9. Fejezet: Amikor a fény és a sötétség összecsap!

Nem sokáig vonszoltuk magunkat, ugyanis a keresésben szereplő társaink a közelben voltak. Noha halálra voltak rémülve, más bajuk nem esett. Kiderült, hogy ez a gyár gyártotta a Nomukat mindenféle fajtában és méretben. Biztonságba helyeztük Uraharat, aki ugyan magánál volt, de az erő túlhasználtság miatt mozdulni sem bírt. All Might kiáltott, hogy fogjuk meg Bakugot, mert odahajítja nekünk, hogy véletlenül se avatkozzunk közbe. Mindannyian sikerrel fogtuk meg társunkat, aki rendre megszenvedte az All for One elleni harcot. Alig élt. Ochako elkezdte eltalálni a gyógyuláshoz szükséges meridián pontokat. Nem volt más lehetőségünk, mint nézni a Béke Szimbólumának harcát az igazi gonosz ellen.

All Might a hajítás után visszanézett ellenfelére. Az meg sem moccant. Láthatólag jobb dolga is akadt, mint a mi üldözésünk.
- Ezt vártam tőled. A barátaidat és a civileket mented ahelyett, hogy magaddal törődnél. Szánalmas!
- Tudod, mi a szánalmas? Amit te művelsz! Emberek millióit ölöd meg olcsó és semmitmondó életcélokért! És ezzel egy időben még gyerekeket is rabolsz, hogy agyatlan szolgáid legyenek! – vágott vissza All Might és egy Detroit Smashel támadt ellenfelére. All for One védte az ütést, ám láthatólag felszakadt a karja, mert tiszta vörös izmok feszültek ott. Ez Muscular képessége! Nem csoda, hogy nem tudtuk felvenni a versenyt. All Might megkapta az ellentámadást a hasfalára, amitől hátrálnia kellet egy kicsit. Tudtam, miért: Volt ott egy maradandó sebe. Hát ez lenne All for One taktikája?
- Vicces, hogy az én céljaimat hívod semmitmondónak. Nézz körül és látni fogod, hogy az a béke mindig csak átmeneti. Nem létezik olyan, amit te létrehoztál. Csak átmeneti nyugalmat kaptak az emberek, semmit több! Addig fog tartani, amíg az All for One élteti a tested! És meg fogom szerezni magamnak, bármi áron!
Mondata közben All for One minden technikáját bevetette. Emiatt nemcsak hogy nagyobb lett, hanem még nem evilágiabb entítás lett belőle.

Innentől a csata eléggé egyoldalú lett. All Might hiába próbált támadni, All for One minden támadást elhárított és viszont csapást mért ellenfelére, amit semmivel nem tudott hárítani. Kezdtünk kétségbeesni. Én már reflexből indultam volna segíteni, amikor társaim lefogtak.
- Ne menj! Azzal csak megöleted magad! – kiáltott rám Tsuyu teljesen kiborulva. Sosem láttam még így a békalányt, mert ő mindig is hidegvérrel állt minden harchoz. – All Might tudja, mit csinál, és csak vele szúrnál ki, ha közbelépsz!
Ochako felugorva átölelt úgy, hogy moccanni se bírjak. Addig a két harcos küzdelme folytatódott. All Might egy Okalhoma Smashel támadott, ám az már meg se karcolt ellenfelét. All for One ellentámadása ismét azt a régi sebet találta el, ami láthatólag megtette a hatását. All Might visszaalakult emberi formájába. A vézna test már most nem tudott mit tenni a gigászi gonosz csapásának.
- Eljött a halál a számodra, All Might, ahogyan az elődödnek is eljött, amikor ellenem harcolt! Nekem volt mindvégig igazam! Te és az olcsó békéd nem hozott semmit a világra, csak pusztulást! Mert az emberek eltunyultak, ahogyan a nagy hősök is! Mond csak, félsz?
Mondata után felnevetett. Eszelős kacaja mintha bennem csak újabb dührohamot intézett volna. Minden társam csak döbbenten nézett. Ez lehet a vége? NEM!

