A csapat szétvált három részre. Tamaki, Tsuyu és Nejire álruhában elindultak az Ogre szektorba, hogy fülön csípjenek egy drogdíler bagázst, akik reményeik szerint, Overhaulnak dolgoztak. A másik csapat Kaminarival az élen beszélték meg az éjszakai kiszökés lépéseit. A maradék pedig edzett, pihent vagy segített nekem a puzzle darabkák összerakásában, amit a hősügynökségnél tudtunk meg. Csak egy valaki kezdett bele szakadár akcióba. Dannek a célja nem volt más, mint Endeavortól szerezzen információkat.

A farkas férfi először Ragna lakása felé vette az irányt. Amint benyitott, hallotta, hogy elvannak kettesben a konyhában, így nem keltett akkora feltűnést. Fogta az aktatáskát, amibe a Miriótól kapott pénz volt és kivette a felét, amit egy nagy borítékba tett. Aztán kisettenkedett és Endeavor hősügynöksége felé vette az irányt. Időközben egy bandát leszámítva, akik ki akarták rabolni, más esemény nem történt. Beérve az ügynökségre, látta, hogy Gyufafej az irodája felé megy. Nem volt mit tenni, követte. Az ajtóhoz érve kopogtatott.
- Ön az, kisasszony? Hála égnek, hogy hozza a kávémat. Leragadnak a szemeim. – hallatszott a túloldalról az ismerős hang. Óvatosan benyitott, mire Endeavort látta, karikás szemekkel.
- Bocsi, tévedtél. Ám, ettől fel fogsz ébredni. – mondta torzított hangon Dan, mire Endeavor  pánikolva készült volna a tűzgolyót kilőni.
- Mit keresel itt? Nem csináltam semmit az exemmel. – hadarta.
- Tudom. – sóhajtott Dan. –  Üzleti ügyben vagyok itt. Információra van szükségem. Szóval, oltsd el magad, Gyufafej és figyelj ide.
- Mivel kapcsolatban kérsz információt? – érdeklődött Endeavor gyanakodva és eloltotta a kezéből a lángokat.
- Kai Chisakiról kellene információ. Ismertebb nevén Overhaulról.
- És mit akarsz róla tudni?
- Mindent. – vágta rá Dan, aki újfent kiszolgálva magát a minihűtőből kicsent egy doboz gyümölcslevet. – Lakhelyének alaprajzai a titkos járatokkal, lehetséges helyek, ahova menekülhet, hálózata nagysága, emberi és azok képességei, a Yakuza vezető életéről, hobbijáról, nemi identításáról… Szóval érted, mire akarok kilyukadni.
Endeavor tétovázott. Egyik fele azt mondta, hogy le kéne tartóztatni a férfit itt és most, de a másik fele meg segíteni akart neki, mert ha elkapja Overhault, akkor a hírneve visszaterelődne jó irányba.
- Figyelj! Látom, a bizonytalanságot, úgyhogy nem ingyen dolgozol. Itt van a bizonyíték.
Mondata végén Dan kivette a vaskos borítékot és letette az asztalra.
- Öt millió Yen van benne. Meg is számolhatod. És ha szeretnéd tudni, a fiadnak és barátainak kell az információ, nem nekem.
Endeavor, aki a beszéd alatt elkezdte a pénzt számolni, megállt.
- Komolyan beszélsz? – kérdezte csodálkozva.
- Igen. – bólintott a farkas férfi határozottan.
Ekkor meglepő dolog történt. Visszarakta a borítékba az eddig kivett pénzt és visszaadta. Utána az iratok tárolására fenntartott széfhez ment. Némi matatás után egy dossziét vett elő és átadta.
- Nem kell a pénz. Csak egy valamit kérek érte cserébe.
- Miről volna szó? – kérdezte Dan.
