Kai Chisaki éppen a vacsoráját ette, mikor hívást kapott. Nem szeretett ilyenkor telefonálni, elvégre, senki nem szereti azt, ha megzavarják. Tomura volt a vonal végén, aki beszélni akart a férfival. Overhaul elégedett volt. Megmenekítette a bizniszét és még ezt a gyökeret is a lába alatt fogja tudni.

Vacsora után két órával Tomura már megjelent a valós, ráncos, bányarémet is nyugdíjba küldő pofával.
- Végre valahára, hogy idetaláltam. Ez az egész rendszered egy kész labirintus. Nem is értem, hogy lakhatsz itt. – mondta, miközben leült a fotelba és lábait az asztalra tette. Kai idegei már ekkor rítustáncot jártak.
- Természetesen megszoktam, hogy ilyen és csak én ismerem a rövidítő utakat.
Tomura elkezdett vakaródzani, amivel ellenérzéseinek immár hangot is adott a Yakuza vezető.
- Máshol terjeszd szét a bolháidat és ha nem akarod, hogy lerobbantsam a szánalmas lábaidat, akkor vedd le, de easy-ben. – morogta és a papírjaiért nyúlt. Tomura eleget is tett a kérésnek. Ekkor adta át Overhaul az ismertetőt.
- Mit szólsz ehhez? Első osztályú cuccok, amikért az egész Japán alvilág bezsong.
- XM-A1S és XM-A3S? Mik ezek pontosan? – érdeklődött Tomura.
- Nem tudsz olvasni? Akkor elmondom. Az elsővel már a bűvész emberednek volt már tapasztalata. 1-2 óráig lényegében leállítják a szervezetben a képességek működését.
- Erre a kis injekcióra gondolsz?
Tomura a mondata közben felvette két ujjával az ampullát, majd az asztalra dobta.
- Látom, hogy vág az eszed, mint a vajazó kés. – morogta Kai. – Mielőtt megkérdezed, hogy miért csak ennyi ideig, egyszerű a válaszom. Ha örökre elvennék a képességeket, akkor a biznisz se lenne sokáig működőképes. A másik ennek ellentéte. Az ugyanennyi ideig felerősíti a képességeket.
- Honnan vannak? Úgy emlékszek, hogy tíz éve betiltották őket és az előállításuk egy vagyonba kerül.
- Megvannak a forrásaim. – válaszolt gyorsan, mintha terelni akart volna. – Három ampullát adok át egyszerre mindkét fajtából, ha nekem kezdesz el dolgozni. És részesedést kapsz a védelmi pénzekből egyaránt. Szerintem nem rossz ajánlatot nyújtok.
Ekkor Tomura felnevetett.
- Miért csatlakozzak hozzád? Ezek miatt a vackok miatt? Ugyan! Van tartásom és becsületem.
Mondata közben benyúlt köpenye zsebébe, ám kivenni nem volt ideje, mert ekkor egy hatalmas, marcona tag és egy törpe azonnal Tomura köré ugrott és megcélozták a létfontosságú szerveit.
- Mimic! Chronostasis! Hagyjátok! – parancsolt Kai. – Nincs annyi töke ahhoz, hogy megtámadjon. Ha lenne, akkor már a csitri megölése közben mért volna rám csapást.
És a Yakuza vezető nem is tévedett. Egy köteg pénzt húzott ki Tomura a köpenyéből és átadta. Kai megszámolta és elégedetten nevetett.
- Akkor megegyeztünk. Az egyik emberem odakint átadja az ampullákat. És most megkérlek, hogy távozz.  Még valami: Ha meg legközelebb idejössz, és úgy viselkedsz itt, mintha tied a világ, akkor megtanítalak a jómodorra.
A megnevezett csak egy vállrándítással válaszolt. Mikor kiment, Mimic meghajolt.
- Uram! Rossz híreket kell közölnöm. Tíz perce érkezett a hír, hogy a vásárlói negyednél lévő bizniszt buktuk. Pár hős elkapta őket és börtönben vannak.
- Hogy érted azt, hogy hősök kapták el? – kérdezte Kai, szemében az a bizonyos ideg rítustánc látszott és ismét vakaródzani kezdett (Eskü, hogy már a megírásakor rámjön a viszketés. Hát, még amikor nézem vagy olvasom. – R.). – Javíts ki, ha tévedek, de te váltig állítottad azt, hogy minden hősügynökséget vagy lefizettél, vagy megfenyegetted. Nem így lenne?
- De igen, nagyuram! Csak a helyzet az, hogy ezek újoncok lehetnek a hősiparban. Viszont, az egyikre kilőttem egy nyomkövetőt és az jelet fogott.
Mimic felállt és kivette az telefonját.
- A legutolsó olyan koordinátát itt fogta ki, ahol az eszköz leeshetett róla.
Mondata közben Kai kivette az eszközt és figyelte.
- Érdekes. Valószínű, hogy 3 nap alatt állhatott fel, mert nem hallottam még erről a csapatról. – morogta Kai vakaródzás közben. – Holnap ellátogatok hozzájuk és felvázolom nekik a valóságot. Más hírek?
- Két gyanús egyén itt lófrált a ház környékén. Gyaníthatóan minket akarnak lefülelni és figyelni mozgásainkat.
- Ahhoz eléggé mélyen kéne ismerniük az alagút rendszerünket. És az elképzelhetetlen, bárhogy nézzük. – vágta rá gyorsan Chronostasis.
- Akkor ennyiben letudtuk. Akkor én megyek aludni. Ne felejtsétek az őrség megkettőzését Eri ajtaja előtt. És aki szöktetni próbálná, hezitálás nélkül nyírjátok ki.
Mindkét tag bólintott, majd távoztak.

