz már meg, te féreg?! – kérdezte kiakadva, minden egyes érintéspróbálkozással szótagolva mondatát. Én egy laza mozdulattal vágtam állba, amitől egy jó nagyot repült és eléggé durván fogott földet. Gyorsan meggyógyította magát és felállt. Hangja hirtelen megváltozott.
- Oké. Te nyertél. Megadom magam. – mondta és feltette kezeit, de elkezdett nevetni ész nélkül. Én csak szó nélkül néztem. Egy idő után folytatta.
- Semmire nem mész vele! Hát még mindig nem érted? Ez a világ a kezeim között van. Akármelyik ügyvédem jogi úton a hősi világ szájába rejszol és én szabadlábon leszek!
Ekkor szólaltam meg. Hangom mélyebb volt és 100%, hogy nem az enyém.
- Tévedés. Én vagyok a bíró, a tanú és a hóhér! Eddig hiba volt, hogy mindenki magasabb rendűnek kezelt. De most meg fogod látni, hogy a túlvilágon mindenki egyenlő!
Mi a… Miért nem tudom irányítani a testem? Mintha egy nálam hatalmasabb erő vette át az irányítást. Nem akarom megölni ellenfelemet, de az entitás szemmel láthatólag igen.

Ekkor azonnal elékerültem és ész nélkül ütöttem, ahol értem. A találatok csattantak a testén, néhány ponton még a csontja is eltört. Már nem is meridián pontokra céloztam, hanem az volt a célom, hogy minél nagyobb fájdalmat okozzak neki. Elég! Le akarok állni, de valamiért nem megy. Overhaul próbálta megfogni a kezemet, hogy lerobbantsa, ami sikerült is, ám a hatás elmaradt, mert Eri vére, ami a szemébe ment, megtette a hatását. Ekkor megfogtam négy ujját és egy határozott lendülettel törtem el és emellé fellöktem. Mikor a földre került, az arcát ütöttem ész nélkül. Egy idő után ismét magam uraltam a testemet és megálltam az ütésben. A látvány sokkolt. A férfi maszkja rég lehullot és már az állkapcsát ütöttem. Orrából dőlt a vér és már csak zihálva beszélt.
- Nem vagy különb nálam. Tessék csak, ölj meg. Ez volt az élet rendje mindig is, nem? Az erős győz, a gyenge meghal.
Sokáig csak döbbenten néztem öklömet, amin ott volt a férfi vére. Felálltam.
- Nocsak, hova lett az, aki bosszút akart állni Eriért és a többi hasznavehetetlen húsért és csontért, akiket a csapatom lemészárolt?
Ekkor ismét ütni akartam, ám nem mertem. Éreztem, hogy zúg a fejem és a hányinger kerülget.
- Innetől a hatóságokra bízlak. Elintézem, hogy örökre a Kockában rohadj meg!

Megfordultam és el akartam indulni, amikor láttam, hogy egy teleportkapu nyílik meg Ovehaul közelében. Három tagot láttam meg. Ezek az elitek? A férfi felnézett rájuk.
- Elvégeztétek a feladatot? – kérdezte.
- Ahogy kérte a mesterünk. – mondták, de a hangjukban csepp tisztelet vagy áhítat sem volt. Sokkal inkább hideg keménység. Ekkor a kapuból kilépett Imperius és Angius. Miért vannak ők itt? Endeavor erősítést hívott volna?
- Ez meg mit jelentsen? Én vagyok a vezetőtök. – nyögte Overhaul és próbált felállni. Ekkor Imperius előhúzta a hátán pihenő tokjából a kardját és szemével megcélozta a földön fekvő férfi fejét.
- Éljen soká Kai Chisaki. – mondta hidegen és egyetlen vágást ejtett. Mire a penge visszakerült a tokjába, Overhaul feje levált a testétől. Nem akartam hinni a szememnek. Megszólalni se volt erőm. Remegtek a lábaim és úgy éreztem, hogy bármikor elájulok.
- Itt vannak a drogok, amiket Overhaul olyan nagy becsben tartott. Ideje elvennünk a fejjel együtt. – mondta elégedetten Angius.
- A testét meg elteleportálom egy működő vulkánba. Ott hamu sem fog belőle maradni. – sóhajtotta Imperius és elteleportálta a tagot.  – Akkor indulhatunk haza.

Szentül hittem, hogy mindannyian engem figyelnek, de semmit sem reagáltak a jelenlétemre. Amint megnyílt a kapu, azonnal leléptek. Az utolsó, amire emlékszek, csapattársaim hangja volt a sötétség előtt.