- Csak add át az exemnek és a fiamnak, hogy én segítettem neki. Tudom, hogy nem mozdít előre semmit a személyes kapcsolataimon, mert már eltoltam. De legalább ezzel valamennyit tudok pótolni. – mondta halkan. Ekkor Dan csodálkozott. Eddig a saját apjához viszonyította, aki már alulról szagolja Zetsu tyúkszemét, és amíg ezt meg nem hallotta, addig ezzel a férfival is ez volt a terve. Ám, most gondolkodott el azon, hogy talán ő már megváltozott és a felbérlése sem gonosz célokat szolgált.
- Nem garantálok semmit, de megteszem, amit kérsz. – mondta Dan és egy általa hozott szatyorba rakta a teljes dossziét, ami eléggé vaskos volt. Ezekután felált és a kezét nyújtotta a férfi felé.
- Most láttam azt a különbséget, amit az apámnál nem. Kivívtad a tiszteletemet. Ezeket amúgy visszakapod, amint az egésznek vége lesz.
Endeavor kezet fogott vele, magában remélve, hogy valami megváltást indíthat el.

Dan kimenve még ne tudta feldolgozni az eseményt. Viszont, a munkát tovább kellet folytatni. Visszatért az író lakásába. Benyitva látta, hogy ketten már végeztek és mélyen aludnak a kanapén és a konyhában pedig finom illatok áradoztak. Aranyos volt látni őket, ám volt jobb dolga is. Kiment a teraszra és egy cigit kivéve a dobozából, rágyújtott. Felhívta Marcot telefonon.
- Szevasz, Dan. – mondta egy álmos hang a túloldalról.
- Szeva. Bocsi, hogy megzavarlak, de kéne információ. – mondta Dan nyugodt hangnemben.
- Hadd találjam ki: Kai Chisaki kúriájának alagútrendszer tervrajzai és a lehetséges búvóhelyek. Eltaláltam?
- Penge vagy, mint mindig, kolléga.
- Köszönöm. Mondj olyat, amit nem tudok. – jelentette ki Marco büszkén, miközben a háttérben kattintgatások hangja hallatszott.
- Amikor egyedül vagyok, akkor meztelenre vetkőzök és…
- Ez költői volt. – vágta rá azonnal Marco. – Megvan. A szokásos módon küldtem, nehogy lenyomozzák.
- Köszi. Holnapután a meló el lesz intézve. De most megyek.
Dan a mondatát se fejezte be, mikorra már kollegája már lecsapta a telefont.

Nejire és Tamaki az Ogre szektorba mentek vissza a nap folyamán. Céljuk volt kihallgatni egy beszélgetést a Nausica Hotelben. Az a hely nemcsak arra szolgált, hogy kipihend magad egy fáradt üzleti megbeszélés után. Elvégre, az Ogre szektor a feketepiac egyik legnagyobb melegágya. Kábítószer, prostitúció, szerv és rabszolga kereskedelem is szerepel a listában, ami nincs papírra vetve. Ha Tamaki szüleinek az információja pontos, akkor egy nagy üzlet lesz készülőben egy milliárdossal, akinek valami problémájára kell a Szolga és Úr készlet. Tsuyu is velük tartott, aki Kaminari módszerével szökött ki a kollégiumból. Az álcájuk úgy szólt, hogy egy házaspárhoz csapódott örömlány felállást képviselnek. Ehhez még profi álruha is társult. Sose láttam a békalányt lenge öltözékben, pedig most abban feszített. Első úticéljuk a bár volt, ami a pince részen kapott helyet. Odalent meg is találták a keresett célpontot. Három, Pestis Doktoros maszkban feszítő tag volt. Tőlük messzi foglaltak helyet. Nem kellet sokat várni, hogy az ügyfelük jöjjön. Egy kövér, alacsony növésű tag, tenyerében aktatáska volt. Amint kiszúrták egymást némi szóváltás után távoztak.
