A harc tovább folytatódott. Bakugo és Eijiro folyamatosan sorozták Vanesszát, akiről hullottak a csontok, amik a testét körbezárták. Esélyes volt a győzelem, ám a végső támadásnál a nő újabb csontokat engedett ki magából, ám hiába a kikerülés, még így is sok sebet kaptak, főleg ott, ahol létfontosságú szervek voltak.

Vanessza eléggé élvezte a dolgot.
- Fiúkák! Egy rossz szavam sincsen felétek. Ez a harc egyszerűen felpezsdíti a véremet. Hasztalan ellenem harcolni…
- Menj a pokolba, némber! – kiáltott rá Bakugo és megrohamozta. Láthatólag eldurrant az agya ettől a nőtől, ami a részéről veszedelmes hiba volt. Ám, tévedtünk, mert előtte öt méterrel a földbe robbantott, kisebb porhullámot felverve és megakadályozva a visszavágást. Ám, Vanessza sem volt tétlen és ujjperceit a két srácra irányította.
- Ujjperc dárda! – kiáltotta el magát és minden ujjából egy-egy ujjpercet lőtt ki. Eijiro kivédte az összeset, de riválisomnak mindkét kezét kilyuggatta. Ezt látva a nő lassan lépdelt a sebesült felé. Ott megállva a karját megfogta és lenyalta a csurgó vért.
- Igazán felforrósítottad a testem, szépfiú. – mondta nő kéjes hangon. – Emlékeztetsz az első alkalmamra, ha érted, mire gondolok. Mikor megtöltött alul, szimplán elmetszettem a nyakát. Micsoda mennyei érzés volt. – nevetett fel kéjes szájnyalás után. Kacchan nem tudott már mit lépni.
- Mond csak: Megvolt már az első alkalmad? Mert én elvehetem az életeddel együtt.
- Rohandj meg, te féreg. – suttogta fájdalmában Bakugo. Vanessza csak vállat vont.
- Nos, ez jó móka volt… nekem, nem neked. Viszlát, a másvilágon, kárhozott. – mondta Vanessza és a karjából kiugró csonttal készült volna ellenfele koponyáját átütni. Vanesszát ekkor kapta el egy hatalmas robbanássorozat, ami váratlanul érte és elszállt.
- Nem fogod a fiamat többet bántani, mocsok! – kiáltott fel Mitsuki.
- Anya… - nyögte Baguko, mikor Urahara odaérkezett, hogy begyógyítsa a sebet.
- Pihenj fiam. Jól harcoltál. Büszke vagyok rá. – mondta vigyorogva Mitsuki és megsimogatta fia fejét. Rei és Inko is beszállt a harcba, szemükkel fixírozva Vanesszát, aki felkelve kicsit dühös volt.
- Rohadék! Utálom, hogyha beleavatkoznak a munkámba. De legyen. Előbb veletek végzek! – kiáltotta és rohamozni akart, ám Mitsuki felkészülve várta.

Ragna gyorsan magához tért a rémületi sokkból és kivette azt a rádiót, amit a Fehér Szarvasoknál vett el. Érezte, hogy kelleni fog neki.
- Itt Ragna beszél! Hall valaki? – kérdezte. Meghallottam a rádiót, majd gyorsan átvette.
- Igen, hallak! Tudnál helyzetjelentést mondani? – kérdeztem.
- Egy súlyosan sebesült, aki ápolás alatt van. Mennyi idő, mire megérkeztek?
Kis szünet után válaszoltam, mert ránéztem az útvonaltervezőre.
- Már elhagytuk Budapestet, de kell még egy óra, mire megérkezünk.
Az író válasza megrémített, mert hangjában érezhető volt az aggódás.
- Értettem. Siessetek, kérlek.
- Ennyire veszélyes lenne? – kérdeztem vissza a rádióból. Ha kiadja magából, akkor könnyebb lesz neki.
- Nyolc éves voltam, mikor barátomnál aludtam. Felkeltem egy csattanó zajra, amit sikoltás követett. Kinéztem és láttam őt.
- Vanesszát?
- Igen. Szerencsémre, barátom apját követte, akinek le volt vágva a keze, így nem vett észre. Az a tekintett és mosoly örökre beleégett a retinámba. Az az eszelős, mániákus őrült dög. Ha nem lett volna annyi életösztönöm és barátom búvóhelye, ahol reggelig tartózkodtam és beszéltem az egyik hősügynökség diszpécserével, aki nyugtatott, miközben az ügynökség emberi próbálták legyőzni őt. Ami a barátomat illette: Ő is meghalt.
- Sikerült megmenteni őt, tény, de utána pszichológiai terápiára járt hónapokig és erős antiszoc lett. – szólt bele apám. – Olvastam az aktákat, mikor idekerültem.
- Igen. És most ismét át kéne élnem ugyanazt a borzalmat.
- Megtetted a részed. Menekíts ki mindenkit, aki harcolni nem akar és menjetek a gazdaságba.
- Nem! Most küzdeni fogok én is. – jelentette ki Ragna – Elvégre, szégyen lenne az, hogyha egy rakás hős társaságában gyáván felhúznám a nyúlcipőt. Te sem futamodsz meg, akkor én sem!
Biztató hangom átléptette a félelmén.
- Rendben. Csak legyetek óvatosak. – mondtam mosolyogva, mégha nem láthatta a vonal túloldalán.
- Azok leszünk. – felelte keményen Ragna.