All Might már alig állt a lábán. Megszólalni se tudott, csak köhögte fel a vért, amit a sebesülés folyamatos ütlegelése okozott.
- TÉVEDSZ! – kiáltottam teli torokból. – All Might még a halál völgyének árnyékában sem fél! Ráadásul, olyat adott az embereknek, amit te SOHA NEM FOGSZ MEGÉRTENI! – Próbáltam megmozdulni, ám barátnőm ölelésnek álcázott fogása teljesen mozgásképtelenné tett. – Lehet, hogy e pillanatban elgyengült, de tanításai, segítsége és bölcsességei elültették a jövő nemzedékeinek magvait! Akik küzdeni fognak azért, hogy a hozzád hasonló mocskok NE VALÓSÍTSÁK MEG CÉLJAIKAT!
A hangos beszédem láthatólag mindenki figyelmét rám terelte. Felemeltem a kezeimet. Tudtam, hogy ebben az animében kicsi a valószínűsége, hogy beválik, de nem érdekelt. Egy riporteri helikopter közvetítette az eseményeket a legelejétől fogva, mióta All Might betoppant. Éreztem, hogy rajtam van a kamera.
- HŐSÖK, CIVILEK ÉS MINDENKI, AKI EZT NÉZI! TEGYÉTEK FEL A KEZETEKET ÉS ADJÁTOK ÁT ALL MIGHTNAK MINDEN ENERGIÁTOKAT A BÉKE SZIMBÓLUMÁNAK!
Nem érdekelte senkit a társaságból az, hogy ez nem fog beválni, mindenki feltette a kezét. Még Ochako is felhagyott a lefogásommal és ő is azt csinálta, amit mondtam. Magamban reméltem, hogy itt is beválik.

All Might a beszédem közben engem figyelt. Elmosolyodott és szembefordult ellenségével.
- Látod, ez a Béke Szimbóluma. Nemcsak én vagyok, hanem mindenki az, aki felveszi magára és tesz is érte. – mondta és mozgósította utolsó erejét.
- Felesleges locsogás, semmi több! Legalább az emberek látni fogják a kimúlásodat és reményük végleg szerte fog foszlani!
All for One egyetlen csapással akarta megölni a nagy hőst, ám egy ellentámadás lazán eltörte a támadó kezét. All Might visszaalakult a hősi formájába és ellentámadásba lendült. A nagy hős szeméből szinte áradt az energia, amitől All for One meghőkölt. Másik kezével All for One arcába csapott és egyetlen végső támadásra készült.
- UNITED STATES OF SHAAAAAAAAAAAAASH! – hallatszott All Might hangja és öklével a talajra célozva passzírozta bele a földbe ellenfele fejét, ami a betonon szétloccsant, ezzel megölve a legnagyobb gonoszt. Hatalmas porfelhő keletkezett a csapás után. Mindannyian tudtuk, hogy All Might nyert, de bennünk volt a félelem, hogy tévedtünk. A felhő lassan eloszlott. All Might volt talpon. Felemelte kezét és felmutatta hüvelykujját. Hatalmas üdvrivalgásban törtünk ki és éljeneztünk. Erőt vettem magamon és odamentem a nagy hőshöz. Pár lépést tettünk meg, amikor All Might a földre esett visszaalakulva.

Ekkor alakult át a megkönnyebbülésem rettegéssé. Odarohantam hozzá és térdre ereszkedtem elé. Alig élt. Megfogtam a kezét, amire reagált.
- Midoriya… fiam. – nyögte alig hallhatóan.
- All Might! Ne aggódj, nemsokára jön a segítség. Valaki hívjon mentőt! – dörrentem rá társaimra, majd a nagy hős felé fordultam. – Minden rendben lesz, sensei! Csak kis időt kell kibírnia.
A nagy hős felnézett az égre.
- Milyen fényesen ragyog az a csillag. – mondta mosolyogva. Én a tekintetét követtem. A Göncölszekér csillaga még látszott.
- Igen. Én is látom.
- Nem, ami alatta van kicsivel.
Nem értettem, miről beszél, hiszen nem volt más csillag alatta, ami ragyogna. Biztos csak képzelődik.
- Köszönöm szépen, Midoriya fiam. Megmutattad, hogy bárkiből lehet hős még Quirk nélkül is. Öröm volt megismerni téged. – mondta mosolyogva a nagy hős. Szemébe nézve láttam, hogy az utolsókat rúgja.
- Ne beszéljen úgy, mintha…
Ránéztem a többiekre, akik már érezhették, amit én. All Might rájuk nézett.
- Már nincs sok időm hátra, így csak egyvalamit mondhatok nektek. Mialatt a tanárotok voltam, láttam rajtatok, hogy igazi hősök akartok lenni. Ne térjetek le erről az útról. Bakugo fiam! Ne emészd magad, hogy miattad történt… ennek... meg…kellett…

A nagy hős megszorította a kezemet és egy pillanat után elengedte. Az utolsó lélegzet is elhagyta az ajkát. Toshiniro Yori, hősnevén All Might meghalt.

