Kai Chisaki, ismertebb alvilági nevén Overhaul eléggé furcsa Yakuza vezető volt. Tény, hogy alapjaiban határozott volt és minden követ megmozgatott a sikerért, egy valamit utált: Ha harcolnia kell. Sokan biztosan rávágnátok, hogy pacifista természetű, de nem ez az igazság! Tisztaságmániás volt, nem kis mértékben. A háza, ami lényegében luxus kastély kategóriát képviselt, szinte csillogott a tisztaságtól. Ahogy áztatta magát a kád meleg vízben, a háttérben szólt Beethoven Holdfény Szonátája, a ruhái a mosógépben tisztítódnak, elégedett volt.

Persze, a nagysága árát nem neki kellet megfizetnie. Kai lakásának pincéjében egy kislány szenvedett, akinek sikolyát, könnyeit elnyelték a falak, a pompa és a dicsőség. Erinek hívták szerencsétlent, aki már azt a napot is átkozta, hogy a világra jött. Mindig ugyanazt a procedúrát játszották el minden egyes nap, legalább háromszor, kivéve az ünnepnapokat, mert ott csak egyszer. Leültették egy székre, megcsapolták a vérét, kényszerrel etették, majd, mint egy állatot, visszaráncigálták a szobájába és rázárták az ajtót. Nem volt ebből a földi pokolból kiút. Meghalni se engedték. Lényegtelen, mennyi kísérletet tett, mindig ott termett valaki, hogy meggátolja ebben. Se élni, se meghalnia nem volt szabad. Élet az ilyen egyáltalán?

Ám, a szerencse egy nap rámosolygott. Kai Chisaki egyik embere, Lyome folyton mellette volt. Nem tudható, hogy Erit azért védelmezi és vidítja, mert ez beletartozik a munkájába, vagy érzelmi ok lappang. A lényeg, hogy senki nem gyanította, hogy a tag a Nighteye hősügynökségtől van, amik a beépülést és a kémkedést preferálják, mióta vezetőjük meghalt All for One ellen. Aznap este, mikor Overhaul aludni tért, Lyome tervezett valamit. Mint minden más este, ő felügyelte a pince részleget egyedül. Hiába mondták neki, hogy most más is legyen vele, visszakozott. Okkal akarta így: Jelen helyzetben alig vannak emberek a házban. Emeletenként két őr, továbbá négy éjszakai pincér, akik a reggelihez valót készítették elő. A többi ember jelenleg behajtó és díler feladaton volt. Ennél jobb alkalom nem fog megszületni. Mikor megbizonyosodott, hogy az óránkénti ellenőrzés megtörtént, kinyitotta az ajtót. Eri a sarokban összegömbölyödve feküdt és lábait összekulcsolva feküdt.
- Szia, pöttöm. – súgta mosolyogva.
- Nem akarok. Hagyjatok békén. – reagált rá Eri hisztérikus állapotban.
Lyome nyugtatóan megsimogatta a kislány fejét.
- Ne aggódj, nem amiatt vagyok itt. Megszöktetlek, hogy utána olyan életet éljél, amit mindig is akartál.
Eri felemelte fejét és a férfi szemébe nézett. Totál ki voltak sírva és árulkodott arról, hogy már beletörődött a sorsába. Viszont fél pillanatra felcsillant benne a remény sugara, amitől újra a régi lehetett.
- Miért segítesz? – kérdezte a kislány halkan.
- Nekem is van egy hasonló korú kislányom, mint te. És felfordul a gyomrom, amikor azt látom, hogy mit tesz veled ez a gerinctelen féreg, hogy fenntartsa a hatalmát. A te véred volt az, ami ide juttatta. Ideje megízlelnie a vereség ízét. – válaszolt. Eri átölelte a férfit. Lyome viszonozta és közben egy spéci eszközzel megsokkolta a kislány lábát. Ott volt egy beépített helymeghatározó. Eri beleharapott a férfi vállába, nehogy sikoltson a fájdalomtól.
- Sajnálom, hogy ezt tettem, de ezzel egy darabig nem tudják, hogy hol bujkálsz.
- Nem érdekel a fájdalom. Ha el kell viselnem ennyit a szabadságért, akkor legyen. – válaszolt immár mosolyogva Eri. Ebben a pillanatban tényleg egy egészséges kislány szeme csillogása volt látható.

Lyome gyorsan átalakította a terepet. Az ágyban, a takaró alá pakolt egy halom ruhát és úgy rakta össze, mintha aludnának ott. Egy másik helymeghatározót rakott hozzá, ami hasonló frekvenciát ad le, mint Eri lábában lévő eszköz. Hozzátett még egy adag robbanószert, ami akkor fog detonálni, amikor elmozdítják a takarót. Ezekután Erihez fordult és megfogta a kezét.
- Amit most kérek, hogy kövesd minden utasításomat. Jelen helyzetben az első emeleten egy ember tartózkodik, ám húsz perc múlva kávészünetet tartva, mindenki a konyhába gyülekezik. Az első emeleti vendég hálószoba a célpontunk, ahová eldugtam egy kötelet és az ablaka a hátsó kertre néz. Elkísérlek oda, de azt kell tenned, amit mondok. Értve?
Eri csak bólintott. Lyome a hátára vette, majd kimenve a szobából, visszazárta az ajtót. Csendben kimentek a pince részlegből. Kis körbenézés után elindultak az első emeleti lépcsőnél a gardróbba. Letette a kislányt ott.
- Maradj itt csendben, kérlek. Ha hallanád, hogy baj van, akkor egyedül kell folytatnod. Az első emeleten, közvetlenül balra van a szoba és a kötél a magas polc ajtaján van.
Eri csak bólintott. Lyome becsukta mögötte az ajtót és elindult úgy téve, mintha a többiekkel menve szünetelne. Ám, amikor nem figyeltek rá, kioldalazott. Eddig minden a terv szerint ment, ám az emeleti vendégszobában nem várt akadályba ütköztek.