Vanessza és Mitsuki osztották egymás felé az áldást. Az anyának a robbantás hatásfoka szinte megegyezett fiával, csak ő gyorsabban eszelte ki a stratégiákat. Látszik, hogy mielőtt anya volt, profi hősként kereste kenyerét. Ragna gyorsan stratégiát eszelt ki. Odarohant Reihez és Inkohoz és megsimogatta a kezüket.
- Van egy tervem, de ehhez a segítségetek kell. – súgta. Mineta és Kyoka is ott volt, akik esszenciális szerepet játszottak jelenleg. Megtárgyalta velük a lépéseket és hátrább vonult. Kezdődjék a parti.
Mitsuki hiába akarja darabokra robbantani Vanesszát, az folyton kikerülte a csapásait. Kyoka Jackjeit Ragna bluetooth hangszórójába dugta és olyan frekvenciát bocsájtott ki a gyilkos nő felé, ami szó szerint fájdalommal jár. Meg is tette a hatását, mert Vanessza felsikoltott és bevérzett a fülel rogyott térdre.  Mineta ekkor egy Grape Rush elnevezésű technikával úgy szórta a gyilkosra a ragasztógolyókat, ahogyan az utcán vándorló jehovistákat senki nem sem egy M4-es géppuskával. Ekkor Mitsuki levágva a helyzetet, kigáncsolta ellenfelét, ami a ragasztóknak hála a földön maradt. Végül Rei a jegével először kört formázott Vanessza körül, majd egy oszloppal felemelte azért, hogy testét teljesen befedje egy szarkofággal. Aztán azok köré rakás kis jégtüskéket alkotott, amit Inko egyesével vágott bele a szarkofágban tartózkodó Vanesszára. Láthatólag sikeres volt a terv. Ragna viszont érezte, hogy ez még kevés lesz. Anno Vanesszával fél napig kellet harcolni, hogy kimerüljön.
- Szép terv volt, drágám. – mondta mosolyogva Rei.
- Még ne bízzuk el magunkat. Messze még a vége. – Bólintott Ragna, tekintetével fixírozta a területet.
- Ugyan már. Inko belevágja a jégtüskéket és mire kijut a szarkofág vasszűz keverékéből, egyetlen porcikáját se fogja mozdítani. Szép terv volt mondhatom.
Rei a mondata végén magához húzta az írót és megcsókolta. Ám, az író így sem tudott megnyugodni.

Vanessza érezte, hogy a tüskék behatolnak a testébe, ám nem tudják a végződéseket átszúrni, mert csontokat növesztett oda. Túl könnyelmű volt, ez tény. Nem hitte volna, hogy újra komolyan kell vennie egy harcot. Lehunyta a szemét és minden testrészéből csontokat növesztett, amik a jeget elkezdték feltörni hangos ropogással. Mi is hallottuk. Inko már szinte remegett.
- Alig tudom benyomni a tüskéket. – nyögte. Ragna hideg verejtékbe tört ki. Ismét maga előtt látta a múlt eseményeit. Rei megpróbálta a szarkofág jegét megvastagítani, ám az hatalmas roppanással tört szét. Vanessza kiugrott belőle, de a külseje megváltozott. Bőre sötétebb lett és arcán mosoly helyett vicsorgás volt látható.
- Átkozott férgek! – kiáltott fel. – Soha az életben nem hittem volna, hogy a maximális erőmet kell bevetnem! Remélem kiélveztétek az előnyötöket, mert eddig tartott!
Mitsukinál betelt a pohár és a Howlitzer Impatcttel akarta örökre elhallgattatni, ám már felkészült volt és egy határozott vágással ütött bele a nő hasfalába, amitől métereket repült, vércsíkot húzva maga után. Urahara megfogta és azonnal kezelésbe vette. Vanessza úgy határozott, hogy ismét támad, ám ekkor növények törtek elő és fogták le a gyilkost. Béla is beszállt a küzdelembe. Urahara is beszállt a harcba és elkezdte ütni Vanesszát azon a száz ponton, ahol anno Musculart ütöttem.
- Te már rég meghaltál. – jelentette ki Urahara, ám csak most vette észre, hogy hiába ütötte meg azon a területen, ahol Mitsuki robbanása letakarította, ismét csontok nőttek. Öklén a bütykök teljes tájéka át volt szakadva.
- Nem rossz, de legbelül rég halott vagyok. – mondta kéjesen Vanessza, aki kiszabadulva az öreg torkát akarta átvágni, ám egy hatalmas tűzcsóva találta el, amitől elszállt és beleesett a Balatonba.

Megérkeztünk a helyszínre. Az igazi csata most fog elkezdődni. Ragna remekül építette össze a tervét és kellő mennyiségű időt nyert nekünk.
- Erdélyi Vanessza! Ezennel a Fehér Szarvasok nevében le vagy tartóztatva! – kiáltott fel apám.