- Ezek lelépnek, csak nem tudjuk melyik szobába. – mondta Tamaki szégyenlősen, a két lány combját fogva. Nem igazán szereti fogdosni a nőket, pláne nem kettőt.
- Van egy ötletem, hogy tudjuk meg. – mondta Tsuyu és felállt egy kacsintás tekintetétben. Odament az egyik rúdtáncoshoz és megkocogtatta fenekét.
- Bocsáss meg! Nem tudod, hogy az a négy úriember melyik szobát vette ki? – kérdezte, mire a fenék gazdája ritmusos riszálásba kezdett. A békalány merev tekintettel nézte, majd a műsor végén elégedetten csúsztatott egy 100 yenes bankót a lány alsóneműjébe. Visszament a többiekhez.
- Megvan a szobaszámuk. 1408, avagy az első emelet, hármas szoba. A mellette lévő üres és szerencsére nem vették ki mára. – foglalta össze az eredményét és kezével megfogta kettejük kezét, ezzel jelezve az indulást.
- Ezt hogy csináltad? – kérdete Nejire elvörösödve.
- Egy-két hét gyakorlat és ezekből a fenekekből úgy megtanulsz olvasni, úgy, mint a könyvekből. – csapott rá Tsuyu mondata végén a két társa fenekére. Azok elnevették magukat.

Úgy ment be a hős hármas a 1409-es szobába, mintha bármelyik pillanatban elszabadulhat köztük az akció. Viszont, amit óvatosan bezárták az ajtót, egyből Nejire kivette a kicsi lehallgató készüléket a mellei közül. A szoba falára erősítve már be is jött a hang. Mindhárman felvették a fülhallgatókat, amiben már hallható volt a társalgás.
- Mennyit kértek a készletért? – érdeklődött az ügyfél.
- Egy millió yen. Azért kapsz 12 szolgát és 24 úrat. – válaszolta az egyik. – Helyben fizetheted és azonnal megkapod.
A tag valószínűleg kinyitotta az aktatáskát. Miután megszámolta a hármas bagázs a pénzt, a válaszoló tag megszólalt.
- Akkor fáradjon velem, kérem. Eldugtuk a cuccot, úgyhogy beleteleik egy kis időbe, mire megtaláljuk.
Mikor már csak a két tag maradt, az egyik felsóhajtott.
- Nem hiszem el. Ez nettó szívás. – sóhajtott az egyik.
- Mit panaszkodsz? – kérdezte a másik tag érdeklődve. – Ez rutinmeló.
- Nem is az a bajom. Emlékszel, mikor Overhaul kinevezett egy másik bébicsőszt a kivégzett áruló helyére?
- Igen. Te kaptad meg a feladatot? Mármint, a hangodból ítélve.
- Sajnos. Tudom, nem ellenkezhetünk Overhaul szavával, de itt kurvára téved. Nekem se gyerekem, se macskám. – sopánkodott.
- Nincs sok dolgod azzal a kislánnyal. Csak barátkoznod kéne vele és kész. Nem azt a parancsot kaptad, hogy legyél az apja. – nevette el magát a másik tag, mire az első kiakadt.
- Marha viccesnek véled ezt, igaz? Akkor mondok hajmeresztőbbet: Tegnap este elkaptam egy felszolgálót, aki az ajtó előtt a kulcslyukon nézte a kislányt, miközben a nadrágjában matatott. Kérdőre vontam, ő meg rögtön szabadkozott, hogy aggódik a kislányért.
- Rémeket látsz. Mi van, ha tényleg az az igazság, amit a felszolgáló mondott.
- Te most csak viccelsz velem, igaz, Yu? – kérdezte második tag. – Az egy pedofil. Messze felismerem az efféle férgeket.
- Akkor, Toya barátom, jelentsd Overhaulnak. – vágott vissza J.
