Nejire csapatával megérkeztek a luxus apartman részleg felé. Itt leginkább bankárok, politikusok és gazdag vállalkozók laknak ellökve a középosztályt maguktól. Tsuyu, Iida és Todoroki várva az utasítást meneteltek a lány mögött. Dan is velük tartott, mondván, ezt a helyet mindig is látni akarta.

A terület zajos volt, elvégre, a nyári időszak alatt rengeteg burzsuj nyomatja a vég nélküli bulizást.
- Akkor itt szétválunk. Tsuyu és Dan körbenéznek a bal oldali részlegben. A többiek velem együtt a jobb oldalra indulnak. Egy óra múlva itt gyülekező! – mondta Nejire. – Csak semmi balhézás.
- Értettük. – reagálta rá mindenki és szétoszlottak. Tsuyu és Dan jól kijöttek egymással. Általában húzták egymás agyát, főleg Dan, mert Tsuyu nyelvét szívesen megörökölte volna.
- Amúgy, nem kért meg arra férfi vagy nő, hogy feküdj le velük? – érdeklődött Dan.
- Bocsi, de én döntöm el, hogy kivel osztom meg az ágyamat. Ez van. Független vagyok. Csak nem akarod beadni, hogy miattam leszel egy alkalomig hetero?
Tsuyu huncut mosolyára Dan felröhögött.
- Dehogy is. – visszakozott Dan.
- Hazudsz. Ez a nyelv olyan, mint a Frigyláda a számodra, csak azért, mert nem pasi vagyok. Ezt nevezem buktának meg kaktusznak.
- Az a bukta, amikor az egyik nap egy kannibál nővel orálisan kényeztetitek egymást, másnapra már nem érdekel a szex.
Dan megjegyzésére Tsuyu felnevetett.
- Igaz. Állj! – kiáltott, majd a sarokról mutatott egy lakásra. Ott egy igazán nagy kúria állt, ami eléggé kiütött a többi közül, főleg a díszítése miatt.

Tsuyu kis idő után megszólalt.
- Akárki is lakik itt, van mit a tejbe aprítania.
- Aki olyan magas alvilági pozícióban van, mint a célszemély, akkor megengedheti magának. – jegyezte meg Dan és nézte a tetőt, hátha vannak ott. – Nézzünk körbe, de ne keltsünk gyanút.
- Van is egy ötletem. – mutatott Tsuyu a lakás közelében tanyázó két eladó ingatlanra mutatva. – Remélem, nem vagy heterofob.
- Micsoda? – kérdezte vissza Dan csodálkozva.
- A homofób ellentéte.
- Jah. Nem derogál megérintenem egy nőt, ha arra gondolsz.
Ekkor Tsuyu átkarolta a farkas férfi derekát, mire viszonzásul a válla lett átkarolva. Úgy mentek a két telekhez, mintha azt tárgyalnák, hogy melyik házat vegyék meg. Néha rápillantottak a birtok hátsó részére, ami kihaltnak tűnt. Húsz perc után éppen indultak volna vissza, amikor a hátsó kertből Dobbermannak kinéző kibernetikus kutyák a kerítésről ugatták meg őket. A békalányt meglepte Danhez simult.
- Félsz tőlük? – kérdezte a farkas férfi.
- Nem, de nem kellemes élmény, ha a hátsódba harap. – mondta kellemetlenül. Gyerekként megharapta a szomszéd kutyája és azt össze kellet varrni.
- Ne aggódj. Ezek robotok. Beléjük van programozva, hogy ne támadjanak, amíg kívül vagyunk.
Ekkor újabb kutyák jöttek oda és a kerítést nyomva beszálltak az ugatásba. Mindketten azon az állásponton voltak, hogy ideje odébb menni. Két lépést tehettek talán, mikor a kerítés kidőlt és mindegyikük rá akart ugrani. Ekkor Dan elővett egy gránátot és megnyomta a biztosítékot. Azt a földre dobva egy zizzenő robbanást csinált és a dögök megbénultak. Ekkor megragadta Tusyu kezét és rohantak a háztól minél messzebb.
- Jobb, ha gyorsabb tempót veszel, mert nem sokáig marad az elektromos zavaruk! – kiáltotta Dan. Nem hazudott. Tíz másodperc múlva újra hallható volt a gépes csaholás.
- Fogadok, hogy nincs újabb gránátod. – nyögte ki Tsuyu.
- Eltaláltad.
Ekkor a békalány felugrott és nyelvével Dan derekát körbefonva húzta fel a levegőbe.
- Ez jó ötlet! – kiáltotta Dan és elővette a pisztolyát, amibe kivételesen gumilövedék volt. Becélozta a közeli tűzoltó csapot, majd jó néhányat belelőtt. Az abból kirobbanó víz megállásra késztette a kutyákat. Mikor földet értek, azok nem követték őket. Megálltak szusszanni.
- Ez nem sokon múlt. – lihegte Tsuyu.
- Igen. Ez az egész ügy úgy gyanús, ahogy van. –vélekedett Dan. – A kerítés nem önmagától dőlt ki. Valaki kitervelte ezt az egészet.
- Kétség sem fér hozzá. – mondta a békalány – Mekkora klisé már, hogy a vízre rögtön hátraarcot csináltak.
- Ez nem volt véletlen. Valaki visszahívta őket.
Ekkor a kommunikátorába Nejire hangja szólalt meg.
- Hol vagytok? Mindenki rátok vár. – mondta a lány aggódva.
- Semmi baj nem történt, csak beleakadtunk némi problémába. Öt perc és ott vagyunk.
Elindultak visszafelé, ám egy perc múlva Dan a két körmével belecsípett Tsuyu fenekébe és a fémes ugatást imitálta. A reakció várható volt. Kezdetben beparázott, majd mikor leesett a tantusz, nyelvével pofánvágta a farkas férfit.
- Megérte. – nevette el magát Dan.
- És ezzel buktad, hogy megosszam veled az ágyamat. – fordult el mondata után sértődötten Tsuyu. Persze csak megjátszotta, mert egy perc után ismét visszaállt kettejük közt a helyzet.

Amikor a teljes csapat összetalálkozott, akkor a békalány belefogott a mondandójába.
- Megtaláltuk a lakást, ahol Kai Chisaki lakik. Nagyon nem szereti a leskelődőket.
- Képet is csináltatok róla? – kérdezte Nejire.
- Igen. Itt van. – mondta Dan a kamerájára mutatva.
- Akkor irány vissza a bázisra. Mást nem nagyon tehetünk. – adta ki a parancsot Nejire.
Ám, azt egyikük se tudta, hogy a kutyák csak figyelemelterelésnek voltak jók. A legkisebb tag, Mimic, aki Overhaulnak dolgozott, Dan bundájába juttatott egy nyomkövetőt. Ez elég nagy problémához vezetett a későbbiekben.