A temetés után másnap már látszott All Might halálának a pillangóhatása. Kisebb gonoszok és gonosz csoportok már elkezdtek az utcán garázdálkodni, boltotba és lakásokba betörni, embereket elrabolni, zsíros váltságdíj fejében. Az új „első számú hős” titulust Endeavor kapta meg, de már az első nap csak kapkodta a fejét. A hősügynökségek is futkároztak fel alá, egyik megbízástól a másikig. Ennek köszönhetően a viszonylagos béke maradt.

Mi is belekeveredtünk egy hasonló helyzetbe, mikor az osztállyal elmentünk szórakozni. Egy bankrabló banda éppen bement a bankba, hogy gyorsan és ingyen szerezzenek pénzt. Ochako gyorsan kapcsolt és a zéró gravitációval egy közeli úthengert és magát felemelte. Amint a bankrablók kiértek rájuk célozva zuhant az úthengerrel.
- ROAD ROLLER DA! – kiáltotta hozzá. Az úthenger landolásakor aktiválta a Reverse Dragon Breathot és elkezdte az úthengert püfölni, miközben üvöltötte, hogy „MUDAMUDAMUDAMUDA! És egy sikeres csapással fejezte be a mutatvány. A közelbe Dio felfigyelt az eseményre és megszólalt.
- Valamit elfelejtettél, kislány!
- Bocsánat. WRYYYYYY! – üvöltötte Ochako. Dio tapsolt hozzá
Mivel a bankrablók elé dobta az úthengert, nem esett bántódásuk. Elenben összeszarták magukat.
- Őszinte leszek, Midoriya: Ha aktusra kerül sor, készülj fel a Snu Snu általi halálra. – mondta Tsuyu, mire a többiek felröhögtek. Ochako a meló végeztével odajött hozzám és átkarolta a derekamat.
- Mehetünk tovább?

Aznap este viszont új meglepetés ért minket. Ochako ismét nálam aludt. Arra hivatkozik, hogy nem volt alkalma feldolgozni a múltat. Lárifári. Nekem nem azzal van a bajom, hogy velem alszik, hanem képes bordatörő öleléssel felébreszteni. Éppen egymással smároltunk nagyban, mikor kopogtattak. Gyorsan magunkra vettünk néhány ruhát, mert mindketten alsóneműben voltunk. Ochako szülei? Miért? Szóltunk jó előre, ergó nem lehet ez kiváltó oka az ittlétüknek. Viszont, volt még mögöttük valaki. Suguru? Ez már most kellően összezavaró. Úgy mentünk ki, mintha a szobámba semmi nem történt volna, de a kiszívott nyakam nem erről árulkodott.
- Sziasztok! Sajnálom, hogy rátok törtük az ajtót. De közlendőm van mindenki számára. – mondta Suguru nevetve, noha ez megjátszott nevetés volt.
- Ugyan, nem történt semmi. – mondta Ochako kicsit elvörösödve.
- Mi történt? Csak nem egy újabb…? – kérdésem végét magamba fojtottam, félve a legrosszabbtól.
- Nem, nem. Nincsen egy halott hős sem. Viszont, annál nagyobb probléma lépett fel. – mondta Suguru, immáron kezeit összetéve. Anyám addig felszolgált kávét csészékben kitöltve és lerakta a cukrot és a tejet is.
- Ahogyan azt sejtitek, eléggé nagy kulimázban van minden hős. All for One ugyan meghalt, de már bűnbandák, köztük Overhaul versenyeznek a top gonosz helyért. Megegyeztek egy versenyben, hogy aki a legnagyobb gaztettet követi el, az lesz a vezér. Ez viszont nektek problémás. – mondta Suguru és ránk mutatott. – Amikor a tévések élőben adták le All Might utolsó csatáját, titeket is felvett. Röviden, ti is lehetséges célpontok vagytok.
A fejemhez kaptam. Ebbe bele sem gondoltam.
- Most azok veszélyben vannak, akiket belerángattam az egészbe? – kérdeztem, a legrosszabbra felkészülve.
- Részben. Mindenki, aki az akadémián tanul, életveszélyben van. Ezért, rendelték el a szükségállapotot. Holnap mindenki, aki a közelben lakik és az akadémián tanul, azt kollégiumba íratják. Ott tudnak a legjobban vigyázni a hős palántákra.
Belegondolva, ez logikus lépés. Mentsük, ami menthető. Ellenben volt egy kérdés, ami nem hagyott nyugodni.
- És a diákok hozzátartozóit hova bújtatjátok el? Ők is akkor veszélyben vannak. – mondtam, mielőtt ittam egy kortyot a kávéból.
- Tetszik a gondolkodásmódod, Midoriya. – mondta elismerően Suguru. – Ami őket illeti, a kerületben elrendelt bunkerekbe helyezzük el. Ott is profi hősök fognak vigyázni rájuk és munka közben is vigyázó szemek figyelik őket.
Bólintottam.
- Akkor sajnálom, Midoriya, de mennem kell összekészíteni a cuccaimat. – mondta Ochako kicsit szomorúan.
- Erre semmi szükség. – mondta a lány apja. – Mi már mindent összekészítettünk. – mondata végén egy teli sport táskát tett le a földre.
- Különben is, most lesz az utolsó este egy kis időre, amit kettesben tölthettek. – mondta édesanyja kuncogva. Jófejek voltak Ochako szülei mindig is. – És mennyire imádod a párodat?
- Nagyon. – mondta Ochako és megcsókolt. Ez nekem kicsit zavaros volt, de viszonoztam.
- Helyes. Aztán nehogy a biciklista szélvédőjén legyen a kamionos. – mondta nevetve a lány apja, mire Suguru hatalmas nevetésbe kezdett. Ennél már cikibb nem lehetne a helyzet. Ideje volt témát váltani.
- Suguru. Lehet egy kérdésem? Nem valószínű, hogy tudod rá a választ.
- Áh, régi szép idők, amikor Bibimbával házasodtam. Akkor nem is sejtettem, hogy igazi házisárkányt veszek el. – sóhajtott fel Suguru – Mondjad.
- Rei Todoroki hová lesz elszállásolva? – tettem fel a kérdést. Másnap akartuk meglátogatni.
- Hosu kerületibe, ahová mi is megyünk – mondta anyám. – Miért kérded?
Felkeltem a székről és a szobámba menve kivettem két nyakéket, amit délután csináltunk. Át akartuk adni Reinek, hogy jobban érezze magát. Visszamentem anyámhoz és átadtam neki.
- Ezeket át tudnád nekik adni? Fontos lenne.
- Persze, fiam. – mondta anyám és elvéve a nyakláncokat, átölelt. Nem kelletek szavak, látható volt, hogy anyám mennyire szeretett.
- Mindig is mondtam, hogy a fia egy igazi hős. Másokra gondol most is, nem magára. – mondta Ochako. Épp búcsúzott a szüleitől, mikor meghallottam, hogy az anyja suttog neki valamit. Ochako teljesen rákvörös volt. Nem is vagyok rá kíváncsi, hogy mit mondtak neki. (Nem neked rossz, hanem nekem. Van sejtésem, mit mondott, és ha azt megvalósítja, akkor bukjuk rekordidő alatt a 12-es besorolást. – R.) Már nem azért, de pár jelenet, ami a tábori incidenst körülölelte, azok messze durvábbak voltak Kohei változatánál. (Jogos. Akkor így mondom. Brutalitás, kiömlő belek stb. még elfogadható, de csöcsök és erotika már botrányt vág ki az otakuknál. – R.) Mint a Goblin Slayernél, komolyan mondom. (Hát, kb. Akik az első rész miatt panaszkodtak egy tanács: Kerüljék a Berserket és a Violence Jacket. – R.) Hehe. Ott a pont. És a Devilman Crybabyt is annyira messze, mint Tomurát az értelmes gonosz titulus.