10. Fejezet.A Béke Szimbóluma.

Nem! Ez nem lehet! Nem akarom elhinni! Ez egy rossz álom! Basszameg! Valaki keltsen fel! Nem! Nem fogom hagyni, hogy ez történjen! Elkezdtem a két kezemmel nyomni a szívét, hogy rákésztessem a dobogásra. Aztán ujjaimat speciális tartásba vágva készültem újraéleszteni. Ennek sikerülnie kell. Már indítottam volna a csapást, amikor egy női kéz fogott meg. Ochako volt az. Eltört a mécses és hozzábújva sírtam, mint egy gyerek. Ő csak átölelt és hagyta, hogy kijöjjön.

Hosszú percek teltek el így. A mentők és a rendőrség is kiérkezett. Ideje volt mennünk. Felemeltem a fejem és elindultunk. Magamban éreztem a teljes körű ürességet. All Might, a példaképem és tanárom nem élt többé. Ránéztem a többiekre. Kacchan teljesen ki volt akadva. Csak nézte, hogy a mentő viszi el All Might testét. Az ő bánata a bűntudattal keveredett. Persze, sejtem, hogy érez. Miatta halt meg. Szörnyen érezte magát mindenért. Urahara is sírt, de velem ellentétben némán. Az egyik hős felvetette, hogy menjünk vissza a kórházba. Csak bólintottam és Ochako kezét megfogva indultunk el, hogy megvizsgáljanak minket. Utánunk mindenki elindult. Végigmentünk az utcákon. Minden ember, aki az adást nézte teljesen le volt fagyva. Láttam síró embereket. Nem tudtam őket vádolni vagy gyengének hívni. Egy kissrác jött oda hozzánk sírva. Valószínű, hogy a szülei nem vették észre, hogy elrohant. Tsuyu odament hozzá, leguggolt és átölelte. Az ő szemei is könnyben úsztak, mégis, képes volt egy vadidegen fiút átölelni. Ez volt All Might tanításainak egyike: Segítsünk másokon, még akkor is, ha magunk nagy bajban vagy bánatban vagyunk.

Napok teltek el. A U.A.V. Akadémia szünetet rendelt el a gyász miatt. Mindenki épségben jött ki a kórházból. Egy közeli parkban leültünk a fűre és beszélgettünk ugyan a jövőt illetően, ám mindenkinek a fejében a másnapi temetés járt. Senki nem akarta elhinni, hogy a legendás hős meghalt. Annyira abszurd volt, hogy néha azt vártam, hogy ránk mosolyogva érkezzen a társasághoz. Mégis, holnap fogják temetni. Emiatt van tanítási szünet. Az edző tábor fel lett függesztve, bár szóba került, hogy folytatni fogjuk a határaink feszegetését. Urahara se nekem, se Ochakonak nem rendelt el edzést. Amióta kiengedték a kórházból, a régiség kereskedésben bebunkerezte magát és semmire nem hajlandó reagálni. Ezen nem lepődtem meg, hiszen Urahara egyetlen barátját veszthette el. Ám, amin meglepődtem, de azon kurvára, az Kacchan reakciója. Sejtettem, hogy túlreagálja, de ez már a következő lépcsője. Miután ő is lelépett a kórházból, eltűnt. Se telefonra, se messengeren nem válaszol. Eijirot kértem meg, hogy beszéljen vele, de ő sem járt sikerrel. Mirio sem jött elő lakásából, noha annyit írt nekem, hogy össze kell szednie a gondolatait. Eléggé kétséges volt az Akadémia jövője is, hiszen eléggé elborult a szar.

Másnap reggel felkeltem az ágyamban. Ochako mellettem feküdt, karjaival teljesen átkarolt. Láthatólag aludt. Megcsókoltam ajkait és felkeltem. Ő magzatpózba vágta magát, mintha a plüssmackóját szorongatná. Aranyos látvány. Főztem egy adag kávét. Mivel anyám nem volt a konyhába, tehát eléggé korán keltem fel. Mire visszaértem a két bögre kávéval, Ochako már felébredt.
- Jó reggelt, drágám. – köszöntöttem és átadtam neki az egyik bögrét.
- Neked is, hősöm. – reagált rá és megcsókolt, majd elvette a bögrét. Ismét egymáshoz bújtunk és úgy ittuk meg a kávénkat. Noha egyikünk sem sírt, messze nem éreztük jól magunkat. Anyámon ellenben napok óta látható, hogy megviselte a halál esett. Tegnap azon agyalt, hogy kivesz az akadémiából, de nem volt értelme immár. Mialatt csöndben egymáshoz bújva merengtünk, eszembe jutott a legutolsó beszélgetésünk.

