A repülő monoton zaja elvegyült a beszélgetéssel és a film zajával. Én Ochakoval kettesben tartottunk Brickleberry maratont. Persze, fél szememet Todorokin tartottam, mert attól féltem, hogy Ragna torkának ugrik, és nem lenne számára életbiztosítás az íróval kötekednie.

Közben Inko és Mitsuki (aki esetleg nem vágja, Mitsuki Bakugo Kacchan anyja. – R.) nosztalgikus történetekkel bombázták egymást.
- Emlékszel, amikor még egymás ellen kakaskodtunk? – kérdezte Mitsuki nevetve.
- Igen. Folyton balhéztunk egymással. Legyen bármiről szó, tanulmányok, pasik mindig egymás torkának estünk. Igaz, nem mentünk semerre, de mindig bennünk tengett az adrenalin. – nevetett fel halkan Inko.
- Igaz. Ami még mindig kedvenc emlékem marad, hogy anno Hiashi odáig volt érted. Mekkora anyámasszony katonája volt. Mindig is cerkapöcsnek hívtam. – Mitsuki az ülésére dőlve nyomta a sódert. – Persze beléd volt zúgva, mint vak ló a gödörbe.
- Tény és való. A szalagavatón kért tőlem egy randit, ám balszerencséjére, a lába bele volt gabalyodva egy kábelbe és sikerült jól meghúznia. Erre meg a teljes elektronikai berendezést sikerült kihúznia. Azon hatalmasat röhögött az egész Akadémia.
- Tényleg! Mi van vele mostanság? Nem igazán hallatott magáról.
- Elég kevés üzenetet küld, csak havonta a fizetése felét küldi a bankkártyámra utalja csatolva egy rövid levelet, amin eléggé ködösen ír. Attól félek, hogy valami baja esett.
- Vagy másik nővel kavar. – jegyezte meg Mitsuki, amire Inko berágott.
- Ha veled járna, akkor biztosan, de velem szemben mindig is hűséges volt! – vágott vissza.
- Nyugi, csak viccelek. Más téma: Nem szokatlan, hogy a fiaink is ugyanígy állnak egymáshoz?
- Miért lenne az? A történelem ismétli önmagát. – bölcselkedett Inko, mire Mitsuki felnevetett.

Todoroki feszülten figyelte anyját és az írót, amint egymás vállára dőlve aludtak el. Tegnap egy kisebb, de annál hangosabb vitatkozást sikerült elindítania, amire nem büszke, de nem tudott gondolkodni akkor, annyira elragadták az érzelmei.
- Figyelj! Látom, hogy nagyon feszültnek tűnsz. – mondta egy női hang és átkarolta. Teljesen megfeledkezett arról, hogy Momo ül mellette. Noha barátok voltak, sokszor sokkal közvetlenebbül viselkedtek egymással. Testvére volt az igazi testvérei helyett.
- Igaz. Félek, hogy anyám hibázni fog ismét és nem fogja bírni azt az érzelmi nyomást, amikor rájön erre. – súgta halkan Todoroki.
- Sejtettem. Fültanúja voltam a vitádnak. Innen nézve feleslegesen aggódsz. Ugyan nem ismerem Ragnát, de a szemébe nézve látom, hogy szöges ellentéte apádnak.
- Miből gondolod? – kérdezte a fiú kérdő tekintettel.
- Elég lenne a szemébe nézned vagy figyelned, hogy anyud minden lépését figyeli és reagál rá. Mintha egy nyugodtabb változata lenne az osztályunk párosának. – mutatott felénk. – Ragna sokkal inkább törekszik anyud megvédésére és megnyugtatására, semmint a saját önös céljaira.
- Ebben látok logikát, de akkor is…
- Ne gyere nekem a korral meg mindenféle kifogással. – jegyezte meg Momo. – A szerelemnél nem fog számítani. Sokkal inkább az érzelmek. Tudom, jelen helyzetben nehéz elfogadni, hogy igazat mondok, viszont az idő engem fog igazolni.
Momo a mondata végén átölelte a srácot és magához húzta, hogy súgva beszéljen.
- Mikor Moszkvában érünk, beszélj Ragnával négyszemközt. Remélem, hogy akkor felfogod, miről beszélek.