Mialatt eszmecserét futtattam Ragnával, Suguru megköszönte a kávét és lelépett. Még egy lapot hagyott hátra, ahol ki volt írva, hogy reggel 9-kor jön ki két profi hős és úgy megyünk az akadémiára. Az is kiderült, hogy miért használják a Jump rendészet embereit ehhez a munkához: Normális körülmények között hősök látnák el ezt a feladatot, csakhogy ők most azt se tudják, merre hány méter, annyi a munka a kezük alatt. Ochako belémkarolt és a szobámba vitt. Ott levetette az extra ruhaneműt és a szemembe nézve fogta meg a kezem.
- Láttad, hogy anyám valamit tanácsolt nekem, amitől elpirultam. Tudod, mi volt az?
- Sejtem. Feküdj le velem. Szeretnéd? – kérdeztem tőle torkomban dobogó szívvel.
- Én nem akarom elsürgetni a dolgot, mert még még nem állok készen rá. De ha szeretnéd, akkor csináljuk – mondta halkan.
- Remek ajánlat. Csak szólok: Állat tudok lenni az ágyban.
Hassal lefeküdtem és úgy néztem rá.
- Etess meg és simogass. – tettem hozzá és nyávogtam is a hatás kedvéért. Barátnőm elnevette magát.
- Csak az nem fér a fejembe, hogy mit gondoltak? – érdeklődtem.
- Emlékszel arra mi volt itt All Might előtt? Tudod, miután, Nana Shiragaki meghalt?
- Igen. Hatalmas káosz hullám. Az emberek egyenesen pánikoltak. Szinte az utcára se ment ki senki.
- Így van. – Helyeselt Ochako és leült mellém, hogy masszírozni kezdjen. – Anyám 14 évesen jött össze apámmal és az első adandó alkalommal szeretkeztek. „Élj a mának és használj ki minden lehetőséget, mert nem biztos, hogy megéred a másnapot.” Ezzel indokolta most is ezt az egészet.
- Van igazság abban, amit mond, de ez nem egy háborús övezet. És még sokkal jobban működik a rendszer is, ami a polgárokat védi. Mi meg maximális védettséget kapunk. – mondtam, miközben arra kértem őt, hogy most feküdjön le hasra, hogy viszonozzam. – Ennek tudatában meg nincs indoka az ígéretünk megszegésének.
- Ott a pont. Akkor mit csináljunk? – érdeklődött elégedett sóhajokkal.
- Azt, amit minden éjszaka szoktunk! Meghódítjuk a világot!

Hajnal háromig beszélgettünk. A téma, nem meglepő módon a jövő körül forgott. Mindketten abban reménykedtünk, hogy nem fog sokáig tartani ezen kaotikus állapot. Ochako végül megfogta a kezem.
- Egy dolog biztos. Bármi történjék is, mindig veled leszek. Jóban, rosszban.
Keze melegsége és a tekintete bőven tett róla, hogy elhiggyem: Igazat beszél.
- Én is veled leszek, bármi történjék is.
- És már folyik a nyál! – kiáltott át a szomszéd férfi, aki valószínűleg miattunk nem tudott aludni.
- Pofád befogod, vagy felrúglak műholdnak!- rikácsolt rá a szomszéd felesége, aki meg ura miatt ébredt fel.

Aki kíváncsi rá, hogy elalvás előtt mit csináltunk kettesben, az menjen fel az nhentaira és írja be, hogy...(Elmész a fenébe, Midoriya.- R.)