2 évad utolsó fejezeténél járunk. All Might nem ok nélkül jött a játékterembe. Nem azért, hogy kikapcsolódjon a virtuális térbe, hanem beszélni akart velem kettesben. Kicsit félrevonultunk, hogy a hangzavart elhagyjuk. Emberi alakban volt, tehát senki nem ment hozzá autogramot kérni.
- Hallottam a tovább képzésről. A fejlődésed szinte mérhetetlen. Bár, nem vártam tőled mást, Midoriya fiam. – mondta és vállamra tette a kezét. – Viszont, egy valamire megkérlek. Ha történne velem valami, akkor kérlek, vidd tovább tanításomat és bölcs szavaimat.
- Mi ez a hozzáállás, All Might? Mi fog veled történni? Hiszen te vagy a legnagyobb hős. Bármelyik gonosz meglát, egyből inkább megy a dutyiba.
- Tudom, hogy áll a szénám. Viszont… - All Might felhúzta a felsőjét egy kicsit, hogy mutassa a sebet, ami miatt korlátozva tudja használni erejét. – Egyre kevesebb ideig használhatom ezt a formát. És nem valószínű, hogy megérem azt, hogy te elhagyd az Akadémiát.
- Úgy érted, hogy… - kicsit megdöbbentem, ám hirtelen elnevettem magam. – Igazi mókamester vagy, elismerem. Biztos most kapom vissza a fogadásunk elvesztését. Nem fogsz meghalni, és még ha korlátozott ideig tudod használni az One for Allt, akkoris seggeket rúgsz és rágózol. Még akkor is, ha a rágód elfogyott.
All Might a mondatomon elmosolyodott és átölelt.
- Értékelem a bátorságodat, kölyök. Viszont, volna itt más is. Hallottam, hogy összejöttél Ochakoval. Mindig maradj mellette és okozz neki sok boldogságot.
- Köszönöm szépen. – mondtam elvörösödve.
- Inkább én köszönöm a potya pénzt. Midnight rosszra tett tétet. Most annyi pénzt bukott el, hogy ráment a fél tanári fizetése. Minden kollegával és pár diákkal is fogadott.
Felnevettem. Ochako is odajött hozzánk. A nagy hős ekkor témát váltott.
- Nincs kedvetek holnapután eljönni velem az I-Szigetre? Mindketten biztos…
Még mondatát sem volt ideje befejezni, mert mindketten igent mondtunk rá.

Akkor nem is sejtettem, hogy ez fog történni. A poszterekre néztem. Minden All Mighttal kapcsolatos kép ott volt, még a tangás is, amit fogadása elvesztésekor viselt. A kép széle alá volt írva. Kicsit elmosolyodtam. Anyám szólt, hogy kész a reggeli. Átmentünk az étkezőbe, ahol várt minket a nagy tál ramen. Szótlanul ettünk pár falatot, mert az egész tányért senki nem volt képes megenni. Anyámon már a temetéshez előkészített fekete gyászoló ruha volt rajta. Elvonultunk a szobába és mi is átöltöztünk. A ruhám nem állt másból, mint egy fekete nadrágból és egy fekete felsőből. Ochako is hasonló ruhát viselt, csak ő szoknyát viselt nadrág helyett. Fél óra múlva elhagytuk a lakást és mentünk a temetőig, ahová a nagy hős temetik. Nemcsak All Mightot távozott azon a napon. Blue Jeanist és Sir Nighteye is All for One keze által halt meg. Győzelmet arattunk, de milyen áron? Ennyire veszélyes lenne a hős élete?