- Nem lehet, mert az egy a legjobb a takarító brigád közül, és ha nincs bizonyítékom, akkor kivégeztetnek. Tudod jól, hogy amiatt a Lyome nevű mocsok miatt eluralkodott a paranoia a lakásban. Mindenki ujjal mutogat a másikra már csak azért…
- Akkor egyszerűbb megoldást kínálok: Akadályozd meg azt, hogy este megtörténjen. – szakította félbe társa mondatát Yu, mire Toya kiakadt.
- Nagyszerűek a tanácsaid, okoska. Csak egy hiba és lehet a megerőszakolásba a kislány belehal. Már így is eléggé baj az, hogy napi egy liter vért csapolnak meg tőle.
Ekkor bejött a harmadik tag.
- Elég legyen, mindketten! – dörrent rá társaira a tag. – Most azonnal jöttök velem a bázisra! Nem tracspartira jöttetek!
- Értettük. A szokásos Charlie-Delta alagutat használjuk?
- Igen. Induljatok.

Nejire, Tamaki és Tsuyu megvárták, míg a hármas eltűnik. Ezekután csend telepedett a folyosóra.
- Akkor ennyit tudtunk kipréselni. – sóhajtott Tamaki. – Ideje, hogy vissza induljunk.
- És mi lesz a hármassal? – kérdezte Tsuyu.
- Nem mondod, hogy ennyire perverz vagy? – kérdezte Nejire csodálkozva. – Senki nem mondaná meg rólad, ha rád nézne.
- Ismered a mondást: Ne ítéld meg a könyvet a borító alapján. – mondta Tamaki halkan. – A válasz a kérdésedre, ifjú békalány, hogy csak álcáztuk magunkat. Most induljunk, haza mielőtt még lebuknánk.
Szerencséjükre, senki ne állt meg kérdezősködni, így gond nélkül kijutottak.

Az este Kaminari vezetésével, Momo és Todoroki sikerrel szöktek ki a U.A.-ből. Volt is egy célpontjuk. Adam Shield várta őket Ragna lakásán. Ma délután kapták a telefont, hogy a tudósnak és feltalálónak van egy-két információja, lévén, Tamaki apjával összedolgoztak. Mikor a lakáshoz odaértek, Ragna már egyből ajtót is nyitott nekik és a nappali felé invitálta őket. Ott már Adam és Rei várta a társaságot. Miután anya átölelte fiát és elment kávét főzni, Adam belekezdett az eredmények taglalásába.
- Megvizsgáltam a két drog összetételét. Alighanem, a természetes anyag, pontosabban a vér tényleg furcsa összetevő.  Átfuttattam az orvosi adatbázisokban. Itt jött az első hátborzongató felismerés: Nincs semmilyen adat. Még hangyafasznyi sem.
- Miért lenne furcsa? – kérdezte Kaminari, aki addigra egy süppedős fotelban helyezte kényelembe magát. Rei kijött és felszolgálta a kávékat.
- Azért, mert egy összesített adatbázisban néztem, ami japán minden lakosságának állapotát számon tartja. Születési év, öröklött betegségek, satöbbi. – mondta Adam, miközben megcukrozta a kávéját. – Még az idetelepült emberekről is van egy külön bejegyzés, de ott sem találtam az égegyadta világon semmit. Itt jön képbe Tamaki apja, Zanmachi. Elmondott néhány eléggé furcsa információt egy titkosított vonalon, de erről később. A vérről szeretnék előszőr beszélni, ami már megér egy misét. Ugyanis, egy Quirkről van szó, ami talán a legveszélyesebb fegyver, ha rossz kezekbe kerül.
- Feltételezésem szerint, már nem egy rossz kép kapta meg. – fejtette ki véleményét Todoroki, aki Ragnát és Reit figyelte egy pillanatig, amikor összebújtak és úgy itták a kávéjukat.