Ugyanis, azt egy öreg férfi lakta. Gramofonján szólt az Ink Spotstól az I Don’t want to set the world on fire és úgy tűnt, mintha a karosszékben elnyomta az álom. Volt egy papagája is, aki az öreg vállán, szárnyai alá dugva a fejét, aludt. Szerencsére, Lyome óvatosan nyitotta ki a szobát, így volt idejük megtervezni a további lépéseket.
- Pöttöm. Itt van egy névjegykártya, amin az ügynökség elérési helye van. Ha megnyomod a gombot, akkor egy spéci fénycsík megmutatja az utat, ha elakadnál. Arra kérlek, hogy miután kijutottál, azonnal rohanj arrafelé. Ne állj meg sokáig. Ott biztonságban leszel.
- Mi lesz önnel? – kérdezte Eri aggódva.
- Nem kell miattam aggódni. – súgta válaszát Lyome és átölelte a kislányt. – Minden rendben lesz. Hamarosan én is megyek.
A kislány átkarolta a férfi nyakát. Kis idő után óvatosan benyitottak és Lyome jelezte a lánynak, hogy várjon. Belopakodott a polchoz, kikerülve az öreg látóterét. Lehasalt csendben, majd kivette a kötelet és kúszva megközelítette az ablakot. Lassan kinyitotta és jelzett Erinek, hogy jöjjön. Mikor a kislány odaért, Lyome feltette a lányt a párkányra.
- Látod ott a borostyánt a kerítésen? Ott van egy kicsi átjáró, ami legközelebbi sikátorra nyílik. Elég kicsi vagy ahhoz, hogy átférj.
Eri csak bólintott. A férfi leengedte a kötelet, ami bőven jó volt és kezeivel tartotta a végét. A lány azonnal értette, mit kell tennie. Elkezdett lemászni a kötélről, szépen lassan. Lyome addig figyelt az öregre, mert amint felébredne, bukik minden. Szerencsére, az olyan mélyen aludt, hogy akár Spongyabob ébresztőórája sem zavarhatná fel. Mikor Eri leért, visszanézett a férfira, aki integetett neki. Viszonozta, majd rohant a borostyán rengeteg felé. Lyome figyelte kötél visszaszedése közben, ahogyan Eri kimászik a lyukon át és elindul a sikátorból. Óvatosan kiment a szobából. Leérve a konyhába bocsánatot kért, hogy lelépett, csak rágyújtott egy cigire kellet. Mivel a lakásban dohányzási tilalom volt, senki nem fogott gyanút.

Lyome okkal pótolta ki Eri ágyát úgy, mintha aludna benne valaki. Kai személyesen szokta a kislányt vinni a vércsapolóhoz. Ha lehúzza a takarót, akkor az egész rárobban. Hajnal 5-kor véget ér a Yakuza vezető élete és vele együtt bandája, a Shie Kassai is elvész. Sajnos a merényletnél hiba csúszott a számításba. Ugyanis, az egyik felszolgáló jött be, mert Overhaul elment fürödni, amit a csapolás után csinál átlagosan, mondván viszket ettől a procedúrától.
- Sajnálom, de csak a nagyfőnök jöhet ebbe a szobába! – kiáltott a felszolgálóra Lyome.
- Írásos engedélyem van Kaitól. – mondta a pincér és megmutatta a papírt. Nem volt mit tenni, kinyitotta az ajtót. Amint a tag belépett, azonnal lódult a kijárathoz. Ha mindenki a robbanás helyére odagyülekezik, akkor van esélye megpattanni. A földszintre érve hallotta a robbanást. Gyorsan bebújt a gardróbba és megvárta, amíg mindenki megnézi, mi történt. Tuti, hogy a szolgáló meghalt és rájönnek arra is, hogy ki áll a hátterében. Amint megbizonyosodott, hogy tiszta a terep azonnal kinxitotta az ajtót. Ám, ekkor valaki lefogta hátulról. Egy nagydarab, fehér csőrös maszkos alak volt. Overhaul lement a lépcsőn.
- Kegyetlen kis buzi vagy, Lyome, az hétszentség! Jól kitervelted a lépéseket és volt egy sejtésem, hogy merényletet készítesz. – jelentette ki, majd strici pofont adott le a tagnak.
- Nem érdekel, te mocskos féreg. – mondta határozottan Lyome és Kai arcába köpött. – Eri megszökött, így elbuktad azt a bevételt, ami a kislány véréből származik. Hamar szopni fogsz, ha a többi Yakuza banda rájön, hogy a drága Overhaul szeme alatt tűnt el a legnagyobb bevételi forrása. – nevette el magát. Kai letörölte a nyálat egy zsebkendővel, majd teli erőből, ököllel arcon vágta Lyomeot.
- Szedjétek ki belőle, hogy melyik ügynökség küldte ide! Nem érdekel, milyen eszközöket használtok! Csak maradjon életben! – adta ki a parancsot két emberének.
- És a kislánnyal mi lesz? – kérdezte a nagydarab.
- Magam indulok elfogni. Lesz számára egy kis tanulságos leckém, ha legközelebb szökni akarna. – morogta Kai és elindult.

Lyome mosolygott. Nem fog mondani semmit és a lány már árkon-bokron túl fog járni. Azt hitte, hogy a saját áldozata elég lesz ahhoz, hogy megmenekítse Erit ebből a pokolból. Meglátjátok majd, hogy sikerült-e.