A temetőbe érve láttuk, hogy beborult az ég. Mondtak mai napra esőt, szóval ez nem lepett meg. Ám a résztvevők számán igen. Egy dolog, hogy az akadémia tanulói, tanárai, Nezu igazgató úr is megérkezett. Másik, hogy külföldiek is voltak ott, akik más kontinensről jöttek. De a legmeglepőbb, hogy a Jump rendészet néhány tagja és a mostani futó animék karakterei is voltak, mind gyászruhába öltözve. Suguru, Asta, Kenshiro, Goku, Naruto, Yusuke, Ichigo, Luffy és még sok más anime szereplői. Számukra is ennyit jelentett All Might? Biztos voltam benne. Körbe néztem. Kiszúrtam Bakugot a szüleivel. Anyjára néztem és megállapítottam, hogy nincs nagy különbség köztük. Még viselkedésben sem, mert Bakugot épp most kényszerítette az anyja, hogy álljon már normálisan. Nem érdekelt ebben a pillanatban a riválisom és tekintetemmel Uraharat kerestem. Sehol nem volt. Ennyit legalább megtehetett volna. Elfoglaltuk a helyünket a brosúra szerint. Mivel ekkora számú gyászoló volt, így nem csoda, hogy ülőrendet kellet kialakítani.

Kis idő után elkezdődött a ceremónia. Dobok és trombiták játszottak gyászoló ritmusban. Végül, a pódiumra Gran Torino állt ki, aki a hátsó helyiségben volt egész végig. Nem ok nélkül viselt napszemüveget.
- Tisztelt egybegyűltek! A mai nap azért gyűltünk össze, hogy megemlékezzünk egy legendás hősről. Nem volt több nálunk, mégis úgy érezte a világ, hogy mindent elveszített egyetlen pillanat alatt. Nemcsak, mint magánember volt példamutató, hanem mint hős és tanár bölcsességeivel ültette a fiatalok fejébe a tudást. Számtalan embert mentett meg, rengeteg gonoszt legyőzött és végig csak mosolygott. Az igazságért, a gyengékért és a rászorulókért mindig kiált és fáradhatatlan munkásságának köszönhetően béke köszöntött a világunkra. Ám, ez a béke semmivé foszlani látszik? Tévedés! Akik a tanításait követték az akadémián, vagy az utcán, azokban ott élnek All Might szavai. És ne felejtsük el, hogy mit tanított. Mindig mosollyal szálljunk szembe az akadályokkal, legyen bármilyen hatalmas vagy veszélyes! És én is ezt tanácsolom minden itt lévőnek.

Mindenki megtapsolta Torinot, ahogyan én is. A gyászbeszédek fél óra múlva véget értek és mindenkit arra kértek, hogy álljunk fel és induljunk a három hős nyughelyére. Ez a temető legdíszesebb része. Ott szokták eltemetni a K.I.A., magyarul az akció közben elhunyt hősöket. Miközben mentünk elkezdtem énekelni a Hős lettél című számot. Azt hittem, hogy valaki lecsesz, de nem így történt. Gran Torino elkezdte velem együtt énekelni. A három hősnek már meg volt ásva a sír és ott voltak ők is. Mintha csak aludnának. Mindenki sorban állt, hogy mindegyik hőshöz odategyen egy szál virágot. Mikor én kerültem sorra, akkor leraktam a három virágot. Ám csak egy helyben tudtam állni. Újra elsírtam magam. Hiszen, All Might nekem több volt, mint példakép és tanár. Ha ő nem lenne, nem tudtam volna elkezdeni a hősi címhez vezető utamat. Akik utánam jöttek, illedelmesen megveregették a hátamat. Senki nem hibáztatott. Sokunk szeme még mindig ki volt sírva. Egyszercsak két pár női kar ölelt át két irányból. Az anyám és a barátnőm volt az. Mintha csak egy üres gép lettem volna, felálltam és megköszöntem a támogatásukat. Mindkettejük kezét megfogva mentünk odébb. A ceremónia viszont ezzel nem ért véget. Miután elhelyezték a virágokat, az elhunyt hősöket leengedték a sírokba és elkezdték földdel betemetni. Az eső a betemetés során mintha dézsából ömlött volna, égi jelként mutatva, hogy Kami is sír. Mikor befejezték a betemetést, akkor az eső is megszűnni látszott.