- Igazad van. – helyeselt Momo, miközben megfogta Todoroki kezét, nehogy ebben a pillanatban üvöltse le kettejük fejét. – Eijiro és Bakugo megküzdött egy szert használó mocsokkal. Szerencséjükre a tag egy harmadrangú vadbarom volt.
- Addig valljátok magatokat szerencsésnek, míg az úrat használják magukon. Ugyanis, a szolga a lehető legveszélyesebb erre a társadalomra nézve. Ugyanis, a szer örökre tönkrevágja a képességért felelős sejteket és jobb esetben csak annyit tesz. Rosszabb forgatókönyv esetén, az illetőtben rákos sejtek alakulnak ki, amik ráadásképp lappanganak egészen a végstádiumig, ahol minden kijön egybe.
Ekkor mindenkiben átment a borzongás.
- Normálisabb esetben fázisai vannak a ráknak, nem? Tehát, ha előbb észreveszik, annál nagyobb a túlélési esély. – mondta Ragna tényszerűen.
- Igen, de ez a vér rejtve teszi ezt, és amikor már az illető észbe kap, neki kampó. A szakirodalom, ezt a képességet Rewindnak, magyarul, visszafordításnak hívja. Ilyen utoljára 30 évvel ezelőtt volt bejegyezve egy gyermeken és azt el is tiltották a hős képzéstől, mert lutri, hogy áttöri azt a szabályt, hogy a hős nem ölhet. Természetesen, indirekt módon. – fejezte be Adam a monológját, amíg megitta a kávéját.

Kis idő után Kaminari megszólalt.
- És akkor mi lenne az a furcsa információ?
Adam színészkedve észbe kapott.
- Tényleg, azt majdnem elfelejtettem mondani. – csapott a fejéhez,
- Felesleges a színjáték, ha engem kérdezel. – mondta Ragna a teraszról, miután rágyújtott egy szál cigire. – Mindenki emlékszik, hogy ezt említeni akartad.
- Rendben. – sóhajtott Adam. – Innentől viszont, a realitás talaját némileg elhagyjuk, mondván ez csak spekuláció és csak pletyka alapján élnek. A Rewind egy Kínából átköltözött srácon, Xūwú Tóutāion jelentkezett. Természetesen elfogadta a sorsát és vendéglátást tanult. Megnyitotta Japán első olasz éttermét.
- Egy kínai, aki olasz ételt csinál? – kérdezte Rei döbbenten. Ez tényleg furcsa dolog lehetett.
- Drágám! Ezt könnyű elképzelni. Spagetti húsgolyóval, csak a paradicsomszósz helyett vagy nagyon friss szója, vagy nagyon romlott tej van benne. És a húsgolyóról se kérdezz semmit, mert feltételezhetően feldolgozás előtt még nyávogott. – jelentette ki Ragna, amin Kaminari elnevette magát.
- Fejezzük be a hülyéskedést, jó? – akadt ki Momo. – Fontos információkat közöl velünk Adam, erre meg te benyögsz valami ostobaságot.
- Igazad adok a hölgynek. Nem kéne most komolytalankodni. – mondta Adam, majd köhintett egyet. – Vissza a témára. Az étterem azonnali siker volt, sorra zsebelte be a díjakat és a szakirodalom ódákat zengett. Ám, a rendőrség mindig is ferde szemmel nézett arrafelé, mert eléggé sok gyanús dolog is történt ott. Japán összes zsiványa megfordult már ott és még eltussolt gyilkosság és drogok is szerepet kaptak. Ez viszont, csak feltételezés volt. Tehát, ha a pletykák igazak is lettek volna, Xūwú tökéletesen csinálta. Családja már az étterem megnyitásakor is volt, egy babával együtt. Arról a fiúról régen voltak adatok, de azok mára már nyomtalanul eltűntek minden adatbázisban. Még unokája is született, de az már benne se szerepelt még a születési anyakönyvi kivonatokban sem. Summa Summarum: Hivatalosan nem született még lánya sem annak a férfinak és öregkorára nyomtalanul tűnt el. Az étteremet más vette meg, aki csődbe is vitte az egészet.