Dan számára ugyanez az este szintúgy fontos volt. Találkozni fog a mostani megbízójával. Marco SMS-ben küldte el a címet, ahová mennie kellet. Mikor odaért, látta, hogy egy hősügynökség bérelheti fel. Becsengetett, amire már ajtót nyitottak. Egy angyal páncélban feszítő egyén volt.
- Nocsak, a Halál Angyala? – kérdezte.
- Igen. – felelte tömören a farkas férfi, mire a tag ajtót nyitott. Felmentek az irodába, ahol már Angius a papírokat intézte.
- Az angyal és az ördög együtt dolgozik. Egész furcsa helyzet, ha engem kérdezne bárki is. – vakarta meg a fejét Dan.
- Miért lenne furcsa? – morogta Angius. – Amik folynak a világban, amellett ez teljesen normális.
- Jó pont. Akkor rátérhetünk a tárgyra?
- Igen. – válaszolt Angius. – Kérsz valamit inni?
- Alkoholmentes sörötök van? – érdeklődött Dan, mire Angius összecsapta a kezét.
- Mondtam én, hogy létezik olyan. Van is nálam egy, pont az ilyen esetekre a hűtőben az emeleten.
Imeprius felment és lehozta, ám ekkor Dan megszólalt.
- Dobd ki a picsába és adj rendeset.
Angius felnevetett és adott egy normális sört. Mikor kibontotta, Imperius megszólalt.
- A feladatod lényegét már tudod, nem? – kérdezte.
- Még szép. The End megölése. Csak azt nem értem, miért kell?
- Mindenbe muszáj belekötnöd? Ha pénzt kapsz érte, nem kérdezel, hanem teszed, amit csinálnak. – kelt ki magából a démon, mire Imeprius felemelte kezét, jelezve, hogy fejezze be.
- Akkor elmondom. Az öreg mesterlövész Kai Chisaki házát védi, ami már épp elég baj. Az egyetlen hősügynökség, amit nem tart sakkban, az tegnap alapult.
- Az Tini Titánokra gondol? Hát igen, nem volt soha dolguk mesterlövésszel. Pláne nem olyannal, aki a leghalálosabb és nem ok nélkül kapta meg a nevét sem. A szakmabeliek tisztelettel vegyes félelmet éreznek még most is, ha meghallják a nevét.
- Továbbá, látom a szemedben, hogy már le akarod vadászni te is.
Dan kicsit habozott. Végül úgy volt vele, hogy elmond valamennyit a hátteréről.
- Mikor tanították a bérgyilkosságot, akkor Marco őt szervezte be edzőpartnernek. Egy teljes évig tanított mesterlövészetre, nyomolvasásra, álcázásra. A módszerei igencsak spártaiak voltak. Mikor sikerült megsebeznem, akkor kijelentette, hogy végeztünk és lelépett. Én viszont végleg le akarom győzni.
Imperius elmosolyodott.
- Akkor már kérdésed van?
Dan elgondolkodva nézett a kettősre. Valamit tervelhettek, de nem azt, hogy dutyiba vágják. Feszegesse most ezt a témát?
- Mikorra végezzek velük? – kérdezte Dan.
- Amikor a támadásba lendülnek. – adta meg a választ Imperius. – Mondj valami alibi indokot, hogy te hamarabb érj oda és intézd el. Ha megvan és megkaptuk a bizonyítékot erre, akkor küldjük a pénzt.
- Értem. Akkor én megyek is. – súgta a farkas férfi halkan és lehúzva maradék sörét, távozott.

Kis idő után Angius morgások közepette sört bontott. Persze, nem az alkoholmenteset, mert az Dan kérésére landolt a kukában.
- Te megbízol ebben a tagban? Nekem eléggé…
- Nincs más lehetőség. – szakította meg Imperius. – Tomura alkalmatlan céljaink megvalósítására. És hiába mozgattam meg minden szálat azért, hogy a Mirio által frissen alapult hősügynökség kapja Overhaul megfigyelését és kiiktatását, nem bízhatunk abban, hogy meg tudják oldani. Emiatt kell a háttérből nekik egy kis löket.
A démon páncélos sörivás közben a SoP papírjait nézegette a tagokról.
 - Azzal tisztában vagy, hogyha minden kötél szakad, akkor személyesen kell közbe lépnünk?
- Igen. Reméljük, hogy nem kerül erre sor. – sóhajtott Imperius és felvéve sisakját, távozott.