A temetés ezzel véget ért. A tömeg szépen, lassan oszolni kezdett. Mirio odajött hozzám. Kezet fogtunk és váltottunk néhány szót. Őszinte részvétét fejezte ki irántam és megfogadta nekem, ha segítségre lesz szükségem, akkor csak szóljak. Bólintottam. Elindultunk kijárat felé hármasban. Ekkor utamat állta Bakugo és édesanyja.
- Fiacskám. Mondandód van az osztálytársad felé.
- Nincs egy szavam se…
Ekkor anyai sallert kapott Kacchan.
- Dehogynem. Szépen megköszönöd, hogy a segítségedre siettek.
Bakugo iszonyat ronda tekintettel nézett rám. Végül csak kibökte.
- Köszönöm szépen, hogy segítettél Deku. – mondta és kinyújtotta a kezét. Egy „Szívesen.” kíséretében kezet ráztam vele. Ezekután azonnal elindult egy teljesen más irányba.
- Bocsásd meg neki. Mióta visszajött a kórházból, teljesen megkattant. A szobája falát teljesen szétverte, miközben magát ostorozta. Köszönöm, hogy rabolhattuk idődet. Sziasztok!
Megláttam még valakit. Ragna is eljött a temetésre. Hirtelen dühroham fogott el! Ő írja a történetemet és ő az okozója mindhárom hős halálának. Odamentem hozzá és megragadtam a ruháját.
- Hogy volt merszed megölni őket?!
- Drágám! Ezt most hagyd abba! Nem vádolhatod az írót csak azért, mert…  - kezdett bele barátnőm és megpróbált lefogni.
- Elég legyen. – mondta Ragna halkan, mire elengedtem. – Szerinted öröm volt azokat a sorokat megírnom? Jól esett talán? Faszt! Nekem is baromira fáj még mindig.
Hosszú csend következett. Egyre jobban furdalt a lelkiismeret. Ragna láthatólag nem haragudott. Rágyújtott egy cigire. Láthatólag kialvatlan volt.
- Tudod jól, hogy én csak leírom a történetet, befolyásolni nem tudom. Nem tudok a sorsnak parancsolni. Rengeteg ember, köztük én is egy csodálatos álomvilággá formálná az életét. Ám, ez a rideg valóság. – fejezte be hideg hangon Ragna és szívott egy slukkot.
- Sajnálom. Igazad van. Elfelejtettem.
- Látom rajtad, hogy kivagy. Emiatt nem is haragszok rád. Mielőtt megkérded, hogy Toshinori Yori miért halt meg, annak egyszerű a válasza. A Quirkje tartotta életben.
Döbbenten néztem az íróra. Az picit elmosolyodott, persze a reakciómon.
- Így van. Amióta megszerezte azt a sérülést, azóta alig eszik, alig iszik és folyton vért köhög. Meg merem kockáztatni, hogy a nyers élni akarása és az ipari mennyiségű gyógyszer tartotta életben a Quirkje mellet. Tisztában volt vele, hogy ez nem mehet hosszútávom.
- Akkor miért All for One legyőzése után halt meg? – érdeklődtem. Ochako megrántotta a kezemet, mondván, túl sokat kérdezek tőle már így is.
- A technika, amit bevetett, azt Plus Ultrának hívják. Igen, ezt mondogatta folyton, de a valóság az, hogy csak annál a csatánál vetette be azóta, amióta ismeritek. Viszont, annak a technikának van egy hátulütője. Ami a lemenetel után iszonyatos mennyiségű életerőt vesz el. – az író megszakította a mondatát, csak azért, hogy egy újabb slukkot szívhasson. Csak azután folytatta, miután kifújta a füstöt – Egy normális egészségű embernek is csak 50%-a van a túlélésre esélye. A nagy hősnek ebben a ramaty élőhalott állapotban pedig 0.
Meghallgattam a mondókáját. Viszont már esélyem nem volt kérdezni, mert Ochako már odasúgta, hogy elég lesz.
- Köszönöm a választ és még egyszer elnézést kérek a viselkedésemért.
Az író csak bólintott és elindult hazafelé.

Hogy mi történt All for One földi maradványaival? Röviden fogalmazzak, a temetőben dolgozó emberek kifejezték sajátos nem tetszésüket. A temetés helye a temető legsivárabb részén volt, közvetlenül Stain mellet. A koporsót gyakorlatilag belebaszták az sírgödörbe és egy Bobcattel hányták rá a földet. Végezetül, egy név nélküli fejfát ütöttek bele a frissen betemetett földhányáshoz. Állítólag még aznap este egy köpenyt viselő alak surrant be egy csokor virágot tett le a sír elé és füstölőt gyújtott. Tudtam, hogy ki volt az, de nem szóltam a hatóságoknak. Tomura is biztos ki van akadva azért, hogy szeretett mestere meghalt.