Adam mondata után kis csend következett. Végül, Momo kibökte a leglogikusabb gondolatmenetet.
- Akkor, akitől a vér van vagy az a tag vagy annak a leszármazottja. Elvégre, ez egy ritka képesség és még a gyengített változatai is ritkábbak, mint az Eltörlés, ami Aizawa Sensei képessége.
- Tényleg fején találtad a szöget és pont ez fordult meg a fejembe nekem is. – ült fel gyorsan Rei, mire befejezte a mondatot és a dolgozószobába sietett. Mindenki figyelte a nőt. Később vissza is jött egy dossziéval, benne rengeteg régi újságcikkel. Az egyiken megakadt a szeme és a többiek elé tárta.
- Lehet, hogy összefügg az esettel, de 1 évvel ezelőtt egy családot teljesen lemészároltak. A sajtó csak ezt az egy cikket hozta le és Stainhez akarták kötni. Ám, nem találtok furcsának valamit?
Todoroki, amint átvette a cikket, rá is vágta a választ.
- A család közül egyik sem hős.
- És Stain mindig csak egy embert támadott meg akkor, amikor a legkevésbé számított rá. Ellenben, egy valaki állítólag eltűnt, méghozzá egy kislány, a család legfiatalabb tagja. Hollétére és nevére a mai napig nem derült fény. – fejezte be Momo a gondolatmenetet.
- Látom, nektek is vág az eszetek. – mondta Adam elismerően. – Én is ezen agyaltam, így megnéztem közelebbről a kiadót, ami állami pénzzel finanszírozott újság mostmár. Ám, régebben ez egy maszek újság volt, amit csak a Kanto prefektúrában nyomtatták és terjesztették. A fő szponzorjuk a Shie Hassakai nevű Yakuza banda akkori vezetője. Ne tévesszen meg senkit a kiállított név, az csak álca.
- Ehhez nem kellet gondolkodni. – jelentette ki Todoroki megszorítva Momo kezét. – Midoriya találkozott is vele. Nem is tud róla, de akkor találkozhatott azzal az említett gyerekkel vagy unokával.
- Micsoda? – kérdezte Adam, miután kis híján kiköpte az utolsó korty kávéját. Ekkor Kaminari beszámolt az eddigi eseményekről, amik velem történtek. Adam csak döbbenten nézett az információ áradat után.
- Akkor nem csoda, hogy berágott Miriora, ahogy ti is. – jelentette ki Ragna.
- Én bemostam volna a helyébe, de már az anyák csak ilyenek. – vágta rá Rei.
- Tény és való, hogy az ügynökség bukásra van ítélve, ha nem képes a vezetője határozottan és emberségesen vezetni. – vélekedett Adam. – Ám, ez most irreleváns. A lényeg, hogy ennyit tudtam megtenni értetek. Remélem, hogy hasznos információ volt a számotokra.
- Mindennél hasznosabb. – mondta Todoroki, majd Ragnához fordult. – Köszönjük a vendéglátást. Vigyázz anyámra, ha megkérhetlek szépen.
- Nem kell aggódnod. Mindig is azt tettem. – nevette el magát az író, mialatt Rei hozzábújt.

Elköszöntek Adamtől, Ragnától és Reitől a csapat szépen, lassan visszaosont a U.A.-be. Itt már csak Vlad jelentett akadályt, aki valószínűleg késő estig dolgozott. Ám, Aizawa résen volt.
- Kolléga! Ide tudnál jönni, segíteni? – hallatszott a kérdése a tanáriból. – Azt el lehet fogadni válaszként az első magyar szuperhősre, hogy Bitumen?
- Megyek. – sóhajtott fel a megnevezett és bement. Innentől gyorsan, de hangtalanul mentek be a szobájukba. Reggel lesz jelentenivalójuk.