További három órának kellet eltelnie, hogy a gép landoljon a moszkvai repülőtéren. Azizawa első dolga volt, hogy összehívja az osztályt a váróban és megnézze a repülőgép menetrendet.
- Osztály és kedves családtagok! A gép indulásáig van még másfél óra! Addig kimehettek a közeli boltba vásárolni és kajálhattok.
Igen, ezt elfelejtettem, hogy tegnap Kacchan, Ochako és én csináltuk az elviteli kajákat. Folyadékot nem vihettünk fel a gépre, így Tsuyu és Oijiro elmentek vásárolni, mert náluk volt Euró. 45 perc múlva már mindenki jóllakva dőlt hátra. Ragna elment a dohányzó részleg felé, hogy a kávéja mellé elszívjon egy Hétfarkút is. Mielőtt kérditek: Igen! Valami eszelős képes volt ilyen márkát kitalálni. Todoroki itt látta lehetőségét, hogy elbeszélgessen normálisan és pontot tehessen aggodalma végére.
- Figyelj, beszélhetnénk? – kérdezte Todoroki.
- Persze. Amíg le nem égeted a farkam. Vagy valami hasonlót mondtál. A sok fenyegetésből csak ezt az egyet fogtam fel. – mondta fanyar mosollyal az író. A dohányzóba érve kivett egy szál cigit és próbálta meggyújtani, ám a gyújtó tönkrement. Todoroki egy kis lángot csiholt kezéből és azzal gyújtotta meg.
- Köszi. – mondta hálálkodva Ragna.
- Nem kell megköszönnöd. – súgta Todoroki. – Sajnálom, hogy tegnap a torkodnak ugrottam.
- Felesleges bocsánatot kérned. Igazából, teljesen megértelek. Viszont jó, ha egy valamit tudsz: Én tényleg szívemből szeretem és óvom anyudat. Hosszú idő után ő az első, aki nem akar kihasználni.
- Tényleg ennyire közel állsz hozzá? – kérdezte csodálkozva, elfeledve, hogy anyja mondta neki.
- Hülyéskedsz? Ha nem így lenne, akkor nem fogadtam volna a lakásomba, nem tartottunk volna szülinapi bulit neked és nem vallottam volna be neki, hogy nagyon szeretem őt. Hiszen hasonló utat jártam be szerelem terén, mint ő.
Ragna beleszívott a cigibe. Todoroki magában szedte össze minden gondolatát.
- Bocsáss meg a kérdésemért, de te hogyan jártál szerelem terén?
- Lássuk. – mondta Ragna, mialatt kihalászott egy másik szállal. – Kihasználás, megaláztatás és lelki sebek egészen addig, amíg a szívem megkövült. Tudom, egy kicsit nyálas volt. – nevetett fel és a meggyújtotta a másik szálat.
- Szerintem egyáltalán nem volt az. – jelentette ki Rei, aki fiához bújt. – Látod, ő nem olyan, mint apád.
- Igen. Sajnálok mindent. – mondta Todoroki anyja karjai közt.
- Ne szívd mellre! Ahogy mondtam: Várható volt. – vonta meg a vállát az író.

A repülőgépen úgy foglaltam Ochakoval helyet, hogy Iidával legyek szemben. Tudni akartam mindent arról a magyar hősről, aki vendégül lát minket. Mikor a gép felszállt, nekiálltam a faggatásnak.
- Iida! Bocsáss meg a kérdésért, de ki ez az Andor Béla? Mit érdemes tudni róla?
Iida megigazította a szemüvegét és elővett egy kis noteszt.
- Andor Béla az első között volt a külföldi osztálynak a U.A. Akadémiában. Kitűnt a többiek közül kimagasló intelligenciájával és problémamegoldó készségével. Minden tantárgyból kiváló volt úgy, hogy sohasem készült rá. A hősiparban hatalmas karriert jósoltak neki. Ám az Akadémia elhagyása után 3 hónappal kiszállt és hazautazott Magyarországra, átvéve a családi üzletet. Vele tartott egy hasonló kaliberű nő is, Dōbutsu Alita, akivel együtt vannak. Azóta a családi üzletük virágzik és még nyaralót is nyitottak a saját márkás termékükből származó bevételből, amit közös megegyezéssel Agrornak neveztek el, ezzel tisztelegve a régi nevének.
Ledöbbentem. Iida tényleg mindent tud róla.
- Mi a Quirkje? – kérdezte Ochako.
- Plantromancia. Lényegében képes a növények növekedését szabályozni. Ha van valahol tökéletes táptalaj, ami akár emberi hús is lehet, akkor azokból képest defenzív és offenzív segítséget kreálni. – adta meg a kérdésre Iida a választ.

Ez káprázatos! Ezért szeretek új helyekre elmenni. Többet tanulhatok más hősökről és képességekről. Már az utazásunk eléggé izgalmasnak ígérkezett, pedig még meg sem érkeztünk.